Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

A művelődés •T' élidőben adódik a leg- több idő a művelődésre, tanfolyamokra falun. Ezekben a hetekben előadók, vitaveae- tők invitálják a szövetkezeti tagságot, a falu népét, hogy megvitassák, megismerjék a legfontosabb gazdasági, politi­kai, kulturális kérdéseket, tá­jékozódjanak a nemzetközi helyzetről és tisztázzák azokat a helyi problémákat, amelyek legjobban foglalkoztatják a la­kosságot. Ezeket a célokat szol­gálták az e télen is megrende­zett tanfolyamok, amelyeknek vezetésével képzett előadókat, üzemek, hivatalok vezetőit, szakembereket és pártmunká­sokat bíztak meg. Ezeknek a téli tanfolyamok­tára a téli tanfolyamon ígérte meg a szövetkezet vezetősége, hogy igazságosabb prémium­rendszert vezetnek be. Kará- csondon a közös vagyon iránti felelősség csendült ki a vitázók szavaiból, amikor többek kö­zött helytelenítették, hogy a vezetők szeme láttára árulják a községben a termelőszövet­kezetből lopott műtrágyát. Igaz, a vita egynéhány eset­ben nem a legfontosabb kérdés körül forgott, akadt hely, ahol arról vitatkoztak, hogy annak idején miért ragaszkodtak Hörthyék a királysághoz, Nagy- fügeden pedig azt kellett tisz­tázni, hogy mivel létszámban nak a népszerűsége egyre nö­vekszik. Mátra balián az 1200 lakosból több mint 300-an vet­tek részt az előadásokon, vi­tákon, Tófalun alig maradt csa­lád, ahonnét ne jelentek vol­na meg a téli tanfolyam ren­dezvényein. Mezőtárkányban majdnem egyszerannyian láto­gatták az előadásokat, nézték a tv politikai előadássorozatát, minit ahogyan számították. Igaz, több fiatal is „elfért" vol­na még az előadótermekben, de az érdeklődés és az aktivi­tás legtöbb helyen így is felül­múlta a várakozást Nem véletlen ez a fokozott érdeklődés, hiszen olyan témák kerültek tanulmányozásra, vi­tára, mint a párt IX. kong­resszusa, a harmadik ötéves terv, a szocialista tudat kiala­kításának problémája. A tan­folyam hallgatói megismerték, hogy az új gazdasági mecha­nizmus milyen hatással lesz a közös gazdálkodásra, nagy ér­deklődéssel hallgatták az új szövetkezeti nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos ismertetőket, de sor került sok helyi vonatko­zású ügy tárgyalására is. A téli tanfolyamok vezetői, előadói két héten keresztül részt vet­ték a falvak minden gyűlésén, előadásán, családokhoz látogat­tak, egyéni beszélgetéseket folytattak, eljutottak a távoli tanyákra is, hogy elvigyék a legfrissebb híreket és tájékoz­tassák az ott lakókat a párt politikájáról, az aktuális kér­désekről. í* 5 az emberek őszintén vé­■*-i leményt nyilvánítottak, javasoltak, kértek, bíráltak. A mezótárkányiak helyeselték az új termelői árrendszer és fel­vásárlási rendszer bevezetését, mondván, így egyenlő partnere lesz termelőszövetkezetük a felvásárló vállalatoknak. Tó­falun Dajkó Imréné javasla­nagyobb, miért nem a paraszt­ság a társadalom vezető osz­tálya. Ezek a vitáik, őszinte beszél­getések, a helytelen gazdasági és politikai nézetek tisztázá­sára kedvező hatással volt a falvak politikai, gazdasági éle­tére. Sírokban például meglá­togatták azokat a szövetkezeti gazdákat, akik hosszabb ideje non vettek részt a közös mun­kában, s azóta közülük már je­lentkeztek is dolgozni. Abasá- ron az asszonyok érdeklődése nőtt meg a szövetkezetbe való belépés iránt Sok esetben to­Az első napom ez Visontán. Rettenetesen ideges vagyok. Üj munkakör, új emberek —, s reggeltől állandóan arra gondolok, hogyan érek visz- sza Gyöngyösre időben: fél hatkor legkésőbb él kell hoz­nom a gyereket az óvodá­ból. a busz meg háromnegyed hatkor indul. Azelőtt az Izzóban dolgoz­tam, de a három műszakot nem bírtam. Nyáron szinte állandóan éjszakás voltam... Különben borászati techni­kumot végeztem Villányban. — Megjegyzem, a borá­szat nagyon jó szakma. — Igen... de amikor gyakornok voltam egy tsz- ben, s megkérdeztem egy öreg szőlőművelötől, hogy miért nem a legújabb per­metezés zert használja, rám! formed t: „Amikor a te szü­leid, kislányom, még pen- delyben jártak, akkor már nekem olyan borom volt amit az életben nem ittál, nem is fogsz...” És mennyi ilyen esetem volt még Nem mer­tem én tsz-ben borász lenni. S otthagyta a szakmát, amit 4 éven keresztül 400 kilomé­terre az otthonától tanult. Mert ő nem viaskodik. hetei vábbították a téli tanfolyamok előadói a vitában elhangzott kéréseket javaslatokat, és ahol lehetett, azonnal intézkedtek is. Kömlőn az ifjúsági klub rossz berendezéseinek sürgős javítá­sát szorgalmazták, Bekölcén 140 nő foglalkoztatására tettek javaslatokat «* aldebrőieknek abban segítettek, hogy SZTK- előadót kapjanak, hogy alapo­san megismerjék a nyugdíjren- deletet A fedémesiek azt sze­retnék, ha ateista előadásokat tartanának, hogy ellensúlyoz­hassák a szekták befolyását A szent dóm onkosiak jogos kéré­sét is továbbították, hogy a földes, egészségtelen, régi kis „irodaházukat” a mai követel­ményeknek megfelelő épületre cserélhessék. G miközben a falura ment ^ mérnökök, mezőgazda- sági szakemberek, munkások, vezetők két héten keresztül ta­nítottak, vitáztak, ők is sokat tanultak. Megismerve a falu gondjait, örömeit, olyan ígéret­tel távoztak a falvakból, hogy ezután is gyakran visszatérnek majd, segíteni a gondokon, osz­tozni az örömben, erősítve a falun és városon élő emberek kapcsolatát Kovács Endre A* egyik vasárnap Gyön­gy öseoly moson a bisztróban elhúztuk az előtért és a bel­ső helyiséget elválasztó füg­gönyt Bent csupa fiatal ült hangulatvilágítást csináltunk, szólt a zene, táncoltunk. Kint az idősebbek állva ittak, s akik már berúgtak, duhaj­kodtak, hangoskodtak. Egyszer valaki hirtelen fél­rerántotta a függönyt és két-három hangoskodó beron­tott: „Itt nem különülünk el és nem húzzuk be a függö­nyöket egyelőre ezt a biszt­rót még mi építettük nektek”. Rögtön megváltozott a han­gulat a tánczenébe belehar­sogtak a férfiak, az asszo­nyok él akarták vinni a lá­nyaikat mert nem tetszett nekik a hangulatvilágítás. Hát nem lehetne külön az öregeknek és külön a fiatalok­nak egy szórakozóhely? “ Láttam én már sok fia­talt is duhajkodni. — Igen... de mi szeretünk táncolni, nem kötünk bele a másikba... Megjegyzem, hogy a mel- lettünk lévő asztalnál két húsz év körüli fiatal fel akart állni, de roggyant térdekkel visszaesett... ‘-berkovtts-* Megiegyxé sok Két ifjú monológjához ft éprfaefő/efőf f tin Is; ÚSZTA GYULA HA VALAKI Úszta Gyula altábornagy nevét hallja, azon­nal, önkéntelenül is a második világháború utolsó hónapjai­nak eseményei jutnak az eszé­be. Ezen belül is azoknak a partizánoknak halálmegvető bátorsága, akik a Kárpátok erdeiben, szlovák hegyek kö­zött támadták az emberi mi­voltukból kivetkőzött, vér­szomjas vadállatokká süllyedt fasisztákat és hírhedt kiszol­gálóikat, a nyilasokat. Úszta Gyula is ezek közé a partizánok közé tartozott. Az életrajzi adatok általá­ban nem sokat mondanak, de Úszta Gyula esetében a jel- lemfejlődés, a kommunistává érés állomásait mutatják meg. Nagyúton született 1914-ben. paraszti családból. Rá is az úri Magyarország hárommillió koldusának sorsa várt: amikor már kenyérkeresővé erősödött, mezőgazdasági munkás lett. Szeretett volna kitörni a min­dennapi kenyér gondjának szűk keretei közül, jobbra., többre vágyott, mint amennyit akkori társadalmi helyzetében jövőjeként maga előtt látott. Erdőőr lett. Aztán a második világhábo­rú őt is megtalálta: a behívó fákényszerítette az akkori tiralkodó osztály hadseregének egyenruháját. Szíve azok kö­zött fogott volna fegyver«, akik a nép szabadságáért, bé­kés, boldog életéért küzdöttek: a vörös csillagos harcosok kö­zött. Aztán találkozott velük, vállalta sorsukat, sőt: annál még egy kicsit többet is. hi­szen a partizánokat a fasisz­ták soha sem tekintették kato­nának. Eszerint bántak is ve­lük, ha valaki közülök a ke­zükbe került Az Uszta-csoport hősiesen helytállt, a lakosság szívesen támogatta küzdelmüket. A felszabadulás után a párt­központ a Zemplén megyei pártbizottság, majd Zemplén megye főispáni hivatala volt Úszta Gyula munkahelye. Va­lamikor azt mondták volna: micsoda karrier! Az egykori parasztfiú, mint főispán...! A NÉPHATALOMÉRT folyó harc civilbe öltözött katonája­ként foglalta el a főispáni szé­ket. Az egykori parasztember szívét vitte oda is magával, osztályos társainak céljaiért fáradozott akkor is. Majd ismét a katonaruhát öltötte magára, de most már a nép hadseregének egyenru­hája feszült parasztian izmos alakján. 1956-tól 1962-ig a hon­védelmi miniszter első helyet­teseként végezte a rábízott munkát. Es hogy milyen siker­rel, arról számos kitüntetése tanúskodik, többek között a Vörös Zászló Érdemrend és a rörös Csillag Érdemrend. 1949. óta képviselte a nép érdekeit a legfelső törvényho­zó testületben, az országgyű­lésben. Azon sincs mit csodálkozni, Húszezer íag * Mintegy húszezer tagja van megyénkben a biztosítási és önsegélyező csoportoknak. A csoportok tagjaik számára vál­tozatos programot állítottak össze az elmúlt évben az Álla­mi Biztositó segítségével, hoz­zájárulásával. A tagok közül 260-an vettek részt a különféle üdülésekben, sokan a debreceni termelőszö­vetkezeti üdülőben töltöttek kellemes két hetet, negyven­négyen pedig a Magas-Tátra szebbnél szebb üdülőhelyeit keresték fel. Az üdülések mellett több al­kalommal rendeztek társasuta­zásokat, amelyeken több mint 1200-an vettek részt. A nyár folyamán a társasutazások részvevői ellátogattak Szegedre, ahol megtekintették a szabad­téri j tékákat, három alkalom­mal pedig Budapestre utaztak feL A csoportok mintegy 1400 tag részére utaltak ki külön­féle segélyt. Az üdülésekre, társasutazásokra és a segélyek­re közel hatszázezer forintot költöttek. Misi bctcäi Barith Mihály kerekén há­rom évtizede szabadult a szak­májában, egy átányi mester füstös kis műhelyében. Innen, felnőtté válásától számítja az életét... A harminc etetendő alatt sokfelé megfordult már — em­lékezik — dolgozott a kispesti traktorgyárben, kinn járt a fronton, javította a Vöfós Had­sereg telefonkészülékeit, majd visszatért a falujába. Atány- ban bábáskodott az ifjúsági szervezet születésénél, a ta­nácsnál vállalt munkát, volt magánkisiparos és taz-elnök, utána pedig ide jött, az egri Sas útra, a Heves megyei Ta­nácsi Épftőpar és Épületszere­lő Vállalat telepére. Ogy mondja, hogy mindjárt a lakatosműhelybe került, a sa­tupadok ismerős világába. Oj ember volt: igyekezett, bizo­nyítani akart. Hamar észrevet­ték a régi szakmunkás szor­galmát, ügyességét, s egy Idő után bizalmat szavaztak neki: Baráth Mihályt csoportvezető­vé léptették elő. Ezen a poszton — magyar* rázza — természetesen megint kellett mutatni valamit. Hoz­záértéssel, jó érzékkel, erős kis csápé töt kovácsolt össze, olyan szocialista brigádot, amely a műhely korábbi 260—270 eaer forintos havi termelését tavaly már 340—S50 ezerre javította, s olykor — például november­ben — a négyszázat is elérte. Tizennegyedik éve tágja a pártnak, s szakszervezeti ta­pasztalatait jelenleg a Sas úti telep képviselőjeként kama­toztatja... Sokat ugyan még nem tett — szerénykedik csupán néhány bérügyi pa­nasz orvoslásában, apróbb, szociális jellegű kérések telje­sítésében segített. No és — el ne felejtse — egy kicsit élére Megjelent a hóvirág. Zöld szár, fehér vi­rág, illat semmi Valójában nem is szép. Az emberek mégis megállnak előtte, nézik, ve­szik, hazaviszik — a hóvirág a tavasz hírnö­ke. Mínusz 10 fokos fagyban, február kö­zepén, amikor a meteorológiai jelentéseket is dideregve hallgatjuk, aggódva figyeljük a szenespincék állapotát: ekkor jön a hóvirág, és illattalan szerénységével a tavaszról zöldéit nekünk. Tetszik nekem a hóvirág merészsége. Ren­díthetetlen optimizmusa — s legfőképpen ez, hogy mindig igaza van. Az optimizmusának. Emberek, tanuljunk a hóvirágtól! h-et állt a vállalati sportmozga­lomnak, részt vett a futball - és az asztalitenisz-mérkőzéuA megszervezésében, s a vezető­ségnél „kihajtott" két garaái**- ra laböarú gó- feűszereléBt. Misi bácsi 4« érvéé. A aagy telepen és a vállalat más rész­legeinél is jól isnerik, szene ük. tisztelik — szívesen for­dulnak hozzá tanácsokért, tud­ják, hogy hasznukra lesz. A „laktanyában” ő a szállá» felelős, a közös gondokon dél­után, este is osztozik. Egyszerű, köznapi ember — mint vallja —: csupa apró eredménnyel... Ama büszke csupán, hogy — úgy érzi — eddig még mindenütt megállta a helyét, eddigi életéért nem kell szégyenkeznie. Ha a szakszervezeti bizott­ságba újra beválasztanák, szí­ve szerint leginkább a sport- munkát támogatná, a labdarú­gókat segítené. Ehhez var; kedve... (gyótú) VÁLASZTÁSI MOZAIK Száznál többen ülnek az is­kolapadokban. Férfiak, nők ve­gyesen. Az elnökség már elfog­hogy annak az osztálynak a legfőbb tulajdonságait, amiből származott: az egyszerűséget, az igazság iránti töretlen va­gyat, a valóság tiszteletét az aranysújtásos, vörös paszo- mányos altábomagyi egyenru­ha alatt is megőrizte. Ahogy az atkári jelölő gyűlésen ott állt választói előtt, ahogy szót értett velük országos és köz­ségi ügyekben, ahogy vissza­idézte az egykori találkozáso­kat, amelyek közül az egyik a közös aratás emlékét is fel­elevenítette, ahogy póztalan közvetlenséggel átfogta a régi ismerősök vállát a személyes találkozások során: mind azt fejezte ki, hogy közeli ismerő­sök állnak esounással szem­ben, akiknek ismeretségét \z azonos élettapasztalat tette méllyé, meghitté. A 9-es számú országgyűlési választókerület lakóinak nem kellett törniük a fejüket, Kit jelöljenek olyat, aki érti az életüket, érti a vágyaikat, aki az 6 fejükkel gondolkozik, az ő szívükkel érez. ÚSZTA GYULA altábor­nagy, az egykori partizán, az egykori paraszti élet részese, maradéktalanul egy ma is azokkal, akik bizalmukkal megajándékozták, képviselő­jelöltjükké tették. (Százezrek politizálnak) lalta a helyét, a járási jelölt is az emelvényen ül. Az utolsó padban ülök és el-elkapok egy- egy véleményt. — Derék embernek látszik... — No, csak nyugtával di­csérje a napot. — Kiféle? Néhány perc és a jelölt be­mutatkozik, elmondja rövid élettörténetét, eddigi munkás­ságát A teremben egy rezdü­lés sem hallatszik, mindenki figyel. Amikor a jelölt leül. valaki feláll: — Aztán mondja már, elv­társi Volt-e már valamikor ta­nácstag? Akár járási, akár községi? — Nem voltam. Űjabb jelentkező: — Azt kérdezem a jelölt elvtárstól, van-e családja, gye­reke? Mintha közvetlen beszélge­téssé formálódna a jelölő gyű­lés. Még elhangzik néhány kí­váncsi kérdés, aztán felcsattan a taps. — Éljen, jó lesz! — kiált egy ötven körüli férfi. 2. Szihalmon a tanácsnál ülünk. A pedagógus tanácselnök a vá­lasztásokkal kapcsolatban tájé­koztatja a megyeieket. Néze­getjük a jelölt tanácstagok név­jegyzékét, azt is, kik marad­tak ki. — Szinte pezseg a közélet — mondja az elnök. — A napok­ban ketten is szóltak; — Elnök elvtárs, én szíve­sen lennék tanácstag... Akaratlanul is visszaemlók- szem az első, második tanács­tagválasztásra, amikor napokig kellett valakit agitálni, hogy vállaljon szerepet a közügyek intézésében, a politikában. És most, 1967 tavaszának küszö­bén, ott tartunk, hogy önként jelentkező tanácstagok is van­nak. És tűni a legfontosabb, nemcsak Szihalmon. A jelölése­ket, a népbizalmat a dolgozók megtiszteltetésnek veszik. így van ez jól, így van rendjén. 3. A füzesabonyi járás egyik községében járási tanácstagot jelölnek a járási tanács vb- el nőkének személyében. Náci fi­náléra nincs szükség, hiszen fa­lujuk szülötte az elnök, közü­lük való. A taps már akkor felcsattan, amikor a népfront képviselője kiejti száján a ne­vét. Később hallgatjuk a hozzá­szólásokat: lebontásra vár az iskolaszertár, néhány száz mé­teres út kellene, hogy az autó­busz a falu alsó végére is el­jusson. Egyszer egy idős, ba­juszos bácsi kér szót. Pana­szolja, hogy a szükségóvodát messzire tették a központtól, sokat kell a gyerekeknek gya­logolniuk. ízes, zamatos ma­gyarsággal beszél, hangja ha­tározott, kemény. Tetszik ez a típus, szeretem hallgatni. A já­rási elnök felé átsúgok az asz­tal fölött: — Ki ez az ember? Elmosolyodik, aztán a tenye­re mögül visszasúgja: — Az édesapám ... — szalag —= Mmism3 (gmf) 1967. február 17.. péaí*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents