Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
SELIG A PECSÉTGYŰRŰN Kétrészes magyar film Biztos közönségsiker ez a film. Igaz, nagyszerű családfái mondhat magáénak. Berkesi András azonos cimű, már második kiadást megért regénye méltón aratott nagy sikert, igazi bestseller volt a szónak nemesebb értelmében is. Rádiójáték is készült a regényből, színdarab is, a Villa Bécs mellett. Ezúttal a sztori negyedik életét üdvözölhetjük a televízió és a MOKÉP közös produkciójában. Ma már azon vitázni sem érdemes, hiszen közismert tény: a közönség — nézők és olvasók — igénylik a kémtörténeteket, szeretik ezt a logikai társasjátékot, átélik a történet izgalmait, sőt szurkolnak is az igaz ügy győzelméért. Ez utóbbi nem lebecsülendő tartozéka ennek a műfajnak. Az már másik kérdés, hogy milyen művészi színvonalon művelik ezt a műfajt minálunk vagy külföldön. Berkest tehetségéből bőven telt az ötletes szerkesztésre, a színes meseszövésre, izgalmas dialógusokra, sőt, ha vázlatosan is, de bizonyos társadalmi és korrajzot is festett 600 oldalas regényében. A film — forgatókönyvét Semsei Jenó és Thurzó Gábor írta — az átdolgozás során természetesen kevesebb lett a regénynél, de izgalmas fordulatai, rokonszenves igazsága, a műfaj szabályait tiszteletben tartó rendezés és nem utolsósorban a remek színészi alakítások érdekes, jó produkcióvá avatják a sztori negyedik változatát Magát a történetet nem illik elmesélni. Akik olvasták a regényt úgy is ismerik, azokat pedig, akik most első alkalommal ismerkednek ezzel a kém- históriával, ne fosszuk meg a krimi gyönyörei tőL Annyit azonban nyugodtan elárulhatunk, hogy az átdolgozok a terjengős regény fő cselekmény- szálát ültették át a filmre, így 1944-ben és napjainkban játszódik a történet. Hősei éppen úgy mint a regényben: bátor kommunisták, ellenállók, antifasiszta értelmiségiek, külföldi kémszervezetek tagjai, kisstílű besúgók és nagystílű gazemberek. A regényt nem lehetett letenni, a kétrészes filmet pedig dupla pénzért, négy órát üli végig a közönség. Közben igaz ügyért lelkesedik és jól szórakozik. Ennél több jót nem is tudunk, de talán nem is kell mondani erről a filmről. Nem soroljuk hibáit sem. Egyet említünk csupán: az indítóokok motiválásának hiányát. Igaz, míg peregnek a képek. a film nézői nem érnek rá azon töprengeni, hogy miért olyan bátor kommunista a törékeny Marian, vagy Salgó, a kommunisták hivatásos ellenfele, Horthyék elhárításának fő ellenőre miért fordít hátat múltjának, de a moziból kijövet nyomban felötlenek ezek a kérdések. Elfogadható választ nem nyújt a film ezen a ponton kissé elkerüli a realitást. Még egy meditáló megjegyzés. Látunk a filmben néhány jelenetet — a nyilas körzetvezető és menyasszonyának nász- indulás kivonulása és Salgó egy-két epizódja, — amelyből a film egészétől elütő kemédiázó stílus csendült ki. Vajon nem lett volna bátrabb és újszerűbb kezdeményezés ebből Vallomások a jovorol „így döntöttem, és a végsőkig kihattok mellette !w rTTTTT Kabala. jobb hajlandóságot mutatott már március 19-e óta Szálasi Ferenc és mozgalma iránt, mint akár Veesenmayer, akár Kurt Haller, akit a követ azzal bízott meg, hogy közvetítsen közte és a nyilasok között. Kemény Gábor már régen tudta, hogy bizonyos viták vannak a külügyiek és az SS- ek, vagyis Ribbentrop emberei és Himmler szolgálata között. Höttl már nemegyszer tudomására hozta a nyilasoknak, hogy ha rajta állna, akkor Szálasi már régen kormányt alakíthatott volna, s eltávolították volna Horthyt, mert a kormányzóval mindig csak baj van. Ezzel szemben Veesenmayer folyton alkotmánvjogi aggodalmakra hivatkozik, s csak kelletlenül állt szóba velük. No, de mindegy: nem vitás, hogy Veesenmayer hajlandósága is megnövekszik majd, ha ilyen hírt kap tőlük. A német követség telefon- központosa Kemény Gábor kérésére kapcsolta Kurt Haliért. Haller hajlandónak mutatkozott azonnal fogadni Keményt. Fél óra múlva Haller és Kemény együtt ült az Űri utca 64. egyik szobájában. — Tegnap este — adta elő lelkendezve mondókáját Kemény — Horthy a titkos tanácsosokkal végleg elhatározta, hogy fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovjetektől... Keményt meglepte, hoffv — Haliért nem lepte meg a hír. — Ismétlem — mondta —, embereink jelentették, hogy tegnap este a kormányzónál ülést tartottak a titkos tanácsosok. Végleg elhatározták, hogy a kormányzó fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovjetektől. .. Ez a hír biztos forrásból származik... Olyan biztos, mint ahogy én itt ölök.., 4 MmtíUsM 1067. március 26., vasárnap — Hogy érti ezt? — nyögte ki végül. | — Ki kezdje a dolgot? Kié ; legyen a kezdeményezés? — A kezdeményezést természetesen Szálasi Ferenc veszi a kezébe! — jelentette ki a fiatal báró nagy hangon. — Szálasi Ferenc az isten által a nemzet élére rendelt vezető! — Tehát nem német kezdeményezést kívánnak? — faggatta tovább a német a nyilast. — Nem, de azt, hogy önök kezdeményezzék a szükséges politikai rendőri intézkedéseket »i a Kiváló úttörő kitüntetést is megkapta, és most virágkertésznek. készül. „Nekem — írta —nagyon tetszenek a virágok, mert felvidítják az ember életét. Ha a lakásban elhelyezünk egy cserép virágot, mindjárt barátságosabb lesz az otthonunk. Ha felnövök, a lakásomat sok szép virággal fogom díszíteni”. Skultéti Imre gimnáziumba jelentkezett, de végső soron erdész lesz belőle. „Szüleim ezt szeretnék és nekem is megvan hozzá a kedvem”. FOLYTATHATNÁM még hosszan a sort, a lista változatos, ahány vallomás, annyi terv, annyi vágy, amit a jövő életükről szeretnének. Feltűnő, hogy milyen sokféle foglalkozási ág érdekli a fiatalokat. Harmincnégyen húszféle foglalkozás mellett döntöttek. Tenki László vegyész akar lenni, Varga Erzsébet tanárnőnek készül, Bogári Judit pedig az élelmiszeriparban szeretne dolgozni, technikusként. A leányka álláspontja határozott: „Emellett döntöttem és a végsőkig kitartok mellette.” Sokakat vonz a ma is divatos szakma, az autó- és motorszerelői, Kiss István szerint „ez a szakma nemigen megy ki a divatból a modern világban sem”. Kovács József vasesztergályos akar lenni, mert „ezek a munkások a legkeresettebbek”. Fauer Mária a dekoratőrt pályát választotta élethivatásul. „Ha sétálok — írta — egy-egy kirakat új élményt, ajándékot nyújt számomra, amit én is szeretnék nyújtani másoknak. Ügy gondolom, hogy ha ez az elgondolásom sikerül, kirakataimmal mindenkinek kellemes időtöltést tudok nyújtani.” Korábban orvos akart enni mindenképp Donka Judit, de erről a szándékáról letett. Eletterve: elvégezni a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatát* s utána a külkereskedelmi akadémiát. A mozgékony Farkas Emil villanyszerelő szeretne lenni. „Nem azért, mert oszlopra mászhatok — mert igen szeretek fára mászni —, hanem kedvelem a villamosságot”. Terhes Lajos majd villanymozdony vezetője lesz, és- ped:g azért, mert mindig érdekelte a villamosság és utazni is szeret. Akad a 34 gyerek között leendő elektroműszerész, rádiós, gépésztechnikus, fodrász, presszósnő. Általában sokan választották a kereskedelmi pályát. Petrányi László: „Egész életemre való boldogságomat jelenti, hogy én az embereket, akik hozzám jönnek, illedelmesen kiszolgálhatom.” TALÁLKOZUNK a vallomások között olyannal is, hogy „leginkább az irodai munka után érdeklődöm”, s mindjárt mellette egy másik vélemény, hogy „nem kedvelem a szellemi munkát”. Az egyik fiú így okolta meg választását: „fizikailag fejlett vagyok, a fizikai munkát szeretem.” Praktikus nyilatkozat a Barócsi Gyurié: „az a tervem, hogy szüleimnek minél hamarább pénzt keressek”. Kerepesi Marikát a könyvtárosi pálya vonzza; „Nagyon szeretem a könyveket, mert művelődni lehet belőlük és szórakozást is nyújtanak.” Másutt is olvashattam a könyv szere- tetéről: „Nekem egy jó könyv mindennél többet ér!” Tervek, vágyak, elképzelések a jövőről. Jóllehet, a tervek és vágyak megvalósulásába erősen beleszól az élet, nagyon megnyugtató, hogy egyetlen fiatal sem akar megragadni a nyolcadik osztálynál, többre törekednek, művelődni, tanulni, képzettséget szerezni. A végző nyolcadikosok 10—12 százaléka választ mezögazda- ; sági pályát, ez az arány — he- . I lyes és emberséges nevelő- i munkának az eredménye — . kielégítő. Mindenképpen meg- . nyugrató az, hogy a fiataloknak nem kis része látja biztosítottnak a jövőjét a mezőgaz- ' dóságban, a termelős>zövetke- , zetben. Mindenképpen megnyugtató, hogy nem kevés fiatal keresi holnapi boldogulását ott, ahol szüleik állnak ’ helyt ma, szorgalommal és W* csülettel. (patakjf' — mondatta Bőd Adám iskolaigazgató. — Kezdetben nagy volt az elhúzódás, idegenkedés, a szülői ellenkezés, most viszont már az a probléma, hogy telítődik a tsz, sok a szakmunkás. Tavaly például négyen jelentkeztek juhásznak (!), de csak ketten mehető tek a szakiskolába. Hasonló volt a helyzet a halászoknál is. És mit mondanak a fiatalok?. .. A VIII. A. 34 DIAKJA írásban tett vallomást. A vallomások igen érdekesek. Sipeki Sanyi ezt írta: „Szüleim tsz-tagok. Egy testvérem van. Tanulmányi átlagom ötödiktől a nyolcadikig 3,5 és 4 között váltakozott. Mezőgazda- sági iskolába azért jelentkeztem, lehet, hogy ott is megállóm a helyem.” Szabó Laci is mezőgazdasági szakmát szerez majd, elhatározásáról így vallott: „Szüleim mindig mondják, hogy tanuljak. Szoktam is tanulni egykét órát, de ha szabad időm van, akkor megyek tráktoroz- ni és a műhelybe, megnézni, hogyan szerelik a gépet”. Szanyi Erzsébetnek az édesapja dolgozik a szövetkezetben, szőlészeti-borászati szakiskolába jelentkezett, mert, mint írta, „szeretek a gyümölcstermesztésről érdeklődni”. Kovács István édesanyja brigádvezető a szövetkezetben. A fiú előbb romantikus szakma mellett döntött, azt tervezte, hogy szakács lesz, de nem akármilyen, hanem „főképpen hajószakács”, mert „az jó”. Később megtoldott^ nyilatkozatát: „Ha nem sikerül, akkor mezőgazdasági gépszerelő szeretnék lenni”. Kozma Teréznek anyja is, apja is a tsz-ben keresi a kenyérrevalót Teréz jó tanuló, KIEMELKEDŐ és küllemre is szép építmény a Verpeléti Általános Iskoláé. Új építmény, modern vonalú, korszerű berendezésű. Hiba azonban, hogy annyira eldugták, s nem központi helyen rangos- kodik — így az idegen köny- nyen hiheti iskolának azt a fatomyos, régi épületet, amely a falut átszelő országút mellett terpeszkedik. Az új iskola tantermei világosak, tiszták, s mindenfelé virágok. Az iskolás gyermekek szülei — kevés kivétellel — termelőszövetkezeti tagok. Verpe- lét község gazdagsága jó hírű, biztos megalapozottságú, eredményeikkel kivívták maguknak az országos rangot, s legutóbb még a New-York Times is írt róluk, terjedelmes riportban. Hogy a szövetkezés különb biztonságot ád az embereknek, mint a korábbi életforma, ennek külső jegyei mindenütt erősen megmutatkoznak. Elég csalc annyit mondaná, hogy várasba illő villákat emelnek, s számba sem lehet venni, hány régi házat fiatalítottak meg az elmúlt években. A felnőttek, amikor kellett, a szövetkezeti ügy mellé állottak, 8 számos bizonyítékát adták annak, hogy mennyire kedvelik, szeretik a mezei gazdálkodásnak e formáját és kijártának mellette. A felnőttek véleményét ismerjük. De hogyan vélekednek a szövetkezeti gazdálkodásról a fiatalok, hogyan vélekednek azok a nyolcadikosok, akiknek most kell dönteniük, milyen pályát válasszanak? Kíváncsi voltam: milyen jövőt terveznek önmaguknak, milyen pályára készülnek, s milyen indokok vonzzák őket a választott pályák felé? — Évről évre a végzett tanulók 10—12 százaléka vá- lasztja a mezőgazdasági pályát a stílusban filmre vinni Berkesi regényét? A filmet Mihályfi Imre rendezte hagyományos eszközökkel, jó ritmusérzékkel. Kitűnően válogatta össze a szereplőgárdát Elsősorban Pécsi Sándor Salgó alakítását kell említeni. A kitűnő színész a jellemábrázolás legjobb eszközeivel bontotta ki a főellenőr emberi arculatát. Tetszett Kálmán György, Latinovits Zoltán és Várkomyi Zoltán is, játékuk jól illeszkedett a műfaj kereteihez. Halász Judit Ilonkája kedves színészi teljesítmény, Szabó Tünde szép és megnyerő volt Marian szerepében, de hogy meghalni is kész a mozgalomért, azt már nem tudta elhitetni a nézőivel. Kocsis Sándor hangulatot árasztó képei — és a vágások is — jól irányították a közönség idegrendszerét. A zene Hidas Frigyes munkája. Bízunk benne, még megérjük, lesz izgalmas krimifilmünk, amelyben találkozik a művészi színvonal és az igazság, a jellemábrázolás és a logika, sőt mindezekhez párosul a közönségsOrcr is. Márkusz László Hallen unott arckifejezése azonban ezután sem változott meg. — Ezt tudjuk — mondta. —■ Tisztában vagyunk az eseményekkel. Kemény elképedt. Azt hitte, hogy a Várban szolgálatot teljesítő egyik nyilastól származó hírrel óriási szolgálatot tett a németeknek, s lám, azok már régen tudták a dolgot. Hihetetlen, hogy milyen jó hírszerzésük van! Kemény egy kicsit megtorpant a beszédben, a számára váratlan helyzet megakadályozta abban, hogy az előre felépített módon adja elő mondanivalóját. Haller sürgette: — És mi mondanivalója van nekünk ezzel kapcsolatban? — Szálasi Ferenc pártvezetőm megbízásából jövök, — találta meg a folytatást Kemény. — Szálasi most kijelentette, hogy ettől a pillanattól kezdve a kormányt és a kormányzót törvénytelennek és alkotmányellenesnek tekinti, kész azonnal, saját kezdeményezésére felállítani saját kormányát és átvenni a hatalmat. .. Haller sóhajtott. Sejtette előre, hogy ez lesz a vége. Kemény azért rohant hozzá olyan sürgősen, hogy ebből az alkalomból újból erőszakolja, a németek juttassák őket hatalomra. Haller maga is látta, előbb-utóbb ez lesz a vége, de hát nem szabad elhamarkodni a dolgot. A nyilasok persze azt hiszik, ho^v olyan forrón eszik a kását, ahogy főzik. Nem árt egy kicsit megleckéztetni őket — Akkor miért nem teszik? ■— kérdezte nem minden é! nélkül. — Miért nem veszik ál a hatalmat? Kemény nem vallhatta be legalábbis nyíltan nem ismerhette el, hogy ehhez nincs erejük, s csak a németek kegvé- tóí várnak mindent. A külügyDokumentum-regény VII. Akkor adta ki a parancsot, hogy a gépkocsivezetője és a segédtisztje készüljön fel, amikor szombaton este visszatért Winkelmann tábornok úrtól. Akkor, akárcsak a vasárnap reggeli induláskor, Höttl az átlagosnál jobbkedvűnek látszott. Doris nem hiába várta őt, éjfélig ülve az elsötétített szobában. Wilhelm hajnalig búcsúzott tőle. Szóval, Doris sem járt rosszul, hogy megkezdődött a Maus-akció. Kemény egy darabig tétovázott, aztán a német követség számát tárcsázta. Igazán bosz- szantotta, hogy éppen most nem sikerült elérnie Höttlt, amikor pompás értesüléseket közölhetett volna vele. Hiszen Höttl, a Gestapo-ember, sokkal Haller, akinek idegeit erősen megviselték a háborúnak a németek szempontjából kedvezőtlen eseményei, nehezen tudta türtőztetni magát. Átkozta a sorsot, hogy ilyen kellemetlen és ostoba fickókkal kel] bajlódnia. Megszokta már hogy jellemtelen emberekkel van dolga, de hogy azok ostobák is legyenek, ez több £ soknál... Felállt, s ezzel jelezte, hogi véget vet a beszélgetésnek. — Várni kell! — mondta. — A Führer még nem döntött Mindenesetre Szálasi és azoí az emberek, akik a kormánynak tagjai lesznek, legyenek készenlétben. Majd telefonálunk, vagy kocsit küldünK. ha szükség lesz rájuk. Megegyeztünk? — Igen, — mondta Kemény, s távozott. Haller pedig bekopogtatott Veesenmayer- hez, hogy jelentést tegyen neki a beszélgetésről. A Führer teljhatalmú magyarországi meghatalmazottjs éppen indulóban volt, Horthy- hoz készült, hogy figyelmeztesse, minden meggondolatlan lépése súlyos következményeke hozhat maga után. Fegyverszü netről szó sem lehet, ezt nen tűrik a németek. Veesenmaye; sebtében meghallgatta Halle: jelentését, aztán indult. Jólle hét, rezidenciája csak néhán; száz méterre volt Horthyétól kocsi na szállt. Edmund Veesenmayer nen szerette különösképpen a nyi lasokat. (Folytatjuk) miniszter-jelölt megpróbált diplomatikusan fogalmazni: — Egy feltételünk van... — Feltételük? — szinte gúnyolódott a német követség embere. — Mi az? Nocsak, ki- vele... — Hát az, hogy önök foganatosítsák a szükséges politikai rendőri intézkedéseket... Haller nem reagált. Kemény kénytelen volt folytatni, bár ez még inkább önleleplezővé tette mondókáját: — ... Minthogy mi, például nem tartózta., tjük le a miniszterelnököt. .. — Szóval, mégis miként gondolják? Kemény zavartan hallgatott.
