Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
1 A kulturális szórakozás Hatvanban A klubok elismerést érdemelnek Hatvanban minden második- harmadik családra jut egy tv- készülék (statisztikai nyelven: minden 2,5 családban van tv). Tehát a hatvaniak is tv-t néznek, mint annyi más helyen az országban — és a tv lépett elő első számú művelődési forrássá. De hogyan elégítik ki más irányban kulturálódási igényeiket, mit nyújt lakosainak a város — erről beszélgettünk Hatvan népművelési felügyelőjével. Kocsikaraván színházba Állítólag, ha a fővárosi színházi előadásokon felméréseket végeznének, akkor majd minden este valamelyik színházban találnának hatvaniakat, főleg az Operába, a Nemzetibe, a Madáchba járnak. Bérlettel is. — Legutóbb a Szörnyeteg című Németh László-darabot tekintette meg egy csoport a Madách Színházban. Két-három- négy, vagy több kocsival is egyszerre felkerekednek, főleg pedagógusok, orvosok, de gyári munkások is. Felviszik kocsijaikkal barátaikat, ismerőseiket A vasutasok meg fillérekért utazhatnak — mondja a népművelési felügyelő. A főváros közel van, úgy látszik, ez kétféleképpen hat: úgy, hogy nem kerül sok időbe és fáradságba felutazni, és úgy, hogy tájelőadásokat nem tart itt a Déryné Színház — talán azért, amiért Soroksáron vagy Pestlőrincen sem, azért mert Hatvant nem tartja ,.táj’’-(nak? Pedig Hatvan egyáltalán nem Budapest peremvárosa. Viszont meg merem ezt a mondattöredéket kockáztatni: legfeljebb kulturális peremvárosa, vagy inkább — bolygóvárosa. Pest közelségével valóban, mágneses vonzással hat Hatvanra, annyira, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház is rendszeresen elkerülte, mert ezzel az ellentétes oldalról ható mágneses erővel nem tudott versenyezni. Jelenleg pedig a miskolci—egri összevont társulat még távolabb került a várostól. Á közelebbi szolnoki Szigligeti Színházat pedig a bürokrácia ragadós ujjaí kötik: nem tarthatnak előadásokat a szolnokiak Hatvanban, mert ezzel konkurrenciát támasztanak az egri színháznak. Hát az új gazdasági mechanizmus, azt hiszem, ezt nem veszi majd hibának: mármint a konkurrenciát. A nagy siker: a Néphadsereg Művészegyüttese —- Negyedévenként rendszeresen ellátogat hozzánk a Néphadsereg Művészegyüttese. A nagygombosi katonai alakulattal együtt rendezik az előadásokat a Vörösmarty Művelődési Házban. A hatvaniak szeretik ezt az együttest. Telt ház van mindig, akármivel jönnek. Tehát három havonként látogat a nagy siker a városba: egy évben négyszer kórus, tánc, zene, színdarab — könnyű egyveleg, művészi fokon. Viszont az Országos Filharmónia lemondott Hatvanról. Hangversenyei ráfizetésesek voltak. A város zenei élete még ifjúkorát éli, s ennek megfelelően csupán — de örömmel vesszük ezt tudomásul — ifjúsági hangverseny bérleti előadások mennek, szintén negyedévenként. Erre senki nem fizet rá, s lehet, ha ezek a fiatalok kinőnek az ifjúsági bérletből, később majd megveszik a felnőttet is. (?) Az Országos Rendező Irodáról meg a város rhondott le — majdnem. Sokat kérnek, s csak nyáron, a hatalmas szabadtérin kifizetődő a szereplésük. Utoljára ugyan ősszel voltak, akkor Latabár fellépése biztosította a sikert. Cili Baba és Cigányszere em Az importelőadások tehát nem fedezik a szükségletet — írná egy közgazdasági szakíró. Ez viszont nem is annyira az előadások számára, mint inkább a műfajára vonatkozik. Tudniillik az legközkedveltebb az operett. — Az egyik városi vb-ülésen szóvá tették, hogy színjátszóink csupán operetteket adnak elő. De ez nem olyan egyszerű. A közönség igénye és a szereplők szerepvágya találkozott és as eredmény az operett lett — mondja a népművelési felügyelő. Főleg a MÁV-színjátszók adnak elő operetteket. Jelenleg a Gül Babát. A Cigányszerelemmel meg készülődnek. A Cukor- és Konzervgyár együttese rövidebb lélegzetű egyfelvoná- sost játszik. Legfőbb látogatói saját művelődési házaik közönségén kívül az öregek és a szociális gondozottak napközi otthonai. S amire nincs igény, az megszűnik. Jelen pillanatban irodalmi színpada nincs Hatvannak. Hozzáértő és ambiciózus színpadvezető hiánycikk. Talán ezt is importálni kellene? Viszont az elmúlt év talán legnagyobb kulturális sikere a városban egy film volt, egy rendkívüli alkotás: a Hétköznapi fasizmus. Ennek ellenére még mindig érvényes, hogy a kalandfilmek — a "Monte Cristo-szerűek — vonzzák csupán a telt házat. A két filmszínház pedig a tervét csak a külön ifjúsági előadásokkal, matinékkal és a filmklubbal tudja teljesíteni. Nem ritka, amikor a mozi kong az üres ségtől. Különben — úgy tájékozódtunk, hogy — a Vörös Csillag is nedves, a Kossuthba pedig n'ha befolvik a víz és nehezen fűthető. Hiába, régi épületek. Megktzdödtek a pedagógus szakszervezeti választások / a gyöngyösi járásban Elsőnek az abasári és a vétsd pedagógusok tartották meg szakszervezeti váLasztógyülésüket január 19-én a gyöngyösi járásban. A városi iskolái közül a VI. számú iskola nevelői gyűlnek össze először, február 3-án ugyanezzel a céllal, majd február 15. után kerül sor a járási-városi bizottság választását szolgáló küldöttgyűlés megtartására. A bizottság az elmúlt évben negyven esetben biztosított tagiainaik szakszervezeti üdültetést, öt alka’ommal nedig gyermekek részére adott beutalót. Siófokon a bizottság nyaranként két szobát bérel, ahol tavaly húsz család jutott ingyenes szálláshoz. A balatoni nyarálás Uven módon való biztosítása most már éveken át visszatérő lehetőség. A szakszervezeti bizottság seeíteéeéveű. ti7- csa’ád kaoott olajkályha vásárlásra utalványt. Nem feledkezett meg a szak szervezeti tagokról a bizottság a különböző, kiemelkedő családi események megtartásakor sem. összesen háromezer forint értékben kedveskedtek ajándékkal házasságkötés, illetve névadó ünnepség alkalmával. A rászorultaknak, ösz- szesen húsz esetben juttattak rendkívüli segélyt, aminek összege öt és fél ezer forint volt. A nytigdfias pedagógusok részére havonta öss7eiövete' * rendeztek a művelődési házban. Hagyományossá vált m.á- a karácsonyi és a pedagógus* mmu w 1067. január 20., péntek napi ünnepség megtartása is a nyugdíjas nevelők részvételével. Ilyenkor az úttörők műsorral is kedveskednek régi tanáraiknak. Évek óta visszatérő gond a pedagógusklub helyiségnek kérdése, amit eddig még nem sikerült rendezni. Valamikor pedig élénk klubélet folyt a szakszervezeti irányításával Gyöngyösön. A járási-városi bizottságnak összesen közel nyolcszáz tagja van. Százszázalékos szereve- zettséegel csak azért nem dicsekedhetnek, mert egy dolgozó még nem lépett be a szak- szervezetbe. Őstermelő Éppen a Nobel-díjat veszem át a svéd királytól. Csengetnek. A díszes oklevél már a kezemben, most nyújtaná a pénzt. Hiába nyúlok, mert újabb csengetés és vége az álomnak. Nézem ez órát.- negyed hat. Ki lehet az? Kapkodok a köpeny, a papucs után, rohanok ajtót nyitni. — Friss tejfölt tessék! Idős asszony áll az ajtóm előtt, frissen, pirosán. Korát tisztelve nem válaszolok, becsapom az ajtót. Még félúton sem vao-ok az előszó' --hnn. ismét megszólal a csengő. Nyi- ‘om az ajtót. A néni: — Túró is van... — Sajt, tojás semmi nem kell... Az alvásnak persze vége, csak forgolódom az ágyban. V'-ge a napomnak. A. követke- ’a'nrl.on ismét berreg a ”.gő. Átfordulok a másik ol- ■i”lemre-. BRRRRRR! Ez nem I csengő, sziréna! Öt klub A művelődési otthonok Is régiek. — Egy központi művelődési ház kellene. Réni vágya ez már Hatvannak. Olyan, ami az újfajta népművelés korszerű igényeinek megfelel. Ennek sem a Vörösmarty Művelődési Ház, sem a MÁV, sem a Cukor- és Konzervgyár kultúrháza nem felel meg. A Vörösmartyban működik a legjobb klub, a városi ifjúsági klub. Péntek estéken tartják összejöveteleiket. Többször rendeztek irodalmi esteket is. Taglétszámuk eléri a 100—150 főt. Működik két másik ifjúsági klub is, a két szakszervezeti kultúrotthonban. Itt a tánc a sztár. Ezenkívül van TIT-klub, amelynek 50—60 főnyi értelmiségi taglétszáma van. Rendkívül nívós előadásokat szerveznek, fővárosi előadókat, hírességeket hívnak meg. A legújabb klub az Olvasó Nők Klubja. Ez az új könyvtárban talált otthont. Legutóbb a Nők Lapja szerkesztőségétől hívtak meg újságírókat. (Az ötödik klub a nyugdíjasoké.) A könyvtár korszerű helyiségeire büszkék a városban. S mi is elismeréssel szólhatunk klubjaikról. Talán ezek adhatják meg majd az alapját egy igényesebb, ambiciózusabb közönségnek is, amely nemcsak a tv-től várja igényei kielégítését. — berkovits — — Nem kell tejföl — kiáltom az előszobában, Üjalb csengetés. — Túró sem! Egy hétig minden hajnalban megismétlődik az eset. Leszereltem a csengőt. A néni dörömbölt, úgyhogy a, következő éjszaka le sem fekszem, virrasztók hajnalig, alig várom, hogy jöjjön, legyek túl rajta. A néni időben jelentkezik, s már mondom is: tejföl sem kell, túró sem kell...” Aludni kell. be az ágyba. Alszom este hatig. Egy hét múlva táviratot kapok munkahelyemről: igazolatlan mulasztás miatt elbocsátottak. Ez így nem mehet to- vá'bb — mondogatom —, de kiutat nem látok. És ekkor jön az ötlet. Veszek egy karlonlapot, és tussal. gyönyörű betűkkel ráírom: ŐSTERMELŐ 'ITT TŰRŐ, TEJFÖL KAPHATÓ! Kiszögezem, s azzal a boldog tudattól alszom el, hogy most már jöhet a néni. Nyugodtan Csúcsforgalom júliusban 450 új szil lőtt Egerben ÍOOO mérlegén A címben szereplő csúcsforgalom a házasságkötésekre értendő, ugyanis a gyakorlat azt mutatja, miként az elmúlt évről szóló adatok is, hogy a házasságkötések dandárja júliys ős augusztus hónapra esik, arra az időszakra, amikor általában a nagyobb arányú üdültetések kezdődnek. Az elmúlt évben az egri házasságkötő teremben 371 pár kötött házasságot, ebből egri 194 pár volt. 126 esetben pedig másodszori házasságkötésre „adott áldást” az anyakönyvvezető! Sok külföldi állampolgárral is történt itt házasságkötés, amelyben a másik fél „bennszülött” volt: lengyel, cseh. kanadai — sőt egyszer egy fiatal pár az NDK-ból érkezett; itt akartak házasságot kötni! 1967-ben az egri anyakönyvi hivatalban 1910 születést jegyeztek be. ezek közül 450 „egri csecsemő” volt. Rendeztek ötvenöt névadó ünnepséget, és 151 társadalmi esküvőt. Jelenleg nagy munka folyik, ada*ok elkészítése vagy hitelesítése az új személyi iigazol- ványtulajdonosok részére, akik az Idén lesznek tizenhat évesek. A munka azért is sok, mert a mostani 16 évesek 1951- j ben születtek: szám szerint 833-an. | Érthetően, világosan, magyarul — Hogy nem törik ki a nyelve — csodálkozott fejcsóválva az idős szövetkezeti gazda, amikor az előadást hallotta, ameiyet egykori társa tartott, akivel hajdanán együtt gazdálkodtak, s most, mint a járás kiküldötte szólt. De milyen nyelven? Beszédében egymást érték a szinte érthetetlen körmondatok, amelyek idegen szavakkal, unalomig ismételt frázisokkal voltak teletömve. A szünetben nem is állhatta az idős ember, hogy meg ne kérdezze: Miért nem lehetett m’ndezt magyarul elmondani? Sajnos, nem kapott érdemi választ a kérdésre, ellenben máshol is lehet tapasztalni, hogy az idegen szavak‘felesleges használata, a bonyolult kifejezések halmozása azokat az embereket is „megfertőzi”, akik korábban egyszerilen, világosan, mneyarnl tndták elmondani véleményüket, érveiket. Most, a zárszámadások idején újból Időszerű ennek a nyakatekert, érthetet’cn mondatoknak a gyom'álása, mert a gazdasági évről szóló beszámolók amúgy is sok számot, adatot tarta’maznak, am elvek nehezítik a lényeg megértését Sajnos, az eVö tapasztalatok azt mnt-tiák, hiába volt az előzetes kőrés, how lehe- In’y k**vés számmal, idegen kifejezéssel tűzdeljék meg a beszámolót, azok sok esetben az egyszerű emberek számára „arabul” hangzanak el. Számok özönével kábítják el a hallgatóságot amelyeket félórákon át sorolnak, s olyan kifejezésekkel kötik egybe a számozönt, mint a brutto termelési érték, az export—import aktív egyenlege, az amortizációs alap problémái, a dotáció, a halmozott termelési érték. Mintha kérkednének az előadók, hogy lám, ők milyen jól ismerik e szavak jelentését. Keveset gondolnak arra, hogy a hallgatóság, a szövetkezeti gazdák soraiban sokan nem értik e szavakat, kifejezéseket, s ködösítésnek tartják, mert úgymond, nem mondják ki kerek-perec magyarul, hogv miként is áll a közös gazdaság szénái». *’ Pedig csaknem mi"den ilyen idegen szóra, szakkifejezésre akad a magyar nyelvben megfelelő. Ezt bizonyították a felszólalások is. amelyekben egyetlenegybe», sem használták a dotációt, de minden esetbe?*' a mar-var m“vf"lelő- .iét, az állami támogatást. A fe'szőialőfc tehát io eél-’át mutattak s azt kő—í?r. várták 3 írófKI ng pJq„ JlflAHóI, v5,*> orO'~Jlltt RAtnélilr. írlőK^ii elh’t * érésük azokhoz, akiket illet K. E. Könyvek és emberek ... AZ „AKI A VIRÁGOT SZERETI, rossz ember nem lehet!” mintájára gyakran hallom mondani: „aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet!” Ebben a mondásban nincs sok igazság. Lehet rossz ember, aki a könyveket szereti, sőt: jó embert is elronthat, megfertőzhet a rossz könyv! Rossz könyv?! Az ízlés- és erkölcsromlasztó „könyvek” ismeretlenek nálunk, ilyen termékeket nem adunk ki és nem terjesztünk, az effélék hiányzanak könyvtáraink polcairól. A kapcsolatteremtés könyvek és emberek között azonban így sem mentes bizonyos „veszélyektől”. Az áttekinthetetlen könyvözönben és információ- áradatban segítés, támasz, útmutatás nélkül könnyen utat véthet, felesleges kerülőket tehet az, aki művelt emberré, életet, világot értő emberré szeretne lenni. Hogyan lesz egy ember könyvolvasóvá, hogyan lesz valaki a könyvek „szerelmesévé”? Nincs általánosítható receptura, a könyvolvasásra nevelni akaróknak minden emberhez külön-lcülön kell megjárni az utat, s felébreszteni a szellemi-lelki fogékonyságot, az érdeiklődést, oly könyvet adva kézbe, hogy az első végigolvasott könyv újabb olvasnivalóhoz hozza meg a kedvet. Az érdeklődés forrásai nagyon messziről erednek, s nehéz a dolga lefekszem, elalszom, horkolok, itt a svéd király, átveszem a Nobel-díjat, nyújtja a pénzt, csupa svéd koronát... Csöngetnek. Ijedten nyitom az ajtót. Egy fiatalasszony, a bal oldali szomszédból. — l.Ii történt? — kérdezem rémülten. — Vennék egy kis tejfölt... ha friss. ’Benedek B. István azoknak, akik a kultúra, a könyvbeli műveltség terjesztésének szolgálatát vállalták és vállalják. Nehéz a dolguk, de feladataik végrehajtása mégsem lehetetlen. Könyvszeretet nem létezhet iskolázottság nélkül. E vélemény csak fele részben igaz. Vannak iskolázatlan emberek — de akadnak a művelt (!) emberek között is, — akik '-csak Takásdíszkértt kedvelik a könyvet; például bútoruk színéhez vásárolják és választják a drága, szép kötésű sorozatokat. De hány embert tudnék sorolni, akik kis iskolá- zottságúak, az írásban és olvasásban gyakorlatlanok, de szenvedélyes szerelmesei a betűiknek. Ramón y Cajal, a Nobel-díjas spanyol orvos például nem járt iskolába, saját erejéből művelte magát, a jó olvasás segítette világhírű tudóssá emelkedni; Veres Péter négyelemisen ért írónagysággá, s olyan egyéniséggé, aki a felső szintű gondolkozásban is „otthon van”. Hogyan lehetett ilyen íróvá? „Semmiféle utóiskolán vagy tanfolyamon nem gyötrődtem soha, hanem csak olvastam, olvastam... olvastam!’’ — írja egy vallomásában. OLVASNI JÓ! Minden végigolvasott könyv az újabb olvasnivalókhoz hozza meg a kedvet. Persze, a könyvekkel is csak úgy van az ember, mint a rossz TIT- előadókkal. Egy rossz, unalmas előadó az utána következő értékét is alacsonyítja, rontja. Ha valaki egy rossz előadó rossz előadását hallgatja, hirdethetnek már neki bármiféle másik előadást, arra el nem megy. Nagyon meggondolandó hát: milyen könyvet kapnak kézbe azok, akik most ízlelgetik az olvasás örömeit, szenvedélyét. Néhányszor kilestem már falusi olvasókat, akik úgy lépnek be a modernül berendezett, önkiszolgáló rendszerű könyvtárba, akár a vegyesboltba cukorért, zsírért vagy faszögért. Fellapozták a polcokról leszedett könyveket, beleolvastak, aztán vissza tették helyükre. Magam is belelapoztam, -olvastam néhány ilyen „visszatett” könyvbe. Unalrmssn kezdődtek, már az első oldalak lelohasztot- ták az emberben az olvasás vágyát. A megkapó históriát sejtető könyvet nem tették vissza a polcokra. Nem egy könyvet próbáltam végigolvasni. s elálimsodtam a mondatokon, fáradtan tettem félre. A munkában megfáradt, a nehéz testi munkát végző emberek szeme még hamarabb lecsukódik a te jengős, unalmas, a nehézkesen csikorgó mondatoktól. A KULTÚRA TERJESZTŐINEK ismerniük kell a lelki mechanizmus megnyilvánulásait, az olvasás igényét kiváltó indítékokat, s ehhez szolgáltatni a megfelelő „kezdősebességet”. A szocialista brigádok tagjai kulturális vállalásként, műveltségüket fejlesztendő könyveket is olvasnak. A szocialista brigádokban dolgozó emberek: hadseregnyien vannak, s a brigádmozgalomban * a könyvolvasóvá fejlesztés, nevelés rendkívüli lehetősége rejlik. A jó bornak is kell cégér, de a jó könyvnek is. Kell az okos propaganda, a felvilágosítás. Az a kereskedő, aki csak pultja mellett áll, mint a porticsi néma, annak nem sok áruja fogy. Könyvtárosként is csak az boldogul, az teljesítheti kultúrát terjesztő feladatát valóban, aki megfelelő választékot kínál, ajánL A megyei könyvtár módszertani közössége évek óta hasznos utat jár, több bibliográfiai eligazítást adtak már közre éppen a kultúra terjesztését segítve. Ajánló katalógusokat szerkesztettek már a színjátszó együttesek, tsz-tagok, tsz-vezetők és népkönyvtárosok, s a fiatalok számára, elkészítették a műszaki és mezőgazdasági szakkönyvek, a filozófia és a társadalomtudományok körében fellelhető munkák ajánló bibliográfiáját, s most do’goznak a zenei és művészeti könyveket ajánló címgyűjtemény összeállításán. Nem beszélve azokról a „röplap-bibliográ- fiák”-ról, amelyeket alkalomszerűen, egy-egy jelentősebb eseményhez kapcsoltan tesznek közzé. ’’RttPLAP-BIBLIOGRÄ- FIÁT” jelentetlek meg például — 1962—1966: Két kongresszus között címmel — a IX. pártkongresszus tiszteletére. Ezek a bibliográfiák haszonnal forgathatók, gyakorlati igényeket elégítenek ki. Tiszteletre méltó, szép és hasznos vállalkozások eredményei ezek a nagy fára 'Sággal, kitartó szorga'ommal készített és szakavatottságra is valló könyvészeti munkálkodások. Megkönnyítik a választást, ki-ki kevés kereséssel megtalálha’ !a az öt éf* deklő, neki vrl > kötetet. Ali olvasóért való \ ers^ngésbell ez Igen eredni , ös munkál* kodás. (patakjí
