Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

Ml as oka? Többször kérdezték már a gyöngyösiek a 4-es számú AKÖV helyi vezetőitől: mi az oka annak, hogy a váro­si autóbusz déli járata nem közlekedik rendszeresen? A Szövetkezet utcai autó­buszmegállónál elég gyako­ri beszédtéma a helyijárat. Az ott várakozók, közöttük sor bérletes, diák és tanár, általában nem dicsérni szokták a helyijáratot. Gyakran előfordul, hogy a 13 óra 29 perckor induló já­rat elmarad. Ha beszólnak a gyöngyösi üzemigazgató­ságra, akkor néhány napig az említett járattal nincs semmi baj, majd ismét na­pokon keresztül hiába vár­ják. Azok, akik ezt a járatot igénybe szeretnék venni, nem tudják megérteni, mi az oka ennek a rendszerte­len közlekedésnek? (Kiss E.) Olvasom az újságokban, milyen hallatlan erőfeszítéseket tesznek a tudósok a miniatüri­zálás megvalósítására. Legutóbb már annak örülhettem, hogy akkora tévét sikerült elő­állítani, amely nem nagyobb, mint egy gyu- fásdoboz. Ez igen, ez már döfi — mondtam magamnak —, mert ugyan élvezhető képet aligha kaphat e tévéskatulya tulajdonosa, de legalább a fazonzsebben elfér az egyéb­ként sokkilós készülék. Ezen elmélkedtem, amikor elfogott a méreg... Mert jó és szép dolog a nadrágomb nagyságú slicc-rádió, a gyufazsebben hordozható televízióskészülék, de mikor látok már akkora ágyút — minia­türizáltán —, mint egy gyufaszál, akkora tan­kot, mint egy zsömle, avagy akkora csataha­jót, amely vidáman elúszkál a fürdőkád­ban ... Hogy azokkal nem lehet lőni, csatázni, há­borúzni? Hm... hm...: ez eszembe se jutott. És mi lenne, ha nem háborúznának? (-6) AZ EBÉDLŐBŐL jövet élénk vitában találom az Egri Do­hánygyár munkásait — Hidd el, ha a kongresszu­son azt mondják, lesz csökken­tés a munkaidőnél... akkor lesz is. — Csak legalább nálunk kez­denék. — Bár az is lehet, hogy csak hetvenben kerül sor ránk. — Ugyan! Benne van, hogy hatvannyolctól már megkez­dik. — Mindenesetre jó lenne biztosat tudni. — Amint látja, van egy kis félreértés a kongresszuson el­hangzottak körül — teszi hozzá Ráduly Lajos, a gyár párttit­kára, akivel együtt járjuk az üzemet hogy véleményeket kérjünk a IX. kongresszusról. — Nagyon türelmetlenek az emberek. Azt szeretnék, ha azok a javaslatok, amelyek a munkaidő csökkentésével, az anyasági segéllyel, nyugdíjjal, lakáselosztással kapcsolatban hangzottak el, rögtön megvaló­sulásra kerülnének. S mintha szavait akarná erősíteni, igazolni, a cigaretta- előkészüítőben Asztalos József- nének is ez volt a kérdése: — És mikor lép életbe a esőkentés? Mert látja, itt is milyen körülmények között dolgozunk — mutatott a sebe­sen futó szalagra, amelyre a bálákból kiszedett dohányleve­leket rakják, miközben csípős por száll a mennyezet felé. Igen, ez a munkahely a „ne­hezek” közé tartozik. lett korábban a versenyszerve­zésben, irányításban, a terme­lés szervezésében segítkezett. Aztán a cement- és mészmű 3. számú alapszervezetének ve­zetőségébe is beválasztották, legutóbb pedig a gyári csúcs­vezetőségbe, hasonló feladattal. Ezután az agitációs és propa­gandamunkából kéri a részét. Érdekli a szakma — s mivel jól beszéli az orosz nyelvet —, szívesen lapozgat a szovjet fo­lyóiratokban is, könyvekben. Most éppen a „Cement” há­rom évfolyamát szerezte meg valahonnét, ezekben böngész, ha ideje engedi. A nyáron abba a szerencsés helyzetbe került, hogy főmér­nöke társaságában a KGST mésZipari bizottsága képvisele­tében sorra járhatta a szom­szédos országok gyárait, s szak­májában kedvére kíváncsiskod­hatott. Azt tartja, hogy eddig nagyobb élményben nem volt része. FIATALEMBER MÉG — nem titkolja, hogy sokat akar. Szeretne egyszer szakmájának mesterévé válni. S természe­tesen szeretne sokáig a cement­iparban dolgozni. Apja, a csokvaományi bá­nyász, ötvenéves szolgálat után tette le a csákányt. Ha már a szakmáját nem is, de kemény kitartását valószí­nűleg ráhagyta mérnök fiára... Gyóni Gyula — Nagyon örülünk, hogy ránk is gondoltak a kongresz- szuson — mondja tovább Aszta- losné. — Igen. Ezekre az asszonyok­ra már korábban is gondja volt az államnak, ugyanis ők már csökkentett, 42 órás mun­kaidőben dolgoznak — teszi hozzá Bárány Tibor művezető. — De mi szeretnénk még többet együtt lenni a család­dal, azért jönne jól a munka­idő további csökkentése... a szabadszombat — replikázik ve­le Asztaiosné, s a többiek is mondják a gép zaját túlhar- sogr/a.-- Olvasni is szeretnénk ... tanulni. — Meg tévét nézni. — És kevesebbet szívni ebből a porból. Ennél az üzemrésznél is, a többinél is elsőrangú téma a gyermekgondozási segély. A se- lej tbontásnál az aríyai örömök elé néző Gulyás Jánosné nyi­latkozik erről. Ezzel kezdi: — Biztos-e? És mikor? ÖRÜL A MEGYUGTATÁS- NAK. — Amikor meghallottam ezt a hírt, hogy két és fél évig ott­hon lehetek a gyerekkel, mondtam a férjemnek: most mit csináljunk? Elég lesz-e a pénz, vagy inkább dolgozzak? A férjem azt mondta, marad­jak csak itthon, mert már ki­jövünk így is. Aztán arról beszélt, hogy ez a gyermek gondozási segély be­vezetése mennyire segít a gyer­meket akaró családnak. — Tudja, én a tizenötödik gyerek voltam az édesanyám­nak. Férjem is nagy családból származik, de mégis úgy gon­doltuk, hogy elég lesz egy gyerek. De azt hiszem, ezen most már mi is gondolkodunk. És képzelje, mit mondtak az asszonyok, amikor meghallot­ták a hírt: egymásra licitál­tak, hogy a meglévő egy lány, vagy fiú mellé hány testvér­két akarnak. Fülöp hnréné is ezt a véle­ményt támasztja alá, amikor pironkodva helyesel a műveze­tőnek és párttitkárnak, hogy valóban igaz bár van egy gyereke, de* ő sem szeretné „kihagyni” ezt a lehetőséget. Mert valóban nagy gondot okozott itt különösen a dohány­gyárban a gyermekek elhelye­zése. Szakosított téli ol Az eddigi termelőszövetke­zeti akadémia helyett új okta­tási. formával kísérleteznek fa­lun. A TIT agrárszakosztálya arra törekszik, hogy az eddig összevont tanfolyamok helyett — amikor szerteágazó témakö­rökben szerveztek előadásokat — szakmánként, a különféle termelési ágakban foglalkozta­tott termelőszövetkezeti dolgo­zóknak külön-külön tartanak előadássorozatot. > A kísérlet gyakorlati megva­lósítására először Vemeléten kerül sor, ahol a Dózsa Terme­— Képzelheti, mit jelent egy anyának hajnal öt órakor fel­kelteni, a város távoli részéből is ide hozni a bölcsődébe a gyerekét. Azóta már sokan ér­deklődtek a részletek félőí. Különösen azt szeretnék tud­ni, hogy vonatkozik-e az segély azokra, akik már szültek, de a két és fél éves korban „benne vannak”? Ezt Szakái hnréné, a bölcsőde vezetője mondja halkan, sut­togva, hogy fel ne ébressze az ebéd utáni szundításból a gyá­ri bölcsőde „lakóit”. — Azt hiszem, főleg azok veszik igénybe ezt a gyermek- gondozási segélyt, akiknek több gyermekük van és a csa­ládi pótlékkal együtt majdnem összehoznak annyi pénzt, mint az anya mostani keresete, és azok, akiknek gyakorta beteg a gyermekük és majd minden hónapban „fizetetlenre” men­nek. — Tehát akkor sokan meg­gondolják, hogy bölcsődébe vi­gyék-e gyereküket? S mi lesz akkor, ha „munkanélküliek” maradnak? — Ettől két okból nem fé­lünk. Egyrészt, mert ez a vá­rosnak az egyetlen több mű­szakos bölcsődéje, másrészt meg... legfeljebb » alakítunk egy szocialista brigádot és fel­megyünk termelni valamelyik üzemrészbe. Lesznek így is, akik nem ve­szik igénybe ezt a hosszú szü­lési szabadságot, s legalább a valóban rászorulók gyerekei­nek helyet tudunk biztosítani a bölcsődében — nyugtatja meg Szakáimét Ráduly Lajos, majd ehhez a véleményhez csatlakozik Vendrey Géza igaz­gató is, aki nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a szo­ciális rendelkezések mennyit segítenek majd abban, hogy az üzem lányai, asszonyai az eddi­ginél nagyobb kedvvel dolgoz­zanak és a csökkentett munka- itiővel is teljesítsék a tervet. Ahogy mondta, egyik legfonto­sabb céljuk, hogy a gazdasá­gosabb termeléshez megszerez­zék a műszakiak és munkások akaratát és kedvét — és em­beri, otthoni nyugalmát. S EHHEZ, AMINT a véle­ményekből kiderült, igen nagy segítséget adott a párt IX. kongresszusa. Kovács Endre ktafás Verpelélen lőszövetkezet vezetősége kérte erre a TIT vezetőit. A kísérleti oktatás első elő­adására hétfőn délután már sor került. Az előadás megtar­tására dr. Kozma Pált, a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola rektorát kérték meg. Vita, helyeslés, sürgetés A dohánygyáriak véleménye a pártkongresszusról Harkovi diploma iskolában állást kapott pedagó­gus felesége is. A munkája — nagyon szép, mást már el sem tudna kép­zelni helyette. Igyekszik, ipar­kodik, s tapasztalja, hogy meg­becsülik érte: fiatalon előle­gezték neki a bizalmat, kine­vezték üzemvezetőnek. Fontos, felelős helyre. SZÁZHARMINCAKÉT embe­re, négy szocialista brigádja van. Nem kevés ez. Ügy véli azonban, hogy nem is sok: el­jut naponta mindegyikhez. Ha­mar észreveszi, ha valamelyik munkatársa megbotlik, hibát követ el, ha valakit valami bánt. Mindenkihez barátként közeledik, mindenkinek segí­teni akar. S mindig csak őszin-' te, józan szavakkal, tettekkel. Módszere nincs — azt mondja —, de a meggyőzést követke­zetesen alkalmazza. Egy „kis” része mégiscsak van hát az üzemi sikerekben. Nyolc éve tagja 'a pártnak. Egyetemista korában három esztendőn keresztül a „zimlja- csesztvo” titkára volt, s mint ilyen, később a megyei jogú kolóniái pártbizottságban is képviselte a Harkovban ta­nuló fiatal magyar kommunis­tákat. Pártmegbizatása — úgy érzi, hogy egy életre szól. Minden­napi gazdasági munkája mel­időben. Csupa nagy tapaszta­laté ember — magyarázza — csupa jó segítség. Ilyen tár­sasággal öröm4 dolgozni! ELÉGEDETT, hogy Bélapát­falvára került. Ügy véli, hogy a rekonstrukcióra készülő ce­ment- és mészmű sok érdekes feladatot tartogat számára, jó iskola lesz. Iskola? — kérdem tőle. De hát mit akar az iskolával? Okleveles gépésztechnikus, s jeles eredményű diplomáját Harkovból hozta... Elneveti magát, tiltakozik: jóllehet, hogy mind ez ideig nemcsak könyvekkel tömte ma­gát, gyakorlatban is sok min­dent megismert, de ezt csupán alapnak tekinti. Az igazi ta­nulás itt a bélapátfalvi gyár­ban kezdődött. Fenn a kőbá­nyában, a javítóműhelyben, meg a mostani helyén, a ce­mentüzemben. Szilikátipari mérnök. A technikum után a külügyi akadémiára készült — talán véletlen, hogy a cementiparba került. Mivelhogy a családjá­ban is más szakmának van múltja, hagyománya: három bátyja, apja, nagyapja a bá­nyászokhoz szegődött. Mindenesetre — vallja, hogy — nem bánta meg a „hűtlen­séget”. Bélapátfalván jól fo­gadták, lakást adtak, a helyi FÉL ESZTENDEJE azt újsá­golta, hogy a téli nagy kar­bantartás során szerzett ta­pasztalatok felhasználásával az akkori nyolc nap helyett most már két teljes hetet nyertek a hasonló munkáknál, s így túl­teljesítéssel zárták az első ne­gyedévet. Valószínű, hogy a második is hoz „valamit”, s ez­zel június végéig ötezer tonna cementet adhatnak terven fe­lül a népgazdaságnak. A minap pedig arról beszélt, hogy megvan azóta a másik ötezer is és az év végéig hoz­zájön még ugyanennyi. Négy­ezer tonna klinkerrel... Mert­hogy a bélapátfalviak is bene­veztek annakidején a kong­resszusi munkaversenybe. ö a cementüzem vezetője. Gratulálni akartam a siker­hez. Ez a gyár sikere — há­rította el magától a dicsérő szavakat — valamennyiüké. Igen — fűzte hozzá gyorsan _ a cementüzemé is. Nohát! — csillant fel végre a sze­me, hogy végre megértettük egymást — ezért az igyekvő, szorgalmas géplakatosoknak, páncélozóknak, cementmolná­roknak és a klinkerégetőknek kell gratulálni, övék az igazi érdem. Fürjes Tibor úgy emléke­zik a hétköznapokról — mint­ha ő maga részt sem kérne beLőlük. Munkatársairól beszél, arról,az összeforrott, erős aka­ratú törzsgárdáról, amely kö­rülveszi, mellette áll minden Uat napon át tanácskozót ** a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa Magas fórumán meghányták- vetették a párt, a nép, az or­szág és a nemzetközi kommu­nista mozgalom valamennyi fontos gondját. A IX. kong­resszus történelmi jelentőségé lépcsőfok népünk fejlődésénél! útján. Hatalmas külföldi és hazai Visszhangja egyaránt tükröza ezt. Amint Kádár János elv­társ kongresszusi zárszavában rámutatott: „Szinte egyöntetű az a vélemény, hogy kongresz- szusunk egy önmagában bízó. politikájában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden lát­ványosság nélkül, a nagy sza­vakat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet, és ugyan­így tárgyalja a jövő feladatait örülünk ennek a vélemény­nek, s annak is, ha kongresz- szusunk ezt tükrözte...” A kongresszus választ adott azokra a kérdésekre, amelyek fejlődésünk mai szakaszán fel­vetődtek, és amelyek az ország közvéleményében is érlelőd­tek. Az egész ország élénk fi­gyelemmel követte a kongresz- szus tanácskozását. Városon és falun az emberek esténként a rádió és a televízió előtt ültek, az újságok is nagyobb példány­számban fogytak, mint rende­sen, és mindaz, ami a kong­resszuson elhangzott, nyomban visszhangot váltott ki a dol­gozó emberekből. A kongresz- szus útmutató megállapításait ég a dolgozó nép életét érintő állásfoglalásait az emberek nagy többsége egyetértő helyes­léssel és elégedetten fogadta. Ezek közül említjük a munka­idő csökkentésének tervét, a parasztság szociális és egész­ségügyi ellátásának Lényeges javítását célzó intézkedéseket. Faluhelyt nagy elégedettséget keltett mindaz, amit a kong­resszus a parasztság, a terme­lőszövetkezetek jövőjével kap­csolatban felvázolt, a hitelek rendezésétől a kívülálló szemé­lyek földjének megváltásáig. A nők országszerte örömmel és helyesléssel fogadták a szü­lési szabadság meghosszabbítá­sának, az anyasági segélynek és a hasonló intézkedéseknek tervét, amelyék lényeges segít­séget jelentenek számukra. Mindezekről a kérdésekről ma az egész ország beszél, az em­berek számolnak a megvalósí­tás gyakorlati következményei­vel, nem hallgatva el kételyei­ket sem, mint például azt, hogy az egyes vállalatok meny­nyire lesznek majd megértők az anyasági segélyt és a sza­badságot igénybe vevő asszo­nyokkal szemben. t Már a kongresszus heté- i ■ * ben sok helyütt csopor- . tos beszélgetéseket és gyűiése­- két tartottak, megtárgyalván- a kongresszus útmutatásait,- következtetéseit. A dolgozók egyöntetűen azon a véiemé­- nyen vannak, hogy a kongresz- i szus állásfoglalásai és döntései : messze bevilágítják a magyar nép útját és zsinórmértékül [ szolgálnak számunkra, amikor . most tovább haladunk a szo­cializmus teljes felépítésének útján. Most, a kongresszust kö- i vetően is lelkesítő erővel nyi- i latkozik meg a párt egysége, a párt és a dolgozó tömegek egyetértése és összeforrottsága, 1 ami eddig is nagy eredmé­nyeink legfőbb alapja volt, és , ezután is az marad. Teljes az egyetértés a párt és . a nép között, a legfőbb köve- i tendő célban: a szocializmus . teljes felépítésében, ami. a leg­közelebbi években is történel- , mi feladatunk. Amint a kong­resszus rámutatott: még sok év jó munkája szükséges e cél . eléréséhez, de nem kétséges, * hogy a megvalósított szocializ- ’ mus gyümölcseit még a ma élő , nemzedékek élvezni fogják. Ez a távlat is arra lelkesít, hogy az élet minden területén gyor­sítsuk meg haladásunkat. A , kongresszus kidolgozta és fel- t vázolta ennek lehetőségeit is. A kongresszus megállapítot­ta: jelenlegi viszonyaink kö­zött a gazdasági építőmunka a szocialista forradalom központi . kérdése. Ettől függ céljaink megközelítésének üteme, a dol­gozók életszínvonalának foko- i zatos emelése, gazdasági fel- : adatainkat pedig a harmadig ' ötéves terv foglalja össze. Az­zal tesszük a lehető legtöbbet önmagunkért, jelenünk gazda­gításáért és szilárd jövendőn­kért, ha az ötéves terv vala­mennyi feladatát megvalósít­juk. Gyorsabb haladásunk fő emelője pedig a gazdasági me- , chan izmus reformja, amely . magában foglalja gazdasági munkánk korszerű, az új szük- , ségletekhez és feltételekhez al­kalmazkodó elemeit és mód­szereit. Már ma is, és az elkö­vetkező években szintén rend­kívül sokrétű, igényes és tel- ; jes odaadást követelő munkánk az* új gazdasági mechanizmus előkészítése, bevezetése és ha­tékonyságának biztosítása. A harmadik ötéves terv, és az új gazdaságirányí­tási rendszer az előttünk álló nagy munka gerince, erre épül- ■ nek teendőink. A szocializmus teljes felépítését célzó átfogó program végrehajtásában ki­vétel nélkül mindenkire fon­tos szerep jut. Ez a program csak az egész dolgozó nép kol­lektív erőfeszítései révén vál­hat valóra. Az iparban, a me­zőgazdaságban, a kulturális és az ideológiai munkában épp úgy, mint a jövő megalkotásá­nak bármely más területén az összes feladatok között szoros összefüggés van. A kongresszus megállapítot­ta, hogy a kijelölt feladatok megvalósításának feltételei az országon belül hiánytalanul megvannak. Ami pedig a kül­ső, a nemzetközi viszonyok­ban rejlő feltételeket illeti, ma ezek is adottak, és szaka­datlan helytállással továbbra is biztosíthatók. Az a nagy munka, amelyet népünk céljai­nak betöltéséért itthon vég­zünk, korántsem függetleníthe­tő a békéért, a haladásért, az imperializmus visszaszorítá­sáért folyó nemzetközi harc­tól. Mennél több eredmény öreg­bíti hazánk nemzetközi tekin­télyét, annál sikeresebben foly­tathatjuk erőfeszítéseinket a béke oltalmában, az európai biztonság megszilárdításáért. A párt tagsága, és az egész dolgozó nép azt kérte a kong­resszustól, hogy pártunk ez­után is folytassa a tíz év alatt kidolgozott és bevált politikáját, ne váloztasson annak fő irány­vonalán. Fontolóra véve, hogy ezt a politikát a szocialista építőmunka nagy eredményei és a dolgozó tömegek cselekvő támogatása egyaránt igazolják, a IX. kongresszus e politika folytatása mellett foglalt ál­lást, azzal, hogy ezt a politikát az új körűményekhez és felté­telekhez igazódva, következete­sen valósítja meg. A IX. kongresszus nnég jobban összekovácsolta dolgozó népünk, a szocializ­mus építői seregének sorait. Dolgozóink fokozott bizalom­mal és ragaszkodással fordul­nak a párt felé, és az elsősor­ban a párt útmutatásait követő szándékokban, értékes tettek­ben jut kifejezésre. Bizonyság erre az a sok jelentős munka­siker, amely a kongresszusi héten született az üzemekben, a különböző munkahelyeken, egyszersmind ez jelzi a dolgo­zó nép elhatározott szándékát, hogy a pártot továbbra is hí­ven követve, megvalósítja a kongresszus határozatait, s ez már ma is több, mint ígéret a pártnak, valamint a párt újonnan megválasztott vezető szerveinek 1 a cselekvő támo­gatására. A IX. kongresszus szelleme megtermékenyíti az emberi tettvágyat és a határo­zatokból eleven valóságot for­máló munka és harc meghoz­za, amire valamennyien egy­aránt törekszünk: a beteljesült szocializmust. A kongresszus után

Next

/
Thumbnails
Contents