Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
Bolondos április 'WVW\/WW^/VSAA/\AAAA/V\AAAAAAAAAA<^^\AAAA/WNA/VW\*AAAAAAA^^W%A^^'^^^^^^^^AA^*^.^^^A^N*^VN^VW>< adomán ijö$ ádeJtezís álTudományos érdekességek április zlLejéről Kedve$ Olvasóim! Már ősidők óta, egészen pontosan, amióta áttekinthető naptár áll az emberiség rendelkezésére, április elseje április első napjára esik. Hát nem érdekes? A tudományos feljegyzések igazolják, hogy április elseje még soha nem esett se március utolsó napjára, se április, mondjuk, második napjára, csak mindig az elsőre. Az emberi bolondság már esett január 1-re, december 31-re, sőt július 2-re is, de április 1 mindig április elsején volt. Talán éppen ezért a precíz biztonságért, e azért a nyárs- polgár^ hűségért, hogy eny- nyire ragaszkodik egymáshoz április 1 április elsejéhez, mondom, minden bizonnyal ezért gúnyolják ki, ugratják be egymást ezen a napon az emberek. Rendkívül érdekes, hogy más napokon is beugratják, becsapják egymást az emberek, de ezen a napon direkt és előre megfontoltan csinálják, mert április elsején bolondot csinálni a másikból becsületbeli kötelesség. Ezen a napon lavórt lehet tenni a főnök ajtaja elé, s ha hasra esik benne, nyugodtan mondhatják a beosztottak; — Április elseje... Ezen a napon megcsalhatod a feleségedet, avagy a férjedet, mert ha rajtakapnak, nyugodtan mondhatod: — Április elseje... Ezen a napon felhívhatod * Meteorológiai Intézetet, s bemutatkozhatsz, hogy te vagy a nagy Leveli Béka, hajlandó vagy státust vállalni az intézetnél, mert: — Április elseje... Ezen a napon nyugodtan gratulálhatsz barátodnak kinevezéséhez, mert úgysem hiszi el, hiszen ezen a napon van: — Április elseje... Tudományos értekezésemhez tartozik még, hogy e tavaszelő bolondos napját állítólag sokan azért is szeretik, mert elseje. Meg kell mondanom őszintén, kutatásaim még ezt nem igazolták, nem is hiszek benne, mert ki hisz el egy olyan elsejét fizetési napnak, amely éppen április elseje... (egri) R D O L G O K — Ha nem maradnak n ton, egyszer a földhöz vác Kép szöveg nélkül ■— Hogy milyen unalmas ea a középkor! Megfigyelték a tudósok, hogy az állatkertekben születő zebrák — ellentétben szabad lábon élő rokonaiktól — fekete alapon fehér csíkosak és nem fordítva. A Siemensinnen cég kutatói bevezették az anyacsavarok előzetes vizsgálatát. így már csavarás előtt tudják, hogy az anyák csavarjai jobbról balra, vagy balról jobbra csavarodnak-e majd. Félszemélyes helikopter gyártását kezdték meg valahol, amelynek külön érdekessége, hogy rotorja a repülés szünetében uborkaszeletelésre is kiválóan alkalmas. A szardíniásdobozok jobb kihasználására egy nyugatnémet szardíniakészítő cég bevezette, hogy ezentúl nem lapjára, hanem élére állítják a szardíniákat a dobozban. Az olaj továbbra is vízszintesen marad. A nevetés néha öl. New Yersey központi börtönében nevetőgörcsöt kapott egy ember a villamosszékben. Pillanatokon belül meghalt. Tréfás termelés hogy miben segíthetne Ez nekem sok volt, és nagyon gyanús .. Nekünk is. Egy riporter és egy fotós a helyszínre látogatott. A szakmunkások a munkapad fölé hajolva mosolyogva esztergáltak, a MEÓS éppen a íelmondólevelót fogalmazta. — Miért? — kérdezték munkatársaink. — Semmi munkám nincs itt; kérem. Selejtmentesen dolgoznak, s így tehernek, fölöslegesnek érzem magam a társadalom nyakán. Az üzemvezető nyájasan fogadta munkatársainkat, megkérte a fotóst, hogy őt ne fotózza, mert nem dicsekvő típus. — Hát, kérem — tért a tárgyra. — Drapszáné bejött, hogy intézzem el az ügyét. Nagyon komoly ügye van neki, amit lelkiismereti kérdésnek tartok elintézni, miként az üzem valamennyi dolgozójának. Mert a dolgozók ügyével is kell ám foglalkozni. De kérem, ezt ne írják ki az újságba, még bajom lehet belőle... Így is görbe szemmel néznek rám ma a dolgozók. Ha visszaköszönök nekik, vagy előre, kuncognak, jeleket váltanak egymással. Ha leállók velük beszélgetni, kitérően azt mondják, hogy ők dolgozni akarnak, mert szorít a terv. S ez a Drapszáné! ... Leültetem, erre sírva fakad. Megkérdem, miben segíthetek, erre elájul.., — Milyen következtetést von le ebből — kérdezték a munkatársaink. — Azt, kérem, hogy a dolgozókból manapság kifogyott a humorérzék, a tréfás dolgokra való finom, mosolyos reagálás. Hol vannak már azok a régi április elsejék?... Egyszerűen nem tudják megérteni, hogy miért köszönök vissza, hogy miért ültetem le a dolgozót az irodámban, hogy miért kérdezem meg: miben lehetek a szolgálatára?! — Ezt már a kapuban mondja. A portás közbeszól: — S mit gondolnak, ha nem volna humorérzékük az embereknek, végigdolgoznák se- lejtmentesen is a nyolc órát?! Á ... Mindez csupán áprilisi tréfa a MEÖ-sal. Kép szöveg nélkül. jGreskovits László karikatúrái Az üzemben mindenki dolgozott, s ez nem tűnt fel senkinek egy ideig. Fél hatkor már blokkoltak, és hatkor zúgtak a gépek, tizennégy árakor pedig, egy másodperccel sem hamarabb, befejezték a munkát, átadták a gépeket a váltásnak, és újra blokkoltak. Hazafelé menet málnaszörpöt ivott mindenki, odahaza segítettek a gyereknek a leckében, és mosolyogva törölget- tek, amíg az asszony mosogatott. A dolog akkor vált gyanússá, amikor egyik levelezőnk a következőket írta: „Kérem a T. Szerkesztőséget, vizsgálják ki az ügyemet Bementem az üzemvezetőhöz, mert problémám volt Hellyel kínált... tessék elképzelni, és megkérdezte, s Igen erős reflex — Hülye áprilisi tréfa, tegnap még itt ajtó volt. MIELŐTT VONATBA ÜLTEM, fellapoztam a lexikont, tudjak valamit a faluról, ahová utazom. Ennyit találtam: „Boldogkőváralja: ktk., 3or- sod-Abaúj-Zemplén m., aba- újszóntói j. L.: 1200. Erdőgazdaság. Üdülők. Kedvelt kirándulóhely. — A középkori Boldogkő vára ma rom. A kastély és a r. k. templom műemlék.” Jó levegőjű falu, festői környezet, pihentető csendesség fogja körül a tüdőszanatórium épületét. A IV. C. jeles diákját keresem itt, azt az izgő-mozgó, soványos nonparel- le-emberkét, aki második volt az osztálynévsorban, de legelső minden tanár-bosszantó csinytevésben, akit mindig tettesként dorgáltak, ha szalonnabőr csattant a táblán, vagy a hátsó padokban valaki fel- jajdult fájdalmasan a gumival kilőtt galacsin nyomán. Eszembe jut. hányszor rászóltak, mikor felelt: ne hadarj, ne hadarj, nem lehet megérteni egy szót sem.. ! Vagy egy másik eset, mikor beugratta az egyébként is mindig szórakozott Kamill bácsit, történelmi tanárunkat. Tán dolgozatot írtunk, kivételesen halálos csend volt második emeleti osztálytermünkben, mikor felugrott az első padban és ijedt arccal kiáltotta: „Tanár úr, valaki benézett az ablakon...!” Kamillnak eszébe sem jutott, hogy a második emeleten vagyunk, felállt, az orra hegyére csúszott szemüvegét feljebb lökte és szigorú, zord arccal mondta: „Akkor vizsgálat, fiúk, vizsgálat!" EGÉSZEN MEGDEREKASODOTT. Arcát a jó falusi szél barnára cserzette. A szanatóriumban lakik, feleségével együtt. Annyit komolyodott, hogy megnősült. Gyerek? Ugyan, hová gondolok, hadd fejezze már be az asszony a főiskolát. Üveget bont. Jó volna bizony még diáknak lenni, de a fenébe, nem volna az már olyan jó. Tölt a poharakba. Igyunk már. Egészségünkre. .. Megissza, persze, hogy megissza ő a jó bort. Megissza azt minden egészséges ember. Gyakrabban tölt a poharakba. Azért ne gondoljam, hogy aki már orvos, annak az élete fenékig tejföl. Van itt probléma elég. Igaz, jobban is élhetne az ember, vehetne autót is, ha megengedné, hogy köpenye zsebébe rakják a pénzesborítékokat. A törvény megengedi, de a lelkiismeret nem olyan engedékeny, mint a törvény. Hogy vitrinben kéne mutogatni? Sokan vannak ilyenek. A fiatal orvosok között. Persze, nem sokáig bírják, mert látniuk kell, hogy körülöttük mások mindjobban élnek, kinevetik a lelkizést.. . És akkor az ember úgy fordul a pácienshez, hogy közel kerüljön hozzá a köpenyzseb. Először azért teszi az ember, hogy a többiek ne nevessenek rajta, később meg azért, mert úgy rászokik a pénzre, mint a dohányzásra. Én azért nem leszek ilyen. Tudod, hogy csodálkoznak ezen a betegek!? Szinte megsértődnek, hogy az ő pénzük nem kell... Van itt, ami kell. Televízió, rádió, villany, élelem bőven, ital is mértékkel, és munka is, olyankor mértéktelenül. No, azért nem verjük magunkat a földhöz örömünkben. Mindent meg kell szoknia az embernek* csak értelmet és célt kell keresni. Nem hiszed el, de úgy van, hogy itt néha bokáig sárban több embernek érezzük magunkat, mint a száraz, kényelmes aszfalton, higanygőz- lámpák alatt, hegyes orrú gálacipőben. — JÓ REGGELT, doktor úr! — Jó reggelt kívánok. — Jó egészséget, doktor úr! — Jó egészséget... Egy kis falunéző séta, egy kis agysejt-szellőztetés. Valamikor gyakran átutaztam erre, Miskolctól egészen Sátoraljaújhelyig. Sokat változott a falu, de azért falu maradt. Nincs nagyon hova mennie az embernek. Inni a kocsmába? Ihat a szobájában is az ember. És nem akármilyen löttyöt. Vagy ott van a mozi? Ki kívánkoznék oda, mondjuk a miskolci „Béke” után?! Ez a rossz az egészben. A szanatórium, a kollégák, a betegek, mindig ugyanaz a környezet, mindig hasonló arcok az ember körül. Időnként letaglóz, rátör az emberre valamiféle lágerhangulat. Csak el innét, el, valahová, távolabbra, jót mulatni, jót beszélgetni ismeretlen emberekkel a vonaton, vagy valamelyik város valamelyik vendéglőjében, zeneszó mellett. Aztán rohan vissza ide az ember, mert szereti a szakmáját, mert aggódik a betegeiért, mert orvos. Én azt hiszem, jó orvos lett belőlem. Vagy legalábbis azon az úton járok, hogy majd jó orvos legyek... A FALU FELETT PORLŐ váromladék, a domboldalakon, a völgyek laposán csapzottan didergő szántók. Az apró házak kéményeiből unottan bod- rozódik a füst. A doktor nem érzi idegennek a tájat, az embereket. A szanatórium más világ, elszakított, elzárt a faluétól — beteg emberek világa. Mikor levertséget érez, napokig távolra megy, hogy újra feltöltőd- jék, mint a beteg tüdő friss oxigénnel... Bizony nehéz volt először minden. Azt hitte, az egyetemen mindent megtanult, de itt élőről kellett kezdeni a tanulást... És milyen furcsa volt, mikor úgy szólították legelőször: „doktor úr!” Sokáig mulatott ezen, de most már valóban van benne valami „doktoros”. Minden idegszálával orvos, emberéletért aggódó, gyógyító ember. Mikor egy ízben ellátogatott hozzám Egerbe, s elköhimet- tem magam — egyszerű, egészséges emberi köhintés volt — rám nézett és komoly arccal, ráncolt homlokkal azt mondta: „Egyszer meg fogom nézni a tüdődet!” Akkor is elnevettem magam. Eszembe jutott a „valaki benézett az ablakon”. Fehér köpenyes orvos, dok- torosan komoly férfi. Minden napját betegei között tölti, kitartással gyógyít, jó szóval nyugtat. Ha jár a faluban, az emberek jó egészséget kívánnak neki. Sose kívánom a betegséget, ha mégis meglepne, őt kérném arra, gyógyítson. Pataky Dezső RÉM hírek — KÉT előadás után megbukott Egerben a Csárdáskirálynő c. há- romfelvonásos Kálmán Imre- operett. A felgyülemlett tapasztalatok alapján — közük az illetékesek — nem tűzik műsorra a színházban sem a Luxemburg grófját, sem a Hetyegjünk valcert, Rózsámat, hanem felújítják Tennessee Williams A vágy villamosa című drámáját. — AZONNAL kicserélik a bepiszkolódott, leöntött asztalterítőket a megye nagy, közép és kisvendéglőiben. A tervek szerint naponta háromszor cserélnek térítőt egy-egy asztalon. — MA semmilyen oktatásra, előadásra, továbbképzésre, konferenciára, értekezletre és ülésre nem kerül sor megyénkben. — TÖBB irodaházat a bürokrácia elkerülése végett nem építenek a megyeszékhelyen. A meglevőket kis átalakítás után lakásokként osztják szét. A felgyülemlett papírtömegből egy létesítendő ktsz szalvétá« kát fog gyárt*» ni. tu» szöveg nélkül. jó napot, doktor úr!
