Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

Suttogó erdő és zengő cimbalom Hol mélyen zeng, hol ellú- gyulva simogat, hol meg hety­kén, vidáman szabadulnak - ■ hangojc a cimbalom húrja ról, s a magyar dalok utóié: hetetlenül szép motívumai1 öltözötten láthatatlan tánct kezdenek az ablakon beárad téli napfénnyel. Az, aki most játszik, már . hatvankilencedik életévébe jár. Fiatalosan csapnak az ütői a húrokra, miként a varázs­pálca, s nyomukban az árad hangok elvisznek az Alföldre a Mátrába, a Bükkbe, a Du nántúlra — ahol valaha ter­mettek ezek a dalok. A rádió által hirdetett öregek Ki mit tud?-ja kellett ahhoz hogy Csermák Jánost Heves megye számára Is fölfedezzék. — Bajai gimnazista voltam, és mindenképpen játszani akartam a cimbalmon. Jártam tanítani a kisebb diákokat, míg össze nem gyűlt a pénz egy hangszerre. Régi volt, híres mester készítette. Aztán a gim­náziumban elmentem az első •— és az utolsó órára... önér­zetes diák lévén azonnal fel­hagytam az órákkal, amikor a tanárom egy kisebb melléfogú miatt hatalmasat ütött a fe­jemre. .. Ezután mit tehettem? Magam tanultam. Füllel lop­tam a mulatókból, vagy más­honnan kiszűrődő muzsika­foszlányokat, aztán rohantam haza, s megpróbáltam leját­szani. Megismertem a kottát, megtanultam a zeneelméletet Hetedik gimnáziumban léptem fel a bajai ipartestület rendez­vényén. Nótákkal... Amikor újra és újra vissza- íapsolták — nagyon szerették a nótát — már tudta, hogy a cimbalom végig kíséri az éle­tét. Egyébként a latin ós a görög nyelv oktatójának in­dult, de — a bajai erdők el­csábították a katedrától, ahogy Csermák János mondta. Az erdő lett aztán — a kár­pótlás. A háborúban — az el­ső világháborúban — megse­besült. Itthon néhány évig ok­tatta a cimbalmon tanulókat, majd 1922-ben végleg bement az erdőbe. — Néha még fölléptem, de ezek már jellegtelen dolgok voltak. A cimbalom azonban otthon mindig szólt, s a hangja épp olyan kényelmes helyet talált az idős ember szívében, mint a kedvesen suttogó erdő. Be­járta Magyarország összes er­dejét: Gemencen indult és Egerbaktára érkezett, erdő­mérnöki munkára — 1957-ig. Akkor ment nyugdíjba. Az ér­tőbe azonban mindig kijár, mert éppen annyira szüksége van rá, mint a cimbalom ked­vesen áradó hangjára. — Amikor meghirdették az öregek Ki mit tud?-ját, én is jelentkeztem. Ez még tavaly volt. Aztán vártam hónapokig az értesítést, de csak nem jött... Igaz, közben felvették magnóra néhány számomat. Vártam. Nem az érvényesülés hajtott, ahogy a többi nyolc­száz benevezett öreget sem, hanem valami más, valami mélyebbről induló érzés. Ta­lán az, hogy a magas kor elle­nére mi is tudunk valamit adni... Aztán ez év január 27-én eljött a nevezetes nap, meghívót kaptam és játszot­tam a 20-as stúdióban... Csermák bácsi bejutott a legjobb tizenöt közé, akik leg­közelebb március negyedikén versenyeznek a középdöntőből való továbbjutásért. — Szeretnék legalább a második lenni — mondta. — Nem magamért. Ügy is jó len­ne, ha nem a nevemet monda­nák be, hanem csak azt, hogy Heves megyei... ★ Fehér hajához ér a délelőtti napfény már, de játszik még Csermák János bácsi, s a szo­bában minden ott van, ami egészséggel, vidám lélekkel megajándékozta, kísérte éle­tét: a suttogó erdő és a zengő cimbalom. (kátai) Iä BUDAPEST ÉS A BALA­TON UTÄN, harmadik he­lyen Eger következik az or­szágos idegenforgalmi rang­listán. A város természet- földrajzi környezete, mikro­klímái adottságai, természe­tes gyógyvizei, fürdője, tör­ténelmi és műemléki értékei, nemes faj borai évről évre száz- és százezreket vonza­nak. Vajon elégedetten, szép emlékekkel, jó benyomások­kal távoznak-e az idelátoga­tók Egerből? Nos, e téren még sok a kívánnivaló. Ren­geteg feladat vár megoldásra, hogy az ideérkezők számá­ra kulturált feltételeket te­remtsenek, hogy megkedvel­tessék e várost az idegenek­kel annyira, hogy újból és újból visszatérjenek hoz­zánk. Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaka az 1967-es eszten­dőt a nemzetközi idegenfor­galom évének nyilvánította. Időszerű foglalkozni e fontos kérdéssel nemcsak ezért, de azért is, mert az Egri Városi Tanács építési és közlekedé­si osztálya nemrég készítette el jelentését az idegenforga­lommal kapcsolatos felada­tokról, amelyet a végrehajtó bizottság is megtárgyalt. Ma már az ideérkező ide­genek előtt nem kell szégyen­kezniük az egrieknek. A tör­ténelmi múltunkat reprezen­táló egri vár rekonstrukciója nagy ütemben halad; rendibe hozták a líceum és a mino­rita templom homlokzatát. Van a városnak két szállo­dája, ahol 309 ember kaphat helyet A strand területén ét­termet építettek, s a me­dencék számát néggyel nö­velték, de épült egy 24 ágyas reumakórház is, a gyógyvíz hasznosítására. Elkészült a Gárdonyi Géza Színház és két gimnázium épülete. A vá­rosba érkező autósokat ki­épített autóparkolók fogad­ják ós jelentősen fejlődött az egri parkolj színvonala. Mind­ég sokat javított Eger hely­zetén, de még mindig akad­nak bosszantó hiányosságok. Több szállodai férőhelyre len­ne szükség, amely meghcsz- szabbítaná az itt- tartózkodás idejét. Tovább kellene széle­síteni a gyógy- és termálvi­zek felhasználásának körét Hiányoznak a korszerű, a váro6 jellegét megfelelően kifejező vendéglátóipari egy­ségek — borkóstolóink álla­pota visszataszítóan siral­mas. Csak dicsérni lehet az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat kezde­ményezését, hogy a Trinitá- rius utcában egy reprezen­tatív borkóstoló építését kezdte meg. A SZÉPASSZONY-VÖLGY híre országos, sok idegent vonz, akik később keserű csalódással távoznak onnét. Nincs megfelelő vendéglátó­ipari ellátás. A magánosok kis pincéiből olyan borok ke­rülnek szinte korlátlanul for­galomba, ami csak rontja ne­mes, faj boraink hírét, hite­lét. Kulturált vendéglátás helyett az ember itt csak az „egy szál cigány” romanti­káját kapja. Talán javít a helyzeten, hogy a Ködmön Csárdát felújították. Terve­zik, hogy a völgyi kis kápol­na mellé kisvendéglőt építe­nek. Megoldásra váró feladat, hogy a minaret és a Dobó Gimnázium után a többi érté­kes építészeti műemlékein­ket is díszvilágítással lássák el. Meg .keß kezdeni a rózsa­fák és díszbokrok kiülteté­sét a városba vezető Lenin út két oldalán, s hasonló­képp a Kossuth Lajos utcá­ban is. Már kijelölték a he­lyét, s hamarosan az építését is kezdik egy 1200 adagos ét­teremnek és egy turistaszál­lóval kapcsolódó 400 adagos étteremnek. Tervezik egy 500 fős, első osztályú autós-cam- ping felépítését, korszerű, mo­dern kisvendéglőt a „Vörös Rák helyén; korszerűsítik a Vadászkürt vendéglőt, új ke­reskedelmi egységeket léte­sítenek. És sorolhatnánk to­vább a különböző terveket, elképzeléseket, illusztrálandó azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a város idegenfor­galmi állapotának, lehetősé­geinek javítására, szélesítésé­re tesznek. EGER LEHETŐSÉGEI, adottságai minden különö­sebb anyagi befektetés nélkül is vonzanak, de befektetéssel — ha tudatosan és célsze­rűen élnek vele — lehetőségei még nagyobb mértékben nő-*, vethetők. Minden anyagi be­fektetés rövid idő alatt meg­térül és emeli a város hírét. A feladatok megoldása azon­ban meghaladja Eger, de a megye gazdasági erejét is. Országos ügyként kell tehát kezelni a város idegenforgal­mi problémáit. Örvendetes, hogy az Országos Idegenfor­galmi Hivatal és más szervek is érzik már ezt, s a problé­mákat igyekeznek orvosolná. De hiányzik még mindig, a tudatos, a nagyobb koncent­ráltság, a problémák megoldá­sánál. Ha teljes részletessé­gében nem is adhatunk szá- .mot a városi tanács idegen- forgalommal kapcsolatos fel­adatairól, terveiről, amit el­mondottunk, elegendő annak bizonyítására, hogy egyálta­lán nem közömbös a város gazdái számára Eger sorsa, jövője. De minden egyes eg­rinek is szívügye kell le­gyen a város sorsa, jövője, mert csakis közös összefo­gással érhetünk el tartós eredményeket, amelyek öreg­bítik a megyeszékhely jó hí­rét P. D. Bodonyi szőttesért — dán valuta ÜÉ Hétm&S, feljebb majd beülök a presz- szóba, kihúzom ott, amíg vé­gez; nem ronthatom el a pasz- szióját. — A presszóban? Oké. Leg­alább vendége leszek egy dup­lára. Na, viszlát. Már másfél órája lesem a pi­lótát. Ügy látszik, jól érzi ma­gát. — Na, itt is vagyok. Mond­tam ugye, hogy nem tart soká. Jöhet a kávé. Felhajtom és re­pülhetünk, mint a madár. Hová is kell még?... Ja, tudom. De tempózzunk aztán, fürgén, fia­talosan, mert otthon beígértem az asszonynak, hogy este mozi­ba viszem. Hát akkor gyerünk! Spurizzon be arra a tanácsra. Én csak cigiért ugróm be a cse- hóba. A fene vinné el, legalább ne zárná be mindig a kocsiajtót. Az ember pocsékká ázik. Már egy trafikot megvehetett, ami­óta elment. — Halló! Egy kis nyugi. Kép­zelje, összeakadtam egy haver­ral. Fene tudta, hogy gebines itt. Na, gondolhatja, hogy nem örültünk szárazon. Jól is esett egy kis gyorskalória. Maga is beléphetne valamire. Jó, jó, tu­dom, hogy muzulmán hitű: nem szeszei, de falhat valamit, ;///'/7 re ritkábban kerül elő egy-egy régi darab. Ahogy a festett# cifra ládák helyét elfoglalta a szekrény, úgy tűnt el a bodo- nyi lakásokból a szőttes is. Nem divat. Néhány esztendővel ezelőtt, úgy látszott, a régi népművé­szeti hagyományok ezen a tá­jon is kivesznek. Híres régi szövőasszonyok széke üresen állt, nem volt. aki megindít­sa a vetélőt. Nem díszítette horgolás, hímzés az új ruhada­rabokat A Hevesi Háziipari Szövet­kezet sokat tett esztendők óta azért, hogy megmentse a kalló­dó hagyományokat És a né- > hány lelkes asszonynak köszön- íhetö, hogy nyolcvan szövőszéki j újra áll, az öregek elő-előke- íresnek egy-egy régi türülkö- ?zőt a padlásra került ládákból. 4 Olyan keresetkiegészítő fog­5 lalkozássá vált a szövés, a him- f zés és a horgolás. A vőlegénvi ?ing dísze, a borsóka, gyer- jmekruhák ékévé vált, a fejel t szélét díszítő ripszminta és a 2 „selem síkos” szőttes térítők 4mintája lett s el sem hiszik tá­blán a városban horgoló asszo­nyok hogy csillagmintájuk Jósét, 60—70 évvel ezelőtt a szu­rka ujjára horgolták a bodo- ínyi asszonyok. 2 Ami most lekerül a szövő- 5székekről, azt már nem kell t gyalog a Mátrán át, vásárra ívinni. A Népművészeti Válla- 2 lat végszámra rendeli a sza­ldókat, a szőttes térítőkét, és ^százszámra a szettet. f A bodonyi kézimunka kül­földi lakások dísze lett, hol- íland, svéd. dán háziasszonyok ►féltve őrzött darabja. Hollandoké, svédeké, mert Bodonvban hiába keresné akárki. Itt csak a szekrények, ládák mélye őrzi a népművé­szeti kincseket A szőttes pok­rócból legfeljebb szőnyegvédő ,lesz, a száda dán valutát hoz. Í Már csak exportra dolgoznak a bodonyi asszonvok. » A Iánvok? Más munkaalka- * lomra várnak. A szövőszék, a J bűmőróma mellé csak akkor tűinek le maid asovonvkoriik- ,ban. ha kevés a féri keresete. >s a ki.ap'vermek mellől nem Jtudnék mohóvá menni. ^ TJedicr iő lenne rrrir ickolás ■skorban biztosítani az u+ánnöt- ílást mert kincset ér a bodo- írtidnk ősi hagyománya. ? Valutát. t —deák* ...és akkor még minden házban állt a szövőszék. Mi szőttük a vásznat, kenderből, meg egy keveset lenből. De in­kább csak kenderből, mert az tértem itt. A fejel szélére széles piros csikót szőttünk, ripsz- mintával. Nálam még láthat is, a lányomnak szőttem, de neki nem kell Aztán szőttünk pokrócot, 20—30 métert öszecsavartunk, a hátunkra kötöttük, úgy in­dultunk keresztül a Mátrán, gyalog, a gyöngyösi piacra ... Bodonyi asszonyok beszélnek így a falu ősi asszonymunká­járól, a szövésről. Ma már egy­ből meg kell inni egy kávét. Na, majd nálatok, pajtikám... Remélem, főztök otthon? Egészen besötétedett. Az a nyavalyás megint bentragadt. Legszívesebben felülnék egy buszra, irány haza, itthagynám a fenébe. Csakhogy már az utolsó járat is elment, — Na, remélem, nem unat­kozott. Mért nem kapcsolta be a rádiót? Élhetetlen egy em­ber! Egy kicsit elidőztünk ma, de sebaj. A napidíj se kutya, igaz? Nekem ugyan mindegy, mikor érek be, én átalányt ka­pok, de magának kell az óra. Ha tizenkét óra a nap, mért ne legyen meg magának? Ne mondja, hogy elsajnálom azt a harmincegy froncsit. Elvégre piacról él az ember. A mozinak már lőttek. De én magáért ezt is megteszem... Azért most már jó lesz gázt adni a menetnek, mert ránk virrad... Ha be­érünk, ne feledje alávésni a menetlevelet. Tudja, milyen háklis a főnök, csak magának lenne rossz. Egy kicsit belémász- tunk ma a kilo­méterekbe, pe­dig alig van va­lamim hónap végéig. De ma­ga, sokfelé kell, hogy mászkál­jon. Hiába, ilyen a munká­ja! Nem lehet azt odabent; előre kiszámíta­ni, hogy merre, mennyit men­jünk és ne mászkáljunk fe­leslegesen. Barna Tibor vagy egy Husit... De, ha nem; nem. Nem erőltetem. Itt a kulcs, települjön a kocsiba. Csak a rádiót hagyja békén, nagyon gyenge az akku. Dudálni kellene, hogy a fe­ne... Ma már ez se megy mo­ziba az asszonnyal. — Nyugi, nyugi... Nem kell mindjárt borzolódni, meg fel­verni a falut. Elvégre a pilóta is ember; mit tülköli össze a világot? Jár talán egy kis ki- kapcsolódás ebben a rohadt hajszában. Mindjárt vágtázunk, de most már megvárnánk a zárórát. Húsz perc az egész, ha­zavisszük a havert; nem nagy kitérő, alig tizenöt kilométer. Végre megyünk. A havernak elöl kell a hely; — Nem haragszik, ha mellém ül a haver? Tudja, ritkán ta­lálkozunk, jólesik kidumcsizni magunkat. Maga ül eleget elöl. Stimt?... Hát akkor nyomás, az áldóját!... A fene egye meg, egészen fejembe ment a ko­nyak. Persze, sörrel volt. Vala­► Az én pilótám nem levegő­1 ben jár. Nagyon is a földön él: iaz országutak vándora. \ Nem tudom, észrevették-e 2már; mostanság, ha sofőr cím- j mel titulálnak valakit, sértet­tien felhúzza az orrát. Gépko- »csivezetőnek hosszadalmas a 2 címzés. Körülményeskedés van 4 benne. 4 Pilóta. Ez már mond valamit. i Rangot ad, sőt, hatalmat. ► A pilóta azt mondja: ? — Nézze, elvtikém, arra a jkátyús útra be nem viszem ► magáért a kocsim. Reggel mos- J tam. Sétáljon csak egyet, innen jugrásnyi az egész! A maga ^mankói még frissek, bírják azt ' a kis strapát. Addig elücsörgök i itt, vagy behajtok inkább a só- 4 gór ékhoz a szomszéd faluba, 'harapok valamit, úgyis éhom- ;. ra indultam. , ‘ Szóval: a pilóta az pilóta. — Na tessék! Most megint lehorgonyiunk? Mi az ördögért 1 magának kocsi, ha minden ■ tyúklépésen megáll, kiszáll. Ah­hoz bringa is megteszi. Na jó. nem mondtam semmit. Tessék. 'z lehet kiszállni. Mikor jöjjek 4 magáért? Óra múlva itt állok. \ GÚt? » Nem gilt, de mit tehetek? fügyis tőle függök. Nekem fél 4 óra elég volna a dolgaimra, leg­Katonai könyvkiadás Magyarországon 1945-1965 A Zrínyi Kiadó íj bibliográfiája Mivel korunkban — min-2 den más tárgyú irodalommal? egyetemben — a katonai iro-4 dalom is egyre terebélyesebfcc 4 válik, feltétlenül szükséges egy 4 vezérfonal, mely megmutatja $ a tudomány irodalmának meg-í oszlását. í A bibliográfia a következői fő fejezetekre oszlik: A had-í tudomány általános kérdései, a 4 hadtudomány elmélete és gya-j korlata, hadtörténelem, kato-, nai kiképzés, hadseregszerve-; zés, katonaföldrajz, haditechni-- ka, katonai egészségügy, polgá-* ri védelem és hadtudományi» segédkönyvek. » Jelentős része a műnek —j bár függelékként tűntették félj — egy ajánló bibliográfia aj katonai szépirodalomból. Ej rész is téma szerint csoporto­sítva közli anyagát, két fő fe-| jezete a magyar és nem ma-1 gyár vonatkozású szépiroda-1 lom. Az alcsoportokba az egyes fontosabb katonai események­hez fűződő regények kerültek. A szép kiállítású, ízléses könyv kiadásával hasznos se­gítséget nyújt a Zrínyi Katonai Kiadó az érdeklődőknek, a hadtudománnyal foglalkozók­nak egyaránt. Eger tanácsa az idegenforgalomért Harmadiknak a ranglistán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents