Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-02 / 28. szám

Nép művelés — díszletek nélkül... IDŐS. GYAKORLOTT, sokat tapasztalt népművelőkkel be­szélgetek. Felszabadulást köve­tő tevékenységük állomásait idézik, emlékeiket ízlelgetik; azt a nyolc-tíz évnyi időt emle­getik, amikor még „lehetett csinálni valami nagyot”. Bólo­gatva, nem kis nosztalgiával mondják: „.. .Akkor igazán öröm volt dolgozni. Akkor nem érezte az ember, hogy a mun­kája haszontalan. Egy-egy ren­dezvényre annyian eljöttek, hogy dugig voltak a kultúrhá- sak. Más volt a körítés, a dísz­let.. .” Akkor. ..Mmi népünk éhe­zett és a felszabadulás után először jóllakott — mondotta Kádár elvtárs kongresszusi zá­róbeszédében. — Munkanélkü­liség, nyomor, éhség pusztítot­ta ezt a népet, s amikor mun­kája révén hozzájutott, elsősor­ban enni akart. Néha nekem ez jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára, a művelt­ségre is...” Éhség a kultúrára és a mű­veltségre! Valóban így volt: az igaz szó, a tudomány éhe haj­totta az embereket a kultúrhá- zakba. Az egészséges kíváncsi­ság, a szellemi-lelki mohóság, a mindent tudni akarás ismé­re tszenvedélye vonzotta az em­berek nagy tömegét. Minden érdekelt bennünket, a váloga­tás nélkül megemésztettünk mindent, amit a pincérkedő kultúra terjesztők „felszolgál­tak” nekünk. Az éhes ember szinte vad mohósággal veti magát az ételekre, ha hozzá­juthat. Az éhes ember nem ínyenckedük, bármi ételt mo­hón elfogyaszt. Aztán a rend­szeres étkezést megszokva, egy idő után már nem is nyúl akármilyen ételhez, válogatni kezd. A népművelésben is ez történt... A kultúra felszolgált „falataitóV lassan-lassan „el­telt” az ember. Fejlődött, fino­mult ízlése. Az emberek jó módjuk novekedtével, kulturá­lis jóllakottságuk növekedésé­vel válogatni kezdtek. És nem- ( csak válogatni, de követelőzni 11 is. Az igényeiknek megfelelő ' kultúrát, népművelési rendez­vényeket követelték. Az igé­nyeiknek megfelelő kultúrát, népművelési rendezvényeket kívánják ma is az emberek. A HAGYOMÁNYOS, a meg­szokott „menü” már nem kell. Nem mennek el például az emberek a kultúrházba, hogy megnézzék a zenésí tett Molnár Ferencet a helyi színjátszó cso­portok „interpretálásában”, amikor valóban színvonalas, művészi értékű produkciót lát­hatnak a tévé képernyőjén. Nem mennek el, hogy meg­hallgassák azt az univerzális TIT-előadót, aki a múltkor a belterjes gazdálkodás kérdései­ről szénokolt, most pedig a csillagászati kutatások legújabb eredményeiről akar értekezni, inkább a tévét választják és Kulin professzort. Nem men­nek el az ezüstkalászos gazda- tanfolyamra, hogy végigszen­vedjék valamelyik tsz-brigádo­ros felolvasását, inkább a tévé mezőgazdasági szakfilmsoroza­tát figyelik. Oj „menü” kell, a hagyomá­nyos módszerek felcserélése új formákkal, érdekes éa vonzó tartalommal telíteni ax új kísérletek kereteit Egyelőre azonban nem tudjuk, milyen legyen az új „menü”, nem tud­juk, kinek mi a kívánsága, igé­nye, „gusztusa”. Az igényekről egyáltalában keveset tudunk. A szociológiai felmérések, ame­lyek a népművelő tevékenység átfogó tervezésének alapjai le­hetnének, még hiányzanak. Több helyen végeztek már kér­dőíves közvéleménykutatást, reprezentatív műveltségi szín­vonal-felméréseket, ezek azon­ban csak felszíni vizsgálódások, s nem kiindulópont ahhoz, bogy a népművelés kiszélesít­hesse, terjeszthesse hatókörét a társadalom valamennyi rété- giérc. AZ ŰJ GAZDASÁGI ME­CHANIZMUS visszahat majd — kell, hogy visszahasson — népművelésünk egész rendsze­rére is. Egyáltalában a népmű­velésben is „új mechanizmus­ra” can szükség. Az ösztönös- ség itt sem hozhat már ered­ményt, semmilyen körítéssel, semmilyen díszletekkel, kellé­kekkel. Gazdasági életünket megvizsgáltuk az alapos hely­zetelemzés nagyítóüvegei alatt; ugyanígy, ugyanily alaposság­gal kell hozzálátni a népműve­lési rendszer elemzéséhez i*. Annyit már minden vizsgálat és helyzetelemzés nélkül meg­állapíthatunk: a népművelés mérlege nem aktív „egyenle­gű”; a „ráfordítás” és az ered­mény között igen szembetűnő az aránytalanság. Anyagiakban, de szellemi energiában szá­molva is sokat fordítunk a nép­művelésre, azonban állampol­gáraink tudati, ideológiai fej­lődése korántsem a kívánt üte­mű. Közhelynek számít már annak a megállapításinak ismé­telgetése, hogy az anyagi gya­rapodás ütemét nem követi kellő mértékben a szellemi gyarapodás üteme! A népmű­velésnek éppen e tényből fa­kadók fontos tennivalói. A nép­művelés feladata — a szellemi gyarapodás ütemét gyorsítani. Éppen ezért van létjogosultsága minden olyan kísérletnek, amely az ütemgyorsítás hatá­sos „hajtóanyagát” kutatja. „Akkor igazán öröm volt dol­gozni; akkor nem érezte a népművelő, hogy a munkája haszontalan...” A kultúrater- jesztő emberek nosztalgiája nem helyénvaló, aggodalmaik feleslegesek. Ahogyan az ala­pos elemzések gazdasági éle­tünk újabb gazdasági-társadal­mi erőforrásait tárják fel, ha­sonlóan * népművelésnek is újabb erőforrásokat kell feltár­nia. VITATKOZNAK — régóta — mikor, kinek, s mennyit ad­junk a kultúrából. Vitatkoznak, hogy sok ismeretanyagot köz­vetítsenek-e keveseknek, vagy kevesebb ismeretanyagot, de sokaknak. A vitát eldöntötte életünk gyakorlata. Sok isme­retanyagot adjunk, de egyszer­re kisebb közösségeknek, keve­seknek. Csak e módon nevel­hetünk elmélyült tudású, mű­veltségű embereket Díszletek nélkül... (patak?) TApconMwi életűnk i ——— <>>h£l •--­A Kossuth Könyvkiadó választási kiadványai Az új választójogi törvényt részletesen ismerteti a Kos­suth Kiadó Tényék és érvek sorozatának legújabb füzete. Foglalkozik ezenkívül az úri !' t rarország választási rendsze­rével, bemutatja, mit is jelen. 4 valójában a békebeli béke idején, illetve a két világhábo i között hazánkban a „tiszta demokrácia”. Megjelent az 196 tes választási zsebkönyv is. Az úttörő-csapatveaetőeéeek irányító tevékenységér® szá­mol be a megyei úttörőelnök­ség tagjainak Szabó Béla, a hevesi járás úttörő ti tikára. A február 3-án sorra kerülő el­nökségi ülés második felében Cseh István, megyei úttörőtit­kár ad számot a nevel őtesületi ülések tapasztalatairól. ★ Szerdán az MHS hevesi já­rási elnöksége ülést tartott, amelyen megvitatták a febru­ár 4-i járási áktívaülés beszá­molóját. Az elnökségi tagok javaslatai alapján kiegészített beszámoló a múlt évi eredmé­nyekről, hibákról ad számot, ugyanakkor meghatározza az 1967. évi honvédelmi feladato­kat, különösen az MHS VI. kongresszusára való felkészü­lés tennivalóit. A járási aktívaülésen adják át az MHS országos, a megyei és járási elnökségek kitünteté­seit, dicsérő okleveleit és a ju­talmakat is. ★ Ma délután két órakor tartja ülését a KPVDSZ Heves me­gyei bizottsága. Beszámoló hangzik el az 1966. évi szak- szervezeti pénzgazdálkodásról, majd az ülés résztvevői meg­vitatják a szakszervezeti vá­lasztások eddigi tapasztalatait Sugár István: Gyöngyöspata földrajzi nevei Megjelent a Természettudományi Közlöny januári száma A folyóirat átfogón tájé­koztat az energiakutatás újabb módszeréről, a gyógyá­szat és a biológia számára egyaránt új utakat feltáró titokzatos HCTH-hormonról; a hőjelenségek új szemléleté, ről, az agyműködést nyomon követő elektromos áramok kutatásáról. Érdekes beszá­molót olvastunk a lapban az idei kémiai és fizikai Nobel- díjasok munkásságáról, a téli sportok új lehetőségeiről a budai hegyekben, g többek között még arról is, hogy va­lóban létezik-e hazugságvizs. gáló gép. Az autósok figyel­mére tart számot a „Normál vagy szuper?” című cikk. A folyóirat számos kisebb közleménye, érdekességeket tartalmazó híradója, folyó­iratszemléje, könyvismerteté­sei széles körű képet adnak a tudomány és technika ak­tuális kérdéseiről. nak. A helytörténeti munka szerelmese" gondosan bejárta „a terepet”, a Mátra magas bérceit, megtudakolta a hegyi és vízrajzi pontok neveit, de beszélgetett a faluban az idő­sebb, otthon ülő, az emlékezés­ié hajló emberekkel, akik el­mondották mindazt, amit a be­járás során kapott a gyűjtő, sőt kiegészítésekkel is tudtak szolgálni, A feltérképezést további le­véltári kutatások követték, s ezek során a történeti földraj­zi nevek odakerültek az élő anyag mellé. Az első okleveles adat, 1234-ből Pattiénak említi a községet, majd a Gyöngyös­pata helynevet először a kuta­tó egy 1744-ből származó irat­ban találta. A kutató a több száz föld­rajzi nevet a kötetben alfabe­tikus sorrendben rendszerezi és magyarázza. Az anyag jobb megértéséhez és Gyönevöspata megismerésé­hez nyújt segítséget a Gvön- gyösnata helytörténete 1870-ig című jelentős anyagot feltáró fejezet. Már az őskorban tele­pülés ez a falu. amelyet Má­tyás emel városi (oonidnm) rangra. A szerző részletesen leírja a patai favár 1460. évt ostromát, amikor is Mátyás megtörte a huszita erők táma­dását. A szerző gondos gyűjtőmun­kával nyomon kíséri azt a va­gyonjogi küzdelmet, amelyet az egyes családok vívtak e község gazdag határáért, és magáért a községért is. Sugár István helytörténeti dolgozata nemcsak komolv eredmény, de biztatás is azok számára, akik a szőkébb haza jobb megismerését kutatómun­kával, gyűjtéssel akar iák szol­gálni. (farkas) Munkásvédelmi filmfesztivál A nyolcadik hazai munkás­védelmi és munkaegészség­ügyi filmfesztivált február 3- án és 4-én rendezi a Szakszer­vezeték Országos Tanácsa a Technika Házában. A sereg­szemlén 25 játék-, oktató-, pla­kát- és bábfilm vetítésre kerül sor. Szombaton osztják ki há­rom kategóriában a díjakat. Jutalomban részesül a legjobb rendező és a legjobb alakítást nyújtó színész, valamint az is­mertető filmek forgalmazásá- sában élenjáró szakszervezet. A. KTBOV — L. PEROV — A. SZKRGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA IV. — Világosan megmondtam, ma este nem tartunk igényt szolgálataira, Katrin. — Bocsásson meg — rebegte ijedten a lány. Ö is, mint a ház asszonya, nemcsak németül, oroszul is jól beszélt. — Egy férfi makacsul ké­ri önt a telefonhoz... Mondtam, hogy a ma­dam meghagyta, ne zavarjam önt, ő viszont azt felelte, ez rá nem tartozik, az 6 hívásának örül ön, és hogy engem megbüntetnek, ha nem szólok. Janett olyan pillantást vetett rá, mintha mondaná: „ördög vigyen telefonostól”. — Bocsásson meg, hogy néhány percre el­hagyom. — Távozás közbtn a lányra nézett — Katrin, ha már itt vagy, nézd meg a tüzet. — Igenis, madam. Pjotr Makszimovicsnak úgy tűnt, mintha a lány akarna va’amit mondani. Lehet, hogy csak képzelődött. Ó meg azt akarta megtudni, hol tanult meg a lány oroszul. De éppen ak­kor visszajött Janett. Mosolyogva nézett a gyorsan távozó lány után. — Az ön honfitársa. A háború gyermeke... A szerelem mindennél erősebb. Megszeretett egy külföldit. Nem tért haza. A férj keveset keres. Hozzánk szegődött. A precízség és szol­gálatkészség valószínű sohasem volt az erős olda'n De hőt jó-rak kell lenni. Egészen közel lépett a vendéghez, végig­nézte, és megkérdezte: 1967. február 2., csütörtök — Miként fog engem szórakoztatni az orosz tudós? — És anélkül, hogy választ várt vol­na. megfogta a férfi kezét. Ö diszkréten kiszabadította a kezét, aztán határozottan felállt, meghajolt: — Elnézést kérek. Sok a dolgom..! Még egyszer meghajolt, és eltávozott. A kövekező nap reggelén Jegorov, miután kijött a szállóból, Katrínt pillantotta meg a néptelen utcán. — Jó reggelt! Ügy hallom, orosz? — Igen. — Azért jött, hogy találkozzék velem? — Nagy kérésem van. Vigye el ezt a kis csomagot. Ajándék az unokaöcsémnek. A bá­tyám nem akarja, hogy csomagot küldjék. Azt írja, nincs rá szükségük... De hát ez apró ajándék. Írok majd neki, menjen el a csomagért. Nem utasít vissza? Tegye meg ezt a szívességet. Mit csináljak, így hozta a sors. Ne ítéljen et 9. Átadta a tudósnak a gondosain bekötözött kicsiny csomagot És nemsokára eltűnt a sar­kon, kezében az összegyűrt papírral, rajta a tudós moszkvai címével. A küldöttség pár nap múlva hazaindult. Szeretettel búcsúztak tőlük a szimpozian ven­dégei. Janett a testvérével együtt eljött az ál­lomásra, mintha semmi sem történt volna azon az estén. — Remélem, kellemes ismeretségünk foly­tatódik Moszkvában. Viszontlátásra, Jegorov úr! Moszkvában a főnök és Natal ja Viktorovna várta a tudóst Pjotr Makszimovics mikor meglátta a fordítónőt, elpirult és örömteli mo­soly jelent meg az arcán. Mindjárt az első es­te, mikor kettesben maradtak, a lány bevallot­ta, hogy sokat gondolt Pjotra, és féltette őt — És te gondoltál rám legalább egyszer? ö nem válaszolt, csak megfogta a lány ke­zét és sokáig hallgatagon sétáltak. — Rád gondoltam és Janett-tel hasonlítot­talak össze... És elmondta a lánynak az egész történetet a kísérőről, nővéréről és megemlítette, hogy rövidesen Moszkvában is találkoznak. — Rettenetes volt Tie nem találod annak, Natasa? — Nem tudom, Petya, lehet, hogy rettene­tes, de ki tudja milyen náluk a szokás? Nem igaz? A „kisérő99 Moszkvában Elmúlt egy év, Pjotr Makszimovics már el­felejtette a külföldön történteket. A munka és Natasa teljesen lefoglalta minden idejét. Hirtelen, titokzatosan megjelent a vendég. Kari telefonon adott jelt magáról. Pjotr Mak- ezámovies meglepődött, s egy kissé meg is riadt, ö nem hagyta meg a telefonszámát Karinak, a tudakozó meg nem közli az intézet telefonjait. Kellemetlen. Kérdezze meg Kari­tól? Megsértődik... A fene tudja, mire nem gondol. Meg aztán lehet, hogy valaki a tudó­sok közül segített összeköttetést teremteni. Sokféleképpen fogadhatta volna a vendé­get, de az udvariasság kötelezte. Elvitte szín­házba, étteremben vacsoráztak. Megmutatta neki Moszkvát. Meghívta otthonába. Ittak, eb­tek, élénken beszélgettek. A vendég áhítattal szólt a szovjet tudósokról, köztük is Pjotr Makszimovics főnökéről, akinek nevét jól is­merte a tudományos irodalomból. Egyszer csali megjegyezte: — Elutazásom előtt egy neves folyóirat szer­kesztője megkért, adjam át javaslatát — írjon egy cikket az önök kutatásairól. Nagy honorárium, hírnév... Az egész világ önről fog beszélni. Pjotr Makszimovics élesen, sőt majdnem gorombán félbeszakította Karit. — Tudja, mit jelent a javaslata? Ha nem lenne a vendégem... Kari témát váltott, és a világ tudósainak barátságára ürítette poharát. Már búcsúzott, mikor megjegyezte: — A cikkről mégis gon­dolkozzék. Van egy variáció... Ön kikötheti, hogy a cikket — ne közöljék, ha ez kellemet­lenséget okozhat... De a honorárium termé­szetesen marad. A vendég szavára váratlanul a házigazda is barátságosan felelt. — Tudja mit? Nem rossz variáció. Van miről gondolkoznom. Találkozunk — megbe­széljük. Korán reggel Pjotr Makszimovics felhívta az állambiztonsági szerveket, és kérte, fogad­ják sürgősen. O az, vagy nem ő? — Igen, a belépő meglesz, várom... Jegorov telefonhívása nagyon megörven­deztette Ptyicin őrnagyot. Néhány napja jelezték a határról, hogy a várva várt vendég megérkezett egy turistacso­porttal. A tábornoknak Ptyicin őrnagy azt mondta: — Azt gondolom, tábornok elvtárs, hogy az események menete a következő lesz: A turista megjelenik Moszkvában és felkeresi Jegoro- vot és kapcsolatot próbál teremteni. Milyen alapon? Ezt nehéz kitalálni. De biztosra ve­szem, hogy Jegorov az első találkozás után jelentkezik nálunk. — Miből gondolja? — Ma megint meghallgattam a „Gyöngy­virág” által küldött szalagot. Azon az estér! Janett házában a tudós úgy viselkedett, ahogj az elő van írva. „Gyöngyvirág” azt jelenti Kari kemény diónak tartja Pjotr Ma leszi md vicsot. AibWbiíi (Folytatjuk) A Mátra Múzeum füzetei &*■ rozatában jelent meg Sugár István helytörténeti munkája. Ezt az alapos és rendszeres ku­tatáson nyugvó dolgozatot az 1965. évi országos néprajzi és nyelvjárási pályázaton harma­dik díjjal jutalmazták, míg a Heves megyei pályamunkák közül az első helyre került. Sugár István összegyűjtötte Gyöngyösoata ma élő földrajzi neveit, ezt a gyűjteményt kie­gészítette alapos történeti gyűjtéssel, a levéltárakban és a régi térképen található ne­vekkel Az oklevelekben és a levéltárakban felfedezett föld­rajzi neveiket, megjelöléseket helyhez köti, a gyűjtés anya­gának rendszerezésével sok esetben megmagyarázza a ne­vek eredetét, következtet arra. miért is adhatták egy-egy hely. nek nevét, a névadás-alakítás módjait is követi-kutatja. A helytörténeti munka beve­zetőjében Sugár István okát is adja ennek a gyűjtésnek: Gyöngyöspata Heves megye egyik legnagyobb területű hely. sége, 10 556 holdon fekszik, 1964-ben 3413 lakost számlál. A kutatás megindulásakor jog­gal remélhette, hogy jelentős számú földrajzi nevet tud ösz- szegyűiteni és megmenteni a feledéstől. A község határa igen változatos domborzatú és gazdasági hasznosítású része­ket foglal magában; a hegvek, bércek, völgyek, erdők, irtá­sok, tisztások, rétek, legelők, szőlők, stb., éppen a névterem­tő népi képzelet ismeretében érdekességeket Ígértek a kutató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents