Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

A teremtett szobor (L. Elekes Sva tudósító.) Külföldön keresett cikk a magyar kézi csomózásé perzsa­szőnyeg. A háziipari szövetke­Ma este bemutató ax egri Gárdonyi Géxa Színházban A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA Egyszer a főiskolán azt mondta az iskola- vezető tanár: ..Örömmel közölhetem, hogy az Idegen elégedett önnél”. Akkor Natali még csak nem is gondolt arra, hogy a tudóénak komoly oka volt erre: kielégítette a fecsegő hajlamú vidám, a bókokat és az ajándéko­ltót kedvelő lány. Arra nem figyelt, miért kérdezett az idegen olyan sokat megboldo­gult apjáról, anyjáról, a nagymamáról, nagy­bácsiról. A lány szívverése meg-meggyorsult, 4 1967. február 9„ csütörtök amikor a vendég tenyerébe vette vékony ujjait. 12. Később a tudós bemutatta a lányt régi barátjának, az egyik külföldi követség dolgo­zójának. Néhányszor együtt töltötték az es­tét a Nagy Színházban, kirándultak. És az elptazás előtti búcsúesten, mikor a tudós megköszönte a tolmácsnő munkáját (nem­csak szóval, hanem értékes ajándékkal is) a öveteégi dolgozó is jelen volt. A tudós meg- -regette barátja vállát és azt mondta: „Kér­ek, barátom, viseld gondját Miss Natalinák. Megérdemli — és kezet csókolt a lánynak. — Ha együtt lesznek, igyanak meg egy pohár­kával az egészségemre. De csak egyet”. Mindketten nevettek. A vendég folytatta: „Miss Natali, önt is kérem, segítsen barátomnak. Az orosz tudo­mányról ír könyvet, s lehet, hogy szüksége lesz egy-két adatra. Előre is köszönöm”. A , barát” egy hét múlva telefonon je­lentkezett, étterembe hívta. Kávét ittak tö- rökösen és francia konyakot. Az orosz balett­ől, a bécsi revüről és az irodalomról beszél­gettek. Á diplomata melegen érdeklődött a legújabb tanulmány iránt, mely szerint Pus­kin valamelyik őse rokonságban volt az an­gol királynővel. Találkoztak néhányszor, Natasa gondtala­nul fecsegett a nagymamáról, a mamáról, a nagybácsiró'', a diákéletről, a fiatal tudósról, aki vele táncolt. Így került szóba az intézet. — Könyvemben szeretnék beszámolni az intézetről — mondta a diplomata. — ön em­lítette. hogy itt dolgozik az udvarlója. Kelle­ne néhány adat. Ugye megszerzi nekem... Még az ilyen ügyekben járatlan ember is felfigyelt volna erre. De a lány teljesítette a kérést. Az „udvarló” sem csinált titkot az intézet dolgaiból. Natasa szívesen találkozott a követségi dolgozóval. Igaz, néha megkérdezte, miért kell ez? De aztán meggyőzte magát. Kelle­mesek az esték és jó nyelvgyakorlat is. Eleinte meglepte, hogy a diplomata jól isme­ri a nagybátyját. A dicséret, a bók azonban elaltatta kétkedését, hiszen a külföldi mindig elismerően beszélt nagybátyjáról. A lány er­re elmondott mindent, amit tudott, hallott. Igaz, a vendég nem mutatott különösebb ér­deklődést. el is terelte a beszélgetést né­hányszor más témára, de aztán mindig a tu­dón ányos felfedezéseknél kötött ki. És aztán... Egy estén a férfi a lakásán fogadta a lányt. Amikor az asztalhoz ültek, egy dobozt vett elő, melyben aranygyűrű volt briliánssal. — Miss Natali, őszinte leszek. Nagyon ér­tékesek kormányomnak az ön adatai. Ezért a kormány nevében szeretném ezt meghálál­ni. A lány zavarba jött, eltolta magától az ékszeres dobozt és megkérdezte: — Hogy me­részel ilyesmit? A sovány, fiatal férfi megjegyezte: „Nem kell a szívére vennie. Bekapcsolhatom a mag­netofont és meghallgathatja, amit a nagy­bátyja intézetéről mondott. Mikor ezt az ajándékot átnyújtom, újabb szívességre ki» rém.” A lány felugrott. — Hogy merészel ilyet javasolni hoa® én... (Folytatjuk) ról árad, valami szomorú szi­gorúság. A szobrász a maga­san és szélesen boltozott kopo­nyát és homlokot keskeny ál­lal zárja le. Ennek a határo­zott záró mozdulatnak fokozott hangsúlyt ad az az elliptikus vonal, amely a homlokdudorok fölött vonul le kétféléi a túl­hangsúlyozott pofacsantok domborulatán az orr nyergéig és keményen összefogja az arc felső részét. Ennek az ellip­szisnek két gyújtópontja a tót nagy szem. A szemhéjak kissé duzzadtak, mint a keveset al­vó, fáradt embereké, a száj le­felé görbülő szögleteiben fájda­lom és részvét bújkál. Talán tudományos törekvéseink ku­darca, talán a betegséggel és halállal vívott mindennapos küzdelem reménytelensége ez, az emberi szenvedések iránti részvéttel vegyülve. Egészében véve aszketikus megjelenésű szobor, de ez az aszíkézis nem papos jellegű, hanem a szellemi emberek tulajdona. Ennek az önmegtartóztatásnak a törvé­nyeit Apáczai Csere János fo­galmazta meg egy évszázaddal előbb így: Fuss mindentől, valami az embert kényelmessé teheti... hálj örömest száraz deszkán, vagy kemény kövön, mint lágy párnán, vagy gyenge ruhán... egyél olyan ételeket jobb szív­vel, melyek nem igen kénye­sek az ínynek... Soha tudomá­nyi fegyvereket kezedből le ne tedd, az munka közt virágzik a virtus. A tudománynak gyü­kére keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges...” ENNEK AZ ELTÖKÉLTEN KOMOLY ARCNAK a fülek mögül előhullámzó haj ad va­lami lágyító, regényes — mű­vészi jelleget A szobrász du- naharaszti kőbe faragta mű­vét amelynek fehérsége mé­lyen rokon az átszellemült té­mával. A sok rétegű feladatnak ilyen szép megoldása jelentős állomás Király Róbert fejlődé­sében. Dr. Kapor Elemér gyűlési jegyzőkönyvek lap­jain. HONNAN HOZTA ide a sors, nem tudjuk. Annyit tu­dunk róla, hogy 1758-ban vá­lasztották meg, mint fiatal, egyetemet végzett orvost a vár­megye és Eger város tiszti or­vosává. Azt is tudjuk, hogy több mint két évtizedes műkö­dése alatt nem merült föl pa­nasz ellene, míg elődjéről jegy­zőkönyv állapítja meg: „Az egész Község panaszát ellene le tette, hogy tudniillik Sok íz­ben eő Kegyelmit requirállyák (keresik, beteghez hívják), de hal nem megyen, hol ha az menetelre magát nehezein re- solvállya (rászánja) füzetest és disoretiot kíván a Lakosoktul. melly iránt is a Doctor Ur meg fog intettefcni..." Azt is tudjuk, hogy 5 volt életre hívója az egri orvosi is­kolának 1769-ben. A pestis ak­kor már kétszer söpört végig a városon s ő a harmadik tá­madást képzett és elegendő or­vosi karral akarta fogadni. Az ő akarata szerint Egerben kezdődött a magyar tudomá­nyos orvosképzés. Aztán Mária Terézia kibővítette a pesti egyetemet orvostudományi kar­ral, s az egri próbálkozás el­sorvadt, csak az elsőség dicső­sége maradt az utókorra. El is megy innen, keserűen Markhot, Nagyváradra. Később mégis visszatér, 1784-ben is­mét Egerben említik nevét a hivatalos írások. Valószínűleg itt is halt meg. Teste jeltele­nül vegyült él az egri földdel, melynek gyönyörűséges termé­sét akarta hozni tudomány­ban és jó emberségben. EZEKBŐL A VONÁSOK­BÓL kellett megteremteni Markhot arcát. Persze, bizo­nyára voltak a szobrásznak el­lesett plasztikus élményei e munkához, mint ahogyan a szí­nész elkap és megrögzít egy- egy arcmozdulatot egy színpadi alak megformálásához, végül is azonban meg kellett kompo­nálnia a fejet és arcot. Az el­ső benyomás, amely a szobor­OTT ALL a8 egyes számú kórház beszögellésében, a ki­csiny. füves tér közepén a szo­bor. Mellszobor, arányos, kar­csú hasáb tetején, rajta a fel­írás: Markhot. Minden lelep­lezési formaság nélkül, csende­sen került oda, észre­vétlenül. A járókelők már az első napokban megszokták, rá sem figyelnék. Pedig érdekes, elgondolkoz­tató szobrászmű. Könnyű úgy képmást fa­ragni, hogy a modell ott ül, formáinak valóságában, csont­szerkezetének teljes anatómiai hitelével a mesterrel szemközt, aki figyeli alakzatait, méri a részletek arányait, az egész összhangját, a benne megnyi­latkozó jellemet. Az alkotás a valóság és az alkotó benső kapcsolatából fakadó mozdulat. A valóságtól egyetlen művész vagy művészi irány sem szaba­dulhat. Az ő vonalait, ritmu­sát orozzák él, hogy vele szemben alkossanak a „non fi­gurát! v” irányzatok, az ő for­máit bontják fel a formabon­tók, hogy mondhassák: újat al­kottak, az ő arányait torzítják el, a cipófejű, lúdnyakú és cö­löplábú művek faragói, mert az eddig félnőtt harmónia- rendszerben nem tudnak újat mondani: műveik olyan érte­lemben válnak muzeális érték­ké, ahogyan és amiért alkohol­ba teszik a kedvezőtlen körül­mények között létrejött mag­zatot. Király Róbert egri szobrász számára hiányzott ez a való­ság. Markhot Ferencről nem maradt ábrázolat. Daguerre, a fénykép ősének feltalálója csak húsz év múlva születik meg, a Líceum építésével kap­csolatban itt járt neves bécsi féstők, Maulbertsch, Sigrist, de még Kraciker vagy Zách sem méltatták figyelemre az egysze­rű, szürke vármegyei fizikus- arvost. Csupán írásbeli értesü­lések szólnak róla, két évszá­zad óta megsárgult városi köz­Segíts magadon.. • Gyöngyösi nők példája gék, amit készítenek, már olyan jól sikerültek, hogy akár exportra is mehetnének. A sző­nyegszövés „rejtelmei” nem rejtelmek többé, az asszonyok és lányok csodálatosabbnál csodálatosabb mintákat „ol­vasnak” le a rajzokról és cso­móznak. Ki miért tanul? Vári lrénke csinos, fekete kislány, gyön­gyösi. A gép- és gyorsíróisko­lát cserélte fel. azt mondja: ez utóbbi könnyebb. Pedig egy perzsaszőnyeg egyetlen négy­zetméterén 50 ezer csomó kö­zött kell eligazodnia. Kormos Mari három barátnőjével együtt Nagyrédéről jár be, mert szakmát akar tanúink Asszonyok is járnak be Detk- ről, úgy gondolják, odahaza a család ellátására is jut idő és mellette a bedolgozással kere­sett forintok is jól jönnek. zet gyöngyösi szőnyegszövő üzeme alig győzi a megrende­lést Még a bedolgozók segítsé­ge is kevésnek bizonyult s a háziipari szövetkezet vezetősé­gének utánpótlásról kellett gondoskodnia. Az elmúlt év decemberében szőnyegszövő tanfolyamot hirdettek, a vá­rosból és környező községek­ből 30-an jelentkeztek is a héthónapos tanfolyamra, amelynek elvégzése havi 1000— 1500 forintos keresetet biztosít a bedolgozóknak. A szakma három legjobb „mestere” özv. Budai Józsefné, Csépány Györgyné és Tóth Lászlómé oktatja a tanítványo­kat Az asszonyok három brigád­ban gyakorolnak, hetenként két-két alkalommal. A brigá­dok egymást segítő kis közös­séget alkotnak. Nincs százalé­kos teljesítmény, de a szőnye­renc, Polgár Gésa, Fehér Ti­bor, Vargha Irén, Máthé Éva, Paláncz Ferenc, Pálffy György, Bánó László és Dariday Róbert alakítják. Díszlet- és jelmeztervező: Wegenast Róbert. Koreográfus: Somoss Zsuzsa. Az előadást Orosz György rendezte. Ma este ismét új színpadi művel ismerkedik meg az eg­ri közönség. A Gárdonyi Géza Színház művészei bemutatják a Harc a szalamandráikkal cí- i mű kétrészes helyszíni közve­títést Capek ismert regényét Pavel Kohout írta színpadra. A főbb szerepeket Némethy Fe- i Harc a szalamandrákkal nagy eltérések mutatkoznak as egyes intézménytípusok között íme, az adatok arról, hogy az előzetes felmérés alapján — te­hát a régebben érettségizettek és a csupán most határozók nélkül — hányszaros a jelent­kezés a különböző felsőfokú oktatási intézménytípusokban. Természettudományi karok 1,72 Közgazdaságtudományi Egyetem 1,78 Bölcsészettudományi karok 3,61 Jogtudományi karók 1,84 Műszaki egyetemek 1,23 Felsőfokú ipari technikumok 0,70 Orvostudományi egyetemek 1,28 Mezőgazdasági felsőfokú technikumok 0,95 Mezőgazdasági egyetem és főiskola 1,35 Tanárképző főiskolák 2,55 Tanítóképző intézetek 2,96 Óvónőképző intézetek 5,43 Felsőfokú szakiskolák 2,74 Művészeti és testnevelési főiskolák 5,56 |yf indebből világosan kdtű- nik, hogy a termelő- munkához közvetlenül kapcso­lódó, az ipar és a mezőgazda­ság felsőfokú végzettséggel ren­delkező szakembereinek az utánpótlását biztosító egyete­mekre és főiskolákra keveseb­ben jelentkezik, mint a peda­gógusképző és művészeti tan­intézetekbe. Különösen a felső­fokú ipari és mezőgazdasági technikumokba pályáznak ke­vesen. Ezek az aránytalanságok pedig azt a veszélyt hordják magukban, hogy egynémely in­tézménytípusban még a legjob­bak között is válogatni kell, másutt pedig talán az éppen megfelelteket is felveszik. Ez pedig sem a szakember-után­pótlásnak, sem az oktatási színvonalnak, sem pedig a fia­taloknak nem jó. Elengedhetet­len tehát, hogy a néhány hét múlva kezdődő egyetemi je­lentkezések alkalmával a való­di lehetőségekből induljanak ki a pályázók. Természetesen az intézmény- típusokon belül is mutatkoz­nak eltérések, hiszen különbö­ző az érdeklődés az egyes sza­kok iránt. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán pél­dául 406, az általános közgaz­dasági karon 250, az ipargaz­dasági szakon azonban csak 72 százalékos a jelentkezés. A Budapesti Műszaki Egye­tem híradástechnikai szakára az adatokat feldolgozó elektro­nikus számológép elemzése sze- rint csak 8.8, az erősáramú vil­lamosmérnökire 8.4 pontot érő középiskolai tanulmányi ered­ménnyel — tehát jeles és jó közötti bizonyítvánnyal — van remény a felvételre, de a mű­szer és szabályozástechnikai, valamint a híradás- és műszer­ipari technológiai szakra a 4— 5 pont is elegendő lehet a be­jutásra. Az Építőinari és Közle­kedési Műszaki Egyetem épí­tészmérnöki szakán 372 száza­lékos a felmérés szerint a je­lentkezés, de a szerkezetépítő­mérnöki« csak 55, a földmérő- mérnöki n pedig 82 százalékos. És hasonló a helyzet a hoz­zánk közel eső felsőfokú okta­tási intézményekben is. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem jó fel­vételi lehetőségeket tud bizto­sítani a műszaki pálya iránt érdeklődőknek, hiszen az olaj­bányászati szak kivételével szánté minden szakon — külö­nösen pedig a bányaművelésin és a metallurgiám és a fém- kohászati n — kevés jelentkező akadt a felméréskor. A kazinc­barcikai mérés- és szabályozás- technikai felsőfokú technikum is várja a fiatalokat, ugyanis az utóbbi évek tapasztalataira támaszkodó előzetes számítások szerint a mintegy 100 férőhely­nek csupán alig több mint a felére akad pályázó. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen viszonylag jó jelent­kezési arányra lehet következ­tetni. A gödöllő—péceli, a gyöngyösi és a gyöngyös—hat­vani mezőgazdasági . felsőfokú technikumba az öt pontnál töb­bet érő középiskolai bizonyít­vánnyal már a felvétel remé­nyében lehet pályázni. Az Egri Tanárképző Főisko­lán lehet a legerősebb verseny­re számítani az észak-magyar­országi felsőfokú intézmények közül. Itt szinte minden szakon 4—5—6-szoros — a magyar-tör­ténelem szakon csaknem 19-sze- res, az orosz-ének-zene szakon pedig 15-szörös — a jelentke­zési arány. Nem lesz könnyű bejutni a jászberényi, a nyír­egyházi és a sárospataki tanító­képzőbe sem, hiszen minden helyre 4—5 jelentkező is akad. természetesen ismét hang- ■* súlyozni kell, hogy ezek az adatok a most érettségizők tavalyi válaszain, valamint az utóbbi évek tapasztalatainak az idei évre való áttételén nyug­szanak. Az oktatásügyi szervek arra számítanak, hogy az adat­gyűjtésből levont tanulságokon elgondolkodnak a fiatalok, s a mostani jelentkezések alkalmá­val esetleg felülvizsgálják ere­deti elképzeléseiket. T. L. .:; A Művelődésügyi Mimisz- ** téri um tavaly júniusban •elmérte a középiskolák akkori III. osztályos tanulóinak — té­kát a mostani érettségizőknek — tervezett pályaválasztását. Á kiadott kérdőíveken a tanu­lók feltüntették nevüket, isko­lájukat, pályaválasztási szándé­kukat, apjuk foglalkozását, ta­nulmányi eredményüket tan­tárgyanként, s esetleges diák­otthoni igényüket. A felmérés B2164 fiatalra terjedt ki. Kö­zülük 9412 nem adott választ, 3435 pedig azt írta, hogy ké- eőbb dönt A következtetések­kel tehát óvatosan kell bánni, különösen ha azt is számításba vesszük — márpedig ezt kell tennünk —, hogy a felsőfokú oktatási intézményekbe felvet­ték egyharmada évek óta a ré­gebben érettségizettele közül kerül ki, s közöttük nem vé­geztek adatgyűjtést A felmé­rést azért jelentősnek kell tar­tani, hiszen 40 ezer tanuló vá­laszaiból mégis következtetni lehet, hogy hol sok, hol kevés • jelentkező, kiknek ajánlatos megváltoztatniuk tavalyi elha­tározásukat s általában arra, hogy reálisan döntöttek e fia­talok. A tavalyi szándékok alapján •x Idén érettségizőiknek 44,4 •tózaléka szeretne bejutni va- temelyik felsőfokú tanintézet­be; 32,8 százaléka szakmát kí­ván tanulni, illetve munkát «sámdékozfk vállalni. Nagyon tanulságosak azoknak az ada­tai, akik az érettségi utáni munkavállalás mellett döntöt­tek. Ha az összes munkába ál­lót 100 százaléknak vesszük, akkor az iparban 29,3, a mező­gazdaságban 7,3, a kereskede­lemben 9,8, az egyéb munka­helyén 2,3, adminisztrációs munkakörben pedig 51,4 száza­lékuk kíván elhelyezkedni. Hi­vatalban akar dolgozni a to­vább nem tanuló gimnazisták •4,2 százaléka és az összes kö­zépiskola munkát vállaló lá­nyainak 70,5 százaléka. S ha •zt is figyelembe vesszük, hogy az ipari technikumok most érettségiző diákjainak 17,7 (a lányok 33,9), a mezőgazdaság­ban végzőknek 16,1 (a lányok 36,6) százaléka is irodai mun­kát óhajt vállalni, akkor vilá­gosan látszik, hogy most so­kuknak saját érdekében taná­csos lesz megváltoztatni tava­lyi elképzelését, hiszen azt min­denki beláthatja, hogy ném ilyen arányokban igényelnek utánpótlást a gazdasági élet kü­lönböző területei. A mi pedig a továbbtanu- lást illeti: úgy tűnik, hogy — a régebben érettségiző­ket és a tavaly még határozat­lanokat is figyelembe véve — az idén valamivel többen je­lentkeznek egyetemekre, főis­kolákra, mint 1966-ban. A fel­vételi lehetőségek azonban ál­talában nem változnak. A „verseny” tehát némileg na­gyobbnak ígérkezik. Ám a je­lentkezés tekintetében elég Tanulságos felmérés; Hova érdemes jelentkezni? a Érettségisük pályaválmsstás elüti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents