Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-21 / 93. szám

Olvasók — könyvtárosok — bibliográf iák

Ahhoz, hogy a mondandókat Wlixiél gyorsabban és rövidebben megközelíthessük, néhány •tatisztikai adatot kell felsorolnunk a megyei könyvtárról és életéről.

A könyvtár remek barokk- épületében ma nyolcvanezer kötet talál otthonra és gondozásra. 1959-ben a könyvtárat 3 000, 1966-ban már 6000 tóv ásó látogatta, s amíg Egerben 1959-ben ezer lakosra 1100 kötet jutott, 1966-ban már 1900! S ha mindehhez hozzávesszük ezt a tényt, hogy a könyvtár éllománya évente mintegy ti- aenkétezerrel nő, felmérhető az e munka és gond, amit a könyvtár dolgozói az olvasók érdekében vállalnak.

Az olvasási kedv, a szép- irodalom igézete, a tudományos művek hasznos forgatása és felhasználása nem emelkedik csak úgy spontán magától, vagy legalábbis nem minden esetben. A kétkezi dolgozók, értelmiségiek, diákok, nyugdíjasok egy része már az iskolapadtól kezdve barátjaként tartja számon a jó könyveket, de a legtöbb ember sokszor és érthetően eligazítást keres a mai, egyre gazdagabb könyvkiadási termés gyümölcsei közepette. Mi a jó irodalom, mi az aktuális érdeklődési témakör, kik a mai magyar és külföldi irodalom valód nagyjai, kiket és hogyan olvassunk a hami és külföldi klasszikusok közül és miért? Miért és hogyan érdemes egy-egy kérdéscsoporttal foglalkozni, kik azok a szerzők, akik egy-egv témakörben a kor színvonalán használhatók vagy éppen meglepően újak? Ezek a kérdések nemegyszer meglepik a könyv barátait is, akik a rohanó időben olvasásra szánt vagy éppen kiaraszolt idejüket a leghasznosabban akarják kamatoztatni.

Itt jutottunk dl a megyei könyvtár dolgozóinak szorgalmas és tehetséges, feltétlenül ügybuzgalomról tanúskodó munkájáig, amelynek elsősorban társadalmi hasznát lehet lemérni.

A rendszerezett nyolcvan- ezer kötet sók-sok témakört ölel fel. Mi sem természetesebb igény, hogy a témakörön bejül is tájékoztatni kell az ol- vásót: milyen alkotás, milyen forrásmunka, kitől és hogyan áll rendelkezésre.

Az egri megyei könwtár füzetei sorozatában 1960-ban jelent meg A mi könyveink címen készült ajánló bibh'ográ- Ea fiatalok számára a szépirodalom köréből. Ez az összeállítás^ nem gyermekkönyvek gyűjteményét jelentette, nem is tisztán ifjúsági irodalmat, de a felnőttek és fiatalok olvasmányait gyűjtötte egybe azzal a céllal, hogy a fiatal olvasókat segítse könyvek kiválasztásához. A könyvtár bibliográfiai munkaközössége ezzel a csaknem másfél száz oldalas kiadványával nagy segítséget adott a fiataloknak, a könyvtárhálózat dolgozóinak és méltán könyvelhet el jelentős sikert.

Ugyanebben a sorozatban tette közzé a megyei könyvtár

1963-ban a műszaki szakkönyvek katalógusát, már csaknem kétszáz oldalas terjedelemben szabva meg a szakmai információk mennyiségét.

Edisontól és a különböző találmányoktól az asztalosmunkáig, a papírgyártástól a nehézgépekig rendszerezett katalógust káp itt az érdeklődő az általa választott tárgykörből. A szerkesztők bevallott szándéka érthető: eligazítást adni a termelés embereinek a gyakorlati munkához, kedvet teremteni a fiatalokban és érdeklődőkben a műszaki tudományok iránit.

Az eddigi — méreteiben és tájékoztatási anyagában is — legjelentősebb ajánló katalógust 1964-ben készítette el a megyei könyvtár a filozófia és a társadalomtudományok köréből. A kötet anyagát 1964. október 31-ével zárták és feldolgozza a könyvtárban megtalálható azokat a szakkönyveket, amelyek az utóbbi évtizedben a magyar könyvkiadásban napvilágot láttak. Ez a kézikönyv a tudatformálás és a világnézeti nevelés munkájában eligazítja az érdeklődőt, de nagy hasznára van a könyvtárosnak is, mert az olvasónak válaszolni tud — művekkel. A kötetbe belelapozva veszi észre igazán a bölcseleti tudományok és az esztétika iránt fogékony olvasó, mennyi hazai, szocialista szellemű és hasznos nyugati írás került a hazai könyvpiacra az utóbbi esztendőkben.

Az átfogó kiadványok mellett a mindennapi olvasói érdeklődést is segíti a megyei könyvtár. Röplapokkal, amikor jelentősebb alkalommal könyvjelzőnek is használható, ízléses formátumú és kiállítású ajánlást tesz vendégei elé. Akár a mezőgazdasági hónap, akár a költészet nanja közeledik — nem is beszélve a könyv ünnepi hetéről — az egri és Heves megyei olvasótábor színes, hatvan-nyolcvan művet aktuálisan ajánló röplapot ad kézbe s ez nemcsak az olvasókedvet serkenti, de el' is igazítja az érdeklődőt

Az aktualitások keresése és a könyvtári gyorsszolgálat sajátos találkozása az un. refe- rence-napló. Ebben a jegyzékben közli a könyvtár azoknak a műveknek a jegyzékét, amelyekre egy-egy olvasó igényét bejelentette. Mik ezek a témák? Találomra ki jegyeztünk néhányat. Pedagógusi kérdés: életcél-élethivatás. Az egyik ismert színházi rendezőnk az elektronikus zene és képviselői iránt érdeklődik. Van, aki a spanyol diáktüntetések hátterére és történetére kíváncsi. Szakember kér versidézeteket a nyárról aktuális műsorához. Kérték már a fejőgépekkel, irodalmi és képzőművészeti alkotásokkal kapcsolatos irodalom összeállítását is, az izmusok bemutatását, a Tanács- köztársasággal foglalkozó művek jegyzékét, a hobby-val foglalkozó írásokat, stb., stb. Tájékoztatásuk szerint élelmesebb középiskolások néha a házi dolgozatokhoz szükséges és fontos Irodalom előteremtését itt kerestetik ki a könyvtárszolgálattal, hogy aztán sokan jó jeggyel „megéljenek” ebből a szívességből.

Ennek a kitartó szorgalmat és pontosságot kívánó, valóságos társadalmi hasznot hajtő munkáknak élén Ebergényi Tibor, a könyvtár igazgatója és az olvasószolgálati könyvtárosok állanak Fekete Péterire és Nagy Józsefné vezetésével.

S hogy ennek a kollektívának mennyire fontos a mindennapi éiet és a könyv eleven kapcsolata, arra a jellemző, hogy az egyre népszerűbb és egyre szélesebb néprétegek számára fontos televízió műsoraihoz könvvajánlásokat készítenek táblákon és a társadalomtudományi szakirodalom polcára ki is teszik az ajánlott műveket.

Erről a csendben folyó, de eredményes könyvtári tudományos munkásságról és a művek szere tétét sugárzó szorgalomról akkor is kézzel fogható bizonyítékot kapunk, ha kinyitjuk az egvelőre még csak kéziratban lévő bibliográfiát, amelyet ez a kollektíva szerkesztett Gárdonyi Géza írás- művészetének megértéséhez.

A munka hatását a bevezetőben adott néhány számmal lehet mérni s azzal a látoga- tottsáveal, amelv esténként megtölti a kxnwtárat.

Farkas András

Dokumentum-regény

XXVII.

Este Winkelmann-nak és neki a főhadiszállásra kell repülnie. Hitler személyes parancsa. S a külügyi vonal embere jól tudta, hogy ez nem lehet más, mint a Ge- Stapo-vonal győzelme. Hitler minden kétséget kizárólag Szálasi mellett fog dönteni. S neki teljesítenie kell az utasítást. Még jó, ha ő teljesítheti: nem vált kegyvesztetté a Wolfschanzén. Veesenmayer azonban azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Hitler alaposan lehordja, leváltja, s ki4 kmüsän

1967. április 31, péntek

dobja a frontra. Ehhez pedig Edmund Veesenmayer — aki Höttllel ellentétben még mindig bízott a végső győzelemben — nem érzett semmi kedvet.

Szálasi is örömmel ragadta meg Veesenmayer feléje nyújtott kezét. E pillanatban hajlandó volt megbocsátani mindazt a sérelmet, amelyet a birodalmi megbízottól elszenvedett. A fontos csak az, hogy végre valahára Veesenmayer is belátta tévedését, s őt támogatja.

— Nincs fontosabb teendőm, minthogy hazám nagy szövetségesének, Adolf Hitler birodalmi vezér és kancellár őexcellenciájának képviselőjével tárgyaljak! — mondta szertartásosan.

Rekowski konzul, házigazdaként töltött a poharakba.

— Eredeti francia konyak! — kínálta az urakat.

Szálasi megrázta a fejét

— Köszönöm uraim, de én soha nem iszom!

Aztán mégis a pohár felé nyúlt.

— Most kivételesen talán mégis... A nagy alkalomra!

S várta, hogy Veesenmayer pohárköszöntőt mondjon. Csak egyetlen fél mondatot, egyetlen szót, amelyben tudtára adja: ő lesz Magyarország ura. Veesenmaver azonban mogorván ragadta meg a poharat, felemelte, s csak ennyit mondott:

— Egészségünkre:

S anélkül, hogy koccintott volna, felhajtotta a pohár tartalmát.

Az inas új vendége! vezetett be a szobába. Dr. Wilhelm Höttl először Veesenmayernek, aztán Rekowskinal:, mad Szálasinak, s végül Kurt Hal- lernek nyújtott kezet.

— A tábornok úr elnézést kér — mondta —, de váratlanul közbejött szolgálati teendői miatt kénytelen volt lemondani az ebédet. Engem bízott meg a helyettesítésével..

Veesenmayer elkomorodott. A Winkelmann és közte lévő vita az utóbbi hetekben nyílt ellenségeskedéssé fajult. Úgyszólván nem is tárgyaltak egymásai. csak a legszükségesebb hivatalos dolgokról beszéltek. Rekowski konzul igyekezett közvetíteni közöttük, éppen ezért rendezték ezt az ebédet az ő lakásán, „semleges területen”. S most Winkelmann Obergruppenführer azzal sérti meg őt, az SS Brigadeführert, hogy.nem hajlandó vele ebédelni, s képviselőjeként egy Sturmbannführert küld maga helyett.

— Nagyon sajnálom, hogy a

tábornok úr... — kezdte mondani Veesenmayer mogorván, de Höttl közbevágott:

— A tábornok úr még azt üzeni, hogy a repülőtéren természetesen a megbeszélt időpontban ott lesz...

S miután ily módon tudtára adta Veesenmayernak, hogy a játszmában ők állnak nyerésre, máris a konyakosüveg felé nyúlt, töltött magának egy kupicával.

— Azt hiszem, ezzel el vagyok maradva!

Tíz perc múlva itta meg az aperitifet az ebéd hatodik részvevője. Kemény Gábor, a nyilas bárókká. A mindössze 24 éves fiatalember sokáig mentegetőzött a késése miatt.

A gombaüzlet

még nem bombaüzlet

de dolga akadt, s csak most szabadult.

Rekowski az asztalhoz szólította az urakat. Szótlanul etGYENGE. Ez nem éppen hízelgő, de a való tényt sajnos hűen kifejező jelző, mint valami falun szokás ragadványnév; együtt értendő és együtt is mondják, ha a rózsaszent- mártoni termelőszövetkezetről van szó. Igaz, fel akartak és fel is kapaszkodnak minden bizonnyal majd a magasba hivó lajtorján, de mindeddig az alsó lépcsőfokokra is az állam támogatása segítette fel és tartotta is ott a szövetkezet tagságát.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem éppen rózsás körülmények között dolgozott eddig a rózsaszentmártoni szövetkezet: eddig nevéből, a rózsából jobbára csak tüske jutott, mint az illat. Képzeljenek el egy termelőszövetkezetet,

amelynek jó földjei még a megye más részein csak olyan megjárja földek lennének, ahol majd félezer hold szőlő jelentette volna az alapot a gazdálkodáshoz, ha ezeknek a szőlőknek a fele nem lett volna direkt termő, s majd az egésze olyan korban, amire aa emberek társadalmában is csak az aggastyán szó a megfelelő. Ehhez jött a néhány időjárásban is rossz esztendő, a termés több év átlagában 10—14 mázsa között mozgott. de a ráfordított munkaegységek száma meghaladta néha a 36 ezret is, — tessék számolni, vagy minek is számolni. j .

Mindezt legalábbis két okból kellett előrebocsátani — és mindezt Paraszt Imre főmezőgazdásztól tudtam meg, aki évtizedet vált már ennél a szövetkezetnél —: az egyik ok, hogy ebben az évben megszűnik az állami támogatás, a másik pedig, hogy maga lábán akarván járni a szövetkezet, a legkülönfélébb ötleteket forgatják a fejükben a vezetők. Nos, a „legkülönfélébbeknek” van reális alapjuk is, ami egyben alap a bizakodásra, az önállóságra is.

így például 142 hold

gyümölcsös, új telepítésű mégpedig, a jövő esztendőre fordul termőre 62 hold Lenz-Moser- rendszerű szőlővel együtt, és az idén már 32 hold nagyüzemi módon telepített fiatal szőlőben kezdhetik meg a cseme- gézést. Kiböjtölték, ha keservesen is, de kiböjtölték az éveket, amelyek majd most szó- szerint is meghozzák ezért a gyümölcsöt. Aztán azt is eltervezték, hogy , itt a sertés helyett — nem utolsósorban a szőlő és gyümölcsös trágyaigénye miatt — a tehenészetet futtatják fel, már ebben az évben több mint száz jószággal. Okos tervek, reális tervek, megvalósuló és gyümölcsöt hozó tervek ezek.

Mondom és írom: ezek. Mert azon már csak tűnődnie kell e sorok írójának, de a szövetkezet vezetőinek is, hogy a gombaüzlet bombaüzlet-e valójában. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet példája minden bizonnyal lelkesíthet, hiszen a szomszédos Petőfibánya altárójában rendezett be gombatenyészetet. Itt meg Rózsában, ott a megszüntetett hetes akna, nosza rajta, legyen itt is nagy üzletet hozó gombatenyésztés — vélik jó szándékkal a szövetkezet vezetői és rögtön hozzáteszik: még a bányászasszonyok egy részének is munkát lehet ezzel adni.

Az ám, csakhogy a gombatenyésztés hónapok után hozza meg csak a hasznát, s nem biztos, hogy annyit-e, ameny- nyit terveznek, ahhoz szakember kell, trágya — 250 hold az új telepítésű szőlő és gyümölcsös! — szállítási eszközök, s mindez együttvéve: pénz.

Pénz akkor is, ha bérbe kapnák meg a bányától az aknát, akkor is, ha megvennék. S pénzzel bizony gyengén állnak Rőzsaszentmártonban. A járási Nemzeti Banknál széttárják a karjukat:

— Legalább valamiféle kalkulációt látnánk — és egyelőre nem hajlandók egy lyukas fityinget sem adni, s bizony így igazuk is van. Van gondja, terve „előre betervezve” éppen elég így is a szövetkezetnek, minek belevágni olyan bizonytalanba, amely esetleg alaposan megrázhatná a szövetkezet amúgy sem sziklaszilárd pénzügyi helyzetét.

Na, de hát akkor ne legyen gomba? Már megint elzárjál: a kezdeményezés útját egy szövetkezettől? Szó sincs róla, mert végtére elképzelhető, hogy igenis bombaüzlet lesz a gomba. De ehhez gondos szá- mítgatás, megfelelő szakember és okos, megértő, kölcsönösen hasznos társulás kelletik a földművesszövetkezettel, — például. A rózsái szövetkezet meg- és kibőjtölte a nehéz éveket, a kétszázötven hold telepítést, amely most rendre szépen kezdi majd meghálálni a beléje fektetett munkát. Minek alapos körültekintés nélkül kockáztatni a felfelé haladás útját?

ERRŐL VAN SZÓ, s nem

holmi fontoskodó, mindenben kotnyeleskedő beleavatkozás- róL

Gyurkő Géza

A moldovai kulturális napok keretében Magyarországon vendégszerepel a Miorica táncegyüttes.

(MTI foto — Friedmann Károly felvétele)

Aliért szemérmesek a lányok ?

tek, mindenki a maga gondolataival volt elfoglalva.

Veesenmayer felelevenítette magában addigi találkozásait Szálasival. Először az elsőt, azt az áprilisit, amelyen Szálasi azzal kezdte mondókáját, hogy a németeknek nem 1944. márciusában, hanem már legalább másfél esztendővel előbb meg kellett volna szállniuk Magyarországot. S aztán arról érdeklődött, vajon mit jelent az, hogy Veesenmayer nemcsak követ, hanem teljhatalmú birodalmi megbízott is Magyarországon. Veesenmayer megmagyarázta neki: Magyar- ország Hitler védelme alatt áll. ő Hitler személyes megbi- zottja. tehát ő Hitler utasításait közvetíti.

Szálasi elégedetten vette tudomásul, s arról kezdett beszélni, hogy mint Hitler személyes meebízottiához fordul azzal, fontolja meg: nem találnak-e módot rá, hogy a nyilasokat és az ő szolgálatait az addigiaknál jobban vegyék igénybe.

Veesenmaver akkor elhárította ezt a felajánlkozást, csak beosztott emberei útján tartotta a kapcsolatot Szálasiók- kal, de a pártvezető addig erőszakoskodott, amíg május közepén ismét fogadta. Akkor Szálasi azért akart vele beszélni. mert fogadta őt Horthy, s úgy gondolta, kötelessége erről a találkozásról beszámolni a birodalmi megbízottnak.

(Folytatjuk)

Hirdetést olvadtam lapunkban: reklám és fotómodell kerestetik, fürdóruhás felvételekre is, természetesen nőnemű. Elmentem — persze nem jelentkezni — szemügyre venni az önjelölteket. Az első nap nem jelentlvczetz senki. A másodikon sem, a harmadik nap sem. A negyediken csengett a telefon és érdes női hang kérdezte: „Leányom szívesen rendelkezésre áll, de természetesen anyai felügyelettel. Feltételem: mindig ott lehessek mellette vagy a háta mögött.” Sajnos, válaszolták, egyszerre csak egy modellt fényképezünk.

Az. ötödik nap félénk leány kopogtatott, s bár tűzött a nap, bundában volt. „Nagymamám adta rám, s azt mondta, inkább a bundától legyen melegem, mint mástól. Szóval az irhabundát kapcsokkal rámerősítették, levenni nem lehet. A fejemet fényképezhetik, de csak hátulról, a tarkóm felől."

Délután két barátnő jött, de kijelentették, hogy csak

akkor állnak modellt, ha nem fényképezik le őket. A hatodik napon sokasodtak a jelentkezők, mert egy hét állt rendelkezésre, eddig gondolkoztak. Szőke lány: „Arc nélkül hajlandó vagyok.” Kék szemű hölgy: „Ha nem látszik a képen, hogy én vagyok az” Vékony lábú maneken-típus: „A lábaimat térdtől lefelé.” Vastag lábú maneken-típus: „Csupán a nyakamat.”

A szemlélődő bizottság kiborult: „Hát miért olyan szemérmesek?” Okos maneken- típus válaszolt mindannyiuk nevében: „Mi rendes dolgozó nők, vagy szorgalmas diáklányok vagyunk, nekünk szüléink, rokonaink, osztálytársaink, tanáraink, főnökeink vannak, egyszóval Egerben s^k ismerősünk van, s mit fognak mondani rólunk?” A bizottság: „S ha nem mondanának, magukról semmit? Ha mi ezt garantáljuk?” Mind kórusban: „Akkor jó, akkor jó... de akkor minek csinált jukr*(—VlUt