Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

Eger városközpontja védett terület lesz A Népújságban már röviden megemlékeztünk róla, hogy az Építésügyi Minisztérium Mű­emlékvédelmi Bizottsága Eger­ben tartotta egvik ülését, ami­dőn a város belterületének vé­dettsége, és az ezzel kapcsola­tos kérdések kerültek megtár­gyalásra. A tárgyalás eredmé­nyeként az elmúlt napokban jelent meg az Építésügyi Mi - nisztérium 3/1967. sz. közlemé­nye, amely a belvárost hivata­losan „műemléki jelentőségű területté”, és ezzel védetté nyilvánította- Az Eger életé­ben nagy jelentőségű és mind­nyájunkat érdeklő problémá­kat most az alábbiakban kí­vánjuk röviden ismertetni. ★ Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény lényeges újítá­sa, hogy — a lengyel, a cseh, az NDK, a francia példák nyo­mán — rögzítette a műemléki környezet, a műemléki jelen­tőségű területek védelmének szükségességét, a védelem kí­vánalmait, módozatait. A tör­vény új szemlélete alapján ké­szült el legutóbb a magyar műemlékvédelem harmadik öt­éves terve, amelynek a lénye­ge az, hogy a rendelkezésre ál­ló eszközöket, szellemi és anyagi kapacitást a legfonto­sabb műemléki együttesekre összpontosítjuk. A terv szerint elsősorban a műemléki és ide­genforgalmi szempontból je­lentős városok, területek hely­reállítását kell meggyorsítani, a helyreállítást előre meghatá­rozott program szerint elvégez­ni. Ennek a kívánalomnak megfelelően történt azután, hogy az országos rekonstruk­ciós tervben a budai várne­gyed, a balatoni és Duna-ka- nyari régió, Sopron mellett Eger belvárosa is a kiemelt helyek között szerepel! A belváros műemléki jelen­tőségű területté való nyilvání­tása tehát hivatalosan is meg­történt. A védett terület hatá­ra is rögzítést nyert, ez nagy­jából a következő: Kossuth Lajos utca — Almagyar utca — Bástya utca — Vécsey-völgy «tea — Dayka Gábor utca — Kovács János utca — Beloian­nisz utca — Szabadság tér. A következő lépésként a védett történeti városközpont egészé­re részletes városrendezési ter­vet kell majd készíteni, amely elő fogja írni a tanácsok és szakigazgatási szervek vonat­kozó teendőit —, rögzíti az építkezések, felúiítások, bontá­sok, stb. lehetőségeit —, és módot ad a szükséges intézke­dések megtételére. Az ilyen részletes rendezési terv készí­tése folyamatban van és re­mélhetőleg nemsokára rendel­kezésünkre fog állani. A rendelkezési tervek kiala­kításához azonban nélkülözhe­tetlen az alapos, meggondolt elképzelések rögzítése, a prog­ramok biztosítása. Ezért készí­tette el az Országos Műemléki Felügyelőség Eger történeti városközpontjának — és az idetartozó várnak — helyreál­lítási programját, így került ez azután az Építésügyi Minisz­térium Műemlékvédelmi Bi­zottságának az említett egri ülésén megtárgyalásra. A program általában a mű­emlékekkel és az azok környe­zetével kapcsolatos teendőket tartalmazza a védett belváros területén. Felsorolja az új fel- használást igénylő műemlé­keket, megadva ezeknél a kí­vánatos új rendeltetést. Rész­letes évre szóló ütemtervet tartalmaz az épületek, művé­szeti emlékek rekonstrukciójá­ról úgy, hogy a városképben fontos, összefűző együttesek lehetőleg egy időben kerülje­nek helyreállításra. Javaslatot tesz a program a területen je­lenleg működő, oda nem való üzemek, raktárak kitelepítésé­re. Végül figyelmeztet az új építkezések, képzőművészeti alkotások kényes problémájára is, így pl. a rendkívül expo­A megyeszékhely zenei éle­téből egyre inkább részt kér a tanárképző főiskola, igaz, egyelőre a családias jellegű rendezvényeivel. A zeneszerető hallgatók és tanárok járnak élen a jó példával. Tanulság erre a nemrégi nagy sikerű or­gonaavató hangverseny, s a legutóbbi: a szerda este meg­rendezett, a diákok kezdemé­nyezéséből született hangver­senysorozat első estje. A ba­rokk zene halhatatlan meste­reit idézték a hangverseny-do­bogón. Bevezetőben Székely Ágnes szólaltatta meg zongorán Scar­latti C-dur és d-moll szonátá­ját, majd a rokonérzésre talált Radnóti és Zippola, a költő és zeneszerző egy-egy művének, költeménynek és Pastorale-nak szellemes kedves összevetésé­ért mondott köszönetét a fel­zúduló taps, persze az előadók­nak is: Dorotki Katalinnak és az orgonán játszó Puskás Lász­lónak. Helyet kaptak a műsor­nált helyen épülő új Állami Áruháznál — és még nehány hasonló létesítménynél — ja­vasolja az OMF, hogy országos pályázatot írjanak ki a felada­tok megnyugtató kielégítésére, meggondoltabban döntsenek szobrok („Törökverő”!) elhe­lyezésénél. A nagy történeti értékű egri várról külön részletes helyre- állítási programterv készült, ezt azonban más alkalommal fogjuk ismertetni. ★ A most már védett belvá­rosra vonatkozó rekostrukciós tervben így összegezést nyertek a műemléki szempontok és a mai használattal kapcsolatos elképzelések. Nem azt akarjuk, hogy ne bontsanak le olyan épületeket, amelyek esetleg roskadoznak és fenntartásuk nehéz, de meg akarjuk védeni az arra érdemes építményeket, életet adni az épületeknek, vá­rosrészeknek. Reméljük, hogy ezen a módon egy olyan — nemzetközi szinten is — figye­lemre méltó egységet lehet majd Egerben létrehozni, amely a korszerű városi élet keretein belül a kulturális értékek meg­mentését és méltó bemutatását biztosítja. Hevesy Sándor ban a barokk zene legnagyobb­jainak szerzeményei is: Bach f-moll preludium és fúgája zongorán Albert Gizella igé­nyes, megértetni és mesélni tu­dó játéka nyomán, míg Barát Péter Händel F-dur szonátája I. és IL tételének előadására vállalkozott itt-ott még bizony­talankodó, de a dinamikusabb, lendületesebb játékot kérő ré­szekben szép stílust Ígérő elő­adásával. A fúgák atyja, Bach még egy helyet kapott a mű­sorban. B-dur preludium és fú­gáját a több hangversenyről is­mert Vendrei Éva játszotta zongorán. Az est első nagyobb sikerének lett a birtokosa fej­lett technikájával, átélt játéká­val. A fiatal Szilágyi Margit Pergolesi Niná-ját és a Telhe­tetlen címet kapott kis dalát énekelte. Tiszta hangja, szép koloraturája néha kevésbé ér­vényesült a kissé gyengén si­kerűit artikuláció mellett. Szé­pen tolmácsolta Cerelli Sonata de la chiese című szerzeményét irodalmi délután | Keres Emillel Szerdám délután Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola diákjai Keres Emil Kossuth-díjas színmű­vésszel találkoztak. A megyei tanács nagytanácstermében megtartott irodalmi délutánon az előadóiművész a magyar iro­dalom remekeiből nyújtott át egy csokrot a hallgatóiknak. Műsorát Juhász Gyula pró­zai művével kezdte, majd Jó­zsef Attila-verseket mutatott be. Nagy sikert arattak József Attila és Radnóti Miklós sze­relmes témájú versei. A műsor második részében a mai magyar költők, Váci Mi­hály és Garai Gábor szólaltak meg a művész tolmácsolásá­ban. A nagy sikerű irodalmi dél­után hatására a közgazdasági szakközépiskola vezetői és diákjai elhatározták, hogy leg­közelebb Váci Mihályt hívják meg irodalmi délutánjukra. A „műemlékvárosok” tanácskozása A TIT megrendezi az ország műemlékekben gazdag városai­nak tanácskozását. A „műem­lékvárosok” közül Budapest, Eger, Székesfehérvár, Eszter­gom, Győr és Kőszeg képvise­lői szeptember végén Sopron­ban tartják tanácskozásukat Baráti Péter és Újvári Géza hegedű-duettje Kelemen Imre tanár zongorakíséretével. Peth.6 Károly nagy feladatra vállal­kozott fuvolájával, amikor Al­binoni a-moll szonátájával a hangversenydobogóra lépett Szépen, tisztán játszott, de al­kata még nem alkalmas ilyen nagy lélegzetű mű előadására, így csupán az első két tétel nyújtott élményt A hangverseny műsorában részt vállaltak az ének-zene tanszék művésztanárai is: Cseh Béla áriát énekelt Händel Sámson című oratóriumából, s kamarazenekari kísérettel Giordani egy áriáját adta elő. Kelemen Imre orgonaművész a nálunk sajnos kevésbé ismert Couperin Dialógusával nyújtott felejthetetlen élményt A hang­versenyt Kecsmár Ilona össze­kötő szövege és Dorotki Kata­lin szavalatai tették teljes egésszé. (hátai) Régi mesterek muzsikája HANGVERSENY A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN A TÁRGYALÁS A TÁRGYALÁS a kisváro­si presszóban zajlott. Egysze­rű tárgyalás volt, hárman bo­nyolították, a feleség, a férj és a harmadik. Történetünk­ben a harmadik egy ártatlan férfi, aki a férfi barátja volt és nem házibarát. A tárgya­lásban a férj és a harmadik már egy órája azon erőlköd­tek, hogy bebizonyítsák, mi­szerint a házasság szent és ez a kötelék egy életre fűzi ösz- sze az embereket, nem sza­bad hát elszakítani. Érveket sorakoztattak, meggyőző, meleg hangon be­széltek, kérleltek és az asz- szonyka elé festették az egyedüllét viszontagságos borzalmait. A feleség hajt­hatatlan maradt. Szép, fekete nő volt, kissé alacsony, de formás, a feketék villogó sze­mű fajtájából, tulajdonkép­pen hallgatott, csupán kétszer stóláit meg, és akkor hatá­rozottan annyit mondott: — Nem, nem! Aztán elunta a hosszú és üres férfilocsogást, kért há­rom feketét és három konya­kot a pineérnötől. Mindezt nagyon határozottan. Min­denkivel koccintott, a férjé­vel is. Bájosan ivott, egy pi­cit mintha kacsintott volna is, aztán le'e+'e a poharat és tovább ho'’gct"'tt. W6T. március 3., péntek A férj szénája elég rosszul állt. Sőt, ahogyan beszélt, kö- nyörgött, érezni lehetett, hogy helyzete tovább romlik. Har­mincéves volt, nyúlánk, sző­ke, feltűnően jól öltözött, szó­val jól kereső, jóképű férfi, mérnök. A harmadik, a barát, sehogyan sem értette a dol­got. Az asszonyka örülhetne ennek a jó partinak. Külö­nösen azt nem értette a har­madik, hogy egy fél év után hogyan és miért romlik el egy házasság, ö is szólt az imént néhány szót a férj ér­dekében, de érezte, szavai üresen konganak, itt valami titok lappang, valami mé­lyebb, drámaibb, mint ami­ről a férj beszélt. Érezte, hogy sötétben tapogatózik, nem tud semmit, ezért az érvelést abbahagyta és már bánta, hogy a férj unszolására ide­jött és belecseppent ebbe a tárgyalásba. — öregem, te részt vettél az esküvőmön is, ismersz gyermekkorom óta, Lujzit is ismered, gyere, segíts — kér­lelte a férj és ő arra gondolt: „Mennie kell, hiszen egy ba­rátjának szüksége van rá.” És eljöi Vesztére. Keverget- te a kávéját, pedig már las­san kihűlt és várta, leste a pillanatot, amikor a kínos helyzetből meg tud szökni. „MIT KÖNYÖRÖG ez a barom, legalább a látszatot őrizné meg és emelt fővel vi­selné el a vereségeit. Nem kellek, nem kellek és kész. Sebeimet ráérek otthon is nyaldosni, bezárkózva a szo­bámba.” Eképpen gondolko­dott és észre sem vette, hogy érzelmileg már átállt az asz- szomy mellé, mert szegyeiké a barátja viselkedését. Már a férj szeme és szája sem tet­szett. Sohasem vette észre, hogy a férjnek halszeroe van és pici, lányos, állandóan nedvetó szája és most a fel­ismerés végtelenül taszította. „Ez nem férfi, ennek nincs tartása.” E gondolatnál me­gint megállapította magában, hogy egy nagy marha, amiért idejött. — Mi már annyit beszél­tünk, Lujzi, te jóformán egy szót sem szóltál, kérlek, mondd meg, nagyon kérlek, miért nem akarsz vélem együttélni? — hallotta a ba­rátja hangját. „Azért, mert nem vagy fér­fi, barátom. Egy puhány vagy, egy könyörgő vénasz- szony, aki koldulja a szerel­met.” Adta meg gondolatban a választ a harmadik. Aztán az asszony • hangját hallotta: — Jól van, amire kérsz, megteszem és most elmon­dom, miért nem élek tovább együtt veled. A szólásmon- dés szerint az embernek há­rom dobása van. Te, Sanyi­kéin, féléves házasságunk alatt, mind a hármat eldob­tad. Nem akartam eddig er­ről beszélni, most magadra vess. A NÁSZÉ JSZ ARÁNKON történt az első dobásod. Egy fél óráig pofoztál, és amikor sikítani akartam, befogtad a szám, hogy az üdülőben ne hallják, ne tudják meg a bot­rányt. Pedig én elmondtam neked Dezsőt, amikor udva­roltál nekem. A nászéjszakán- kcsn viszont letérdepeltettél és meg kellett esküdnöm, hogy Dezsőt gyűlölöm és csak téged szeretlek. Aztán elkezd- tél ütni, pofozni. Délelőtt, másnap viszont fürödtél a nászutasoknak idegenektől kijáró kedvességben, örültél, a kandi szemeknek, a pincér tapintatának. Es én az arco­mat borogattam a szobánk­ban, de te disznó voltál és büszke. És azt mondtad min­denkinek, hogy fáradt a drá­gám, pihen. Az emberek Ő6z- szekacsintottak, micsoda fér­fi! Aztán éjszaka bejöttél és könyörögtél. A második dobásod itthon történt, ötezer forintot kér­tél kölcsön az anyámtól. Ami­kor szegény visszakérte, azt mondtad neki: „örüljön, hogy elvettem a lányát. Ma­guknak nem jár semmi, itt csak nekem jár valami, mert egy szajhát nevelt nekem.” Ki egye meg a csontot? El tudom képzelni, mekko­rát nevetne egy ősember ezen a kérdésen. Biztosra veszem, hogy egy jobb családba tar­tozó kutya is komolytalanul kezelné a következő csont­ügyet. Ülünk a hatvani Aranyfá­cán Étteremben, várjuk a kü­lönleges ínyencfalatnak java­solt birkapörköltet. Néhány perc múlva ott párolog előt­tünk, kóstolgatjuk, nyalogat­juk és azon sopánkodunk: sze­rencsétlen birka. Ha tudná, mit csináltak belőle, örökké bégethetne a másvilágon. Fél tányér krumpli, há­rom szál káposztasaláta és hat darab csont. Pontosan így nézett ki a birkapörkölt, se­hol egy picinyke hús a nagy tányérban. Nem tudtuk szó nélkül megállni, de ismét ráfizet­tünk. A magabiztos fizetőpin­cér alaposan a fejünkre kop­pintott: „Elhiszem, hogy ez csont, de mit csináljak, a, csontot is ei kell adni” — vá­laszolt szép magyar szavak­kal, s feltűnő udvariatlan­sággal a főnök úr. Szóval, eldőlt, ki egye meg a csontot. Köszönjük szépen, most már nyugodtak va­gyunk, mi megtettük a ma­gunkét. A csontot ugyan nem ettük meg, de az árát legom­boltuk a vendéglátóipar meg­segítésére. Két megjegyzésünk azért még van: nem ártana, ha a pincér az udvariasság alap­szabályait megtanulná, és eképp hirdetné az étlapon a birkapörköltet is: Birkacsont krumplival. Körítve három szál káposztával. Jó étvágyat hozzá! — koós — Pedagógusok szakszervezeti ülése Gyöngyösön A Pedagógusok Szakszerve­zete gyöngyösi járási és városi bizottsága tegnap délelőtt tar­totta meg Gyöngyösön a Városi Művelődési Házban küldött- közgyűlését. amelyen Nagy Jó­zsef titkár számolt be a bizott­ság tevékenységéről. A gyűlésen részt vett Péter Ernő, a Pedagógusok Szak- szervezete Központi Vezetősé­gének főtitkára. Felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy a szak- szervezet munkáját kettős cél vezeti: egyfelől a szocialista társadalmi rend, az állami fel­adatok erősítése és végrehaj­tása, másfelől a pedagógusok érdekeinek képviselete. A gyöngyösi járási és városi bi­zottság eddigi munkája is en­nek a kettős célnak a jegyé­ben folyt, amit a beszámoló té­nyei is bizonyítottak. A küldöttek ezután a bizott­ság tagjait választották meg Az elnöki tisztséget Lukács Szilveszerre, a titkári' teendők ellátását Nagy Józsefre bízták ismét. Arany Szőlő vándordíj a Gyöngyösi szüreten A hagyományos gyöngyösi szüret rendezvényei az idén már jelentős mértékben bővül­nek, rangosabbá válnak, amit a városi tanács az Arany Szőlő vándordíj megalapításával is kifejezésre juttat. Szeptember 21 és 24 között rendezik meg az ősszel a szüreti napokat. A városi tanács mellett mű­ködő népművelési tanács már megtárgyalta az ünnepségsoro­zat programtervezetét, amit jóváhagyásira a tanácsi szervek elé terjeszt. Ennek értelmében nemcsak látványos felvonulás, kulturális rendezvények töltik ki az említett napokat, hanem a tájjellegnek megfelelő kiál­lításon a gyöngyösi határ leg­szebb termékeivel is megismer­kedhetnek a vendégek. Egyébként anyám tőled tu­dott meg mindent. Amikor szóltam és kértelek, hogy ne beszélj így anyámmal, ismét megpofoztál és éjszaka ismét könyörögtél. — Az asszony itt lélegzetet vett, láthatóan új­ra élte az emléket, feldúlt volt. A férj hallgatott, a har­madik menekülni akart, de nem tudott. Az asszony kö­nyörtelenül folytatta: — A harmadik, a harma­dik. Minden elsején elszed­ted a fizetésem. Havi száz forint zsebpénzt adtál. Azt mondtad, elég az egy nőnek. Ezt nevetve mondtad és azt hitted, hogy milyen kedves vagy. Nem bíztál bennem, magad jártál a piacra, a fű­szerüzletbe, mert te mindent jobban tudsz mindenkinél. — Nem megyek vissza! Nem tudok veled élni, nem gyűlöllek, ma már semmi ba­jom nincs veled, csak hagyj békén. Számomra elolvadtál, mint márciusban a hóember. A szén, a répa, a seprő és egv rossz kalap maradt belőled. Meg egy szennyes tócsa. AZ ASSZONY IDÁIG ju­tott. amikor a harmadik nem bírta tovább, szólt a pincér­nek és fizetett, a férj hagyta. Az asszony még egyszer gúnyosan megszólalt: •— Ez volt a negyedik do­básod. Békülni akarsz velem, én rendelek és a számlát a barátod fizeti. Éppen a színvonal biztosítá­sa céljából tüntetik ki a leg­jobbakat az Arany Szőlő ván­dordíjjal, aminek helyezettjei tízezer, ötezer és háromezer forint jutalmat is kapnak. A vándordíj önmagában is érté­kes, mivel a szőlőfürtöt ábrá­zoló domborművet 18 karátos arannyal futtatják be. Két fő kategóriában osztják ki a vándordíját: a mezőgaz­dasági termékek közül külön a gyümölcs- és zöldségfélék, a kulturális rendezvények közül pedig külön a szüreti felvonu­lók és a népművészéti produk­ciók között. Az odaítélés a szüreti napok idejére, az erre a célra megalakított, pártatlan bíráló bizottságnak lesz a joga. Szeptember 23-a és 24-e adja majd a legfontosabb kulturális eseményeket. A szabadtéri színpadon az Erkel Ferenc Mű­vészegyüttes lép fel 23-án este. Másnap, 24-én délelőtt a kis­ipari szövetkezetek kórusainak országos versenyét tartják meg a Városi Művelődési Házban. Ezen a napon este kerül sor a Háry János bemutatására, amelynek színpadra vitele gyöngyösi produkció lesz, csu­pán Háry és örzse szerepére hívnak meg vendégénekeseket. A szüreti felvonulást szep- temben 24-én ebéd után tart­ják meg. A felvonulásra au­gusztus 1-ig lehet a jelentke­zéseket beadni. Érdekes versenyeket is ren­deznek, amelyek közül emlí­tésre méltó az erdészeti ügyes­ségi vex'seny, a lovasok ugrató és ügyességi versenye, a Mát­ra bajnoka címért folyó ököl­vívóverseny, a természetjárók tájékozódási terepversenye a Szüreti Kupáért, a go-kart- verseny, az autóklub ügyességi versenye. Az idegenforgalmi hivatal is érdeklődik már a gyöngyösi szüreti napok iránt, az orszá­gos propaganda kifejtésére szí­vesen vállalkozik, mivel külön­vonatok és külön autóbuszjá­ratok indítására is lehetőséget lát. A rendező szervek éppen ezért számításba veszik a vár­ható idegenforgalmat, ami el­helyezési és ellátási feladato­kat is jelent. Ha a tervek valóra válnak, a gyöngyösi szüret bizonyára belép azoknak az egyéb, or­szágos vonzású rendezvények­nek a sorába amelyeknek híre a határokon túlra is eljutott ({tmfl Soha Andor

Next

/
Thumbnails
Contents