Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
Befejezte munkáját az MSZMP IX. kongresszusa Az új rendszer növeli az állami irányító szervek kötelességeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvalósításáért, a gazdaAz életszínvonal alakulása 24 A két kongresszus közötti időszakban ™ ■*• a népgazdaság fejlődésének megfelelően javultak a lakosság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felnőtt férfilakosság foglalkoztatottsága. Általánossá vált a társadalombiztosítás, javult a lakáshelyzet. A második ötéves terv időszakában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, valamint a parasztság egy főre jutó reál- jövedelme 1965-ben 18 százalékkal haladta meg az 1960. évit. A reáljövedelem azonban egyenetlenül, az egyes években változóan növekedett. Az egy főre jutó jövedelemnövekedésnek kisebb részét tette ki a reálbérek emelkedése, a nagyobb rész a foglalkoztatottság és a béren kívüli jövedelmek — elsősorban a nyugdíj — emelkedéséből származott. A szocialista állam hatalmas összeget költött a társadalmi gondoskodás céljaira. Csak nyugdíjak címén 1965-ben 7,7 milliárd forintot fizettek ki, 3 milliárddal többet, mint öt évvel ezelőtt. Az életszínvonal emelését szolgáló beruházások eredményéként bővül a kereskedelmi hálózat, javultak a szolgáltatások, fejlődött az iskolahálózat, kórházi helyek ezrei, orvosi rendelők század létesültek. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint valaha, öt év alatt az egy főre jutó fogyasztás cukorból 13, húsból 8, vajból 14, tojásból 17, csokoládéból pedig 80 százalékkal növekedett. A lakosság iparcikkvásárlása 25 százalékkal nőtt. Az életmód átalakulását mutatja, hogy a háztartások villamosenergia-fogyasztása 81 százalékkal, gázfogyasztása 55 százalékkal nőtt. Ma már minden harmadik családra jut egy televíziós készülék. 2*? Az alapvető gazdaságpolitikai elvnek “"•megfelelően, a lakosság életszínvonala a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján, a jövőben is rendszeresen emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelmet 14—16 százalékkal növeljük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 százalékkal emelkedik. Az életszínvonal emelésében az eddiginél nagyobb szerep jut a reálbérek növelésének. Üj gazdálkodási rendszerünkben arra törekszünk,, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete. Megértek a feltétedéi annak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalatok dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egyszersmind meg kell teremtsünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit. A társadalmi gondoskodás körébe tartozó szociális juttatások — nyugdíj, családi pótlék, betegségbiztosítás, oktatás — rendszerét V. Az ideológiai és kulturális építőmunkáról sági reform bevezetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész társadalom aktivitását, az alkotó munka .jobb kibontakozását. továbbra, is fenntartjuk és a lehetőségekhez tr érten tovább fejlesztjük. 1970-ben a pénzben! szociális juttatások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. A béren kívüli juttatások másik részének (üdültetés, üzemi étkezés etb.) bővítését vagy személyi jövedelemmé való átalakítását célszerű a vállalatok hatáskörébe utalni. A lakosság ellátását áruval és szolgáltatásokkal tovább javítjuk. Előmozdítjuk, hogy a lakosság megtakarításai tovább növekedjenek, elsősorban a beruházás jellegű -építőanyagok, a tartós fogyasztási cikkek, a fogyasztási javak megszerzésére. Tovább kell folytatni a már eddig 170 ezer munkást érintő munkaidő-csökkentést. 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munkakörökben be kell vezetni a munkaidő eddigi mértékű csökkentését. Vállalatonként, üzemenként az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-tól kezdődően, 1970. végéig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresszus felkéri. a kormányt, és a szakszervezeteket, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák. A termelőszövetkezeti tagok családi pótlékának emelése mellett 1967. január 1-vel új i ermelőszö vetkezeti nyugdíjrendszert vezetünk be. Az új nyugdíjrendszer alapelvei a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. 26 Társadalmunk egyik legnagyobb poli- “tikai, gazdasági és jóléti problémája a lakáskérdés. 1960-tól 1965-ig a népesség másaiéi százalékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett. A lebontásra kerülő lakásokat korszerűbbekkel helyettesítettük. Csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Különösen jelentős, hogy 1962 óta több lakás épült a városokban, mint a községekben. Mindezt azt jelenti, hogy évtizedekig tartó — ellenkező irányú — folyamatot fordítottunk kedvező irányba. Ez a fejlődés még nem tudja kielégíteni a társadalom változatlanul nyomasztó , lakásigényét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást építünk. A lakáshiány fokozatos enyhítéséhez és jövőbeni megszüntetéséhez mindenekelőtt az építőipar termelékenységének és kapacitásának növelésére van szükség. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a termelő vállalatok —■ jövedelmezőségüktől függően — viszonylag jelentős Összegeket használnak fel lakásépítésre. Ezek ésszerű felhasználása pótlólagos eszközöket szabadíthat fel a lakáskérdés megoldására. * A párt ismeri népünk lakásgondjait, s legfontosabb feladatai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elemző munkával új tartalékokat tárjon fel és a lakáselosztási rendszer igazságosabbá tételével is minél előbb javítsa a legjobban rászorulók helyzetét. (Folytatás a 2. oldalról) Bővültek az ország nemzetközi gazdagsági kapcsolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredményei igazolják a gazdasági összefogásra irányuló politikánk helyességét. A második ötéves terv éveiben külkereskedelmi forgalmunk a KGST-országokkal 70 százalékkal, ezen belül a Szovjetunióval 93 százalékkal növekedett. Fejlődésünket biztonságossá teszi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szállításaival megoldottnak tekinthető a harmadik ötéves terv teljesítéséhez szükséges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohászatunk ellátása alapanyagokkal. Külkereskedelmi forgalmunk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Űj és hasznos termelési és kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megvalósult nemzetközi munkamegosztás egyes fontos iparágakban még nem tekinthető kielégítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok között a szakosítás szélesedjék, a kooperáció jobban működjön. Együttműködésre törekszünk minden szocialista országgal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sajátos megnyilvánulása. Sokszorosára nőtt a hazánkba látogatók és külföldre utazok szarna. Ez politikailag és gazdaságilag is előnyös. Gazdasági fejlődésünk elemzése — az •egészében pozitív képen belül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kongresz- szusi célokat nem tudtuk teljes egészében elérni. A nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés emelkedése a tervezettnél alacsonyabb volt, a termelési költségek az iparban az előirányzottnál kisebb mértékben csökkentek és a mező- gazdaságban — főleg a növekvő anyagköltségek miatt — nőttek. Fogyasztásra és felhalmozásra együttesen — beleértve a készletek növekedését is — többet fordítottunk, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, vagyis többet osztottunk el, mint amennyit megtermeltünk és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágakban az állóeszközök kihasználása elégtelen volt, viszonylag sok új beruházást kezdtünk meg. A munka szervezettsége nem felelt meg a követelményeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a’munka termelékenysége nem a kívánt mértékben emelkedett. Az Ötéves tervszakasz második felében a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964. decemberi határozatában felléptünk a kedvezőtlen tendenciák ellen, ennek hatása 1965-ben már érvényesült. Kidolgoztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdasági feladataink a következő idősszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését, — tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és .rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését, ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk, A mezőgazdasági termelés a megelőző 5 év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reál- jövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megoldanunk: A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyensúlyozottabbá. Fenntartjuk a felhalmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növelésével megalapozzuk a népgazdaság továbbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelését. A terv nagy figyelmet fordít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztésére, figyelembe _ veszi, hogy a jövőben is szükséges az ipar súlyának további növelése, ezért a beruházások 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza elő. Kedvező irányú, további szerkezeti változás megy végbe az energiahordozók felhasználásában. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagyonunk nagyobb mértékű hasznosításával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termeié® 53— 60 százalékkal, a gépiparé 40—45 százalékkal növekszik. Gépiparunk nagy feladata a közúti közlekedési eszközök gyártásának jelentős arányú fejlesztése. A program szerint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg b szovjet—magyar timföld—alumínium-egyezmény végrehajtása. Timföldtermelésünk öt év alatt csaknem kétszeresére, mintegy 460 000 tonnára emelkedik. Ebben az időszakban befejeződik a száz' halombattai kőolajkombinát hárommillió tonnás feldolgozó kapacitásának kiépítése és kezdetét veszi a kombinát kétszeresére történő bővítése. Körülbelül 1000 mW erőművi kapacitást építünk: Százhalombattáin, a Bánhidaí Erőmű bővítésével, a gyöngyösi új erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú, új konstrukciók és termelési eljárások meghonosítására. Hazánkban az ipar növekedése csak a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésével együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve növeljük a mező- gazdasági beruházások mértékét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését, belterjes' irányú fejlesztését. 1965—1970. között kereken kétszeresére növeljük a műtrágya felhasználását. A mezőgazdaság — többek között — 38—40 000 traktort, 35—36 000 pótkocsit, 6— 7 000 gabonakombájnt kap. A mezőgazdasági üzemeknél fokozatosan olyan helyzetet alakítanak ki, amely túlnyomó többségük számára lehetővé teszi, hogy bevételeikből fe< dezzék a termelés növeléséhez szükséges eszközöket és a személyi kiadásaikat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelőszövetkezetek rátérjenek a valamennyi üzemágra kiterjesztett, garantált havonkénti munkadíjazásra. A közös gazdaságok erőteljes' fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél nagyobb mértékű kiaknázására. A mezőgazdaság kívánatos ütemű fejlődésének biztosítása a tervidőszakban szükség gessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálkodási rendszernek megfelelő termelőszövetkezeti hitelberuházási, állami támogatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa, tárgyalja meg a termelőszövetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseiket, valassza meg az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és foglaljon állást a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt fordítunk a közlekedés fejlesztésere, elsősorban a villamos- és Diesel-vontatás részarányának növelésére. ■_ NA lakásépítés meggyorsítására a tervidőszakban 4—5 korszerű házgyár építését tervezzük. A gyorsan fejlődő termelés növekvő * anyagszükségletének és a fejlett technika átvételének fedezeteként egyre nagyobb mértékű exportra van szükségünk. Az iparcikkek exportjának 50 százalékos növelését tervezzük. Az export növelésében nagy szerep hárul a vegyiparra, a könnyű iparra, a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és az alumíniumiparra. Ipari kivi- telünkben — alapvetően a KGST-országokkal történő gazdasági együttműködés keretében — változatlanul vezető szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk az eddig importforrásokból kielégített igények gazdaságos helyettesítésére hazai termelésből. Ezt a célt szolgálja harynadik ötéves tervünkben a vegyipari, a papíripari és faipari kapacitások nagyobb mértékű fejlesztése, 23 A fejődés okozta új körülmények na- “w* pirendre tűzték a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem fejelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a tervgazdálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, hanem közgazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív szerepére építünk, a tervgazdálkodás keretében nagyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak. A reform fő célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, segítse a szocialista társadalom teljes felépítését, kibontakoztassa a szocialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpolitikánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célkitűzései: — a népgazdaság dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb fejlődése, — a termelés és a fogyasztás szerkezetének olyan változása, amely megegyezik a népgazdasági szükségletekkel és kielégíti azokat. — a nemzetközi munkamegosztásba való intenzívebb bekapcsolódás, külkereskedelmünk gazdaságosságának javulása, — a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb behatolása a termelésbe és fogyasztásba; — a dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági folyamatok irányításában és ellenőrzésében; — összességében: eredményesebb gazdálkodás az életszínvonal-emelés további bázisainak megteremtéséhez. A reform megvalósítása mélyreható politikai folyamat is, amely egész társadalmunkat érinti. A gazdasági döntések decentralizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság a legfőbb feltétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentősen hozzájárul az alkotó munka, a kezdeményezések kibontakoztatásához. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a munka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági vezetőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja. Tömegméretekben biztosítja a dolgozók, a vezetők fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek felismeréséhez és hasznosításukhoz megfelelő munkahelyen. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alap- • vető feladatunk népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialista világnézetünkkel szemben álló nézetek leküzdése. A legutóbhi években erősödtek népünk tudatának szocialista jellemvonásai. Ezekre építve az eddiginél hatékonyabban keil segítenünk a szocialista erkölcs, s ezen belül is a szocialista hazafiság, a munkához való új viszony és a közösségi szellem elmélyítését. A szocialista hazafiság fontos szerepet játszik a nemzeti egység megteremtésében, a világnézetileg ma még eltérő felfogást valló, de az új társadalom célkitűzéseit elfogadó emberek törekvésednek összefogásában. Magában foglal minden igazi értéket, melyet évszázadok során a magyar nép teremtett, de nem táplálkozhat kizárólag a múlt forrásaiból. Szocialista vívmányaink joggal tölthetnek el nemzeti büszkeséggel. Több mint 21 éves harc és munka nagyszerű eredménye és a cél, a szocialista magyar nemzet felvirágoztatása adja mai hazafiságumk igazi tartalmát. A szocialista hazafiság szerves része a nemzetköziség, a világ munkásosztályával, kommunista és munkáspártjaival való együttműködés és szolidaritás. Magyarország a proletár internacionalizmus érvényesülése alapján kerül a nemzetközi haladás élvonalába, és tudja megvalósítani nemzeti céljvit. Elítéljük a nemzeti közömbösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus megnyilatkozásaival, s tartjuk magunkat a marxizmusnak ahhoz a tanításához, amely szerint minden kommunistának elsősorban saját nemzeti nacionalizmusa ellen kell harcolnia, s népe körében erősítenie kell a proletár nemzetköziség érzését. A szocialista társadalomban a dolgozók növekvő öntudatának és érdekeinek egyaránt érvényesülniük kell. A munka szerinti elosztás elvének tényleges megvalósulása, az anyagi ösztönzés helyes érvényesülése a gondolk ozást átformáló nagy nevelő erő. A jó munkával érvényesített egyéni érdektől senkit sem kel! óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett munka arányában lehessen szert tenni javakra és jogokra. Az anyagi ösztönzés jobb érvényesülése önmagában nem biztosítja a munkához való új viszony kialakulását: Folytatnunk kell a harcot az anyagiasság, a kapzsiság és az önzés ellen és a jó munka megbecsülését kifejező társadalmi elismeréssel erősítenünk kell a dolgozók szocialista tudatát. A szocialista erkölcs jellemzője”a közösségi szellem. A közösségi magatartás megköveteli, hogy megszilárduljon az állampolgári fegyelem és a VIII. kongresszuson megfogalmazott szocialista erkölcsi normák érvényesül, jenek..a magán- és közéletben egyaránt. 2 IS Korunk nagy kérdéseire csak a mar- "* • xizmus—leninizmus képes tudományos választ adni. Ezt a felismerést igazolja a kommunisták világnézetének egyre növekvő tekintélye a világ minden részében, s ezt bizonyítják hazai tapasztalataink is. A marxizmus térhódítása nem feledtetheti, hogy társadalmunkban jelen vannak más ideológiáik és eszmei áramlatok is. Ezek közül széles tömegeket befolyásol a kispolgári szemlélet, erkölcs és ízlés, valamint a vallásos világnézet. Szűkebb rétegekben az imperialista propaganda hatására terjednek azok a polgári eszmei áramlatok, amelyek a modern kapitalizmust védelmezik, a világ általános válságának hangulatát sugallják, hitetlenséget kelten-0' ■ árasztják a pesszimizmus szellemét. (folytatás a 4. oldalon)
