Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Á szavak mögött a tettek Gyakran hangzik el a meg- íogalmazás: a termelőszövet­kezetek működése a közér­deklődés reflektorfényében ío. lyik. A kissé fellengzős, de ál­talánosságánál fogva homá­lyos kifejezés lefordítható köz­napi nyelvre is. Valahogy úgy: ahhoz, hogy élhessünk, táplál­koznunk is kell, ezzel össze­függő gond és öröm, töpren­gés és megnyugvás — min­denkit érdekel. Innen a közérdeklődés és a reflektorfény a mezőgazdaság Iránt. Aztán: évek óta mondjuk, a nagyüzemi körülmények kö­zött dolgozó, szocialista fel­építésű tsz-eknek nemcsak a termékek mennyiségében, ha­nem olcsóbb árában is bizo­nyítaniuk kell fölényüket a kisparcellás gazdaságokkal szemben. Ha van bennünk tü­relmetlenség, innen szárma­zik. Még többet akarunk, mint, eddig. Nincs ezen mit csodál­kozni. Ezért fordulunk most — legalább példa miatt — a gyöngyösi tsz-ekhez, és eléggé sajátosnak tűnő helyzetből: a tsz-pártszervezetek eszmei, politikai és szervező munkája oldaláról vizsgáljuk meg leg­jellemzőbbnek tartott eredmé­nyeiket és feladataikat. Ami már van Kétségtelen, a szövetkezeti gazdaságok kialakítása óta eltelt évek határozott eredmé­nyeket produkáltak gazdasági és politikai területen egy­aránt. Ami a gazdasági oldal­ra vonatkozik: kialakult egy stabilnak minősíthető szerve­zési rendszer, egy olyan álta­lános érvényű, pozitív munka­morál, ami már a meggyöke- resedést, az új formának elfo­gadását, helyeslését fejezi ki. Hol vagyunk már azoktól a kezdeti időktől, amikor ser­kenteni kellett az embereket a közös munkára. A szövetke­zeti tagok nem húzódoznak már a nagy tábláktól. Az újabb gond viszont: az egész évben, folyamatosan biztosí­tott munkalehetőség megte­remtése. De a politikai oldala, is ked­vező képet nyújt annak, ami az utóbbi években bekövetke­zett, kialakult. Vegj'ük példá­ul az Üj Élet Tsz erős. gya­korlatilag is hatékony párt­szervezetét, vagy azt a politi­kai céltudatosságot, amit a Dimitrov Tsz-ben tapasztalha­tunk. Ha még azt is figyelem­be vesszük, hogy a Hazafias Népfront Tsz-ben a pártszerve­zet megalakítása is a fejlődés következménye, máris el kell fogadnunk az előbbi általánosí­tás realitását. Mert hibát követnénk el ha megfeledkeznénk az indulás körülményeiről, ha csak türel­metlenkedve azt néznénk, mi lenne a legkedvezőbb helyzet. Ezért kell időnként a kiinduló­pontra is visszatekintenünk. Ami még hiányzik Nem könnyű dolog ebből a szempontból egy „hiánylistát” összeállítani. Olyan sok min­dennek meg kellene már len­nie? Nem egészen. Csak úgy vagyunk vele, hogy jó lenne időnként felgyorsítani az ese­mények menetét, és ha már tegnap elértük volna azt, anü- re csak holnapra lennénk ké­pesek, akkor is elégedetlenked­nénk olykor-olykor. Ki ne szeretné, ha úgy nyi­latkozhatnánk: a parasztság minden szempontból egységes ma már? Ki ne szeretné azt mondani: a nagyüzemi gazdál­kodás minden feltételét megte­remtettük? És milyen öröm volna megállapítani: a szö­vetkezeti parasztok gondolko­dásában a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás foglalja el a legfőbb helyet. Még nem tartunk itt. de jó úton járunk. Nincs ugyan még a munká­sokkal egyenlő mértékű társa­dalombiztosítás a tsz-parasztok esetében, de van már nyugdíj­törvény. És van gyermekgon­dozási pótlék. Mikor meat, még csak álmodni is erről a magyar paraszt? Nincs még minden tsz-tag zsebében szakmunkás-bizonyít­vány, mezőgazdasági techni­kumi végzettséget igazoló ok­levél de egyre többen végez­ték el a téli tanfolyamokat,' egyre több főiskolai, egyetemi végzettségű szakember irá­nyítja a brigádok, üzemágak munkáját, A régi brigádveze­tők -közül sokan végzik vagy végezték már el a techniku­mot. És a párttagsasg? Kevés kö­zöttük a politikailag iskolázott kommunista, de a szívük, a gondolatuk a szocialista esz­méket érzi és vallja. Botlado­zik még a szavuk, ha elméleti kérdésekről kell véleményt mondaniuk, de van vélemé­nyük. Lehet, hogy a taggyű­léseken csak hallgatnak, de kint a határban, ha vitatkozni kell, ők érvelnek társaik kö­zött a leghangosabban. Bizony, egyre határozottab­ban megyünk előre. Amit tenni kell Előbb a pártszervezetek vo­natkozásában. Meg keli erősí­teni az alapszervezeteket, nem­csak létszámban, hanem poli-- tikad. eszmei, ideológiai isme­retekben is. Ha lehet fontos­sági sorrendet felállítani: min­denekelőtt a Hazafias Népfront Tsz-ben, A lehetőséget ehhez ott sem nélkülözik, csak ala­posabban kel], körülnézni. Jo lenne hosszabb-rövidebb pártiskolára elküldeni minél több párttagot a tsz-ekböl. Fel­készültségük szintjét így lehet­ne fokozni, A KISZ-szervezetek ártal­masabb működésést biztosítani már nehezebb munka, de a gyöngyösi tsz-ekban is egyre több fiatal kéri a felvételét, te­hát a KISZ-élet felpezsditése nem irreális követelmény. És ott vannak a nőbizottsá­gok. A legjelentősebb tömeg­mozgalom. Olyan súllyal fog­lalkoznak-e a szövetkezet ve­zetői a nőbizottságok tevékeny­ségével, mént amenpyit méltán elvárhatnának? Igaz. támogat­ják, lelkesednek a női munka­csapatoknak a szocialista cim elnyeréséért folyhatott verse­nyéért. De még április elején sem végezték el ennek a ver­senynek az értékelését minden tsz-ben. Jó ez így? Végül a tsz-demókráciáröi nehány szót. Élő valóság ez, ha nem is hiánytalan valóság. Mert amikor még csak a jogok­ról van sző, amikor követelni lehet, gyakran hivatkoznak a demokráciára. Néhányan csak az egyéni érdek pajzsaként- tol­ják maguk előtt. A közösség ér­deke a legfontosabb fokmérő. A nagy család ellenőrző és szá­mon kérő gyakorlata a legfőbb bizonyítéka a tsz-demokrácia elevenségének. Itt még nem tartunk, de az is igaz: törek­szünk az elérésere. Bizony, van még tenniva­lónk. de van honnan erőt me­rítenünk. G. Molnár Ferenc Egy kis jóakarattal, minimális beruházással A KÖZELJÖVŐBEN napvi­lágot lát egy törvényerejű rendelet, amely megfelelő mun­kaköröket és munkakörülmé­nyeket biztosit a csökkent munkaképességűek számára, olyan munkát, hogy ne kerül­jenek hátrányba más emberek­kel szemben. Nagy dolog ez. és országos ügy, hiszen a tbc tár­sadalmi bizottságok naponta vívnak harcot gyógyult bete­geik rehabilitációjáért. Ennek az áldozatos harcnak katonái tamuik. A basáron kosarkö ,ő üzem létesítését tervezik, 30 főt foglalkoztatnának. Markazon a termelőszövetke­zet málnás és füzes telepítését tervezi és viziszárnyasoK te­nyésztéséről is gon doikoznak. ezeken a munkahelyeken első­sorban a csökkent munkaké­pességű tsz-tagokat foglalkoz­tatnák. Abasáron is gondos­kodnak a gyógyult betegekről. MA MÉG CSAK születőben a törvényjavaslat, amely ezt az emberséges törekvést a tör­vény betűivel fokozhatja, s máris van eredmény. És ez a* eredmény fokozódni fog, ha társadalmi üggyé válik. És azzá kell válnia, mert a gyógyult betegek rehabilitációja nem­csak egyének érdeke. Nagy je­lentőségű ez népgazdasági szempontból is. L. Elekes Éva Szépül Síről Ezen a tavaszon nemcsak az udvarokat hozták rendbe a si- rokiak, nemcsak a házak kap­tak szebb külsőt, de az utak, járdák, parkok is. Sokan dol­goznak ezekben a napokban is a virágok, fák ültetésénél, különösen a lakótelep környé­kén. A házak környékének szebbé tételére egymillió fo­rintot költenek ezen a tava­szon, s mintegy 170 ezer fo­rint értékű virágot, dísznö­vényt ültetnek el, hogy május 1-re tavaszias, szép legyen Sí­rok képe. — 60 RAJBAN, 101 Örsben kétezer kisdobos készül az út- ; törőéletre Eger általános isko- ; Iáiban. A csapatokban folyó j kisdobosmunka irányításáról a {városi úttörőelnökség jelentést | készített, amelyet az elnökség j április 29-i ülésén tárgyalnak I meg. A könnyelműség áldozatai A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munkás* védelmi csoportja értékelte az első negyedévi baleseteket 3 elkészítette róluk a statisztikát. A számok meglepő változá­sokról vallaiuik: a tavalyihoz képest jelentős visszaesés mu­tatkozik, a könnyelműség e -érnél több esetben szedte áldo­zatait s mindez összesen 19 776 munkanap kiesését jelentet­te a termelésből. A három napon túl gyógyuló balesetek száma szembe­tűnően csökkent a közlekedés területén, a 4. számú AKÖV- nél, de különösen a MÁV-nál, sokat javult a helyzet az élel­mezési iparban. Nagyfokú rendellenességet mutat viszont a kereskedelmi dolgozók, az építők, a mezőgazdaságban és a helyi iparban foglalkoztatottak statisztikája s egyszersmind figyelmeztet: érvényt kellene már végre szerezni a rende'e- teknek, nem szabad tovább tűrni a felelőtlenséget! Csupán termelőszövetkezeteinkben 258-ról 350-re emel­kedett a különféle balesetek száma s ez nem kevesebb mint 6374 nap elvesztését okozta. A tsz-ekben köztudomásúan Le. vés a munkaerő s ha könnyelműen így „gazdálkodunk” ez emberekkel, hovatovább alig számíthatunk valakire. Az emberek testi épségéi, egészségét szigorú törvények, felelős megbízottak védik — ám úgy látszik, mindez meg igy is kevés. S valószínű, hogy a szomorú versenyt nem győzik a brosúrák, könyvek, újságok, oktatófilmek és elő­adások sem —, ha egyes dolgozók a jó szóra fittyet hunyva figyelmen kívül hagyják a legelemibb követelmények betar­tását, nem törődnek saját magukkal, családjukkal, a társa­dalommal. , ....... Az eredményesebb küzdelem valamennyiünktől több jó szándékot követel, a balesetek ellen igazán sikerrel har­colni csak közös összefogással tudunk. . ! (gyám Számok a rózsaszín papíron... ELŐREBOCSÁTOM, hogy j nem portré akar ez lenni. Csupán egy spontánul jött ap- i ró epizód, amelyhez hasonló- jval gyakran találkozhatunk, és ’ha felületesen vizsgálódunk, talán tévesen ítéljük meg fia- I tájainkat. Tehát... ( .. .Az asztalon kávé és egy i rózsaszín papírszelet. A kávé i érintetlen, talán már ki is hűlt, ellenben a papírlapra buzgón jegyezgel. Mozdulatain látni, hogy gondolatait telje­sén kikapcsolja a presszó for- - gatagából. Néha beüsszankodva , csóválgatja a fejét, de néhány szemhunyási idő után már mo- j solyog. ! Az embert kíváncsivá teszi az érzések ilyesfajta megnyil­vánulása. És mivel futólag is­mertem. kérdésem nem ha­tott tolakodásként. — Télen szerelmeslevel...? j intettem a rózsaszín papírlap­ra, amelyet igyekezett tenye­re ala rejteni. Kissé zavartan nevet. — Annál sokkal prózaibb... A keresetemet számolom! — És mennyi a végösszeg...? — 1100 forint...! Nem sok, de ha több nincs, ennyivel ts beéri az ember fia! — Szabadna tudnom, hogy milyen szakmában kereste az említeti összeget? — Esztergályosként . dolgoz- ! tam itt, Gyöngyösön, az Izzó­iban — válaszolt készségesen, | pedig neheztelést vártam a 'sűrű kérdezősködése miatt. ESZTERGÁLYOS... Próbal- Itam visszapergetni az időt, inert emlékezetem szerint nem ; ebben a szakmában dolgozott | néhány hónappal ezelőtt, es i mintha megsejtette volna j gondolataimat, igyekezett a I válasszal. — Sokáig dolgoztam kony­halányként- de az eredeti szak­mám esztergályos. Tízen sza­badultunk 1964-ben. Egyhóna­pi munka után azonban, mint létszámfelettieknkek. útilaput kötöttek a talpunk alá. Ez szintén az Izzóban történt. Mehettünk az orrunk után! Így lettem konyhalány... — Tehát szereti az eredeti szakmáját, ha három év után... Hevesen tiltakozik. — Nem szeretem...! Fod­rász, vagy cukrász akartam lenni. Még most is szíveseo- ben... csak hát nem mindig azt csinálja az ember , amit szeretne. Az élet parancsot...! — bólogat tárgyilagosan. Hangjában csalódást, kese­rűséget éreztem... Kinos csend ereszkedett közénk. Ennyire csalódott volna ter­veiben ez a fiatal, csinos lány? Bár sejtettem, hogy sza­vai kissé túlzottak és mást mondanak számára a józan gondolatok. Éne éppen a szá­mokkal. napi keresettel, és a teljesítmények összegével te­leírt rózsaszín papírlap a bizo­nyíték, EZÉRT KEZDTEM CJRA... — Az elmúlt napokban mit gyártott? — magam is sutá­nak, kissé erőltetettnek érez­tem a kérdést. — Csavarokat...! Éppen azt számoltam, amikor megzavart. — Arcán felolvadt a közöny és szemében érdeklődés villant: — Hat és fél percet kapunk egy csavar gyártására... — Elegendő ez az idő...? — Nálam ugyan még hiány­zik a gyakorlat, de ennek el­lenére még én is megcsiná­lom. Ha pedig a gyakorlatot '• megszerzem, az elsők közé is felküzdhetem magam. De r.e gondolja, hogy ez könnyű do­log. Azt is tudom, hogy ez nem is holnap lesz. Addig so­kat kell tanulnom az öregeb­bektől. Most oldalazunk, és központozunk. Ez is benne van a megadott normaidőben. Ahogy számolom, lemarad­tam 400 darabbal. Oe be­hozom...!.— kocogtatja erélye­sen ceruzájával a rózsaszín pa­pírlapot. Hát. igen...! Néhány perc­cel előbb még csalódott, fásult hangon tagadta a szakmához tartozását. Most pedig olyan hévvel beszél, mintha évtize­dek kötnék az esztergapad­hoz. Így van ez! A munka ize, láza. még a közömbösöket >s magával ragadja! De beszélnünk kell itt egy másik tényezőről is. Sefnyilt Mária kedvetlenül indult a ta­nult, de a számára most még­is új pályán. Már érzi az al­kotás szépségét, izgalmát. Még kezdő, de már előbbié akar tömi. Az ifjúság örök tulaj­donsága ez! Most kezd benne gyökeret verni valami eddig ismeretlen érzés. Utat keres. Áfn hogy hová ér, azt a kör­nyezet is befolyásolhatja. Ka most nem hagyja magára a műhely kollektívája, ha segít­séget kap problémái megoldá­sára. akkor biztos, hogy egy taggal szaporodik majd Gyöngyösön az Egyesült Izzó törzsgárdája! - ­VAJON KAPHAT-E neme­sebb feladatot, egy szociálisra brigád? Laczik János élnek Gyöngyösön is. A gyön­gyösi járási és városi tbc tár­sadalmi bizottság aktíváinak tevékenysége megyei mércével merve is jelentős. Egyik legjelentősebb eredmé­nyük, hogy sok-sotk fáradsággal és nem teljesen sikertelenül megpróbálták közüggyé tenni a gyógyult betegek rehabilitáció­ját. Hogy ez mennyire sike­rült, lemérhető volt azon az ér­tekezleten, amelyen a járásiban élő vezetők, tanácsi, termelő­szövetkezeti, földművesszövet­kezeti vezetőik, munkaügyi elő­adók elmondták, mit tettek ed­dig saját munkaterületükön. Volt miről beszélni. A nagy- rérlei tsz küldötte beszámolha­tott arról, hogy 15 könnyű munkahelyet biztosítottak gyó­gyult tbc-s betegek számára A tsz szociális bizottsága felmé­rést végzett, összesen 40 köny- uytj munkahelyet kell biztosí­itt a tsz vezetősége járműve­ket biztosít arra, hogy a köny- nyebb munkahelyekre kiszál­lítsák a csökkent munkaké­pességű dolgozókat. ÜJ ÖTLETEKET, javaslato­kat is adnak. Dr. Szabó Mihály- ] nak, a gyöngyöstarjám vb elnö- ! kénék figyelemre méltó javas­lata, hogy a községi tanács költségvetéséből segíteni lehet­ne a termelőszövetkezeteket, hogy segédüzemeket hozhassa­nak létre. Nagy Sándor javas­lata is hasonló volt: a terme­lőszövetkezetek sok termékéi lehetne feldolgozni s ezeken a helyeken mindenütt alkalmaz­ná lehetne a gyógyult betege­ket, akiknek egészsége annyira helyreállt már, hogy könnyebb munkán dolgozni tudnának. Ezek a gyakorlati példák azt bizonyítják, hogy egy kis jóakarattal és minimális beru­házással meg lehet találni a megoldást A lány, bocsánat, az asszonyka: 17 éves. Nagy, barna szeme van, izgalmában izzad a keze. Most próbálja ki a főnök titkárnője: tud-e gépírni, és ha igen, milyen gyorsan? No, és a helyesírás! — Folyó? Igen, el- ipszilonnal. ez jó! — Follyék!? Ez nem jó! .4 felszólító mód jele a jé, tehát helye­sen: folyjék! Nem laj. majd belejön. Hogy is hívják? — Éva... — re'ocgi n kismadárka — Jöjjön, beviszem a főnökhöz. Éva térde elbizonyta­lanodik, azért hősiesen bemegy a nagyfának szobájába. A titkárnő bemutatja, aztán tisz- tességtudóan kimegy. A lány belekezdene t&űrtertek masejábe. c tiszta ember v4 férfi szol. hagyja cqäk ... — Hány éves? — Tizenhét... le­ssek ... — És már asszony. — Igen ... Árva va­gyok .., voltam ... — Férje? — Nagyon rend-'s, nagyon szeretjük egy­mást, — Foglalkozása? — Autószerelő. — És maga hói dol­gozott eddig? — A szermszéd gyár­ban, egyhónapos szer­ződést kötöttek velem, de felbontott&k. — Miért? — Terhes vagyok .. Négyhónapos ... Meg­tudták ... A férfi meglepődött, hmm toszok « mker­■nőnek. — Jucika, az asz- szonyka, a kartársnö, hogy is hívják? Igen, Éva. Megfelel. Intéz­kedjék. Holnaptól itt dolgozik. Halk köszönöm. Másnap a férfi be­irtani a gépírószobába diktálni. A rutinos gép- irónő keze, mint a m o­tolla, írógépe, mint a géppuska. Ahhoz ■nervt. A fia tál asszonyka yyeb­ként is telefonon, ahogy kivette, a férjével te- szélgetett. — A cim... — Han­gosan diktált, hogy az erős billentyűka ttogas* túlbeszélje. 'A harma­dik mondatnál tartot­tak, amikor Éva befog­ta a telefonkagylót, és megszólalt. — Kérem, egy kissé halkabban tessék dik­tálni. mert egy szót sem értek a telefonból. A nők hanyatt dől­tek, a férfi mosolygott, megvárta a beszélge­tést. Amikor kész volt a levéllel és kiment, az idősebb hölgyek Évá­nak estek. Semmit sem értett. Mit tett ö? Ha nem hall az ember, ak­kor nem hall. Este a férfinek a vállalat KISZ-gyülésén kellett beszélnie. El­hagyta a külpolitikát, amelyre egy fél órát szánt eredetileg, el­hagyta a belpolitikai részt, sőt még a. ter­melést is. Fölemel te, aztán, lerakta a papíro­kat, kinézeté ee ebl&­kon, és a következőket mondotta: „Legyetek tiszták ét őszinték, legyetek men­tesek az alakoskodás­tól. szóval, legyetek emberek, és különítek, mint mi. Nekünk még ez nem sikerült telje­sen. Kötnek a régi, buta szokásaink, elő­ítéleteink. A felnőttek tulajdonképpen ott kö­vetik ei a hibát, hogy őszinteségre és tiszta­ságra biztatnak benne­teket, és ha azok vagy­tok, meglepődnek. Nem baj, majd megszokjuk* — tette hozzá némi malidéval, A gyerekek nem er« tették, mi ütött az öregbe. Az elkopott) frázisok most nagyón őszintén hangzottak é$ mit bámul az ablakon, kit látott ott? Ssiha Ander

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents