Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-24 / 71. szám
Egy perccel előbb a halai A Wartburg vezetője ki- ” rakta az indexet, és anélkül, hogy visszapillantó tükrébe nézett volna, már fordult is. A motorkerékpáros fékezni még tudott, de megállni már nem: egy hemperedéssel a kövezetre bukott. Ezt nevezik szerencsés balesetnek: zú- zódás a térden és az új Wartburg oldalán. Ha a fék rosz- szabb, vagy ha a motorkerékpáros maga is csak egy pillanattal később veszi észre az eléje kanyarodó autót, most már a nevét gyászkeretben lehetne csak olvasni. Szikrázó napsütés. Vasárnap. Kirándulók indulnák a Bükk- be, a Mátrába, suhannak az autók: nyolcvan, száz, százhúsz kilométeres sebességgel. Nem arról van szó, hogy elkésik a csatlakozást egy nemzetközi gyorshoz, arról sem, hogy valami fontos értekezletre kell idejében érkezni (bár akkor is lehet korábban indulni), nem, mindezekről szó sincs — kirándulnak. Am úgy sietnék egymást előzve, mint valami versenypályán, s mintha egyetlen perc késés az életet jelentené. Aztán fenn, a Mátra csúcsán, hanyatt dobva magukat a szikrázó napfényben, megelégedetten nézik as órájukat: — Mit szólsz hozzá, Szívem,.. Most kerek tíz perccel előbb érkeztünk, mint a múlt vasárnap. A gépkocsi magában hordja a sebesség ördögét, de a biztonságos, ám mégis gyors és kényelmes utazás angyalát is. Egyetlen percért mégis milyen sokan cimboráinak az ördöggel; egyetlen percért a halállal, vagy az örökös rokkantsággal. Nem igaz, hogy a gépkocsik számának növekedése törvényszerűen és abszolút számokban maga után vonná a közlekedési balesetek számának növekedését is. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a baleseteknek csak elenyésző kisebbsége következik be műszaki hiba miatt, az esetek túlnyomó része a közlekedés elemi szabályainak megsértéséből adódik. Nem azért történik halálos vagy súlyos baleset, mert valaki jobbra jelez és balra fordul, hanem azért, mert egyszerűen nem hajlandó megadni az elsőbbséget a másik gépkocsinak, — hogy ne kelljen sebességet váltania, egyetlen percet elvesztegetni az időből — legfeljebb hátralevő évtizedeit az életből. Nem azért történik a legtöbb súlyos baleset, mert a gépkocsi vezetője részeg, hanem mert csak egykét pohárkával ivott, ami igazán észre sem vehető — a számára. De a reflexek rögtön észreveszik és a mentőorvos is. Nem azért érkezik vissza a hullaszállító kocsiban a Moszkvics vezetője, mert egyszerűen elfelejtett jelezni, amikor fordul, hanem csak azért, mert egy perccel előbb kívánván érkezni a Balatonra, megpróbál „elsuhanni” a szembe jövő jármű és az előtte haladó gépkocsi között. Ilyenkor tavasztájt nem- * csak ballonok, és a tavaszi öltönyök kerülnék elő, de a télre félretett gépkocsik is és két-három hónap után, kiesve a vezetés reflex-világából, hajszolva a perceket, máris a volán mögé ülve tapossa a gázt a kocsi gazdája. Lehet, hogy jó dolog az országút .végtelen csíkján gyorsvonat! sebességgel suhanni — semmi akadályé, ha nincs „akadá- dálya”. Ha a fékek jól működnek, ha az út szabad, de nem egy perc, egy óra sem éri meg. hogy a Bükk helyett valaki a temető csendjében kössön ki. Egy perccel előbb, — a halálba? Tíz perccel később — az életbe! Gyurkó Géza lufi 3 unta fctaäga] A Vasas Szakszervezet leg- j újabb felmérése szerint a kohó- és gépiparban tovább javult a munka biztonsága. Az ezer dolgozóra számított üzemi sérülések száma egy év alatt 11,5 százalékkal csökkent. Ezer ember közül egy év alatt átlag ötvenhármat ért baleset, akik — ugyancsak átlagosan — 16 nap alatt gyógyultak. A sérülések fele — körülbelül egyforma arányban — a gépek kezelése és az anyagmozgatás közben történt. A szerelés közbeni vigyázatlanság vagy mulasztás a balesetek 21, a szabálytalan közlekedés a szerencsétlenségek 9 százalékát okozták. Figyelemre méltó, hogy 1966-ban 30 százalékkal kevesebb volt a kohó- és gépiparban a halálos üzemi baleset. A park is Gárdonyi emlékét' őrzi! Három suhancforma gyerek lovagol. Kicsalta őket is a kora tavaszi napsütés. Fut- károznak az aranyeső-bokrok • alatt, ugrálnak a zsenge fü- vön. S e produkció közben tördelik a gallyakat, cserjéket. A kert másik részében fociznak, kapunak a magas vaskerítés szolgál, felfogja a labdát. A vaskaput már régen feltörték, akadálytalanul jöhet be akárki, s alig van már olyan fa. vagy bokor, amely ne viselné barbár pusztítás nyomait. A gyerekeket senki sem háborítja, senki sem szól nekik, — pedig volna miért. Gárdonyi Géza neve, híre öregbíti városunk, Eger hírét is. Száz és ezer kül- és belföldi vendég zarándokol él Egerbe, hogy egy percre megálljon a nagy író sírjánál, hogy végigsétáljon a szobákon. ahol az egri remete élete utolsó éveit töltötte. De a nagyszerű élményt lerontja az, amit a házat övező parkban Iát a vendég. Mert Gárdonyi emlékét nemcsak » ház őrzi, a park is, amelynek borkait, fáját ő ültette, ápolta, sokszor messzi idegenből hozatva ritkaságokat. Ám a Park gazdátlan, gondozatlan, pusztul. Pedig jó volna Vigyázni rá, mert az Is a Gárdonyi-emlékek őrzője. A. L-oé Százötvenezer ember kenyérsütői — Ki nem áll hatom ezt a frátert, határtala- lanul pimasz alak. — Honnan ismered? — Én? Sehonnan. Még a nevét sem tudom... — Legalább ismernéd meg és.— Hogyne, hogy csalódjam a saját ítélőképességemben. ★ — Rettenetes ember vagy, a világon semmit sem lehet rád bízni — mondja a diplomáciai futár fe lesége a férjének. ★ Amikor hozzákezdett a vállalat átszervezéséhez, rögtön azzal kezdte, hogy az íróasztalán a telefont bal oldalról a jobb oldalra helyezte, aztán megelégedetten dőlt hátra székében: — Na, a nehezén már túl vagyunk... „Tavaszi szél vizet áraszt” és meghűléses torokgyulladást. (—ó) Huszonnégy ember várja sorsának rendezését Sarudon Nagy családja van a Mát- ravidéki Sütőipari Vállalatnak. Százötvenezer embernek sütnek naponta kenyeret. Gondoljuk csak meg: száz- ötvenezer kritikus. Szinte lehetetlen és teljesen értelmetlen lenne megszépíteni az igazságot, százötvenezer ember azonnal reklamálna. így hát csak a puszta tények jöhetnek számításba, a számok, az adatok, a vélemények, amelyekből egyébként bőven megismerkedhetünk a Mátravidéki Sütőipari Vállalat életével, munkájával, a százötvenezer kritikus kenyérsütőjével. Oláh György igazgató örömmel állt rendelkezésünkre. Jelzők nélkül is bőven volt elmondanivalója. — Egy esztendővel ezelőtt nyerte el vállalatunk az Élüzem kütüntetést. Nagyon örültünk, de azért az ünneplés mellett nem felejtettünk éi dolgozni sem. Az elmúlt esztendőt is sikeresen zártuk. Ismét élüzem szint fölött dolgoztunk. Gyarapodott, fejlődött az elmúlt esztendő alatt a vállalat? — Igen. Másfél millió forintos beruházással korszerűsítettük a gyöngyösi Köz- társasági téri üzemünket. Két falazat nélküli félautomata kemencét helyeztünk üzembe. Százezer forintos költséggel új kenyér- szaküzletet hoztunk létre. A gyöngyösiek nagyon megszerették ezt az üzletet. A város déli részének lakói is állandó vásárlóinak számítanak. Két és fél millió forint értékben korszerűsítjük a kenyérgyárat. A munkálatok már tavaly elkezdődtek, az idén fejeződnek be. Ezzel kapcsolatban az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz lenne egy kérésünk: nagyon szeretnénk, ha határidőre elkészülnének a kenyérgyári rekonstrukcióval. Nagyon szívesen dolgoztatunk velük, lelkiismeretesen (Vas János tudósítónktól): A nyári munkában derekasan helytálló kombájnok most pihennek — javításukat várva — a Sárudi Gépjavító Állomás udvarán. Bent a műhelyben a Pallaigi-brigád keze nyomán cserélik az elhasznált alkatrészeket, előkészítik az idei nyár nagy feladatára, az aratásra. Mint Szász Ferenc, a gépjavító állomás vezetője elmondotta, 16 kombájnt javítanak az idén, de nem is ez a fő profiljuk, hanem a „Zetor-család gyógyítása*. A környező termelőszövetkezetek 58 gépénél végeztek motorcserét, míg 26 gépen a folyó javítást végezték el és kijavítottak még 20 pótkocsit is. A jó munka eredményeként mint mondották, — két-három hét nyereség kifizetésére számítanak. Amikor a jövő tervei felől érdeklődöm, eltűnik az arcokról a derű, komorabbá válnak a tekintetek. Hamarosan megtudom ennek is az okát. A gépjavító állomás ez év júniusában megszűnik. Tárgyalások folynak a tsz vezetőivel — akik ha a vételáron meg tudnak egyezni — átveszik a javítóműhelyt. A jelenlegi 24 főből azonban a tsz legfeljebb 15 főt tud majd foglalkoztatni. A gépállomás füzesabonyi központja át szeretné vinni a személyzet egy részét a központi üzembe. Az itt dolgozók azonban mind sarudiak. A bejárás fizetésük jelentős részét elvinné. Kérték a központot, biztosítson kedvezményes busa- iratot a bejáró dolgozóknak. Erre még nem kaptak választ, de remélik, segítségükre lesznek. Nehezen törődnek bele a költözésbe az emberek, hiszen a Pallagi-brigád tagjai is zömében a megalakulás óta itt dolgoznak, ami annyit jelent, hogy 1948—49-ben léptek be ebbe az üzembe. Sajnos Sarud — mint azzal már a rádió is foglalkozott — nem kínálgatja a munkalehetőséget. Az egyre elnépteledő falut sújtja most a gépállomás megszűnése is. A jelek szerint igen körültekintően folyik a javító állomás leállítása ék a füzesabonyi központ láthatóan igyekszik biztosítani dolgozóinak a munkalehetőséget. Ez így is van rendjén, mert nem lehet várni az emberek sorsának elrendezésével — még akkor sesm, ha a tsz egyik vezetőjének az is a véleménye, hogy „korai még erről a témáról beszélni”. Nem szabad, hogy csak a vállalati érdekek, vagy a tsz-érde- kek domináljanak olyankor, amikor emberek sorsáról van Korszerűbb körülmények között tanulnak a fiatalok (Tudósítónktól): Három megye — Heves, Nóg- rád és Szolnok — KISZ-fia- taljainak iskolája a Salgótarján mellett levő Salgóbányán működik. Festői környezetben, igazán kedvező körülmények között tanulhatnak a fiatalok az iskolában, Salgó és Somoskő vára környékén. Az elmúlt évben például a három megyéből összesen hatszáz fiatal volt lakója a KISZ-iskolának. ötvenfős tanfolyamon sajátították el a politikai, ifjúság-mozgalmi anyagot. Az iskolát most bővítik, korszerűsítik. Tanteremmel, előadóteremmel bővül, konyhája is nagyobb lesz. Űj szociális létesítményekkel is gazdagodik. Arra törekszik az isikola igazgatósága, a KISZ megyei bizottsága, hogy az újra megnyíló iskolában még jobb körülményeket teremtsenek a fiatalok számára a tanuláshoz. Előreláthatólag szeptemberben nyílik meg ismét a salgóbá- nyai KISZ-iskola a három megye fiataljai számára. /WVWVtfVWWrtffWWWWVWlVIrtWWWWWVWWVWWVWWVVVW’aVWWWWWWVVWWWWtfWtfVV1^^ ERICH BREHM: A tisztviselő egy ideje már tátott szájjal ült a helyén. Nyilvánvalóan nagyon csodálkozott. — Szóval — kérdezte végül az előtte álló tizennyolc éves marósfiútól —, a maguk üzemi ifjúsági csoportja kulturális estet akar rendezni? A fiú bólintott. — Esért szerelnék beszélni a kultúrfele- lőssel, hogy megmutassam a műsorunkat. — A kultúrfelelős most nincs itt, de alkalmasint én is foglalkozhatom az üggyel. A ultúra ugyan csak felépítmény, de nekünk szilárdan az alapon állva, nagyítóüveg alá kell tennünk mindent, ami ahhoz tartozik. Majd később maguk is megtanulják ezt, ha nagyok lesznek. A fiú, aki szemináriumot vezetett a marxizmus—leninizmus alapjairól, magában elmosolyodott ezen. A tisztviselő mohón kikapta a kezéből a műsortervet tartalmazó mappát. — Ahá — mormogta olvasás közben. — „Népköltészet, népdal!” Szép cím, de hol marad ebből az alap? Meg ez is: „Rózsát látott a fiú.” Ezt akarják maguk énekelni? A fiú bólintott. — Nem jó — szólt a tisztviselő. — Ez igy nem jó. És én, aki szilárd alapon állok, azt is megmondhatom magának, miért. Először is itt van ez a „látott”. Ez megvolt, elmúlt, halott, mi pedig a jövőt akarjuk építeni. Aztán: „egy fiú”. Tudtommal a (szervezetnek sok ezer tagja van. Nem? — lgen — mosolygott a fiú —, milliós szervezet vagyunk. — Na látja! — kiáltott fel a tisztviselő. — Milliós! És maguk még azt akarják énekelni, hogy „egy fiú”. Hol maradnak a többiek? És még „egy rózsa”!? — Az — bizonygatta a fiatalember —, „egy kis rózsaszál”. — Éppen ez az — mondta most már egyre nagyobb hévvel a tisztviselő. — Egy kicsiny, satnya tárgy, igaz? A rózsát az emberiség már Micsurin előtt is ismerte. Mi óriás rózsákat fogunk termeszteni — lelkendezett és két kezével kocsikerék nagyságú kört írt le a levegőben. — De nem egyet, hanem milliárdot. E.s egyáltalán, az sem helyes, hogy csak látta. Mi nemcsak megismerjük, hanem megváltoztatjuk a természetet. Nem mondom, hogy a rózsából egyenesen kenyérgabona legyen, de legalábbis szedjék le azt a rózsát és kössék csokorba. — Szóval, ön szerint úgy kellene kezdődnie a dalnak: „Egymillió ifjú egymilliárd óriás rózsát köt csokorba?" — Valahogy így — helyeselt a tisztviselő. — Jelenlegi formájában ez a dal teljesen használhatatlan. — Pedig Goethe irta — vetette közbe a fiú. — Hogyan? — képedt el a tisztviselő. — Goethe? Hm. Ezt előbb is mondhatta volna, mert akkor természetesen a dal kulturális örökségünk körébe tartozik és így teljességgel rendben van a dolog. — Öhöm — búcsúz- kodott a fiú —, egyébként ma este az üzemi ebédlőben előadás lesz a tartalmas és széles látókörű kultúrmunká- ról. ön is eljön? — Hogyne. Én vagyok az előadó! Fordította: Zilahi Judit és becsületesen teljesítik amit vállalnak. Tudjuk, sok a munkájuk, de a kenyérgyárra az egész városnak szüksége van. A felsoroltakon kívül bővítettük és korszerű' sítettük a petőfibányai űzőmet is. — Hány dolgozója van a vállalatnak? — Kettőszázharminchét. — Naponta mennyi kenyeret sütnek? — Átlagban 450 mázsát. — Azt mondják, eltűntek az égett és a félig sült kenyerek az üzletekből? — Nem véletlenül. Kemencéinket ér/éten? hőf ok mérőkkel szereltük fel, amelyekről bárki leolvashatja a kemence hőmérsékletét. így már könnyebb vigyázni, hogy meg ne égjen, vagy nyersen ne maradjon a kenyér. De az is hozzátartozik még az igazsághoz, hogy az elmúlt évben lényegesen javult a munka- fegyelem, dolgozóink nagy- nagy lelkiismerettel, becsük lettel végzik munkájukat. Ha már a közösségnél tartunk: úgy tudjuk, az elmúlt esztendő jelentős állomáss volt a vállalatnál folyó szocialista munkaversenynek. — Nyugodtan kijelenthetem: hogy az 1966-os esztendőt sikeresen, eredményesen zártuk, hogy 60 százalékra csökkent a selejtünk, hogy dolgozóink átlagkeresete az 1965-ös 19 900 forintról 66-baíi 20 691 forintra emelkedett, hogy 12 napnál több nyereségrészesedést tudunk kiosztani, ahhoz jelentősen hozzájárultak vállalatunk szocialista brigádjai. 1965-ben mindössze hat brigádunk volt, most 22 van. Tegyük hozzá: pártszervezetünk mindent elkövetett a szocialista brigádverseny népszerűsitéséért, a brigádok pedig egymást múlták felül vállalásaikkal. Mozgatták, pezsgették a vállalatuk életét, és az eredményeik pép- gazdasági szinten is kimutathatók. Egy őszinte közösségé, egy nagy családdá változtatták vállalatunkat. Nyomd sincs a formaságnak, munkájuk, versenyük, önkéntességen. meggyőződésen alapszik. Azt hiszem, így van ez jól, a szocialista munkaverseny így tölti be igazi hivatását. így telt el tehát egy esztendő, így dolgoztak, így éltek a nagy család, a százötvenezer ember kenyérsütői. K. J. JlMkMj3 1967. március 34., péntek
