Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

Kongresszus után — új feladatok előtt Ml, FIATALOK... A kongresszus munkáját mindenki nagy figyelemmel kísérte. Ha lehet azt mondani, a fiatalok még az átlagnál is fokozottabban, hiszen a jövő őket foglalkoztatja a legjobban, éppen életkoruknál fogva. Mit szűrtek le hasznosítható tapasztalatnak, körvonalazan­dó feladatnak a kongresszus munkájából? Ezt kérdeztük Bata Józseftől, a Gyöngyösi Városi KISZ-bizottság titkárá­tól. Mindabból, ami társadalmunk minden rétegét érintették, ne­héz csak a fiatalok körére le­szűkíteni a dolgokat. Még ak­kor is, ha szoktunk „speciális” ifjúsági kérdéseket is emle­getni. Vegyük például a lakás- kiutalással összefüggő kong­resszusi állásfoglalást. Meny­nyiben érinti ez a fiatalokat? Lényeges mértekben. Várják, hogy a jövőben a kisebb jöve­delmű fiatal házasok több la­káshoz jussanak, mint eddig. A családalapításnak fontos felté­tele a lakás? Aligha kell ezt bizonygatni. A másik dolog a lakás-kérdésben: nagyon jó úton jártunk, amikor már ta­valy hozzáfogtunk saját erőnk­ből a KISZ-társasház építke­zéshez, aminek első, tényleges eredménye az idén megszüle­tett. — A napi gyakorlatontúl mi­lyen szélesebb hatósugarú kér­dések foglalkoztatják a fiatalo­kat? — A leggyakoribb téma ma a fiatalok körében is a gazda­sági mechanizmus kérdése. Sok­féleképpen magyarázzák ezt, amiben a találgatások száma sem kevés. Szükségünk van te­hát világos magyarázatra. Eh­hez a kongresszus munkája sok segítséget adott. Mi a magunk 'hetőségeivel is akarunk élni. Előadásokat szervezünk, ahol lényegbevágóan boncolgatjuk a gazdasági mechanizmus jel­lemzőit. A jövő héten a titkári értekezleten már megkezdjük ezt a munkát. — Mit várnak a jövőtől a fiatalok? — A fiatalok boldogan akar­nak élni, dolgozni akarnak, és nem félnek az erőfeszítésektől sem. A kongresszus ilyen „Hogy az embernek mennél többet és jobbat nyújthasson a szocialista társadalom” irányban is előre mutat. Ve. gyük az életszínvonal államdc növelésének kérdését. Talár ma még le sem tudjuk mérni milyen pozitív hatása lesz i családépítés szempontjából í gyermeknevelési segélynek. A társadalom' gondoskodását í fiatalok érzik, és hálásak ii lesznek ezért. Ha eddig arról beszéltünk, hogy a fiatalok leg­főbb életcélja az autó, talár rövid időn belül arról beszél- hetünk, hogy a fiatalok a kocsi helyett a kicsit, a gyerekei tartják legfőbb életcéljuknak. — A népgazdaság oldaláról is közelítsünk a feladathoz. — Akkor a mezőgazdasági munkakörök és a fiatalok vi­szonyáról kell beszélnünk. A társadalombiztosítás kiszélesí­tése a tsz-tagoknál, a nyugdíj bevezetése: felkeltette a fiata­lok érdeklődését. Ma még elég sokat emlegetjük a tsz munka­erő-helyzetét. Kevés a fiatal a szövetkezetekben. Ügy gondo­lom, ezek a mai állapotok je­lentős változáson mennek majd keresztül a közel jövőben. A fiatalok megtalálják a számítá- ta'kat a mezőgazdaságban, és otthon maradnak. Mindenkinek haszna származik ebből. Nézzük a '/őiidáskődáit A Szabad Földben láttam meg először a nyugdíjra vonat­kozó részt. Figyelemmel kísér­tem a kongresszust, beszélget­tünk róla a többiekkel is — mondja Simon István, a mak­iári Űj Élet Tsz tagja. Nagyon jólesett, hogy most már a pa­rasztemberekkel is sokat tö­rődnek. Különösen a nyugdíj volt fájó pont. Amikor az em­ber tehetetlen, nem tud már dolgozni, nagyon rá van szo­rulva a pénzre. De az eddigi 260 forint nem volt elég. Talán csak kenyérre, meg alig va>la- mire. Nálunk, itt az Vj Élet Termelőszövetkezetben is több nyugdíjas volt és van is. Ök is mondják, hogy kicsi nagyon az a pénz. Csak úgy elég, ha se­gítik őket a gyerekek, vagy dolgoznak hozzá valamit. — Én kérem 1950 óta dolgo­zom a termelőszövetkezetien, igaz, hogy volt két év megsza­kításom. Átlagosan négyszáz munkaegységem volt, megdol­goztam a rhaganiét mindig. Most örülök, hogy a munkát is figyelembe veszik majd a nyug­díjnál. — Beszélt másokkal is a nyugdíj tervezetről ? — Hogyne. Hiszen mindany- nyiunkat érdekel. Az ember szeretné, ha biztos öregkora lenne, s nem lenne rászorulva senkire. Ezért örült mindenki kivétel nélkül. Érezzük, hogy az állam gondoskodik a pa­rasztemberekről is. S ez jól­esik nekünk, hiszen mi is meg­tesszük a magunkét. Néhány év múlva jómagam is nyugdíjba megyek, engem így különösen megnyugtatott a tervezet. Ne­künk nyugdíj előtt állóknak, nemigen tudtak volna nagyobb Örömet szerezni. 3000 lakás építése vár ránk... Karnis Pál a KISZ ÖV elnöke Elöljárójában arról szeretnék beszélni, hogy milyen nagy lendületet adott szövetkezeteink munkájához a IX. pártkong­resszus tiszteletére indított mu nkaverseny. A Heves megyei ktsz-ek kongresszusi felajánlásának értéke megközelíti a 7 millió forintot. És a vállalásokat teljesítették, illetve teljesí­tik is a szövetkezetek. Építőipari szövetkezeteink november 10-ére befejezték lakossági tervüket, és év végéig még öt mil­lió forint értékű munkát végeznek majd a megrendelőknek. A Hevesi Járási Lakásépítő és Karbantartó Ktsz például 40 lakás helyett Síi-at ad át ebben az évben, a Mátravidéki Építő Szakipari Ktsz pedig 118 lakást, a betervezett 100 he­lyett. A KIS7ÖV vezetői, de mondhatom szövetkezeteink vala­mennyi dolgozója nagy érdeklődéssel figyelték a párt kong­resszusát, majd tanulmányozták a tanácskozás dokumentu­mait. örülünk annak az őszinte, határozott hangnak, amely végigkísérte a kongresszust és ahogyan előadók és hozzászól­ták véleményt mondtak politikánkról, társadalmi életünkről, s természetesen a soron következő feladatokról is. Külön örömünkre szolgál, hogy a szövetkezeti ipar is jelentős szere­pet kapott a kongresszuson, többen szóltak munkájáról, és megfelelő szerepet kap a jövő terveiben is. Hogy milyen je­lentős szerep vár a szövetkezetekre, elég ha csupán azt em­lítem, hogy a tervezett 300 ezer új lakásból 45 ezret a szö­vetkezeti iparnak kell felépíteni, és ebből a mi megyénkre mintegy 3000 új lakás jut. A kongresszus nagy figyelmet szentelt többek között an­nak is, hogy az eddiginél sokkal jobban és színvonalasabban elégítsék ki a lakosság igényeit. Itt elsősorban a javítás-szol­gáltatás az a terület, ahol szövetkezeteink segíteni tudnak. 1967 elején szövetkezeti „GELKA” nyílik Egerben. A posta szomszédságában rendezünk be közel egymillió forintos költ­séggel egy modern rádió és televízió javítószalont. Tovább szorgalmazzuk a szolgáltató házak építését is. Jövőre 2,5 mil­lió forintos költséggel Hevesen építünk szolgáltató házat, a három városban pedig modernizáljuk, korszerűsítjük szolgál­tató részlegeinket. A harmadik ötéves tervben Egerben,épül modem szövetkezeti szolgáltató ház, de tervezünk ilyet Hat­vanban és Pétervásárán is. A szövetkezeti mozgalomban nagyon sok n,ő dolgozik. Már csak azért sem hagyhatom szó nélkül a kongresszusnak azokat a határozatait, amelyek a családanyák helyzetének Asszonyaink örömmel üdvözlik megjavításával foglalkoznak ezeket a határozatokat és már ők is terveznek... Fazekas Gyula három gyermek apja, s o Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Válla­lat egri gyáregysége présműhelyének vezető­je. 97 ember munkáját irányítja, ennek döntő többsége (70 fő) nő. Elsősorban a dolgozó nők helyzetét javító kongresszusi határozatokról beszél: — A présműhelyi dolgozó nők gyermekes anyák, vannak közöttük négygyermekesek, legtöbbjük három- és kétgyermekes. Minde­nekelőtt az ő szempontjukból érzem rendkí­vül jelentősnek azt a teendő intézkedést, hogy 196S-tól kezdődően, 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára csökkentik. Az egészségre ártal­mas munkahelyen, a csiszolóban és az edző­ben foglalkoztatott nők már most is csökken­tett időben dolgoznak. — A kongresszusi határozatok rögzítik a foglalkoztatottság alakulását. Gyárunk, s ezen belül a présműhely is nagymérvű felfejlődés előtt áll. A műhelynek már jövőre 10—12 mil­lió forint értékű terméket kell előállítania, s mostani termékeink mellé újfajta présveretek gyártása társul, ami azt jelenti, hogy 40 új dolgozó nő kaphat majd munkát nálunk. — A reáljövedelem, az egy főre jutó jöve­delem fokozatos, egyenletes növekedését csa­ládom p&dA'*v’ í^vsztrálhatom. A februári bérintézkedés eredményeként feleségem és az én fizetésem összesen 400 fo­rinttal emelkedett, s legidősebb gyermekem, 17 éves kislányom munkába lépésével, öttagú családom1 : '*ó Jövedelem 1000 forintra növekedett. Van televíziónk, mosógé­pünk, kétszobányi bútorunk, s akarunk sür­gősen egy porszívógépet is. Családom életé­nek alakulásával is igazolhatom — mondotta befejezésül Fazekas Gyula —, hogy a párt és a kormány minden intézkedése azt szolgálja, hogy ez embernek mennél többet és jobbat nyújthasson a szocialista társadalom. Legyen a föld a szövetkezetiek tulajdona — Négy éve vagyok a péter- vásári Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet elnöke — mondja ke­serű iróniával Gulyás Gyula —. de a föld tulajdonjogi hely­zetében a mai napig nem tud­tam kiigazodni. — Olyan emberek keresik fel a szövetkezetei, akiket so­ha sem láttunk, de hozzák a hagyatéki tárgyalás jegyző­könyvét és kérik földjeik után a haszonbért. így van rá eset, hogy Budapesten dolgozó ipari munkásnak, vagy kisiparosnak Pétervásárárói évente küldjük a földjáradékot. Gulyás Gyula nagyon örült, amikor Kádár János elvtárs, az MSZMP IX. kongresszusán javasolta- hogy rendezzék a termelőszövetkezeti földek jogi helyzetét — A javaslaton kívül mást nem hallottam erről, nem tu­dom hogyan fog lezajlani; aranykorona értéknek megfe- lelően-e, a megváltási árat ne­künk keli előteremteni, vagy kapunk hozzá állami segítsé­get? Annyi biztos, hogy már most sokan felajánlanák el­adásra a földjüket. — Szövetkezetünk tagjai is úgy vélekednek, hogy szükség van erre, ne mondják olyanok, akiknek már semmi közük nincs sem a szövetkezethez, sem a községhez, hogy „az, én földemen gazdálkodtok!” El­mondhatjuk majd, hogy ez a miénk, megváltottuk. Ami pe­dig a megváltási árat illeti, jobban járunk. Hatéves a szö­vetkezetünk és évente mintegy százezer forint földjáradékot fizetünk ki — előbb, mint a szövetkezeti tagok munkaegy­ségének értékét. Van olyan föld, amelynek az árát már ki­fizettük földjáradékban, de a legjobb föld ára is megtérül 20—25 év alatt. Egy gyerek nem család, mi is kettői akarunk . . . Bárány utca 58. A Csenge- — Tudja, a kisfiámmal itt- tésre fiatalasszony nyitja ki a hon maradtam, a férjem 1600 kiskaput. —1700 forintos keresetéből él­- Pelyhe Józsefnét kere- tünk. Ügyeskedni kellett, hogy mindenre jusson. Ha megka­Józsefnét sem... — Tessék... — dolgos kéz nyomát látom a ház körül, jól berendezett szoba, konyha a lakás. Amíg beérünk, az jár az eszemben, amit az irodán hal­lottam róla. Az egri Nagy Jó­zsef Termelőszövetkezet tagja, jó, dolgos asszony. Az idén háromezer négyszögöl szőlőt vállalt, ráadásul az új telepí­tésben, ahol mások szerint nem lehet keresni. Angyalosa Gábor brigádvezető is csodál­kozott a huszonhárom éves me­nyecske kérésén. És ő állta a sziavát, 220 munkaegységet tel­jesített, aminek nagy értéke van ebben a szövetkezetben. Mindezt egy gyerek mellett. — A gyerek...? — kérdem. ,— Óvodában. Mindketten dolgozunk, így nyugodtak va­gyunk, jó helyen van. Kisfiú... Férjemmel ugyan azt mondjuk, hogy egy gyerek nem család, kettőt akarunk, de fiatal há­zasok vagyunk. Egy éve vettük a házat, ha nem dolgoznék, nem jutnánk előbbre . Azt kérdezem tőle. figye­lemmel kísérte-e a pártkong­resszust, ahol javaslat szüle­tett a kisgyermekes anyák se­gítésére? — Férjem figyelte a televí­zión. Húzott is azzal, hogy ha üzemben dolgoznék, akkor kapnék gyermekgondozási se­gélyt. Sajnáltam is, hogy a ter­melőszövetkezeti nőket kihagy­ják, de utána olvastam és bol­dog vagyok, mert bennünket is érinteni fog. — Tetszik tudni, én nem vagyok párttag, de akarva, akaratlanul oda kellett figyelnem a IX. kongresszusra, mert annyi érdekes dologról esett szó... őszintén mondva, ele­inte csak a rádióiból meg a tv-ből kaptam el egy-egy mondatot, de aztán bizony átrágtam én az újságot is, visz- szamenőleg elolvastam a beszámolók minden sorát... Gyöngyösoroszi szé­lén, erdők ölén a Mát­rai Bánya és Előkészítő Mű dolgozóival beszél­getek. — Gyöngyösoroszi szélén vajon mi érde­kelte legjobban az em­bereket? Férfiembe­rek között néhány nap óta mi a téma műszak alatt vagy az ingázó bérletes-buszokon? — kíváncsiskodom. Egy középkorú mun­kás, Nagyfejű László csoportvezető töri meg a pár pillanatig tartó csend«!; Cteszi beszélgetés — Hát mi, akik a ne­héz szuszpenziónál dol­gozunk, természetesen a heti munkaórák ősökkéntését várjuk a legnagyobb izgalom­mal, mivelhogy úgy érezzük, bennünket is érint majd az intézke­dés. Azt i® hozzáte­szem mindjárt, hogy elég régi óhajunk ez valamennyiünknek, le­veleztünk már ebben az ügyben, szóvá tet­tük néhány tanácsko­záson, de máig sem tör­tént semmi változás. Pedig ugyancsak fur­csa, hogy a- velünk szomszédos törőben már évek óta hatórá­sok a műszakok, s ne­künk még, akik ugyan­úgy nyeljük a sok port. mint amazok, nyolcat kell dolgoznunk. S a múltkoriban még a vé­dőételként juttatott sajtot is megvonták tőlünk... No, de most már biztosan észre­vesznek bennünket: is... Sűrűn bólogatnak a körülötte levő munka­társak, mondják, hogy tíz ember örülne a rendeletnek, ha mi­előbb életbe lépne. Valaki megjegyzi: — Igazán kiterjeszt­hetnék a flotáló üzem­részre is, a hat óra rá­férne már arra a negy­ven munkásra i®, aki ott tölti a műszakokat. Mert az sem egy egész­séges hely! — És a laborató­rium? — fűzd hozzá egy másik. — Ahol sósav, ammónia, kénsav, sa­létromsav meg fluór- hidrogén gázok, gőzök rontják a levegőt, ahol az egészségre ártalmas munkát az évi három­napos pótszabadság is bizonyítja már évek óta? A laboránsok mű­szakjait vajon nem kellene szintén csök­kenteni? Lukács János ve­gyésztechnikus magya­rázza, hogy kilencen dolgoznak az említett laborban. Többnyire nők, fiatalasszonyok. A vizsgálatok zömét ugyan lehúzható üveg­fallal ellátott asztalo­kon, úgynevezett ve­gyi fülkékben végzik, s azokban biztosítva van az elszívás, de mégis óhatatlan, hogy az egésznapos munka köz­ben ne szippantsanak egy-egy jókora adagot a mérgező, roncsoló gázokból, gőzökből. A kongresszus óta ter­mészetesen ők is sokat beszélgettek a remél­hető óracsökkentésről, valamennyien várják, de bizonyosat még nem tudnak róla. Talán majd később szóbake- rülnek ők is... Az ércelőkészítő üzemben több mint fél­száz ember között mostanában ez hát a fő téma, ez foglalkoztatja leginkább őket műszak alatt meg az ingázó, bérletes-buszokon. Napi hatórás mun­káról álmodnak. Olyanról, amely a közeli bányában, de már itt, az ő üzemük­ben is valósággá vált néhányuk számára. Az orosziak ma még irigyelt, boldogabb em­berei közé tartozik a törőbői rámköszönő Kiss János is: — 1958 óta vagyok az ércelőben, részem volt hát annak idején a nyolcórás műsza­kokban is. Azok, meg a mostani hatórások kö­zött nem nehéz kü­lönbséget tennem: sok­kal jobb a közérzetem, kevésbé fáradok el, mire hazaérek, s jóval több a szabad időm, amit pihenésre, szóra­kozásra, családomra fordíthatok. Igazán érthető, hogy annyian várják mások is munkaidő csökkenté sét. pom a hatszáz forintos gyer­mekgondozási segélyt, abból kijön a koszt ára .. •. Számolgatni kezd, mert a férjével már a terveikbe il­lesztik a kormány várható in­tézkedését is. A tanács és a nagyobb önállóság Szükségessé válik egy új ta­nácstörvény ... olvashattuk a IX. kongresszus határozatai között. Hatvani György, a Hatvani Városi tanács vb-elnöke sokat* mondóan bólogat: — Észrevéte­lezési és javaslattevő hatáskö­rünk van, de sokszor nincs be­leszólási jogunk. A pártkongresszus kimondta, hogy a tanácsok szerepét és ha­táskörét pontosabban kell meg­határozni. A vb-elnök: — Ideje lenne a tanácsok helyét pontosan tisz­tázni a népgazdaság és a párt mechanizmusában. Véget kel­lene már vetni annak, hogy sokan úgy beszéljenek a taná­csokról, mint szükséges rossz­ról. Megfelelő jogvédelmet is kellene biztosítaná a tanácsi dolgozóknak. A kongresszus felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a jövőben bővítsék a tanácsi önállóság,ot a pénzügyi gazdálkodás tere? Az elnök: — Érettnek tar­tom a tanácsot arra, hogy a helyi beruházási programot teljesen önállóan elkészítse és végrehajtsa. A felügyeleti szer­vek csak azt vizsgálják, hogy ez a terv mennyire szolgálja a város vagy a község fejlődését és hogyan illeszkedik a nép- gazdasági tervbe. Ezt és ne mást. Sajnos, az anyagi eszkö­zök felett több szerv rendelke­zik. Ezt centralizálni kellene... Az új párthatározatban a tanácsoknak tágabb teret bizto­sítanak a kommunális fejlesz­tésben. Hatvani György: — A ta­nács válasszon szabadon, hogy milyen sorrendben kívánja a kommunális fejlesztés végre- ritását. A közelmúltban Hat­vanban a járdaépítést tartot­tuk elsődlegesnek. Mások, mást tartottak annak. Igaz, hogy végrehajtottuk a járda építér sét, de erre csak a községfej­lesztési alap állt rendelkezé­sünkre ... A tanács érett már a nagyobb önállóságra. 1966. december II., vasárnap — Politikai vonatkozások­ban milyen tapasztalatokat szűrhetünk le a fiatalokkal kapcsolatban? — Ügy érzem, nagyon nagy jelentősége van annak az egységes állásfoglalásnak, ami kioaakult a kongresszuson a nemzetközi munkásmozgalom és a vietnami háború kérdésé­ben. Bebizonyosodott, hogy a mi véleményünk egyezik a munkáspártok döntő többségé­nek véleményével. Megerősített meggyőződésünk a kongresszu­son is Jelenlevő egység, amibe a külföldi delegátusok is bele­értendők. Elhatároztuk, hogy december 20-án ismét vietna­mi nagygyűlést tartunk Gyön­gyösön, éppen a kongresszus szellemében. — Sport, kultúra, művészet? . — Grülünk azoknak a meg­növekedett lehetőségeknek, amikkel számolhatunk ezelcen a területeken a jövőben még inkább, mint eddig. Meggyo ződésem, hogy a fiataljaink él­nek ezekkel a lehetőségekkel, és hadd mondjam így, anélkül, hogy frázist szeretnék han­goztatni: a szocializmus építé­se szempontjából mindez fon­tos előrelépés lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents