Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-14 / 294. szám
fitkárnóképzés indul Előtérben: a helyesírás és a viselkedés Háttérben: a kávéfőzés — Halló! Az elnök elvtárs- Bal szeretnék beszélni. — Ki kéri?... Igenis, 'revizor élvtárs, azonnal kapcsolom — turbékol a kedves, lágy hang. Másik változat: — Halló! — Ki kéri? Szaboó Jánóós? Sajnos, kérem, házon kívül van — csattan a szigorú, félelemgerjesztő hang. Most bent van, vagy nincs? Ugyan, ki tudná azt megmondani? Legfeljebb a titkárnő. S a titkárnőknek egyszer kedves és lágy, máskor szigorú és félelemgerjesztő a'hangjuk. Mikör legyen egy titkárnő kedves és mikor félelmetes? Soha?! Inkább legyen mindig bizalomgerjesztő. Helyesen magyarul Azt mondják, hogy a jő titkárnő születik. A TIT Heves megyei szervezeténél meg képezni akarják őket: elhatározták, hogy a közeljövőben titkárnőképző tanfolyamot szerveznek. Juhász Tamás, a TIT megyei titkára: — Az ötletet egy gond adta. Eddig az adminisztratív dolgozók kiestek az ismeretterjesztésből. Egy ol’- 'n, formát gondoltunk ki, ameiy gyakör- lati haszonnal is jár: az adminisztrátorok, a gép- és gyorsírónők és titkárnők tanfolyamunkon tanulnák a helyes magyar beszédet, a helyesírást, az emberekkel való érintkezést, a követendő viselkedést és talán idegen nyelvet is. Ez szükséges a munkájukhoz. Az önkéntes jelentkezésben úgy szeretnénk érdekeltté tenni a jelenlegi titkárnőket és az t- re aspirálókat, hogy a vállalatoknál, ennek a nem hivatalos tanfolyamnak az elvégzését figyelembe vennék. Hiszen saját érdekük, hogy műveltebb, jobban képzett titkárnőket, vagy akár gép- és gyorsírónőket alkalmazzanak. Természetesen szakemberek oktatnának. S vajon kik a titkámőképzés szakemberei? Talán a legnagyobb szakemberek maguk a gyakorlott1 titkárnők. A hatodik érzék A titkárnőtől, dr. Sonkodi Ottónétól megkérdeztem, hogy ő mit oktatna egy ilyen tanfolyamon. Meglepetéssel nézett rám és azt mondta: — Rettenetesen nehezen tudnám. Ezt tanítani nagyon nehéz. Akkor milyen a jó titkárnő? — Hatodik érzékkel kell, hogy rendelkezzék: kit kell elküldenie, kit nem az adott pillanatban. Az adott pillanat: a főnök elfoglaltságától és hangulatától is függ. Két hónapba telt például, amíg megszoktam az új főnökömet. Aztán mindig meg kell találni a megfelelő hangot az itt dolgozó osztályvezetőkkel, vagy akár a takarítónőkkel is. Diktálás után gyorsírással írok, azt teszem át gépbe. Vigyázni kell a helyesírással, mert az én hibáim miatt is a főnökömről mondanak rossz véleményt. S természetesein jó kávét is kell főzni — teszi hozzá Sonkodimé mosolyogva. Bejön valaki az irodába és megkérdezi a titkárnőt: — Fizetési előlegkérést kinek kell benyújtani? — A főnöknek. De már úgy hozd ide, hogy a szakszervezet javaslata 'rajta legyen — feleli Sonkodiné. Ezt is kell tudnia. „ .. . hogyan kezdjem levelem . . Szerencsém volt és találtam egy olyan szakembert, aki már oktatott hasonló tiamiolya. on. Dr. Bakos József, az Egri Tanárképző Főiskola nyelvtudományi tanszékének vezetője példákat is tud mondani. — A tanfolyamon bemutatkozó levelet kellett írni. Itt ez a levél: „Őszintén szólva, neon is tudom, hogyan kezdjem levelem...” — így kezdődnek a sorok. —• Nagyon lent, alapfokon kellett, hogy kezdjem — folytatja dr. Bakos József. A legnagyobb hibák: az igénytelen fogalmazás, a formális és családias hang, a lényeg megragadásának hiánya. Az a legfontosabb, hogy megtanítsuk a helyes fogalmazást és a helyes helyesírást. Azután a kulturált beszédet. Ismerje meg a tárgyalás megfelelő fordulatait és formáit, a világos, a kétértelműségtől mentes és árnyalt (attól függően, hogy kihez beszél, ahhoz szabja mondatait) beszédet. Bizonyos szövegeket kell gyakoroltatni, jegyzőkönyveket és kérvényeket fogalmaztatni a tanfolyamon. A titkárnő nem személyes tulajdon S hogyan viselkedjék tárgyalás közben? Hogyan lehet a helyes viselkedést oktatni? Erre kértünk választ dr. Somos Lajostól, a főiskola neveléstudományi tanszékvezetőjétől. — Elsősorban példákat kell felhozni. Jókat és rosszakat. Aztán meghatározni a viselkedés szempontjait. Ugyanis a titkárnő nemcsak a főnökéért van, hanem a társadalomért is. Elvi kérdés ez: az emberekkel való törődés. Tehát tisztázni kell a titkárnő funkcióját, az ügyvitel rendjét, s ezek alapján lehet kialakítani a helyes magatartást Ezek után mintha úgy tűnne, hogy a titkárnő egyenesen az emberi kapcsolatok orvosa. S aki csak kávét tud főzni, az elmehet presszósnőnek. Berkovits György j Durrognak a puskák a hevesi vadászmezőkön Egy élő nyálért 15, élő fogolyért 8 — 15 dollárt fizetnek Az őszi-téli vadászidény már két hónapja tart. A megüresedett határban, az erdei ösvényeken, cserkészőutakon, a horhosokban és bozótosokban — az apróvadak 335 ezer hold- nyi birodalmában, a Mátra és a Bükk tízezer hektárra kiterjedő területéin — mind gyakoribb vendég az óvatosan lépkedő. leselikedő-settenkedő, zsákmányra és kalandra vágyó puskásember, az amatőr vadász. Durrognak a puskák a hevesi vadászmezőkön. Nem tabu a fácán, a tapsifüleseket sem védelmezi tilalom, s a ritka és nagyon védett foglyok sem kerülhetik ki a befogóhálót, ritkítják a nagyvadak sorait is. ★ — Milyen az idei vadállomány a Heves megyei vadászmezőkön? — Sok a nyúl, a fácán — mondja Sóskúti György megyei vadászati felügyelő. — A „mezei”, az alföldön élő őzállomány pedig jóval nagyobb a megengedettnél A siuták kilövésére nem szívesen vállalkoznak a vadászok, mert nincs trófeájuk. . A nyulakra és a fácánokra már eddig is nehéz napok virradtak, de csak ezután következik az igazi haddelhadd, ha a fagyos idő beköszönt. A kilövési tervek szerint 23 000 nyúl és majd négyezer fácán kerül január végéig terítékre. A vadászidényben 137 őzbak, 132 suta, s a Bükk szálasaiban, cihereseiben 80 vaddisznó, 60 szarvas, 25 szarvasbika, 30 muflon és 30 őz is örökre búcsút mond a vadászmezőknek, ★ A hagyományos puskás vadászatok mellett a vértelen vadászatok is megkezdődtek. A megye vadásztársaságai több élővad szállítására kötöttek szerződést a MAVAD-dal, amely a vadak befogásához szükséges hatalmas hálókat is kölcsönzi. Megyénkből 5100 élő nyulat, 550 élő fácánt szállítanak. leginkább külországi vadászmezőkre — vérfelfrissítésre. Az export.ra szánt élő foglyok száma 5150, amely azt jelenti, hogy az országból külföldre küldött 15 ezres fogoly- szállítmány minden harmadik tagját a hevesi vadászmezőII kereskedelem felkészült az ünnepekre Ezekben a hetekben a vásárlók, az érdeklődők tízezrei lepik el az üzleteket, kíváncsian, hogy mit lehet kapni, mit a legérdemesebb megvásárolni. Az ünnepek közeledtével leginkább az ajándéktárgyakat keresik, de sokan vesznek értékesebb, tartós fogyasztási cikkeket is. Az állami áruházak raktáraiban és polcain 800 millió forint értékű áru vár vevőre. Különösen nagy a választék az ajándékcikkekből. Sok a fehérnemű, a sál, a nyakkendő, a kesztyű. Sokfél mintájú és alapanyagú sál között válogathatnak a vevők. Karácsonyra 150 ezer került a pultokra. A női kesztyűk választékának bővítésére kedvelt dedelon kesztyűket importáltak. S • ha már az im- pornál tartunk: főként az NDK-ból és Csehszlovákiából 40 ezer női-férfi zsebkendő, 25 ezer női és tízezer férfi ernyő, több ezer úti neszeszer, valamint 15 ezer női kalaptomp érkezett. Karácsonyra minden bizonnyal érdekes ajándék lehet a „családi cipő”. Az azonos színű, mintájú cipőket 27-től 46-os számig gyártják és így apák és fiúk, mamák és lányok hasonló cipőben járhatnak. Az áruházakhoz hasonlóan készültek fel a tanácsi és í:n-sz- boltok dolgozód is. Az óra és ékszer .szakmában az eddiginél jóval több az aranyáru. Tizennyolc karátos aranyból széles, sima és préselt karikagyűrűket árusítanak a boltokban. A negyedik negyedévben már eddig több mint ötvenezer jegygyűrűt szállítottak ki az üzletekbe és van hozzá bril- liáns kísérőgyűrű, is. Kapható aranylánc, függelék, cigaretta- térca, pudertartó. Gazdagodott az óraválaszték. Érkezett Doxa,_ Omega, Marvin, sőt arany Doxa is. A jól ismert és kedvelt szovjet kairórák mellé a karácsonyi piacra 70 millió forint értékű svájci karóra érkezett. Bőséges az ajándéküzletek bizsukészlete: garnitúrák, brossok, karkötők, klipszek óriási választékban találhatók az üzletekben. Nagy forgalomról és lázas készülődésről számolnak be a játéküzletek, hiszen a játék a legkeresettebb ajándékozási cikit. Az idén hetven fajta új játék került forgalomba. Különféle építőéi „mek, politechnikai, közlekedési játékok, távirányító autók, több tucat társasjáték ég játékkártya között válogathatnak a szaküzletek látogatód. Az ajándékcikkek mellett gondoskodni kell a kettős munkaszüneti napra élelemről is. A Belkereskedelmi Miniszté- 'riumtól kapott értesülés szerint liszt, zsír, vaj, margarin, a sütéshez szükséges ízesítők és fűszerek korlátlan meny- nyiségben találhatók az élelmiszerüzletekben. Nem lesz panasz a húsra sem. Az előző évinél több lesz a vágott baromfi és a halértékesítő vállalat ígéretet tett, hogy az ünnepek előtt nagyobb mennyiségű halat szállít a falvakba is. kön „ejtik foglyul”. — Az idén megtörtént a vadászterületek minőségi felmérése — mondja Sóskúti György —, s jövőre már e felmérések alapján kell a haszon- bérletet fizetni. Míg ' idén az apróvadas területek haszonbére 80 500 forintot tett ki, jövőre a bérleti díj már 256 000 forintra növekedik. A szükség is arra kényszeríti hát a vadásztársaságokat, hogy a puskás vadászatok helyett a vértelen vadászatokra, az élővadbefogásra helyezzék a fő súlyt, mert ez a leglényegesebb pénzforrás. Egy lőtt nyúl értéke csak 60—70 forint, az élő nyűié pedig 180, de dollárban átlagosan 15,-öt fizetnek érte. És egy-egy élő fogoly értéke is 8— 15 dolár... ★ Durrognak a puskák a hevesi vadászmezőkön. Nemes vadjaink életére azonban nemcsak a pusikadurrogás, de a közeledő tél, a zord időjárás is nagy veszélyt jelent A magas hó eltakarja előlük a táplálékot, elerőtlenednek, s vagy a dúvadak könnyű prédáivá lesznek, vagy éhségükben elpusztulnak. De nem pusztulhatnak el. mert segít rajtuk, segít sorsukon az ember. A jó vadász nemcsak halálos sérüléseket osztogat puskájával, hanem élelmet, eleséget is visz a vadászmezőkre. A hevesi vadászok már jó időben, szeptemberben, előkészítették a vadetetőket, s ha beköszönt az ítéletidő, megindulnak a szánok és fogatok a több mázsa szemes és szálas takarmánnyal. A Bükk vadjainak téli etetésére például 600 mázsa szálas takarmány. széna és lóhere ál? rendelkezésre. Nagy ellenségei a nemes vadaknak a dúvadak, s ezek nem számíthatnak szemernyi irgalomra sem. Tavaly például az apróvadas területeken elpusztítottak 267 rókát, több mint négyezer szarkát, 68 vadmacskát, 340 szürkevarjút, 1100 kóbor kutyát, s a kóborló, garázda macskákból több mint 500-at. A dúvadak irtását nem tiltják rendelkezések, nem szabja semmi törvény az ellenük indított vadászat kezdetét vagy végét. S minél több kártékony állat kerül puska végre, annál gazdagabb zsákmányra számíthatnak a puskásemberek — nemes vadakból. (kyd) tfWWVWWWVWWVVVW^VWMVMVWWWWVWWWWWVWWWWVWWWWVWWVVWVWWWWWWWWWWVWtfWWW^ 2. Emlékeznek ránk Már az első napokban lép- ten-nyomon tapasztalnom kellett: a phenjaniak hallatlan pontossággal tartják számon a „tegnapelőtt”, s a „tegnap” eredményeit és tudják, merre visz az út, mit kell tenniük ma, milyen lépések következnek holnap és később. A fejlődés és fejlesztés számukra nyitott könyv, amelyből bármikor idézhetnek. És idéztek — pontosan. Fellapozták az emlékezés oldalait az alkalmi gépkocsivezetők, akikkel keresztül-kasul bejártam a fővárost. Az egyik — Nyugat-Phenjanban időztünk akkor — az orosz nyelvet híva segítségül azt magyarázta, hány hónap alatt tűntek el onnan a háború utáni barakkszükséglakások, s a helyükbe került ötemeletes háztömbök 4 Vműi-m, 1966. december 14., szerda mennyi családnak biztosítanak lakhelyet. A másik — mikor a Kim ír Szén Egyetemet kezdtem fényképezni — tiszta lapot kért a jegyzetfüzetemből. Mire visz- szatértem a kocsihoz, kezembe nyomta a papírt. A majd teljesen elkészülő egyetem és környéke távlati képét ábrázolta. A vázlat meglepően hasonlított arra a makettre, amellyel később találkoztam. És az az ismeretlen helybeli! Az arcát mélyen az emlékezetembe véstem, de a nevét sajnos nem. Vele az éjféli utcán hozott össze a sors, amikor vidékre készülve, a központi pályaudvarra igyekeztem. Kerestem a célhoz vezető utat, s egymásba botlottunk. Kiderült, ért kissé magyarul. Valamikor a mi szakembereink mellett dolgozott. Megfogta a karomat és mosolyogva kérdezte: — Tudja, minek hívjuk azt az utcát, amelyiken most megyünk? Tagadban ráztam a fejem. — A Magyarok utcájának! — mondta. — Hogyhogy? — Az itteni házakat — széles mozdulatot tett a kezével, — magyar mérnökök tervei alapján építették, 1954-ben. Szótlanul haladtunk tovább. Az állomás előtti tér sarkánál megállított. Szemben velünk egy kivilágított, modern, ötemeletes áruház. — Ez már a mi terveink szerint készült, három éve... Hasonlóképpen jártam barátommal, Kim Szók Pókkal is. A délutáni forgatagban nem éppen a legkényelmesebb a Te- dong-folyó hídján közlekedni. De nekünk arra akadt dolgunk. Mi sem természetesebb, érdekelt a modern híd születése. — Mikor építették? — ismételte kérdésemet. Rövid gondolkodás után mondta, mintha könyvből olvasná: — 1966-ban. A hossza 682 méter, a szélessége 28 és fél. — Pontosan ennyi? — kérdeztem mosolyogva. — Nem hiszi? Mérjük le, lábbal. — Elhiszem! — vágtam közbe. — Az „elődjén” — folytatta — hét évig dolgoztak a japánok. Ehhez a hídhoz nekünk alig másfél év kellett... Ilyen kalauzolások után azt hittem, a legfontosabbakat tudom Phenjanról. Tévedtem. A fővárosi tanácsnál tett látogatásom győzött meg róla. Co Jon Gun, a várostervezés és fejlesztés főosztályának vezetője fogadott. Szerény mosolygással hallgatta végig elismerő szavaimat a látottakról, a városról szerzett impresszióimat, majd megszólalt: — Pedig nagyon mélyről indultunk. Az amerikai repülőgépek 428 700 bombát szórtak Phenjanra, többet, mint ahá- nyan laktak a városban. Phen- jan mai képét népünk nagy erőfeszítéssel alakította ki. 1958-ban például csak 7000 lakást irányzott elő a költség- vetés, mégis 20 000 épült, társadalmi hozzájárulással, a főváros dolgozói és a szakmunkások összefogásával. A párt útmutatásai szerint abban az esztendőben kezdtük az építé: iparosítani. És azóta már évf 10 000 lakás szerepel a költségvetésben: naponta 25—28-at adunk át. Az új technológia, az előre gyártott elemek alkalmazása teszi lehetővé Némi szünetet tartott, s mintha a gond ráncai szűk.tok volna a homlokára. — Phenjanban jelenleg egymillió-százezer ember él. A lakásépítésnek számolnia kell ezzel, no és a növekedéssel. — Hallhatnánk valamit a távlati tervekről? — vetettem közbe. — Arra törekszünk, hogy egy személyre hamarosan 9 négyzetméternél nagyobb lakóterület jusson. Űj városrészen dolgozunk, Kelet-Phenjan északi A Kim Ír Szem Egyetem — 1966-ban. területén. Néhány 10 emeletes lakóépület már áll, bizonyára látta, ha mindenütt megfordult? — Sajnos, nem — valottani be. — Érdemes megnézni. — Térképet vett elő, s mutatta, merre húzódik majd a település. — Ide középületek kerülnek. Ide 100 000 nézőt befogadó stadion, s sportkombinát és 10 ezer nézős sportcsarnok. Ezt a városrészt két 1400 méteres híd köti majd össze az „óvárossal” ... Sző esett a már épülő Metróról, a 230 méteres tv-adótoronyról, s még igen sok új építkezésről, amelyek mind egy roppant életerős nép teremtő jövőjét körvonalazták. Esteledett, mire elbúcsúztam Co Jón Gun főmérnöktől. — Nézzen ám körül Kelet- Phenjanban is — mondta, mikor kezet fogtunk. Megígértem, pótolom a mulasztást. Következik: A „gyenge üveg” hőstettei
