Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

Levelezőlapok Fedémesről Andornaiülya felső — (A magyaros szórend elleni Hotel Eger vétségek) tására ilyen feliratok jelen­nének meg: „Vendéglő Vadász­kürt”, „Színház Gárdonyi Gé­za” stb. Ne szoktassuk hozzá a sze­münket a Hotel Eger idegen szerűséghez sem! Nem mórul többet, mint az Eger Hotel he­lyes forma! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa hogy, mint ezt szóban is elmondtam, kedves uram, nekem bi< eony van véleményem az élet dolgairól, s miután a társadalmi munkamegosztás kereteiben nekem az újságírás feladata ju­tott, le is írom a véleményemet, hol e rovatban, hol az újság más hasábjain. Itt jegyzem meg rögtön azt is, kedves uram, hogy igenis, volt már bajom a véleményem miatt, s büszke vagyok rá, hogy remélhetem: lesz is még bajom. Á szóban el­hangzott és az írásban lerögzített vélemények miatt is. Amikor az ember lejött a fáról, s elhatározta, hogy ember lesz, két dologhoz fogott: a munkához és a véleményalkotás­hoz. Nem tudom, az antropológia, az ember származás tudósai mit szólnak ama merész megállapításomhoz, hogy a vélemény- alkotásnak legalább olyan szerepe volt abban, hogy a pithec- anirophusból homo sapiens lett, mint a munkának. Nem tu­dom, de bízom benne, hogy igazat adnak nekem. Márpediglen, ha ez Így van. miért kívánkoznék vissza a fára, ahol nem volt szükség a véleményre, nem volt szükség arra, hogy nekem álláspontom, érveim és ezen belül bizony néha butaságaim is legyenek. A butaság sem szégyen, ha elismerjük, legfeljebb kellemetlen. Mondanom sem kell, hogy volt jelenkori történelmünknek olyan szakasza — hogy finoman fejezzem ki magam —, ami­kor az őszinte véleménynyilvánítás nem vágott mindig egybe a személy erkölcsi és anyagi biztonságával. Am rögtön hozzá kell tennem, hogy a fogfájásból arra következtetni, miszerint a fog szükségtelen rossz, meglehetős balgaságra vall: nem a foggal, hanem a kórral — hosszú „ó”-val kérem, úgy bizony — volt baj. Manapság már senkinek sem kötelező azt hinnie és ter­jesztenie magáról, hogy 6 csalhatatlan, véleménye megingat­hatatlan, érvei megdönthetetlenek. Manapság mindenkinek biztosítva van azon emberi joga, hogy legyen véleménye, § hogy bizony tévedhessen is. S ami a legdöntőbb: baja lesz be­lőle. Mert a vélemények csatájában annak van „baja”, akinek nincs igaza. Azt figyelmeztetik, megbírálják, meggyőzik és ennek nyomán rá kell döbbennie, hogy valamely kérdésben elvetette a sulykot. És soha sem örömérzés rádöbbenni: uram­isten, de nagy ostobaságot mondtam. Hát ez a bajt S ilyen bajom volt már, s ilyen lesz i*, mert valahány­szor az orrom alá dörzsölték, hogy bölcsességem legfeljebb csak bölcsődeségnek bizonyult, bevallom, mindig kutyául éreztem magam —, de nyugodtan. Soha nem jutott eszembe, hogy mert véleményem volt és van, sőt, mert volt vélemé­nyem nem gyökeredzett éppenséggel a reális valóság talajá­ban, ezért ha fejemet nem is, de mondjuk a munkakönyve­met veszik. Mármint hogy nem it veszik, hanem adják. Azt mondhatnánk: ez az egész ügy arra az úrra tartozik és természetesen rám, akivel én a véleménynyilvánítás sza­badságáról, az ezzel kapcsolatos veszélyekről szót váltottam. Így is lenne, ha Így lenne, ha valóban csak kettőnkre tartozna az ügy. Csakhogy nem kevesen hessegetik a legyeket orruk elől legyintés firmájában, ha arról faggatjuk őket, mi erről, vagy arról a véleményük, t ha van, miért nem mondják el? — Hát érdemes? Hát lehet7 — Volt szerencséje, kérem, meg it próbálni? — Hát érdemes? Hát lehet? — Próbálja meg! — öntögeti az embert már nyakon a ha­rag, de az ügy, úgy látszik, teljesen reménytelen, a lemezt valamikor feltették és a tű fennakadt: — Hát érdemes? Hát lehet? Hát bizony érdemes, és de mennyire lehet! Sőt, kell is. Gondjaink, terveink megvalósításában úgy kell az emberek véleménye kicsi és nagy dolgokban egyaránt, mint egy hara­pás kenyér. Kenyeret mondtam, mert a kenyér valóban min­dennapi, soha meg nem unható és nem nélkülözhető elede­lünk. örvendetes, hogy manapság azért mind többen és töb­ben, lassan már népünk zöme alkot véleményt, vitázik, sót dönt is, — t döntései lám, okosak, megfontoltak és célraveze­tők. Mégha egyedeiben itt-ott akad megalapozatlanság, hozzá nem értés, sőt néha üres fecsegés is. De csodálatos kórus ám a nép véleménye! A kórustagok egyike-másika énekelhet hamis hangot, az egéfiz azonban mégis szépen, tisztán csendül. Vox humana ... És t kórus hamis hangú énekesei duruzsolják legszíve­sebben a gyenge, de tiszta hangúnknak: nem kell, nem lehet, nem érdemes! Tudom, hogy ön, uram, kissé aggódó csodálko­zással, de őszinte jó szándékkal érdeklődött merészségem for­rása iránt. Nem vagyok én merész ember. Csak ember. Egy szabad ország választó- és választható polgára, akinek talán egy kicsit magasabb hőfokon pezseg az agyában a vélemény- nyilvánítás szándéka és akarata. Merész? Ugyan. Az a véle­ményem egyébként, kedves uram, hogy ön összetéveszti a me­részséget az őszinteséggel, a jog gyakorlásának objektív lehe­tőségét az emberi akarattal, hogy éljünk it e jogunkkal, lehe­tőségünkkel. Persze: a vtleménynyilvánitás szabadsága nem azt jelen­ti, hogy mindig és állandóan csak ostobaságot mondjunk, hogy segítés helyett kajánkodva gáncsot vessünk unos-únta- lan. De hallgatni, az bizony nem arany, legfeljebb arány: egyéni szándékunk aránya a közös alkotásban való részvétel­ben. OHOßyAN KHITV^, WjtfALAKi I ^ I amelynek hosszúsága egyenes arányban áll az érte kapott ho­noráriummal és fordított arányban az érte várható mo­sollyal. Minél hosszabb a történet, annál több a honorárium, s an­nál kevesebb a nevetés. A humorista társadalmunk építésének hibáit, az emberek gyengeségeit pellengéreit ki másokban — szó szerint is má­sok hibáiból él. Ha a maga erényeiből akarna megélni, nyugodtan éhen halhatna. Szerencsére ez soha eszébe sem iutott, mert enniri humora a ’eghumortalanabb humoristá­nak is van. Egy valamirevaló humorista nem a humorban, hanem a tréfában nem ismer humort, s ez abból is kiderül, hogy humoreszkjeit rendszerint diszkrét és elül elfojtott ká­romkodások közepette írja, mert fogalma sincs, mit fog Ír­ni a bevezető első és a befeje­ző utolsó mondat közé. A humor az, hogy mégis ir közé valamit: ez a humoreszk. Hogyan születnek mégis jó hu­moristák és jó humoreszkek? Állítólag úgy, hogy sem a hu­morista születésénél a születé­sért felelősök, sem a humoreszk megírásánál a humorista — nem figyelt oda. Mire odafi­gyelt. már késő rolt: megvolt a humorista is, és meg a hu- mpreszk is A humoristát nem szeretik, nem fogadja be általában az irodalom, a művészet sem —, de mégsme tudnak meglenni nélküle. A humoreszk az iro­dalom ama kis illetlen helye. amelyről ugye beszélni nem il­lik, de mindenki boldog meg­könnyebbüléssel fordul ki on­nan, hogy betérjen az iroda­lom első osztályú, reprezenta­tív lexikonéba. A humorista azért érdemel megbecsülést, mert ennek el­lenére, csak azért is vállalja háládatlan szerepét, hogy egy kis mosollyal, egy kis nevetés­sel megkönnyítse az emberi lelket a felszaporodott salak- anyagoktól. Tisztes foglalkozás és minden bizonnyal eljön a foglalkozás tisztessége is. Nos, kedves olvasóim, íme a válasz: ilyen a humorista és így nem szabad humoreszket ír­ni. Hogyan szabad és hogyan kell? Mit tudom én? Ahoz a kritikusok értenek, kérem... (egri) MmsU 1967. február II hát Bt *z Önállóság még a Jö­vő zenéje — Átjött a szomszéd, Silce József, hogy kerítést szeretne építtetni a háza elé. Mondom neki, hogy csináltasson rajzot három példányban, végeztesse el a telekkönyvi szemlét, né­zesse meg az Útfenntartóval, egyszóval mindent tegyen meg, amit ilyen ügvben el kell végezni hogy a járási tanács megadja rá az építési enge­délyt. — ®s mindez mennyi Időbe telik? — Jó néhány hónapba. — Es maguk nem tudnák, mentéik elbírálni, hogy meg­építhető-e az a kerítés? Az elnök úgy néz rám, hogy máris megbánom a kérdést. Aztán előkerül a szabálysér­tések, mezei lopások ügye. Az­előtt, ha egy csapat liba elbi- tangolt, a mezőőr behajtotta a községházára, aztán meg­mondták a tulajdonosnak, hogy mennyi birság ellenében vált­hatja ki. Most jegyzőkönyv ké­szül a kárról, a járás elbírálja az ügyet, beidézi a liba gazdá­ját, esetleg tanúkat is. tárgyal, dönt, határoz, kártérítést szab ki, egy csomó ember e’marad miatta a munkából, és azt mondják az emberek: ennvi halalma sincs egv falu , elöl­járóságának”. hogv Ilyen apró ügyekben döntsön? — Bár néha előfordul, hogy itt helyben, oldjuk meg eze­ket a problémáikat de hát er­ről most még ne beszéljünk... Biztató jelek Ugyanis itt, Fédémesen, mint más tanácsoknál is, a ve­zetők és a lakosság is érzi, hogy valamivel előbbre kell jutni az önállóságban. Nagy könnyebb­séget jelentett, hogy most már nem kell kéthetenként vb-ülé- seket tartani, csökkent az ak­ták száma is, bár még így is eléri ez évi 6—700-at, és az idén már nagyobb lehetőség adódik rá, hogy arra költsék a pénzt amire a falunak legin­kább szüksége van. Biztató jelek ezek a tanács önállóságának növekedéséhez, a falú fejlődéséhez Mikor mentünk a buszmeg­álló felé, Horuczi Béla arról beszélt, hogy „feldobták” a fe- démesieknek, gondolkozzanak rajta, igénylik-e a község hatá­rában bőven található föld­gázt fűtésre, főzésre, és hogy árdára, orvosi rendelőre, vagy patakszabályozásra költsék-e a falu pénzét A buszmegállónál szóba került a régi üdvözlőlap, mire a boltos, aki hűtőszek­rénytől kezdve a varrótűig mindent tart üzletében, aján- ’otta, hogy nézzük meg az új levelezőlapot, amely a faluról nemrégen készült Á lap szin­tén mutatja a templomot, de előtte már villanyoszlop és a haneoshíradó vezetéke is lát­ható, nemkülönben a szén is- '-oia és a magas alapra énült két-háram szobás bánvászhá- -ak. a fedőmért űj vi'laneeved. -»mely az utóbbi húsz évben épült. Mindkét lap ezt a szűkszavú címet viseli: ..Fedémes”. Pedig nvueodtan rá lehetne írni az űiabbra. a másodikra: ez az új Fedémes. Kovács Endre lásofc szén-, nyugdíj-ügyben, termelőszövetkezeti problé­mák, emberi ügyek, «melyeik­nek megoldása túlhaladja a falu határait. Vincze György nyugdíjas bányász azért szólt hogy a vízügyi társulás dup­lán szedte be tőle a díjat. A panasz elintézése könnyű volt egy levél, és máris helyesbítet­tek. De van, amikor olyan ké­résekkel, ügyekkel jönnék a fedémesiek, amelyeket nem tud a községi tanács megoldani. Helyesebben: ma még nem. Látja, ott szemben, azt a ta­karos házat? — mutat az elnök a szomszédos épületre. Valóban csinos ház. Még az előtte futó árok is vasbetonnal van kiöntve, a kerítés szépein festve, a ház ér jó másfél száz­ezer forintot. A fiúnak meghalt az édes­anyja, egypdül maradt, nősülni akart, de a lány még nem volt nagykorú. A járás nem enge­délyezte a házasságot, de a fia­talok mégis összeköltöztek, az­tán, amikor jött a gyerek, a járás is engedett. — És mit tett volna, ha itt kell eldöntenie ezt a kérdést? — Először 1« ilyen „nagy horderejű” ügyekben nem a községi tanácsé a szó. Én egyébként engedélyeztem vol­na. mert jól ismerem a fiata­lok körülményeit Az önállóság, pontosabban az önállótlanság számos példá­ja kerül az ügyeiket felsorol­va s beszéd fonalába. — Tóth Ignác, akit baleset ért. Bajzáth Ignácné, aki idős létére beteg lányát Is gon­dozza, eltartja, hozzánk fon- dúlt, hogy kaphatnának-e se­gélyt. Mi itt egyetértettünk a kéréssel, de egy fillérünk sincs erre a célra. Csak a járási ta­nácsnak. Tehát környezetta­nulmányt írtunk, elküldtük a kérelmet, és csak így kapták meg a rendkívüli segélyt — Tehát a járási tanács Il­letékese, aki soha nem járt ez ügyben Fedémesen, nem ismeri ezeknek az embereknek a problémáit az dönt hogy kap­hatnak-e segélyt vagy nem? — Igen. Pedig ha ezt a pénzt a községi tanácsoknak adnák, sokkal igazságosabban lehetne elosztani — véli az elnök —, de kor beszélgettünk erről, még az öregek is meghökkentek, hogy ilyen gyors itt a fejlődés, az építkezés. De nincs sok idő meditálni a múlton, mert Bajzáth Aladár kopogtat be, és segélykérőén fordul az elnökhöz. — Adjál valami tanácsot mert nem is tudom már, hogy n»t csináljak. Tudod, a ház- heiy-Ogyben. Az örökösök kö­zül már tíznek megszereztem a halotti bizonyítványát de még legalább két tucatnyi van. Az ügyvéd se vállalta, hogy .kibontja” a csomót és meg­kezdhetem az építkezést — Legjobb lenne, ha megpró­bálnád a közjegyzői panasz­napon. Aztán aprólékosan elmagya­rázza, hogy mit lehet ilyen ügy­ben tenni, mert itt sajnos, nem lehet segíteni. Évszázad óta szinte alig vezették át az örök­lést a telekkönyvön, s most egy-egy házhelynél 20—30 „örökösnek” is alá kell Írnia, hogy lemond a „birtokról" és csak azután kezdődhet az alap kiásása. — Nagyon elkelne a telek­könyvi rendezés — állapítja meg már ki tudja hányadszor Horuca Béla, aztán gyorsan kiállítja özv. Molnár Kálmán­ná adóbevallási ívét, és meg­nyugtatja az idős asszonyt, hogy adjon csak be kérelmet, hogy engedjék el a községíej- lesztési hozzájárulását, mivel hogy idősebb testvérét is 6 tartja el, és valóban nem vár­ják tőle, hogy szűkös forint­jait a falunak „adózza”. Sőt, még 250 forint szociális segélyt is kaphat. Az idős asszony gyorsan, há­lálkodva köszön ed, még a szemüvegtokját is ottfelejti az asztalon. Kis falu, mégis sokféle ügy kerül itt a tanács „terítéké­re”. Nagyobb hatáskört! Tavasszal birtokviták*, mi­vel hogy néhányan a szom­széd földjére vezetik át a he­gyekből lezúduló vizet. Igazo­Äashegy szerpentinjei hava­sak, csúszósak és nem vezet­lek tovább Fedémesnél. Innét — mint a környékbeli falvak lakói gúnyosan emlegetik — még a meszes is csak háttal tud kijönni. Ritkán vetődik erre vendég vagy idegen, a közsé­gi tanács is békén van a láto­gatóktól; Ketten végzik itt a hivatali teendőket. Vincze Jó­zsef vb-titkár, akinél tucatnyi idős asszony, hadiözvegy üldö­gél. hogy a szokásos évi ellen­őrzésen túlessenek, vagyis, hogy megállapítsák: jogosul­tak-e a segélyre, vagy már „meghaltak”. Horuczi Béla vt>-lenök szo­bájában már sokkal nagyobb a csend. A választásra készül, keresi, féldolgozza a falu múltját és jelenét dokumentá­ló fényképeket, adatokat Le­velezőlapot forgat a kezében. Egyik szélét már elette az idő. A fotográfia körülbelül fél év­százados. Valamikor ezzel üzentek a Kanadába szakadt ismerősöknek, elszármazott fe- démesieknek, dokumentálva rajta mindazt a jót és szépet. ami akkor Fedémest jelentette. A levelezőlap felét a Hangya Fogyasztási Szövetkezet egy­ajtós, egyablakos ^eprezen ta­tív" épülete foglalja ed, előtte csípőre tett kézzel — csizmá­ját a lépcsőre, mint valami győ­zelmi dobogóra téve — áll a fa­lu kántor-tanítója, aztán egy asszony, gyerekkel a kezében, s mellette mint az orgonasí- pok, sorakoznak a csulya-kala- posi, mezítlábas, „kontrás” fiú­gyerekek, pétidéi yes lányok. A többi részt a római katolikus templom és egy úri hintó fog­lalja el, amely a kántor-taní­tód lak előtt álL 106 új otthon — Ez volt Fedémes — mutat­ja a levelezőlapot Horuczi Bé­la, aztán előveszi Fedémes község házszám-jegyzékét 1912- ből, amely akkor a 69-es sor­számnál ért véget. — A felszabadulás óta vi­szont 106 új otthont építettek a fedémesiek. Korábban száz év is eltelt, míg ennyi házat felhúztak ebben a faluban. Mi­lóban a jelzett szó előtt áll; te­hát a magyaros szórendet nem sértette. A megrövidült elne­vezés azonban már idegensze­rűség Ilyen idegenszerűséget szült a sorszámiiául jelzős kifejezé­sek rövidülése a következő for­mákban is: NB I., NB II. A Nemzeti Bajnokság első osztá­lya helyes nyelvi képlet meg­rövidülése eredményezte az idegenszerűséget. Ezt a szóren­di germanizmust, idegenszerű­séget terjesztették a rádió be­mondói is, amikor így szóltak: „Halló, itt Rádió Budapest egy”. Ettől az idegenszerűség­től megszabadultunk, amikor j megszületett a Kossuth-adó, és! a Petőfi-adó elnevezés. Újabban Egerben gyakran mondják és írják le a Hotel i Eger, a Hotel Park szórendi idegenszerűségeket is. Egy hi­vatalos jelentésben ilven mon- i fiatokat olvashattunk: ..Hotel Eger néven úi szálloda épült”. Teljes rekonstrukciót hajtottak végre a Hotel Park épületé­ben”. ,.A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa a téli idényben a Hotel Egerben (?'.) 110 tő üdültetését tervezte meg”. A magyar szórendnek megfelelő­en csak ezt írhatjuk és mond­hatjuk: Ener Hotel, Park Szál­ló. A jelző tehát akkor is meg­előzi a jelzett szót. ha főnév­ből. va.gv túl a Monn évből ala­kult ki. F^ért hrtbn°e forrnák: Gárdonyi. Gfizn Srtvház. Vt- -ln ssl-i'rt Vand*rdő Eoer Hotel A Hotel Foor ideste-c-rn'cA. apt nem menti az iderenfor- nalmí érdek ok emlegetése sem Feltétlenül nevetséges lenne, ha Egerben, a Hotel Eger ha­Sokan megkérdezték már tő­lem: hogyan és miként lehet valaki humorista és egyálta­lán, mi is az a humor. Az ál­landó zaklatásnak ellenállni már nem bírván, kénytelen vagyok tehát e sorok kereté­ben választ adni kedves olva­sóimnak, most is vigyázva ar­ra. nehogy elnevessék magu­kat. (Ez például egy szellemes fordulat akart lenni. Kiemelés természetesen tőlem!) Nos és tehát. A humorista nem születik, hanem lesz. A humorista mások szerint min­dig csak lesz, majd egyszer, ha humora is lesz, önmaga szerint már régen az, csak az embe­rekben nincs annyi humorér­zék se. mint egy nejét frissen vesztett hipertóniás stiglinc- ben. Nem igaz. hogy a humo­rista a dolgokat görbe tükör­ben szemlén, ellenben igaz. hogy a humorista ezt terjeszti magáról. Egész eoyszerűen ar­ról "cn szó. hogy kitalál egy kis. vékonvka, néha bizonv nyamvadt poént, ehhez költ egy kis történetet, pontosabban ez elé költi azt c történetet. A magyar nyelv egyik jel­lemző sajátsága, hogy a jelző általában megelőzi a jelzett szót, tehát így írjuk és mond­juk: nagy fiú, széles út, új ho­tel, jó szálloda stb. A sze­mély- és családnév a magyar nyelvben jelzői szerepű, ezért ez a szórendi kötöttség itt is érvényesül. Magyarul tehát így mutatkozhatunk be: Bari. Ist­ván, Fülöp Viktor stb. A fordí­tott szórend az indoeurópai nyelvekre jellemző sajátság, ezért az idoeurópai nyelvekben ilyen szórendi formákkal talál­kozunk: Opus 12, Paul Schwartz, Hotel Wien stb. A magyarban a sorszámot mint jelzőt a magyar szórendnek megfelelően a jelzett szó elé kell tennünk, tehát a helyes formák: első kerület, hatodik kerület, tizennegyedik kerület, tizennegyedik mű, húszas pos­tafiók, harmadik osztály, első emelet stb. A számnevek háira- vetése, a fordított szórend vét­ség a magyar nvelv e nagyon jellemző saiátsága ellen. Ne mondjunk és ne írtunk tehát ilyen hibás formákat: Posta­fiók húsz... Kerület l. Hibás ez a nyelvi forma is: Postahi­vatal Eger 1. — Postahivatal Eger 2. stb. Sajnos, nemcsak a posta, ha­nem a vasút is eb erjesztett né- hánv. a magyaros szói end el­leni vétséget A rövidítés ered- nténvezte azt az idegenszerűsé­gei is ami a rímben szereplő Hvönmrktálya felső meeneve- l^sben spletot-p-dk Frodnttlee g tette* nvelv1 forma pz volt- JHrdnmry-élvn felső mcnálló vhtly Fbben a nvelvi képlet W a felső szó mint jelző, vb-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents