Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

Bemutató as egri Gárdonyi Gésa Sxinhásban Szerelmes Robinsonok Zenés bohósat három felvonásban Hans Schindler, a vígjáték frója kikeres vagy kitalál egy dallamos nevű adriai szigetet, Perlagossát, s ide küldi zeng- zetes neveikkel a két olasz írót, Borneo Casanovát és Pietro Brionit, atmoszféra-tanulmá­nyozás és romantikaszerzés végett. A két milánói író ma­gányt akar és igénytelenséget, ez alkotás csendjét. Mi sem ter­mészetesebb tehát, hogy először „csak” egy csinos, szőke lány, Mariela zavarja meg ezt a nyaralást, majd jönnek sorban, Bianca, Immaculata néni, Gian- carlo Cipóba — és mindenek­előtt a mindig üzletet csináló, fecsegő Pittipiccolo. a telek­ügynök. Ä bohózat bonyodalmai nap­nál világosabbak és derűsen fénylőek, mint az olasz ég és az operettek áttetsző logikája: a fiatalabb író beleszeret Ma­ridéba, a testesebb és korosabb Borneo Casanova — két ilyen mágikus név ellenére is! — savanjní képpel figyeli és kom­mentálja az eseményeket. Az pedig ugyancsak magától érte­tődő, hogjt a • két szerelmesen kívül és felül a többiek csak azért születtek a világra, hogy ebben az egyszerű mókában, ebben a váratlannak tetsző frigyben segédkezzenek, vagy akadéko skod janak. Azért mégsem ilyen egysze­rű és ennyire könnyű ez a víg­játék. Hans Schindler vígjáté­ki hőseinek kifundálásában öt­letes, sőt gondja van arra is, hógy a helyzetekből, bemondá­sokból pergő játék alakuljon. A szokatlan és romantikusnak leírt környezet, a telekügynök nagy halandzsája csupán be­vezeti mindazt, aminek a ko- médiázó kedv' szerint történnie kell. A társadalmi háttér is tá­voli mondanivaló, s csak arra jó, hogy az intrikusok feletti kárörömünknek legyen némi alapja. Ebben a néha borsos­ra fűszerezett játékban az a fontos, hogy a csattanók egy­mást érik és a színészek ked­vükre mókázhatnak ötleteik­kel. Ebben a zenés vígjátékban — nevezhetnénk dzsessz-ope- rettnek is — a zene csak körí­tés, díszítésféle, annak bizony­ságára, hogy a jókedv párjául előbúvó érzelmek dallammal is kifejezhetők. Ferdinand May táncdalai és sanzonjai fülbe- mászóak, első hallásra megje­gyezhetek. Intim hangulatot teremt ez a zene, mintha nem is színházban lennénk, hanem egy presszó sarkában, ahol egymást becéző szerelmesek fogják egymás kezét. Orosz György Jászai-díjas rendezte ezt a szellemes és minden bizonnyal Egerben is sikert hozó bohózatot. Nem azért lesz siker ez a darab, mintha klasszikus értékek hú­zódnának meg zenéjében és szövegkönyvében, hanem azért, mert megismertet egy ötletek­ben gazdag, frissen gondolko­dó, néhol nyersen szellemes német vígjátékíróval, Hans Schindlerrel, akinek többek 4 ywfúfi0 1067. április 7., péntek között legfontosabb tulajdon­sága, hogy ért a színpadhoz. A rendező az írói őszintesé­get követi nyomon, amikor a darab minden komikumát mozdulatokkal, grimaszokkal, a helyzetek kiélezésével, a commedia deH’arte túlzásokat is engedő, látszólagos fegyel­mezetlenségével bontja ki. Sze­reposztása a színház együtte­sén belül is igényes és telitalá­lat. Elsőrangú érdeme ennek a rendezői munkának, hogy a színpadi bukfencezés nem ful­lad ki, s bár a harmadik felvo­násra alig marad az ötletekből, a néző elégedetten távozik a színházból, a vele összekacsin­tó színészek jókedvétől gazda­gabban. A darab tengelyében álló, az írói becsvágyában kissé erőt­len, lassú mozgású, szelíden féltékeny Romeo Casanovát Fehér Tibor Jászai-díjas ala­kítja. Az író legjava rokon- szenvét ennek a figurának ajándékozza, s ezt Fehér Tibor kitűnően kamatoztatja. Makay Sándor Pietro Brioni- jának rftaf korántsem adott annyi levegőt a szerző, hogy ez a jó képességű színész önfeled­ten játszhatna. Énekszámaira tapssal válaszol a közönség. A szőke és nagyon csinos Marielát Péva Ibolya formálja Dokumentum-regény XV. — Jodl, majd holnap reggel közölje Skorzenyvel a rendel­kezésére bocsátandó egysége­ket! — rendelkezett búcsúzóul. És aztán leült a tárgyalóasz­tal mellé. — Az újabb budapesti je­lentések szerint — kezdte új­ra —, de megállt a beszédben. Skorzenyhez fordult: — Nem inna valamit? — Hálásan köszönöm a kí­nálást, mein Führer! — hálál­kodott Skorzeny. Hitler megnyomta a keze- ügyében lévő villanycsengő gombját, s a besiető inasnak megparancsolta, hopv hozzon valami vermutot, Skorzenynek és Himmlernek. Maga nem ivott, nemcsak a szeszes italt vetette meg, hanem a húséte­leket is. A legmagasabb kegy volt, ha ennek ellenére vala­kit szeszes itallal kínált. Skor­zeny tudta ezt, s értékelte. Az inas máris belépett a vermutos üveggel és a poha­meg, dekorativen, kellemesen. Csipetnyi hanggal énekelve, csicseregve kislányt játszik, aki jól érzi magát felnőtt férfiak között. Virágh Ilona Biancája a szer­ző szándéka szerint ravasz szubrett, aki jól énekel és tán­col is, ha kell. Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész teremti meg az ügye- és vagyanafogyott Ci- pollát. Ebben a számára köny- nyű figurában is otthonra lel ez a komoly művészegyéniség, mert a játék az 5 életeleme is. Immaculata néni harsány és rámenős egyéniségét Nádassy Anna formálja meg, s tempe­ramentumával bírja fokozni is belépő monológját. Hegedűs László Pittípiccoíó- ja olaszosan hadonászó, leráz-! hatatlan telekügynök a javá­ból. Kocsis Árpád díszletei, Hájér Marika jelmezei és Somoss Zsuzsa pantomimszerű koreog­ráfiája támaszai a biztos si­kernek. Kalmár Péter zongorista- karnagyi vezetésével a kis lét­számú zenekar presszói hangu­latot teremt. A színház tavaszi újdonsága előreláthatólag kasszasikerré nő. Farkas András rakkal. Tölteni akart, de Hit­ler kivette az üveget a kezé­ből. — Majd én! — mondta. — Hadd tegyek egyszer én szol­gálatot kedves Sturmbannfüh- reremnek, aki már annyi szol­gálatot tett nekem. Skorzeny felemelte a poha­rát: — önre, mein Führer! És a végső győzelemre, amelyre ön vezeti a német népet! Himmler birodalmi SS-ve- zető és Skorzeny Sturmbann­führer koccintottak. Aztán Hitler szinte vidáman kezdte magyarázni: — A budapesti jelentések rendkívül kedvezőek, — mond­ta. — Ügy látszik, tűnőben vannak az ellentétek Veesen- mayer és Winkelmann között. Veesenmayer legújabb jelen­téseiben úgy vélekedik, hogy meg kell tennünk az előkészü­leteket a nyilasok hatalomra juttatására. így hát önnek, Skorzeny, könnyebb lesz a dolga. Mindenesetre ne této­vázzon, ahogy holnap meg­kapja Jodltól a rendelkezésére bocsátott egységek listáját, lásson hozzá. .. Himmler egy kézmozdulat­tal jelezte, hogy szólni kíván. — Mein Führer, még nem volt módom részletesen jelen­tést tenni a kormányzó fiának szerepéről. Ez a fiatalember, részeként annak, hogy az ad­mirális most az ellenséggel készül címborálni, kapcsolatot keresett a jugoszláv partizá­nokhoz. Balszerencséjére — mosolyodott el ördögien az SS birodalmi vezető — az az ember, akit közvetítésre kért fel, a mi egyik bizalmi embe­rünk volt. Höttl Sturmbann­führer azonnal kidolgozta egy akció tervét. Unternehmen Mausnak neveztük el, mivel... — Értem, kedves Heinrich, értem! — nevetett Hitler. — Falu a Tárná és a Tarnóca kozott Készül Tarnazsadány monográfiája Mindenesetre (Aég. hosszú ideig keil még nyomozni a múltban, hogy ha nem is min­den, de a legtöbb szükséges adat rendelkezésre álljon a mo­nográfiához — 6 akkor meg­tudjuk majd egy érdekes köz­ség, Tamazsadány történetét. Ezt a munkát Baráz Máté, az általános iskola fiatal igazgató­ja vállalta. — 1962 óta vagyok itt, nem hosszú idő, de ahhoz éppen ele­gendő volt, hogy — feiváncsos- kodrri kezdjek. Az ötletet ad­ta maga a község fekvése (két folyócska, a Tárná és a Tar­nóca között), adták a falu idős lakói, akik sok érdekes történetet tudnák még —, de maga a kí­váncsiság is: ha már megsze­rettem ezt a falut, megtudjam a történetét... Nemrégiben, a községtől tá­volabb homokbányát nyitottak. A szerszámok nyomain régi edények, csontok, csontvázak fordultak a felszínre, harci eszközök is — lándzsák, nyű- hegyek ... A régészeket a jól ismert nyomok az avar korra emlékeztették. Építkezéseknél bent a községben is találtak Mindenki tiszteli és becsü­li Laky Mártont, a visontai Thorez Külszínfej tests Bá­nyaüzem vízvédelmi üzem- nészlegének főfúrómesterét. Becsülik szerénysége, szak­tudása, tanítókészsége és em­bersége miatt. Hosszú, élményekben és munkasdkerekben gazdag Utat tett meg 1950 óta, ami­kor első ízben foglalta el he­lyét a fúrótorony alatt. Éle­tének első jelentős állomása az 1952-es év volt, amikor a sikeres tanfolyam elvégzése után kezébe kapta a fúrómes­teri bizonyítványt Ekkor kezdődtek a vándor­lás évei, a hosszú út, amely Bajától, a szülővárostól Vi- sontáig vezetett. A sok apró állomást, a termálvizes és az ivóvizes fúrások tucatjai jel­zik az ország különböző vidé­kein. — Sok vargabetűvel, kité­rővel kerültem ide, délről északra. Vécsen ismerkedtem meg a feleségemmel, ott is lakom. Van két szép gyerme­künk ..., szóval, leteleped­tem és elégedett ember va­hasomló leleteket. Milyen kö­vetkeztetésekre sarkallja mind­ez a monográfia készítőjét? — Egyelőre csak feltételezé­sekről beszélhetünk. A kép egy hajdani szétszórt településről beszél, amely a két kis folyó és a valamikor Kál felé húzódott mocsár védelmében talált me­nedéket. .Van itt egy úgyneve­zett veremparti rész, ez a leg­belső település, itt lakhattak először Tamazsadány őslakói, innen merészkedtek később a nyíltabb területek felé. A középkorban önálló tele­pülésként „nem tartották nyil­ván”: családok uralkodtak az itt lakókon, nevezetes nemzetségek mondhatták magukénak, mint például az Abák és a Majzi- kok... Ezek persze mind csu­pán nyomok, amelyeken elin­dulhat a kutató, és közben val­latja majd az elsárgult emlé­keket — dokumentumokat. — Elsősorban a levéltárban fellelhető adatokra támaszko­dom. Elkérem a Nemzeti Mú­zeumban lévő, itt talált tár- gyakról készült tudományos gyök — mondja lassan, a ma­ga meggondolt módján. De a kitérők túlvezették az ország határain, több esetben is. Először 1957-ben a Nehéz­ipari Külkereskedelmi Válla­lat megbízásából járt Mongó­liában. Ismerik Laky Már­ton nevét a pusztákon, ahol fúróberendezésével éltető, kincset érő vizet fakasztott. Még két esetben tette meg ugyanezt az utat 1959-ben és 1960-ban. Munkája elismeré­seképpen mindhárom eset­ben kitüntetésben részesítet­te a Mongol Népköztársaság kormánya. Itthon sincs hiiával az el­ismeréseknek. Két esetben kapta meg A szakma kiváló dolgozója jelvényt. — Végül még egy kérdést. Mennyi lehet a fúrólyukak hossza, amelyet eddig bemé­lyített. Arcán mosoly suhan á. — Eddig még eszembe sem jutott összeadni. De gondo­lom. hogy kitesz ötven-hat- vanezer métert... (Laczik) elemzéseket is (van egy edény például a korai vaskorból!), és „kivallatom” a régi szokásokat ismerő idős községbelieket. Itt vannak a „dűlők”: Tarcsa, Kontra, Hidegvég — a telepü­lés szempontjából mindegyik­nek megvan a maga jelentősé­ge. Például a Hidegvég... Ez a községnek a Tama felőli vé­gén található, jellemző rá a tiszta, hűvös levegő. A Hideg­vég tulajdonképpen „hideg” is, meg „vég” is ... Ami a hagyományokat ille­ti? Valamikor gólyalábakon jártak az emberek, olyan nagy volt itt a sár. A „földön” csak a trágyából, vagy kukoricaszá- rakból épített ösvényeken le­hetett közlekedni ... A gólya­lábak még ma is ismertek, de inkább a gyerekek körében, mint játékszerek. A nagy egész szempontjából azonban mindezek csupán a szálak „végei”, apróságok, a sok kicsi, sokra megy „kicsi­nyei” ... — Az az elképzelésem — mondta Baráz Máté —. hogy először feldolgozom a község múltját, amennyire az emlé­kek engedik, társadalmi, gaz­dasági fejlődését, a felszaba­dulását, és negyvenöt utáni út­ját egészen napjainkig. — Mennyi idő szükséges a befejezésig? — Hogy derűlátó legyek, ta­lán még másfél esztendő... (hátai) Ülést tartott as MK főbizottsága Dr. Soós Gábor földműve­lésügyi miniszterhelyettes el­nökletével csütörtökön a Föld­művelésügyi Minisztériumban ülést tartott az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vásár főbizottsága. A jelentés beszámol többek között arról, hogy az ered- ménybemutatókra az állami és a termelőszövetkezetek 1093 szántóföldi növénytermesztési és kertészeti témával jelent­keztek. a legutóbbi kiállítás­hoz képest sokkal szélesebb körű lesz a zöldségtermesztésl éa gyümölcstermesztési bemu­tatók programja is. A mezőgazdasággal kapcso­latban álló különböző intéz­mények, szakvállalatok önálló bemutatókat rendeznek a kiál­lításon. A visontai főfúrómester Hiába, a német férfi egyik erénye a jó humorérzék! Az emberei ezért a fedőnévért külön kitüntetést érdemelnek! — Talán inkább egy láda pezsgőt lcüldenék majd nekik jutalmul, mein Führer! — Egy láda pezsgőt? Nem rossz ötlet, beleegyezem... De folytassa csak... — Szóval, úgy gondolom, hogy a helyzet olyan kedve­zően alakulhat, hogy Skor­zenynek nem is kell magát a kormányzót foglyul ejtenie. Elég, ha a fiát tőrbe csaljuk. Majd Höttl szállítja a jugosz­láv partizánok küldöttét, aki­vel Miklós urfi találkozhat. Ott a mi embereink majd raj­taütnek, letartóztatják a fia­talembert, s akkor Horthy is a kezünkben van. Azt tesz, amit mi kívánunk tőle. És nem lenne rossz, ha az átállás Magyarországon minél keve­sebb bonyodalommal menne végbe. — Kiváló elgondolás! — mondta Hitler. — A mi embereink pedig, akik az ifjú Horthyt elrabol­ják, legyenek Skorzeny embe­rei. Ha már ennyit várakoz­tattuk a Sturmbannführert a főhadiszálláson, ne hagyjuk őt ki a magyarországi esemé­nyekből, akárhogyan is ala­kulnak. .. — Rendben! — adta bele­egyezését a Führer! — Tehát Skorzeny, az ön feladatait ez­zel kiegészítettük. Hitler felállt, egy oldalajtó­hoz ment. Mivel még nem búcsúzott el tőlük, Himmler és Skorzeny sem távozott, de felemelkedtek a karosszékből. Néhány másodperc múlva Hitler egy pam'rlappal tért vissza. A hosszú tárgyalóasz­talra, a térképek tetejére he­lyezte, aztán töltőtollat húzott elő a zubbonyából. Alákanya- rította a nevét, aztán a papír­lapot átnyújtotta Skorzenynek. — Bízom önben és embe­reiben! — mondta, kezet nyújtott a Sturmbannführer- nek és távozott. Intésére Himmler is vele tartott. A különítményparancsnok egyedül maradt a szobában. Kíváncsian vette szemügyre a papírlapot, amelynek bal fel­ső sarkát arany dombornyo­más ú birodalmi sas horogke­reszt díszítette. Alatta gót be­tűkkel ez díszelgett: „Der Führer und Reichs­kanzler”. És a hitleri levélpapírra gépelt parancs így szólt: „Skorzeny Sturmbannführer személyes és rendkívül bizal­mas jellegű, különlegesen fon­tos parancsot hajt végre. Uta­határozta, felkelti Friedenthal- ban Foelkersam SS Haupt- sturmführert, hűséges helyette­sét, hogy őt is értesítse a fon­tos új megbízatásról. A késő éjszakai órákban már alig volt forgalom a fő­parancsnokság külön telefon- hálózatában, s így a központos azonnal kapcsolta a Sachsen­hausen melletti kastélyt. Az ügyeletes Skorzeny parancsá­ra felkeltette Foelkersamct, aki teljesen ébren lépett a te­lefonhoz. Hiába, a jó katona egyik tulajdonsága, hogy má­sodpercek alatt teljesen ébren legyen. Skorzeny szerette, hogy ót épp úgy csodálják az embe­rei, mint ahopmn ő csodába a Führert. Ezért mindig kur­tán. ellen tmon­sltok mindenütt minden poli­tikai és katonai szervet, hogy adja meg neki az általa kért szükséges segítséget és telje­sítse valamennyi kívánságát.” A teljhatalmat biztosító pa­rancs alatt ott virított Hitler aláírása. Skorzenynek eszébe jutott, hogy milyen reszketeg- gé vált a führeri írás azóta, hogy esztendővel előbb saját kezűleg írta alá az ő kitünte­téséről szóló okiratot. Skorzeny az órájára nézett, éjjel két óra volt már. De elr dást nem törő­en beszélt ve­lük — úgy vél­te, ez a legjobb út arra, hogy különleges ké­pességeiről meggyőzze őket. — Ide figyelj, Foelkersam mondta a tele­fonba. — Vedd a cerúzádat és írd. Az első számú osztag reggel nyolckor teljes létszámmal re­pülőre ül Gatow repülőterén. Háromszoros lőszerszállít­mány. Ne felejts el robbanó­anyagot adni még az utászok­nak. Hat napra való élelmi­szer-vastartalékkal szerelj fel mindenkit. Az utászok pa­rancsnoka Hunke főhadnagy. A JU 52 repülő parancsnoka reggelre megkapja a rendel­tetési helyet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents