Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-25 / 96. szám
Kockázat és nyereség í ... két estén Világos tehát, hogy az export a döntő a ktsz-ben. Ennek megfelelően készülnek a műkorcsolya cipők készítésé, nek további fejlesztésére is. A szalagszerű termelés kibővítésével tudják csak a napi 170 pár cipő elkészítését biztosítani. Törekszenek arra Is, hogy a sság t észére végzendő ja- ok, méretre készülő ruházati cikkek mennyiségét fokozzák. Ezt a célt szolgálja az új üzemház megépítése, amelynek munkái már befejeződtek, most már csak a birtokbavétel van hátra. Céljuk még egy központi javítóműhely kialakítása és egy készáru-raktár megépítése. Termelésük növelésének fontos előfeltételei ezek az üzemi helviségek. Ha azt is megmondjuk, hogy az összes szövetkezeti eredményük megközelítette tavaly az egymillió forintot, amely a teljes termelési értéküknek hét és fél százalékát adja, akkor kiderül, hogy a ktsz ügyesen gazdálkodott végeredményben. Persze, a gazdálkodásukra vonatkozó részleteket már az előbbiekben felvázoltuk. Bár a gyöngyös* Kékes Általános Ruházati Ktsz nem a legjellemzőbb példa arra, hogy a kisipari szövetkezetek munkájában milyen arányban taHA LAIKUS EMBEREK beszélgetnek úgy általában egy hadseregről, könnyen azon mérik le korszerűségét, hogy van-e rakétája, s ha igen, milyen és mennyi. Természetesen a rakétaegységek is beletartoznak a modern hadsereg fogalmába, sőt, nagyon is odatartoznak, de ezenkívül még számtalan olyan tényező van, amelynek vizsgálata nélkül nem mondhatunk nyugodt lelkiismerettel véleményt. Ide tartozik többek között a hagyományos fegyvereknek és harceszközöknek, valamint a kiképzésnek a korszerű hadviselésbe való állítása és alkalmazása is. Fontos és nagyon jelentős tényező! Állunk a magas hegytetőn — figyelőponton — kezünkben látcső és nézzük a tájat, amely a harckocsizok kiképzőtere. Előttünk, poros, döcögős, kanyargós utak. A távolban dombok: azon harckocsik haladnak. Rádióparancsok hangzanak el, hol nő, hol csökken a sebesség. A harckocsikban ülő fiatal katonák magabiztosan kezelik harci eszközeiket, árgus szemmel figyelik a célt, amelyet le kell küzdeni. Aztán hatalmas dörrenés rázkód- tatja meg a levegőt, füst és láng hagyja el a harckocsi ágyújának torkát, s pillanatokon belül a nagy távolságban levő célok elfordulnak, jelezve, hogy találat érte valamennyit. Katonák, harckocsikkal A legmodernebb eszközök segítik a kiképzést AZ ELSŐ LÖVÉSRE nagy távolságból, állva vagy menet közben megsemmisíteni az ellenséget — a maximális követelések egyike ez a harc- kocsizóknál. Ezt végre is hajtják. Végrehajtják, mert olyan modem harckocsikkal és berendezésekkel vannak ellátva, amelyek a megfelelő kiképzés mellett biztosítják a követelmények teljesítését. Hol vannak már ezek a harckocsik azoktól a mozgó páncéloktól, amelyek még jó öt-tíz évvel ezelőtt is éltek emlékezetünkben? Ezek a fürge hatalmasságok mindenre képesek. Nagy sebességgel száguldanak és nem lehet eléjük legyőzhetetlen akadályt állítani. Ügy látnak éjjel, mint nappal, átúsznak vagy átkelnek a legmélyebb víz alatt is... fegyverzetükkel gyorsan és ügyesen, mértani pontossággal bánnak a benne ülők. — Nem könnyű az az út, amelyet meg kell tenniük katonáinknak addig, míg e teljesítményt nyújtani tudják — tájékoztat bennünket a szabályos kiképzési napot vezető vezérőrnagy. — A magas színvonalú technika, magas képzettségű embereket kíván, olyanokat, akik a tudás mellett fegyelmezettek, bátrak, egészségesek és gyors felfogásúak. Ahol most járunk, a legmodernebb „ • -anikus eszközökkel felszerelt harckocsizó tér. Jobbra, mindjárt mellettünk, ügyes szerkezetre állított harckocsi billeg. Olyan mozgásokat tesz, mint amilyent a valóságban is tenne. A benne ülő katonák a tájat nézik, eredeti célra tüzelnek. Am a dörrenés elmarad, mert a találatot egy különleges szerkezet piros lámpája jelzi. így kezdik a célzás művészetének elsajátítását... végigjárjuk a löteRET, amely csaknem jobban hasonlít egy elektromos készülékekkel ellátott ultramodern laboratóriumhoz, mint harckocsizó lőtérhez. AtrébU a tantermekben, megszámlálhatatlanul sok kiképzési segédeszköz sorakozik. Ezen gyakorolnak valamennyien. Híradóeszközök, stabilizáto- rok, vezérlődobozok, elektromos berendezések, vetítőkészülékek, fotocellák, moto- risztikus alkatrészek, infra- technikai ’-sszülékek stb. segítik a r kát. Van itt szerkezettar rém, igénybevételi tere iyen és olyan terem. Az egyikben hatalmas fürdőmedence van — megfelelő kisegítő termekkel —, ahol a harckocsi személyzete szinte valóságos körülmények között tudja gyakorolni a víz alatti átkelést. Mert fontos feltételnek tartják, hogy a kiképzésben minél jobban megközelítsék a valóságot, előfordulható helyzeteket. — E bonyolult és ezernyi feltételhez szabott követelményeket csak a modern kiképzéssel tudják teljesíteni — vallja mindenki. — Ez alól nem lehet kibújni, ezt teljesíteni kell, mert békében a hadseregnek mindig a legmodernebb, a legerősebb ellenséget kell feltételeznie. Ezt kell legyőznie. De számításba kell venni azt is, hogy a modem hadviselésben minden megváltozott, a fegyverzet és a méretek is. A hallatlanul nagy követelményeknek tudható be, hogy a katonák szolgálati idejük háromnegyed részét e tudnivalók elsajátítására fordítják, a többi időt a politikai ismeretek és az általános katonai tevékenység megszerzésére használják fel. Régen pontosan fordítva volt minden. Az alaki „egrecírozta- tás” a Horthy-hadseregben például a kiképzés 90 százalékát tette ki. Ma jóval kevesebb időt fordítanak erre. Ugyanígy változott az újonc és kiképzett katonák összetétele is. Fontos feltétel: a kiképzett katonák legyenek döntő túlsúlyban. Ehhez igazodott tehát az újonc behívása is a harckocsizóknál, ahol a harcosok univerzális katonákká váltak, minden harceszközükkel mesterien bánnak. A parancsnokok elmondják, hogy bár a követelmények állandóan nőnek — ezerszeresei már a réginek —, a katonák teljesíteni tudják az eléjük állított célkitűzéseket. Ugyanakkor takarékosak is. Állandóan azon törik a fejüket, miként tudnának még jobb eredményt elérni úgy, hogy a kiképzési költségek ne emelkedjenek. Rengeteg újítást vezettek már be, s ezáltal jelentős összegeket tudnak más célra felhasználni. Tonnányi építőanyagról és nagy mennyiségű lőszerről van szó. Jelentős tételt tesz ez ki, hiszen csak egy-egy lőszer több ezer forintba kerül az államnak. EZERNYI FELTÉTEL és ezernyi követelmény. így lehet összegezni a mai harckocsizok kiképzését azzal a megállapítással, hogy a katonák becsülettel helytállnak Felismerték a modem hadviselés tudnivalóit, elsajátították azt, rugalmasan alkalmazkodtak az élet változásaihoz, éppen ezért lesyőzheteí- len erőt kénviselnek. Fazekas István 3 1967. április 21„ tett kerülte a figyelmüket, vagy legalábbis kevés gondot fordítottak rá. Ilyesféle tapasztalható a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet beton- elemgyártó üzeménél is. Nem nagy az üzem, kis létszámmal dolgozik, de a tervek, az elképzelések annál figyelemre méltóbbak. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a szőlőtelepítéshez szükséges betonoszlopok mellett az utóbbi időben salakból készült falazóblokkokat is gyártanak. Egy ilyen falazóblokk 11 darab tégla nagyságának felel meg. Az ára pedig csupán 8,70 forint. No, az is igaz — ahogy Dé- nyei László üzemvezető elmondja —, hogy havonta még csupán 300—400 darabot gyártanak. Lenne persze többre is kapacitás, ha a vásárlók többet igényelnének. Nincs szükség talán i’,renféle olcsó építőanyagra? Van! Ellenben a Gyöngyös környéki magánépítkezők nem tudják, hogy ilyesmi beszerzésére is van tehetőség. Ország- és megyeszerte hatalmas ütemben folyik az építkezés. Ám az építőanyagokat gyártó vállalatok gyakori esetben még a tsz- és állami építkezések anyagigényeit sem tudják fedezni. Szükség lenne tehát arra, hogy kisebb üzemek is jobban besegítsenek az időnként fellépő anyaghiány pótlására. (Laczik) : __________________________ Az utóbbi hónapokban biztató és érdekes jelenség tapasztalható a termelőüzemekben. Az előírt tervek teljesítése mellett bővíteni igyekeznek profiljukat, illetve kevés há'í' erőből megoldott beruházással olyasmit készíteni melléktermékként, amit a lakosság igényel, de ami eddig elProfilbővítéssel — falazób'okk Nem kell ax olcsó építőanyag.. .? közvélemény, a tőkés világ i .riadalma bűnnek tekintene. A játék azonban Dürren matt írói vénáján, Traps tragédiáján keresztül a nyugati világ röntgenkénét, kóros és gyógyíthatatlan voltát leplezi le. Az öreg és talán már szenilis társaság — a bíró, a védő, az ügyész és az ítéletvégrehajtó — játéka fesztelen és őszinte. őket már csak legfeljebb saját előítéleteik korlátozhatják, de koruk és nyugdíjuk függetlensége mögül igazságot játszani már merészebben tudnak és akarnak. A vacsora és a játék kezdetén ártatlan és a játék kedvéért akkor még önmagát gyilkosnak is feltüntetni kész Traps úr a vacsora és a játék végére valóban gyilkossá degradálódik. Gyilkossá, akit egyetlen „komoly” bíróság el nem ítélne, mert a társadalom bevett normái szerint alantas, alias, de törvénybe nem ütköző cselvetéssel teszi el útiából főnökét, a nagy halat, mint ahogy annak idején a nagyfőnök is valahogy ígv tehetett, s ahogy tehetnek majd vele szemben és ellene is. Dürrenmatt ítélete Traps úr saját kezével hajtatik végre, de rajta keresztül megítéltetett és elítéltetett az a társadalom is, ahol „az üzlet nem babra megy”, hanem életre halálra, ahol az effajta bűnök nem vétkek, de erények, ahol „úgy döfik a kést a másik hátába, hogy közben oda sem néznek”. Szinetár Miklós rendezése tömör fegyelmével, stílusának egységével és atmoszférateremtő erejével tűnt ki. Pécsi Sándor, Páger Antal, Kovács Károly, Kemény László, Gon- da György egymást múlta felül e tragikomédiában. Nem +úl- zás azt állítani, hogy az utóbbi idők egyik legkitűnőbb televíziós játékát produkálta Szántó FriVn kitűnő közreműködésével a Magyar Televízió. (gyurkó) volna a képernyő elé, min* Lóránt Lenke vagy Pongrác Imre és társai. A Hyppolit a lakáj filmrészlete azonban ma is friss és eleven, — mert társadalmi karikatúra, mert nem felszínes humor, hanem a fintorok és a szituációk mögött a törtető kispolgári sznobizmus telibetalált korrajza. És — bármilyen furcsának is tűnik — ugyanilyen remekül eltalált, franciásan pikáns, de tömörségében is leleplező erejű szatíra A gomba. Nóti Károly többi bemutatott jelenete, sanzona elsősorban a színészek játékán kelt új életre. ..» a második | Mit írhat meg egy író, amikor már mindent megírtak? Mit írhat meg egy író, ha nem akar sztárok sorsáról, nem akar háborúról, vérről, nem akar „nagy” emberekről írni, mert az ezekről szóló témát már mások és annyiszor mind megírtak? Egy szürke kis mindennapi emberről, egy szűrke kis mindennapi eseményről, amelyet az első pillanatban egy groteszknek tűnő szituáció vesz körül, — legfeljebb csak erről írhat az író. Nos, nem kell komolyan venni Dürrenmatt szónoki tűnődését, ő maga sem veszi komolyan, illetőleg nagyon is komolyan veszi szürke kis hősének tragédiáját, pontosabban e tragédia társadalmi alapjait. Traps Úr, akinek kocsiját baleset érte — ez sem baleset: „lerohadt” az úton — és így kénytelen szállást keresni és kénytelen udvariasságból az udvariasságért részt venni házigazdájának és baráti társaságának szokásos esti játékán. Traps úr átlagember, nyugati kis futkározó textilügynök, akinek semmi bűne nincs, legalábbis olyan, amit a hivatalos ... ax első | A több órás programból most csak a Nóti-csokorról essék szó, nem egyszerűen csak azért, mert „önálló” produkcióról van szó, hanem sokkal inkább azért, mert a neveltetés hosszú évtizedekig egyik koronázatlan királyának kincsei kerültek képernyőre. Rögtön hozzá kell tenni: e „koronaékszerek” egyike-másika bizony sokat vesztett már a fényéből, a humor irodalmának színpadi rékvizítumai csupán, amelyekre mosolygó kegyelettel tekintünk vissza. Még a híres „Lepsénynél még megvolt” tréfa is légüres térben mozogna, ha nem olyan komikus egyéniségek vitték len tervezés különbségeit. Ebben a termelőszövetkezeteben bátran kockáztatnak, de igyekeznek a minimumra csökkenteni a kockáztatás hátrányait Készülnek arra is, hogy nem sikerül a korai ültetés: tü o palántát neveltek, a MÉK-kel kötött szerződést úgy kötötték meg, hogy az a vállalatnak is hasznos legyen, de a tsz-nek is biztosítsa sikertelenség esetére a hétfilléres palántanevelési költség megtérülését. gH kalandor kockáztatás — így tartják a közösben — ott kezdődik, ha a tervezés elszakad a közös adottságaitól és lehetőségeitől, hogy tagot és vezetőt megszáll a többletnyereség hajszolása, a kapzsiság és ezért kockára teszik a tsz biztos bevételét. A kockázat nem lehet a közös gazdaság jövedelmének bázisa, hanem fontos kiegészítő eszköze. Es ha a kockáztatás így hat, nem kerül ellentmondásba céljával; a nyereséggel. F. P. lálható meg az export- és a belföldi igények kielégítésére való törekvés, mégis példa erre az általános gyakorlatra. És hogy felhívjuk erre az arányra a figyelmet, nem azért tesszük, mert az export háttérbe szorítását akarjuk szorgalmazni, mert a gyöngyösi ktsz exportkötelezettségeit akarjuk csökkentetni Az export fontos. Tudjuk, milyen jelentős ága gazdasági tevékenységünknek. Csak... magunkról sem volna szabad megfeledkeznünk. Maradjunk a ruházati cikkeknél. Nemegyszer halljuk a gyártó cégek nyilatkozatában: ezt vagy azt a textiliát, cipőt, táskát csak exportra gyártjuk. Az exportból visszamaradt árunak valami bűvös varázsa van a belföldi piacon. Jó ez így? Nem groteszk dolog az. amikor a magyar turista külföldről hoz magával haza valami olyan divatos árut, amiről kiderül, hogy Made in Hungray? Ha már példázatot kell említenünk, maradjunk annál, amely azt adja tudtunkra, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mi úgyan nem vagyunk szentek, de azért a kezünknek sem kellene tartós jelleggel más felé nyúl- | nia. Időnként fordítsunk rajta. Anélkül, hogy külfödi piacain-' kát felelőtlenül kezelnénk. (gmf) I Évek óta két vonás jellemzi a gyöngyösi Kékes Általános Ruházati Ktsz munkáját, működését. Az egyik: az exportkötelezettségüknek maradéktalanul eleget tesznek, sőt, még egy kicsivel többet is adnak a külföldi megrendelőnek, mint emennyire eredetileg megegyeztek a külkereskedelmi szervvel; a másik: a lakossá^ részére végzendő javítások mértéke, illetve a méretre készülő ruházati cikkek meny- nyisége elmarad a tervezetthez viszonyítva. A tavalyi mérlegadatok is az előbbi megállapításunk Igazát támasztják alá. Több mint ötmillió forint értékben készítettek női műkorcsolya-cipőt exportra, 6,9 százalékkal többet, mint amennyi a tervük volt. Az export bérmunka is közel ötven százalékkal haladta meg az előre meghatározott mértéket. Nézzük a másik oldalt. Ott azt találjuk, hogy a javításoknál kétszázezer, a méretre készülő cipőknél százezer, a ruháknál mintegy nyolcvanezer forint a lemaradás. Egyedül az egyenruha-részleg teljesítette túl a tervét majdnem három százalékkal. A ktsz a teljes termelési értékben mégis meghaladta közel három százalékkal a terv szerinti szintet. Export- és belföldi igény A gyöngyösi Kékes Általános Ruházati Ktsz jelene és jövője szításét, így a kockázatra készülő közösben csökken a téli holtidény, hiszen az idővel versenyfutást nem lehet tavasszal elkezdeni. Nagyobb a bevétel, szinte a duplája, könnyebb és jobb a gép, illetve munkaerő-kihasználás, mégis mindössze tervezett területük ötödén élnek a kockáztatás lehetőségével. Vajon miért? A válasz paradoxon érkezett: szeretnék a kockáztatott területen is a kockáztatást csökkenteni. Ez a 30 hold jó talajadottságú, időjárásilag védett terület. A budapesti Meteorológiai Intézettel tartott kapcsolat alapján rossz idő esetén rögtön menteni tudják a növényeket. Több ilyen adottságú terület nincs. A munkaerő-probléma sem engedi, hogy felelőtlenül a korai ültetésű területet növeljék. Az utóbbi kérdésre adott válasszal a hevesi Kossuthban már kezdték ik körvonalazni a reális kockázat és a felelőtJW kertészetben aranyat er a nap. Nemcsak a melegével növényeket növesztő nap, hanem a naptári egység is. Ha a közös gazdaság napokkal előbb jelenik meg terményeivel a piacon, akkor ez előny jelentős többletnyereséget hoz. A napokban jelentkező előnyt persze már a kezdetnél, az ültetéskor lehet megalapozni, ;már április közepén kiültetve a paradicsom-palántákat), ha a termelőszövetkezet „el akarja csípni” a 15 forintos kora nyári paradicsomárat. Ám a bolondos április nemhiába kapta ragadványnevét: bizonytalan az időjárás, hol kánikulai napsütés perzseli az aligfejlett palántát, hol talajmenti fagy teszi tönkre. Kockázatos ilyenkor útnak indítani a vegetációt, — ugyanakkor ott a csábító többletbevétel. A kockázat és a nyereség összefüggését vizsgálja cikkünk a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet tapasztalatai alapján. Arra keresünk választ: meddig terjed az ésszerű kockázatvállalás, hol kezdődik a felelőtlen, kalandor tervezés? A hevesi Kossuth Termelő- szövetkezet gazdag közös. Bevételének 45 százaléka a kertészetből származik. Nagyszerű kertészetében saját kivitelezésű üvegházakban, ötletesen és olcsón megoldott gőzfűtéssel fejlődnek a palánták. A paradicsom különösen fontos növénye a közösnek: idén 140 melegágyban 160 holdba való palánta fejlődik. A palánták szépek; különösen a tápkockákban növekvők — ez évben másfél millió tápkockát készítettek a közösben — közülük kerül ki abba a 30 holdba való, amelyik korai ültetéssel, de kockáztatással, a nagyobb bevételhez juttathatja a közöst. M iért kockáztat a hevesi Kossuth Tsz? A választ sokrétűen adják meg a közös vezetői. A legfőbb szempont természetesen a nyereség. Tavaly 20 holdat kockáztattak és az eredmény 300 ezer forintos bevétel. Egy kockáztatott hold 40 ezer forintos bevétele áll szemben a hagyományos holdak átlag 25 ezer forintos jövedelmével. így érthető, hogy az idén 10 holddal megemelték a korai ültetésű paradicsom területét. A korábbi ültetésnek másik előnye, hogy megkönnyíti a munkaszervezést. A termelő- szövetkezeteknek két palántaültető gépe van, amelynek napi teljesítménye 10 hold. Nagyon kell igyekezni, hogy időben földbe kerüljön másfélszáz holdon a palánta. A korai ültetés ebben is segít. A tervezett kockáztatás miatt a munkák fázisai is előbbre lépnek. Már karácsonykor megkezdik a melegágyak ké-