Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-18 / 66. szám

Az eredményes munkát fel­tételező jó kapcsolat nemcsak a községi tanácsszervekkel ala­kult ki, hanem a gyöngyösi járás 23 községének lakosságá­val Is. A járási egészségügyi osztály tevékenységének ez a íő jellemző vonása. Hogy mindez a gyakorlatban, a napi feladatokban, munkában ho­gyan realizálódik, erről beszél­jen dr. Czáka Andor főorvos, az egészségügyi osztály veze­tője. Orvosi körzetek — Három olyan körzetünk van, amelyhez két község tar­tozik. Ezek: Detk—Ludas, Vécs—Kisnána, Visonta—Hal- majugra. Az természetes, hogy Mátraszentimréhez a környező kis települések is odaértendők. Ez közigazgatásilag is egy egy­ség. Átlagban 2500 lakos jut egy körzetre. Most fejlesztjük ki az önálló körzetet Gyön­gyöshalászon, ami eddig Atkái­hoz tartozott. Bízunk benne, hogy egy hónapon belül fára­dozásaink eredménnyel záród­nak. — Orvosihiány van-e a já­rásban? — Egy körzetünkben he­lyettesítéssel látjuk el az or­vosi teendőket, ahová a mi­nisztériumtól kapunk majd fia­tal orvost. Nincs tehát ellátatlan kör- zet a járásban, sőt a visontai erőmű építkezéseinél már üze­mi orvos működik. Ahogy az elmúlt évek során bekövetke­zett a fejlődés a körzetesítés­ben, biztosra vehetjük, hogy ez a folyamat nem áll le. Anya-v édelem — Milyen eredményekről beszélhetünk a tanácsadással kapcsolatban? — Büszkék vagyunk arra, hogy a csecsemőhalandóság kedvezően alakult a múlt év­ben. Tavaly már a megye leg­jobb eredményei közé sorolták a mi eredményeinket. Pedig néhány évvel korábban még más volt a helyzet. — Minden községben dolgo­zik védőnő? — Húsz állandó gondozási kört építettünk ki, itt védő­nők dolgoznak. Tanácsadó he­lyiségünk azonban öt község­ben még hiányzik. De minden évben érünk el előrehaladást. Ha orvosról van szó, akkor a községi tanácsok mindent megtesznek, a csecsemő- és anyavédelmet szolgáló tanács­adó helyiség fontosságát már nem mindenütt ítélik meg egy­öntetűen. De panaszkodni ezen a területen sincs okunk. — Bölcsőde hány működik a járásban? Tudósítás a tan áruházáról Jó kapcsolat, eredményes munka .1 Gyöngyösi Járási Tanács egészségügyi osztályán ötven esztendeje hunyt él a huszadik századi magyar festé­szet jelentős alakja, Ferenczy Károly. Első maradandó művé­szi alkotása 1889-ben, Párizs­ban készült Kallós Edét ábrá­zoló portréja, mely — egyéb re­mekműveivel együtt —, a Nem­zeti Galériában látható. A művészt először a szépsé­ges Duna-táj, Szentendre ro­mantikus derűje ragadta meg (1889—1892), majd München városa következett (1893—1896), ahol sajátos festői stílusa vég­leg kiforrott. Itt készült az egyik legmaradandóbb magyar önarckép (1893, Nemzeti Ga­léria), s a természet és az em­ber összeforrottságáról valló Ádám (1894). Nagybányán történt Nagybányán (1896—1905) a remekművek sorozatát festi. Legemlékezetesebb közöttük A hegyi beszéd (Írét változatban, 1896, 1897; az első a Nemzeti Galériában), melynek történe­tét hadd idézzem feL Smmáz cl tcuxcnz, djjjwht..” Két óra az aranykoszorús kórussal A meghívón szerepelt ez a sor: „Immár a tavasz eljővén.” Mottó volt ez az Egri Tanár­képző Főiskola Aranykoszorús női karának csütörtök esti hangversenyéhez. A lassan fo­galommá váló zeneteremben a díszlet csupán egy virágzó gyü­mölcsfaág volt, amely mégis többet jelentett minden rival­dafénynél ... Hangversenyt rendeztek a tavaszról, a meg­újulásról, amely annyi nagy mestert ihletett már zenemű- komponálásra, s örök téma marad a későbbiek számára is. A bemutatott kórusművek ogy kis zenetörténeti útra is elvitték a főiskola hangverse­nyeit egyre nagyobb számban látogató hallgatóságot — a XVI. századtól napjainkig, de nehéz hálás feladatot adva Tar Lő­rinc karvezetőnek és a női kórusnak. A bevezető művel (Friderici: Ladilom) már be­lopták magukat a közönség szí­vébe, s a befejező szám után (Rachmaninov: Tavaszi áradat) senki nem volt hajlandó föláll- ni — ráadást kért a publikum, és kapott A mindenképpen tavaszt vá­róknál nem maradhatott hatás­talan a hangverseny, s ezt a ha­tást az előadás művészete, a jó hangképzés, az egy-két ki­sebb hibától eltekintve megfe­lelő intonáció, a szólamok pontossága, a dinamikai ér­zékenység, és a szép, tiszta szö­vegmondás — mind-mind együtt az ünneplésig fokozta: méltó tolmácsolóivá váltak Pordenonnak (Szép hölgy, a ka- kuk szól már), Marenziónak (Tavasz), vagy Beethovennek (A metronóm feltalálójához). A hangverseny az első kirob­banó sikerét Mozart „Hála te­neked, Nice” című kis dala aratta. A mozarti kedvesség, az egyszerűségében is utolérhetet­len báj a valóban szép előadás­ban csúcsosodott, s — a közön­ség ismétlést kért... De talán még ez is kevés volt. A hang­verseny két órájában Schubert tavasznak örvendő kánonja (Eltűnt a hő) és Brahms há­rom kis dala hozta még a ..ré­giek” sikerét, majd a később felnőtt komponista nemzedék képviselői kaptak helyet a mű­sorban, Sztravinszkij három orosz parasztdallal, hesur az Altató-dallal és A kecske című humoros, kedves kis dalával. A koronát azonban Rachmaninov befejezésül előadott „Tavaszi áradat”-a tette fel a hangver­senyre. Valóban — áradat volt, miként a természet, a világ fel­szabadultan, önfeledten feszí­ti arcát az áradó tavaszi szel­lőnek; rügvek pattannak pa­takok indulnak, s felújjon- gunk... Csoda-e, hogy a Kö­zönség olyan sokáig ünnepelte a kórust? ... Szólnunk kell a hangverse­nyen közreműködő Újvári Má­riáról és Gálos Ágnesről is, akik zongorajátékukkal repre­zentáltak. Mindketten nehéz feladatot vállaltak. Újvári Má­ria Händel Chaconne-ját adta elő, Gálos Ágnes pedig Kaba- levszkij Szonátájának III. téte­lét, nagy sikerrel. Meg kell még jegyeznünk, hogy amilyen tempóban kér egyre több helyet a főiskola a város kulturális életéből, épp­úgy szűknek bizonyul már a zeneterem: a műsorok színvo­nala nagyobb publikum élé kí­vánkozik. (kátai) Ferenczy Károlyt 1905-ben a Képzőművészeti Főiskola ta­nárának nevezték ki. Budapes­ten már nem festhetett a ter­mészetről regélő hatalmas ké­peiket. Fővárosi műtermében zártabb témák adták az ihle­tet a mesternek: csendéletek, artisták, birkózók, női aktok születtek. Színei világosodni, tüzesedni kezdenek, stílusa egyre közelebb kerül az imp­resszionizmushoz. Említésre méltó e korszak kiemelkedő művei közül Béni fiát megörökítő monumentá­lis arcképe (1906), a Hármas arckép, mely gyermekeit: Va­lért, Noémit és Bénit ábrázol­ja (1911, Nemzeti Galéria). Már nagy betegen vázolta fel utolsó képét 1916-ban, mely-, nek címe: Parkrészlet Lipik- fűrdőn. Ferenczy Károly az impresz- szionizmus hazai ágazatának vezető mestere volt. Kortársai­ra nagy hatást gyakorolt, s ta­nultak tőle a későbbi művészek is. R. T. KLADT—KONDRATYEV: Dokumenium-t őrt é net xn. Találkozás Leninnel Miután felgyógyult és írás­ban beszámolt a kormánynak, A. Koszuhin már készült visz- szautazni Irkutszkba, ahol a régi beosztása várta. 1920. jú­nius 2-án azonban értesítést kapott a kazányi pártbizott­ságtól: keresse fel Moszkvá­ban a belügyi népbiztosságot, bernutat’ák Leninnek. Moszkva derűs napfénnyel, s nagyvárosi zajjal fogadta. Sokáig kószált az utcákon. Mi­közben új, szürke köpenyében sétálgatott a Vörös téren, gon­dolatai akaratlanul is a Kremlben jártak, Leninnél. S a találkozás nem sokáig váratott magába. Vlagyimir Tincs részletesen kikérdezte, miként történt az aranv szállítása és nagvon elé­gedetten nyilatkozott arról hogy az arany óira azokba a raktárakba került, ahonnan a fehérsárdisták elrabolták. — Most mi ezt az aranyat gépek vásárlására, villanyerő­1987. március 18., szombat művek építésére, egészségü­gyünk megjavítására és nép­oktatásra használjuk fel — mondta Lenin. Lenin részletesen akarta is­merni a felmerült nehézsége­ket, megpróbáltatásokat, a vé­dőőrség hangulatát. Miután Koszuhin elmesélte a szerelvényen folytatott be­szélgetéseit, a vörösgárdisták gondolatait az aranyról, Vla­gyimir Iljics így válaszolt: — Igazuk, ezerszer is igazuk van a katonáknak, Koszuhin elvtárs. Az arany a szovjet hatalomnak egészen mást je­lent, mint a kapitalistáknak. A kapitalista urak millió és millió embert öltek meg az aranyért s véres háborúk nye­reségéből növelték nagyra va­gyonukat. Aztán közelebb hajolva Ko- szuhinhoz, megkérdezte: — Valóban azt mondták a katonái: a győzelem után fogjuk építeni a házakat? Igaz? Lenin magával ragadóan el­mosolyodott, majd így folytat­ta: — Kénytelenek leszünk az­zal számolni, hogy országunk körül hömpölyög majd a ka­pitalizmus tendere. Az arany a kapitalista országokkal való kereskedelemhez kell. Arany- készleteinket gondosan meg Fordította: Pető Miklós kell tartanunk, drágán kell el­adnunk és olcsón kell vásárol­nunk. .. Beszélgetés közben Lenin felesége, Krupszkaja lépett a szobába. Kezet fogott Koszu- hinnal és látva a kabátujjából kifehérlő kötést, megkérdezte: — Mi történt? Megsebesült? — Nem. Ez a szibériai fa­gyok következménye. Mikor át kellett vinnünk a vagonokat a hidakon, a katonák fagyási se­beket kaptak és sokan meg­fáztak. Nekem még furunku- lusokat is sikerült „beszerez­nem”. Lenin utasítást adott a kato­nák, az őrség kitüntetésére s arra, hogy Koszuhint azonnal helyezzék el a legjobb moszk­vai klinikán. — De Vlagyimir Iljics, ez lehetetlen — felelt Koszuhin. — nekem dolgom van, várnak az elvtársak Szibériában. Kö­szönöm a gondoskodást, ké­sőbb feltételenül kikezeltetem magam... — Ilyen emberek — mond­ta Lenin miután elbúcsúztak — mindent megtesznek, min­den utasítást végrehajtanak, csak magukról nem tudnak gondoskodni. * S mi történt az aranykész­lettel? Kazányból nemsokára átszállították Moszkvába, az 1921. október 12-én megalapí­tott Állami Bankba. A nép aranyát a népgazda­ság helyreállítására fordítot­ták. Gabonát vásároltak érte az 1921—22. évi éhinség idei­jén, a volhovi és dnyeperi ví­zierőmű berendezéseiért fizet­tek vele. Egy részét — Lenin utasítására — a tudomány fej­lesztésére használták fel, így a Pavlov-intézet felszerelésé­re. Sok mindenre kellett az 1920-ban oly hősiesen vissza­szerzett aranykincs. A szilárd szovjet rubel megjelent a vi­lágpiacon s hozzájárult a vi­lág első szocialista állama ke­reskedelmi kapcsolatainak megszilárdításához. Utőlsaag Az Aranyvonatról eddig megjelent irodalom különbö­zőképpen, gyakran ellentmon­dásosan ábrázolta a Szovjet- Oroszország aranykincsével kapcsolatos eseményeket. A húszas évek munkáiból példá­ul hiányoztak a pontos adatok arról, hogyan ragadták maguk­hoz a fehérgárdisták a kincset, nem tudtak az arany mennyi­ségéről és végül arról sem, ho­gyan jutott, vissza a szovjet hatalom birtokába. A harmin­cas években először merült fel Zalka Máté neve, úgy, mint az Aranyvonat parancsnokáé. (A Karavajeva, Znumja. 1938. 8. sz.) Sok dokumentumanvag- ban értékes tudnivalók szere­peltek az aranyért folytatott harcokról, de az eddigi kiad­ványok. így „A polgárháború története” című mű korábbi kiadásai sem adtak választ sok fontos kérdésre. Az ötvenes évek végén a történészek és az írók újra foglalkozni kezdtek az Arany­vonattal. 1959-ben hasonló címmel filmet mutattak be, majd kiadták J. Dmitrijev re­gényét. Ezekben szó van az arany visszaszerzéséért foly­tatott harcokról. E művek írói szerint a vonat parancsnoka „Máté”. Ugyanakkor utaltak arra, hogy ezek az események 1919 nyarán játszódtak le, az aranyat többször átrakták egyik vagonból a másikba, az aranyat a tajgában rejtegették, elásták, felrobbantották egy aiagútban, és hogy az aranyat a Kolcsak-féle csapatok front­ján keresztül szállították Szov- jet-Oroszország belsejébe. Ezek a művek sajnos nem kel­lő mértékben vették figyelem­be a dokumentális forrásokat és a szemtanúk tanúságtátelét. A kételkedés az aranykincs- csel kapcsolatos bizonyos köz­lemények hűségét illetően már akkor felmerült az írás szer­zőiben, amikor „Fegyvertár­sak” című könyvükön dolgoz­tak, amely a magyar interna­cionalisták 1918—1922 közötti harcait dokumentálja. A Szovjet Hadsereg központi archívumának a szibériai ma­gyar internacionalistákkal fog­lalkozó dokumentumait tanul­mányozva a szerzők olyan adatokra bukkantak, melyet azt hivatottak bizonyítani, hogy az Aranyvonat kíséreté­vel az 1. nemzetközi ezredet bízták meg. Ezután a nem­zetközi ezredekről szóló okmá nyokból világosan kitűnt, hogy ez az ezred a szerelvény őrzé­sét az 5. hadsereg 30. hadosz­tálya 262. lövészezredének 3 zászlós’ i ától vette át. A 3. zászlóalj, mint az írásból kide­rül, Irkutszkból Acsinszkig kí­sérte az aranyat szállító vona­tot. A szerzők a 3. zászlóalj­nak a 30. hadosztállyal és az 5. hadsereg hadi-forradalmi ta­nácsával folytatott levelezésé­ben megtalálták azokat a do­kumentumokat is, amelyek ok­mányszerűen bizonyítják, hegy a 3. zászlóalj Acsinkszk állo­máson 1920. áprils 12-én adta át az Aranyvonat őrzését az 1. nemzetközi ezrednek. E le­velezésben szerepel először Varga István, mint a nemzet­közi ezred parancsnoka, vala­mint Mihályi Kálmán ezred- komisszár. .. .Varga! Sokáig talánynak tűnt ez a név. Persze az a kö­rülmény, hogy elég gyakori magyar vezetéknév, rendkívül megnehezítette a szerzők ku­tatómunkáját. annál is inkább, mert a nemzetközi ezred ada­tait az irattárak nem őrizték meg. Varga keresztnevére las- san-lassan mégis fény derült; egyes okmányok Istvánnak, mások Sztyepannak említik. Végre a fáradozásokat siker koronázta. A szerzők a Vörös Hadsereg parancsnoki állomá­nyának személyi dossziéi kö­zött megtalálták István Istvá- novics Varga kérdőívét. Ebből kiderült, hogy 1920. januárjá­ban nevezték ki a nemzetközi ezred parancsnokává, május 3-án érkezett meg ezredével Kazánvba. Rábukkantak a szerzők Varga özvegyére, An­na Alekszejevnára is, aki meg­őrizte Varga István okmá­nyait, fényképeit. Varga 1946- ban halt rúeg. Annyi valószínű, hogy még koránt sincs minden részlet felderítve az Aranvvonat sor­sáról. E sorozat összeállítója tolmácsolja az olvasókhoz a szerzők kérését: ha bármilyen okmánnyal, adattal hozzá tud­nak járulni a történet kibőví­téséhez, vagv a szereplők élet­rajzához. tudassák Kladt- Kondratvev: „Az Aranyvonat” c. könyvvének kiadójával, cí me: Politizdat, Moszkva A—47, Miusszkaja ploscsagl N. 7. (Vége) lalkoztak, most egyszerre sae- mébe ötlött a szabálytalanság. Tavasszal és ősszel naponta jelentkeznek fiatalkorúak, mert össze akarnak házasodni. Sok közöttük az, aid a katonai szolgálata előtt már nősülni akar, de a menyasszony még nem nagykorú. Az alkoholelvomó kezelés hi­vatalos intézése is ad mun­kát az osztálynak. Ebben a tevékenységükben az a vigasz­taló, hogy az elvonókúra 40 százalékában eredménnyel zá­rul. A tbc elleni küzdelem je­gyében folytatják le a szűrő- vizsgálatokat, amiket minden esetben százszázalékos mér­tékben végeznek el, mert csak így lehet célszerű. A tbc ma már nem népbetegség, pedig még másfél évtizede is az volt a Mátra alján. Lehetne még tovább folytat­ni a sort: mi mindennel fog­lalkozik az osztály, milyen kapcsolatokat épített ki a he­lyi tanácsi szervekkel, a la­kossággal, amiknek következ­tében egyre hatékonyabbá vá­lik a munkája. Nekik minden tevékenysé­gük a lakosság közvetlen ér­dekét szolgálja. (g. molnár) ták, ott a fürdőszobákat nem tudják használni, de a beren­dezés ezeknek nagy többségé­ben is megtalálható. Ma már a fürdőszoba nemcsak előírás az új épületekben, hanem igény is. Csak Márkáz példá­ját hadd hozzam bizonyíték­nak. A faluról bejáró üzemi munkás, de a tsz-ben dolgozó parasztember is szívesen hasz­nálja a fürdőszobát, Napi ügyek A járás lakói közül naponta többen is felkeresik az egész­ségügyi osztályt. Az ügyfelek között vannak olyan idős, munkaképtelen emberek, akik szociális segélyt kémek, elég gyakori a panaszos is, aki a szomszédját jön bevádolni, hogy a trágyadomb nincs az előírt távolságban a telkén. Eveken keresztül nem szólt ér­te, de mert valamiért összeszó­— Egyáltalán nincs bölcső­dénk. Pedig néhány község­ben, hogy csak Adácsot, Kará- csondot, Nagyrédét említsem, a lakosság sürgeti a bölcsőde megnyitását. A helyi tanácsok ugyan ajánlanak fel erre a célra régi épületet, ezeknek át­alakítása azonban nem gazda­ságos. A tsz-ek és a közegészségügy Még 1964-ben végigjárták a járás termelőszövetkezeteit és felmérték: milyen hiányossá­gok találhatók közegészségügyi szempontból a közös gazdasá­gokban. Megállapításaikat közölték a gazdaságok vezetőivel, akik azóta rendre, sorra eleget tet­tek a követelményeknek. — Egyedül Halmajugrán ta­lálható még a község területén egy olyan telep, amit ki kelle­ne helyezni. Persze, ennek anyagi feltételét kell előbb megteremteni. Más dolog az, hogy a termelőszövetkezetek még mindig nem tulajdoníta­nak elég nagy fontosságot a tereprendezés, fásítás, parkosí­tás követelményének. Ebben a kérdésben még fokoznunk kell a felvilágosítást. Bízunk ben­ne, hogy nem kell sokáig agi­tálnunk. Gond a víz Bármennyire is furcsa, a Mátra környéke szegény jó ivóvízben. Nézzük az adato­kat! Jó ivóvízzel rendelkezik 13 község, hat községben csak a lakosság egy részének jut jó ivóvíz, míg a többi négy köz­ségben egyáltalán nincs kifo­gástalan ivóvíz. Ezek: Gyön- gyösoroszi, Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos és Kisnána. — Mi a tennivaló? — Törpe vízműveket kell építeni. Hiába mondjuk ezt így ki, ha nincs hozzá anyagi fedezet. A községek ugyan tö­rekszenek a helyi vízművek el­készítésére, így például tavaly Domoszlón és Kisnánán fúrtak kutat, most már a víztársulat megszervezése van napirenden. — Ha már itt tartunk: mi a sorsa az új házakban kötele­zően előírt fürdőszobáknak? — Ahol még nincs vízveze­A bibliai tárgyú kompozíció a második nagybányai kiállí­tás szenzációja volt. Erdőben lovagló lovasok, hatalmas vá­szon. remek munka. A közön­ség azonban nem lelkesedett érte és nem is kelt el. Ferenczy Károly kiábrándul­tán panaszkodott Nagybányáin az őt ért méltánytalanság mi­att. Ha magános nem is, de a kormány megvehette volna! — Ha valaki most ötvén pen­gőt ád érte, bizony odaadnám — mondotta elkeseredésében. Barátai — élükön Hollósy Si­mon, a nagybányai művészcso­port vezetője —, csillapítgat- ták. Másnap a mester levelet kapott: „Tisztelt Művész Űr! Amennyiben még most is állja a kijelentését, hogy ötven pengőért eladná a képet, én hajlandó vagyok annyit adni érter Ferenczy Károly megdöbbent az első pillanatban, de hát amit mondott, megmondta, s a kép gazdát cserélt. Télen a remekművet egy műkereskedő tizenkétezer ko­ronáért megvette, s tizennégy­ezerért még aznap eladta. Alkony előtt Ferenczy Károly

Next

/
Thumbnails
Contents