Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

SÍK NEB-dosszié: Á mérlegen 1966 Elkészüli: a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1966-os statisztikai adatainak összesítése. A statisztikai adatok — bizonyítvány a né­pi ellenőrök múlt évben vég­zett munkájáról. A megyei NEB 25 témát vizsgált, ebből 9 volt a terven felüli Meg­vizsgálták az egri fedett uszo­da építési munkáit, a gépja­vító állomások és a tsz gép­javító műhelyek javító tevé­kenységének helyzetét, a 4. számú AKÖV magánfuvaro­zói tevékenységét, a dolgozók üzemi és szociális helyzeté­nek alakulását, s azt is, ho­gyan foglalkoznak a dolgozók beadványaival a különböző szervek, s hogyan biztosítja a kereskedelem a városi és ipartelepi lakosság áruellátá­sát stb. A járási népi ellen­őrzési bizottságok is több vizsgálatot folytattak le. mint tervezték, 6 nem ragaszkod­tak mereven az előre elkészí­tett munkatervekhez, idősze­rűtlen vizsgálatokra nem pa­zarolták az időt. A témavizsgálatok túlsúly­ban a mezőgazdaságra (34 százalék), az iparra (18 száza­iéi:), a kereskedelemre (11,5 százalék), valamint az egész­ség- és szociális ügyekre (10 százalék) terjedtek ki. A vizs­gálatokra fordított napok száma 241 volt. Az egyes ágazatok kérdé­seinek vizsgálataira külön szakcsoportokat hoztak létre, s ezek az elmúlt év során hasznosan tevékenykedtek. Különösen a kereskedelmi és mezőgazdasági szakcsoportok működését ítélhetjük ered­ményesnek: több témában vé­geztek tájékozódást, de részt vettek a vizsgálatok előkészí­tésében és lebonyolításéban is. A járási szakcsoportok te­vékenysége erősen bírálható, kevés témában végeztek — öntevékenyen — tájékozódó felmérést, s a tanácsadó sze­repüket sem tudják még be­tölteni. A népi ellenőrzés kis sejt­jei a községi és üzemi népi ellenőrzési csoportok. Szá­muk jelentős, s ma már 2—3 község kivételével az egész megye területén működnek, és segítséget nyújtanak — igény szerint — a munkater­vi témák és közérdekű beje­lentések vizsgálatához is. Folyamatosabb és még telje­sebb értékű miunkát végez­hetnek e kis sejtek, ha több segítséget és támogatást kap­nának a helyi párt- és tanács- szervektől, minden esetben. A népi ellenőrzés szervei — a munkatervi vizsgálatokon kívül — a múlt év során 214 bejelentést és 119 panaszt in­téztek el. A bejelentések szá­ma 9-eel volt kevesebb, a pa­naszok száma viszont 45-tel emelkedett a múlt évihez ké­pest. A közérdekű bejelenté­sek és magán panaszok na­gyobb részét a népi ellenőr­zési szervek saját hatáskö­rükben intézték; 130 esetben kérték más szervék közbelé­pését. örvendetes, hogy a ko­rábbi tapasztalatoktól elté­rően, a bejelentéseket idő­ben megvizsgálták, s a jogos panaszok orvoslása sem ké­sett. A tatárok hajdan ráírták a nevüket nyilaikra is; a mér­gezett élű levélek azonban többnyire „névtelenek”. El­gondolkoztató: 1965-höz ké­pest 1966-ban 26,5 százalékkal emelkedett a névtelen beje­lentések, lewlek száma. Jól­lehet, az összes bejelentéshez viszonyítottan a névtelen be­jelentések százalékos aránya csökkenő tendenciát mutat, a „névtelenkedés” még mindig túlzottan divatos. A fontosabb közérdekű be­jelentések alapján 8 esetben folytatott utóvizsgálatot a megyei NEB, azt ellenőrizve: a feltárt hibák és hiányossá- ságok megszüntetésére kellő hatékonyságú intézkedést tet­tek-e a korábban vizsgált szervek? Az utolsó vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy a népi ellenőrzés intéz­kedéseinek hatékonysága lé­nyegesen javult; csupán egy­két esetben fordult elő, hogy újbóli intézkedések megtéte­lét kellett sürgetnie a NEB- nek. (kyd) Ipar — az előszobában Előszobában, konyhában, vagy ahol éppen helyet tud szorítani annak a munkaesz­köznek, amellyel otthon, a ház­tartás ellátása mellett rend­szeres, állandó keresetet tud magának biztosítani. Mert a bedolgozókról szeretnénk most néhány szót mondani, azokról az asszonyokról, akik ennek az egyre inkább terjedő, kissé még szokatlan munkaviszony­nak a részesei. A gyöngyösi helyzetet vá­zoljuk fel. Munkáltatók A legtöbb bedolgozót az Eger—Gyöngyös vidéki Házi­ipari Szövetkezet foglalkoztat­ja, összesen több mint kétszá­zat. Ezeknek a bedolgozóknak egy része lakik Gyöngyösön, még százalékban is a kiseb­bik hányada, a többiek a járás és a Felső-Jászság községei­ben élnek. A munka fajtájában is meg­található az elkülönülésük, mert a városiak főként perzsa­szőnyeget csinálnak, míg a töb­biek toledó-kézimunkát. Kere­setük sem egyforma, a perzsá- soké havi átlagban nyolcszáz- kilencszáz forint, a kézimun­kásoké közel négyszáz forinttal kevesebb. Alig két hete, hogy a Mátra Fehémeműkészítő Ktsz is rá­szánta magát a bedolgozók foglalkoztatására. Ez a szövet­kezet női fehérneműt csináltat ilven módon. Megmondják, mi­korra kell a fehérneműnek kész lennie, és megkérdezik: erre a határidőre hány dara­bot tud megcsinálni a bedol­gozó. A legtöbb, amennyire a legbátrabbak vállalkoztak: két hét alatt száz kombiné. Dara­bonként négy forint munkadi­jat fizet érte a ktsz. Havi át­lagban ez nyolcszáz forintra jön ki. Február 15-től hetven be­dolgozót foglalkoztat a Mátra Ktsz. a én!* közöl "Hollar Bélánét kerestük fel a lakásán, aki perzsaszőnyeget csinál. A szövőszéket a sógor­nője lakásában állította fel, mert máshol nem fért el. — Négy hónapig tartott, amíg a szőnyegszövő tanfolya­mot elvégeztem. Nem is olyan krmnv" mesterség ez. De szí­vesen csinálom, mert mindig •■»rettem kézimunkázni. Egy­szer az egyik rokonomnál lát­tam, hogyan készíti a szőnye­get, akkor kaptam hozzá ked­vet én is. — Mennyit tud így keresni? — Attól függ, mennyi sző­nyeget csinálok. Most vittem be három darab ötvenezer cso­mós szőnyeget, méretük száz- szor-százhatvan centi volt. Egy szőnyegért 482 forintot kaptam. — Meddig tart egy szőnyeg elkészítése? — Azt így nehéz megmon­dani. A hármat két hónap alatt csináltam meg. Naponta nyolc- tíz órát dolgozom rajta. De teljesen tőlem függ, mikor kez­dek hozzá és mikor hagyom abba. — Mire fordítják ezit a „mellékest”? — Mindig van helye. A fér­jem is dolgozik, ő kétezren fe­lül keres általában, de sokba került a lakásleválasztás, az­tán hűtőgépet vettünk, szóval: van hová tenni a pénzt. További lehetőségek A Mátra Fehérneműkészítő Ktsz még tudna foglalkoztatni több bedolgozót is, mert van munkája bőven. Akik értenek a varráshoz, érdeklődhetnek a ktsz-nél, várják is őket. A háziipari szövetkezetnek más a gondja. Itt a jelentke­zők száma nagy, a munkaalka­lom kevesebb. Űj utakat ke­resnek a bedolgozók foglalkoz­tatására, de egyelőre csak a tárgyalás folyik. A budapesti Egyesült Izzóval és a szintén fővárosi Finommechanika és Villamossági Ktsz-szel vették fel a kapcsolatot. Olyan me­chanikai eszközök szerelvé­nyeit szeretnék gyártásra meg­kapni, amiknek az elkészítésé­re a nők otthon is vállalkoz­hatnának. Mondanunk sem kell, hogy a bedolgozók — nők. Fiatalok, idősebbek, csökkent munkaké­pességűek és többgyermekes anyák, akik üzemi keretek kö­zött nem tudnak kereső foglal­kozást folytatni, de otthon rendszeresen tudnak dolgozni. Es ez a fajta munkaviszony nemcsak az ő helyzetüknek fe­lel meg, hanem a munkáltató­nak is érdeke. Fölösleges ma­gyarázni, mennyi költségtől „szabadul meg” egy üzem, ha bedolgozókat alkalmaz: épület, munkaeszközök, szociális költ­ségek és még egy sor egyéb. A másik pedig: a bedolgozó élvezi a társadalombiztosítás elő­nyeit is. Ezért olyan nagy az érdek­lődés a bedolgozó-rendszer iránt: munkáltató és mimika- vállaló részéről — egyaránt. (g. molnár) Növekszik a szakszervezet társadalmi súlya, felelőssége Több mint ezerkétszáz szer­vezett dolgozó képviseletében gyűltek össze Gyöngyösön az Egyesült Izzó szakszervezeti küldöttei, hogy megvitassák a gyár szakszervezeti bizottságá­nak munkáját és újraválasz- szák a vezető szerveket. A szakszervezeti bizottság jelentését Megyes István szb- titkár terjesztette elő. Beszá­molójában részletesen ismer­tette az elmúlt két év alatt végzett szakszervezeti munkát, az elért eredményeket, hiányos­ságokat és beszélt a növekvő feladatokról. Elsősorban a termelési tö­megmunka területén ért el eredményeket a szakszervezet. Sikerrel tudta mozgósítani a dolgozókat a határidős tervfel­adatok végzésére. Megterem­tette a gyárnál a szocialista munkaverseny-mozgalom leg­jobban megfelelő formáit, ki­alakította az értékelés mód­szereit. Ennek eredményekép­pen 1965-ben 38 brigád, 1966- ban pedig már 57 brigád nyer­te el á szocialista brigád meg­tisztelő címet. 1966-ban pedig már sor került több arany-, ezüst- és bronzplakett kiosztá­sára is, amivel a többszörös szocialista brigádokat tüntették k.. Az elmúlt két évben pedig új mozgalomként jelentkezett a gyárban a szocialista üzem­részért folyó verseny. Az elmúlt két évben is fon­tos fórumai voltak a termelési tömegmunkának az üzemeikben lefolytatott termelési tanács­kozások. Ezekre a tanácskozá­sokra a szakszervezet már egy­re sikeresebben tudta mozgó­sítani a dolgozókat. Növekedett az aktivitás is ezeken a tanács­kozásokon, mert már érzik a dolgozók, hogy a felvetett kér­déseket intézkedések követik. Számos bizottság fejtette ki tevékenységét az elmúlt idő­szakban a szakszervezeti élet különböző területén. A műsza­ki, munkavédelmi, bér- és kul- túrbizottság, valamint a külön­böző albizottságok közel két­száz dolgozót vontak be a tár­sadalmi munkába és működé­süket sok-sok elintézett ügy, kézzel fogható eredmény jelzi. Több közérdekű ügyben kel­lett intézkedni a szakszervezeti bizottságnak az elmúlt két év­ben. Ilyenek: a személyszállí­tás javítása, munkaköri bértáb­lázat kidolgozása az üzemre, munkafeltételek biztosítása stb. Ilyen esetekben az szb mindig megnyugtató intézkedéseket tudott tenni és ezzel nagyban elősegítette a termelést. Amellett azonban, hogy a szakszervezeti tevékenység so­kat javult az elmúlt időszak­ban és az aktivisták általában betöltötték feladataikat; elő­adódtak hiányosságok is. Több esetben előfordult, hogy későn reagáltak az eseményekre, a je­lenségekre, ezért nem tudtak kellő segítséget adni minden esetben a vállalat vezetőségé­nek a feladatok megoldásához. Ezenkívül még szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a dol­gozókkal. A szervezési és felvilágosító munka hiányosságára utal, hogy az üzemben jóval alacso­nyabb a szervezett dolgozói: arányszáma az országos átlag­nál, és a nagyvállalat átlagá­nál. Ezeken a területeken sür­gősen javítani kell az eddigi munkán. (K. F.) Mégegysser „A csúcsforgalmi paklikocsi" A paklikocsiban ismét em­berek utaztak szombaton, az Eger-—Füzesabony közötti vo­nalon délben, csúcsforgalom­ban. Január 9-én is hasonlóan szorongott vagy száz ember összezsúfolva utazott így, s ekkor cikkünkre ezt a választ kaptuk: .. mert a váltó hófúvás miatt a vágányútba nem állt be”. Most nem volt hófúvás, csupán egy kis szél s akik nem fértek be a kocsikba cs a paklikocsiba, azok a lép­csőn lógva és a kocsik közti kis, keskeny átjárókon egyen­súlyozva, egyik kezükben cso- magukat, másikkal a korlá­tot szorongatták — s levetet­ték a kalapjukat (akin volt), hogy a szél le ne fújja... A szerelvény a sokat emlegetett nagykörúti 6-os villamoshoz volt hasonló, csúcsforgalom­ban. Javaslom: máskor peron- jegyeket is árusítsanak olcsóbb áron — és paklikocsi-jegye­ket ... Ja, hogy ez szabályta­lan. hogy a paklikocsin nem utazhat senki, sőt a lépcsőn és az átjárókon sem? ... Ho­vatovább ezen a vonalon ezt Is megszokjuk és hozzáedző­dünk. Lehet, hogy a MÁV új szabályokat is fog alkotni, hogy az ilyenfajta utazás . legyen szabálytalan? Első cikkünkre megírták, hogy a mulasztókat megbün­tették, úgy látszik, ca sem használt. (—vits) A legnagyobb toronydaru tart ♦ ériús kazánok épülnek ♦ Heg érkeztek az első alkatrészek ♦ Árulkodó izzoíópok A visontai határ betonkolosz- szusainaik szomszédságában, kis barakkokban, tucatnyi rajzpapír között egy nagyobb: a kazánépítéshez szükséges szierelőtér organizációs terve. Az ablakból bakdaru látszik, jelezve, hogy odakinn, ha még alig észrevehetően is, de már elkezdődött a munka. A puha, saras földben mély­re merül a cipő, megsüllyed a csizma is. Kicsit még várni kell, hadd szikkadjon a talaj. Ha beáll a tartós jó idő, azon­nal hozzáfognak a tereprende­zéshez, kavicsos aszfalttal bo­rítanak be két hatalmas terü­letet, hogy zavartalanul ér­kezhessenek a vasúton küldött drága alkatrészek. Mindkettőnk szülei maka­csul ellenezték a házassá­gunkat. Mi azonban követ­kezetesen ragaszkodtunk hoz­zá. Megkíséreltem szüléimét meggyőzni, hogy a szívem vá­lasztottjával kitűnően meg­értjük egymást. Ö is hason­lóan cselekedett, kijelentette szüleinek, én vagyok számára az egyetlen férfi. Ám szüléink csak hajtogat­ták a magukét. — Valóban csinos, édes lány — állapították meg az enyéim, de se nem orvosnő, se nem színésznő: Mindössze egy kis elárusító az ernyöosz- tályon. — Mivel szüleim ugyancsak elárusítók, jól meg­alapozott aggállyal hoza­kodtak elő. Vajon mi törté­nik, ha az osztályukon vala­milyen hiányt fedeznek fel? — Kedves fiatalember — mondták az ő szülei —, csak kár, hogy nincs diplomája. — Arról persze bölcsen hallgat­tak, hogy diplomájuk nekik sincsen. Ilyen körülmények között nem maradt más hát­ra; titokban tartottuk meg az esküvőnket. Az ilyen titkot azonban nem könnyű tartósan megőrizni, és házasságunkról elöbb-utóbb széltében-hosszá- ban beszélni kezdtek. Először a barátok tudták meg. majd a szomszédok, végül a szü­lők __ Sz üleim a szidalmak özönét zúdították az apósomékra. — „A nyakadba sózták a lányu­kat, te szerencsétlen — kor­holtak. — De mi nem hagyunk téged cserben”. Az apósomék is duzzogtak. „Ellopták a lá­nyunkat" — morogták. Valóságos háború tört ki értünk. Mindkét fél erőfeszí­téseket tett, hogy a maga ol­dalára állítson bennünket. Szüleim két szobát engedtek át nekünk a lakásukban. Mi­kor ezt az apósomék meg­hallották, készek voltak la­kásukat elhagyni, és a roko­naikhoz költözni. Emellett minden jelentős holmijuktól hajlandók voltak megválni, így anyám feleségemet egy bundával, apósom pedig en- gémét egy vadászpuskával lé­pett meg. Most hagyjuk, hogy szü­léink kiélhessék, fitogtathas­sák jóságukat és adakozó kedvüket. De közben borza­lommal gondolunk arra, mi lesz velünk, ha eljön a nap, amikor ez a buzgó vetélkedés megszűnik? I. Silantjev Fordította: Gémes Miklós A Magyar Hajó- és Daru­gyár dolgozói Százhalombattá­ról, Pécsről, Bánhidáról, no meg a környék falvaiból, vá­rosaiból jöttek, jönnek össze ide olyan feladat elvégzésé­re, amelyre hazánkban eddig még nem akadt példa. Az or­szág legnagyobb hőerőműve méreteiben és kapac itásában egyaránt rendkívüli berende­zéseket kíván. Elegendő talán az óránként 620 tonna gőz fej­lesztésére képes kazánokra gondolni — máris érzékelhető, hogy az elkövetkező hónapok­ban, években milyen élmé­nyekre van kilátásuk a szere­lőknek. A kazánok — amelyekhez hasonlókat a visontaival körül, belül megegyező fűtőértékű szénnel korábban Görögor­szágban próbáltak ki — egyéb­ként a nyugatnémet KSG cég­gel folytatott konzultáció alap­ján készülnek. Egyebek mellett érdekességük, hogy hozzájuk több országból kapunk segít­séget: lengyelek oldják meg a vegyi tisztítást, a Szovjetunió szállítja a fő gőzvezetékeket, az NDK az automatikát bizto­sítja, az olajégőt Angliából kapjuk, míg az armatúra úgy­szólván valamennyi említett kooperációs társ, s még né­hány másik „osztozik”. Az első szállítmányok már megérkeztek, így a szerel őtér kialakítása mellett mintegy 13 vagonnyi úgynevezett echo-cső ad munkát. A majdani füstgázok utolsó lehűtésére szolgáló csöveket egyelőre még csak vizsgálják Az erre szolgáló laboratórium­ban röntgenez:ik a hegesztő varratokat, izotóppal. utra- hanggail, spektroszkóppal kere­sik az esetleges hibákat, ne­hogy bosszúságot, bajt okozza­nak majd a működésbe lépő kazánoknál. A kirendeltség területén még meglehetősen nagy a csend. A mozgalmasabb napok ezután következnek. Másik két bak­daru is épül, várják a BK 1000-es toronydarut, amely már átlépte a szovjet határt és Vi- sonta felé tart, s ide irányít­ják a százhalombattai 450-est. Mindezekhez aztán természe­tesen beemelő hidak, különfé­le kiszolgáló segédberendezé­sek is készülnek, hogy tervsze­rű ütemben végezhessék a ka­zánóriások összeállítását, üzembe helyezését. Kétségkívül újdonságnak számít a szerelés rendkívül nagymértékű blokkosítása, amelynek során Budapesten 1 —3, Visontán pedig olykor 50 tonnás darabokat erősítenek egybe. A legkorszerűbb tech­nológia megvalósításával töb­bi között elkerülik a felesle­ges állványozást s csupán ez­zel 3 ezer köbméter faanyagot takarítanak meg a sok munka­óra mellett, A Magyar Hajó- és Daru­gyár ma még harminc főnyi „legénysége” idővel csaknem félezerre növekszik a javarészt környékbeli lakatosokkal, he­gesztőkkel, segédmunkásokkal, s társul kapja a másik kivite­lező vállalatnál:, az Április 4. Gépgyárnak a szerelőit, — akiknek első csoportja máris megérkezett... (—ni) 1967. március 7„ kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents