Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNTASZ BÉLA VIII. Moszkvába való visszaérkezése után a professzor néhány napig tudományos beszámolójával volt elfoglalva. Ez elterelte a figyelmét a lelkiismereti számadásról. Éjszakánként azonban nem aludt. Egyik oldaláról a másikra fordult „Csak nem maradok ebben a csapdában? Könnyen horogra akadtam. Nem, nem. Ezzel nincs vége.” Kínlódott és csak az elutazása előtt kereste meg az állambiztonsági hivatalt. Ptyicin őrnagy figyelmesen hallgatta a szibériai tudóst Nem szakította félbe. Csak akkor, mikor a professzor zavartan, kínlódva mondta: szörnyű még emléke2aü is — jegyezte meg. — Nem fontos emlékezni. A tudós arca megrándult, ránézett az őrnagyra, ő meg mosolyogva, együttérzően mondta: — Ne hagyja e! magát. A legfontosabb. hogy msgtaláta ismét a helyes utat. Ptyicin. miközben a tudóst hallgatta, gondolatban a „Gyöngyvirággal” beszélgetett Nincs miért rád haragudnom, nagyszerűét dolgozol. Három napja kapta a részletes érte- tetőst, hogy Kari és Janett hálójába egy szi4 kmüsm, 1967. február 7„ kedd bériai tudós került, aki Kruglovéhos hasonló területen dolgozik. Kari dicsérte Janettet és Szerzset a kiváló munkáért és Konsztantyin Petrovicsnak nevezte a tudóst. ... Sok idő eltelt azóta, hogy a tudós visz- szatért Szibériába. Egyelőre azonban senki sem kereste. Elfelejtkeztek róla? Nem, ez nem lehet. A szibériai professzor Moszkvába érkezik... Ptyicin hangulata mindjárt jobb lett. 20 perc múlva megjött Pjotr Makszimovics Jégorov. Semmi újat nem tudott mondani. Kari a második találkozó elől kitért. Telefonon jelentkezett, megköszönte a szíves meghívást, néhány formális szót mondott Moszkva szépségéről. Aztán megjegyezte: „Ami a cikket illeti, egyelőre nincs rá szükség. Remélem, ez nem keseríti el önt?” — Mit válaszolt? — Mindig szívesen állok rendelkezésére. — Pjotr Makszimovics bizonyára kell még találkoznunk. Ugye nincs ellene? Rendben van? — Azt hiszem titokban kell tartanom a külföldivel való találkozásomat. — Igen, egyelőre. Ah, majdnem elfelejtettem. Szibériából egy professzor érkezett önökhöz. Konsztantyin Petrovics. Ismeri őt? — Nem nagyon. — Sokáig itt lesz? — A főnöktől függ, ő tart vele kapcsolatot Szása - Mása — Üljön le, beszéljen. Mi szél hozta Moszkvába? Ülnek egymás mellett a régi ismerősök. A professzor azóta, hogy elmondta itt mindazt, ami gyötörte, k'nozta — felszabad :lt. Megtévedt, de idejében észhez tért. Nemsokára egy másik jó hír vidította fel A helyi állambiztonsági szervek közölték, hogy levelet kapott Moszkvából, mely szerint a közelmúltban az egyik déli köztársaságban letartóztatták a fasiszta bérencet, Mihail Puzanovot, aki elmondta, miként provokálta annak idején a .Kosztja nevű fiút, akiről elterjesztette, hogy besúgó lett. Vége tehát a legendának. De estről majd ké- tjte, előbb a történtekről. Majdnem egy év télt éL Nem keresett senki. És egyszer csak beállított a „vendég”. Két hétbe! ezelőtt, vasárnap történt. Vadászatról jöttem hazafelé. Az erdei út elágazásánál utánam kiáltott valaki. Megfordultam. Egy ember a jelvényt mutatta az Eiffel-torony másával: — „Nem ön vesztette el?” A vér az arcomba tódult. „Szóval, eszükbe jutottam”. Megkérdeztem: „Ki ön?” „Ezt önnek nem kell tudnia. Holnap már nem leszek a városban. Hallgasson és cselekedjék: bármilyen indokkal Moszkvába kell utaznia. Ha nem küldik hivatalosan, akkor hivatkozzék arra, hogy beteg valamelyik közeli ismerőse. Ha két hét múlva nem lesz Moszkvában magára vessen”. „Nem tudok most Moszkvába menni. Nem küldenek”. „Vegyen ki fizetés nélküli szabadságot, keressen megfelelő indokot. Amikor megérkezik, a Leningrád Filmszínház előcsarnokának telefonfülkéjében a belső oldalra írja fél: Szásái? Mása=szerelem. Ne próbáljon meglógni. Megtalálják!” Hallgattam az utasítást, és becsület szóra nem akaródzott utazni. Megfogtam volna ezt az alakot... De tudtam : nem lehet Miután hazatértem, arra gondoltam: „Jó lenne, ha az igazgató nem engedne él”. Aztán reggel az intézetben közölték velem, hogy Moszkvába hívnak, Kruglov professzor telefonált. A professzor egy szerkezet tervét hozta Kruglov professzornak. A szerkezet jó, csak ez ne lenne. — Izgulok, megtudom-e játszani, amit kelt Mert, hogy nem értek ilyesmihez. — Nem jól beszél. Kell, hát megcsinálja Gondolom, hogy valaki találkozni fog önnel. A telefonfülkében járt mér? Nem? Még ma írja oda a kívánt szöveget Ne felejtse el: Szá- sa-f-Mása. A találkozást követő nap jelentkezzék telefonon. Majd megmondom, hol találkozunk. Az ügynök nem sokáig váratott magára. Az, hogy ki közölte vele, hogy Konsztantyin Petrovics az Ermitázs Színházban hallgat valamilyen néger énekest, titok maradt. Mikor a tudes kifelé jött a színházból, a parkban magas, széles vállú, atlélatermeíű férfi lépett hozzá és megmutatta a jelvényt az Eiffel-to- ronnyal. „Nem ön vesztette el?” A professzor, hár készült a találkozásra, mgélepetten nézett oldalra, és bután kérdezte; — Ki mondta önnek, hogy az Ermitázsban vagyok? — Ne kérdezősködjék. Nékem van kérdésem: miért nem jelezte megérkezését? — Vegyük az incidenst elintézettnek. Írjuk a tudós szórakozottságának rovására, és fog- la’ko-zimk az üggyel Először is kértek, aljam át önnek ezt a szerény ajándékot. Fényképalbum. Emlék arról az éjszakáról... Tessék, fogja meg. — Már majdnem nyújtotta az albu” mot, aztán meggondolta magát. — Elnézést Előbb még a másik dolog jön. Ez a kettő iketf-' pár, egyik a másik nélkül nem élhet. ___...,. (Folytatjuk) ti tkaival. Nemcsak azt tanultuk meg, hogy mi a Lutz, de azt is, hogy minden szépséghez és minden éremhez kemény, megfeszített, önfeláldozó munka szükségeltetik. A jégmamáknak ehhez már csak körülményt teremtő erejükkel van közük. Hajsza egy lány után inkább brutális volt, mint .kriminális”. A nyugatnémet film szerzői, úgy látszik, nem véletlenül használtatták gyilkosukkal a gázt — az ötletesség, amivel a technikus a gázosítás feladatát megoldani igyekezett, mégpedig sikerrel — óhatatlan reminiszcenciákat keltett a nézőben. Ez az elgondolkodtató párhuza- .mosság a film jó szándékú és egyetlen értéke. Princ moralizál, illetőleg a filmsorozat legújabb folytatása vet fél morális problémát: a futó katonaszerelem, a szerelem gyümölcstermő ereje és a felelősség. Érdekes, aktuális és egyáltalán nem csak „katonai” probléma. Ilyen rövid részben és ilyen vázlatosan éppen csak arra nyílik mód, hogy a kérdést feltegyük és tíz perc múlva gyorsan válaszoljunk is rá. Csakhogy a gyorsaság ritkán párosul a mélységgel. Természetesen ez most sem sikerülhetett. De a felvetett gondolatért is jár azért elismerés. A doktor a tengerre szállt, hogy megmeneküljön egy csúnya orvoslánytól, s feleségül vesz (ha vesz?) egy csinos, sőt szép énekesnőt. Ami a kettő között történik, az lényegében éppen annyira érdektelen, mint az alapötlet. Valami kis fintort, Idérezhettümk az angol tengerészet iránt, különben a tengerészélet itt csupa szépség, részegség, meg minden: éppen úgy, ahogyan az olcsó regényekben bennfoglaltatik. Hogy miért nevettünk mégis? Mert végeredményben akadt benne valami könnyed humor, néhány kacagtató geg, s azért is, mert szeretünk nevetni. Az angol film legnagyobb érdeme — a magyar szinkron volt és nem Brigitte Bardot! (Gyurkó) csodáljuk Europa iegjoónjainak vetélkedését. Nem vonom kétségbe, sőt magam is állítom, hogy a műkorcsolyázás sport a javából, — de művészet is. Valahol a torna és a műkorcsolya ritmusában, mozdulataiban, kifejező erejében találkozik a szép kultusza a művészet kultuszával, itt értjük meg talán legjobban, hogy a sport is lehet művészet, és nemcsak a művészet néha sport. Vitray Tamás könnyed, elegáns és mindenféle tudálékosságtól mentes riporteri munkája megint és újabb ezreket ismertetett meg e sportág Igen, Jégországban jártunk, majd egy héten át, és bronz- érmet találtunk. A bronzérem sorsa és dolga a sportrovaté, de a program, mint szórakoztatás és mint televíziós munka, már ide, ehhez a rovathoz tartozik. így tehát, gondolom, eltekint az olvasó attól, hogy a kűröket, a zsűrit vagy általában a műkörcsolyázást és annak fejlődését értékeljem. Essék inkább arról szó, hogy e kétségkívül a televízió jóvoltából népszerűvé lett sportág ismét milliókat ültetett órákon át a képernyő elé, hogy megJégországban jártunk... fölött — Mosómesteri képesítést is szereztem. — Mit? — kérdezzük csodálkozva. — Jól hallotta. Két évig tanultam, amíg mosószakmunkássá lettem. Itt a kórházban már csak egy olyan mosónőnk van, akinek nincs szakképzettsége. Mert ez is szakma! Bizonyítékként elmondja, hogy a textíliáikat ma már a szabvány szerinti száz mosás helyett kétszáztízszer tudják mosni. Jelentős anyagi megtakarítást érinek el így. — Különböző textil-anyagvizsgálatokat is végzek, szigorúan tudományos módszerekkel, mint ennék a szakipari tudományos egyesületnek egyik tagja. Nem tudtuk megállni, meg ne kérdezzük: mit szól ehhez a széles körű tevékenységhez a család. — Mondjam azt, hogy szerencsés ember vagyok? Otthon semmiféle nézeteltérés nincs emiatt ★ 'C’rmyit tudtunk meg ,,em- bőrközei bői” Hatvani Istvánról, aki a gyöngyösi városi választási elnökség tagja, aki az első tanácsválasztások óta rendszeresen részt vett a választások előkészítésében és lebonyolításában. (g. molnár) — Másképpen — mosolyodik el .— Segítem ezt a nagyon fontos munkát ahogyan tudom. Filmet készítek a véradásról, fényképeket a véradókról, a véradó és vérkapó találkozókról. Igyekszünk egy- egy ilyen eseményt minél bennsőségesebbé, minél csalá- diasabbá tenni. Szinte baráti kapcsolatok alakulnak így ki a különböző községekben. 'T’öbb tucat fényképet mu- tat amelyeket a legutóbbi markazá véradásról készített Mintegy száznyolcvan ember ajánlotta fel a vérét térítésmentesen ebben a községben. — Nehéz rábeszélni az embereket arra, hogy vért adjanak? — Nem. Mások életének megmentéséért szívesen hoznak áldozatot az emberek, ha a véradást egyáltalán annak lehet nevezni. Az egészségügyi félvilágosító munka is nagyon érdekli. Harmincöt orvost szerveztek be dr. Koncz István adjunktussal ilyen feladatra. A volt betegek rehabilitációjának elősegítését is szívügyének tekinti. Tavaly decemberben ezért hívták életre a szesztől tartózkodók klubját, amelynek csak azok lehetnek a tagjai, akik kigyógyultak a beteges alkoholfogyasztásból. Hatvan tagja van a klubnak. A kórház Vöröskereszt-szervezete vállalt védnökséget a klub |V¥ ár az első tanácsválasziT^ táskor is megbízást kapott a választások előkészítésének, lebonyolításának munkájában. Most a városi választási elnökség tagja Hatvani István, a titkári teendők várnak rá. Gyöngyösön lakik, már két évtizede, itt is érettségizett. A kórházban kezdett el dolgozni. Ahogy mondja, végigjárta a gondnokság keretében szinte az összes munkaköröket. Most a kórház gazdasági vezetője. — A választások előkészítésének időszakában a városi elnökség tagjai ellátogatnak majd a jelölő gyűlésekre — ismerteti feladatát Hatvani István — és ellenőrizzük, hogy a törvényesség megtartásával folytatják-e le a jelölést A legfontosabb feladatok majd a választások napján várnak rájufc, és mint a bizottság titkárának, neki is lesz éppen elég tennivalója. Szeretnénk egy kicsit közelebbről is megismerni, nemcsak a mostani megbízatása alapján. — Hivatalos munkáján kívül mivel tölti idejét? — Van néhány olyan terület ami érdekel, ami szánté a szenvedélyem, ha úgy tetszik: a hobbym, hogy ezzel a divatos szóval él jele. Például a véradás. — Mint aktív véradó szerepel? A választási elnökség tagja ez. A METSSZ feladata, hogy a legelem járóbb módszereket propagálja, a tudomány eredményeit bevezesse a termelésbe. Mint elnök, ellenőrző és tanácsadó munkát végzek. — Mit érez új lakóhelyével, Egerrel szemben? — Egerben a városi életmód minden feltétele biztosított, a műszaki is, a szellemi is. Viszont nincs meg itt az a pontosság, amit a nagyvárosban megszoktam. Megtörténik, hogy valaki bejelenti magát, s vagy nem jön, vagy jócskán késik... A pontosság, a rendszeretet óhaja tükröződik ebben a válaszban is, épp úgy, mint az egész tanszék képén... Berkovits György — Előző munkaterülete? — Dolgoztam a szegedi egyetemen, majd tizenegy évig a Budapesti Műszaki Egyetemen, a vegyészmérnöki karon voltam a fizikai-kémiai tanszék docense. Ezután 1964-ig a Központi Fizikai Kutató Intézetben működtem, mint osztályvezető, a fizikai-optikai laboratóriumban. Közvetlen főnököm Jánosi Lajos akadémikus volt. Közben az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem természettudományi karán meghívott előadó is voltam, spektroszkópiát adtam elő. Ezután jöttem az egri főiskolára. Dr. Mátrai Tibor 1954 óta a fizikai tudományok kandidátusa. Disszertációját a speciális relativitáselmélet témaköréből választotta. Gyakorlati spektroszkópia címen 1963-ban kiadták könyvét is. Irt fizikai egyetemi jegyzetet a vegyészmérnöki kar számára. Több publikációja jelent meg, nemcsak a hazai fizikai folyóiratokban, mint például az Acta Physiká- ban, hanem német és angol nyelvű szaklapokban is. A Londonban megjelenő Who’s who is Aíoms-ban például bemutatták és ismertették kutatási területét — Állandó kapcsolatban vagyok régi helyemmel, a KFKI- veL Spektroszkópiával, de a speciális relativitáselmélettel is foglalkozom még mindig. Ezenkívül tudománykritikai tevékenységgel is többször megbíz- , nak: opponálással, lektorálással. A magánember — Több mint három évig utazó voltam Budapest és Eger között de ez már megszűnt nyáron lakást kaptam. Most már nemcsak munkám, de családom is Egerhez köt. — Hogyan kel-ült Egerbe? — A KFKI-ben az én korosztályomból kevesen dolgoztunk. Mi felnőtt fejjel éltük át és sokan nem is éltük át, a háborút ... Ügy gondoltam, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy edző és ne játékos legyek. Most „edzem”, oktatom a főiskolásokat. — Mint a METESZ megyei ; elnökének, milyen feladatai vannak? — Kedves társadalmi munka Sokat hallottam róla. Az általános vélemény az volt, hogy Egerbe költözésével a város tudományos, szellemi élete gazdagodott. A vezető — Beszélgetésünk mennyi Időt vesz igénybe? — Fél órát, negyven percet — Éppen jó, mert négy órakor ed kell mennem. i így beszéltük meg a találkozást dr. Mátrai Tibor főiskolai tanárral, az Egri Tanárképző Főiskola fizikai tanszékének vezetőjével. — Hogyan telik el egy napja? — Háromnegyed nyolcra bent vagyok. Végiglátogatom a laboratóriumokat esetleg benézek egy-egy előadásra. Heti nyolc órám van: négy óra modem fizikát és négy óra elméleti fizikát adok elő. Délelőtt 12-ig a tanszék ügyeivel foglal- kozom és oktatok. A délutánom a szakmai munkáé. Szerződé- : sem van egy egyetemi tankönyvre, Optika atomfizika címmel. Este a kvantumfizika 1 egyes elvi kérdéseivel foglalko- 1 zom. Ezenkívül a hallgatók egy részének szakdolgozati labors- : tóriumot vezetek. Ilyenkor együtt játszom” tanítványaim- i mai. Hetenként kétezer-három- ' szór, délután hatig, a METESZ- i ben vagyok. Egy hónapban : egyszer ellátogatok a gyakorló 1 iskolába is. 1 Kérés nélkül megmutatja a i tanszéket. Igyekszák megértetni i egy laikussal a laboratóriumok felszerelését. Egy-egy számára különösen kedves készüléknél hosszabban magyaráz. — így kifutunk a megbeszélt , Időből — mondom félve, hogy • •oajd másra nem jut idő. — Áttelefonáltatok a ME- TESZ-be, hogy később megyek — nyugtat meg, és azonnal el ki intézi. Pontosan vázolja a tanszék ( munkáját. Egyszerű szavakat . használ, nem dicsér semmit, ( hagyja, hogy önmagáért be- ^ »éljen minden. A fizikus — Kólám minél kevesebbet — figyelmeztetett többször is < dr. Mátrai Tibor. Akkor a fizikusról. Akivel Eger város tudományos, szellemi élete gazdagodott
