Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

HATAT SÁNDOR: 41 ÖREGEKNEK, CSANÄDY JÁNOS Téli rímek A szürkeség fölött a lassú rímek úgy feketédnek, mint a télmadár, ágról-ágra fázva merni égéinek, mint akinek fáradt szárnya már. Elbújnának élő rengetegben, mint a forró, eleven vadak, de mint száműzőttek vad hidegben, ők, a fagytól üldözött szavak. Fehér hó száll a fekete tolira, szél veri a zengő ágakat. Lassan bujdokolnak sorról-sorra, álmodva lángoló álmokat. ittank egy kárét éa olyan ked­ves volt, hogy egy bizonyos ürüggyel eltűnt és mire észbe­kaptam, kifizette a számlát. Ezzel együtt is előbb megér­keztünk, mint számítottuk. A műúttól valóban csak egy Jó kiáltásnyira volt a tanya. Nem engedte a világért sem, hogy behajtsak a sáros úton. Kiszállt és figyelmeztetem, hogy jól jegyezzem meg a he­lyet. Itt találkozunk, amint előre megbeszéltük, pontosan négy órakor. Utána néztem, amint ment bundájában, bőröndjével, élénksárga sapkájában a ma­gányos tanya felé, kerülgetve a sarat. Mindig megesik a szi­vem az ilyen hazatérő pesti nőkön, ahogy botorkálnak jó­kora táskájukkal a nekik már szokatlan úton, el is határoz­tam. hogy amennyire lehet, sietek vissza és mégiscsak be­hajtok én a tanyára. ___ Ko ndoroson minden reme­kül ment. Egy teljes órával elébb, tehát pontosan három órakor ismét ott voltam a helyszínen. Gondolkodás nél­kül nekivágtam a dülőútnak. A sár egy kicsit mélyebb­nek Maonyuit a vártnál, azért legnagyobbrészt az út mellett a füvön vezettem a kocsit, sze­rencsésen megérkeztem a ke­rítésig. A tanya körüli rétség tele volt baromfival. Hófehér tyúkok serege, libák, kacsák Mire kiszálltam a kocsiból, ott volt Icuka is, az apja is. A szülők, alul az ötvenen, jó erőben voltak, az asszony csak úgy gömbölyödött. Az udvaron disznóölés két­ségtelen jele, a perzselés feke­te foltja. A folyosón egy me- lencében a frissen szedett lúd- toll, még gőzölgött is. Az ud­var végén egy távoli szom­szédasszony belet pucolt. — Bizony megkéstünk egy kicsit a munkával — szabad­kozott Icuka anyja —, mert ez a lány a világért sem akarta, hogy disznót vágjunk. De ha most itt van az alkalom ezzel az autóval. Dél lett, mire se­gítséget kaptunk. Hiszen ha tudjuk, elren­deztük volna már tegnap. De hogy ezek vala­mikor Is Időben írnának!... A disznót W- aony éppen hogy csak ket- téhasították. De azért volt már jó resztéit máj és vesevelö. Alighogy belép­tem a házba, már tálaltak is, mert hiszen el­képzelhető, hogy megéhez­tem, ha ennyire siettem. Csak az volt a baj, hogy bort nem Ihat­tam rá az autó miatt Hiába, mégiscsak más ez, mint mikor az ember a hen­tesnél veszi a májat Hát még a vesevelö! Mit ér az, ha már egyszer kifagyott a lelke. Már nem is nagyon bántam volna, hogy telik az Idő. Egy­szer csak hallom a gyilkos percegést az udvar felőL Esni kezdett az ónos eső. Nem sokat teketóriázhat­tunk, mert mi lesz, ha átázik a gyep. Abroszt terítettünk a csomagtartóba és bevágtuk oda a fele disznót Nem akár­milyen disznó volt mert elég volt két embernek klclpelni. Ezzel a csomagtartó Jól meg is telt csak némi belsőség fért oda egy vájdlingban, meg egy kis savanyúkáposzta tálban éa üyen apróságok. A zsák krumpli a hátsó ülésre került, mert igaz ugyan, hogy krumplit Pesten Is lehet kapni, de nem ezt a szép vá­logatott gülbabát. A zsák fö­lött szépen elfért kosarakban a cékla, a zöldségféle Azt én nem tudom, hogy a bőrönd­ben mit vittünk visszafelé. Azt sem tudom, hogy a két Hajnalra mtaid nyíllal átlőtt változik, de nem fél már soha, hogy megremeg szédítő magasság kék hegyein szárnya sátora. SASS ERVIN: A Morskie Oké tengerszemnél Azt akartam, hogy té legyek éa hogy a víz és a testem új anyaggá lényegülve Hált— a rettenetes csúcsra élni gyönyörű azt akartam, hogy a boldogság kristályperceit visszhangozzák a hegyek hogy feloldódjon o gyöngyöző kékben minden bűn és szenvedés azt akartam, hogy felgyűljön a pillanat mely ott elért ha keserűség öldösne én és a tú a té és én ml ketten régen • a nyár fáklyáit túztúk lóduló morénák kövei közé lángok fényét vetítve körbe o a világra. GEORGES L. GODEAU: Fiatal francia költő. Ez a verse néhány hónapja jelent meg, a „Gyerekek” c. prózavers sorozathoz tartozik. AMNESZTIA \ kutya letépte láncát, aztán a csirkék fejét. Vittem felakasztani, de akkor lányom rávetette magát, karjába kapta, s jajongott, mint egy megszállott. Levettem a hurkot, mert a Jajongó gyermek fejében könnyen szakad örökre a huzal és a szivében is. Fordította: Bán demizson vörös bor saját ter­més volt-e a háztájiban, vagy valami járandóság. A tyúkokat élve hoztuk. Majd elélnek azok néhány napig a szenespincében. Leg­jobban a nyúlon csodálkoz­tam, de hát azt mondták, hogy valamelyik töltelékféleségbe az nagyon Jó. Belenyugodtam végül, mert az bizonyos, hogy olyan Jó töltelékeket sehol sem csinálnak, mint ezen a vidéken és a magamfajta lai­kus ne szóljon bele a meste­rek dolgába. Hogy miképp foghatták meg hirtelen azt a fiatal galamb­párt, ami végül az Icuka ölé­be került, annak a jóisten a megmondhatója. Éppen besötétedett, amikor elindultunk. A fű meg úgv ki­fényesedett az ónos esőtől, hogy a kerék peregni kezdett rajta. Pergett és úgy beásta magát, hogy aztán már se tő­led, se hozzád. Szerencsére ezen a vidéken a gazdák jól állnak a háztáji jószággal. A gazda kivezetett két tehenet járomba fogva. Egy rudazó kötéllel utánuk akasztották az autót és szé­pen Hvonszoltak a műútra. Elbúcsúztunk és már Indu­lóban voltam, amikor Icuka mamája kétségbeesetten elki­áltotta magát: — Jesszusmárfám, a hurka­töltő! Szaladt a házba, aztán me­gint vissza. Mert hol Is ven­nének hurkatöltőt a szeren­csétlen pestiek. Az én lelkem- re kötötte a Jő asszony, hogy okvetlen visszaküldjék azt a szerszámot a fiatalok, mert nem soká húzza már a másik disznó sem. — Aztán csak óvatosan, lel­kem — intett végül —, mert ott az Icuka lábánál abban a zsomporban tojás van, nehogy osszekocogj anak. Eső, ónos eső, köd és havas eső. Jóval éjfél után érkez­tünk meg Pestre. Icuka édes- deden aludt, mikor megálltam a házuk előtt A neonfény-e felébredtek a galambok s amint kinyitottam az ajtót, mint a nyíl, úgy repült ki az egyik. A másikat sikerült az ajtóhoz szorítanom. A na^v kapkodásra felriadt Icuka s~míg simogatta a meg­maradt galambot: — Jajj, éppen a kislány ... Bármilyen jól is tudnak tá­jékozódni a galambok, én nem hiszem, hogy ez a fiatal ga­lamblány hazatalált az Alföld­re s bizony elgondolkoztató, mi lesz egy szegény kis ta­nyasi galamblánykával a pesti ereszek alatt. csőt hűteni kell három hétig a kártevők miatt Olvasta az újságban? Ezért nem volt elég narancs vidéken. — Szóval, narancsot visz. — Igen, egy keveset... Úgy­is mindig az van, hogy édes lányom, minek hurcolkodsz ide, tudod, hogy nekünk meg­van mindenünk... Hála Isten, de azért az ember szeret vala­mit ajándékozni. Icuka nagyon kellemes úti­társnak bizonyult Csak úgy repült az idő. Szarvason meg­Fiatal barátommal a ben­zinkútnál találkoztam. Meg­töltöttem csurig a tankot és még egy kannát is a bizton­ság kedvéért, ö a mögöttem várakozó vállalati kocsiból ugrott ki, megragadta az al­kalmat hogy boldog új évet kívánjon s aztán: — No, talán valami hosszú útra készülsz? — Ajajj! Kondorosra. Pedig Dem szeretek ilyenkor télen... összecsapta a kezét és har­sogva felnevetett — Hogy ennek az Iranac milyen szerencséje van: Hát ott mész el a tanya előtt Fél­úton Szarvas és Kondoros kö­zött egy ugrásra laknak aa öregek a műúttól. Ha ez nincs, akkor bumlizhat a zsúfolt vonaton, aztán eléri-e az au­tóbuszt meg minden. De hál nincs mese, meg kell látogatni szegényeket ott az árvaságuk­ban, a karácsonyi ajándék is elmaradt Ezt a mázlit! Mikor indulsz? — Hajnalban. Egy nap meg akarok fordulni. Boldogan vi­szem az Icukát — Ezt egé- ószintén mondhattam, mert Ilyen hosszú úton unalmas egyedül. Dicséretére legyen Iraké­nak, ahogy megbeszéltük, pon­tosan öt órakor s kapu elótt állt bundában, magas szárú csizmában, egy Jókora bőrönd­del. Valóban bőségesen meg­ajándékozzák az öregeket, gondoltam, látván s bőröndöt Rakom a csomagtartóba, de ahogy megemelem, feltűnően könnyűnek találtatott Köd csak itt-ott volt egy kevés, ekkor még elviselhető volt az út is, mire kivilágoso- dott, ott álltunk a Tiszánál a sorompó előtt, mert tudvale­vő, hogy ott közős a hid a vasúttal. A vonat végül átdö- eögött és átgurultunk ml Is a hídon. Csak ekkor Jutott eszembe, hogy megkérdezzem. — Mit kapnak ajándékba az őregek? — Nem igényesek ők — fe­lelt Icuka —, a legfontosabb az, hogy lássanak. A legfőbb ajándék magam vagyok. Saj­nos, csak Ilyen rövid időm van, a szabadságom már elfo­gyott. Ha nincs ez a szeren­csém, két éjszakát utazhattam volna. Persze, azért viszek anyunak egy csinos kendőt. Édesapám nagyon szereti reg­gel a teába a rumot. Pálinká­juk különben is van, boruk is van. Elég kitalálni mit vigyek, mert hisz azért hiányt nem szenvednek semmiben. Most még jó, hogy volt ez a karan­tén ... — Karantén? Az ml? — Hát hogy a déligyümöl­A folyóirat élén Bertha Bul­csú A Budavár és a Katona című sajátos hangulatú, kitű­nő elbeszélése áll. HaüanM Erzsébet és Lázár Ervin új novellájával jelentkezik. Demény Ottó, Keresztúri Dezső és Várnai Zseni költe­ményei mellett Arató Károly és Bárdosi Németh János pé­csi költők verseit olvashatjuk. Az Élet és kultúra rovat­ban Ordas Iván szociográfiai írásban számol be egy Fejér megyei tanyacsoport életéről. Az irodalmi tanulmányok kö­zül kiemelkedik Bajomi Lázár Endre esszéje Simone de Beau- voir-ról, a magyarul is meg­jelent útirajzai, önéletrajzi jegyzetei és Mandarinok című regénye nyomán népszerűvé vált francia írónőről. Érdek­lődésre tarthat számot Loráhd Imre Rejtő, az álponyva című írása is. amely a rendkívül ol­vasott író regényeinek techni­káját, humorának forrását és népszerűségének magyarázatát keresi. Dr. Tompa Kálmán képző­művészeti mapánpyűjteményé- nek siklós! kiállítása alkalmá­ból írt érdekes vallomást. A sajtóból már ismeretes, a lel­kes művészetbarát orvos gyűj­teménye a Janus Pannonius Múzeumba került. A gyűjte­mény néhány kiváló darabjá­nak reprodukcióját az új Je­lenkori-szám külön műmel­lékletben is bemutatja. Figyelmet érdemel F irs Éva művészettörténész írása a pé­csi képzőművészeti utánpótlás néhány fiatal tagjának rajzai“ ról. a színházi cikkek közüfl pedig Taxner Ernő beszámoz lója a budapesti szín házalt legutóbbi bemutatóiról. rém, csak nem ad fel az egész-, ségügy egy megszerzett várat!, — Mi építettük. í — Építsenek pedagógusla- < kást. < — Igen, de öt évre eladósod-5 tunk emiatt. Álljon üresen? ; — Zsófika, maga igazán tud-5 ja, hogy nem lehet igénybei venni. < — Hát én pedig igénybe ve-5 szem. Fekete tanítónak gyereke, született, nem viheti abba aj vizes putriba. Ez embertelen-1 ség. dfljg < — Nekem mondja? Ismerem« a viszonyokat. ] — Mikor kapunk orvost? $ — Fogalmam sincs. Eskü-, szöm magának, rajtam nem, múlik. < — És ezzel ki vagyok fizet-; ve. Megkövez a falu. Falba tudná verni fejét, mi-; ért járt a szája. Be kellett vol-5 na költöztetni őket és hall- 3 gatni. < Ráadásul az autóbuszt is el-< mulasztotta. Ez hozta igazán] indulatba. Sarkon fordult és; kiment a vonathoz, jegyet vál-< tott Budapestre. Beveszi magát; egy hétre a húgánál, táviratot; küld haza, hogy beteg, s ad-; dig végezzék a munkát, ahogy] megbeszélték. J És mire hazautazott, Fekete] Janóék valóban beköltöztek az< orvoslakásba. Mit tyhet róla?« Otthon se volt. Tegye ki őket; a megyei tanács. 1 — Elvtársnő — mondta az ülés után a megyei főorvos — semmi esetre nem adhatunk engedélyt az egészségház más­irányú felhasználására. — Amint kapunk ottlakó or­vost, kiürítjük a lakást. — Hogyan? Ezt már isme­rem. Nincs az a hatalom, ami­vel kiüríthetné. Mit gondol ké­— Orvosellenes hangulatot kelt — kiáltott valaki. — Ez demagógia! — Én keltek? Tíz éve örü­lünk, hogy majd lesz orvosunk Nekünk kell az orvos, tisztel­jük, becsüljük, de az ilyen becstelenség ellen tiltako­zunk! Három értékes elbeszélés, leves pécsi és budapesti köl- :ök versed, irodalmi, képző- művészeti és színházi tanul­mányok gazdagítják a Jelen­kor új számát Megjelent a Jelenkor februári száma tanítóiknak. A rendelőbe majd előbb-utóbb jön kijáró orvos, a lakást így használják feL — Utóvégre — mondta — mindegy, orvos, vagy tanító, egyik az ember testét, a másik a tudását gondozza. Megszavazták És ha Fekete Jankó itthon van, másnap be­költözhet a szép, új lakásba. Pénteken Zsófi megyei ta­nácsülésen volt és ott elmond­ta, milyen kudarcot vallottak az ösztöndíjas orvosukkal. Az elnök rögtön leintette, hogy forduljon panaszával a mi­nisztériumhoz. De a kis falvak elnökei zúgtak, hogy csak mondja éa ő folytatta. zunk a problémával. — Ott áll az egészségházunk lakással, üresen. — Ez az kérem, a megyén nem gondolják végig a dolgo­kat. Most már megvan a baj és igyekezni fogunk orvosolni. A fiatalok többsége lelkiisme­retes, örömmel vállalkozik fa­lusi munkára. — Tapasztalom. — Ne ítéljen egy esetből. — Bizonyítsák be a közsé­gem előtt — Amint sorra kerül. Zsófi elkeseredetten ment haza. Ezer munka várta és kö- tegnyi posta. Haragosan bele­túrt és megenyhülten kiválasz­totta belőle Fekete Jankó le­velét. Ez a másik fia, a falu tanító ösztöndíjasa. Ennek kel­lett volna, bizony ennek lakást építeni. Régen itt dolgozik, meg is nősült, és még mindig a szülei kamrájában búvik. Megszületett a kislányuk, ír­ja. Gyönyörű, formás kisbaba, minden ujjacskája rózsaszirom, Piri egészséges, kimondhatat­lanul boldogok, csak azt sze­retnék tudni, mi lesz velük ab­ban a vizes, földes kamrában?! Vasárnap érkeznek ... — Hol a kisbíró? A kisbíró ki dobolta, hogy es- ; te tanácsülés lesz az egész­ségház ügyében. Kibővített : ülés, mindenki eljöhet. Zsófi arra kért a tanácsta- i goktól, és az egész községtől . határozatot, hogy az orvosla- ■ kást odaadhassa Fekete János — Tudod te, milyen erkölcs­telen, amit most mondtál? — Csak őszinte. Azt hittem, magával lehet őszintén beszél­ni?! Zsófit elöntötte a düh. Leg­szívesebben kikergeti, de csak nem ad neki ürügyet arra, ami­re pont készül. Lelkére beszélt. Péter ártatlan képpel hallgat­ta, bólogatott, sóhajtozott, én másnap a hajnali busszal búcsú nélkül megszökött. Zsófit még ekkora csalódás nem érte. Azonnal telefonált a megye egészségügyi osztályára, ott azt a megnyugtatást kapta, hogy a megye úgysem adja ki, anélkül pedig nem vállal­hat másik állást. De nem jött haza hetekig és már az egész falu fel volt zú- dúlva. Ajánlott levélre sem felelt. Zsófi elment utána. A klinikán próbálta keresni, a professzoránál. Mintha a falnak beszélne. Félórai birkózással annyit vett ki belőle, hogy Csobán Péter még gyakornok a klinikán, de ez nem állás. Ment a minisztériumba, ott megállapították, hogy a lehető legrövidebb idő alatt küldenek hozzájuk másik orvost. — Kit? Ha ez is megszökötl az erdőbői, akit mit tanítattunh fe akinek házat építettünk. — Nagy könnyelműség voll t maximalizmus. Olyan szűk rzetben. öt- és tízezer fői fcörzetek várnak orvosra ymúnt sorra kerül, foglalko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents