Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

Tudósítások a tanácsházáről Érzékeny jelzőrendszer MEGYEI TANÁCS, TERVOSZTÁLY Szűkebb birodalmuk né­hány szoba a pár éve épült korszerű irodaház harmadik emeletén; munkálkodásuk valóságos területe — az egész megye. Ha tevékenységüket summásan jellemezni akar­nánk, azt mondhatnék: a tervosztály az érzékeny agy­központ szerepét tölti be — szervez, irányít, összehangol. Sokrétű és szerteágazó Sokféle feladatot kell telje­síteniük, tevékenységük szer­teágazó. Együttműködnek a különböző tanácsi szakigaz­gatási szervekkel, vizsgálják az ipari, építőipari, kereske­delmi, kulturális és egész­ségügyi ágazatok ellátottsági szintjét, s ezen belül a föld­rajzi területek, a különböző tájegységek ellátottsági szint­jét is; egyáltalában figyelem­mel kísérik az egész megye fejlődését. — Mindig az adott helyze­tet regisztráljuk — mondja dr. Hortobágyi István, a terv­osztály vezetője — s ezekre épülnek az egy-, öt- és húsz­éves, a kis, közép és hosszú távú fejlesztési tervek. Legfőbb feladatuk termé­szetesen a tanácsi vállalatok, üzemek gazdasági terveinek kidolgozása. A tervosztály ké­szít részletes tervjavaslatot a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának a teljes tanácsi gazdaság fejlesztésére, fenn­tartására és működtetésére. Év közben is vizsgálják a ter­vek teljesítését, s ezekről részletes tájékoztatást adnak a vb-nek. A tervosztály érzé­keny jelzőrendszeri Ám nem­csak egyszerűen jelzi a vb- nek a szabott tervektől elté­rő tendenciákat, de a „ter­ven kívüli” jelenségek meg­szüntetésére, felszámolására is javaslatot tesz egyúttal. Felelősségük mértékét hadd illusztrálja itt néhány adat: évente átlagosan 250 millió forint sorsáról rendelkeznek, határoznak; további 50 millió forintot jelent az az összeg, amit befolyásolni, közös fe­dezeti forrású fejlesztésekbe bevonni igyekeznek. Minősített települések A tervosztály dolgozói a megye minden községében felméréseket végeztek, „be­gyűjtötték” a legjellemzőbb adatokat. Az összesített ada­tok alapján végezték el a me­gye településeinek kategori­zálását, minősítését. A megye 3 városát és 116 községét so­rolták az erősen fejlődő, fej­lődő, stagnáló és visszafejlő­dő település kategóriájába. Elkészítették a teljes átfogó településhálózati fejlesztési terveket az egész megyére. A nagyobb települések elsősor­ban a városok, komplex fej­lesztési tervét külön is elké­szítik, amely tervek tízéves időszakot fognak majd át. Nyugodtan mondhatjuk, ha közhelyszerűen hangzik is, hogy a tervosztály az egész megye ütőerén rajta tartja a kezét, s minden érzékelhető változásnak, alakulásnak, je­lenségnek, folyamatnak az okát kutatja, vizsgálja. Vizs­gálják például — ha ilyet ta­pasztalnak — egy-egy adott településen a lakosszám-csök- kenés okát; de megkeresik annak okát is, miért épült kevesebb családi ház itt vagy ott, mint bármikor korábban stb. Vizsgálják az egész me­gyében a mezőgazdasági te­rületek eltartóképességét is, arra keresve választ: az el­tartóképesség mennyiben arányos a foglalkoztatóképes- séggel? Feltérképezik az egri pinc erendszereket Ismert dolog, régi iratok, okmányok is tanúsítják hite­lességgel, hogy Eger alatt va­lóságos „barlangrendszer”, pincefolyosók szövevénye hú­zódik. A városfalon belüli, középkori föld alatti folyo­sók feltérképezésével eddig még senki nem foglalkozott. A megyei tanács tervosztálya magára vállalta a térképész feladatát. Az egri barlangá­szok frissiben felajánlották: vállalkoznak az egybefüggő pincerendszerek felkutatásá­ra. A folyosórendszerek fel­tárása idegenforgalmi szem­pontból is rendkívüli jelen­tőségű. Fő terület: a koordináció A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága mellett működő megyei koordinációs bizott­ság munkáját segítendő vég­zi előkészítő munkáját a tervosztály. Tevékenységük fő területe az ipartelepítési koordináció, s ezzel összefüg­gően területi, közmű és egyéb koordinációs lehetősé­gek feltárása, a feltárt lehe­tőségek összeegyeztetése a különböző fejlesztésekkel. — A megye 3 városának ipartelepítési, közmű és köz­lekedési tanulmánytervét el­készítettük, hogy segítsük az egységes ipari övezet kialakí­tását. Az a célunk, hogy a már ismert fejlesztők részére területileg is összehangolt, a lehető leggazdaságosabb köz­mű és közlekedési megoldás­sal járó területet biztosítsunk, s egyszersmind lehetőséget teremtsünk további, gyorsan megvalósítható fejlesztésekre — mondotta befejezésül dr. Hortobágyi István. A megyei tanács tervosz­tályának munkájáról, tevé­kenységéről újságoldalakat írhatnánk, s amit elmonda­nánk, az is csak töredéknyi lenne, parányi rész az egész­ből. Summázva csak annyit: mindenben, amá ebben a me­gyében történik, abban a tervosztály ,feeze is benne van”. Minden eredmény, elő­relépés a tervosztály munká­jának is foglalata. Pataky Dezső Kiállítások a siklósi várban A siklósi várban két újabb állandó kiállítás előkészítésén dolgoznak. Az egyik a Dél- Dunámtúl felszabadításában részt vett I. bolgár hadsereg katonáinak állít emléket. Az anyagot az illetékes bolgár szervek a magyar hadtörténeti múzeum munkatársainak köz­reműködésével állítják össze. Bemutatják az I. bolgár had­sereg katonáinak felszerelési eszközeit, a Dráva menti fel­szabadító harcok eseményeit, a magyar lakosság és a bolgár katonák baráti kapcsolatára vonatkozó emlékanyagot. A kiállítást április 4-én, felsza­badulásunk évfordulóján nyit­ják meg. A másik bemutatón a leg- újabhkori magyar kerámiamű­vészet több száz válogatott al­kotását sorakoztatják fel. A felszabadulás utáni termést magában foglaló értékes anya­got az iparművészeti múzeum bocsátja rendelkezésre és a jö­vőben is gondoskodik rendsze­res cseréjéről, felfrissítéséről. A kerámiaki állítást júniusban, a hagyományos siklási várfesz­tivál alkalmából nyitják meg. (MTI) Késziilo filmek Tucatnyi érdekes, hamarosan a mozilátogatók elé kerülő pro­dukción dolgoznak a Magyar Filmgyártó Vállalat propagan­dastúdiójának munkatársad. A készülő produkciók egyi­ke a Balatont mutatja be. A stúdió egyik stábja Jemen­ben forgat. A magyar kormány nemrégiben egy teljes kórhá­zat ajándékozott a független­ségét közelmúltban kivívott közel-keleti arab országnak. A filmesek most munka közben örökítik meg a magyar orvo­sokkal dolgozó kórházat. „Ház” címmel Kis József rendező for­gat dokumenturnfilmet. A forgatási tervben három szakoktatóiilm szerepel: bemu­tatják a Csepel-motorok mű­ködését, a jégkárok elleni vé­dekezés lehetséges módjait és a szocialista mezőgazdaság korszerű üzemegységét, a ter­melőszövetkezetet. Kisfiún készül a Budapesti Nemzetközi Vásárról is, amely az idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. .Kocsmai” beszélgetések ellátásról, vendégekről EBBEN AZ IDŐPONTBAN teherkocsikat tologatott a mozdony a recski vasútállomás sínéin, s néhány méterrel ar­rébb, a Vadászkürt nevű ital­boltban pálinkát ittak a beté­vedők. — Sajnos — magyarázta Fazekas László, az italbolt ve­zetője —, sört nem tudok a vendégeimnek adni. Két hete hiába várom. Talán a jövő kedden? ... Ami pedig az „erő­set” illeti, vendégeim inkább a gyümölcspálinkát szeretik, így természetesen — ez bizo­nyul a legkevesebbnek. Virslit is lehet kapni, for­rót, mustárral. Egyelőre, amíg nincs vége teljesen a disznó­ölési idénynek, addig nem ér­demes hurkát árusítani. És a vendégek? — Általában tizenöt százalé­kúkkal mindig baj van. Ök azok, akiknek leghamarabb megárt az ital. Ha nem szol­gálják ki őket, botrányt csi­nálnak, vagy enyhébb esetben — mással hozatják ki az italt. Mindig akad „jólelkű” ember. A hatóságoktól kérnénk több segítséget. AZ ÜT INNEN Mátrade­recskére vezetett, ahol Kovács Bertalant, a „Mátra” büfé és falatozó vezetőjét kerestük fel hasonló kérdésekkel: áruellá­tás, vendégek... — Ide szívesebben járnak, mint a „Jókomá”-nak becézett italboltba — mondja Kovács Bertalan. — Kulturáltabb he­lyiség, jól néz ki és hatással KE ADT—KONDRATYEV: Dokumentum-történet 5. Kasszát csináltak... 1918—19 telén az antant se­gítségével összehozott Kolcsak- hadsereg újra támadást kezde­ményezett. 1918 decemberének végén Gajda tábornok hadse­regének sikerült is elfoglalnia Permet, ám ez volt az akkori Kolcsak-hadsereg utolsó fegy­verténye. A kezdeményezés hamarosan átment a Vörös Hadsereg kezébe. Az 5. hadse­reg december utolsó napján felszabadította Ufát s mély éket vert a Kolcsak-front cent­rumába. Mikor az intervenció- sok látták, hogy terveik rom­ba dőlnek, új hadjáratra ké­szültek fel, méghozzá Szovjet- Oroszország elleni koncentrált támadásra, egyidejűleg Kol­1967. március 10., péntek csak, Gyenyikin és Jugyenyics frontszakaszán. Ebben az „an­tant első hadjárata” címen is­mert operációban nagy szere­pet szántak az időközben re­organizált Kolcsak-hadsereg- nek. Az újabb offenzíva 1919 ta­vaszán kezdődött. Közben pó­tolták azokat a veszteségeket, amelyeket az Amerikától ka­pott fegyverekben és felszere­lésben a téli harcok idején szenvedtek el. Anglia az ellen­forradalmároknak több száz­ezer puskát, géppuskát, lőszert szállított és 240 000 katona tel­jes felszerelését, Franciaország 400 löveget, 1700 géppuskát és 30 repülőgépet. Ugyanakkor a pénzügyminiszter megbízottja, Novickij, továbbá az ügynökök hálózata: Üget Amerikában, Zamen Angliában, Rafalovics Franciaországban és Miller Japánban tárgyalt fegyverek hitelbe történő szállításáról. Üget így táviratozott New Yorkból: „Miután számolni kell azzal, hogy az általános politikai helyzet következtében Fordította: Pető Miklós lehetetlen jelentős pénzügyi forrásokat találni külföldön, szükséges feláldozni a bolsevi- koktól megmentett nemesfém­készlet egy részét, amely jelen­leg Omszkban van.” Kolcsakék el is határozták, hogy 1236 lá­da aranyat átvisznek a vlagyi- vosztoki bankfiókba. Hamaro­san berakták öt pullmamko- csiba, kb. 69 millió aranyrubel értékben. Az arany azonban nem he­vert ott sokáig, májustól szep­temberig átvándorolt Japánba, Angliába, Franciaországba, és fegyverek, s más hadfelszere­lések formájában került visz- sza a Kolcsak-hadsereghez. Omszkban ezalatt kasszát csináltak. Május 22-én Janin tábornok ezt írta naplójába: „Nagy csoport kíséretében a kormány meghívására (a Kol- csak-féle bábkormányról van szó. A szerk.) elmentünk a bankba, hogy jelen legyünk a Kazányban megmentett arany ellenőrzésénél. A pincében va­lóságos kiállítást rendeztek arany- és ezüstholmi kból.. .” A jegyzőkönyv szerint 651 532117 rubelt tett ki az orosz pénz, a külföldi valuta és a nemesfémek értéke. ... Az antant fegyvereinek segítségével újra előrenyomu­ló Kolcsak-hadsereg ellen most már az egész Szovjet- Oroszország megmozdult. A keleti frontról írt lenini tézi­sek (1919. április 12.) mozgó­sították az ország minden ere­jét az ellenség visszaszorítá­sára. A párt- és szakszerveze­tek, a munkások, a szegénypa­rasztok tízezrével küldték harc­ba legjobb fiaikat. E front déli szakaszának parancsnoka Frunze lett, a Forradalmi Ta­nács tagja pedig Kujbisev. így bontakozhatott ki már június elején a heves ellentámadás, s a Kolcsak-hadsereg egymás után szenvedte el a súlyosnál súlyosabb vereségeket. Természetesen szorongatott helyzetében Kölesük mind gyakrabban „bedobta” az ara­nyat. Anélkül, hogy bárkivel is megtárgyalta volna, aláírá­sával hitélesítette Üget ügyle­tét egy amerikai céggel 112 500 puska azonnali leszállítására. Az üzlet hárommillió dollárt emésztett fel. Felhatalmazta Ugetot arra is, hogy újabb üz­letet kössön, további 268 000 puskára, 6,7 millió dollár ér­tékben. E megrendelések el­lenértékéképpen július 19-én és 20-án az Állami Bank omsz­ki fiókjából külföldi rendelte­téssel Vlagyivosztokba irányí­tott 1259 ládát és 754 zsákot, mintegy 125 millió rubel ér­tékű aranypénzzel. Baker USA-hadügyminiszter így írt ezekben a napokban: „Minden erőfeszítést meg­tesz az Egyesült Államok kor­mánya, hogy a szövetségesek közötti párizsi konferencia megállapodásait teljesítse a Kolesak-kormány hadianyag­gal való ellátása tekintetében. Most mind a fegyvert, mind a felszerelést jelentős mennyi­ségben az Egyesült Államok szállítja.” (Graves: Amerikai kaland Szibériában, 1918—1920, megjelent 1932-ben.) Időközben valóban vagon- számra érkezett az amerikai fegyver és zsákszámra ömlött az arany az USA-bankok páncél- szekrényeibe. A szovjet csapatok állandó sikerek után 1919. október 29-én bevették Petropavlovsz- kot, pár nap múlva pedig Isim városát Szabaddá vált az út Ornszk felé... Kolcsakkal beszélni sem le­hetett arról, hogy az arany- készletet evakuálja Omszkból, mert ez veszteségeinek beis­merését jelentette volna. Ek­kor meglátogatták a diplomá­ciai testület képviselői és fel­ajánlották, hogy segítséget ad­nak az arany elszállítására, „biztonságba helyezésére”. Kolcsak ez alkalommal is ki­jelentette, amit előzőleg már többször is: „A kormánynak, a hadseregnek és az aranynak együtt kell lennie.” Mégis rö­videsen megkezdte az előké­születeket az arany elszállítá­sára. Nagy titokban kijelölték az Aramyvonat őrségét. ^Folytatjuk) van a vendégekre. Itt egyéb­ként főzünk is, ötven előfizető és egy-két átutazó részére: heti öt ízben húst, egyszer meg tésztát. Sajnos, Gyöngyösről kevés húst kapunk, ezen azon­ban nemsokára segít az fmsz saját hizlaldája. Italok? Kevés a sör. És mi lesz majd a nyá­ron?!. .. Rövid ital van, de pél­dául a palackozott minőségi bor hiányzik. A forgalmat a téglagyár és a bánya dolgozói biztosítják. „Rendkívüli esemény” régen nem volt, kivéve a fizetési na­pokon hajbakapók eseteit, sze­rencsére maguk a vendégek fékezik meg először az izgága* ittas embereket. A KŐVETKEZŐ ÁLLOMÁS a Recsk és Vidéke Körzeti Fmsz 3. számú mátraballai italboltja. Forgó Andor üzlet­vezető hasonlóképpen borúlá­tóan nyilatkozik a várható sör- ellátásról, bár még most ki­elégítőnek látszik. — Egy hete vettem át 13 liter pálinkát a főzdétől. A községben ez a kettő: a sör és a törköly a sláger. A likőr­félét nem nagyon isszák, de őszi napokon például napi 35 liter törköly is elfogy! Hogy milyenek a vendégeim? Bá­nyászok és tsz-parasztok jár­nak ide. öt éve, amióta itt dolgozom, nem volt „kocsmai jelenet”. Nem olyan köteke­dők ezek az emberek. Aztán meg... én vagyok a helyi ön­kéntes rendőrcsoport parancs­noka. .. IVÁD TÁVOL VAN a nagy forgalmú útvonaltól tehát itt található a legcsaládiasabb italbolt amelynek a neve Pé- tervására és Vidéke Körzeti Fmsz 3. számú italboltja. A munkaidőnek vége már* szállingóznak az emberek egy­két pohárra. A sarokban rex- asztal, körülötte izgatott játé­kosok böknek nagyokat a dá­kóval, mellettük az asztalon korsó sör. Az italbolt vezetője, Perec János, aki tizenhárom esztendeje szolgálja már ki a községbelieket, kivéve termé­szetesen az ittasakat. A rex forintért működik. S hogy mennyire közkedvelt bizonyít­ja ez a tény: néha havi 500 forintot is forgalmaz. Egy má­sik asztalnál sakkoznak. — Az italboltnak átlagosan évi 100 ezer forintos forgalma van. A csapolt sör — mint azt hiszem mindenütt — nem elég itt sem. Kéthetenként kapom. A polcon kis üveg „Egri leánykák” sorakoznak, a beté­rők stampedlit kérnek, megisz- szák, és már mennek is. — Itt nincs összetűzés — mondja Perec János. — Isme­rem őket jól, tudom, kinek mennyi árt meg — 13 év alatt kitapasztalhattam, — s ha még többet kér, én bizony nem adok. Az aggodalom mindenütt a söré, mindenütt megnyugtató szavakat szeretnének hallani Ahol meg a vendégekkel val baj, ott segítséget kémeik t helyi hatóságtól. Méltányol mindkét kérés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról hazánkban is méltóképpen kí­vánunk megemlékezni. A múzeumok szerte az országban kiállításokon mutatják be a nagy történelmi eseményt szemléltető képeket és egyéb emlékeket. Érthető, hogy a ki­állítások legbecsesebb anya­gát azok az eredeti emléktár­gyak képezik, amelyeket a volt magyar hadifoglyok, a Vörös Hadsereg egykori harcosai őriztek meg. Sajnos ezeknek egy része éppen azokban az időkben tért haza, amikor ná­lunk már az ellenforradalom urai voltak hatalmon s így a hadifogoly-szűrőtáborokban a tiszti és a csendőrnyomozók mint a vérebek vadásztak a dokumentumokra. Erről per­sze a hazatérők is tudtak és iparkodtak eltüntetni minden olyan dokumentumot, ami áru­lójuk lehetett volna. Ez a ma­gyarázata annak, hogy bár több mint százezer magyar in­ternacionalista harcolt a Vörös Hadseregben, a hazahozott tár­gyi emlékek és dokumentu­mok száma mégis olyan cse­kély. Idők múltán még ebből a kevés anyagból is elkallódott s éppen ezért a megmaradt anyag ma már becses történel­mi emlék. Ennek számit minden olyan tárgy: fénykép, füzet, igazol­vány, levél, levelezőlap, fém- és papírpénz, jelvény, szalag, zubbony, sapka, derékszíj, ci­garettadoboz, evőcsésze Ccsaj- ka), stb., amit a volt magyar internacionalisták magukkal hoztak. Ezek elsősorban azok­nál a még ma is élő volt ha­difoglyoknál találhatók fel, akik e tárgyakat kegyelettel őrzik. Ezekről a volt interna­cionalistákról majdnem teljes­nek mondható nyilvántartá­sunk van. De maradhattak még emlékek az elhunyt in­ternacionalisták hozzátartozói­nál is, akik ezekről az emlé­kekről már meg is feledkez­tek. A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága tervbe vette, hogy munkatársai felkeresik a volt internacionalistákat, fény­képet készítenek róluk a visz- szaemlékezéseiket magnószala­gon rögzítik és a kiállítás ide­jére összegyűjtik a veterán in­ternacionalisták emléktárgyait Ehhez a munkához a KISZ- és az úttörő-szervezetektől >s támogatást kérünk. írják össze a községükben lakó, ma még élő orosz hadi­foglyokat, akik a Vörös Had­sereg harcosai voltak, és azo­kat az emléktárgyakat, ame­lyek a birtokukban vannak, írják össze azokat is, akik már elhaltak, és jegyezzék fel a hozzátartozóik birtokában lévő emléktárgyakat. Ezeket az adatokat juttasák el a Do­bó István Vármúzeum címére. Ugyanezzel a kéréssel for­dulunk a Legújabbkori Törté­neti Múzeumi Bizottság, va­lamint az Egri Vár Baráti Kö­re tagjaihoz is. Dancza János múzeológus Gyűjtsük össze a magyar internacionalistákra vonatkozó emlékeket

Next

/
Thumbnails
Contents