Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Ho Si Minh nyilatkozata HAMBURG (MTI): Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke a Hamburgban megjelenő Spiegel számára adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a vietnami béke csak akkor valósítható meg, ha az amerikai csapatokat kivonják Vietnamból. A nyilatkozatban Ho Si Minh rámutat arra, hogy Vietnamban az amerikai imperialisták a támadók és az agresz- sziót meg kell szüntetni, ha azt akarják, hogy Vietnamban véget érjenek a harcok. Az amerikai kormánynak és csatlósainak a haderőit ki kell vonni Dél-Vietnamból, feltétel nélkül, és egyszer s mindenkorra abba kell hagyni a VDK bombázását, meg kell szüntetni a VDK elleni harci cselekményeket és tiszteletben kell tartani a vietnami nép nemzeti jogait. Ha mindez megtörténik, a béke azonnal létrejön. Jelenleg azonban az ame- riakiak Vietnamban a legszégyenletesebb eszközöket és fegyvereket alkalmazzák, a polgári lakosság körében tömegmészárlást hajtanak végre, iskolákat, kórházakat és templomokat pusztítanak el. A VDK elnöke nyilatkozatában kifejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép harca győzelemmel végződik. Vietnam népe a végsőkig harcol az amerikai agresszorok ellen, bármilyen áldozatot követeljen is e harc. „Ügyünk igazságos. Élvezzük a szocialista országok testvéri támogatását, és aktivan támogatnak bennünket a világ népei, köztük a haladó amerikaiak Is. Győzni fogunk” — fejezte be a Spiegelnek adott nyilatkozatát Ho Si Minh. ESEMÉNYEK __ somumfL am wiwwvvwuvwwwwwwwwvwwvw ^ * lytv.í/ i vr MOSZKVA: Eugene Petit francia tábornok, a Francia—Szovjet Társaság elnöke a hagyományos francia—szovjet barátságról Ír a szombati Krasznaja Zvezdá- ban megjelent cikkében. DENISON: A Texas állambeli Denison- ban az amerikai titkos rendőrség letartóztatta Granville Stockton 20 éves fiatalembert, aki a Fehér Házhoz intézett levelében Johnson elnök megölésével fenyegetődzött. NEW YORK; Portugália a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levélben tiltakozott az ellen, hogy Kongóból érkező gerillák december 25-én támadást intéztek a portugál hadsereg katonái ellen Angolában. WASHINGTON: Az amerikai kereskedelemügyi minisztérium hivatalos becslése szerint az Egyesült Államok lakosságának száma 197 millió 967 ezer, ami az 1960. április elsejei népszámlálás adataihoz viszonyítva 17,9 millió növekedést jelent. CARACAS; Borges venezuelai külügyminiszter megerősítette, hogy Venezuela ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot Brazíliával. BELGRAD: A Jugoszláv Szövetségi Statisztikai Intézet most kiadott jelentése szerint Jugoszlávia lakosságának száma 1966 derekán 19 millió 741 ezer volt, vagyis 233 000 fővel több, mint 1965 közepén. PRÁGA: A Szakszervezeti Világszövetség főtitkársága a spanyol igazságügyminiszterhez intézett táviratában határozottan tiltakozik több spanyol szakszervezeti vezető letartóztatása ellen, akiknek az volt a „bűnük”, hogy a munkások követeléseiért és eredményeiért harcoltak. MOSZKVA: Az új moszkvai szálloda: a „Rosszija” januárban nyitja meg kapuit. A „Rosszija” Európa egyik legnagyobb szállodája lesz. Telies feléoítése után csaknem 6000 vendég számáIimm& ra nyújt majd kényelmes elhelyezést. (MTI) Kuba nyolc éve Kubában alig néhány héttel ezelőtt, december 2-án emlékezlek a történelmi napra: tíz esztendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 bátor emberrel* Fidel Castro vezetésével. Többségük már az első ütközetben életét áldozta Kuba szabadságáért, tizenkét hazafinak azonban a Sierra Maestra hegyeiben sikerült felszítania a népi felkelés lángját Batista zsarnoksága ellen. Két esztendőn át folyt a fegyveres harc, s a maroknyi csapatból hadsereggé növekedett felszabadító áradat gyalogosan és lóháton, teherkocsikból átalakított páncélgépkocsikkal, karabélyokkal és cukomádvágó késekkel nyomult Havanna felé. Hiába próbálkozott az Egyesült Államok a tizenkettedik órában jenki tengerészgyalogosok bevetésével fenntartani hűséges bábjának, Batistának uralmát! A latin-amerikai népek a kubai szabadságharcosok védelmére keltek, és a tengerészgyalogosok visszavonására kényszerítették Washingtont. A kubai cukomádültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január elsején Batista elmenekült, és Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban a havannai munkások sztrájkja elsöpörte a junta-kormányt. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ünnepe. A leghatalmasabb és legagresszívebb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában immár nyolc esztendeje lélegzik szabadon, és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során élig múlt el nap, hogy az Egyesült Államok, vagy a dolláron vásárolt kubai ellenforradalmárok, a guantanamói támaszpont tengerészgyalogosai és repülőgépei ne támadtak, vagy provokálták volna. A Disznó-öbölben végrehajtott szégyenletes ellenforradalmi invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint a Kuba-ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokádpolitikája a szocialista országok szolidaritásán, a latin-amerikai népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakozásán tört darabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat és „Amerika szabad földién”, a hat és fél milliós lakosú szigetországban épül az a világító torony, amely egész Latin-Amerika számára mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializmus provokációi —, amelyek állandóan fegyveres készenlétet követelnek —, hanem a szocialista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézségeket Ügyszólván egyetlen esztendő alatt. 1961-ben, az „oktatás évében” önkénteseik tízezrei leküzdötték az analfabetizmust és, Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól megszabadult ország”. Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornád termelés fellendítésére összpontosították az erőforrásokat. S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szbviet segítséggel épült Mariéi és Rente erőmű. Camaguevben épült a cukorkémiai ipar egyik első- szülötHe, az úi élesztőgyár —, amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország számította. Az autóbuszparkot angol Leyland-buszokkal újították fel. Íme. mivé lett az amerikaiak által meghirdetett Kuba-ellenes blokád!... Eredménvesen fejlődnek a magyar-kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokonszenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll, s köszönti a forradalmi Kubái nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1966 világpolitikai eseményei 1967. január 1„ vasárnap George Brown külügyminiszter legújabb vietnami „békekezdeményezése” mindenekelőtt az amerikai terrorbombá- zástód való azonnali elhatárolódást követelő angol közvélemény megbékítésére irányul. Ez az általános vélemény Londonban azt követően, hogy George Brown pénteken este üzenetben szólította fel az amerikai, dél-vietnami és az észak-vietnami külügyminisztert sürgető találkozóra az ellenségeskedések beszüntetésének megvitatása végett. A külügyminiszter felajánlotta, hogy „bármely megfelelő brit területet” rendelkezésre bocsát az általa javasolt találkozó céljaira. A külügyminiszter állítólag a Vietnamhoz közel eső Hongkongra gondol elsősorban. A brit külügyminiszter kezdeményezését a Scilly-szige- ten üdülő Wilson miniszter- ednökkél folytatott egész napos telefon-tanácskozás előzte meg. Angol hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy „önálló” brit kezdeményezésről van szó, amelyhez nem kérték Washington előzetes hozzájárulását, bár „előre tájékoztatták” az amerikai kormányt. Az angol lapok washingtoni tudósítói szombaton reggel egybehangzóan azt jelentették, hogy az amerikai kormánynak nincs semmi kifogása a brit kezdeményezés ellen, jóllehet semmi eredményt sem várnak tőle.” Jól tájékozott angol sajtóforrások szerint Brown „kezdeményezését” megelőzte Johnson elnök Wilsonhoz intézett bizalmas üzenete, amelyben nyomatékosan felkérte a brit kormányfőt, hogy „ne tetézze nehézségeit újabb brit elhatárolódással az amerikai bombázásoktól”. A brit külügyminiszter „békekezdeményezése” tehát gyakorlatilag az angol közvélemény és a munkáspárti tömegek által követelt elhatárolódás „pótlékának” tekinthető. gyár szakember járt a Kubai Köztársaságban. A műszaki tapasztalatok ki. cserélésére különösen jó alkal- mul szolgálnak a magyar berendezésekkel épülő új kubai üzemek, köztük például az üvegkombinát, amelynek egy része már meg is kezdte működését. Rövidesen üzembe helyezik azt a Diesel-motorjavító központi üzemet, amely magyar tervek alapján épül. A közelmúltban aláírt magyar—kubai műszaki-tudományos együttműködési megállapodás módot nyújt, hogy 1967- ben tovább szélesedjék a két baráti ország közötti tapasztalat, illetve 6aakembercsere. A legszorosabb együttműködés az állattenyésztésben és állatgyógyászatban, valamint a gyógyszeriparban és a földtan- i ban alakult ki. 1966-ban mintegy 100 maMagyar szakemberek Kubában Az angol kemény vietnami „hékekezdeményezése” a Reuter szerint Washingtonban nyugati diplomaták úgy értesültek, Johnson elnök nem hajlandó változtatni a VDK elleni légi háború ütemén, nem lehet tehát szó a bombázások beszüntetéséről. A VNA hírügynökség szombaton ismertette a vietnami néphadsereg lapjában megjelent elemzést az amerikai háborús stratégia kudarcáról. A háború fokozása csak az amerikaiak eddigi stratégiájának csődjéről tanúskodik — ezt fejtegeti az írás. Az amerikai „helyi” háború stratégiája sohasem jutott még olyan válságba a dél-vietnami csatatéren, mint most. A legutóbbi Tay Minh tartománybeli csata során több brigádméretű amerikai egységet vertek szét a partizánok és a kezdeményezés a felszabadító hadsereg kezében van. Észak-Vietnam sohasem volt még olyan szilárd és erős, sohasem töltötte be olyan teljességgel a nagy frontvonal nagy hátországának szerepét, mint ma — írja a lap. niszter Saigonban csupán anynyit mondott, hogy tanulmányozza a brit kezdeményezést. Ugyanakkor az ENSZ székhelyéről azt jelentik a hírügynökségek, hogy Anglia új kezdeményezését szkepticizmussal fogadták az ENSZ-körökben. A Vietnammal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések sorába illeszkedik bele U Thant ENSZ-főtitkár válasza is Goldberg amerikai ENSZ-megbízott december 19-i levelére, amelyet a világszervezet székhelyén szombaton, magyar idő szerint 17 órakor tesznek közzé. A Reuter tájékozott forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a főtitkár ismét le fogja szögezni: Az első lépést a béke felé csak a VDK elleni amerikai bombatámadások megszüntetése jelenti. Valószínűnek tartják, hogy a levél közzétételét azért időzítette a főtitkár december 31-re. mert így még lehetséges a tűzszünet meghosszabbítása. Ezt a reményt azonban nem sok támasztja alá: ugyancsak Szombaton heggel hét órakor — magyar idő szerint pénteken éjfélkor — életbe lépett a kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra, viszont az amerikai szóvivő szerint Saigontól húsz kilométerre nem sokkal hét óra után harc tört ki egy őrjáraton levő amerikai szakasz és a gerillák között, — a veszteségekről azonban nem érkezett jelentés. Az amerikai légierő, amely pénteken még teljes erővel támadta az ország északi és déli részét és több száz bevetésben bombázott különböző célpontokat, szombaton „csak” felderítő repüléseket hajtott végre. Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbe lépése előtt megkezdődött négyezer amerikai katona partraszállása Vung Tao térségében. Velük együtt az amerikai csapatok létszáma 1967 küszöbén 380 000 főre emelkedik Dél-Vietnambah. Az új egységek amerikai katonai források szerint a Mekong deltájában veszik fel a harcot a partizánokkal. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai hivatalos személyiségek egyelőre nem nyilatkoztak Brown angol külügyminiszter békejavaslatáról, magánbeszélgetéseken azonban azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok „kedvezően fogadja” a tárgyalásokra vonatkozó angol tervet. Ugyanakkor e kormány- tisztviselők véleménye szerint kevés a valószínűsége annak, hogy a háromhatalmi tanácskozásokra valóban sor kerül. A dél-vietnami külügymiÉletbe lépett ez úiévi tűzszünet Vietnamban <8 nyomban kiürítették. Nemsokára megérkeztek a műszaki egységek és átkutatták a helyiséget, de bombát sehol sem találtak. Nem találtak meg viszont 18 000 amerikai dollár értékű ékszert sem. Az ismeretlen telefonáló, aki a maga javáia fordította a saigoni pánikhangulatot, a „bombariadó” alatt húsz gyémántgyűrűvel oldott kereket. SAIGON (MTI) Az amerikai hadsereg szóvivője közölte, szombaton a délvietnami főváros központjában fekvő egyik tisztiszálló adómentes üzletét ismeretlen telefonáló figyelmeztette: meneküljön mindenki, aki tud, mert öt perc múlva a boltban időzített bomba robban. Az üzletet — a tört angolsággal beszélő telefonáló figyelmeztetése alapján — Bombariadó, ékszerrablássa! Az újévi szokásokhoz hoz- ” zátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérleg- készítéskor, előveszik háromszázhatvanöt nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonák, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadi költségvetés és a szennyes háborúba bevetett közel 400 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztatni a hadi helyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvélemény széles körű tiltakozásával találták szemben magukat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi föU küldte kalózrepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a bete tőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az US/ agressziójában részt vevők ma- nilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szolgálta. J ohnson békeszólamai ellenére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ellen) vonatkozó lépései nem tömörítették, hanem tovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. Franciaország ebben az évben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez voll a legszembetűnőbb jele annak hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idézve — 1966 „s szövetség nyílt és látványos válságának esztendeje voltf’. 1964-ben még a sokoldalú atomütőerők kérdésében törtek felszínre az ellentétek, azóta az Amerika-ellenesség tovább terjedt Nyugat-Európá- ban. Az Egyesült Államok hiá ba igyekezett rávenni NATO beli partnereit a vietnami agresszió támogatására — az At lanti Szövetség tagállamai nen akarnak belebonyolódni ebbe töltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről folytatott eszmecserét. A békés egymás, mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segítette Koszigin decemberi törökországi látogatása is. De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. közgyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok erőfeszítéseinek eredményeként. 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötésére. Fontos lépés történt az ENSZ- ben a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésére is, — 1967 feladata, hogy az ENSZ-közgyűlésen elfogadott előremutató döntések valóra váljanak. U a a most véget ért esz- ** tendő nem is hozott látványos előretolódást, sőt, a jelenlegi kínai vezetők helytelen politikája és az Afrikában végbement nekolonialista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást — 1966-ban a szocialista világrendszer országai. politikai és katonai, gazdasági téren egyaránt, továbí erősödtek, s ezzel együtt azok nak az erőknek befolyása, ame lyek képesek megakadályozni egy új világháború kirobbba- nását IS. TJ gáti kormányválságok közül elsősorban az Erhard-kormány bukását kell kiemelnünk, és a kereszténydemokrata—szoedem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger—Brandt-íéle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetunió és a szocialista országok a tettek mezején igyekeztek érvényesülést szerezni a békés egymás mellett élés politikájának, s támogatni a vietnami nép harcát, leplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az India és Pakisztán közötti békéhez vezető taskenti tanácskozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szovjetunió annak érdekében, hogy tovább erősítse a baráti szálakat szomszédaival. Az esztendő legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pedig Koszigin miniszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások kereteinek lüa konfliktusba. Annál Inkább keresik a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetséges előrelépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bar Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NA- TO-országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebbb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat-Németor- szágban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatássorozat is, amelyet NATO-or- szágok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügyminiszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek záróközleményében egyetlen szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat. S zélesebb értelem’oen a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat reklámozott „gaz’asági csoda” é; prosperitás vége, s hogv ez a gazdasági visszaesés politikai válságokban robbant ki. A ayu-