Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
A választási gyűlésekről jelentjük: Szabó Imre visontai választói előtt Visontán, a község „kul- túrotthonában”, néhány ko- ránjövővel meglehetősen szorongva vártuk a választási gyűlés kezdetét. A helybeli vezetők zavartan magyarázták a késlekedés okát. így van ez máskor is — mondták — amióta a mátraalji falu felett kimondták az „ítéletet”, valahogy fásultab- bak az emberek, alig-alig érdeklődnek a közös dolgok iránt, inkább egyéni problémáikkal foglalják le magukat. Kisvártatva csodálkozva tapasztaltuk, hogy nem vált be a „jóslat”: az országgyűlési képviselővé jelölt detki tsz- elnökre, Szabó Imrére mégiscsak kíváncsiak voltak a visontai választópolgárok, megtöltötték az ünnepi köntöst öltött helyiséget. Már hogyne, amikor a vendég idevaló a szomszédba, többen gyerekkorától ismerik s eddig annyi mindent hallottak róla! Akik szónokot vártak a drapériás asztal mögé — egy kicsit meglepődtek, mivel Szabó Imre inkább csak beszélgetett. Egyszerű mondatokban elevenítette fel a háború óta megváltozott életünk néhány jellemző epizódját, legutóbb' éveink eredményeit, közös gazdagodásunk legszembetűnőbb megnyilvánulásait. Egyebek mellett elmondotta, hogy csupán a szükebb pátriában, a gyöngyösi járásban 115 kilométer hosszúságú járda épült s 29 kilométeres szakaszon került korszerűsítésre, felújításra a közút. 17 kilométer vízvezeték- és 38 kilométer villanyhálózatot szereltek, 9 új művelődési házat, 11 általános iskolai tantermet létesítettek, egyedül a II. ötéves terv időszakában 1782 lakást adtak át boldog tulajdonosaiknak. Említette azt is, hogy a fejlődés természetesen nem ért véget, a következőkben a közös munka mindany- nyiunk megelégedésére további sikereket hoz. A párt IX. kongresszusa nyomán számos határozat máris valósággá vált s érezteti hatását a magyar falun. Elegendő talán a gyermekgondozási segélyre, a felemelt nyugdíjakra, a tsz-ek hitelállományának rendezésére gondolni, ki-ki meggyőződhet arról, hogy nap nap után mindany- nyiunk boldogságáért dolgozunk. A beszélgetés során a részvevők azt kérték képviselőjelöltjüktől, hogy ne feledkezzék meg Visontáról. Hívták legyen gyakran látott kedves vendég a faluban. Szabó Imrének nem kellett különösebben bizonygatnia, a jelenlévők anélkül is hitték, hogy tartja majd a jó szom szédságot, ha márciusban rászavaznak, hű szószólójuk, igaz képviselőjük lesz. (—ni) Termelési tanácskozások után tij feladatok előtt Bélapátfalván A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű üzemeiben befejeződtek az első negyedéves termelési tanácskozások, amelyeken az utóbbi idők legkitűnőbb összesített eredményeiről adtak számot. A gyár tavalyi feladatait teljes egészében teljesítette, s ezzel az országos vállalaton belül is előkelő helyezést szerzett. A sikereknek méltán örültek valamennyien, mivel az elmúlt esztendő korántsem tartozott a szerencsésebbek közé. Ügyszólván már az indulásnál váratlan akadályok jelentkeztek: befagyott a függőleges akna, s emiatt nem tudták biztosítani a mészüzem számára szükséges kőmennyiséget. Később az olajtüzelés megvalósítására folytatott kedvezőtlen kísérletek okoztak jelentős mészhiányt, a kötélpálya hibái az I. számú klinker- égető kemence leesése és a kőbányai vízbetörés nehezítette a munkát. A közös összefogás, a IX. pártkongresszus tiszteletére mind erőteljesebben kibontakozott szocialista munkaverseny egyre többet törlesztett az év eleji adósságból s december végére csaknem 7 millió forintos megtakarítással, együttesen 10 millió forintnál nagyobb pluszt adtak! Mindezek bizonyos optimizmusra adhatnak okot ma Bélapátfalván s kinek-kinek reménye lehet ahhoz, hogy ha a korábbi igyekezet ismétlődik, valószínűleg az idén sem kell szégyenkezniük. A jogos elégedetlenségnek semmiképpen nem szabad átcsapnia az elbizakodottságba, annál is inkább, mivel meglehetősen nagyok az 1967-es feladatok, s ezek teljesítése zavartalan körülmények között sem könnyű. Elegendő talán arra gondolni, hogy csupán cementből 185 000 tonnát vár az ország Bélapátfalváról s e mennyiségnek mintegy húsz százaléka úgynevezett S 54-es fajta. Ez utóbbi ugyan nem kíván a bélapátfalvi dolgozóktól lehetetlent, hiszen három évvel ezelőtt már készítettek ebből a termékből - ám a felkészülés, az átállás mégis fokozott együttműködést, különös összhangot követel. Már csak azért is, mert a tervek szerint márciusban kezdődik a feladat első ütemének megvalósítása s mindjárt egy 7 ezer tonnás tétellel. Jóllehet, hogy korai lenne még a vészharangot kongatni, ám mégis, feltétlenül megjegyzést érdemel a kőbánya mulasztása, amely már az év elején bizonyos lemaradáshoz vezetett. Hihető, hogy a januári cement-, klinker- és mészki- esését. rövid időn belül pótolni tudják, ám (nagyobb felelősséggel, lelkiismeretesebb mun káváig elkerülhették ■'"''ina a bosszúsáét. a korai zavart. ió a bizakodás —, de kísérje ezt minduntalan az iparkodás is. A kőbányában, a künkerke- mencéknél, a mész üzemben adják valamennyien tudásuk legjavát, soha ne hiányozzék a szorgalom, ki-ki keresse a korábbinál jobb, gazdaságosabb megoldásokat, ha mégoly aprónak tűnő ötlettel, javaslattal is —, de segítse az idei feladatok maradéktalan elvégzését. Ügyeljenek a munkaterületek rendjére, mindenütt tartsák be az előírt gyártási technológiát, a gépi berendezések kezelési és karbantartási utasításait, hogy a gyárat év közben ne érje meglepetés. Megelőzően, lapunk más helyén már hírül adtuk, hogy a r T T ▼ T ▼ TI cement- és mészműben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére új verseny indult tisztes felajánlásokkal. Nos, rajta, itt a nagyszerű alkalom, hogy újra bizonyítsanak a szocialista brigádok, üzemek. Elsősorban talán a maguk, a gyár hasznáért — a tavalyi „többletet” részben már honorálták s rövidesen, a nyereségrészesedés kifizetésekor további pénzzel fogható eredményt érzékelhetnek —. s ezen túlmenően közös boldogulásunkért, gyarapodásunkért. (gyóní) Napirenden: az idegenforgalom Szerdán délelőtt Egerben közös értekezletet tartottak a megyei kereskedelmi és idegen- forgalmi szakemberek, akik között ez alkalommal megjelent és felszólalt Berecz István, a megyei tanács vb-elnök- helyettese, Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője is. Sivó Tibor a legfontosabb szakmai irányelvek, idei feladatok ismertetése során hangsúlyozta, hogy nemcsak a reprezentatív vállalatokkal, hanem az átlag vendéglátóiparral is jobban kell törődni. Ez utóbbin belül ne legyen öncélú versengés, közös cél érdekében koncentrálják az erőket. Mindenütt törekedjenek arra. hogy már a meglévő hálózatból is többet, jobbat „hozzanak ki”, sok-sok apró ötlettel, figyelmességgel adjanak egyénibb jelleget egy-egy üzletnek, biztosítsák a színvonal szüntelen emelését. Éljenek jobban a hidegkonyhai lehetőségekkel, tegyék kulturáltabbá különösen az italeladást. A fejlesztés során számoljanak a helyi és idegenforgalom igényeivel, a táj sajátosságaival. A továbbiakban kiemelte a szakemberképzés fontosságát, kérte, hogy tegyenek meg mindent a munkaerővándorlas megszüntetésére, s az üzleteket mindenkor a vezetők irányítsák. Az elmondottak a hozzászólóik egyetértésével találkoztak. Kiegészítésként több fontos áruellátási problémát vetettek fel, amelyekhez az illetékes szervek segítségét kérték. A részvevőkkel közölték, hogy az idei évre idegenforgalmi intézkedési terv készült, s ennek végrehajtását félévenként számon kérik majd az érdekeltektől. Palócnapok kiállításai Az idei palócnapok az észak- magyarországi megyék összefogásával palóchónapokká bővültek. A nagyszabású eseménysorozatban a kiállítások jelentős helyet foglalnak el. Április 4-én Salgótarjánban nyilik meg az észak-magyarországi képzőművészek kiállítása, 5-és 6-án itt kerül sor a Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlésére is. Ugyancsak Salgótarjánban május 4-től 28-ig Fiatalok a fiatalokról címmel nyilik képzőművészeti tárlat. Parádfürdőn május második felében a folklór együttesek találkozója idején néprajzi kiállítás nyilik. Június elején néprajzi kiállítás nyilik Balassagyarmaton, augusztus 20-án pedig Hollókőn rendezik kiállításra a néprajzi gyűjteményeket. Jól dolgozlak a háztáli termelők A MÉSZÖV és a megyei nőtanács értékelte a múlt év elején indított baromfi- és tojástermelési verseny eredményeit. Megállapították, hogy a megye valamennyi községe részt vett a versenyben és igen jó eredményeket értek el a háztáji termelők. A versenyben első helyezést ért el Jójárt Imréné viszneki, Rendik Lajosné horti, Tolnai Győzőné kápolnai, valamint Csikós Lajos tarnaőrsi háztáji termelő. Mind a négyen ezer- kétszáz forintos vásárlási utalványt kaptak jó munkájukért. A második és harmadik helyezést elért termelők kilencszáz, illetve hatszáz forintos vásárlási utalványt kaptak. Gépek és épületek Az építkezéseken megszoktunk már néhány gépet. A daru, a beton- és a habarcskeverő, a szállító berendezések minden nagyobb építkezésen ott láthatók. Arról is elég sok szó esik, hogy a hagyományos értelemben vett építőmunka, köznyelven: a kőművesmunka, hovatovább átalakul szerelőmunkává. Kérdés: mennyire használják ki a vállalatok a gépek adta segítséget, mennyire vonják be a gépeket az emberi erőfeszítés helyettesítésébe, hogyan fogadják a gépeket a munkások maguk is? Nézzük meg először a Mát- ravidéki Építő- és Szakipari Ktsz eredményeit. Ami a gépek számát illeti, az nem sok. Használnak egy E—302-es földmunkagépet, ezenkívül autódarut. Ha a gépek hasznosságát kutatjuk, már kellemesebb képet kapunk. Kiderül, hogy a földmunkagép egy év alatt 423 ezer forint termelési eredményt produkált, a felhasznált költség pedig csak 183 ezer forint volt. Hasonló arányokat állapíthatunk meg az autódaru esetében is. Ennek termelési értéke 257 ezer forintot tett ki, a költsége Pedig 155 ezer forintot ért el. A számok tehát arra hívják fel a figyelmet, hogy még ilyen, aránylag csekély mértékű géphasználat is nyereséges, Más dolog az, hogy a ktsz — éppen feladatainál fogva — a gépesítés mértékét kénytelen bizonyos határ alatt tartani, hiszen családi házak építésénél alig van módja gépeket alkalmazni. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat már egészen más megítélés alá esik. Az új technológiával készülő házaknál a gépek nélkülözhetetlenek. Gondoljunk a középblokkos építkezésre, vagy az öntöttházakra. A gép iránti igény mégis kettős erővonalak találkozását mutatja. Egyfelől némi tartózkodást a középvezetők és a munkások részéről, másfelől a feladatok elvégzéséből fakadó szükségesség elismerését. Gyakorlatilag: a középvezetők egy része nem bizik a pépekben eléggé, a munkások pedig azért nem szeretik, mert a fizikai munka bére jóval magasabb, mint a gépi munkáé. Ezek a szubjektív tényezők csak azokra a gépekre vonatkoznak, amelyek nem a legna^^obb erőfeszítésektől kímélik meg az embert, hiszen egy toronydaru létjogosultságát senki sem vitatja. Az állami építőiparban a gépesítés mértéke a mélyépítő munkáknál mintegy hatvan, a magasépítő munkáknál pedig hozzávetőleg hetven százalékos. A gépek kihasználása pedig az ötven százalék alatt marad. Nem akarunk most senkit sem megítélni vagy elítélni. Jói tudjuk, a gépek iránt mindig volt idegenkedés a használatuk idejének kezdetén. Általában mindenki elismeri azt is, hogy a gép az ember segítőtársa. I>p mindez másként vetődik fel, más megvilágításba kerül, ha az egyéni bér középpontjából nézzük. Amíg a gép felhasználásává’ a munkás bére alacsonyabb lesz. a gép a keresetét csökkenti, nem várhatunk lelkesedést. A fizikai munkától való megkímélés, a termelékenység fokozódása csak általános elvként elfogadott. Az ember és a gép összhangját tehát sokoldalúan kell megterem teni. (gmf) A hatvani járás tsz-einek 1966. évi eredményeiről, új feladatairól A hatvani járás termelő- szövetkezetei, mint minden évben idén is, február 1-ig megtartották zárszámadási közgyűléseiket. A termelőszövetkezetek zárszámadásainak összesítése is elkészült. Az adatok tükréban szeretnénk bemutatni a járás gazdaságainak munkáját, múlt évi eredményeit. Bár elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az 1966-os gazdasági évben a kedvezőtlen időjárás több közös gazdaságot sújtott, mégis egészében a múlt év fejlődést hozott. Legjelentősebb az előrehaladás az állattenyésztés terén. Ennek a fejlődésnek a lehetőségét a tsz-ek már 1964- ben megteremtették, amikor a jó takarmánygabona- és szálastakarmány-termésből biztonsági célra megfelelő mennyiséget tartalékoltak A különböző termelési ágak múlt évi eredményeit egyéb gazdasági mutatók is szemléltetik. A közös vagyon 12.2 százalékkal, a tiszta vagyon 12 százalékkal emelkedett 1965-höz viszonyítva. Az egy munkaegység járási értéke 43.56 forintról a múlt évben 45.43 forintra emelkedett. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 1965-höz viszonyítva négy százalékkal növekedett, vagyis 14 500 forintról több mint 15 000 forintra. A járás termelőszövetkezetei közül mindössze egy tsz zárta a gazdálkodását 40 forinton aluli munkaegységgel. A jobb gazdasági eredmények okát több helyi és orA ZSŰRI EGYIK TAGJA gyanakodva vizsgálta a rézkarcot. „Eléggé elnagyolt”, dörmögte, de a többiek ezt a halvány ellenvetést eleresztették a fülük mellett és tisztelettel rátekintettek — az aláírásra. A rézkarcot egy nagy festő alkotta, s a Művészetet Terjesztő Központ megtisztelve érezte magát, hogy egy ilyen neves művész elfogadta a megrendelésüket. A zsürielnök visszaemlékezett, amikor a nagy festő, kissé ráncolva a homlokát, és a távolba merengve, megütközve jelentette ki: „Én festő vagyok, nem rézkarcoló.” Aztán a zsürielnök elővette diplomata mondatait: „Ez sokszorosítva lesz. Azért gondoltunk magára, hogy az egyszerű emberek megtisztelve érezzék magukat, ha alkotását felakasztják a falra. Mi a kultúrát terjesztjük, harcolunk a giccs ellen, s ehhez a küzdelemhez méltó egynisé- geket keresünk, önre gondoltunk ...” A. nagy festő pipára gyújtott és engedékenyebben megkérdezte: „No és mit kellene rézkarcba formálni? Nem lehetne inkább ugyanazt megfesteni?” A zsürielnök meetörö’te izzadó homlokát: „Mondtam, hogy sokszorosítani fogjuk, hogy sok Lemaradt az egyik szárny családhoz eljuthasson az ön művészete.” A nagy festő a kezét nyújtotta: „Évek óta nem csinálok rézkarcot...” Az elnök kéznyújtás helyett felmutatta jobb kezének öt ujját: „ötezer....” . A nagy festő Opeljébe ült és a Fiatal Művészek Klubja előtt szállt ki. Az előcsarnokban három bajuszos és két szakállas fiatalember lesegítette róla a kabátot, s félénken megkérdezték, mikor tehetik tiszteletüket a műteremben. A klubszobában egyenesén egy ritkuló hajú, de pofaszakállas, fekete, magas nyakú pulóveres fiatalember asztalához ült le, aki kényelmesen elterpeszkedve a fotelban, nagy figyelemmel bámult a levegőbe és Munkást szívott. — Dolgozol most valamin? — Igen, egy farsangi bálra tervezek meghívót. — Na, gyere velem. A NAGY FESTŐ OTTHONA óriási volt, kert, garázs, előszoba, hall, négy szoba, konyha, ka mm fürdőszoba egy nagy és egy kis műterem — emeletes, fehér magánvilla, két terasszal. — Fogj hozzá egy rézkarchoz. — Miről?’ — Ami eszedbe jut. — Minek? — Vedd, hogy vizsgamunka. A kopaszodó szakállas lázas munkába kezdett. A nagy festő minden mozdulatát figyelte. Éjszaka, villanyfénynél is dolgozott a fiú. A nagy festő sem feküdt le, hanem mindent megfigyelt. Elkészült a mű, egy metszet a mohácsi busójárásról. Másnap a nagy festő nekilátott a megrendelt rézkarcnak. A fiatalembertől ellesett fogásokat alkalmazta. Amikor elkezdte a savval való maratást és megnézte a rézlemezt, nem látott rajta semmit. Dühében megivott egy fél üveg konyakot. HARMADNAP ELHAJTOTT újra a klubba. A szakállas fiatalember ugyanolyan pózban, ugyanannál az asztalnál ült. — O’ere. megos'-ó’c/ m'" egy rézkarcot. — Nem tetszik az első? — Rossz volt a témaválasztásod. Szerintem egy falusi kultúrotthonról kellene, amit most építettek. A műtermében elmagyarázta a szakállasnak a zsürielnök szavait használva: mostanában épült emeletes, csupa üveg, csupa beton művelődési ház. A lépcsőház átlátszik az üvegen, világos színű, derűs énület. lapos tetővel... — Hol van ez? Meg lehetne nézni? — Mit tudom én, elég. ha ennyit tudsz. A szakállas fiatalember elkészítette a csupa üveg, csuprai betont, lapos tetővel — rézkarcban. A nagy festő figyelmesen nézegette és megszólalt: — Vésd alá a nevemet. — A tiedet? — döbbent meg a szakállas. — Húsz kilót kapsz érte. — Értem — vigyorgott gúnyosan. HÓNAPOK MÚLVA a zsűri csodálkozott, amikor egy képügynök jelentette: B. községből levelet kapratt a terjesztési csopjort, hogy a községi tanács feljelenti őket hitelrontásért. Az ok: a B-i művelődés5 hóz cím” r*rkarc- ról lemaradt az egyik szárny.. B. Gy. szágos intézkedésben kell keresnünk. A járás tsz-eiben a vezetés a megalakulás óta jelentősen megerősödött. A közös gazdaságok vezetői közül sokan a tsz megalakulása óta egy helyben végzik munkájukat. Persze, az új nyugdíjtörvény, az amortizációs alap bevezetése, a hosszú lejáratú hitelek rendezése is nagyban hozzájárult, hogy az idei zárszámadások beszámolói sikerekről adtak hírt. A hatvani járás zár számadó közgyűlései is nem csupán a múlt év gazdálkodását értékelték, hanem szinte mindenütt már az új termelési év feladatait is körvonalazták. Tudják a közös gazdaságok, hogy az új gazdasági mechanizmus sok új lehetőséget. de ugyanakkor sok felelősséget is követel vezetőktől, tagoktól egyaránt. Ezért a járás termelőszövetkezetei az 1967. évi gazdasági és pénzügyi terveket az új feladatok figyelembevételével állítják össze. Kovács Imre vb-elnökhelyettes Ejfészsfafiffjlok szakszer« ezeli gyíilíse Gyöngyösön Az Orvos-, Egészségügyi Dolgozók Gyöngyösi Városi Szakszervezete a városi művelődési házban tartotta meg vezetőségválasztó taggyűlését, amelyen Pócs Imréné titkár számolt be az elmúlt két esztendő munkájáról. Több hozzászólás hangzott el a beszámolóval kapcsolatban. Minden felszólaló pozitívan értékelte a szakszervezetek munkáját.’ A választáskor a szakszervezet tagjai teljes egészében a régi vezetőséget tüntették ki újra bizalmukkal. WmwsM* 1 1967. március 2., csütörtök.
