Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-28 / 24. szám
*■" ..."""T XV HI. évfolyam, 24. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA 1967. január 28., szombat Arai M mér Mai számunkban; teljes heti rádió- és televízióműsor FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Biszkii Síéin az líj gazdaságai reform időszerűségéről és szükségességéről — Dr. Léiárdi Ferenc az energia termelésben bekövetkezett változásokról Pénteken az 1967. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen Pólyáik János elnökölt. Az első felszólaló Biszku Béla volt. Itiszku Béla beszéde elvei már világosak és közismertek. Ez az év a reform gondos előkészítésének időszaka. Ez bizonyos vonatkozásban már a most tárgyalt költségvetésben is tükröződik. Tisztelt orssággyűlés! Az előttünk fekvő 1967. évi állami költség- vetés összhangban van gazdaságpolitikánk oéljaival és a szocialista épí- aőmunka idei feladataival. Előirányzatai biztosítják az e feladatok megvalósításához szükséges, fedezetet és országunk háztartásának pénzügyi egyensúlyát. Ez jó és megnyugtató, mivel va- amennyien át- érezzük azt a felelősséget, amellyel országunk gazdájá- jának, a dolgozó népnek tartozunk a pénzével való helyes, meggondolt és takarékos gazdálkodásért. Minden forint a dolgozó emberek becsületes munkájának, fáradságának és erőfeszítésének az eredménye. Ez pedig mindenkit arra kötelez, hogy minden forinttal gondosan, felelősen, a legcsekélyebb könyelműség nélkül bánjon, amikor azt beosztja ás felhasználja. Gazdaságpolitikánk minden tekintetben megfelel a magyar nép érdekeinek; célja a termelőerők és a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztése, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép élet- és munkakörülményeinek szüntelen javításaPártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt reálpolitikát folytat. Ez a politika szüntelenül nyomon követi az élet változásait. Olyan korszakban élünk és dolgozunk, amelynek bonyolult összefüggéseiből folyton új jelenségek és tendenciák alakulnak. Pártunk a leghaladóbb tudomány: a marxizmus—leniniz- mus fénykörében állandóan kutatja, vizsgálja és elemzi ezeket a jelenségeket. Az ebből adódó tanulságok és következtetések adnak indítékot a párt kezdeményezései hez. Emlékeztetem a tisztelt országgyűlést: két és fél—három évvel ezelőtt kedvezőtlen jelenségeket tapasztaltunk a gazdasági életben. A jelenségek mélyreható elemzése alapján a Központi Bizottság 1964. decemberében határozatot hozott a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatására. E határozat az 1965. évi népgazdasági tervről és a gazdálkodás hatékonyságának javításáról, az ötéves terv eredményes befejezéséről intézkedett, s legfontosabb elemei voltak: a termelékenység, az önköltség minél nagyobb javítása, az egész népgazdaság külkereskedelmi teljesítményének emelése, a munkafegyelem, a takarékosabb gazdálkodás, az elért életszínvonal szilárdítása és jövendő emelésének jobb megalapozása. Ex az év a reform gondos előkészítésének az Időszaka Akkor elhangzottak aggályok is, hogy a párt elhatározásai bizonyos területeken a viszonyok stabilitását érintik. A párt szerepe, a reálpolitika azonban nem az, hogy tétlenül szemléljük a' fejlődő élet szövevényeiből felbukkanó jelenségeket és tendenciákat, hanem az, hogy a társadalom, a szocialista építőmunka céljaiból kindulva, kedvező irányú változásokat kezdeményezzünk. A bátor kezdeményezés olykor Jblitikai kockázattal is jár, de ezt is vállalni kell. Az 1964. évi decemberi határozatot is igazolta az élet, a fejlődés, akkor — átmeneti időre — csökkenteni kellett a termelés ütemét. Ez azonban helyesnek bizonyult, mert a meghozott intézkedések nyomán növekedett a munka termelékenysége, lassú, de biztató ütemben emelkedett a termelés, minőségi változásokat is értünk el, a termelés szerkezetében és műszaki színvonalában, végeredményben pedig 1 szükségletek jobb kielégítésében. A fejlődés követelményeinek és a lehetőségeknek mélyreható vizsgálata alapján jutott a párt arra az elhatározásra, hogy javasolja a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Alapos elemző munka előzte meg a reform kidolgozását. A párt legjobb közgazdászaink és szakembereink sokaságára támaszkodott. A reform legfőbb célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, s meggyorsítsa a szocialista társadalom teljes felépítését, hogy tovább fej- essze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket Az is fontos cél, hogy növekedjék vállalataink önállósága. Megjavuljon termelékenységük, s országunk gazdasága az eddiginél jobban álljon helyt:» nemzetközi munkamegosztás^ ban. A reform révén el akarjuk érni, hogy emelkedjen az élet- színvonal, a szocialista bérezés elve hatékonyabban érvényesüljön. Szeretnénk, ha a társadalom számára többet és jobbat nyújtó egyének és kollektívák a megtermelt javakból is többet kapjanak. Jóllehet még srác részletkérdésről vita zajlik, és a konkrét tennivalókat most dolgozzák ki, az új gazdasági mechanizmus A gazdaságirányítás reformjának időszerűségéről és szükségességéről az érdekeltek nagy többsége meg van győződve. Amikor a párt ezt a kérdést felvetette, voltak, akik arra gondoltak, hogy valami gyökeres irányváltozásról van szó, hogy a párt a korábbitól eltérő utat választott a népgazdaság problémáinak megoldására, hogy a gazdaságpolitika fő iránya változik. Azóta már világossá vált, hogy nem erről van szó. A párt e nagy horderejű kezdeményezésének az az értelme, hogy a szocializmus építésének módszereit az élet követelményeinek színvonalára emeljük. Ez a feltétele annak, hogy kiaknázzuk a fejlődés során kivívott nagyobb lehetőségeinket, meggyorsítsuk haladásunkat. *i A reform intézkedéseit átgondolva sokán azt mondják: ezek helyes, ésszerű és magától értetődő lépések, miért nem dolgoztunk már régebben is így? Azért, mert az új gazdasági mechanizmustól csak komplex voltában várhatjuk a fejlődés ütemének általános meggyorsulását, viszont a reform átfogó bevezetésének korábban nem voltak meg a fel tété’eí. Most, amikor megértek a feltételek, bevezetjük a reformot. A szocialista demokratizmus továbbfejlesztése A gazdasági munkában 1957 óta fokozatosan több nagy jelentőségű változást vezettünk be. Eltöröltük a begyűjtést, áttértünk a felvásárlásra, a szerződéskötések rendszerére. Más területen, a népgazdaság más ágaiban, tökéletesítettük terv- gazdálkodásunkat. Mindez lehetővé tette, hogy 1966-ban átfogó reformtervezetet • dolgozzunk ki és fogadjunk el, amely komplex módon átfogja egész népgazdasági irányítási rendszerünket. Az életben nemcsak azt fenyegeti kudarc, aki elkésik, hanem azt is, aki elsieti a dolgokat és nem találja el az alkalmas időt. A feltételek alapos vizsgálata, a tenniva'ók elmélyült megfontolása, a megfelelő időpont kiválasztása a gazdaságirányítási reform sikerének biztosítékai közé tartozik. Más összefüggésekben is találkozunk némelykor ezzel a visszakérdezéssel: ezt már régebben is megtehettük volna. Van, aki például ezt mondja: helyes és bölcs dolog, ahogyan ma a szocialista nemzeti egység kérdését felvetjük és ezt az egvséget kovácsoljuk, de már régen megtehettük volna. Azonban ez sem így áll. A párt lényegében évtizedek óta a nemzeti összefogás kikovácsolásán dolgozik. Ennek a munkának különböző fázisai voltak a történelmi folyamatban. A nemzeti egység mindenkori tartalmát és fokát azonban az határozza meg, hogy az adott időben hol tartott fejlődésében a társadalom. Valamennyien látjuk, s tapasztaljuk, hogy ma azok az emberek is készek beilleszkedni a szocialista nemzeti egységfrontba, akik — mondjuk — hat-nyolc évvel ezelőtt még távol tartották magukat a közös erőfeszítésektől. Ez a realitás ad tartalmat a szocialista nemzeti egységnek úgy, ahogyan az ma felvetődik. Hasonló a helyzet a szocialista demokratizmus fejlesztésével, az ezzel kapcsolatos ma', igényekkel ég teendőkkel is. Egyesek, bár lelkesen üdvözlik a párt ilyen irányú munkáját és törekvéseit, megjegyzik, hogy már előbbre tartanánk, ha ezt régebben is így csináltuk volna. Itt azonban megint csak a reálpolitika alfájáról és Omegájáról van szó, mindent a maga idejében. Mindenekelőtt szembe kell szállni azzal a tévedéssel amely szerint, mintha mi most vetnénk meg a szocialista demokrácia alapjait. Ez nem így van. Nálunk eddig is demokrácia volt, a szocializmust építő nép demokráciája. Mindaz, amit építettünk és elvégeztünk. a népet szolgálta, a nép javára történt. A kérdést ez dönti el. Az elért fejlődés magával hozta, hogy eljött az ideje a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének. A párt az egész dolgozó népp>el együtt keresi ennek újabb for*- máit és módozatait, és sok mindent kezdeményez ennek érdekében. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban sok minden érlelődik. így az a gondolat is, hogyan növekedhetne az országgyűlés szerepe, hogyan fejlődhetne az országgyűlési képviselők munkája. Ha az országgyűlés négy esztendei tevékenységét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végzett és jelentős szerepet töltött be e fontos időszak feladatainak megoldásában. Az országgyűlés által alkotott új választójogi törvény alapján márciusban új választásokat tartunk. Jó alkalom ez arra is, hogy vizsgáljuk: hogyan fejleszthetnénk tovább az országgyűlés szerepét és munkáját? A párt úgy véli, hogy ez igen jelentős eleme lehet a szocialista demokratizmus sokoldalú továbbfejlesztésének. Amikor a párt azon van, hogy a szocialista demokrácia szellemében még több dolgozó embert vonjunk be a közügyek eldöntésébe és intézésébe, magától értetődő az országgyűlés szerepe megnövekedésének igénye. Még- nagyobb felelősséget és több realitást az országgyűlésnek Úgy gondoljuk, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az országgyűlés a kormány viszonyában a kormány függőségének, beszámolási kötelezettségének. Az országgyűlési képviselők magukkal hozzák ebbe a terembe a dolgozó emberek tapasztalatait, véleményét. Ügy véljük, mennél teljesebben jutnak kifejezésre az országgyűlés vitáiban ezek a tapasztalatok és vélemények, annál jobban érvényesülnek a társadalmi érdekek. Ez pedig teljes mértékben megfelel a párt törekvéseinek. Fontolóra kell vennünk, hogyan biztosítsunk kiterjedtebb befolyást az országgyűlési képviselők véleményének a kérdések eldöntésénél és a kormány munkájának meghatározásánál. Itt van például a mostani költségvetés. Ebben a törvény- javaslatban ugyan látható bizonyos előrehaladás e tekintetben: van tartalék és bizonyos összeg — mintegy ötvenmillió forint —, aminek hovatartozásáról vita folyt a bizottságokban és erről is dönt az országgyűlés. Ugyanakkor a költség- vetésnek még mindig igen csekély az olyan tartaléka, amelynek felhasználásáról itt, az országgyűlésben egy alapos vita útján dönthetnénk. Úgy véljük, még nagyobb felelősség és még több realitás érvényesülne, ha az egyes tételek meghatározását jobban befolyásolná az országgyűlés és a költség- vetés megvitatásakor egy, a mostaninál lényegesen nagyobb tartalékból olyan igényeket is kielégíthetnénk, amelyek előbbre vinnék országos gazdálkodásunkat. Ugyanilyen jó és hasznos befolyást érvényesíthetne az országgyűlés, amikor has»- szabb távú terveink felől határoz. Az országgyűlés révén teljesebben jutna érvényre as egész nép tapasztalata, az össztársadalmi érdek. A képviselő szava, a választó tömegek, a nép szava Ezekkel a kérdésekkel összefüggésben említem meg a képviselői munka jobb megbecsülésének fontosságát is. A tisztelt országgyűlés tagjai tapasztalatból tudják, hogy a képviselőket nagy megbecsülés, tisztelet övezi. De amikor a képviselő a dolgozók ügyes-bajos dolgait intézi, s azért vagy más közírd-kű ügyekben felkeresi a különböző hivatalokat és ható-ági szerveket, nem mindig talál kellő megértésre. Némelyik szerv és hivatal alkalmazottai úgy járnak el, mintha nem tudnák, kit és mit kénvisel az országgyűlés tagia. Mintha ezek az emberek el fele itenék, hogy a képviselő szava — a gazda szava, a választó tömegek, a nép szava. Má-kor ol'-’pn ügvelrhen. arn-kd-Ve] a rrin’sztem-k vagy f-lelős állami fts-tviee1 "ryík kel’-Tte fog. la’koznia. szerény beosztású és >y>osc.Vö'*ű fO'.'i bíbelődnek. Ez így nincs rendién. Az ügyek, amelyeket az országgyűlési képviselők a kormányzati servek elé tárnak, nem akadhatnak d az előadóknál, és ha valamely ügy olyan természetű, a miniszter köteles foglalkozni vele. Az országgyűlési képviselő — politikai személyiség — és ennek minden vonatkozásban érvényesülnie kell. Tisztelt országgyűlés! A most lezáruló négyéves időszakban a magyar országgyűlés több alkalommal nyilatkozat formájában is állást foglalt az időszerű, nagy jelentőségű nemzetközi kérdésekben. Ezek igen tág körben vásottak ki visszhangot az ország határain túl is. Mi a nemzetközi nrob’émákksl kapcso’a+os álTVTí r*V"4+ p7 a tö-» ’Kocrv bo77^iÁruI« fUTTíV PP rr'zc'robtS.CI? <710^7 nbsta forrni rnVfSnV IriíTcrí ne^Tet- hn-r S70'>ií»lic+.« tétele bo«r.*5r,Irp-f p Mpgyfr^ (Folytatás a 2. oldalowt '
