Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
Amíg vBig Bili” sertést szállít, a többi szórakozik Gondo’afok A falun élő fiatalok múltbeli rétegeződése közismert, sokat feldolgozott téma. Ismert az alvég és'felvég közötti, az iparosok és parasztlegények közötti szinte kibékíthetetlen ellentét, a csizmásak és a mezítlábasok szinte csak fényévekben mérhető társadalmi különbsége. Nagyon erős, szinte áttörhetet- len volt ez a határvonal, amely az anyagi, társadalmi különbségekre épült. Felsorolni is lehetetlen mennyi tragédiának volt okozója ez a vagyoni különbségekre épült. Felsorolni is lehetetlen mennyi tragédiának volt okozója ez a vagyoni különbségeken alapuló elzárkózás és mennyi re kíméletlenül figyelembevették ezt a házasságoknál, az iskolában, a szórakozásnál, s általában a társadalmi kapcsolatokban. A felszabadulás után, de különösen a termelőszövetkezetek megalakulásával mélyreható társadalmi változások követkéz, tek be falun is és a vagyoni helyzeten alapuló rétegeződés ellentmondása egyre inkább vesztett erejéből, s helyette a képzettségen, munkakörön alapuló új rétegeződés lett a jellemző. Az alvég-felvég helyett a diák, az iparba utazó, vagy hetenként hazatérő munkásfiatal és a földműves ifjúság lépett. A falu többségét kitevő földműves fiatalok közül sokan vándorolnak el az iparba, mentek iskolára, szülői befolyásra, amelynek mottóját így fogalmazhatánk meg „Minden legyél, csak paraszt ne.” De hozzájárult ehhez a tömeges elvándorláshoz, hogy nem mindenütt tudják és tudták folyamatosan munkával ellátni a földműves fiatalokat, rendszertelen volt a jövedelem és nagy különbségek mutatkoztak a szociális ellátásban, munkakörülményekben. A falu nem tudta nyújtani azokat a művelődési, kulturális és szórakozási lehetőségeket sem, amelyeket az iparban, városon megtalálhattak az elvándorló fiatalok. Ez a moziás merőben új helyzetet alakított ki. új rétegekbe tömörítette a falun élő fiatalokat, s új ellentmondások forrásává vált, amelyek az átmeneti időszak jellemzői. Az új rétegeződés körülbelül így néz ki: diák, hivatali dolgozó, eljáró munkás és termelőszövetkezetben dolgozó fiatal. Es ez a sorrend nem véletlen.. A „felvég” most a bejáró diákság, vagy a faluba visszatért értelmiségi, vagy adminisztratív munkakörben dolgozó fiatal. Utánuk a naponta, vagy időnként hazatérő munkásfiatalok következnek, végül a tsz-ben dolgozó fiúk és lá- nyo. (Akik közül ugyan ma már sokan jóval többet keresnek, mint a „rangsorban” előttük álló társaik, mégis a legtöbb esetben ők kerülnek hátrányos helyzetbe a tekintélyt, a társadalmi megbecsülést illetően.) Ez természetes, nem véletlen, de tarthatatlan. Vegyük például a munkakörülményeket. A faluról iparba járó fiatal fűtött helyen dolgozik, védőételt kap, műszak után meleg fürdő várja, autóbusz hozza- viszi, a diák kényelmes, modern iskolában tanul, buszon, vonaton bérelt helyük van, elegánsak, ápoltak, műveltek, mert jóformán csak erre van gondjuk, és a szülők biztosítják ' ehhez az anyagiakat is — legtöbb esetben a termelőszövetkezetből szerzett jövedelemből. És a termelőszövetkezetben dolgozó fiatal? A traktorost szél tépi, eső mossa, olaj, sár piszkítja. És sajnos még fehér holló az olyan termelőszövetkezet, ahol a nehéz, sokszor éjszakai, az időjárás viszontagságai között végzett munka után meleg fürdő várná őketDe más mezőgazdasági munkakörben dolgozó ifik helyzete sem sokkal rózsásabb. Szégyellem leírni, de való, hogy az egyik állattenyésztési ifi- brigádban dolgozó fiúnak az volt a kérése a közös gazdaság vezetőjéhez, hogy örülnének, ha munkahelyükön legalább olyan körülmények várnák őket, mint a — teheneket. Mert azoknak van' tiszta szállásuk, meleg víz, világítás, sőt egy esetben még zenét is szolgáltattak a teheneknek, hogy nagyobb legyen a tejhozam. De ki gondolt eddig azokra, akik ezeket a jószágokat ápolták? Egyetlen esetet tudtak említeni — azt sem a megyében —, ahol az állattenyésztésben dolgozó fiatalok ugyanúgy három műszakra járnak, mint az iparban, a tanyán fürdő, televízió, az etetések közötti háromórás pihenő, igaz parányi, Eszkaláció (Egy új idegen szó értelmezése) A vietnami háborúval foglalkozó hírlapi közleményekben gyakran találkozunk a címben írt idegen szóval. Az Esti Hírlap hasábjain (1966. 292. sz.) a légi eszkaláció szókapcsolatot is olvashati.uk. Többen érdeklődtek, mit jelent ez a szó, és milyen eredetű. Tájékoztatásunk rövid lesz, hiszen ennek a szónak az életútja is nagyon rövid az európai nyelvekben is. Ezt az idegen szót még egyetlen szótár és lexikon sem szó- tározta, értelmezte, sem nálunk, sem külföldön. Nem található az amerikai kiadású lexikonokban, szótárakban sem, pedig ezzel a szóval ők „ajándékozták” meg a világ nyelveit. Az angol megfelelő hang- alakja: Eskalation. Ezzel a hangsorral vették át a németek. A magyar megfelelő pedig az eszkaláció változatot kapta. Ez az idegen szó nyelvünkben csak az utóbbi hónapokban funkcionál. A magyar nyelvben e szó teljesen elszigetelt jelenség, hangsora rokontalan, és nem nőtt e szó köré szócsalád sem. Sok ember számára pontos fogalmi jelentése is problematikus, s valójában még senki sem próbálta megtalálni magyar megfelelőjét, és elterjeszteni az idegen forma helyett. A szó er deiét, etimológiáját tekintve is nehéz helyzetben vagyunk. A részletesebb fiotó- giai vizssá’ódás uayan megtalálhass ebben az Idegen szé- Van a latin ..a’apot”. de csak I szó alakiéban, s nem jeten- lés'rr'a’^ában Az eszkaláció tzó a'rmia valóban a latin tech7 név s^’nek a jelentése: \k, lépcsőfok. Az amerikai hadvezetés stratégái szavunkat agresszív háborújuk kiterjesztése, fokozatos növelése jelentésben használják. Ebben a jelentésben élnek a magyar újságok is az eszkaláció szóval. Ez a katonai műszó, — nem véletlen — a nyugati világban meleg talajra talált. A német nyelvművelő folyóirat egyik cikkének tanulsága szerint (v. ö. Sprachpflege, 1966. 7. sz.) több bonni'képviselő eszkalációt követelt a Nyugat-Berlinben folytatandó politikájukban is, és a szó új jelentésámyalatot kapott, mert1 azt akarták vele mondáni, hogy tudatosan növelni kell a feszültséget ebben a városban, és fokozatosan kell szítani a hidegháború tüzelt is. Különbén az eszkaláció szóval rokonságba hozható a hegymászók esyik szakszava is. Az Eskaladierung, eskalcdierev szavaik jelentése: a célbavett hegvcsúreok fokozatos elérése, fokozatokban való megmászása. Arról is van tudomásunk, hogy megszületett szavunknak Reeska'aüon alakváltozata is. Ezzel jelölik meg a Dél-Viet- namba küldött amerikai csapatoknak fokozatos kivonását. Nem véle'len. hogy ez a szóalak éppen azokban a közleményekben jelentkezik nagyobb számban, amelyekben a vietnami báboní mhiél előbbi megszűri tp+é«éről, s az amerikai ecpna4ek kivonásáról szóló kő vetéléseknek adnak hangot. Dr. Bakos József tansrékverotő főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa de jól berendezett klubszoba várja őket, s munkakörülményeik semmivel sem alábbva- lóak az iparban dolgozókénál. De ez egyetlen példa és még ma is úgy készülnek a mező- gazdasági épületek tervei, hogy „minden a sertésnek, szarvas- marhának, de jóformán semmi gondozójuknak”. Természetesen ezek a munkakörülmények is forrásai, indokai lehetnek a falusi fiatalok között fellelhető ellentmondásnak. külön húzódásnak. Az egyik középiskolás fiú, falusi klubtag azt válaszolta a kérdésre, hogy miért zárkóznak el a szövetkezetbeli fiatalok elől: „Képtelenség a koszos tsz-tagok mellé ülni.” ■ És ez az elzárkózás az „új felvég” részéről olyan jelenségeken is megmutatkozik, mint amiről Apcon beszélnek, hogy a diákok és adminisztratív munkakörben dolgozó fiatalok egy része a színjátszó csoportban nem volt hajlandó „alantas” szerepet eljátsznl (munkást vagy földművest), csak mérnököt, orvost vagy más „rangos” szerepet. Egy másik fiú azt panaszolta a KISZ-ben, hogy amikor a bálban egy középiskolás diáklányt akart felkérni, az így utasította vissza: „Ne haragudj, de tsz-rajkókkal nem táncolok.” , Néhány helyen, mint például Csányban is, az „új felvég” egyes tagjai azon fáradnak, hogy milyen újabb gúnyos jelzőt ragasszanak a termelőszövetkezetben' dolgozó fiatalokra. Az amerikai farmerek kapcsán „Big Bill”-nek nevezik őket és amíg mondjuk vasárnap „Big Bill”-nek sertést kell vagoníroznia, mert sürgős az export, az őt gúnyoló dinnyés- fiúk, élve azzal a lehetőséggel, hogy szüleik az ország más részein dolgoznak majdnem egész évn át, zsúrdkat rendeznek a rájuk hagyott lakásban, flan- colnak a templomban, kocsmában, cukrászdában. Még a falun dolgozó agrár értelmiségi fiatalok és a szintén közös gazdaságban ténykedő fiúk, lányok között sem sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ezt kettős tény nehezíti: egyrészt az ifjúsági brigádok néhány tagja „pallért” lát . a fiatal agronómusban, mérnökben, másrészről pedig az idősebbek „tacskónak” nézik a kevés tapasztalattal rendelkező fiatal agrár értelmiségit. Ezért aztán inkább felfelé törekednek, főleg a szövetkezeti vezetőkkel, tanácselnökkel tárgyalnak, az orvost, gyógysze- -észt, a plébánost urambátyá- mozzák, s nehezen tudnak azonosulni a faluval, a sokféle meg nem értés miatt. Ezek a különbségek a kul- urális életben is rétegekre bontják a fiatalokat. A diákok, munkások kora délután befea falusi ifjúság / • uj f i rr \ r w ff I rétegződéséről jezik a siktát, míg a szövetkezetben dolgozó fiatal csak késő este végez, és csúcsidőben vasárnap is dolgozik. Kevesebb ideje jut tehát szórakozásra, és ott is beleütközik ezekbe az új ellentmondást jelképező falakba. Elsősorban képzettsége miatt, mert ha tanulni akar, azt csak munka után teheti, míg a többieknek ez a „főfoglalkozásuk”. De a különböző szakköröknél is elsősorban a képzettebb diák- és munkásfiatalokat várják — s nem egy falusi kultúrotthon igazgatója elmondta -—, azért, mert velük könnyebb boldogulni, hamarabb megtanulják a szerepet, magasabb szinten vitáznak mondjuk egy íróvendéggel, mint a zömében csak nyolc általánost végzett szövetkezeti fiatalok. Elmondták, hogy ez a kisebbségi érzés a sportnál is megmutatkozik, alig mernek ping-pong ütőt venni kezükbe, mert egy rosz- szul sikerült leütés után kaján, cinikus megjegyzések özö nét zúdítják rájuk az e sport' ágban naponta gyakorló diákok. hivatalnok- és munkás- fiatalok. Ezek az ellentétek, új ellentmondások aztán sok esetben a tettlegességig is fajulnak. Nemrég a hatvani járásban volt erről Igen hasznos tanácskozás, .ahol nagyon erőteljesen sürgették ezeknek az új ellentmondásoknak, a falusi fiatalok új rétegeződéséből adódó ellentéteknek a megoldását. Sürgették, hogy az iskolákban, üzemekben ezeket a tényeket, jelenségeket figyelembe véve módosítsák a nevelési elveket. Javasolták, hogy jó lenne, ha a falun működő tízféle KISZ- szervezet helyett lakóterületenként jönnének össze a fiatalok, de mindennél fontosabb ezeknek az új rétegszemléleteknek a megváltoztatása. Nyilván szükséges ehhez a közös gazdaságokban dolgozó fiatalok munka-, szociális és kulturális körülményeinek javítása, hiszen a legújabb felmérés szerint majdnem a felét ők alkotják a falusi ifjúságnak. Most, hogy megjelent a falusi ifjúság helyzetéről a KISZ állás- foglalása, remélhetőleg ez egységes és sürgős intézkedést von maga után, amely nagyobb megbecsülést, jobb élet-, munka-, kulturális és szociális helyzetet teremt a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok számára és sokat megold ezekből az új rétegeződésekből adódó problémákból. Kovács Endre hogy Juli ángyom nem korunk gyermeke, messze elmaradt a tudományos felfedezésektől, az emberek pszichés életének tanulmányozásától, még az aniineuralgikát sem ismeri. E véleményemet az a párbeszéd hivatott alátámasztani, melynek keretében voltam bátor megkérdezni Juli ángyomat, hogy szokott-e érezni idegfáradtságot. — A derekamban, ha sokat kapálok... — Nem ilyen fáradtságra gondoltam én — magyaráztam Juli ángyomnak, aki hat gyereket nevelt fel, általában reggel négykor kelt, este tízkor feküdt és élete nagy részét, mint uradalmi summás nyomorogta végig, félve az egyik nap, hogy éhen halnak-e a másik napra. — Hát milyenre fiam? — Idegkimerülfség. Neuraszténia. Érti? Érti a nyavalya! — mondta tömören és hozzátette, hogy kimerültsége az van, különösen most, ha sokat dolgozik, mert már elmúlt hatvan éves. Miután Juli ángyommal Így nem tudtam zöld ágra vergődni, az a megállapításom maradt csak meg beszélgetésünkből, amit már fentebb közöltem kedves olvasóimmal, miszerint Juli ángyom, hogy úgy mondjam kissé konzervatív lélek. Mert a korunk gyermeke, a modern lélek: az idegfáradt. Idegfáradt reggel, idegfáradt délben, idegfáradt este, legfeljebb és szerencsére éjszaka nem. Telve van neurasz- téniás panaszokkal; úgy vonszolja idegkimerültségét, mint farkas az áldozatát: a világért el nem engedné. Egyszóval! idegkimerült nemzet és nép lettünk. Már, ha hinni lehet a panaszoknak, — általában. Panaszkodik az igazgató, akinek ugyan ezeregy gondja van és még plusz tizenkettő, hogy idegkimerült * és ezt kipihenni Olaszországban sem volt ideje. Pedig apja is járt ott, valahol Isonzó környékén, igaz. hogy az sem pihent, csak légnyomást kapott a kék égből. Panaszkodik az igazgató titkárnője, hogy idegkimerült, s bár a nyáron a Balatonon cuki fiúkkal volt együtt, de mire igazán belejött vol- na a vihenésbe, kezdődött elölről a taposómalom. Idegkimerült a postás, a vasutas, a bányász, idegkimerült egy ország, úgy negyvenen innen, általában abból a generációból, amelynek jobbára már csak a jobb-ból jutott. Es természetesen idegkimerült az újságíró, a filmszínész, az író, a festőművész, a grafikus és idegkimerült a bolti, a kereskedelmi eladó, — talán még nekik van c legtöbb okuk erre az idegkimerült vásárlók miatt. Hát így vagyunk. Volt a nyugodt Nap éve, és jött az „ideges” napok pontosabban az idegileg kimerült emberek napjainak éve. Ennek arányában aztán természetesen úgy esszük az idegnyugtatókat, hogy az orvosok nem győzik csak írni a recepteket, — míg el nem felejtem 6k is idegkimerültek —, a gyógyszerészek nem győzik keverni, adni az aniineuralgikát, — igen, jól gondolják, ők is idegkimerültek! Egy idegileg kimerült ország járkál a varrónőhöz és e szabóhoz, hogy engedjék ki ruhájukat; egy idegkimerül országnak gyárt — nem kényszerzubbonyt! — évről évre nagyobb számú ruhákat az ipar és ad el a kereskedelem Idegileg kimerült ország állampolgárai utaznak külföldre, vagy állnak idegesen sorban az autókiutalásért, hogy az autóvezető vizsgán olyan nyugodtak legyenek, amennyire csak egy orvosi bizonyítványhoz ez szükséges. Dehogy tréfálok én! Mert ez már nem tréfa. Ez már mánia, amely ragadós, mint a kanyaró. Eszem ágában sincs letagadni, hogy akad éppenséggel bajunk annyi, hogy idegesek is lehetünk tőié, — általában; hogy keU annyit töprengenünk q holnapokon és a holnapokért, . hogy idegeink is megérzik, — általában. Sőt, még azt is tudom, hogy vannak munkahelyek, amelyeknek légköre idegbeteggé tud tenni egészségeseket, t olyan idegbeteg „egészségesek”, akik egészségeseket tesznek nem is idéző- jeles idegbetegekké. De ez mégis csak elgondolkodtató: olyan jó dolgunk lenne már. hogy úgy játszhatunk idegbetegesdit, ahogyan a gyerekek szoktak doktorosdit? Nem hiszem, hogy olyan jól menne nálunk már minden, nem hiszem, hogy ne tenne szülcség arra az energiára az alkotó munkához, amil e „jó dolgunkban” kitalált játékra fordítunk. Egyébként az a véleményem, hogy a mi korunkban vem vagyunk annyira betegek, hggy ennyire betegek legyünk, s hogy korunknak valóban vannak olyan idegesítő problémái, amelyekhez nyugodt idegek szükségeltetnek. Én azt hiszem, hogy ama bizonyos Juli-ángyó mégis csak korszerűbb ember, mint azok a modernek, akik tele nyavalyog ák a világot idegbajukkal. Pedig talán nem U az idegükkel, hanem az idejükkel van baj! — Uram — mondta a mérnöknek, aki éppen a fe - kete-tengeri terveit készítette rendkívül elmerülten, rengeteg papír, rajz és számadat közé temetkezve. — Uram... ez itt... így nem lesz jó! — Hol... mi? — kapta fel a fejét a mérnök. — Itt, uram... Ezen a helyen. Véleményem szerint, így a híd balog majd nagvon és ha jön egy hajó, a kéményével lesodorhatta az egész hidat, vagy fordítva, a aid sodorja le a hajó kéményét Véleményem szerint a tamgens a1 fa c#sinusát meg kell változtatni. A hídépítő mérnök felsfkol- tott. a szívéhez kapott és csak hörösve tudta kérdezni: — Mi az istenfáját fecseg maga itt ö„sze? Hát mi a foglalkozása? — Én kérem — mondta szerényen — anvp"könwelő vssvok a Gombkerekítő Vállalatnál. .( A Gombkerekítő Vállalat anyagkönyvelésében nagy a feiíordúlás. Nem találnak egy adatot, illetőleg egy fél mikron átmérőjű spitzbubit. A spitzbubi értéke 0,001 fillér, de micsoda könyvelés az, ahol akár csak ilyen kis érték is elveszhet. És egyáltalán, ahol ilyen értók elveszhet, ott elveszhet egy egész fillér is, és ha egy fillérnek lába kél, a forintokra már gondolni sem jó. 1— Uram — tette a kezét a vállára az anya «könyvelés vezetőjének — Véleményem szerint a káliász káliszának akasztófája rosszul van felhurkolva és azért nem találják a spiiz- bubit... Az anyagkönyvelés vezetője felsíkoltva kapott a szívéhez: — Kicsoda maga és egyáltalán ki a fene hívta ide? Maga talán anyagkönyvelő? — Én? — méltatlankodott — Soha életemben nem voltam, de nem is akarok anyag- könyvelő lenni. Én kérem tsz- brigádvezető vagyok Kisbajomról. — Az én nagy bajomra — sírta el magát az anyagkönyvelés vezetője és kirúgta a tsz-brigádvezetőt. ★ A tsz-br igád vezető töprengve ült a mes- gye szélén: mit csináljon a felhagyott vetéssel? Ült és töprengett és azon káromko. dott magában hogy mégis csak jobb volt egyéni korá- bán, mert akkor tíz holdd1.! most meg öt - számai kell bajlódnia. Hogy az a magasságos... — Tudja mit csináljon barátom? — szólt közbe és meg- yeregette a vállát. — Vessen ide articsókát. Évelő articsókát a hibridek közül. Az most jól megy a piacon. Ez a hibri-1 des ízé nagyon kurrens valami. A tsz-brigádvezető felsikolt- va kapott a szívéhez és úgy kérdezte: — Ki az isten csapása hozta ide magát? Hát mi maga, megörült agronómus? — Én? — sértődött meg. Én nem voltam és nem is akarok agronómus lenni. Én kérem hídtervező mérnök vagyok, én csináltam a feketetengeri hidat. ★ Még szerencse, hogy a fekete-tengeri híd ragyogóan felépült, a snitzbubit megtalálták, a felülvetést szakszerűen elkészítették. De csak azért, mert e kis írás írója rendszeres és hozzáértő tanácsokkal látta el mindhármukat. (egri) 1967. január 15., vasárnap
