Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) nia. Ez magában foglalja azt is, hogy a határok revíziójáról és az atomfegyver birtoklásáról mondjanak le, és létesítsenek normális kapcsolatokat minden országgal, köztük a Német Demokratikus Köztársasággal is. Az új politikának számot kell vetnie a legszélesebb néptömegeknek egy európai biztonsági rendszer megalkotására irányuló törekvéseivel. A vietnami nép elleni amerikai agresszió veszélyes kiterjesztése miatt a legégetőbb feladatnak tartjuk valamennyi kommunista akcióegységének helyreállítását Ez ma a proletár nemzetköziség elsőrendű kötelessége. Nagy gondot okoz nekünk a kínai vezetők magatartása, amely árt a szocializmus tekintélyének, s bátorítja az amerikai és nyugatnémet imperialistákat agressziós politikájuk folytatására. A Német Kommunista Párt támogatja a világ valamennyi kommunista és munkáspártja tanácskozásának gondolatát, hogy az összes testvérpártok imperializmus és neokolonia- lizmus elleni harca egységes és még hatékonyabb legyen. Pártunk mint a múltban, a jövőben is mindig azon fáradozik, hogy hozzájáruljon a kommunista világmozgalom egységéhez. Ezután Garai Gábor költő, az írótársadalom nevében köszöntötte a kongresszust, majd Boros Ottóné, a szolnoki Közgazdasági Szakközépiskola igazgató-helyettese kapott szót, utána Hans Hahle, a Nyugat- berilini Német Szocialista Egységpárt Elnöksége titkárságának tagja köszöntötte a kongresszust, majd Eivind Wik, a Norvég Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagja tolmácsolta a Norvég Kommunista Párt üdvözletét. Ezután Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szólt arról a hallatlan méretű természeti csapásról, amely hazája egy részét sújtotta. Az olasz nép a szerencsétlenségben nagyfokú érettségről, egységről tett tanúbizonyságot. Megemlítette azt a nagyszerű szolidaritást, amely sok ország, elsősorban a Szovjetunió részéről megnyilvánult irántuk. A továbbiakban elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját. Méltatta azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt Vietnamnak és hangsúlyozta, hogy az olasz nép egyértelműen elutasítja a kínai kommunista vezetők szovjetellenes egységbontó politikáját. Rámutatott, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítására kell törekedni. Az Olasz Kommunista Párt a marxlzmus-leninizmus, a szocialista nemzetköziség szellemében kész kellő figyelemmel megvizsgálni azokat a javaslatokat és kezdeményezéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy elvezessenek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősödéséhez. Ezután Antonio Ramos a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja arról beszélt, hogy milyen nehéz körülmények között folytatják harcukat, a portugál kommunisták. A csütörtöki utolsó felszólaló Salvatore Corallo, a Proletár Egység Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára volt — Jelenlétünk az önök kongresszusán azt fejezi ki — mondotta —i hogv érdekel bennünket, amit önök a szocializmus építéséért a béke védelméért, a hős vietnami nép megsegítéséért és a nemzetközi munkásmozgalom egységéért tesznek. Jelenlétünkkel is hitet teszünk a proletár internacionalizmus elveihez való hűségünkről, mert mi is szerény részesei vagyunk a nemzetközi munkásmozgalomnak — mondotta többek között. Ezután az elnök Nemes Dezső a csütörtöki ütést bezárta. Koszisin Bégyszemitózti megbeszélése De Gaalle-al Fogadás a párizsi városházán i SVÉD FILM DRÁGA JOHN íM.PÁRIZS (MTI): Koszigin szovjet miniszter- elnök pénteken délelőtt az Elysée-palotában De Gaulle tábornokkal folytatott négy* szemközti megbeszéléssel kezdte franciaországi látogatása második napjának zsúfolt programját. A két államférfi bizalmas megbeszélését követően a tárgyalások ugyancsak az Elysée-palotában a küldöttségek többi tagjának részvételével folytatódtak. A több mint egyórás tanácskozáson a két Bombatámadás Hanoi ellen HANOI (MTI): Az AFP francia hírügynökség gyorshírben jelentette, hogy pénteken, helyi idő szerint 13 órakor, az amerikai vadászbombázók három hullámban támadást intéztek Hanoi déli külvárosa ellen. A támadásban több repülőgép vett részt, mint a VDK fővárosa ellen intézett július 29-i bombázásban. Az AFP jelentése szerint a vietnami főváros egére két fekete füstfelhő emelkedett a támadás után. Az egyik F—101. típusú amerikai lökhajtásos gépet a tudósító megfigyelése szerint, rakétával lelőtték. ország kapcsolatait érintő kérdésekről volt szó. Délben a párizsi városháza épületében Párizs város vezetői adtak fogadást a szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadáson Alekszej Koszigin miniszterelnök rövid beszédet mondott. A fogadás után Pompidou miniszterelnök adott ebédet Koszigin és a vezetésével Franciaországban tartózkodó szovjet küldöttség tiszteletére. Az ebédet követően a Ma- tignon-palotában a két küldöttség folytatta a két ország kapcsolatait érintő kérdések megtárgyalását. Délután Debré francia gazdasági- és pénzügyminiszter hivatalában fogadta Kirillint, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettesét. Ritkán kapunk híradást az északiak filmművészetéről. Egy-egy svéd világsiker — például az Egy nyáron át táncolt című svéd film — joggal kelti fel újból és újból érdeklődésünket Európának e tőlünk távol eső csücske és emberei iránt. Számunkra, akiknek a tenger csupán turistaélményt jelent, a víz zajának-zenéjének állandó jelenléte a mindennapi életben szokatlan. A tengerparti emberek magányossága úgy repked ezen a filmen, oly magától értetődő naív hittel és bizalommal a várt eljövendő megoldások irányába, mint ahogyan a tenger szárnyasai csapkodnak-keringenék a víz és a vízben rejtőző hal-, zsákmány fölött. John kapitány apró hajójával egy csendes kikötőben horgonyoz le szombaton, hogy megrakodva hétfőn továbbmenjen. A parancsnok és legényei ital és lányok után néznek a kikötő körül. Évszázadok óta így megy ez a hajósoknál. John felfigyel Anitára, aki szelíd és tiszta tekintettel viszonozza a férfi érdeklődését. Ez a nyílt szívű és derűs szerelmi bújócska két napig tart, amíg a test, a ruha szemérmet rejtő nyűgétől, a lélek pedig a bizonytalanság bilincseitől megszabadul. A magány és a tenger felett napként ragyog Anita kislánya, a hároméves Helena, aki anyja és John érzelmeinek tükrévé válik ebben a számunkra kissé idegenül fogalmazott szerelmi históriában. Nemcsak az lepi meg a középeurópai nézőt, hogy Anita bátyja milyen rendkívül figyelemmel teljesíti Anita erkölcseinek védelmét, hanem az is, hogy ez az izom- kolosszus fiútestvér az első lágyabb hangra — Anita távoli célzására — kilép ebből a lovagi szerepből. Második meglepetésnek azt vesszük észre, hogy a fiatalok önállóan, a szülők „az öregebbek” világától teljesen függetlenül élnek, élhetnek a filmen látható teljes anyagi függetlenségben. így és innen nézve logikusnak tűnik ,hogy saját életüket saját maguk rendezik be, lehetőségeik, gondolataik és érzelmeik szerint. A testi és lelki kapcsolat teremtése, kiélése mélyen fodrozódó érzéseket ébresztenek, s mindebben az önzés csak annyi, amennyit a szeretet és az egymás iránti tisztelet kíván. Ritkán látni filmen is ennyi őszinteséget, vallomást képben arról, hogyan forr össze két testben és két lélekben az egymáshoz tartozás örök köteléke. A film írója és rendezője, Lars Magnus Lindgren ismeri a lírát. Azt a fény- és ámyjá- tékot, amit a szerelemben a lélek kap a testtől, tiszta költőiességgel és lélektani pontossággal nyomon követi. A tiszta érzések, a tisztának maradni akarás, a felmagasztosulás Anitát vallomásra indítja, Johnt megértésre. Az egymást meghódítani akarás apró villanásai, távolságjelzői felvillannak a tengerparti séta bolyongásában, a mólónál, a fatörzsnél, a homokban, s nem véletlenül odavetett moziakként, hanem mind egymásra épülve, úgy, ahogyan az átélés mindig és mindenkinél megtörténhetik. Anita leányanya, de olyan magától értetődő nyíltszivűség- gel vállal és vall meg mindent, hogy John, a tengeri róka, a sok italt lenyelő, tapasztalt férfi, kedves szavakat sorakoztató kisdiákká válik mellette. Ez az érzelmek logikája, az egymásra találásé. Ezt a szerelmi hitet és hűséget, ragaszkodást, ígéretet és búcsúzást nem lehet kézlegyintéssel elintézni, szépsége és őszintesége miatt. A film operatőrje, Rune Ericson — talán a stílus kedvéért — gyakran használja a félsötét, erősen árnyékolt tájfelvételeket, de a tengeri fürdés jeleneteinek szépsége elkápráztatja a nézőt. Jarl Kulié játssza a hajóskapitányt. A tükör előtti öltözködése és a kandalló előtti párbeszéd komoly színészegyéniségre vall. Anita alakiát Christina Schollin formálja meg. Ez a svéd filmszínésznő nem jut fel a világhírű svéd sztárelődök magasságáig, de derűs egyéniségére és a film néhány kockájára miatta sokáig emlékezik majd a néző. A zeneszerző Bengt-Ame Wallin néhány dallamára oda kellett figyelnünk. Ez csak a felnőtteknek fogalmazott film tisztán és nemesen szól a szerelemről és hangjának őszintesége eltalál a néző- höz. Farkas András U Thant marad NEW YORK (MTI): A Biztonsági Tanács pénteken zárt ülést tartott, s ezen egyhangú döntést hozott, amelynek értelmében ajánlja a közgyűlésnek, hogy U Than- tot újabb ötéves időtartamra válassza meg a világszervezet főtitkárának. A tanács egyidejűleg felhívással fordult U Thant főtitkárhoz is, s ebben hangoztatja, hogy „a világszervezet legma- gasztosabb céljait szolgálna, ha a főtitkár posztján maradna”. Nem sokkal a Biztonsági Tanács zárt ülése után U Thant hivatalos formában bejelentette, hogy eleget tesz a felhívás- nak és elvállalja újabb öt évre a főtitkári tisztséget. Mémisáa, 1S66. december 3., szombat xxxrv. — Ne beszélj róla így, fiam —• védte Gáspár Gizit az öreg. — Ö nem olyan „máma ez holnap amaz”- féle lány. Tiszta a lelke, mint a forrás vize Az ilyen lány csak egyszer szeret, de akkor igazán... Felpattant az ajtó. A Haupt- stumführer lépett be az irodába. Von Jáneckét Haucke és Kummer követte, mindkét altiszt nyakában géppisztoly lógott. Haucke szemében öröm csillogott. Most már biztosra vette, hogy ép bőrrel megúszta az ügyet, Tábori és Nemes halálával elvonult a vihar a feje elől. Helyettese, Kummer őrmester nem így gondolkodott. Lelkiismerete egyre hevesebben zaklatta. Arca feltűnően sápadt volt. Tekintetét a földre sütötte, nem mert a két halálraítélt szemébe nézni. — Lelépni! — parancsolta a Hauptsturmführer a belépéskor vigyázzba merevedett SS- őrnek. A katona eltávozott Von Jänecke szétterpesztette lábait, kezét összekulcsolta a háta mögött. Felső testét lassan, előre-hátra himbálni kezdte. Szemhéját félig lezárva nézte néhány m isen percig a foglyokat. Amikor megszólalt, hangja fagyosan csengett. — Nos, még öt perc az élet' Itt az utolsó alkalom. Ha beszéltek, ismét szabadok lesztek! Tábori nem értette, hogy mit mond, de nem is törődött már vele. Társát azonban felvillanyozták a Hauptstunmíüh,#í<,#t#t„#t*4#,«4*4*4***4*4*4«4***4*4*4*4»4*««****4*4*4*»*4*4*4*4*4***4*4*4*4*4*4*4*4*»* rer szavai. Feledte minden félelmét, és szinte emberfeletti erőt érzett magában. Nem alázkodha.tom meg — hatá* rozta el, majd fejét felszegte, és büszkén odavágta a Gesta- po-tisztnek. — Nincs szükségünk a ké* tes jóakaratára! — Azért elmélkedjetek csak életetek utalsó öt percében — mondta hideg számítással Von Jänecke. — A gyorsan futó pillanatok talán mégis jobb belátásra bírnak benneteket. Nemes Jani azzal válaszolt, hogy megvető mosolyra bigy- gyesztette száját. — őrmester! — szólt Kum- mernek a Hauptstumführer — Maga itt marad és ügyel rájuk. S ha úgy tetszik, akár az utolsó kenetet is feladhatja nekik. — Jawohl, Herr Hauptsturmführer! — kiáltotta gépiesen az őrmester. Von Jänecke és Haucke kivonultak. Az őrmester izmai eiernyed- tek, arcából lefutott a vér. Ügy érezte, mintha őt ítélték volna halálra. Homlokán hideg verejtékcseppek gyöngyöztek, s a vádoló csendben egy régen elfelejtett hangot hallott. A hang nyomán lassan felködlött előtte egy férfi -képe. A kép hirtelen kitisztult, a férfi markáns, erős akaratra való arcvonásait most már világosan látta, elismerte. Teddy, a hamburgi dokkmunkások Teddyje, Ernst Thälmann szóit hozzá: — Kummer, te sem hallgattál a figyelmeztető szóra, nem fogtál kezet velünk a nácik ellen. S most épp olyan gyilkossá süllyedsz, mint ők. —De hiszen te nem ismersz engem — vitázott magában védekezőén a képzelt jelenséggel az őrmester. — Ismerlek — felelte a hang. — Mert valamikor te is jó úton indultál el. Még visszatérhetsz rá. Talán még nem késő... — Rosszul van, őrmester úr? — rezzentette Kümmert a valóságra Nemes Jani hangja, — Nem... nem... — hebegte zavartan. — Csak sajnálom magukat. — Részvétére nem vagyunk rászorulva — fakadt ki elutasítón Nemes. — Különben is maguk a sajnálatra méltóak. — Igaza van — ismerte el csendes bűntudattal Kummer. — Elismerésével nem megyünk sokra — legyintett Nemes. — Két órája még azt hittem, hogy maga tisztességes ember. Ügy látszik, tévedtem. Hóhér, mint a többiek! — Nincs joga megvádolni — tiltakozott erőtlenül Kummer. — Miért? A magúk részéről csali aljasságot tapasztaltam mindig. Ha sértik a megállapításaim, fojtsa a torkomba a szót! De amíg tehetem, beszélek. Én nem keresem senki kegyét. Maga viszont igen. Segít meggyilkolni bennünket, hogy a főnökei jóindulatát elnyerhesse... Mi kelten itt már halottnak számítunk. A halottak pedig vádolják gyilkosaikat. Nemes szavai felkorbácsolták az őrmester érzelmeit. Lelkében, agyában olyan vihar dúlt, hogy észre sem vette von Jänecke és Haucke vissza* térését. Szerencséjére a Haupt- sturmfühier ügyet sem vetett rá, hanem egyenesen a foglyokra rontott. — Beszéltek, vagy nem? — kiáltotta indulatosan. — Nem! — felelte egyszere a két halálraítélt. — Akkor pusztuljatok el! Kifelé velük! — parancsolta az altisztnek a Hauptsturm* führen A két ember halálát jelentő parancsszó szétkergette az őrmesterben viaskodó érzéseket. Döntött. Gyorsan a bejárathoz ugrott, hátát az ajtó lapjához vetette Géppisztolya závárzatát lövéshez hátrarántotta, a csövét von Janeckére szegezte. Haucke rémült arccal rögtön engedelmeskedett. Vor Jänecke i ég egy tétova mozdulatot tett pisztolytáskája csatja felé, de Kummer fenyegető tekintete megdermesztet- te benne a vért. Villámként vágott végig agyában a felismerés: ha ez az altiszt az éveken át belesúlykolt fegyelem ellenére rá merte emelni a fegyverét, akkor egy pillanatig sem habozik, hogy kilyukasztja a bőrét. Jobbnak látta hát, ha most nem ellenkezik vele. Lassan a feje fölé emelte mindkét kezét, s fenyegetőn sziszegte: — Ezért még felel! — Csak a lelkiismeretem előtt! — csattant határozottan Kummer hangja. — Tudja mi jár a hazaárulásért? —- Hände hoch! Nem lesz kivégzés! — Őrmester! Megőrült? — kiáltott fel meglepetten a Hauptsturmführer, aztán a dühtől lángvörösre gyűlt az arca. és pisztolytáskájához kapott. — Azonnal tartsa fel a kezét, mert lövök — figyelmeztette elszántan Kummer, és jobb kezének a mutatóujját veszedelmesen a géppisztoly elsütő billentyűjére görbült — Nem vagyok hazaáruló. — Parancsnoka ellen fordítja a íegyvet. Banditákkal, a birodalom ellenségeivel pak- táL Ez igenis hazaárulás! — Töyed. Akkor voltam hazaáruló, amikor én is a bír* kanyájjal tartottam. Akkor árultam el a hazámat, amikor nem álltam a kommunisták mellé, hanem a többi elvaki- tott társammal együtt, magukat segítettem őeÜenük. (Folytatjuk)
