Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
mis*/ * ... hogy a miniatürizálás nagyszerű, és kitűnő dolog, sokak szerint a divatban meg egyenesen megkapó. Meg kell mondanom azonban őszintén, hogy én a miniszoknyák divatját nem szeretem, elsősorban és alapvetően azért nem, mert ez a divat magától mutat meg olyat, amit a titkok után kutató elmém önmaga szeretne feltárni. Ez természetesen teljes mértékben a magánügyem, ez csak rám és az édes titokhoz vonzódó jellemem, valamint e korántsem titkos titkok kapcsolatára tartozik. Egy dolgot azonban még így is, kandi szemmel is el kell ismernem, hogy a miniszoknyák az esetek döntő többségében olyan vonalakat hagynak szabadon, amelyeket tanulmányozni nem felesleges mulatság — sőt még egy dolog tartozik az elismerés lapjára: nem is olyan olcsó mulatság ez a minidivat. Mint gyakorló férj és a női divatot, úgy gondolom, eléggé dicséretes módon figyelemmel kísérő férfi, apt is megtanultam, hogy a női divatban sohasem a.z a drága, ami betakarja az alakot, hanem az anyagnak ama hiánya, amely megfelelő helyen és módon szabadon hagyja az idomokat. Eme „objektív törvényt” fel- és megismerve állapítottam meg, hogy nem 'lehet éppen olcsó divat a miniszoknyák divatja sem és általában nem olcsó mulatság a nőknek lépést tartaniuk korunk rohanó ütemével. Ezért is nem járnak a rohanást akadályozó bokáig érő szoknyában. Mindez egyébként onnan jutott eszembe, hogy eszembe futott néhai szomszédasszonyunk, aki „jobb iparos családból” származott, s aki télikabátját oly gondosan óvta és hordta^ hogy talán tizenöt telet is megért benne, ö halt ki a kabátból, mert azt tudta őrizni és becsülni, lévén drága holmi, míg saját magát már sokkal kevésbé, mert abban az időben a dolgos ember olcsó holminak mutatkozott. A kabátot természetesen még fiatal, de. már asszony lánya örökölte és hordta az is, jó ideig... Mert drága holmi volt. Az is volt: két embert kiszolgált. Manapság ilyesmit elgondolni is naiv és ugyanakkor sértő dolog lenne. Ha egy mama át óhajtaná ruházni télikabátját felserdült lányára, oly gálád tettet követne el, amelyet szívfacsaró könnyek, zokogó bánat és a szülői kegyetlenségre való hivatkozás panaszáradata kísérne. Természetesen ilyesmiről ma és nálunk szó sem lehet. Ma és nálunk csak arról lehet szó, hogy új és szép holmi, vagy még újabb és még szebb holmik kerüljenek a szekrénybe; csak arról lehet tzó, hogy az egyik lány tűhegyen a másikon, Természetesen nincs ebben semmi kivetnivaló, itletSleg ami van, lényegtelen a lényeges mellett: a divat ma életük gyarapodásának kitűnő és hiteles mérőeszköze. A divat már igényt jelent, s az igény csak olyan gazdasági, társadalmi talajon jöhet létre, ahol lenni, vagy nem lenni, a holnap mit enni, egykor gyakorlati kérdése, már régen a múlté. .„ Nem azt mondom, hogy ihaj, mini!, tyuhaj, mini!, de felségesen is élünk már, mert lám ebben a csuda, tejjel-mézzel folyó Kánaánban mindenkinek telik már miniszoknyára. Szó sincs róla: van még azért gondunk a tejjel is, a mézzel is. az a bizonyos Kánaánig is akad még haladni, dolgozni, sőt bizony néha morogni valónk is elegedö. De azért csak elmondhatom és elmondhatjuk mindvalamennyien: az igények _ « szoknyák hosszával fordított arányban nőnek és szerencsére a lehetőségek is. Szivemre teszem a kezem: annyira azért nem vagyok ostoba ember, hogy mindezek akkor jutottak volna eszembe, amilior éppen egy miniszoknyán tűnődött a tekintetem. Nem. Utána jutottak eszembe ezek a gondolatok, amelyek, remélem, nem minigondolatok, nem olyan kurták, hogy kiderüljön álóluk: nem takarnak díotk sámfáit. Egyébként azonban az a véleményem, hogy lehei' íniátni a miniszoknyák dióátjátíák helyességét, különösen ha olyanok hordják, akik korántsem mini- alkatúak és korúak — egy azonban bizonyos: nem József Attila elnyűtt mamái, munkáslányai hordják ma nálunk ván- szorgó rongyaikat. Attól a világtól bizony már nem egy minikorszak választ el bennünket. Napjainkban talán a leggyakoribb és a legtöbb embert érintő fogalmazási forma a levél. Éppen ezért célszerűnek látszik, hogy nyelvművelő rovatunkban a levélírás néhány főbb helyesírási kérdésével is foglalkozzunk. A levelek általában megszólítással kezdődnek. A megszólítás első szavát és minden főnevet nagy kezdőbetűvel írjuk (az esetleges egyéb szavakat kis kezdőbetűvel.), s az ilyen önálló megszólítás után felkiáltójelet teszünk: Édes Kislá- \ nyom! Kedves Tanár Űr! Kedves Mária Néni! Tisztelt Szerkesztőség! Drága jó Édesanyám! Kedves Húgom és öcsém! Ha a megszólítás változatta-1 nul ismétlődik a levél belsejében — de mondatunknak nem' az elején van — ott már csak a főneveket kezdjük nagybetűvel (a mellékneveket meg az és kötőszót tehát nem): Hogy 1 vagy, édes Kislányom? Szeretettel várjuk, kedves Tanár Ür. j Jöjjön el hozzánk, kedves Mária Néni! Itt küldöm, tisztelt Szerkesztőség, a kéziratot. Ne aggódjék értem, drága jó Édesanyám! Mikor látogattok meg, kedves Húgom és öcsém? Ha a megszólítást a levél bel- ; sejében személyes névmással helyettesítjük, azt — tiszteletünk jeléiül — nagybetűvel is kezdhetjük: Írj Te is! írjatok: Ti is! Erre kérem önt. Kerülni kell azonban a rólad, veletek;; irántad, közöttetek; stb. sze- mélyragos határozószóknak — modorosságból igen elterjedt — nagybetűs kezdését. Helye- sen így írunk: Örömmel hallót- ' tam rólad. Szeretnék találkozni veletek. Hasonlóképpen kisbetűvel kell kezde- j nünk a megszólított személyre ! vonatkoztatott visszaható (mafa) névmást: Hogy érzed maÍ ad? Írjatok magatokról is! ■ Fgyancsak kis kezdőbetűvel rjuk a levelünkben említett ■ leknőve! a C'Settdes-óceánon Nagy elődeim nyomán, és kis utódaimat megelőzve, elhatároztam, hogy az óceánátkelés mestereinek soraiba lépek. Nem tűrhetem tovább, hogy feleségem és gyermekem fitymáló gúnnyal figyeljék, mikor merek átlekni egymagám az óceánon, mint tették ezt és teszik manapság — az újságok, a rádió és a televízió híradásai szerint — olyan sokan, szerte a világon Nem tűrhetem tovább az effajta megjegyzéseket: — Mi van, már ahhoz sem vagy eléggé férfi, hogy egy nyomorult tengert átkelj? — ezt a feleségem kérdi. — A Kuzmacsek apja most kelt át egy tutaj segítségével a Bsh- ring-szoroson — ezt a fiam mondja megvető arckifejezéssel. És így megy, illető- leg igy ment ez heteken, hónapokon át, mindig nira meg újra fellángolván a megvetés férfiúi bátorságom. emberi elszántságom irányába, valahányszor ilyesfajta cikkek napvilágot láttak az újságban. Ezek előrebocsátása után most már remélem, megértik, kedves olvasóim, hogy egy derűs reggelen miért szálltam teknőbe Kamcsatka csücskén — hogy néhány határozott és gyors evezőcsapással — felhasználva a Japán-tenger áramlatait — átkeljek a Csendes-óceánon. Az előbb evezőt írtam, pedig csak egy péklapát volt, s a teknő sem valamiféle mosodai monstrum ... Hohó ... Azzal nem kunszt, kérem. Én bebateknóben kelek át az óceánon, versenyre kelve a TU 104-eselckel, versenyre a Queen Eliscbethek- kel, fittyet hányva rádiólokátornak, viharnak és bálnáknak. Mit nékem egy bálna? És keltem, csak keltem, egyre keltem át. Mármint az óceánon. Ingemtől vitorlát alakítottam, ha kellett, s ha nem fújt a tornádó, akkor a lapáttal dolgoztam. Idönkint vad tengeri cápákkal keltem bírókra, puszta kézzel megragadva szarvaikat, a víz aiá nyomva fejüket, hogy megfulladjanak. Meg is fulladtak. Óriás polippal is találkoztam, ö jött jobbról, én balról, neki volt előzési joga: elengedtem. El is ment. Aztán tengeri kígyókkal is találkoztam, ott ■kígyóztak « tengeren, középen szemben pedig egy bálna. Nagyot fújtunk egymásra, s amikor nem akart tágítani, túlüvöltve a vad viharokat, felolvastam neki néhány modern verset: rögtön szabad utat engedett. Ebből is látszik, hogy a bálnák mennyire elfajzottak az emlősöktől, már nem szeretik a modern verseket. r 1967. február 5., vasamat azt is tudják a tsz vezetői, hogy az idősebb tagok helyére egyre több fiatalnak kell állnia Ezért próbálják most az lűbriigád szervezését. A fiatalokat úgy szeretnék a tsz-be hívni, hogy megtalálják számításukat, garantálják havi fizetésüket, méghozzá a gyerekek eddigi átlagórabérénél mintegy 50 fillérrel többet fizetve. A 4,50 forintos órabérrel a lő—16 éves lányok és fiúk már havonta 8—900 forinttal segíthetik szüleiket. Ez pedig nem kis összeg. De ezeknél a fiataloknál nemcsak a havi jövedelem a fontos, hanem a szakma tanulása is. Eddig mindnyájan különböző segédmunkákat végeztéik, most az Ifibrigád tagjaként, a tsz szakmunkásképző tanfolyam indításával lehetővé teszi továbbképzésüket is. És, hegy a tsz szociális lehetőségeivel mennyi részt kapnak a fiqtalok, azt majd' munkájuk dönti él. A gyűmölcsös- t?en és a szőlőbén az ifibri- gád bebizonyíthatja rátermettségét és ekkor a 4,50-es órabér is emelkedni fog. A fiúk szeme is felcsillant, amikor az elnök elmondotta, hogy közülük a tehetségesek traktorosok is lehetnek. Az elnök szavait megelégedéssel hallgatták a szülők és a gyerekek. Nagy részük már aznap döntött, hogy a tsz-ben végzik majd a munkát Vannak olyanok, akik az ipart hagyják ott, hogy visszamenjenek falujukba, szüleik mellé dolgozni Az elnököt ostromló további kérdések egyetlen gondolat köré tömörültek: és aztán lehetünk tagok is? (F. P.) Az andomaktályai Búzakalász Tsz pártirodájában a napokban „szülői értekezletet" tartottak. Fiatal fiúk, lányok szülei ültek a székeken, hallgatták az elnök ismertetését Ezek a fiatalok már elvégezték a nyolcadik osztályt és azóta falujuktól távol különböző munkahelyeken szorgoskodtak. Néhány héttel a megbeszélés előtt a tsz vezetőség« meglátogatta ezeket a családokat hogy fiaiknak és lányaiknak helyben, a tsz-ben biztosítson munkát Ezek a megbeszélések szinte egytől egyig eredményesek voltak, hiszen a gyerekek és a szülők eljöttek a „szülői értekezletre". Andorráktól yán te tudják már, bogy megfelelő munka esetén semmilyen más munkahely nem biztosít nagyobb jövedelmet mint a helyi tbz. Da Lehetünk tsz-tagok is? jus 1 Halászati Termelőszövetkezet halászai. Az ártéri kiön- , tések, a jó haljárás és a szorgalmas munka eredményekép- [pen több mint 200 százalékra »teljesítették múlt évi halfogási tervüket és a tervaett 340 ; mázsa hallal szemben több [mint 750 mázsát értékesítettek. ►Nem volt hiány halban azokon >a piacokon, amelyeket a tsz ['átott el. [ A sikeres gazdasági év eredőmén ye, hogy közel 50 ezer fo- Jrinttal gyarapodott az elmúlt »évben a közösség vagyona, a [különféle állami kedvezmények, hitelelengédásek pedig [260 ezer forintot jelentettek a »számukra. » A jó munka nyomán jelentőben nőtt a halászok jövedelme [ is. A múlt évi 534 ezer forintos [részesedése és a közösség múlt [évi gazdálkodásának mutató- [ számai együtt bizonyítják, hogy [eredményes esztendőt zártak a [poroszlói halászok. [ Cs. L Hát így evezgettem,', vitorlázgattam át o! Nagy vagy Csendes óceánon, miközben sok-I szór elmondtam, hogy! nagy vagy, Csendes-! óceán, de fene nagy,' már mióta evezek, és! sehol egy part. Aztán’’ az útnak is vége volt,'< partra szálltam Chile-j ben, — nem szeretem< az Egyesült Államokat,', inkább átlóztam egyj kicsit — és bátran néz-', tem szembe a megörült', fotóriporterek és új-', ságírók hadával, ', — Uram, hogy mert< egyedül nekivágni? J — Semmiség az egész' — mondtam szerényen.’ — És nem félt? — Egyetlen pillana-', tig sem ... — És miért nem? —I kiabálták százan is. ! — Miért... miért?—; nevettem el magam. —; Mert ezt az egész hü-\ lyeséget most találtam' ki, és ím, le is írtam.. — mondtam és felkel-', tem az írógép mögül.: Hallatlanul elfárad-', tam. Képzelhetik: árt-', kelni a Csendes-óceá-', non egy teknőben és1 ezt le is írni! . (egri) azért is nevezik tengeri kígyónak őket, de nagyon siettek, mint mondták, kígyó-gyitó értekezletük van... Megértettem, őket is elengedtem. Aztán jött két hurrikán balról, egy tornádó jobbról, Eredményesen dolgoztak az elmúlt évben a poroszlói MáVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Sikeres évet záriak a poroszlói Iialószok az évet és a nap rag nélküli alakját mindig arab számmal és ponttal írjuk, a hónapot ellenben háromféleképpen jelölhetjük: a) betűvel teljesen kiírva, pont nélkül, b) rövidítve, ponttal, c) római számmal és ponttal. Van, aki csak ennyit vet oda levelébe keltezésül: hétfő, vagy kedd, stb. Ez bizony nem valami pontos megjelölése az írás keltének! Dr. Pásztor Emil más személyeik köznév! megjelölését: Ott édesanyáddal is találkoztam. Kedves feleségét is üdvözlöm! Levelünk elején, vagy végén általában meg kell jelölnünk, hogy hol és mikor irtuk. A helységnév után vesszőt teszünk, és úgy következik az év, a hó és a nap jelzése. A keltezésnek több egyaránt helyes írásmódját ismerjük: Eger, 1967. február 1.; Eger. 1967. fbr. 1.: 1967. 11. 1. Tehát Levélírás — udvariasság — helyesírás IC lm. 26 éves gépészmérnök. — Világéletemben precíz ember voltam. 1900-ért nem dolgozom többet a nyolc óránál N. A- 49 éve* férfi, rakodómunkás: — Nézze meg ezt a szívlapátot. Egyszerre húsz kilót emelek fel vele. Tonnákat mozgatunk meg naponta. A kezem már olyan, mint a kő, érzéketlen, ha megvágom se folyik belőle a vér. Kéreg az egész. — Nyolc órát dolgozik? — Pontosan. Ennyiért fizetnek. — Mind a nyolcat végigdolgozza? — Ml lenne velünk? Négy gyerekünk van. — Mennyit keres? — 2700 volt a múlt hónapban. HANT ÓRA NYOLC ÓRA? Ahogyan sejtettük: négy, öt, hal hét, nyolc, kilenc és tíz. A fizetések ezt nem mindig tükrözik. Pedig az lenne az igazság... Koós József Cy P. 23 éves gépírónó: — Ha van másolás, vagy ha valaki diktál akkor dolgozom, ha nincs, hát nincs. Én arról nem tehetek. — Ma írt már valamit? — Még nem. Technikumba járok, tanulgatok. Z. K. 43 éves, kőbányász. • — Mennyit dolgozik a nyolc órából? — Végig Különben megfagy az ember. De, sajnos nem bírja a szemem. Az orvos is eltiltott már, de hát hová menjek? Manapság nagyon nehéz elhelyezkedni, így hát csinálom, míg bírom. — Fizetése? — 2000. H. E. nő, adminisztrátor. — Majd kiszámítom. Talán lrigyll? B. E. 26 évet férfi, adminisztrátor. — Micsoda kérdés. Mit tadom én... M. 1. 2S éves, titkárnő. — A főnöktől és a vendégektől függ... — Nincs, tsolcszor segítek a többieknek. Meg ha papírokat kérnék az emberek, azokat megírom. — Hány órát dolgozik a nyolcból? — Hát ez nagyon változó. Nem Is tudnám megmondani. — Mennyit keres? — Nem sokai ne higgye, hogy agyonfizetaiek, 1350-et... H. 7. 48 éves, bányász. Arca izzadl borotválaüan, keze könyökig sáros. — Most robbantottunk. Megvárjuk, míg elmegy a füst és a nyomás. Munkával mérik a napot. Reggel óta egy cigarettára sem gyújtottam rá. — Hány év óta csinálja? — Húsz. Beletörődött már a karom, az egész testem. Nézzen meg jobban, ugye meglátni rajtam? — Hosszú a nyolc óra? — Nékem tíz. Bejáró vagyok, egy óra ide, egy óra vissza. — Fizetés? — 1900-2000. Régen több volt... M. M. 32 éves asszony, bérelszámoló. — Ne faggasson. Van mikor több, van mikor kevesebb- a nyolc óra. Akkor Is bent kell lenni ha nincs munka. Ilyen a munkaköröm, nem én találtam ki — Átlagban mégis mennyit dolgozik a nyolcból? — Mit bánom én, írjon hatot — A kereset? — 1410 forint — K. J. NEGYVENÉVES férfi, esztergályos. — Ez nem hivatal kérem. Itt nem lehet félrerakni a munkát mint a papírokat Ha dolgozunk van pénz, ha nem, nincs. Nyolc óra nálunk mindig nyolc óra. Ez gyár, ez munkaidő. Itt rend, fegyelem van. Jól néznénk ki, ha nem dolgoznánk végig a műszakot. Nálunk minden percnek munkája van. — Mennyit kezes? — 2100-et TÉVEDÉS NE ESSÉK: nem •ajtóhiba, nem elírás a cím. Konkrétan, másodpercnyi pontossággal arra a nyolc órára gondolunk, amelyet munkaidőnek nevezünk. Mit csinálunk, mennyit dolgozunk munkaidőnk alatt? Nyolc óra- e ez, vagy csak négy, öt, hat vagy hét, esetleg kilenc, tíz, vagy tizenegy, összegzésként tehát: a cím után unt kérdőjel azt kérdezi: mennyit dolgozunk a nyolc órából? Különböző végzettségű, beosztású, mtmkakörű embereket kérdeztünk meg. Szám szerint harmincat: mérnököt bányászt admi n Lsztrátort, szakmunkást segédmunkást titkárnőt fiatalokat idősebbeket És hogy mennyire népszerűtlen munkába kezdtünk, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a megkérdezett harminc közül 12 nem válaszolt három elutasított, egy kötekedett, kettő p>edig szóba sem állt velünk. Pedig szigorú név, munkahelyi titoktartást fsértünk, a néhány mondatos őszinte vallomás fejében. A „nem válaszolókról” még csak annyit: heten a női, öten a férfinemhez tartoznak. Munkaköri beosztásuk: kettő adminisztrátor, egy gépírónő, titkárnő, két ellenőr, öt irodai munkás, egy pedig könyvelésen dolgozik. Közös vonásuk tehát, hogy valamennyien a „szellemiekhez” tartoznak. Az igazság választ követel így a nekik feltett kérdőjelre mi válaszolunk: munkaidejük nyolc óra, a munkájuk nem. Különben miért ne beszéltek volna?... , DE KÖVETKEZZENEK a válaszok, betartjuk ígéretünket « neveket, a munkahelyeket nem írjuk ki. K. E. 22 éves nő, létszámnyilvántartó. Délelőtt 11 óra Asztalán könyv. Cseres Tibor: Hideg napok... — Mit csinált ma eddig? — őszintén bevallom: semmit a postát várom. . — Sok munkája van? Hány óra a nyolc óra?
