Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-11 / 84. szám

Tűnőben a gondolati mezsgyék N< [emrég olyan volt kö­zépparaszttal beszél­gettem, aki mostanában szán­ta rá magát, hogy belépjen a termelőszövetkezetbe. Fel­tűnt, hogy „újonc” létére mi­lyen szakismerettel és ami meglepőbb volt, felelősséggel beszélt a közös dolgairól, milyen szenvedéllyel ítélte el az általa tapasztalt hibá­kat, s mennyi hasznos ötlete, javaslata van az eredménye­sebb gazdálkodáshoz. Kérdeztem tőle; mivel ma­gyarázható ez a gyors és gyö­keres változás? Azt válaszol­ta, hogy legalább őt is eny- nyire meglepte, hogy egy­kori gazdatársai, akik az ala­kuláskor ugyanúgy fogad- koztak, mint ő, hogy a tájá­ra se néznek a közösnek; most milyen éber őrei a szö­vetkezet vagyonának, milyen őszintén megmondják egy­másnak is, ha azt tapasztal­ják, hogy megsértik a fegyel­met, rossz gazda módjára dolgoznak. — Mert, kérem, én is úgy tudtam, hogy azért van az elnök, meg a vezetőség, hogy az tartson fegyelmet, ők bün­tessenek. mert falun sok ? rokon, sógor, koma, ismerős, katonacimbora és ki merné megmondani hasonszőrű tár­sának, hogy helyesli, amit a közösség ellen tesz. S ezt nemcsak ez az új szövetkezeti gazda tudta így, de a korábbi években na­gyon sokan azok közül, akik az új gazdálkodási formát, a szövetkezést választották. Bukszát Lászlóivá, az eger­esein termelőszövetkezet el­nöke. ennek bizonyítására mondta el, hogy korábban akadt olyan nap, amikor har­mincán is meglopták a közös tulajdont. Más szövetkezeti vezetők arról beszéltek, hogy nem volt ritka olyan eset, hogy egy brigádvezető a leg­sürgősebb exportmunkára sem tudott hat asszonynál többet összerimánkodni, hol­ott legalább kétszáz munkás­kézre lett volna szükség. Az abasáriak jól tudják, nem volt ritka az olyan eset, hogy a szüretelek sok-sok fürtöt hagytak a tőkén, hogy aztán késő este vagy hajnalban „lebengésszék”, és hogy két- három hektoliter bort is pré­seltek ebből a szőlőből. I gy volt ez a korábbi * években és mi taga­dás. előfordulnak még hason­ló esetek manapság is. De ami biztató, most már Aba- sáron is szóvá tették ezt a törvénytelen haszonszerzést; És nemcsak a vezetők. A szövetkezeti gazdák maguk léptek fel az éjszakai bengé- szők ellen s minden bizony­nyal az idei szüretnél még kevesebben merik megkísé­relni ezt a módszert, mert most már nemcsak a mező­őrtől, az ellenőrző bizottság­tól, a szövetkezet vezetőitől kell tartaniuk, de társaik fi­gyelmétől, a közös vagyon iránti nagyobb felelősségér­zésétől is. Ezt az új helyzetet nagyon találóan magyarázta Lovász János, aki a szövetkezet köz­gyűlésén bizonyította gazda­társainak, hogy amíg nem az önként vállalt fegyelem do­minál a közösben, amíg a szövetkezet értékeit nem vé­di egyformán a vezetőség és a tagság, addig nem várható komoly javulás, ö így nevez­te ezt: önfegyelem. S bi­zonygatta, nem lehet igazuk A Mátra „oázisa 99 Megnyesett hegyoldal Ölén, összetúrt völgyben álmokat ringatnak a Köszörűs-patak bukdácsoló hullámai: jókora gyűjtőmedenoe épül ide a fák közé, hosszú csőrendszer viszi majd a vizet, élteim a mátrai falvak régi szomját Túl a nehezén Esztendő óta megváltozott a Párád melléki táj képe: épületeket emeltek a völgy­ben, s hosszú gátat húztak. Szemerkélő tavaszi esőben magyarázza Lengyel Vendel építésvezető, hogy elég jói haladtak a munkákkal, el­végezték a feladatok mintegy harmadát, túl vannak már a nehezén. Télen is dolgoztak, a szo­kottnál ugyan valamivel ki­sebb kapacitással, de megfe­lelő ütemben. Ezután termé­szetesen ismét nagyobb ira­mot diktálnak, hiszen április közepére várják az erősítést. Üjabb emberek jönnek, visz- szatérnek a novemberben el­vonult gépek, három kotró, két dózer és tizenhat dömper segédkezik a víztároló építé­sénél. Szigetelik a szűrőmedencét, bontják a vízkivételi mű 2Ö méteres toronyrészének áll­ványait. — Mi a további program? — Tovább építjük a gátat, befejezzük a tisztítótelep munkáit, megtoldják a csőve­zetékek kilométereit... Ezen­kívül, mint látható már, a pa- rádi Kálvária-domb alján is hozzákezdtünk két, egyenként 130 köbméteres tároló me­dencéhez, amelyeket később ugyancsak a főnyomóvezeték­re „kötünk”. Májusban pedig — szintén a kivitelezéssel megbízott fővállalkozó, az OVF Vízügyi Építő Vállalat szakemberei — hozzálátnak a különféle technológiai szere­léshez. Anyaghiány — Milyen gondjai voltak eddig az építésvezetőnek? — Idáig különösebb pana­szom nem volt, anyaghiány miatt jobban csak most kezd fájni a fejem. Ugyanis úgy tájékoztattak minap a köz­pontunkban, hogy a szüksé­gesnél kevesebb kavicsot tud nak biztosítani. Ez pedig problémát okoz, mivel a szi­várgó rendszerbe elég sok sóder kellene... Mindeneset­be nem torpanunk meg, pró- 'láákozunk majd a zúzáit k­99' kai Is, hátha megfelelne. Ha pedig nem válik be, mara­dunk a kavicsnál: ég alól, föld alól is beszerezzük! „Kétlépcsős” tervet dolgoz­tak ki a mátrai falvak ivó­víz-ellátására. Először Patád és Parádfürdő napi szükség­letét elégítik ki, később öhuta, Bodony, Recsk, Mátra- derecske és Mátraballa kí­vánságát teljesítik. Az előbbi elképzelések megvalósítására jövő ősszel kerül sor, 1968. IV. negyedévében. 350 OOO köbméter tíz A Köszörűs-patakra épülő 350 ezer köbméteres tárolóba azonban már az idei ősszel víz kerül, megkezdik a feltöl- tést. S mixe megtelik a nagy medence, véglegesen elkészül a csatlakozó tisztítórendszer, a tizenkét kilométernyi cső­hálózat, s egyebek mellett ta­karos gátőrház telepedik a tó­partra. A munkások között valaki talán már a vízivilág csend­jéről, különös romantikájá­ról, a zöld kis házikóról áb­rándozik. Mivelhogy ismeri a tároló minden zugát, tudo­mása van és lesz a bonyolult berendezés valamennyi por- cikájáról — s így igazán el­képzelhető: egyszer talán ő lesz itt a gátőr. (gyónt) azoknak, akik a vezetőséget szidták a takarmányhiány miatt, mert az állatok elé annyit szórtak egy-egy na­pon, amennyi két napra is elegendő lett volna, ha az előírásokat betartják, ha nem almozásra, hanem súly- gyarapításra használják az értékes takarmányt. És nagyon jó érzés volt hallani a horti szövetkezeti gazdák bírálatát a vezetőség­re és azokra, akik nem tar­tották be a szerződést, nem háromszor, csak egyszer ka­pálták meg a kukoricát és mégis követelték és megkap­ták azt a részt, mintha tel­jesítették volna a feltétele­ket. Cz az őszinte hang, ez ^ az egymás iránti bí­rálat volt a jellemzőjük az utóbbi közgyűléseknek, szö­vetkezeti összejöveteleknek. Kereken megmondták, ki miben hibázott, milyen kárt okozott és sürgették azok felelősségre vonását, akik ha­nyagságból, vagy szándéko­san megrövidítették a többie­ket. Azokat, akik több kuko­ricát törtek le. mint ameny- nyit megműveltek, azokat, akik rosszul készítették elő a palánták alá az ágyásokat, azokat, akik szertehagyták a gépeket a határban és most. tavasszal például úgy kellett kiszántani a földből a tár­csát, boronát, vagy más mun­kagépet. A közös vagyon féltése mellett új hang is jelentke­zett ezeken a vitákon, ta­nácskozásokon. Nemcsak ke­ményen ítélték el a szövet­kezeti vagyon pocsékolóit, rongálóit, de a felszólalók megható szeretettel beszéltek a gépekről, az általuk nevelt állatokról, termelt növé­nyekről. Farkas János borjú­gondozó például arról be­szélt, milyen lelkiismeretes gondozást kívánnak ezek az apró jószágok, s hogy ők szinte óvodában tartják, hogy gyorsan, egészségesen nevelkedjenek a közösség hasznára. Vencel János a gépet „gyil­koló" traktorosok ellen kelt ki s arról igyekezett meg­győzni őket, hogy ezekkel a gépekkel úgy kell bánni, mint annak idején az egyéni gazda a saját lovával, sőt. ahogy ő mondta, mint a test­vérrel, mert különben nem lehet elvárni, hogy gondozat­lanul, agyonhajszolva hosszú ideig hasznát lehessen venni a traktoroknak. A keskeny parcellákat immáron majd egy évtizede ősszeszántották. A régi mezsgyék már csak imitt- amott látszanak, a jelzőka­rókat kiforgatták a traktorok, egyenletes, sírna, nagy táb­lákba társultak a nadrágszíj- parcellák. S most azt kell ta­pasztalnunk, — és milyen örömmel tapasztaljuk —, hogy a régi gondolkodás mezsgyéi is kezdenek elsi­mulni, az egyéni önzés ba­rázdái mind halványabbak s a közösségi érzés, mint a szé­lesen zöldellő nagy táblák uralják mindinkább falvaink népének gondolkodását. Kovács Endre Jegor Bulicsov és a többiek Maxim Gorkij drámája rádióváltozatban Gorkij egy nagy hatású csa­ládi dráma keretében tart lelkiismeretvizsgálatot azok­ról a polgári elemekről, akik a forradalom előszelében sem érezték meg — vagy csak nagyon kevéssé —, hogy jön a vihar, amely minden zugot, minden fülledt rotha­dást kiforgat, az önmagukat túlélt és céltalanná vált társadalmi formációkat le- söpri a történelem színpadá­ról. Ebben az előszélben, ami­kor az utcákon már nyíltan forradalmi dalokat énekel­nek, magánlakásokban arról szavalnak áj latosan felhábo­rodott és félénk szavakkal, hogy a cár atyuska igazi mél­tóságát a dumával, a szájaid nemzetgyűléssel megsértet­ték, a lelkiismeret sokféle­képpen válaszol az esemé­nyekre. Itt van ez a nagy ere­jű, nagy akaratú Jegor Bu­licsov, a háborús kereskede­lemnek, a haszonszerzésnek ez az eladdig gátlástalan lo­vagja. Felháborodik azon, hogy erős testét felfalja a májrák és bár még viszony­lag fiatal, meg kell halnia Igazságtalanságot emleget, mert vannak nála időseb­bek, tehetségtelenebbek, mégis neki kell elpusztulnia Ebben a tragikus pillanatban kapaszkodni kell az életért, de szükséges az őszinteség is, hogy a lélek elbírja a nyo­masztó terheket Jegor Bulicsov rendet akar még teremteni családjában, hogy nyugodtan meghalhas­son. Kszenija, a felesége már szembeszegül vele, ki meri nyitni a száját hiszen sosem szerette férjét aki sosem is szerette őt. A lányuk, Varva­ra szintén lázad apja akarata ellen, férjével, Zvoncowal együtt és anélkül is. Bulicsov sógornője, a kegyes Melanyi- ja apátnő is jön az ő üzletbe fektetett pénzéért, vagy an- rak hasznáért, pedig koráb­ban Bulocsov szeretője volt Melanyija is arról a méltó­ságról szónokol, mint Pavlin, a pópa, s attól tart hogy a méltóságok elpusztulása a vi­lág végét jelenti. Bulicsov halálos betegen is bírja még a küzdelmet ezek­kel a számára régen idegen­né vált rokonokkal, mert Cla- fira, a szeretője és tőle szár­mazó vadóc lánya, a bakfis Sura, őszinte szeretettel ve­szik őt körül Az életet hab­zsoló ember ebben a ragasz­kodásban megkapaszkodva szeretné megnyújtani még napjait: a legképtelenebb va- jákos gyógymódokra gondol. Magához ereszti a trombitást, majd Zobunovát is, hogy megalázva, de kifizetve to­vábberessze őket. Ez a ka­paszkodás „a semmibe” már nemcsak cselekmény, szim­bólum is. Érdemes nyomon követni az utat, ahogyan Gorkij lé­pésről lépésre végigvonszol- tatja az utolsó órák kálváriá­ján ezt az erős parasztból ku- peccé, majd nagykereskedő­Keresziül-kasul-rejtvény Időnként az ember kereszt- rejtvényt fejt. Velem is elő­fordult már ez, « minél több rejtvény került a kezem alá, annál könnyebben ment. Elő­ször azt hittem, hogy ez a rutin miatt van, aztán kisült, hogy nem. A rejtvény kiagya­lói miatt, akik vagy összebe­szélnek, vagy pedig nem is „akik."-röl van szó, hanem „aki”-röl, aki már belefásult a sokféle újdonság kitalálásá­ba, esetleg kifogyott az ötle­tekből, esetleg van egy kapta­fája: mindenképpen azon kaptam magam, hogy a „ha­zát” vízszintesen, vagy függő­legesen három betűvel idézve honnak kell venni, hogy a gyom és a dudva az vala­mennyi rejtvényben „gaza­ként értelmezendő, és még igen sokfélét felsorolhatnék, amelyekből a későbbiek folya­mán — szerény javaslat — táblázatot lehetne készíteni, mellékelve valamennyi rejt­vényhez, miként az állandó műsorszámokat a rádióműsor­ban. Időt, pénzt, fáradságot, fantáziát takarítana meg ez­zel a szerző, aki egyébként, ha kifogyott az ötletekből, egyszerűen odaírja: mint vízsz. 3., vagy 85. Állandó műsorszám még: valamely szónak a „szélei” vagy „köze­pe”, valamely szó betűi „ke­verve”, a periódusos rendszer, továbbá község X. megyében. Örömmel jelentem, hogy mindezek után nem tanom nehéz dolognak a rejtvény- készítést, s már hozzá is kezdtem. A kaptafát készen kaptam, csupán be kell he­lyettesíteni, és bonyolítani, hogy nehezebben találják ki. Például: VIZSZ. 4; „Szép öcsém, miért állsz ott a nap hevé­ben?” szélei. 5000: Utcanév Budapesten. 77: Ide találjon ki maga valamit. % Ga%, dudr vé, háborús szállítóvá ved­lett Jegor Bulicsovot. A vá­ros egyik tekintélye, akitől félnek — ezért tekintély —, de akinek most nemcsak a halállal kell szembenéznie, hanem a keserű igazsággal is: minden, amiért küzdött, szét­hull, semmivé lesz, mielőtt lehunyja a szemét. S fájdal­ma annál kegyetlenebb, mert azoknak élt, sokáig, nagyon sokáig, ’:ik sohasem szeret­ték: „Más utcában élek, mint ahova való vagyok... Har­minc évig éltem idegenek­kel.” Ez a két mondat már nemcsak keserű kifakadás, de egy egész elveszett élet sum- mázása. Annyi vigasztalása még akad, hogy családjának egyik szárnya, Jakov Clafi- rával és Surával együtt máx a forradalomhoz vonzódik. A rádió ezzel a Gorkij-mű- vel mél: > módon vezeti be a szovjet drámaciklust. Barlay Gusztáv csaknem a dráma egész szövegét meghagy' hozza közel hozzánk Gor!< hőseit, azt a lelkiismere válságot, amelyet a történ lem egyik fontos pillana jelent a látni és érteni ak rók számára. Az emberi r vidlátás, az érdekek sűrű lé, körét sikerült érzékeltetni hiszen a kitűnő szereplógá da valóban ünnepi köntö ben adja át a hallgatónak e a Gorkij-művet. Gáti Józs< Jegor Bulicsovja, Bulla Ein Kszenijája elsőrendű „alak tás”. A legnagyobb egyéni» e játék hangjai között St lyok Máriáé, aki Melanyi. kapzsiságát, gyarló méltóé; gát, a régi rendhez tartozása cártiszteletét és a felelőssé; re vonást ötvözi emberi ny latkozattá hangjában. Gábor Andor fordítása m is eleven és kitűnő hangzát biztosít az elhangzott Gorki, remekmű számára.- (farkas) va, gyom, kártevő növény, gyom, dudva, gaz. FÜGG. 88: „Egyszer elmen­tem sétálni és találkoztam az én kedves barátommal, akit már harminckét éve nem lát­tam, mert oda volt máshol, sok dolga lévén ezen a vilá­gon, miként valamennyiünk- nek-mindannyiunknak, ha nem tévedek” közepe. 10: Fordítva: Pap. 54: BKJLMZ- TÜRJTVNY. 23: Hon, haza, szülőföld, őshaza, óhaza, új­haza, menj haza, szülőország, ahol állampolgár lettél, apa­föld, anyaföld, anyaország, apaország (höhö, ha talál még valamit, az lesz!...) 7: Madách Imre: Az ember tragédiája nyolcadik, javított kiadásának betűi keverve. 1098: „A lét és tudat” című tanulmány har­madik fejezetének magán­hangzói ábécé-sorrendben. Várom a megfejtéseket! — kátéd — A hagyományos gyöngyösi senei hetek hangverseny-soro­zata már szinte el sem képzel­hető a kiváló csellista, Banda Ede rélkül. A most megtartott nyitó-hangverseny szintén az ő nevéhez fűződik. Mellette a gyöngyösi Városi Szimfonikus Zenekar szerepelt, amely mél­tó partremek bizonyult. A koncert a Hovanscsina előjátékával kezdődött. A Haj­nal Moszkva felett címet vise­lő Muszorgszkij-mű hangula­tát kitűnő eszközökkel adták vissza a szimfonikusok. A brá­csaszóló témáját a fuvola vet­te át, majd a hajnal kibontako­zását az oboa után a vonósok tették teljessé. Nagyon jól si­került a zenekar előadása. Különleges élményt adott J. S. Bach d-moll szvitjének megszólaltatása, amely önálló gordonkamű. A szvit gondo­latiságát, az elvont témákat nagy felkészültséggel, techni­kai bravúrral és gazdag tónu­sokkal közvetítette a művész. A Ch. Bach-kompozíció, a Csellóverseny largo tétele a ze­nei világirodalom egyik leg­szebb melódiáját tartalmazza. A kissé mélabús témát Banda Fokozódott a: a tiszti is A tiszti iskolára jelentkezés, a felvételi vizsgák napokban kezdődött első tapasztalatairól tájékoztatták az MTI munka­társát az Egyesített Tiszti Is­kola parancsnokságán. El­mondták, hogy az iskola iránt az előző évihez képest fokozó­dott az érdeklődés: kétszer any- nyi fiatal jelentkezett, mint ahányat fél tudnak venni, ör­vendetes, hogy a pályázók több mint 50 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, s közöttük is sokan vannak termelőszö­vetkezetekben, állami gazda­ságokban dolgozó szülők fiai. Étkezde, kői és fürdő n 1 Gépjavító Az utóbbi évek során fejlett szocialista nagyüzemmé fejlő­dött a Füzesabonyi Gépjavító állomás, amely több mint 150 embert foglalkoztat állandó jelleggel. Az épületek, a gépek és a technikai felszerelések fej­lődésével azonban nem tartott léoést az emberek igényeit, szükségleteit kielégítő szociális létesítmények fejlődése. Az üzem vezetői idejében felismerték ezt a szükségletet, és az elmúlt évben új, korsze­rű úgynevezett szociális léte­sítmény felépítéséhez kezdtek hozzá. A létesítmény kivitele­zői, a Tanácsi Építőipari Vál­lalat dolgozói, becsületes és lelkiismeretes munkát végez­Nmüsíia3 1967. április 11., kedd Ede felmelegítő átéléssel ját szotta. Ha lehet azt mondén) ez adta az egyébként is gaz dag élményű hangverseny est csát. Befejezésül ismét a zeneka következett, Beethoven I. szim fóniáját játszotta. A jól síké rült első tétel után, amely mo tívikus szerkesztésű, a scherz« szellemes felépítését könnye dén, élménnyel telítetten szó laltatták meg. A harmadik té tel sziporkázó témáját pedi könnyed lendülettel adták visz sza. Feltétlenül ki kell emelnün! azt a meglepő mértékű fejlő dést, amit a fiatal zenészekbe álló szimfohikus zenekar rövi< idő alatt, egy éven belül el ért. Megértek a hangverseny zésre, és ezt mindenekelőtt ki tűnő vezetőjüknek Záborszkj József karnagynak köszön lie tik. Az idei gyöngyösi zenei he tek nyitó hangversenye olyai kezdet volt, amely a tovább folytatás színvonalasságá nemcsak feltételezi, hanen meg is követeli. (g. mól—) i érdeklődés kola iráni A felvételi vizsgák áprilií 22-ig tartanak. A vizsgák be­fejezése után összesítik a jelöl­tek eredményeit, s az elért pontszám dönti el a felvételt akárcsak rnás felsőfokú okta­tási intézményekben. Akiket tiszti iskolára nem vesznek fel, egyidejűleg más felsőoktatási intézménybe fel­vételi vizsgát tehetnek, ha oda is jelentkeztek. Az elutasítot­tak egyébként május 20-ig fel­lebbezhetnek a honvédelmi, illetve a belügyminiszterhez. (MTI) nyha, öltöző füzesabonyi Állomáson tek és munkájuk eredménye- kénpen július hónapban át­adásra is kerül a korszerű, minden igényt kielégítő új szo­ciális létesítmény. A másfél millió forintos költséggel lét­rehozott ú’ épületkombinátban korszerű étkezde és konyha, ezenkívül fürdő és öltözőhe­lyiség áll majd a gépjavító ál­lomás dolgozóinak rendelke­zésére. Cs. I. Banda Ede és a gyöngyös szimfonikusok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents