Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 filler 1967. március 19., vasárnap AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1967. március 19., vasárnap r \ Az urnák előtt Egy-két perc csupán a hivatalos aktus: a választó a feldíszített helyiségbe lép, átveszi a szavazólapokat, majd az urnához lép. Egy-két perc csupán: ünnepélyes is, egyszerű is, csakúgy, amint ünnepélyes és egyszerű, hogy aki választ, aki a Hazafias Népfront jelöltjére szavaz, önmaga, társadalmi rendje hatalmára, a nép államának erősítéséhez adta hozzájárulását. Történelem sűrűsödik ebbe az egy-két percbe. Az, hogy szocialista országban élünk, az, hogy a hatalom eredője, forrása és birtokosa nálunk maga a dolgozó nép, aki — egyebek között — elhivatott rá, hogy döntsön legfőbb ügyeiben, meghatározza, elfogadja a politikát, a programot, az irányt és a célt, végső fokon döntsön: hogyan, milyen módon akar élni és dolgozni. S a sok millió ember, aki ezen a napon ünneplőbe öltözik és az urnákhoz járul, összesen és külön-külön is ennek bizonysága. Az idén — minden eddigi választást felülmúl az arány — az ország lakosságának hetven százaléka szavaz: gyakorlatilag majd minden felnőtt, nagykorú magyar élhet alapvető állampolgári jogával és kötelezettségével. Jog és kötelesség: e kettő egysége alkotmányunk, szocialista demokráciánk sarokpontja. Egység és oszthatatlanság: nem lehet szétválasztani, mikor él jogával, mikor gyakorol kötelezettséget az állampolgár. Jog és kötelezettség a javakat teremtő, a társadalom és az egyén felemelkedését szolgáló munka, jog és kötelezettség nálunk a nép hatalmát erősíteni, védeni, érte cselekedni. Jog, hogy minden felnőtt szavaz, s kötelezettség, hogy minden állampolgár felelősségteljesen, hallgatva lelkiismerete legjobb parancsára, úgy szavazzon, ahogy azt népünk, nemzetünk érdeke megköveteli; személyes, alkotmányos jog, hogy a választópolgár meghatározó módon szóljon bele az ország életébe, a döntsön úgy, ahogy legjobbnak véli. Aki szavaz: meghatározott, meghirdetett programra szavaz. Ez a program a szocializmus, a béke, az igazság, az emberség programja. A szocializmusé: nem általánosságban, nem elvekben, hanem konkrét, gyakorlati célokban: az alapok megteremtése után széles fronton bontakozik ki hazánkban a munka a szocializmus teljes felépítéséért S ez magába foglalja az ötéves tervet, az ország fejlesztésének idei, most először százmilliárd forintot meghaladó költségvetését is, az öt esztendő alatt felépülő 300 ezer lakást csakúgy, mint a haza megváltozó, átalakuló képét Szocializmus: annyit is jelent hogy meggyorsul a vidék gazdasági felemelkedése, nagyobb lépésekkel közelít a város szintjéhez a falu, a munkásosztály életkörülményeihez a parasztságé. Az a cél, az a terv, hogy korunknak megfelelő nívón, az évszázadnak megfelelő fokon éljen minden becsületes, dolgozó ember, tudása, munkája összhangban legyen a kor követelményeivel. Kevesebb erőfeszítés, több technika, kulturált körülmények a munkában, az életmódban: ezt jelenti a szocializmus teljessé válása. S jelenti a társadalom egészére kiterjedő biztosítási és nyugdíjrendszert, az anyasági segélyt, a létbiztonságot minden dolgozónak, a nyugalmas pihenés feltételeit minden öregnek, soha nem tapasztalt arányú tanulási, pályaválasztási lehetőséget minden fiatalnak. S a program a béke felemelő, nagyszerű gondolata. Nem óhaj, vágy csupán, hanem pontosan körülhatárolt cselekvések és szándékok összefoglalása immár, amely országunk külpolitikájában testesül meg. Következetesen antiimperiallsta ez a külpolitika, mélységesen elítél minden háborús törekvést, agressziót, szembeszáll mindennel, ami a világ, a a népek biztonságát veszélyezteti. Egyék vagyunk a harcban: most ennek értelme szerint vietnami tesTvéreinkkel, s ahol a szónak és a tettnek csak fóruma van, küzdünk, hogy legyen vége az Egyesült Államok minden nemzetközi jogot felrúgó agressziójának, merényletének a vietnami nép, az egész emberiség biztonsága ellen. S mert külpolitikánk egyértelműen békepolitika, természetes jellemzője a hűség és a barátság, amely bennünket a világ jobbik feléhez, a Szovjetunióhoz, a szocialista országok táborához fűz. Voltaképp ez a szövetség, ez a barátság adja szavunk igazi súlyát a politika fórumain, innen ered jó részben nemzetközi tekintélyünk. A szavazólapokra, amelyeket a választó átvesz, neveket nyomtattak: a Hazafias Népfront képviselő- és tanácstagjelöltjeinek nevét. A 85 ezer jelölő gyűlés, az ott részt vevő három és fél millió állampolgár már előre jelezte, milyen magas fokú igényességgel bocsátja útjukra népünk küldötteit. S ez a közéleti érdeklődés egyben biztosíték, garancia is, hogy a választott testületekbe minden fokon — az országgyűlésbe csakúgy, mint a községi tanácsokba — a legjobbak kerülnek. A képviselőjelöltek legnagyobb csoportja közvetlenül anyagi javaink megteremtői közül kerül ki; munkás, tsz-doigozó, gyári vagy szövetkezeti vezető, területét alaposan ismerő szakember, mérnök, mezőgazdász, pedagógus és orvos. Velük és általuk, a dolgozó emberek soraiból választott, társaik életét önnön sorsuk és mindennapjuk közvetlen közeléből, azonosságából ismerők révén nyer teljes tartalmat a szocialista parlament meghatározó elve: érdekcsoportok küzdőtere helyett valóságos népképviselet. Velük és általuk forr eggyé az egyes ember és a nemzet érdeke. A Hazafias Népfront jelöltjei olyan emberek, akik képesek megfelelni annak a követelménynek, hogy ilyen rangúvá, az ország irányításában ilyen fórummá tegyék a törvényhozás üléstermét. . Szép nap. ünnepnap a választások napja. Népünk impozáns egységben, jól végzett munkája tudatában, tervei megvalósításának eltökélt szándékával járul az urnákhoz, hogy jóváhagyja a politikai programot, s tisztségükbe emelje a Hazafias Népfront jelöltjeit, a nép küldötteit. Minden szavazat erősíti a hazát, a nemzetet szolgálja becsülettel — híven a forradalmi múlthoz, hűséggel a szocialista jövőhöz. Brit képviselők az NDK elismeréséért Brit munkáspárti képviselők a Morning Star szombati számában állást foglalnak a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, a két ország kapcsolatainak fejlesztése mellett. William Wilson, Coventry egyik parlamenti képviselője így ír: „Mi negyvenen, az alsóházi Anglia—NDK parlamenti csoport tagjai továbbra is nyomást gyakorlunk a kormányra, hogy adja meg a diplomáciai elismerést az NDK-nak.” Arnold Gregory, a parlamenti csoport titkára részletesen foglalkozik azzal az anakronizmussal, hogy az NDK állampolgáramak külföldi utazásait rendszeresen megakadályozza a nyugat- berlini úgynevezett Szövetségesközi Utazási Iroda. Az angol munkáspárti képviselők ugyancsak felszólítják a kormányt, hogy hivatalosan ismerje el az Odera—Neisse határt. Thompson adeni villámlátogatása Angol kormányszóvivők hangsúlyozzák, hogy Georg Thomson külügyi államminiszter adeni villámlátogatása nem jelent „lényeges változást” Nagy-Britannia dél- arábiai politikájában. Az álla mminiszter előzetes bejelentés nélkül. K legnagyobb titkolózás közepette érkezett meg Adenbe, ahol tárgyalásokat folytat Turnbull főbiztossal és a brit védelem alatt álló sejkek „szövetségi kormányával”. Ellentétele a gauíle-ista táborban: A Moire Itepislillipie éles támadása a koma sí ii y ggazdsisaigi és szociális politikája ellen De Gaulle fogadta a lázadó „baloldal** szószólóit PÁRIZS (MTI): Nyílt viszály támadt a váSukarno felesége visszatér Djakartába Hatna Sara Dewi, Sukarno japán születésű felesége is zom baton kislányával együtt elhagyta a kórházat A 27 éves szépasszony újságíróknak elmondotta, hogy a kislánnyal együtt visz- sza akar térni Djakar- tába. Az orvosok 6—8 hetes pihenőt javasoltak az utazás előtt, így Dewi asszony körülbelül májusig Tokió-kömyéki otthonában marad. Elmondotta, hogy djakartai házában szeretne élni. „Indonéziában szándékozom felnevelni gyermekemet” — mondotta. Kijelentette: kétli, hogy Sukamo — akit következetesen „el- nök”-nek nevezett elhagyja az országot — bármi is történjék. KAIRÓ (MTI): Az EAK lapjai rijadi mészárlásról, bűnös gyilkosságról írnak, beszámolva 17 jemeni kivégzéséről és felháborodással ítélik el Szaúd-Arábia hatóságainak terrorját. R'jad főterén pénteken lefejezték azt a 17 jemenit, akit a Szaúd-Arábiában legutóbb végrehajtott robbantásokkal vádoltak. A szaud arábiai belügyminisztérium szerint további jemeniek kerülnek lasztások után a francia kormánytöbbség soraiban. Az úgynevezett baloldali Gauile- isták, akik az egykori Union Democratique du Travail-hoz tartoztak és később a Gaul- le-ista UNR-hez csatlakoztak, hetilapjukban, a Notre Re- publique-ben éles támadást intéztek a kormány gazdasági és szociális politikája ellen. Miközben az egész Gaulle-ista sajtó igyekszik a választások eredményét a hadbíróság elé bombamerényietek vádjával. A Gumhurija rámutat arra, hogy Fejsz vl jemeniekre próbálja hárítani a felelősséget a királyi palotákban, a középületekben és a katonai táborokban történt robbanásokért. Noha az Arábiai Félsziget Népi Uniója, a szaud arábiai állampolgárok titikoe ellenállási szervezete röpcéduláin vállalta a felelősséget c merényletekért. kormánytöbbség „mérsékelt sikereként” feltüntetni, a Notre Republique cikkírói, elsősorban René Capitant és Louis Vallon leplezetlenül kudarcról beszélnek. Támadják a kormánytöbbség vezetőit amiatt is, hogy az V. köztársaság akcióbizottságának értekezletén kereken elutasították a „baloldali” Gaulle-istáknak azt az igényét, hogy külön parlamenti csoportot alkossanak a kormánytöbbségen belül. Ezzel szemben Pompidou hozzájárult ahhoz, hogy Gis- card d’Estaing volt pénzügy- miniszter „független köztársasági” csoportja, amely a kormánytöbbség jobbszárnyát alkotja, önállóan működjék. A „baloldali” Gaulle-isták, akiket több fontos mandátum elvesztése miatt érzékenyen sújtott a kormánytöbbség választási kudarca, De Gaulle tábornokhoz fordultak Pompidou miniszterelnök ellen emelt panaszaikkal. De Gaulle tábornok egyébként a kormánytöbbség vezető képviselőivel folytatott megbeszélései során fogadta a lázadó „baloldal” szószólóit. Nixon a Szov etunicban Richard Nixon, az Egyesült Államok volt alelnöke. jelenleg országa moszkvai nagykövetének vendégeként magánjellegű utazást tesz a Szovjetunióban. Szombaicn reggel érkezett Alma-Atába, és régi szökésül >z liven nyomban a helyi piacra sietett, ahol politikai témájú beszélgetésre kerü’t «o- közte és Viktor Omelcscnko háborús veteré- között. Omelcsenko, a szovjet és amerikai katonák híres elbal találkozásának részvevője a vietnami háborúról vitázott az amerikai politikussal. A rokkant férfi, aki a harcokban elvesztette fél karját és fél szemét, így szólt Ni- xonhoz: „Láthatja mi tudjuk, m;hez vezet a háború. Szert követ »I iiik raayják abba a vietnami háborút.” Nixon azzal érvelt, hogy a „másik *él” beleegyezése nélkül nem lehet béke. „Mondja meg Johnson elnöknek, nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy minden az ame rikai kormányon múlik” Vérfürdő Rijadban 17 jemenit fejeztek le u város főterén
