Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

A zárszámadásokról jelentjük No vajon magukra la Iái isik Akartak Is. tudtak Is változtatni HOTEL THOREZ szarvasmarha-állományt — nö­velni a juhok gyapjúhozamát... így tervezgettek az év első fe­lében és a zárszámadáson már arról soroltak adatokat, hogy az állattenyésztés közel félmil­lió forinttal teljesítette túl be­vételi tervét, hogy az itatásos módszerrel nevelt 150 borjú, az idén ellő 43 sajáttenyésztésű üsző egy-egy lépés előbbre a tervezett úton. Csökkentették az állatelhullás százalékát is. EREDMÉNYEK. És a bátor beszámoló szól a hibákról is, mert egy év kevés volt arra, hogy a szövetkezet teljesen ki­lábaljon sok esztendős elmara­dásából. Még mindig alacsony a tejtermelés, pedig 3000 literes hozam alatt nem kifizetődő a tehéntartás. A munkafegyelemmel is van még baj, bár odáig eljutottak, hogy a növényápolást el nem végző tagok anyagi felelősség­re vonásával a tagság túlnyo­mó többsége egyetértett. Kevés a munkaerő. De való­jában kevés-e? A zárszámadó közgyűlésen erről is szó esett. Egy kis statisztika: a 270 dol­gozó tag közül 29-en még évi 100 munkaegységet sem teljesí­tettek, további harmincán ép­pen hogy elérték vagy el sem érték a 250 munkaegységnyi teljesítményt. 350 munkaegység felett tel­jesített viszont a tagság másik fele. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha mindenki 250—300 munkaegységet ér el, az egy tagra jutó jövedelem — a je­lenlegit alapul véve — közel másfél ezer forinttal lehetett volna nagyobb már ebben az évben is. Az új esztendő megnöveke­dett feladatot hozott, , szükség lesz minden dolgos kézre és nem is elérhetetlen a 300 mun­kaegységes teljesítés, hiszen a dolgozók átlagos életkora 45 esztendő alatt van. Van még mit tenni, de egy kétségtelen, a kátyún túljutot­tak. S most már, ha lassabban is, de nekiindulhat a közös sze­kere, ha tovább szilárdul a munkafegyelem, ha továbbra is bíznak a vezetőkben, s ha a vezetők nem térnek le a meg­kezdett útról Az ÄTÄNYIAK egy év alatt bebizonyították: életrevaló ez a közösség. Akarnak is, tud­nak is többet. — deák — Nyilatkozik a megyei választási elnökség elnöke Hasznos eszmecsere, jó politikai beszélgetés Három és fél ezer jelölő gyűlés 25 ezren dolgoznak a bizottságokban Közel 240 ezer választópolgár Támogatták a Népfront javaslatait Mint ahogyan beszámoltunk olvasóinknak, befejeződtek megyénkben az országgyűlési képviselők és a megyei tanács­tagok jelölő gyűlései. Ebből az alkalomból kerestük fel Fehér István elvtársat, a megyei vá­lasztási elnökség elnökét, s kértük, válaszoljon kérdéseink­re. A választási előkészületek nagy tömegeket mozgatnak meg megyénkben is. Ho­gyan lehetne néhány szám­adattal jelezni e politikai aktivitás méreteit? — Valóban hatalmas mére­tekben megnövekedett a poli­tikai aktivitás a választások előkészítése során. Persze, pontosabban fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy a párt IX. kongresszusa óta egyre nö­vekszik az emberek politikai érdeklődése. Számokkal nehéz ezt kifejezni, de azért megem­líthetek néhány sokat mondó adatot. Mintegy három és fél ezer jelölő gyűlésen 12 országgyű­lési képviselőt, 68 megyei, 244 járási, 228 városi és 3202 köz­ségi tanácstagot jelölt, illetve jelöl a megye lakossága. És ezeken a jelölő gyűléseken 12 ezer ember visel valamilyen tisztséget. Még egy számadat, amelynek nagyon jelentős a po­litikai tartalma. A különböző választási bizottságokban 25375 ember tevékenykedik, s ezeket nem kinevezték, hanem valamennyiüket választották erre a funkcióra. Milyen tapasztalatai van­nak az országgyűlési kép­viselők és a megyei tanács­tagok jelölő gyűléseiről? — Hasznos eszmecsere, jó politikai beszélgetés volt vala­mennyi. A választópolgárok nagy érdeklődése kísérte eze­ket a jelölő gyűléseket. Voltak olyan jelölő gyűlések, ahol ez­Gyöngyös déli városrészének szüntelenül tá­guló lakótele­pén estefelé egymásnak ad­ják a kilincset az ősszel elké­szült, impozáns megjelenésű bá­nyászszálló be­járatánál. Az előkelő hotel benyomását keltő üvegfalú haliból már jó félórája figyel­jük a portát, s csodálkozva ta­pasztaljuk, hogy a Thorez kül­fejtésről, a gép­szerelőktől csu­pa fiatal ember igyekszik szobá­ja felé. — Kétségkívül sokan vannak — magyarázza mo­solyogva Juhász László gondnok —, de azért nemcsak övék a H négyemeletes épület... Négy­százkét férőhe­lyünk közel há- romszáznyi ven­dége között természetesen idő­sebbek is akadnak. Jöttek ide a Nyírségből a Hajdúságból, Borsodból, a Dunántúlról,, de még a Német Demokratikus Köztársaságból is — sorolja. — A külföldiek kapták a felső szintet, s egyik-másik „lakosz­tályában” már egész családok rendezkedtek be, feleségeik, gyermekeik látogatták meg hosszabb időre a messzire ke­rült mérnököket, technikuso­kat. A pálmák alatt rádió szél, a szomszédos asztalnál élénk A szállodának azonban nem­csak házirendje, hanem ház­parancsnoksága is van. Elröke, Kovácsy István újságolja, hogy a héttagú „vezérkar” novem­berben alakult s külön fegyelmi bizottságot is választott Min­den hónap harmadik csütörtö­kén lakógyűlést hívnak egybe, maghallgatják a különféle pa­naszokat, kívánságokat, javas­latokat, s a szállóbizottság is elmondja a legutóbbi időszak tapasztalatait, esetleges kéré­seit. — Mire panaszkodnak az emberek? — Legutóbb például az étke­zés nehézségeire. Felvetették, hogy szeretnék, ha valamilyen úton-módon elintéznénk hely­beli, vagy közeli reggelijüket, ebédjüket, vacsorájukat. Mi­velhogy eddig az üzeim csak azokról gondoskodott, akiket a — Eddig még nem történt különösebb vétség. Kényelmes, háromágyas, tisz­ta szobák fogadnak bennün­ket, ahová csak bekiváncsis- kodunk. Az első emeleti folyo­só egyik ajtaja mögül ínycsik­landó illatok szöknek elénk: — Persze, azért vannak még olyanok is, akik a világért sem válnának meg a számukra fi­nomabb hazaitól, s itt. a tea­konyhákon csillogtatják újra meg újra sütő-főzö tudománvu- kat — mutatják a házigazdák nevetve a villanytűzhely mel­lett ügyeskedő, meglepett Re- dela Gézát. A közelből gitárzene csalo­gat, a mezőkövesdi Gulyás László próbál konkurálni az éppen kezdődő tv-műsorral. — A negyedik kivételével minden emeleten van ilyen társalgónk — meséli a gond­Estl kártyaparti a hallban. kártyaparti vonzza a kíbicek érdeklődését. — így telnek az esték ... ? — Az esték és a nappalok. A szálloda lakói ugyanis többnyi­re három műszakban dolgoz­nak — mondja a gondnok —, így a szórakozásra, kártyára, sakkra, rádiózásra, tv-nézésre nem mindig ugyanabban az időben kerül sor. Természete­sen arra mindig ügyelünk, hogy egymást, alvó társaink nyugal­mát ne zavarjuk. Egyebek mellett ez is hozzátartozik a házirendhez... Ki-ki kedvére szórakozik. (Foto: Szendrőváry) műszak éppen Visontára szó­lított ... No, aztán egykettőre tárgyaltunk is a szomszédos építőkkel akik szívesen fel­ajánlották segítségüket, s így ezután már a „testvér-szálló” étkezdéje a mieink előtt is nyitva áll... — Volt-e már dolga á fegyel­mi bizottságnak? nők — persze, egyelőre csak a legszükségesebb felszereléssel Ám Ígérik — fűzi hozzá, s tifok- zatosan szájára teszi az ujját —, hogy később kapunk még néhány ajándékot. Talán egy­két automata játékot is, hogy a szállóban még kellemesebben teljenek a napok ... Gyóni Gyula ren felül volt a részvevők szá­ma, de több helyen 300-án, 500-an sőt 600-an is eljöttek egy-egy gyűlésre. A számadatokon túl nagyon jelentős számunkra a gyűlé­sek jó hangulata is. Ezeken u gyűléseken mindenütt a páft politikájáról, az eddigi ered­ményekről, és a további ter­vekről beszéltek az előadók és a hozzászólok is. Az a tapasz­talatunk — s ezt hangsúlyoz­ták a jelölő gyűlések is —* hogy megyénk lakossága to­vábbra Is támogatja a párt po­litikáját, a Népfront célkitű­zéseit és a megkezdett úton akar haladni a következő évek­ben is. Ezt a véleményt tük­rözték a felszólalók is. Hasznos odafigyelni a jelölő gyűlésekre azért is, mert sok értékes javaslat hangzott, vagy hangzik el: hogyan és mit kel­lene csinálni egyes községek­ben vagy városokban, mi ä legsürgősebb tennivaló, de szó volt arról is, hogy milyen aka­dályok állnak a továbbfejlő­dés útjában. A Jelölő gyűlések részve­vői támogatták-e mindé» nfltt a Népfront javasla­tát? A Hazafias Népfront javas­latát mindenütt elfogadták. Ebből azt a következtetést le­het levonni, hogy megalapo­zottak voltak a Népfront ja­vaslatai, valóban olyan közé­leti szereplésre alkalmas, hoz­záértő embereket jelöltek kép­viselőnek és megyei tanácsta­goknak, akik rászolgáltak az előlegezett bizalomra. Az or­szággyűlési képviselőjelöltek csatlakozó gyűlései is egy ki­vételével támogatták a kerület jelöltjét. Verpeléten a 22-as számú megyei tanácstagi vá­lasztókerület jelölő gyűlésér a többség nem csatlakozott a 4-es számú országgyűlési kerület jelöltjéhez. De, mert a kerület másik két gyűlése egyhangúlag csatlakozott a jelöléshez. így a verpelétiek véleményeltérése már nem változtatott a jelölé­sen. Érdemes itt megemlíteni azt is, hogy a verpelétiek gyű­lésén se valamilyen más poli­tikát akartak a emberek, csu­pán arról volt szó. hogy szíve­sebben vették volna, ha egvik falubelijüket, a tsz elnökét je­lölik képviselőnek. Mikor tekinthetők végle­gesnek a jelölések? — Az országgyűlési képvi­selőjelölt akkor, ha a jelölő gyűlés, illetve a csatlakozó gyűlések előterjesztése alapján a Hazafias Népfront megyei bizottsága javasolja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége pedig benyújtja az Országos Választási Elnökség­hez és az a jelöltet elfogadja. Hasonló a helyzet a külön­böző szintű tanácstag-jelöltek­nél is, csak itt mindig az ille­tékes népfrontbizottságok je­lentik be saját jelöltjeikként és az illetékes választókerületi bizottságok veszik nyilvántar­tásba, illetve fogadják el. Ezután már a választókon a sor. Hány embernek van me­gyénkben szavazati joga? — Éppen a napokban füg­gesztettük ki az ideiglenes vá­lasztói névjegyzéket. Az össze­sített adatok szerint megyénk­ben 238 954 választópolgár sze­repel az ideiglenes névjegyzé­keken. Közöttük 20 437 olyan fiatal, aki most először szavaz. (m) 1967. február 12., vasárnap Novajom — az eddig gyenge szövetkezetben — a vezetők és a tagok most egyaránt bíznak a jövőben. A gazdagabb, ered­ményesebb jövedelem, amely még inkább meghozza az em­berek kedvét. Szándékukhoz az állam néhány héttel ez­előtt azzal járult hozzá, hogy hatmillió forint adósságukat törölt.,. ★ A zárszámadó közgyűlés után együtt ebédelt a tagság, kétszáznál is többen — mint egy nagy család — a sok-sok asztal mellett... Szalay István tagra jutó átlagos évi jövede­lem 12 737 forint.” 700 FORINTTAL TÖBB, mint amennyire számítottak. Nem nagy összeg, de biztató. Azt is jelenti, reális az elkép­zelés, hogy 1970-re 18 ezer fo­rint lesz az évi átlagos jöve­delem. Sok múlik a vezetésen. Va­lóban. A vezetés rugalmassága sok előre nem látható hibán segíthet. íme a beszámoló: „Az elmúlt évben számos elemi csa­pás érte a szövetkezetét, sú­lyos károkat okoztak a belvi­zek, s kétszer elverte a jég a határt, a dohánytermést tönk­retette, s a paradicsom, a diny- nye nagyobb részét is. A ter­méskiesés egymillió forinttal csökkentette a növénytermesz­tés tervezett bevételét. A nagy jövedelemkiesést azonban csökkentette az Állami Bizto­sító által fizetett félmilliónyi kártérítés, és az, hogy a lu­cerna- és lóheremagból a ter­vezettnél jóval többet értéke­sítettünk.” A szövetkezet fontos üzem­ága az állattenyésztés. És első­sorban a szarvasmarha- és juh­tenyésztésnek kell adnia az ál­lattenyésztésből származó jö­vedelem nagyobb részét. Csök­kenteni kell a pulykatartást, amely ugyan átmenetileg na­gyobb haszonnal jár, de távla­tokban a szarvasmarha- és juh­tenyésztés rovására megy. Meg kell alapozni a negatív — AZ IDÉN MEGMUTAT­TUK, ki tudjuk mozdítani a közös szekerét a kátyúból, — az átányi Béke Tsz párttitkára ezekkel a szavakkal summázta az eredményeket a zárszámadá­si közgyűlésem. És a tagság egyetértőén hallgatta, mert az elmúlt esztendő ebbem a szö­vetkezetben valóban a közösség igazi erőpróbája volt. Egy esztendővel ezelőtt nem volt ilyen bizakodó a hangu­lat. A gyenge vzetés, a fegyel­mezetlenség, a kölcsömös bizal­matlanság miatt csak az állam jókora segítségével tudott 28 forintot osztani munkaegysé­genként. Azon a közgyűlésem megpró­báltak tiszta vizet önteni a po­hárba. Az új vezetők elmon­dották, mit kérnek a tagságtól és a tagok beszéltek arról, mit nem tartanak jónak. Még a nyáron beszélgettem a szövetkezet főagromómusával, arról, hogyan képzelik a szö­vetkezet jövőjét, hogyan is akarják azt a bizonyos „szeke­ret” kihúzni a kátyúból. — 1965-ben tízezer forint volt egy tag átlagos jövedel­me, az idén el kell érni a 12 ezer forintot — mondta. És a zárszámadó közgyűlé­sen így szólt a beszámoló: „a munkaegység értéke a terve­zett szerint 31 forint. Ha hoz­zászámítjuk a prémimot, akkor egy munkaegység, néhány fil­lér híján 36 forintot ér. Az egy A délelőtti napsütésben úgy tűnik, mintha szedelőzködne a tél. A havas szántóföldek, a dermedt, csupasz fák azonban figyelmeztetnek: február köze­pe van. A tavaszról így egyelőre csak beszélni lehet és dalolni vele, mint ahogyan azt a novaji gye­rekek teszik a zárszámadási közgyűlésen. Csinos, pattogó műsort állítottak össze, hogy ezzel köszöntsék, mulattassák szüleiket, a szövetkezet tag­ságát. Tisztelt tagtársak «9® Szabó Márton, a novaji el­nök olyan ember, akinek egyé­ni gazda korában is, most is kijár a tisztelet. Szeme, piros arca olyan most is, mint har­minc esztendővel ezelőtt, csak a haját szórták be ezüsttel a futó évek. Úgyszólván gyerek­kori ismerősök vagyunk, így jól tudom, mennyi gondja, ba­ja volt a szövetkezettel. Most boldog. És ez a bujkáló öröm benne van a beszámoló min­den mondatában. A tisztéit tagság figyel. Für­készem az arcokat, de sehol egy ásítás, egy álmos tekintet, pedig ötnegyed órája tart már a beszéd. — Hat forinttal fizetünk többet munkaegységenként, mint tavaly és hárommal töb­bet a tervezettnél... Milyen érdekes! Tulajdon­képpen mindenki tudta már ezt, azt is, hogy az idén tíz új be­lépő jelentkezett hívás nélkül a tsz-irodán, mégis érdekes­nek, szinte újságnak tűnnek az elnök szavai. Ablakot kell nyitni, hogy friss levegő jöjjön a terembe, de a hallgatóság nem türel­metlen. — Háromszor annyi tejet ér­tékesítünk, mint egyéni ko­runkban, kétszer annyi kenyér- gabonát termeltünk, mint a parcelás világban... A beszámoló érvel, bizonyít. A tagság érzi, őszinte, egyér­telmű minden szó, fals hangot senki sem talál. Öreg ember a színpadon Bóta Ferenc 79 éves tsz-gaz. da az elnökségben, a színpadon kapott helyet. Szünetben né- hán;- szót váltunk. — A régi világban a bérlő ezt kérdezte tőlem: Mondja csak, Bóta, miért nem kaszál­ja már le a vadrepcét? — Mást teszek vele — mondtam és a vadrepcés táb­lára ráfordítottam a hengert, aztán sekély szántást adtam a földnek. Utána még egy hen- gerezés, majd jött a mélyszán­tás ... Olyan gabonám ter­mett a zöldtrágyázott földön, bogy a nagybirtokos bérlő a fejét csóválta... — Most hogy gazdálkodnak? Néz az ősz hajú ember, csak néz, néhány arassszal előrébb a csizmája orrától. — Kezdünk jól gazdálkodni. Az állattenyésztés most 1,3 millióval hozott többet, mint tavaly, a növénytermesztésben sem kell szégyenkezni. Is­merjük a vegyszeres gyomir­tást, a műtrágyákat. Megtanul­tuk, a tudománnyal nem sza­bad csínján bánni... Nekem százhúsz munkaegységem van, de amíg a karom mozgatni bí­rom ... Nehogy azt higgye valaki, hogy Novajom most már min­den fenékig tejfel és hogy a harminchárom forint minden tagnak a becsületére válik. A vezetőségi beszámolóban azok­ról a tagokról is hallottunk, akiknek húsz, harminc, vagy legfeljebb ötven munkaegysé­gük volt egész esztendőben. Azt sem hallgatták el, hogy a kerékgyártók, a kovácsok nem mindig küldhették munkába a szekereket, mert kevés volt a kerék, az alkatrész. Traktoro­sokból is kevés volt és emiatt nem vezethették be a kettős műszakot. Nemegyszer az új telepítésű szőlő munkáit is el­hanyagolták és itt-ott gazt Mrmett a novaji határ. Az út előre visz A közgyűlésen többek kö- jMtt felszólalt a járási titkár. Röviden bemutatta a fejlődést, a novaji tsz eddigi életútját, amely eddig bizony hullámzó, kacskaringós volt. Akadt olyan év, amikor fent volt a kerék — máskor viszont lent maradt a sárban. — Az alapok most megvan­nak. A géppark, a jószágál,lo- mánv, a szükséges épületek rendelkezésre állnak, iparkodó kezekben sincs hiány. A veze­tés jó, a könyvelés rendben, a közös vagyonnak a tagság a gazdája.

Next

/
Thumbnails
Contents