Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

< Kimaradt vallómat Olasz—francia film Pratolini regénye filmen is sajátos hangulatot, áraszt. Szá­munkra nemcsak a firenzei környezet hat az újság erejé­vel, hanem az a csaknem (fo­kúmén tu mszerűen hiteles hír­adás is, ahogyan az olasz mun­kásság életéről, küzdelméről vall az író. Bruno félárva gyermekként nő fel és min­dent, ami körülötte történik, tudatosan figyel Sértődötten veszi tudomásul apja legjobb barátjának segítségét, ragasz­kodását, anyja iránti vonzódá­sát, mert még nem veszi észre, nem tudja felmérni azt a tár­sadalmi szolidaritást, amely Miliőt, a marost vele és az ő édesanyjával összeköti. Bruno csökönyös, mert sértő­dései kialakították benne az ellenséges magatartást a vi­lággal szemben, amely nem akarja megérteni őt, vagy nem akarja elismerni az 5 jogait. Ez a „csökönyösség” az esz­ményien tiszta szerelem tra­gikusra forduló óráit csak még súlyosabbá teszi, míg Bruno ellenállása önmagával és a körülményekkel szemben megtörik és mer, tud önmaga lenni: a szerelem mindent ol­vasztó szenvedésében búcsúzik Lóritól, a lélekben, idegeiben J és testében felőrölt szép fiatal munkáslánytól, akit zsarolás tesz tönkre. Érdemes komolyan odafi­gyelnünk arra az életmódra, ahogyan Pratolini hősei élnek és gondolkodtak. Nem a kül­ső világgal kapcsolatos, min­dennapi, az utcai viselkedésre gondolok itt elsősorban, bár a közvetlenség itt is meglep, amely annyira jellemző az ola­szokra. Ahogyan feltárulnak Pratolini hősei egy-egy párbe­szédben, egy-egy önkínzó val­lomásfélében, amit mások, vagy éppen bizalmasuk előtt el­mondanál:, sajátos őszintesé­get sugároz Lóri rábukkan a tiszta sze­relemre Brúnónál. A húszéves lány szeretne megtisztulni a nyomasztó lelki tehertől, amely pokollá teszi az életét. Szeret­né elmondani, szeretne küz­deni a benne egyre elhatalma­sodó válság ellen. De Lóri nem bírja a küzdelmet a benne uralkodó kettősség ellen: Brú­nót igazán szereti, őt nem akarja elveszíteni, míg a sze­relmet zsaroló sógor, Luigi szo­rításából sem tud szabadulni. Amikor arról beszél Brúnónak, hogy a lélek is felőrölheti a testet, határozatlanul, de min­dent elmond magáról. Bruno nem érti ezt a vallomást, nála nem a lélek, hanem a földön élő, racionális szabályok sze­rint küzdő ember ereje és szán­déka dönti el a sorsot. S minő meglepetés, egy életre szóló ta­nulság Bruno számára: a test erején, az ész és az akarat összefogásán túl is van „vala­mi az q elképzelésén felül is”, ami beleszólhat az életünkbe. S mire odáig eljut: türelem kell az emberekhez, ezen a tü­relmen már szeretetet is ért, a szolidaritásnak azt a magas formáját, amely nélkül min­den üres egy kicsit. Luciano Perugia és Netto Meniconi — a film rendezői — Pratolini regényének levegőjét teremtik meg a filmszalagon. Az észak-olasz város, Firenze munkásemberei közé viszik el a nézőt, a műremekek és gyá­rak világába, ahol a művészet, az álom. a küzdelem és az em­beri sors nagyszerű pillanato­kat teremt. Ezeket az őszinte pillanatokat bontja képpé a két rendező. Mindenből csak a lényeget adják, szinte itt-ott már szólamszerűen. Ahogyan Lóri családja kinyúl az általa is megbecsült Bruno szerelmes | részvéte után, a film egyik j legszebb kép- és gondolatso-1 ra. Ivana világa sem egyszerű | munkásasszonysors — tele van bonyolult folyamatokkal. S mintha csak a modem ciniz­mus ellen emelne gátat ez a film, legszebb kockáin az em­berség szerény hősiességét is­merjük meg. Miliő szeretete, gondoskodása, szerelme és hű­sége Ivanával szemben — Brú­nóra is kiterjed ez az apai gondoskodás — azokra az erők­re mutat, amelyek összetartják ezt a modem, ezerarcú és sok­sok szakadékot mutató társa­dalmat. A film színészei közül Cathe­rine Deneuve-t, Sami Frey-t, a Millet alakító Enrico Maria Salemót és Norma Bengellt emeljük ki. Guamieri képei derűvel ön- tik el ezt az optimista világot, amelyben Bruno, a fiatal mun­kás küzd jobb sorsáért. (farkas) Egy gonddal kevesebb Nem lehet azt mondani, hogy Gyöngyös a legtisztább városok közé tartozik. Nincs könnyű helyzete a tanács kertészeti és köztisztasági üzemének, mert munkája sokszor meddő erőfeszítésnek tűnik. Felsöprik az utakat, de egy óra múlva már szánté elölről kezdhetnék az egészet: a régi utak, a felbontott jár­dák annyi földet, port „ter­melnek”, hogy eltakarításuk lehetetlen. Más dolog az, hogy a há­zak előtti járdák tisztításával sem sokat törődnek néme­lyek: jó néhány ház előtt — még a legforgalmasabb út­vonalon is — csali „sátoros ünnepek” előtt szokták a jár­dát lesöpörni. Ide tartozik még, hogy a szemétszállítás feladata sincs sem mennyiségileg, sem mi­nőségileg megoldva. Lovas kocsik, félig zárt gépkocsi — csak szükségmegoldás. A szél könnyen lesodorja róluk a szemetet. A sokat emlegetett, modem szemétgyűjtő gépkocsi, a Ku­ka, nagyon hiányzik. Valamit azonban sikerül az idén is javítani a helyze­ten. Miután a kertészeti és köztisztasági üzem egy új vontatót kapott, ennek mun­kába állításával további jó néhány utcából tudják a sze­metet lovas kocsival elszállí­tani. Egy gonddal az idén is ke­vesebb lesz tehát. A Gyöngyösi Városi Ta­nács végrehajtó bizottsága a következő ülésén dönt arról, hogy a jelölő gyűléseken, va­lamint a tanácstagi interpel­lációk során felmerült igé­nyek figyelembevételével, milyen utcákra terjesszék ki a szemétszállítás biztosítását. (—ár) KLADT—KONDRATYEV: Dokumentum-történet Fordította: Pető Miklós III. így végződött Müravjov fő- parancsnok kalandja és a nép tulajdonát képező aranykész­let elrablásának első kísérlete. Ötezer cári tiszt a városban Miután ezt az ellenforradal­mi összeesküvést felszámolták, a párt- és szovjetszervek meg­kezdték Kazány védelmének megszervezését, annál is in­kább, mert Müravjov árulása következtében a fronthelyzet rosszabbodott. 1918 július má­sodik felében elesett Szim- birszfc és Jekatyerinburg (a mai Szverdlovszk). Az OKP Központi Bizottsága a kom­munisták ezreit irányította er­re a frontra, hogy feltartóz­tassák a visszavonulást, tarta­lékokat toborozzanak és ellen- támadást szervezzenek. Itt, Ka­zány környékén alakult meg az az 5. hadsereg, amely a ké­sőbbiekben jelentős szerepet játszott a csehszlovák hadtest és a Kolcsak-hadsereg szétve­résében. Közben azonban a fehérek folytatták előrenyo­mulásukat a Volga mellett és megközelítették Kazányt. 4 Wn&lm 1961. március 8., szerda A városban, ahol — mint ké­sőbb kiderült — nem kevesebb, mint ötezer volt cári tiszt rej­tőzködött, kezdett beérni a Szavinkov irányítása alatt álló összeesküvés. Szavinkov így írt erről: „Remélem, a kazányi szervezet szerencsésebb lesz, mint a ribinszki és erőinkkel be tudjuk venni a várost.” Persze más is vonzotta a fe­héreket Kazányhoz. Lebegyev fehérgárdista vezető árulta el ezt jóval később, 1928-ban, a külföldön kiadott „Volga Rosz- szija” nevű lapban: „Biztos, hogy a nem elsőrendű motívu­mok között nem lebecsülendő az a tény, hogy Kazányban volt az Állami Bank oda evakuált aranytartaléka.” leiszó: „Kazány” 1918. július 26-án különös események játszódtak le a fe­hérek kezén lévő Szimbirszk- ben. Csöndes mellékutcáin fe­kete kabátos, fekete kalapos férfi sietett, a civil öltözet nem tudta leplezni katonás tartá­sát. A fehérgárdista őrjára­toknak könnyedén odavetette a jelszót: „Kazány”, mire azok „Moszkva” jelszóval válaszol­tak, majd szűkszavúan csak ennyit mondtak: „Mehetsz!” Így jutott el a kórházig. Fel­sietett az első emeletre és be­kopogott egy ajtón, amelyen plakát maradványai foszladoz­tak: „Lépj be a Vörös Had­seregbe!” Borosüvegek és hadműveleti térkép hevert az asztalon, melynél a csehszlovák hadtest és a fehérgárdisták vezetői ül­tek, Kappel alezredessel az élükön. Az ismeretlen, miután ledobta kabátját, bemutatko­zott: — Grigorjev törzskapitány. Szavinkov híve a kazányi helyzetről hozott hírt: — A tisztek szervezete 1918. márciusa óta tevékenykedik a városban; beépült a különbö­ző front-törzskarokba és a front mögötti intézményekbe. A Cseka szervei júniusban le­tartóztatták a szervezet stáb­jának parancsnokát és néhány segítőtársát, de alapvető erő­ink érintetlenek. A tisztek egy része illegalitásba vonult. Ke­vés a fegyver, de a szovjet el­rendelte a lakótömb-bizottsá­gok felfegyverzését, így nincs nagy baj: jórészük volt tisz­tekből áll. Egyes gyárakban jelentős befolyásuk van a mensevikeknek, akikkel sike­rült megállapodni. Miután a vörös csapatoknak ígért erősí­tés még nem érkezett meg, a felkeléssel nem késlekedhe­tünk. Az értekezlet sokáig elhú­zódott, míg végül döntöttek a hadműveleti tervekről: a szá­razföldi támadást, melyben Kappel csoportjai vesznek részt, összekötik a Volgáról hajókon indított akcióval. Július vége felé nehéz na­Ki mit tud — 60 éven felül Megjelent a Budapest legújabb száma Kádár János nyilatkozatával indul a „Budapest” című fo­lyóirat legfrissebb száma: a Központi Bizottság első titká­ra a várospolitika, a városren­dezés régi és mai problémáiról, munkásmozgalmi élményeiről, a hazafisóg és az egészséges lo­kálpatriotizmus szerepéről be­szélt. A folyóiratban Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács vb- elnöikhelyettese a lakásügyi jogszabályok és a lakáselosz­tás korszerűsítésének kérdésé­ről ír. A márciusa „Budapest” bemutatja az idei Pro Arte aranyérmeseiket is. Több millió év — egy lakásban Régészeti múzeumot rende­zett be lakásában Szántó Ló­ránt nagykökényes! pedagógus. Gyűjteményében számos kő- korszakbeli edény, kőbalta, kő­kés, gyűrű, karperec, nyakék, buzogány, nyílhegy, és egy öt­ezer éves bőszobrocska látható. Birtokában van egy fűzfalevél- kőlenyomat is, amelynek korát több millió évre becsülik. A pedagógus mindezeket a lelete­ket a faluja környéki homok­bányákban gyűjtötte, s azokat most felajánlotta a Hatvan­ban létesülő múzeumnak. A vetélkedések hazájában talán ez volt az a program, amelyet fenntartás nélkül, a legnagyobb figyelemmel és tisztelettel hallgatott a rádió közönsége, az öregek Ki mit tud?-ját, az öregekét, akikről hirtelen kitűnt, hogy nem mindig a kor számít, a ha­jukba szőtt fehér évek... Verseket mondtak, énekel­tek, játszottak hangszereken, s a zsűri döntéséig elmondott néhány szóban sok mindent megérthetett a rádió hallga­tója — pedig csupán néhány másodperc volt ez egy-egy hosszú életből —, elsősorban azt, hogy nem az érvényesü­lés vágya állította őket a mik­rofon elé, hanem ennél sok­kal szebb, magasabb indok: az idős ember bizonyítéka sa­ját ki nem mondott, de mind­annyiunk által érzett értéké­től. Ha mosolyogtunk, a mo­soly nem,elnéző volt, hiszen a 96 éves Vilma néni szavalata (Petőfi: Szeget szeggel) több volt, mint kedves, de beszél­hetnénk az énekszámokról, a saját szerzeményű versekről, vagy a hangszerszólókról, kö­zöttük a Heves megyét kép­viselő egerbaktai id. Csermák Jánosról, aki a „kispénzű ze­nerajongók magyar zongorá­ján”, a cimbalmon játszott, és kategóriájában a második. helyezést érte el az első kö­zépdöntőn. (Még nincs semmi baj, hiszen a megyei „szur­kolók” javaslata alapján to­vább kerülhet!) Miért volt olyan érdekes, olyan sikeres és olyan meg­ható ez a szombat este? Ta­lán azért, mert a hatvan éven felüli szereplők azzal léptek a mikrofon elé, ami hosszú életükben vagy elérhetetlen vágy volt, vagy életüknek az volt a fűszere, a szépitőszere. A furulya nélkül furulyázó idős ember valaha szeretett volna egy ilyen hangszert, de nem volt rá pénze ... most meg már nem kell, hiszen két ujjal is úgy játszik, mintha furulyázna. Aki verseket köl­tött, néha talán érdemtelenül — vagy nem is akarta? — nem kapott publikumot, pe­dig jó néha akármilyen for­mában elmondani másnak egy-két szép, kedves gondola­tot... Most elmondta, és lel­kes tapsot kapott érte. Amikor az egerbaktai Cser­mák János bácsival beszélget­tünk, azt mondta, hogy meg­tiszteltetésnek érzi a rádió meghívását. Mi, a rádió hall­gatói pedig megtiszteltetésr nek éreztük — a hatvan évet felüliek szereplését... KLUBJEGYZET Az „intim" eqyütt!éf;ől Az embert szinte pompa fo­gadja. A többszínű falakon szép festmények, az ízléses fu­tószőnyegen alacsony, világos kis asztalok és süppedő, mo­dem huzatú fotelok. A hamu­tartók kerámiák, az apró térí­tők finom szőttesek. Kényelem, meghittség, elegancia: vonzás. Ezek jellemzik röviden az egri Megyei Művelődési Ház klubtermeit. Jobban is illene rá ez a szó, hogy klubház — mert minden szoba klub itt, kivéve az irodákat. Eddig a kultúrházakban mindig a nagy színházterem a színpaddal volt a főt attrakció, azt csinosítgatták, dédelgették és mutogattak Itt is van ilyen, pokat élt át Kazány városa. Húszadika körül ide érkezett I. I. Vacetisz, a front új szov­jet főparancsnoka, kíséretével. Nem valami megnyugtató je­lentéseket kapott a frontról, a városban is nyugtalanság ér­ződött. A parancsnokságnak határozott akciókkal mégis si­került stabilizálni a frontot a Volgánál, s ebben oroszlánré­szük volt a Keleti Front és Kazány kommunistáinak. Murajov kalandja és főleg Szimbirszk eleste után a Ka­zány megyei pártvezetöség ter­mészetesen nagy aggodalom­mal gondolt az aranykészletre. A forradalmi bizottság elhatá­rozta, hogy megerősítik a bank őrzését, de az aranyat egyelőre nem szállítják el. A Cseka parancsnoka, M. Lacisz, aki részt vett a megbeszélé­sen, így emlékezett vissza ezekre a napokra: „A front állását tanulmá­nyozva úgy tetszett, Kazányt nem szabad feladni, mert ez azt jelentette volna, hogy meg­nyitjuk az utat Moszkva felé.. Ügy véltük, mindent meg kell tennünk Kazány védelmének megerősítésére. Ha pedig ezt megtesszük, miért szállítanánk el az aranyat? Elvitele nem egyszerű dolog, még az a lehe­tőség is fennáll, hogy az érté­kes szállítmányt útközben el­ragadják tőlünk...” Sz ellenforradalmárok kezén A szovjet kormány azonban máskép döntött. Sürgősen bi­zottságot hívtak életre, melyre az a feladat várt, hogy eva­kuálja Kazányból az arany­készletet. A bizottság vezető­jének, K. P. Andruskovicsnek a megbízólevelét maga Lenin írta alá, július 27-én. A bizott­ság másnap már Kazányban volt. Gőzhajókat és bárkákat bocsátottak rendelkezésére. Megkezdődtek az előkészüle­tek a volgai kihajózásra. Az de a sláger a klub — megvál­toztak az igények az intimebb, társas együttlét felé. A második emeletről először. Ez a TIT birodalma. Az ajtó­kon a feliratok a következők: 1. számú klub, 2- számú klub, 3. számú klub. Az első klub a természetbarátoké, a második a nőké, a harmadik a nyug­díjas pedagógusoké és az óvó­nőké. A másodikat és a harma­dikat össze lehet nyitni és ez így szombatonként a játékklub. A klubtervben olascm, hogy létre kell hozni a fiatal értel­miségiek klubját is. A már bemutatott berende­igaz, hogy még nem jelölték ki az aranykészlet új őrzőhe­lyét, de elhatározták, hogy — a fenyegető helyzetre tekin­tettel — augusztus 5-én elszál­lítják az aranyat a városból. Nem kis érték szállításáról volt szó és nem is kis mennyi­ségről: mintegy 80 000 púdról (1 púd = 16,38 kg). Az előké­születek csúcspontján azonban, ban, augusztus első napjaiban, az ellenséges erők egy részé már megközelítette Kazányt. Fehérgárdista csapatok elfog­lalták a városhoz közel fekvő Buinszkot. E frontszakasz pa­rancsnoka, az eszer Trofi- movszkij — a kalandor Mu- ravjov környezetéhez tartozott — hajón szökött el a harctér­ről. A szovjet egységek bír to­kában lévő volgai hajók fel­adták az egyenlőtlen küzdel­met és Kazány irányában vis­szavonultak. Az arany elszál­lítására kitűzött napon már a városból is látható volt a harcok visszfénye. A flotta több hajója fölfelé menekült a Volgán, s velük együtt az aranyszállításra kirendelt bi­zottság hajói is. Az arany te­hát Kazányban maradt. Egy éjszaka nem volt elegendő a behajózásra. Az események közben rend­kívül gyorsan peregtek. Au­gusztus 5-én, midőn a hely­zet fenyegetővé vált, Andrus- kevics, a bizottság tagjaival, munkásönkéntesekkel és cse- kistákkal megkezdte az arany­nyal telt ládák felrakását négy gépkocsira. Csatazaj, tü­zérségi lövedékek robbanása kísérte a munkát. Az első gép­kocsira sikerült húsz ládát fel­rakni. Elhatározták, nem vár­ják meg a többi láda rakodá­sát, s elindítják az első gépko­csit. A motor felzugott és már- már meglódult az autó, ami­kor egy banktisztviselő rohant oda: (Folytatjuk) zésen kívül mindenhol van egy fekete tábla is: nyelvtanfolya­mokat, szakköröket, ismeret­terjesztő előadásokat is tarta­nak itt — klubkömyezetberv kemény 6zékek helyett puha fotelokban. Az első emeleten benyitok az egyik szobába. Gyermekfe­jeiket látok, akik áhitatosar. mesefilmet néznek, ők a gyer­mekklub tagjai. Különben ez az emelet a tulajdonképpen művelődési ház. Azt mondták, hogy itt egy klub működik, a városi if­júsági klub. Viszont: kétfőn az irodalombarátok klubja, kedden a kíváncsiak klubja, szerdán „mindenki klubja — ilyenkor beszélik meg a leg­fontosabb szervezeti problémá­kat, javaslatokat hallgatnak meg — csütörtökön a főiskolá­sok alkotóköri klubja, pénte­ken szünnap, szombat-vasár­nap zene, tánc, s ennek pre­mierje éppen a hét végén lesz. Ezek mind kötött foglalkozá­sok, előre kidolgozott program szerint. De már eljutottunk egy lényeges momentumhoz: nem mindig és mindenkor ál­lítják kész tények elé az em­bert. Délután fél ötkor négyen vannak az ifjúsági klubban. Gimnazistáknak látszanak. Egy szőke lány az egyik sa­rokban tanul, egy fekete, ma­gas nyakú pulóveres meg köt Sovány, hórihorgas fiú, a rá­dió előtt görnyed, s amikor fel­egyenesedik, beat-ütemmel te­lik meg a szoba. Szemüveges fiú csendesen cigarettázik. öt óra után már legalább tizenöten vannak. Kialakulnak az asztaltársaságok. Belép egy fiú, leveti a kabátját, odalép ez egyik asztalhoz és megkérdezi: leülhetek közétek? — s aztán helyet foglal. Belép egy lány. stb... „leülhetek közétek?” stb... Az asztaltársaságok rugal­masak, változnak, hol megnő­nek, hol megcsappanak. Be­szélgetnek, nevetnek, makaóz- nak, vitatkoznak — társaság­ban vannak. Egyszerre vagy húsz fiatal lép be az ajtón. Kabátjukat a karjukon lógatják, szétnéznek, végigmennek a szobákon. Egy idősebb — a vezetőjük lehet — magyaráz. Kiderül, hogy főiskolások. Népművelés órájuk van, s ta­náruk elhozta őket klubnéző' be, megmutatni, hogyan néa • nek ki az „életben” az klubok. (berkovits)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents