Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

A verpeléti talponálló jGlinka-est Egerben A falu szégyene. így beszél ■ verpeléti földművesszövet- fcezet 1-es számú italboltjá­ról Dobos István tanácselnök és. hogy tarthatatlan tovább a helyzet, azt kénytelen elis­merni Steck el József, a szö­vetkezet üzemágvezetője is. Taggyűlésen és tanácstagi jelölő gyűléseken is többen szóvá tették, hogy miért tű­rik a község közepén a tal­ponállót. Főleg fizetés napján veszé­lyes ide belépni. Nem is mindig lehet, mert ittas em­berekkel tömve a helyiség. Gyakran kiabálnak, veszek­szenek, sőt verekednek is az italboltban. Mindez a falu közepén, a buszmegállónál és a kultúra nagyobb dicső­ségére történik. Ugyanis en­nék az épületnek az emele­tén van Verpelét kultúrháza és itt járnak el az iskolás- gyerekek is. Nem tud erről a rendőrség, a tanács és a társadalmi szervek? De igen! Csak ed­dig segíteni nem tudtak. Vagy talán az akarattal is baj volt? Mondják, hogy hamarosan megoldás várható. Ugyanis a Dózsa Tsz vezetősége elhatá­rozta, hogy a régi Petőfi Tsz volt irodahelyiségeiből tan­boltot létesítenek, és itt as 5300 lakosú községhez méltó kisvendéglőt nyitnak, ahol nyári kerthelyiség is lesz. Tehát megszűnik az 1-es számú italbolt túlzsúfoltsága, a beszélgetni, szórakozni vá­gyó emberek megfelelő kör­nyezetet találnak. De a régi talponállón is változtatni kell! Kulturáltabb kiszolgá­lással, az italboltvezető helyt­állásával, a rend és a fegye­lem megkövetelésével. A szomszédos cukrászdában miért viselkednek mértéktar­tóan ugyanazok az emberek? Nyilvánvalóan a környezet hatására. Akiknek a szép szé és a példamutatás nem használ, azokkal szemben a rendőrség és a hatóság a törvény szi­gorával lépjen fel! Ezt köve­teli a többség érdeke és Ver­pelét hírneve. F. L. (Tudósítónktól): Több mint 80 üzemi küldött jelenlétében megválasztották a Heves megyei Gabanafelvásár- ló és Feldolgozó Vállalat új Szakszervezeti bizottságát. A vállalat gyöngyösi köz­pontjában megtartott küldött- gyűlésen megjelent Szabó Ist­ván, az SZMT titkára és Szán­tó Istvánná, az ÉDOSZ megye­bizottságának titkára. A tiszt­séget átadó bizottság kétéves munkájáról Pethes Ferenc tit­kár tartott beszámolót. A két év jelentősebb eredményei közül kiemelte a 21 szocialista brigád megszervezését és azok munkájának támogatását A területi széttagoltság elle­nére elérték, hogy az összes ^dolgozók 88,1 százaléka szer- j vezeti dolgozó. A beszámoló feletti viták közül kiemelke­dik Csikós György rakodómun­kás felszólalása, aki dolgozó­társai nevében kérte a szak- szervezet segítségét vitás ügyeik rendezésében. Megem­lítette, hogy a munkaruhák kihordási ideje túl hosszú. Az előírt 15 hónapig nem elegendő a nehéz fizikai munkát végző rakodóknál a munkaruha. Ezt a tényt a későbbiekben még több felszólaló is alátámasz­totta. Kérte az újonnan meg­választandó bizottságot, fog­lalkozzék a munkaruha kihor­dási idejének csökkentésével. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az egri művelődési házban, ked­den műsoros estet rendezett Mihail Ivanovics Glinka, az orosz nemzett zene első kép­viselője, „az orosz zene aty­ja” halálának 110. évforduló­ja alkalmából. Az 1804-ben Novoszpasszkojeban született orosz zene-óriás 1357. február 15-én halt meg Berlinben. Glinka romantikusan moz­galmas, csaknem hányatott sorsa idézd a kort is, amely­ben élt. Gyermekkarában szenvedi végig Oroszország a francia hadjáratot, Glinka pedig a pétervári Nemesi In­tézetben ismerkedik meg a haladó eszmékkel. Mindennél nagyobb hatást gyakorol azonban led ki világára a fa­lusiak jobbágyzenekara, amelyről még később is val- lamásaiban, leveleiben oly nagy elragadtatással ír. Pé- terváron már közkedvelt ze­nész, amikor 1830-ban négy­éves külföldi tanulmányútra indul. Olaszországban Belli­ni és Donizetti ismeretségét kapja, Becsben, Berlinben to­vább tanul. 1834-ben apja ha­lálhíre hazaviszi őt s ekkor írja meg az Ivan Szuszanyint Korszakos jelentőségű az ope­ra bemutatója, s az, ahogyan Glinka teljes zenei vértezet- ben megjelenik az operaszín­padon, csak a mi Erkelünk­höz hasonlítható. Ivan Szu­szán yin az a paraszti és nem­zeti hős, aki életét adja né­péért, a szabadságért. A mű 1836-os bemutatója nagy si­kert hoz szerzőjének, de a fanyalgó kritika akkor kifo­gásolja „paraszti hangvéte­lét”. Hat évre rá mutatják be a Puskin merész mese­világát zenében életre keltő Ruszlán és Ludmillát. Tar Lőrinc, az Egri Tanár­képző Főiskola tanára ismer­tette Glinka zenei egyénisé­gét, a kort, a zsarnoki Miklós cár korát, társadalmát, amelyben ez a romantikus egyéniség szükségszerűen haladt a magány, az elszige­telődés felé. S hogy a bor hangulatát kapjuk, elhangzott Puskin Üzenet Szibériába és Emlékművem című verse, Odojevszkij válasza Puskin­nak, Lermontov Hazám című verse, Turgenyev prózája és néhány Glinka-vaSomás a zenéről. A műsor zenei részét a Ruszlán és Ludmilla nyitá­nya vezette be hanglemezről, a prágai filharmonikusok előadásában. Kovács Zsuzsa Glinkának Ne biztass! című élégikus dalát énekelte, majd Glinka vonós-keringője után az Iván Szuszanyinból Anto- nyina cavatinája és rondója hangzott fel. A műsor befeje­ző számaként Szu&zanyin áriája csendült fiel, ahogyan a zenedráma csúcsán, a tra­gikus pillanatban búcsúzik a hős az élettől, szeretteitől, hazájától, amelyért életét áldozta. (farkas) Kisfilm a „Vádoljuk az Imperializmust” akcióról A KISZ központi bizottsága egy éve hirdette meg a magyar fiatalok nagyszabású akcióját, „Vádoljuk az imperializmust” címmel. A tv-híradó munka­társai mögt ötven perces lcisfil- met készítettek az akció egy­éves eredményéről. A film négynyelvű — angol, francia, orosz és magyar — hanggal készült, s több országban ke­rül bemutatásra. Gondolni • • • rr a jovore... Sok hasznos, sőt kellemes tapasztalatot hoztak a napok­ban megtartott zárszámadási közgyűlések, és az előtte, utá­na zajló viták, összejövetelek. E kedvező változások közül mindinkább terjed a törekvés arra, hogy ne csak a ma hasz­nát nézzék, de gondoljanak a jövőre is. Emlékezetes, hogy a korábbi években mennyien sürgették, követelték, hogy minden terményt és pénzt osszanak ki a zárszámadáskor, s milyen ellenállásba ütközött, ha a vezetőség és a felsőbb szervek arra kapacitálták a szövetkezet tagjait: tartalé­koljanak pénzt, takarmányt, a következő évre is. Ezért volt jó érzés hallani, hogy a karácsondi szövet­kezeti gazdák amikor olyan hír terjedt el a faluban, hogy mindent kiosztva 30 forintot kaphatnak egy munkaegységre, azt kérték, hogy inkább adjanak most kevesebbet, de a jövő év terhére ne osszanak ki mindent, mert akkor nehéz lesz a kezdet És a jövőről való gondoskodás jó példájának számít az a tény is, hogy a füzesabonyi járásban majdnem hétmillió forintot tartalékoltak a közös gazdaságok az idei kiadások­ra, a havi előlegek kifizetésére. Hozzáfűzték ehhez a szám­hoz, hogy erre még soha nem volt példa a járás termelő- szövetkezeteinek történelmében. Tavaly is ehhez képest csak minimális összeget „mentettek át” üzemviteli költségekre, de előlegfizetésre jóformán semmit. Most pedig a koráb­ban gyenge termelőszövetkezetek közé tartozó kompolti kö­zös gazdaság amellett, hogy rövid egy-két év alatt felja­vult a jó közepesek színvonalára, 865 ezer forintot tett „ta­karékba” az idei kiadásokra A káli Március 15. Tsz 826 ezret, a tófalui Béke majd 700 ezret, a szihalmiak is közel félmillió forintot tartalékoltak. És ami nagyon biztató, e döntéseket a százezrek tarta­lékolására a tagság teljes egyetértésben hozta meg azzal, hogy gondolni kell a jövőre. K. E. — Bácsi, kérem, tetszik tudni adni nekem négy forin­tot kölcsön? — ál­lított meg egy kis­lány az utcán. A kérés olyan váratlanul ért, hogy szólni se tud­tam. Ránéztem a kislányra. Alig ért a derekamig. Ru­hája tiszta, rendes, szemében semmi ravaszkodás. — Festéket kel­lene vennem — folytatta kéretle­nül a kis ismeret­len. — De nincs csak tíz forintom, és a festék tizen­négybe kerülne. Tetszik tudni, is­kolában vagyok. fáeugrottarn nem tudok haza se menni, mert nincs otthon sen­ki. Bs nézett rám, olyan ártatlan, őszinte tekintettel, hogy mielőtt vé­giggondoltam vol­na, már nyúltam a zsebembe. Mi­lyen furcsa. Csak azért izgultam, lesz-e nálam négy forint apróban. Szurkoltam a kis­lánynak, ne essen hiába a fáradozá­sa. Elképzeltem, milyen izgalmak után szánta rá ma­gát, hogy megszó­lítson valakit. Rám esett a vá­lasztása. — Itt a négy fo­rint, tessék —, szá­moltam le a pénzt az elém nyújtott apró tenyérbe. — Köszönöml Majd ha találko­zunk, megadom. Bs már ment is. Hopp, elfelejtet­tem megkérdezni, hogy hívják, me­lyik iskolába jár. No, most már mindegy. És mi az, hogy: ha találkozunk...? Most láttam éle­temben először. Mikor látjuk majd egymást új­ra? Tíz év múlva? Akkor ö, mond­juk, tizennyolc éves lesz, én pe­dig. .. Ezt hagy­juk. Tessék: milyen könnyen beugrik az ember egy „nő­nek?’ — ha az még csak nyolcéves is csunán! Ügyes, talprae­sett kislány ez ctg én ismeretlen is­merősöm. Remé­lem, idejében megérkezett a fes­tékkel a rajzórára, (g. mól-) Pályázati felhívás Az Egri Városi Tanács Mű­velődési Osztálya a városi út­törőelnökség a választás alkal­mából „Eger négyéves fejlő­dése” címmel pályázatot hir­det. A pályázaton valamennyi úttörőcsapat részt vehet. Fel­dolgozhatják a körzetükhöz tartozó területek változásait, az utolsó négy esztendő ered­ményeit. A pálya művekben részletesen mutassák be az el­múlt választás óta megvalósí­tott terveket (pl.: utak, jár­dák, lakótelepek. Iskolák, óvo­dák, parkok, játszóterek, gyá­rak. üzletek, stb.). Pályázhatnak rajok, őrsök és egyénileg is. Készülhetnek írá­sos beszámolók, dokumentu­mok, fényképes tablók, grafi­konok, rajzok, makettek is. A beküldött pályamunkák­ból március I9-én kiállítás nyílik az Egri Űttörőházban. A pályamunkákat március 14-ig a városi úttörőelnökség címére kell beküldeni. 4 Mmíisw 1067. február 23„ csütörtök Oktober hadserege sen az interkontinentális és globális rakéta, amely, mint nyugati katonai kommentáto­rok megjegyezték — „szétzúz­ta a szovjet terület sugárhaj­tású bombázókkal való bekerí­tésének amerikai stratégiáját”. Az interkontinentális és globá­lis rakétafegyver kétségkívül jelentős állomása a szovjet hadsereg fejlődésének. „A ra­kétának az Egyesült Államokat megelőző oroszországi előállí­tása — írta ezzel kapcsolatban a New York Herald Tribune — jelentősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat. Az első szovjet hidrogénbombá­nak 1953 augusztusában történt robbantása óta Oroszország katonai téren még nem köny­velt el ilyen gigantikus sikert. Jelenleg semmiféle Védelem sincs a hi drogén bombát szál­lító globális rakéták ellen.” Még egy fél évszázada sincs, és az elmaradt feudális cári Oroszországból a világ egyik leghatalmasabb országa lett. Még egy fél évszázada sincs, és az akköri puskás, sokszor mezítlábas és rongyos vörös­katonákból ma a világ legerő­sebb hadserege lett. Mi magya­rok különös büszkeséggel gon­dolunk október hadseregére, hazánk felszabadítójára, a Var­sói Szerződésben részt vévő partnerünkre, fegyverbará­tunkra. Először a történelem folyamán van egy igaz ügyet védelmező, erős, baráti fegy­vertársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan hadsereg szö­vetségesei lehetünk, amely megalakulása óta még nem szenvedett vereséget, s min­denütt győzedelmeskedett. 1/ ülönös jelentőséget köl- csönöz az idei ünnep­nek az a tény, hogy ez évben ünnepeljük az októberi forra­dalom 50. évfordulóját. Jubi­leumi évben még fényesebben ragyog annak a hadseregnek a csillaga, amely nélkül neO sikerült volna győzelemre vitSi» ni százmilliók álmát, a forték dalom ügyét. (G. A.) II gyancsak ugrásszerűen ” emelkedett a szovjet lé­gierő mennyiségi és minőségi színvonala, mind a stratégiai, mind pedig a harcászati légi­erőket a legmodernebb gépek­kel szerelték fel. Felújították az első vonalbeli harci repülő­gépek, a tengeri és rakétahor­dozó repülőgépek, főképpen a katonai szállító repülőgépek ál­lományának jelentős részét. A szovjet légierők fejlődéséről nyilatkozva jelentette ki James Stowel, az Egyesült Államok légierőinek tábornoka: „A Szovjetuniónak olyan távbom­bázó géptípusa van, amelynek hatósugara olyan nagy, hogy leszállás és üzemanyag-felvétel nélkül is megteheti az utat Amerikába és vissza. Ez a gép atom- és hidrogénbomba szál­lítására kiválóan alkalmas.” Hasonló fejlődést ért el a háború óta a szovjet hadi­flotta is. A fő figyelmet a víz alatti hajók különféle fajtái­nak építésére helyezték, s az amerikai elképzeléssel szem­ben nem a monstrum, hanem a kisebb, mozgékony, ugyanak­kor hatásos fegyverekkel fel­szerelt hajóknak juttatnak nagyobb szerepet. Ellátták a flottát rakétahordozó hadiha­jókkal, továbbá a búvárnaszá­dok elleni védekezéshez fő­képpen rakétahordozó tenger­alattjárók elleni harchoz szük­séges eszközökkel. Többszörö­sére növelték az atom-tenger­alattjárók távoli útjainak szá­mát, ami mutatja a haditenge­részetnek azt a képességét, hogy sikeresen meg tudnak ol­dani bármely harci feladatot az Északi-sarktól a Déli-sarkig az óceáni térségekben. A szovjet haderő minden “ fegyverneme magfegy­verekkel rendelkezik, bombák, tüzérségi gránátok, rakéták, torpedók formájában. A legha­talmasabb fegyver termés zete­Times így fogalmazott meg: „Az orosz hadsereg ma az egyetlen jelentős haderő a vi­lágon, amely teljesen új hábo­rú utáni fegyverzetet halmo­zott fel és e fegyverek igen képzett katonák kezében van­nak, akik egyaránt képesek harcolni nukleáris vagy nem nukleáris háborúban, kisebb vagy nagyobb szabásúban, és­pedig bármiféle terepen és idő­járási viszonyok között.” I gázát írt a londoni * Times. Valóban a szov­jet fegyveres erők szervezeté­ben és technikai eszközökkel, valamint új típusú fegyverek­kel való felszerelésében a há­ború után alapvető változások következtek be. Minden fegy­vernemet a legmodernebb kö­vetelményeknek megfelelően szerveztek át és szereltek fel. A szovjet szárazföldi haderő korszerűség tekintetében első helyen áll a világon. A szovjet hadseregben ma már a régi ér­telemben vett gyalogság nem létezik. A csapatokat új auto­mata fegyverekkel látták el. Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy a szovjet hadsereg a harckocsifegyverzet terén is tovább növelte előnyét. A má­sodik világháború idején ki­fejlesztett páncélkocsikat az új harcászati és technikai köve­telményeknek megfelelően át­konstruálták. A tüzérség tüz­éré jét ugyancsak meghatvá­nyozták, mindenekelőtt a hát- rasiklás nélküli lövegek és a különböző típusú rakétafegy­verek rendszeresítésével. A légvédelemnél a legtökélete­sebb fokra fejlesztették az elektronikus tűzirányító eszkö­zöket. A szovjet légvédelmi erőket különleges légvédelmi rakétákkal, a legnagyobb se­bességű repülőgépek elleni harcra alkalmas fegyverzettel szerelték tel. vénei ósok és fehérgárd is ták el­len. A szovjet nép és hadse­rege leküzdött minden aka­dályt, teljesen szétzúzta a kül­ső és belső ellenforradalom egyesült erőit, megvédelmezte október vívmányait. klem kevésbé súlyos meg- ” próbáltatások jutottak neki osztályrészül a második világháborúban sem. A Szov­jetunió, a szovjet hadsereg vál­lalta a fasizmus elleni harc fő terhét, mérhetetlen áldozatokat hozva megmentette az emberi­séget a fasiszta veszélytől. A Nagy Honvédő Háború volt a legsúlyosabb minden há­ború közül, amelyet a szovjet népnek a múltban viselnie kel­lett. Az igaz ügyért vívott fegy­veres harc még jobban megszi­lárdította a szovjet emberek erkölcsi, politikai egységét, bi­zonyságot tett a szovjet hadse­reg internacionalizmusáról. Azóta — a győzelem napja óta — több mint két évtized telt el. Még jóformán be sem hegedtek a sebek, a NATO-ban tömörült imperialista hadsere­gek újabb háborús feszültséget idéztek elő, sőt bekövetkezett az a paradox helyzet, hogy a legyőzött sas bontogatva szár­nyalt, diktálni akar a győzte­seknek. Ma azonban egészen mások a nemzetközi viszonyok, mint huszonöt évvel ezelőtt. A szocializmus a föld sorsának formálásában meghatározó té­nyezővé vált, s a Szovjetunió — szövetségeseivel együtt — képes garantálni a békét. Pedig a második világhábo­rú után — a hidegháború kel­lős közepén — a „győztes atom­világháború” nyugati propa­gandistái jó ideig a szovjet hadsereg technikai elmaradott­ságáról és felszereléseinek hiá­nyosságairól cikkeztek. Míg­nem nekik is be kellett látniuk a valóságot, amelyet a londoni A z Önök fegyveres erői it “ mesteri tudásukkal, bá­torságukkal, önfeláldozásukkal és kitartásukkal a régóta ter­vezett német támadást egyhó­napos küzdelemben nemcsak megállították, hanem egyszer­smind ellentámadást indítot­tak, amelynek messzemenő kö­vetkezményei lesznek. őszinte szerencsekívánatai- mat küldöm a szovjet hadse­regnek így gratulált Roosewelt egy­kori amerikai elnök a szovjet hadsereg győzelmeihez a II. világháborúban. Churchill, aki pedig fő szer­vezője volt a forradalom győ­zelme után a szovjet elleni in­tervenciónak, a honvédő hábo­rú alatt így táviratozott Sztálin főparancsnoknak: „Ha ön elküldené nekem az új szovjet-orosz himnusz kottá­ját, gondoskodni tudnék arról, hogy a brit rádió minden al­kalommal közvetítse, amikor fontos orosz győzelmekről ad hírt." így írtak a kapitalista országok vezetői húsz évvel azután, hogy az októberi forra­dalomban az ellenük folyó harcban megszületett a világ első munkás—paraszt hadsere­ge: Ma 49 éve annak, hogy a Pszkov és Narva mellett le­zajlott elkeseredett ütközetben a Vörös Hadsereg 1918. feb­ruár 23-án megadta az első tanulságos leckét az agresszo- roknak, megszüntette a forra­dalmi Petrográdot fenyegető halálos veszélyt. A Vörös Had­seregnek ez a ragyogó győzel­me lett a szovjet hadsereg napja. A szovjet fegyveres erők di­cső utat tettek meg e nap óta és becsülettel teljesítették for­radalmi küldetésüket. A fiatal, de még nem elég erős Vörös Hadsereenek fennállása első napjától kezdve harcolnia kel­lett a szovjet köztársaság meg- védel mezőséért, a szovjet ha­talom ellen felsorakozó inter­Második napirendi pontként került sor az új, 29 fős szak- szervezeti tanács, majd a II fős szakszervezeti bizottság megválasztására. A vállalat történetében elő­ször, 15 főből álló társadalmi bíróságot iis választottak a kül­döttek. A vállalati szakszervezeti bizottság titkára továbbra is függetlenített munkakört kap. Az SZMT-választáson öttagú küldöttség képviseli majd a vállalatot, míg az iparági kül­döttgyűlésre egy főt delegál­nák. A megválasztott új bizott­ság — amely újabb két évig képviseli a molnárok és az iparban dolgozó munkások ér­dekeit — rövidesen megtartja első ülését. V. J. Munkaruha: rövidebb időre Szakszervezeti bizottságot is társadalmi bíróságot választottak a molnárok

Next

/
Thumbnails
Contents