Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-16 / 40. szám

Hangverseny, ahol mindenkinek sikere van Növendékhangverseny az egri zaneiskolában Zz nem túlzás, semmikép­pen, sőt: hagyomány. Az egri zeneiskola rendszeres évi növendékhangversenyei­nek kedves hagyománya, amelyen a legkisebbektől a legidősebbekig bemutatják produkciójukat a hallgatók­nak * elsősorban szüleik­nek. Egv kis számadás, amely többet jelent a félévi vagy év végi indexnél: pó­dium, szereplés!... A kedd esti a tanév har­madik növedékhangversenye volt, ötvenöt zeneiskolás sze­replésének élménye. Először az apróságok lép­tek a közönség elé, rövid szoknyácskákban, vagy fér­fiasán megkötött nyakkendő­vel — és a szokásos lámpa- lázzal.Ez kell, enélkül nem hangverseny az — első hang­verseny. A produkciók? Amit tanultak az órákon. A zon­goristák, mint Gergely Erzsi és Holló Sanyi, a „Zongora ABC”-bői adtak elő darabot. Voltak, akik már Bachot. Beethovent is játszottak, ked­ves kis menüetteket, tánco­kat. .. Birkózás a hangje­gyekkel, a hangszerrel — ez is volt, de minden küzdelem fényes győzelemmel végző­dött, mosollyal és tapssal ju- talmazottan. A hegedűsök — hegedűitek... Uzelmann Ka­ti le nem vette szemét köny- nyen engedelmeskedő ujjai- ról: szemmel-füllel ellenőr­zött, majd győzelmes mo­sollyal befejezte kedves pro­dukcióját. írhatnánk minde­gyik gyermekről, mert egy­formán megérdemelnék, Ga- lovics Laci csellójátékárói vagy az est első nagy sikeré­ről, a klarinétot tisztán, szé­pen megszólaltató Sátori Bé­láról, a fuvolás Lovász Gabrielláról, az apró Farkas Éváról, vagy az egyik legna­gyobb siker szerzőjéről. Bán­hegyi Gézáról, aki bár má­sodéves, komoly tehetségről árulkodott magabiztos, tiszta, élményt jelentő játékával. Vastapsot kapott, ismételnie kellett. A hangszerszólók és duettek mellett helyet kapói4 az ének is, Szűcs András és a már több hangversenyről ismert Lúgost Melinda sze­mélyében. A szünet után az első szám egy duett volt, Kneur Kis- dob-duettjét Kmecz Béla és Káló László adták elő — nagy sikerrel. A többi fellé­pő növendék még több tap­sot aratott, akik nagyobb­részt már koncertek előadá­sára is vállalkoztak. Közülük a kis Misura Bélát és a szintén sok tehetséget eláru­ló Cserháti Károlyt, vala­mint Pók Ibolyát említjük meg. A műsorban két fiatal csellista, Angyalost László és Losonczy Györgyi is feltűnt szép tónusú játékával, míg Korepta Katalin egy igen ne­héz és szép Bartók-mű, a Medvetánc tolmácsolásával lepte meg a közönséget. Talán kissé hosszúra nyúlt a hangverseny, de élményt, sikert jelentett mindenkép­pen. Számot adott arról, mit tanultak az „újoncok” és arról is, hogyan fejlődnek, haladnak az idősebb növen­dékek. fkátai) A galambdúcok rekorderei HOHO: m. Ramszesz koro­názásáról postagalam­bok vitték meg a hírt Eger, Kertész utca 175, Ba­logh Kálmán lakása. Kis ház, mögötte fásfészer, hozzáépített galambdúcokkal. Bennük félt­ve őrzött, szép tollú madarak­kal. Híres ökölvívó volt Balogh Kálmán. Mérkőzéseinek ered­ményeit — az ország bárme­lyik részén is volt az — min­denkinél hamarabb tudta meg a családja, a szurkoló barátai. Utazótáskájában mindig he­lyet szorított egy-két postaga­lambjának, azokra bízta üze­netét. Másfél évtizednél is több, hogy végleg szögre akasztotta a kesztyűket, sza­bod idejében csak a galamb­jainak á ő az Egri Postaga­lamb Egyesület elnöke. Az angol királynő is galambász A tudomány egyik érdekes- pV>blémája az a kérdés, hogy •mart és hogyan talál vissza a messzire szállított postagalamb — néha több ezer kilométer távolságból is — a galambdúc­ba. Mit tud a történetükről az egri galambász? — Perzs'ában egymástól mintegy 50—60 kilométeres tá­volságban postagalamb-állo- tnások működtek. Az igaz, hogy szolgálataikat csak a gazdagok vehették igénybe. Magyaror­szágon Zrínyi Miklós idejében tesz először említés postaga­lambokról a krónika. Monte- cucoolinak ilyen módon jut­tatta el leveleit a hős várvédő kapitány. Mióta versenyeznek a ga­lambok? — Hiteles története van. 1840-ben, a belga Verviers vá­roskában három kereskedő fo­gadást kötött a hírhozó ga­lambjaira. Az első egy órát „rávert” a többire. A fogadást megismételték, a győztes ga­lambot megünnepelték a vá­ros lakói. Ez volt az első ver­seny. A nálunk honos sport postagalambokat is Belgium­ban tenyésztették ki. Azóta népszerű sport, sok százezer ember kedves hobbyja lett a világon. Az angol királynő is hódol ennek a szenvedélynek Halle—Eger: 10 óra 39 perc Pontosan ennyi idő alatt tet­te meg a 730 kilométeres tá­volságot Balogh Kálmán egyik madara. 4 IfenűmIf 1967, február 16„ csütörtök — Tavasszal alapozó edzé­seket tartunk. Nagyon rövid távolságról eresztjük el őket, míg meg nem erősödnek a re­pülőizmok. Évenként több ver­senyünk is van, Csehszlová­kiában, NDK-ban röpítjük fél a „versenyzőket” és mérjük, melyik ér haza a leghamarabb. Tíz éve az ország mintegy hat­ezer tenyésztőjével közösen vettünk egy 12 tonnás speciá­lis gépkocsit, amely egyszerre tízezer madarat tud elszálb'ta- ni és még Rostockban is buda­pesti vízzel oltják szomjukat. A versenyekről nagyon sok díjat, oklevelet kapott az egri galambász. Melyikre büszke leginkább? — 1961-ben Rostockból startoltak a galambok. A 877 kilométeres távolságot 657 mé­teres percenkénti átlagsebes­séggel röpülte az egyik „pos­tás”. Galambjaim közül került ki a II. és III. helyezett. Egy másik galambomat 1964-ben, Halléban reggel öt órakor en­gedték fel a levegőbe és 15 óra 39 perckor itthon volt. választási tervet készítettem, aztán elaludtam. Álmomban otthon jártam, rengeteg volt a munkám, vá­lasztásra készültünk, és én voltam a járási titkár. Eligazítottam mindenkit, terveket készítettem, szem­pontokat adtam, utasítottam, kértem, teljes gőzzel dolgoz­tunk. — Jóska fiam, vidd ki ezt az ezer darab plakátot Kis- nánára, ne lustálkodj, eleget lazsáltál az éjszaka, mindég csak alszol, nem lehet vele­tek együtt dolgozni. Jóska meg azt válaszolta nekem, hogy az a vacak 40 ki­lométer neki semmi se vol­na, de kilyukadt a járási pártbizottság biciklijén az el­ső kerék belső gumija. És a pártnak, szégyenszemre any- nyi pénze sincs, hogy a Far­kas gumisnak kifizesse a ra­gasztást. Ezért nem viszi, szájait velem, járás első em­berével. Ezt a címet velem délelőtt a megyetitkár tudat­ta. és lelkemre kötötte, hogy ezt vegyem tudomásul. Ebéd­nél elmondtam a feleségem­nek is. aki azt válaszolta, hogy ne dilizzek. Nincs tekintélyem. Ezzel a Jóskával is együtt voltam inas. Semmibe se vesz, azt mondja, ne játsszam a főnö­köt és a plakátot az istennek se viszi, amíg nincs bera­gasztva a gumi. A polgári pártoknak meg tele a buk- száiuk pénzzel. Hogy fogunk mi itt győzni, ez a Jóska mee nvafog itt nekem, mint afféle kispolgár. Nem új ez nála, ilyen volt inasikorában Tavaly Brünrrből röpítettek. Azt a versenyt egy másik eg­ri, Brázovics György madara nyerte, 1674 postagalamto kö­zül ért célba elsőnek. A csalás kizárva Elmés saerkezető őre nyug­tázza az érkezést, amelyet nem lehet félrevezetni. Az egriek­nek 15 van belőle. Balogh Kál­mán elmagyarázza, hogy a ga­lambokat a verseny idejére gumigyűrűvel látják eL Ha hazaérkezett, ezt a gumigyűrűt be kell termi a versenyárába és az azonnal blokkol. — A nyugati országokban óriást fogadásokat kötnek a galambokra. Nyugat-Németor- saágban, Belgiumiban, vagy Hollandiában az első díj egy személygépkocsi. Egerben har­minc ember hobbyja a tenyész­tés és a versenyzés. Galambja­inkkal gyakran hozunk hírt fontosabb labdarúgó-mérkő­zésekről, de a legfontosabb számunkra a versenyzés. Pilisy Elemér Cntíckek Behívatom a szakmaközi bizottság elnökét, hátha an­nak van pénze. Esernyővel jön, azt mondja, odakint sza­kad. — Mi vagy te, elvtárs, for­radalmár, vagy Chamberlain? Vedd tudomásul, hogy egy bolsevik nem hord esernyőt Jól néztek volna ki 1917-ben a mi elvtársaink. Esernyővel! — Akkor hideg volt és Oroszországban nem esett az eső — szemtelenkedik az el­nök. — Egyébként mennyi pén­zetek van? Adjatok valamit a pártnak. Hagyjatok fel ez­zel a szdndikalista hülyeség­gel. Lyukas a biciklink. A szakmaközi bizottság el­nökét mi raktuk a zsírosfazék mellé. 400 forint volt a fize­tése, joggal vártam, hogy a zsebébe nyúl. Adott is, aztán eltávozott Délután átsattyogtam m városi pártbizottságra. A vá­rosi titkár bokszoló volt, és jó barátom. — CSAK A KflTDÖ ÉRTI meg a küzdőt — köszöntöttem őt. és mert nem értette, hogv mi balom, mondtam neki. hovy érvben most olvastam egv k’asznVustól. Eseti “ft a vá- gvíVScon ö js felhqsz- náTbettfl e szén »ondo’rtot. — Ninos eav Ids nénzed. Feri — kérdeztem tőle. — Egv huncut vasaim sincs — válaszolta. Közben belőtt esy assz/vnv. és azt mondta: — A titkár elvtársnak kül­dött egy kis disznóeprólékot A T. HÁZRÓL JELENTIK Mérés» Tibor krónikája öt évtized történetében la­pozgatunk a magyar képviselő­ház naplójából. 1867-ben hang­zott el az első hozzászólás, amelyet szó szerint közlünk, és az első világháború kirobbaná­sa előtti időkben jegyezték fel gyorsírók krónikánk utolsó idé­zetét. SZAVAZZON-E A KÉPVISELŐ? 1867. október 23. A Tisztelt Házban házszabályvita folyt, és afölött tanakodtak: vajon a képviselő köteles-e szavazni? Pulszky Ferenc azt mondta: — Ez igen csekély dolog; ha­nem elvkérdés van benne. El­hiszem, hogy eddig így volt a gyakorlat; hanem én erre néz­ve a házszabályokban nem lá­tok semmi intézkedést. Én ezt át nem látom, meglehet azért, hogy soká voltam külföldön, hol ily dolog nem szabad: mért az angol parlament minden tagjának kötelessége, hogy le­gyen véleménye minden tárgy­ban, vagy igen, vagy nem; de az nem lehet, hogy ne szavaz­zon. Ott ezt oly szigorúan kö­vetelik, hogy aki nem akar sza­vazni, azt be is zárják. (Nagy derültség.) Almásy Ferenc képviselő vi­szont azt állította; — Tisztelt képviselő úrnak tetszik hivatkozni a külföld példájára. Mondja, hogy kül­földről jött, ott sokáig volt A külföldi emberek sokat mesél­hetnek nekünk; de én úgy tu­dom, hogy az angol parlament törvényei szerint a szavazni nem akarókat nem zárják be, hanem kötöttél fogják be, hogy szavazzanak (általános derült­ség). Olyan ez, mint a kormány- párti szavazás (viharos derült­ség) minálunk! JÓKAI FEJE Töredék az országgyűlési napló 1882, május 22-i feljegy­zéseiből. Jókai Mór bejelen­tette; — Tisztelt Ház! Bocsánatot kell kérnem a Tisztelt Háztói, hogy a legközelebb múlt ülé­sen, akkor, mikor gróf Apponyi Albert tisztelt képviselő úr be­szédét tartotta, nem voltam je­len. Tévedésből azt írja a gyorsírói tudósítás: „Jókai Mór fejévei tagadólag int...” Én a fejemet mindig magáimnál szoktam hordani! A KÉTFEJŰ SAS 1893. április 22. A független­ségi és 48-as párt szemében nagy gerenda a "vűlölt oszt­rák kétfejű sas címerének túl­tengő alkalmazása Magyaror­szágon. E napon számos in­terpelláció hangzott el a két­szárnyán kóstolónak N. eivtárs. Tudja, akinek elintézte... Repült az asszony, a hurtca, a tál, minden. — Ezek a polgárok állan­dóan környékezik a forradal­márokat — dühöngött Feri. Csörgött a nyálam, de egyet­értettem vele. Átmentünk az előadóterembe, levetettünk kabátot, inget, mindent, ott álltunk egy szál gatyában, bokszkesztyűt húztunk, és megdolgoztuk egymás képét. Később elmentem hozzájuk vacsorázni. Ruszlit ettünk, deszkasovány feleségének már csak a hagymából jutott. OTTHON ELZAVART az asszony a hagymaszaggal együtt. A konyhában az anyósom és a feleségem előtt levágtam egy jó kis szek­tás dumát, hogy hagyják ab­ba ezt a kispolgári finnyás­ságot — A feleségednek magas szárú cipő kéne, fiam, nehéz már neki a magzat — mond­ta az anyósom. — Ha győzünk a választá­son, az is lesz. Addig viszont szeretném leszögezni, hogy az én feleségem fiatal, azonkí­vül erró1 is tudok, hóffy naey- snvárri 13 éves v©H. a évkor előtör szült, azután tizeo- négvszer em-más után És mindig mezft’áb hordta ki a gyerekeket, az apámat is. Felesőyem nevetett, anyó­som art mondta, hogy ő nem így képzelte. Azután háromszor túlvilág! hangon zörgőét agyamon a fejű sasos címer ügyében. Thaly Kálmán ezeket mondta: — Egynéhány nap óta az egész ország, különösen az ál­lami épületek, legkivált a ma­gyar királyi államvasutak pá­lyaházai, 'ottógyűjtődék, adó­hivatalok, pénzügyi épületek és mindennemű dohánybeváltó intézetek el vannak árasztva a legközjogellenesebben kombi­nált kétfejű sasos címerek özö­nével, úgy, hogy valóságos ma­dárketreccé vált Magyarország. (Derültség.) VÁLASZTÁSI ATROCITÁSOK 1895. március 19. Az ezeréves kiállításra készülődött Magyar- ország. A Tisztelt Házat napo­kon keresztül felzaklatták a nyitrai választási atrocitásokról elhangzó interpellációk. Horto- ványi József képviselő amiatt interpellálta meg Perczel De­zső belügyminisztert, mert Tar- nóczy Gusztáv nevű nyitrai vá­lasztási elnök, jóval a válasz­tást megelőzően, hirdetményt tett közzé, melyben korlátozni akarta a választás területén lakók mozgási szabadságát, holott ez a jog őt csak a vá­lasztás napján illette volna meg. Pergessük vissza az 1895- ben kibocsátott választási elnö­ki hirdetmény egyes filmkoc­káit, melyek Hortoványi kép­viselő olvasásában így hang­zottak ei: .. .ezért figyelmeztetem, hogy a Megyeház utca, Káptalan ut­ca, Hosszú utca, Pár utca és ezekkel szomszédos utcák la­kói magukat egy nappal előbb élelmiszerekkel lássák el. (Hosszan tartó derültség.) Az ezen utcában levő házak ka­puinak elzárását is célszerűnek tartanám, valamint figyelmez­tetem a város összes háziurait, hogy tűzbiztonság szempontjá­ból. .. (Hosszan tartó derültség. Felkiáltások: Fecskendők!) .. .szükséges óvintézkedéseket megtegyék. A nem szavazó tisztelt közönséget psdig ezen­nel felhívom, hogy a menetet csak ablakokból nézze. (Derült­ség.) Csoportosulás nem fog tűretni, jó lesz ettől óvakodni, nehogy valaki testi épségében kárt szenvedjen. (Viharos de­rültség Zaj. Elnök csenget.) Hasonlóan figyelmeztetem a tisztelt választókat, hogy min­den községbeli párt csak egy nyéllel ellátott zászlóval jelen­hetik meg. (Zajos derültség.) A többi zászlórudak a választási területen kívül hagyandók. (Za­jos derültség.) A nem választók a választási területtől magukat távol tartsák (Derültség.) és annak műveletébe sehogyse avatkozzanak, hanem folytas­sák rendes napi teendőjüket szót Aztán búgott, aztán si- koltott: — Neeem... líígy... Re­pültem a felhője fölött Készülünk a választásra. Korán keltem. Hatalmas fe­kete kocsi jött értem a laká­somra. Dühös voltam, mert a háromszobás-ös&zkomíortos kislakásomban valami lehe­tetlen ördög túlméretezte a távfűtést A feleségemre is dühös voltam, mert bár jó idő volt ő nem az olasz orkán­ját vette fel, hanem a jugo­szláv bőrkabátját A mille­náris pályánál megálltunk, megnéztem Jóskát aki leg­újabb 500-as Puch-jávai kö­rözött a salakon. Csak intett felénk, hiába, nevétől vissz­hangzik az ország. Délután átmentem a váro­si titkárhoz, az iroda ajtajára az volt ráírva: Miniszter. Ferit miniszter elvtársnak szólítottam. Azt mondta: marha vagy, és hurkával kí­nált. — öltünk — mondta, és jó­kat csámcsogtunk. Hű. ha az emberek ezt megtud iák, hogy a miniszterrel egy tál­ból hurkáztam. A SZAKMAKÖZI BIZOTT­SÁG elnöke is átjött Ferihez, hozott a SZOT-ból, ahol most titkár, két tiszteletje­gyet a mexikói olimpiáé- és hozta az esernyőjét is. Meg­kérdeztem, hol lehet ilyen k’assz bamhusmyeles eser­nyőt vásárolni. A címet gon­dosan felírtam. Kuncogva ébredtem. Mi­csoda botor álmom volt. A sofőrt letoltam, késett tíz percet. Sietnem kell, válasz­tásra készülünk. •aha Andor (Derültség.) Az ez ellen véM& a netaláni rossz következmé­nyeket maguknak tulajdonítsák (élénk derültség), mert én a rendet minden hatalmamban álló törvényes eszközzel kér­lelhetetlenül fenn fogom tar­tani. KORMÁNYPÁRTI SZAVAZÓK SZAPORODÁSA 1896. március 3. A nagyvá­radi káptalan ezer holdas bir­tokán a kimutatások szerint lé­nyegesen többen szavaztak le a kormánypárt listájára, mint amennyi a szavazatra jogosul­tak tényleges száma volt. Lu­kács Gyula képviselő a Tisztelt Házban ezt szóvá tette, s az alábbi csípős megjegyzéssel fe­jezte be hozzászólását: — Itt eszembe jut az a me­se, amikor a plébánosnak öt font húsát megette a macska. Megmérték a macskát, az öt fontot nyomott. Azt mondták, a hús már megvan, de hol van a macska? KÖLTÖZIK A TISZTELT HÁZ 1902-ben a Tisztelt Ház át­költözött az új Parlamentbe, amely gótikus, fényes volt, s ahol külön folyosója volt a képviselőknek, külön a kor­mánypártiaknak, külön az el­lenzékieknek. A bejáratoktól el voltak zárva az újságírók. Mik­száth Kálmán meg tudta te­remteni zseniális írásaiban a folyosót, míg az a Sándor ut­cában volt. Soha többet a nagy palóc nem tudott olyan karco­latokat az új Parlamentben ki­csiholni, mint azt a Sándor ut­cában tette. AZ ALKOHOLIZMUS VESZÉLYE 1910. november 23. Zelenyák János a közegészségügy meg­javítását és a kocsmák vasár­napi bezárását követelte. Szó­noklatában vázolta az alkoho­lizmus súlyos következményeit, amit a Tisztelt Ház naplójába» így örökített meg: — Most tessék ennek az em­bernek az intellektuális képes­ségét véve alapul, az ő lelki világát tekintetbe venni, tes­sék az átöröklést szem előtt tartani, s akkor kérdezem, va­jon milyen intellektuális tehet­séggel lesz felruházva; az a gyermek, aki így születik? (Egjr hang: Kormánypárti választó lesz! Zajos derültség. Taps. Az az elnök csenget.) — Reflektálva erre i szelle­mes közbeszólásra, mondha­tom, hogy van benne némi igazság. (Megújuló derültség. Elnök csenget: Csendet kérek. Tisztelt Ház!) Mert úgy a köz­ségi, mint a képviselői válasz­tások idejében az intellektuali- ter süllyedt emberek a legjobb kortesek, a pálinkával és bor­ral. (Felkiáltások; Igaz! Ügy van!) Én legalább még nem láttam jó kortest, aki józan lett volna. (Derültség.) BETEG AZ ALKOTMÁNY Néhány héttel az első világ­háború kirobbanása előtt szó­lalt fel a Tisztelt Házban Hor­váth Mihály ellenzéki képvise­lő, aki már mintha előre meg­sejtette volna a közelgő vész jeleit, látnoki szavakkal meg­jósolva a monarchia elkerül­hetetlen pusztulását. Fejezzük be krónikánkat Horváth Mi­hály szavaival, aki ezeket mon­dotta: — Arra kérem a Tisztelt Há­zat és a tisztelt kormányt, hogy ha már azt tartják, hogy be­teg az alkotmányunk, akkor annak gyógyítását olyanra bíz­zák, aki azt jóra fogja fordí­tani. És ha már kuruzslást em­legettek, hát mondok erre is egy példát Ügy járnak ezzel, mint az egyszeri földbirtokos, ki pusztán lakván, míg a meg­hívott, messze lakó orvos meg­érkezhetett volna betegágyá­hoz, a legközelebbi falusi fel­csert vagy borbélyt hívták hoz­zá. Mire a nagy nehezen elő­kerített főorvos megérkezett, a beteg meghalt. Jött azután a tudós doktor, megkérdezte a borbélyt, mit csinált, mire ©a azt válaszolta, hogy kérem, én mindent elkövettem, a beteget megnyfrtam, megborotváltan^ fogát kihúztam, eret vágtáit rajta, megköpültem, megmadA* lyoztamí megkrisztiroztana, Al a beteg meghalt..

Next

/
Thumbnails
Contents