Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

Kereskedők panasza a kereskedelemre Senki nem születik hóhér­nak, egyvalaki azzá lesz. Eny- nyi, de korántsem ilyen egy­szerűen ennyi ennek a film­nek az igazsága. Az öreg hóhért, Amadeót mindenki elkerüli még a bör­tön táján is, mint egy penészbo­garat, kicsit félve, kicsit un­dorodva tőle. Hivatalának fé­lelmetes szerszámait mindig viszi haza, ahol csinos, de her­vadó lánya várja. Carmen sze­reti őt, ő is apai szeretettel gondoskodik lányáról. A lakók viszolyognak Amadeótól, aki negyven éve állami ítéletvég­rehajtó s aki lelkesedve beszé­li el, melyiknek milyen arca volt abban a kritikus pillanat­ban és melyiktől mit kapott, amikor az élettől el kellett búcsúznia. Kegyetlen képsorok ezek, ri­degek és sötétek, mert Ama- deo minden szavában, minden gondolatában benne fészkel az a magányosság, az a sokszor be nem vallott kirekesztettség, az a ridegség, amely körülve­szi és amely már nem is nyug­talanítja. Sőt! Amikor alkalma nyílik, korát meghazudtoló energiával bírja rá lánya sze­retőjét a „szakma” vállalására. S Jose-Luis, a fiatal és értel­mes temetkezési alkalmazott, aki saját munkájánál is mé­lyebbre valónak, megvetet- tebbnek tartja a hóhérságot, a céltudatos Amadeo és a sze­relmes Carmen unszolásara, az anyagi zsarolás nehéz évei után belemegy a kelepcébe. Hiszi, hogy még mindent visz- sza lehet csinálni „az első ese­Lovagias ügy. Spanyol—olasz film tig”, de az is eljön, mint min­den nagy pillanat az életben, amikor az agy, a szív, az ide­gek és a test egyetlen öklendő undort érez. Az már az élet őrlő természetessége, hogy a gyermekét etető anya, Carmen, férje reszkető ujjai közül gyors mozdulatokkal kiveszi és zseb­re vágja a munkájáért kapott pénzt. Luis G. Berlanga, a film rendezője — úgy tűnik — min­dent tud a hóhérról, erről a komor, még vígjátéki jelene­teiben is ijesztően idegesítő hősről. Amadeo, az öreg hóhér, öreg csont, olyan szürke, mint egy portás, vagy mint egy szorgalmas ócskás, vagy — hentes. Nem érdekli, hogyan fordulnak el tőle az emberek: megszokta negyven év alatt. Arca csaknem mozdulatlan akkor is, amikor Jose-Luist behálózza — a szakma és lá­nya számára. Nem magyaráz, nem indokol, csak szorgalma­san végzi a szerinte helyes cselekedeteket. Miatta nem lehet nyugodni, szabadulni sem lehet tőle. Gondossága csaknem kétség­beejtő, s ezért szilárdan áll ab­ban a rendben, amely megte­remtette őt. A pezsgőt bontó börtönigaz­gató mellette csak mellékfi­gura, aki Jose-Luisnak is, ne­künk is meg akarja magyaráz­MAROIUS ELEJÉN a vá­rosba érkezett a parasztem­ber. Megpakolta a kosarat sü­teménnyel, csirkehússal, a bütyköst télétől töt te jó bü­dös szilvapálinkával. Vonat­ra szállt, és elindult városi fiához. Vendégségbe ment a tsz-tag. A fia az első napokban sza­badságot kért, hadd élvezze az öreg a családi életet, meg a város szépségeit. Másnap felsétált édesapjával a várba, megnézték a múzeumokat, a kazamatákba is lemerészked­tek. A parasztember nem elő­ször volt Egerben, de hát ilyen „haszontalan” dologra, mint a „bámuldozás”, csali a vendégeskedésben jut idő. Igen, az „idő” az a fontos — amíg az ember a képeket né­zi a múzeumban, addig a sző­lőben meg lehetne fordítani a ni, hogy a világ legtermészete­sebb dolga a hóhérság annak, aki azzá lesz. De a néző nem a börtönigazgató vagy a fiatal és csapdába ment Jose-Luis arcára emlékszik, hanem Amadeóéra. Ez az arc nemcsak ráncaival rémit, hanem rezze­néstelen rendjével, szemével, csökönyös önzésével és legin­kább azzal, hogy fontosnak tarja magát a világban. A rendező kitűnő kontrasz­tokat illeszt egymás mellé, nagyszerűen oldja fel a nyo­masztó jeleneteket egy-egy kí­méletlen, de szellemes kiszó­lással. A spanyol filmgyártás­tól az utóbbi időkben kaptunk jelentős filmeket, s ez az al­kotás is ezek sorát bővíti. A rendezői szándék és a képek összhangjáért Tonino- delli Colli nevét kell felje­gyeznünk. Az Amadeót alakító Jose J.s- bertben kiváló spanyol jellem­színészt ismer meg a magyar közönség. Az 6 élete látszólag kihunyt hamú már, mégis ben­ne lobog a legnagyobb szívós­ság, fürgén és eltaposhatatla- nul élni akar. Mellette Nino Manfredi, Jose Luis Lopez Vasquez, Emma Penella, Guido Alberti és Maruja Is- bert lepnek meg kitűnően ösz- szehangolt alakításokkal. Farkas András fele földet. Mennyivel többet ér ez. Este a parasztember és a fia a Szépasszony-völgybe ment. A pincében a lopóban aranysárga leányka bugyo- gott és ők ketten jól a pohár fenekére nézted?. Ügy éjfél fe­lé egymásba karolva, dano- lászva indultak hazafelé. Az öreg még azt is dudorászta, hogy nem is rossz ez a ven­dégeskedés, meg a város. MÁSNAP VASÁRNAP volt; A parasztember a kis unoká­val játszott, délben a család­dal együtt fogyasztotta el az ünnepi ebédet. Délután szu­nyókált a hűvös szobában, az­tán sétára indultak a főutcán. Este színházban voltak és étteremben vacsoráztak. Az öreg jól érezte magát a vendégségben. Hétfőn az unoka iskolába ment, a fia a gyárba, a felesé­Azt szokták mondani: a ke­reskedelem, a Patyolat és a közlekedés az újságok örökzöld témája. Kifogyhatatlan, köny- nyen oda lehet csípni, tetsze­tős is, hiszen az olvasók ér­deklődésére mindig számíthat. De mi van olyankor, ha egy ilyen örökzöld témát éppen azok kezdenek el feszegetni, akik maguk is abban a „téma­körben” dolgoznak? Ha — mondjuk — a kereskedők kez­denek el panaszkodni a keres­kedelemre? Ezt már csali- ugyan nem lehet az újságírói rosszmájúságra fogni. Ugyanis ez történt azon a termelési tanácskozáson is, amin a Heves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói vettek részt Gyöngyö­sön. Néhány hozzászólás lénye­gét megemlítve: a szállító vállalatok általában jól vég­zik a munkájukat, de még mindig elég gyakran előfor­dul, hogy nem azt szállítják, amit megrendeltek tőlük; az áru késve érkezik meg; a meg­rendelt áruféleségeket leszám­lázzál? és a túrajárat már vi­szi is magával a visszáru-jegy­zéket — azokra az árukra, amik a számlán ugyan sze­repelnek, de mégsem küldtek belőle semmit; olyan árut is gyakran „rábeszélnek” az üz­letre, amire nincs szüksége. Egy megjegyzést pedig szó szerint szeretnénk idézni: — Ha a vevő bejön az üz­letbe százszor és százszor meg­kapja, amit keres, nem szól egy szót sem. Ha viszont száz- egyedszer csak egy valamit nem talál meg, rögtön ezt ge meg az üzletbe dolgozni. Az öregnek meghagyták, hogy pihenjen sokat, sétáljon és öt­kor találkoznak, mert jó prog­ramot találtak ki estére. Az öreg ezen a délutánon mái- unatkozott a vendégség­ben. Kedden délelőtt nem bírta tovább, ásót keresett és dél­előtt felásta a kertet. — De apuka, maga vendég, pihenjen ... SZERDÁN PIHENT a pa­rasztember, csütörtökön reg­gel bejelentette, hogy haza­utazik. — Ne haragudjatok, de nem bírom én ezt a tétlen életet. Március van. érzi ezt a föld, meg én is. Elég volt a ven­dégségből. A parasztember otthon me­sélte a féleségének, hogy ő biz vendég még egyszer nem lesz... (fóti) — Vendégségben KLADT—KONDRATYEV: Dokumentum-történet IX. irány: Moszkva! A várost elhagyva, a vonat negállt és két szerelvénnyé ilakul t. Az elsőn volt az iranykészlet, géppuskások írizték. A másodikon marad- ak a többi katonák s egy má­sodosztályú hálókocsi Koszu- íinnal. Kazanovszkijjal és nás felelős személyekkel. Pa- racsev a személyszállításra is ilkalmas fűtött tehervagonban maradt a század parancsnoki állományával. Innokentyevszkaja állomás után Kosszuhin ellenőrizte a posztokat és megszövegezte el­ső jelentését. Ezt írta Trkutszk- ba: „Az Aranyvonat elején halad a kijelölt szerelvény 150 főnyi őrségévei. Menet közben 1961. március 15., szerda a vagonok tetején, a hátsó fékállásokon és a mozdonyo­kon őrök tartózkodnak, míg vesztegeleskor őrök állnak a vagonoknál, elől géppuskások s a vonat körül patruj. Az Aranyvonatot bizonyos távol­ságra a másik szerelvény kö­veti az őrség többi részével”. Alig haladtak valamit, ami­kor már meg kellett állniuk. Cseremhovóban, miután őrség­váltás volt, a helyi munkások ragaszkodtak hozzá, hogy mi­nőségi szénnel láthassák el a vonatot, nehogy gond legyen a fűtőanyagra. Éjszaka — a korábban ki­dolgozott tervek szerint — a sebességet tíz kilométerre csökkentették. A mozdony ele­jén lévő álláson két géppus­kást nelveztek el. A vezetőfül­kékben lévő őrök időnként be­kapcsolták a fényszórókat. Vi- lágosodás után ismét növelték a sebességet. A vonat még az­nap szerencsésen befutott Zi- ma állomásra. Vöröskatonák, munkások, parasztok vették körül a vagonokat és szivélye­Fordította: Pető Miklós sen üdvözölték az őrséget. Be­szélgetésre azonban nem nyílt lehetőség, mert szigorú pa­rancs tiltotta, hogy ötven mé­ternél közelebbre engedjenek bárkit is. Pancsev tanácsára ravasz trükköt eszeltek ki. A zimai lakosok kérdéseire (csak mesz- sziről kiabálhattak) az őrök szándékosan túl hangosan vá­laszoltak, hogy az egész állo­más meghallhassa: „FoglyoKat viszünk, tiszteket, sőt Kolcsak néhány tábornokát is. Azért állunk itt a hidegben a vago­nok előtt, nehogy megszökje­nek a gazemberei?”. Várakozás közben Koszuhin közelebbről is megismerkedett a vonat kísérőivel, a 3. század harcosaival, parancsnokaival. Igen közel került Panacsevhez, akinek életútja rendkívül ha­sonlított az övére. Neki is ne­héz gyermekkora volt: szolgál­ta a gazdagokat, majd önként lépett a Vörös Hadseregbe; a keleti fronton vívott kéteszten- dős harc során a sorkatonából Vörös Zászló Renddel kitünte­tett századparancsnok lett. Koszuhinnak a katonák nem­egyszer beszélték Panacsev rettenthetetlenségéről, nagyon szerették és becsülték. Tizenegy napot kellett Zi­rcién vesztegelni. Meg kellett ugyanis várniuk, hogy az le folyó hídját, Nyura és Tulun állomás között kijavítsák. Áp­rilis 4-re a híd elkészült, foly­tathatták útjukat. A legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor kide­rült, hogy a híd nem elég erős a mozdony és a szerelvény biztonságos átjutására. A 26 vagont egyenként, kézzel kel­lett átgördíteni a túloldalra. Nem volt könnyű dolog... Hat órán keresztül tartott a kü­lönös munka. Még két folyón kellett átvinni a szerelvénye­ket úgy, hogy a folyó jegére ideiglenes síneket raktak le s kézzel tolták át a kocsikat. „Nem volt időnk, hogy meg­várjuk, amig az utászok ideig­lenes hidat vernek — emléke­zett vissza később Panacsev ezekre a részletekre. — Elha­tároztuk, hogv jégből építünk és hóból. Kolcsakék megker- getésekor nemegyszer csinál­tunk ilyen hidakat. Most azon­ban jóval tartósabbra kellett építenünk, szörnyű hidegben, átható szélben és fagyban”. Igen veszélyes volt a vago­nok áteördítése, mert a nem elég szilárd jég ropogott-recse- gett az ideiglenes sínek alatt. De legyőzve minden nehéz­séget, az Aranyvonat 1920. április 11-én elérte Acsinszk városát. (Folytatjuk) mondja: Mi az, ebben az üz­letben nincs semmi? Ja, a vevő lélektana...! És a kereskedőé? Ha a szállító cég százszor leszállítja a megrendelt árut, és csak egyszer nem visz va­lamit, akkor...! Ne legyünk rosszmájúak. Nem kell nekünk védelmünk­be venni a szállító cégeket, mert... Igen, az üzletek veze­tői és dolgozói tudják a leg­jobban, hogy a szállító vállala­tok hogyan tesznek eleget kö­telezettségeiknek, és azt is ők tudják a legjobban, mennyire érdemlik meg a bírálatot ezek a vállalatok. Inkább Csépány Ferenciéi, az élelmiszer kisker. igazgató­jától kérdezzük meg: — Hogyan is állunk a ke­reskedelemmel és az áruelosz- tással? — Értem a kérdést: ma még az áruelosztás is létezik, de a kereskedelem szocialista voná­sokkal való megtöltése a lé­nyeg. Ilyen szempontból a kü­lönböző szállító vállalatok még nem mindig szolgálják maradéktalanul a kereskedel­met. Igaz, üzletvezetőink egy­re erőteljesebben lépnek fel a hiányosságokkal szemben, mondják el kifogásaikat, és egyre ritkább a retorzió: nem kapnak úgynevezett kurrens árut, vagy esetleg a kenyeret később szállítják, mert minő­ségi vagy alaki, küllemi kifo­gást emeltek legutóbb ellene. — Ha a szállító vállalatok­nál érdeklődünk, mindig do­kumentálják, hogy egy sor árut kénytelenek voltak visz- szahozni. — Ez az a bizonyos eset a számlázott és a mindjárt vissz­áruzott áru vonatkozásában. A számla és a visszáru jegyzé­kének összevetése adja meg a választ. — Tehát a vevőn csattan az ostor? — Esetleg. Előfordul, hogy a vevő a „civakodás” miatt nem kap meg valamit, vagy nem megfelelő időben kapja, meg. Az ellátás kérdése vi­szont nemcsak kereskedelmi, hanem fontos politikai ténye­ző is. Vannak üzletvezetőink, akik ebből a meggondolásból nem mernek reklamálni. — És a kötbérezés, mint esz­köz? — Élünk vele, de abból még nem lesz áru. Legyünk azon­ban igazságosak. Olykor ma­guk az üzletvezetők is okai annak, ha egy cikk a hiány­listára kerül, óvatosságból annyit tartalékolnak belőle, hogy az ellátás emiatt akadoz­hat. Mi ez ellen is határozot­tan fellépünk. — Végső soron tehát a tu­datformálás az egyetlen, le­hetséges eszközük a szó ér­telmében vett kereskedelmi tevékenység kialakítására? — Nem az egyetlen, de a legeredményesebb, a legcélra­vezetőbb eszköz. Mi arra tö­rekszünk, hogy partnerainkkal valóban társak legyünk: egy­más támogatására, segítésére és ne egymás ellenére tevé­kenykedjünk. Erre már mit lehet mon­dani? Ügy legyen! (g. molnár) 120 ezer virág vár kiültetésre 830 ezer forint az üdülőhelyek parkosítására (L. Elekes Éva tudósítónk­tól): Tavaszra készülődnek min­denütt. Nagyszerű tervekről számolt be Tihanyi László fő­kertész is, aki az elmúlt évek­ben Dunaújváros szépítésén fáradozott, s az ott szerzett ta­pasztalatokat most Gyöngyö­sön igyekszik hasznosítani. A városi tanács kertészeti válla­latának dolgozói már meg­kezdték tulajdonképpen Gyön­gyös csinosítását, amikor elvé­gezték a fák úgynevezett ifjí- tó metszését, helyreállítását. Nemcsak a régi fákat gondoz­zák, újakat is ültetnek az idén, a déli városrészben 14 ezer négyzetméter területen fásíta­nak. Ebben a munkában segí­tenek a lakosok és a honvéd­ség is. De nemcsak itt, város­szerte készülődnek a tavaszi parkosításra. 120 ezer tő szal- via, petunia, muskátli vár ki­ültetésre. A vállalat tervei sze­rint áprilisban a tisztasági hó­nap keretében a szó legszoro­sabb értelmében lemossák a város utcáit, kirakják a pa­dokat. Sor kerül 3700 tő rózsa kiül­tetésére is. A költségvetésben jelentős tétellel szerepel Mátrafüred, Mátraháza parkírozása is, Nem kevesebb, mint 830 ezer forintot költenek ebben az év­ben a két üdülőtelep és Ké­kestető szépítésére, csinosítá­sára. Nagyszerű tervek a város, és a mátrai települések szépí­tésére, de nem elég csak a vállalat törekvése. Gyöngyösön sajnos sokszor előfordul, hogy letörik a fákat, letapossák a virágágyakat és az üdülőtelepe­ken sem ritka, hogy „emlékül’* egy-egy rózsatövet visznek eL A tanács részéről nagyobb sziJ gorra, a lakosok részéről ön­kéntes segítségre volna szük­ség, hogy a sok százezer fo­rintos költséggel széppé tett parkokat meg is őrizzék. Bővülnek a magyar és szovjet egyetemek, Iskolák kapcsolatai A magyar és a szovjet fel­sőoktatási intézményeik kö­zötti együttműködés az idén tovább szélesedik. Ebben az esztendőben már harmincra emelkedik azoknak az egye­temeknek, főiskoláknak a szá­ma, amelyek közvetlen kap­csolatot tartanak szovjet test­vérintézményekkel. Ennek eredményeként nyáron 600 magyar fiatal — köztük mint­egy 100 orosz szakos hallgató — tölt három-négy hetet a Szovjetunióban a társintéz­mények vendégeként. Viszon­zásul ugyanennyi szovjet fia­tal látogat hazánkba. Újdonság lesz, hogy az idén 100 egyetemi és főiskolai hall­gatónk, aki a hazai egyeteme­ken kezdte meg tanulmányait, egy éven át a Szovjetunióban folytatja a tanulást. Pedagógusaink is jelentős segítséget kapnak orosz nyelv- ismereteik bővítéséhez: nyá­ron 100 általános és középisko­lai orosz szakos tanár utazik egyhónapos továbbképző tan­folyamra a Szovjetunióba. Raj­tuk kívül 20 orosz szakos egyetemi hallgató is négy he­tet tölt a baráti országban. Jú­liusban 50 szovjet pedagógus érkezik hazánkba, hogy mint­egy 500 magyar, orosz szakos pedagógus nyelvtanfolyamait vezesse. Az 1966—1967-es tan­évben négy szovjet állandó vendégprofesszor tart előadá­sokat az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen, a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyete­men és a pécsi tanárképző fő­iskolán. A tervek szerint 40 ösztön­díjas fiatal oktató összesen 120 hónapot tölt a Szovjet­unióban, ahol tudományos munkájukhoz gyűjtenek for­rásanyagot. További 40 peda­gógus pedig kéthetes, illetve ennél hosszabb idejű tanul­mányutat tesz a Szovjetunió­ban. Hasonló céllal tartózko­dik több szovjet felsőévfolya­mos diák a magyar egyeteme­ken és főiskolákon, ahol a ma­gyar nyelvvel és irodalommal ismerkednek, s nálunk készül nel? fel diplomamunkájukra. A KISZ és a Komszomol kö­zötti jó együttműködés révén 400 magyar, ületve ugyanery- nyi szovjet fiatal ifjúsági épí­tőtáborokban dolgozik nv*Mi néhány héten át. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents