Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa (Folytatás a S. oldalról) íito eszaözöket, a B—52-es repülőgépeket, napatmbombá- liat, mérgező vegyiasiiyagokac és gázt Ezzel olyan helyzetet teremtettek, hogy Dél-Vietnamban szinte nincs olyan család, ahol ne gyászolnának. Eszak-Viemam ellen is csaknem két éve kegyetlen, pusztító légi és tengeri háborút folytatnak. Súlyos károkat „koznak ezzel tízéves murr kánk eredményeiben. Iskala- feat, kórházaikat, templomokat, . árosokait és sűrűn lakott településeket pusztítattak eL Még feiperfaEssnus agraszlos & tiS- borús természeténél fogva lemondani arról, hogy Dél-Viet- namot szolgaságba döntse. Az 1965—-66-os száraz évszakban elszenvedett szégyenteljes vereségeik, valamint az elmúlt, esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét lázasan készülnek a mostani száraz évszak alatti újabb stratégiai ellentámadásukra. Ezt egymilliós hadsereggel akarják végrehajtaná, amelyből négy-ötszázezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak- Vietnam ellen a légi és tengeri Kádár János üdvözli Le Due Tho-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság t itkárát* CMTI-íMo — Vígovszfcy Ferenc felvételei olyan óntözőműyekef és gátakat is rombolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részéiben nap mint nap olyan gaztetteket követnek el, amelyéknek az a célja, hogy térdre kényszerítse a vietnami népet. Ebnen a helyzetben a vietnami népnek nem volt más útja: felkelt és szembeszállt velük, hogy megvédje függetlenségét, szabadságát. A hazáját szerető és az ellenséget gyűlölő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hő* dító terveire, megvédi Észak- Vietnamot. felszabadítja a Célt. egyesíti hazáját. A Dal-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaja alatt a dél-vietnami nép politikai és fegyveres harcot vív • támadók ellen, városban és "a- lun egyaránt. Szüntelenül támadja az ellenséget politikailag, katonailag. A sokoldalú népi háború demoralizálja az ellenséget. Ez népünk legyőzhetetlen fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszközeivel szemben. Ezzel mérünk vereséget ez sf* lenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Dúc TI«» elmondotta, hogy a háború eddigi folyamán a vietnami nép négyszer győzte le az amerikaiakat. Az első győzelmet 1959--00- Uan aratta a nép, amikor szétzúzta Ngo Dl n h Diem báb- íendszerének alapjait, és létrehozta a forradalmi hatalmat faiun és hegyvidéken. A második győzelem 1961 és 63 között az amerikaiak különleges háborújának stratégiájára méri csapás volt. Harmadszor az 1965—66-os száraz évszakban győzték le az amerikai tárna* dókat, amikor meghiúsították azok nagy méretű támadó terveit. Ekkor szánták rá magukat az amerikai imperialisták, hogy légi és tengeri úton pusztító háborút indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez a tervük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 repülőgépüket lőtte le az észak-vietnami légvédelem- és több száz amerikai pilótát ejtett foglyul. Ez volt a vietnami nőn negyedik győzelme. Az ellenség vereségei egyre súlyosabbak —- folytatta beszédét Le Dúc Tho, — s minél jobban növelik hadseregüket, veszteségük annál nagyobb. Azonban sorozatos súlyos vereségek. a haladó emberiség és az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai NémisBU t 1966. december 1„ csütörtök pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy esetleg szárazföldi erőket szállítanak partra a. Vietnami Demokratikus Köztársaság területén. Ezzel a nagyméretű támadással szeretnék megsemmisíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregét, kicsikarni a döntő győzelmet Dél- Vietnamban. így akarnak bennünket arra kényszeríteni, hogy fogadjuk el az ő elképzelésük szerinti politikai megoldást. Vietnam, a vietnami nemzet egy. Folyóink k iapadt latnak, hegyeink elkophatnak, de ez az örök igazság sosem változik meg. A vietnami nép két hosz- szú. áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és belenyugodjon abba, hogy az ország felének népe visszasüllyedjen a szolgaságba. Annak idején puszta kézzel indultunk szent ellenállási háborúra a francia gyarmatosítók és amerikai segítőik ellen, E harc végén döntő győzelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyezményhez vezetett. Ez határozottan kinyilvánította Vietnam szuverenitását, egységét és területi sérthetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi harca során szétzúzta az amerikai imperialisták és kiszolgálóik országrabló, illetve hazaáruló terveit. Bármennyire is fokozzák az amerikai imperialisták ezt a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négy-ötszázezres, vagy akár annál nagyobb hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen embertelen módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása, szerint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agress/o- rok terveit, s el nem éri most is a végső győzelmet. Ha kell, folytatjuk a harcot akár öt-tíz évig. vagy még tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadságunkat és függetlenségünket Az ellenség makacs és fondorlatos. Áldozatokkal teli, nehéz harcot kell ellene vívnunk, amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért vívott forradalmi harc a legnemesebb ügy. Ez áldozatokat és veszteségeket is kíván. De bármennyi áldozatot is kell hoznunk, bármilyen sokáig kell nélkülöznünk, az sem tud megingatni bennünket. Meg vagyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja, Ho Si Minh elvtárs vezetésével egységesen harcol a támadó ellen. Ugyanakkor élvezi az erős saociaEsita tábori á kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a világ népeinek teljes segítségét és támogatását Ezzel szemben az amerikai imperialisták Vietnam elleni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is, élesen ellenzi. Az amerikai imperialistáik még soha nem szigetelődtek el annyira, mint most. Az imperialista tábor belső ellentétei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok ez alapvető feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai imperialisták fokozzák és kiszélesítik a Vietnam elleni háborút« ezzel párhuzamosan csalóidul ismételgetik »békés” tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ- delegaciója vezetőjének legújabb fellépése az ENSZ-ben, Johnson és Rusk szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félrevezetni a vietnami népet. A vietnami népet nem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperiaEzm us pusztító, agresszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát A vietnami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha valóban abbahagyják támadó politikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954-es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés megoldásához a leghelyesebb alapot nyújtja. Ez az igazi békés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga, hcgj' feltételt szabjon a vietnami népnek. Az ENSZ-nek sincs semmiféle joga, hogy beleavatkozzék a vietnami kérdésbe. Amíg az amerikai imperialisták nem hajlandók elfogadni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik hazugok, az emberek becsapására irányulnak. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel agressziójukkal, addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Népünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent nemzeti jogait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját Is, és a világ békéjén is őrködik. Beszéde befejező részében Le Dúc Tho méltatta a segítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszönte a IX. kongresszus Vietnammal kapcsolatos állásfoglalását, és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a segítséget és támogatást — hangsúlyozta —, mint baráti szolidaritást. a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulását. amely már régóta megvan pártiaink és néoeink között. Ebből az alkalomból őszinte köszönetét mondok a Szovjetuniónak. Kínának és a többi testvéri szocialista országnak, a kommunista pártoknak, a világ munkásosztályának és néa nagy támogatósért fe segítségeit, amelyet igazságos harcunkban nyújtanak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítséggel a Vietnami nép le fogja győzni az amerikai agresszorokat. meg tudja védeni szent nemzeti jogait, Dólkelet-Ázsia és a világ békéjét A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus—lenini zmushaz, a proletár tnternacjonaHzmushc*, minden erejével harcol a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért Ezt döntő tényezőnek tartjuk a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott győzelmes harcunkban. Le Dúc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvára által aláírt levelét a kongresszusnak. Brutyó János, a kongresszus elnöke, nagy taps kíséretében kívánt a kongresszus nevében ismételten teljes győzelmet a vietnami nép igazságos harcához. Ezután Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Méhes Lajos felszólalása maié» ÉaíoK, a KISZ-kb első titkára a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörő Szövetség csaknem kétmilliós tagsága nevében köszöntötte a párt IX. kongresz- ezusát, a magyar kommunisták legfelsőbb fórumát Beszámolt arról, hogy a szervezeti szabályzat tervezete felelősségételjes megbízatással bővíti az ifjúsági szövetség alapszervezeteinek jogkörét, amikor javasolja, hogy: „Ha a pártba KISZ-tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszer“ vezet taggyűlése lehet”. Központi bizottságunk a KISZ iránit megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének tekinti ezt a javaslatot, és minden erejével azon lesz, hogy növelje a KlSZ-szer- vezetek felelősségét és aktivitását az Ifjú kommunisták párttaggá nevelésében. További teendőink meghatározásakor abból a lenini megállapításból kell kiindulnunk, mely szerint: minden kor ifjúsága * szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái”i A felszabadulás előtti ifjú nemzedék a kapitalizmus társadalmi valóságba született, amely alapvetően meghatározta életkörülményeit Számára a szocializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott A ma ifjú nemzedékének viszont a szocialista termelési és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, .amelybe beleszületett, amely társadalmi élményeit adja, amely gondolatvilágát formálja, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik számára, Mindéhez az is hozzátartozik, hogy társadalmunk az átmenet időszakában fejlődik, a szocializmus új hatásai mellett sok még a régi, és sok olyan ellentmondás létezik, amely feloldásra vári A valósághoz jobban igazodó nevelőmunkában a közoktatás területén két jelentős változást is hozott az elmúlt •négy esztendő. Az első a származás szerinti kategorizálás eltörlése az egyetemi és főiskolai felvételeknéL Az osztályviszonyokban, társadalmi valóságunkban végbement változásokkal állt volna ellentétben a régebben jogos megkülönböztetés fenntartása. Ugyanakkor a KISZ központi bizottsága hangsúlyozza azt a véleményét, hogy a jövőben nagyobb gondol kell fordítani a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítésére. az egyetemi felvételeknél pedig a felkészültség mellett jobban figyelembe kell venni az erkölcsi-politikai magatartást is. A másik fontos intézkedés, amely helyzetünk reális megítélését tükrözi, azt célozza, hogy minél több, az iparhoz és a mezőgazdasághoz jól értő szakmunkást, technikust, mérnököt képezzünk ki. Ez teljes mértékben megfelel az ifjúság érdekeinek is. Méhes Lajos hangoztatta: a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogulását is. Ahhoz, hogy nevelőmunkánk még inkább a valósághoz igazodjék, érdemes szemügyre venni az ifjúság egy résj*?nek magatartásában mutatkozó nemkívánatos tüneteket is. Ilyen például a közömbös, ség a társadalmi kérdések iránt. A túlzott kritikai hajlam, a cinizmus, az álobjektí- vitás. Ezek okait kutatva, gyakran hallani olyan választ, hogy az ifjúság nem értékeli eléggé, hogy honnan indultunk, milyen nagy utat tettünk meg. Azt is mondják, hogy e tekintetben gyenge a mi nevelőmunkán k, Ami ebből a bírálatból bennünket, KISZ vezetőket érinti, azt elfogadjuk, de szerintünk bármilyen fontos, mégsem vezethet kellő eredményre, ha csak a múlt ismertetésére fordítjuk erőnket. Ezzel együtt nagyobb energiát kell fordítanunk arra, hogy a mát és a holnapot tegyük érthetőbbé az ifjúság számára. S e feladat végrehajtása közben mutatkoznak meg leginkább gyengeségeink is, amikor a fiatalember az élet ellentmondásaival találkozik, amikor összeveti a valóság tényeit a szocializmusról az iskolában kialakított képpel és kérdez tőlünk. Amikor az ifjúság választ keres fejlődésünk különböző kérdéseire, fel kell ismernünk, hogy ez az ő társadalmi aktivitásának első megnyilvánulása. Ezt az érdeklődést fojtja el az, aki a problémákat elbagatellizálja, de az is, aki felnagyítja azokat, vagy minden hibát a társadalmi fejlődés szükségszerű következményeként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfoglalása csaknem mindig magában hordozza az egyoldalúságot. Életkorából eredően türelmetlen, de észrevételei, bírálatai többnyire valóságos fogyatékosságokat ostoroznak. Okos szóval és türelemmel le kell faragni a túlzásokat, de azt az energiát, ami a kritiíkák mögött feszül, fel kell használni a ténylegesen meglevő ellentmondások, fogyatékosságok leküzdésére. Csakis a gyakorlati harcban, az építőmunkában való részvétel fokozásával érhetjük el, hogy az ifjúság tömegei nap mint nap érezzék: számítanak rájuk, szerepük van társadalmunk érdekeinek fejlesztésében. Ez a felismerés szülte ez évi jelszavainkat is. A „Tervezzünk és cselekedjünk együtt!’! jelszóval arra buzdítjuk tagságunkat, hogy tevékenyen vegyenek részt a közösség előtt álló feladatok megoldásában. E helyről is kérjük a pártszervezeteket.. hogy segítsék ebben fiatalságunkat. Az elmúlt hónapokban a „Vádoljuk az imperializmust!” politikai akcióban a. magyar fiatalok szert« az országban kifejezték harcos szolidaritásukat a hősiesen küzdő vietnami néppel. A magyar fiatalok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvéreinkkel vagyunk és leszünk a jövőben is örömben, bánatban, munkában, harcban egyaránt. Tisztelt kongresszus! Befejezésül engedjék meg. hogy elmondjam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kongresszusának munkáját. Ifjúsági szövetségünk mindent elkövet majd, hogy a kongresszus határozatainak szellemében nevelje, a határozatok végrehajtására mozgósítsa az ifjú nemzedéket. A következő felszólaló Németh József, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára volt. Ezután Robert Dubowsky, aa Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja lé- pett a szónoki emelvényre. Hangsúlyozta, hogy az osztrák nép széles rétegeiben egyre inkább erősödik a felismerési az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges alkotó elesne. Podgomij elvtárs auszt,* riai látogatása különösen megerősítette ezt a felismerést. — Nem szabad azonban elfelejteni — mondotta —, hogy demokráciánkat és semlegességünket komoly veszélyek fenyegetik. Tíz évvel ezelőtt amikor Magyarországon az ellenforradalom megkísérelte lerombolni a munkásosztály hatalmát, Habsburg Ottó, mint magyar állampolgár, félajánlkozott az ellenforradalomnak. Most, mint osztrák állampolgárt, öt szemelték ki a reakciós körök, hogy Ausztriában forgassa vissza a történelem kerekét Ez a bábf igura a Duna-meden- ce politikai viszonyainak megváltoztatására irányuló spekulációikat is szolgálja. Országunk függetlenségét és semlegességét veszély fenyegeti. a nyugatnémet revansizmus részéről is. Az a követelésült, hogy lássák el őket atomfegyverrel , továbbá az az igiényük, hogy őket tekintsék Németország egyedüli képviselőjének. Nyugat-Németonszágot Európa legnyugtalanítóbb tényezőjévé teszik. Annál nagyobb a másik német állam, a következetes békepolitikát folytató Német Demokratikus Köztársaság fennállásénak jelentősége. Beszéde végén elítélte az amerikai imperialisták vietnami szennyes háború ját és mélységes aggodalmát fejezte ki'e kínai vezetők magatartását illetően. Albert de Conivek, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára tolmácsolta a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága szívből jövő. testvéri, üdvözletét. — A Belga Kommunista Párt néhány nap múlva tartja, kongresszusát — folytatta. — Ez a kongresszus új és eléggé sajátos politikai keretben zajlik majd. A belga gazdasági élet stagnál és bizonyos munkanélküliség következett; be az or® szág nehézipari vidékein. Ar. uralkodó osztály bebizonyította, hogy képtelen megfelelő megoldást találni országunk nemzeti kérdéseire. A felszólaló elmondta, hogy a NATO vezérkara székhelyének áthelyezése Belgiumba » lakosság többségének akarata, továbbá a kommunista párt és a szocialista párt közös fellépése ellenére történt A belga kommunisták legsürgetőbb feladata: egyesíteni a baloldalt, az összes demokratikus erőket ©gy új program körül. A továbbiakban a felszólaló rámutatott: — A Belga Kommunista Pari úgy véli: igen hasznos és kívánatos lenne, hogy a kommunista és munkáspártok egy nemzetközi konferencián együtt vizsgálják meg a nem* zetközi helyzet összes új vonásait és az abból fakadó feladatokat. (Folytatás az 5. oldalon)
