Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

Érdemes meghallgatni, érdemes megnézni... Új év a rádióban és a képernyőn A Magyar Rádió és Televí­zió szerkesztősége már alapo­san felkészült a nemsokára bemutatásra kerülő szilvesz­teri műsor után az újévi prog_ . ramra is. Magáról a szilvesz­teri műsorról már adtunk tá­jékoztatást. Most az újévi mű­sorok közül hívjuk fel olva­sóink figyelmét néhány érde­kesebbre. Január 1-én, ameny- nyiben lesznek, a korán kelők részére zenés ébresztőt sugá­roz a Kossuth adó. A délelőtt egyik érdekes műsora a rádió 9.50-kor kezdődő magazinja „Vasárnap délelőtt” címmel. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke 12.50-kor mondja el újévi köszöntőjét. „Szidi néni növendékei” címmel kez- .dődik 14.00-kor az a műsor, amely Rákosi Szidi színészis­kolájáról szól, aki negyven esztendőn át nevelte az új színésznemzedéket. Kevesen tudják, hogy például Rejtő Jenő is valamikor járt Szidi néni iskolájába! Tanítványai közül még ma is sokan élnek, mint Latabár Kálmán, Mak­iári Zoltán, Aitay Andor, vagy Kazal László... Az év legjobb tánczenei fel­vételeit is sugározza ezen a napon a rádió 19-kor. Janu­ár 2-án „Magyar Parnasszus” címmel Komjáthy Aladárt mu­tatja be a műsor a hallgatók­nak 20.30-kor. A műsorban szót leap a költő néhány kor- tánsa is. Leonyid Andrejev- nek — a századélő orosz iro­dalmának jeles képviselője — drámáját „Az ember élete” címmel január 6-án 22.25-kor mutatja be a Kossuth rádió. Az URH-adó úgyancsak 6-án sugározza a halhatatlan zene­szerző, Händel „Agrippina” című operáját. „Istenek nim­fák, parasztok” — ez lesz a címe a január 7-én 15.00-kor elhangzó műsornak, amely az antik világ gyönyörű monda­világába kalauzolja el az ol­vasót: megelevenednek majd a görög és a római mitológia nagyszerű alakjai. Január 8-án 19,47-kor vígjátékot mu­tat be a Kossuth rádió. A da­rab címe: „Akt hegedűvel.” Egy világhírű festőről kiderül halála után, hogy ismert ké­peit — nem is ő festette. A botrányt azonban családja, és egy ügyes inas, akinek érde­kük, hogy a dolog ne kerüljön napvilágra, eltussolják az ügyet. Az ókori klasszikusok fel­elevenítése során mutatják be január 14-én 19.25-kor a Rá­diószínház Plautus: „A het- venkedő katona” című komé­Ezután kerül sor az Angyal­sorozat paródiájára „Vesze­delmes labdacsok” címmel. Január negyedikén a „Veszé­lyes üdvözlőlap” című magya­rul beszélő olasz filmet mutat­ja be a tv. Hetedikén délután vetélkedő lesz a képernyőn,’ amelyen a honismereti-termé­Jelenet a „Veszedelmes labdacsok” ból. (Televízió: január X.) című Angyal-paródiá­Dobí István újévi kö- 11.50-kor közvetíti a televízió. Dáluíán „A nagy ka­land” című filmet érdemes megnézni, amely az olasz sza­badságharc idején játszódik, és Garibaldi mindenre el­szánt hőseinek állít méltó em­léket. Este a „Princ, a kato­na” című film kerül műsorra, a folytatásban ez lesz a 6. rész. „Slágerkutató, avagy táncdalfesztívál lombikban” című színes, zenés műsor ne­ves szereplői szórakoztatják a tv közönségét film után. Van a faluban bolt, és heti­piac, esetleg házaknál is lehet venni friss tojást, rántani való baromfit. A mosogatást meg legjobb közvetlenül ebéd után... és így tovább — Gé­za pontos volt még a külön­böző időket is felmérte, mint­ha csalt egy csatornázási vagy öntözési tervet készítene. — Meglátod, drágám, az egész világ irigyelni fog min­ket, olyan boldogan élünk majd. ágyaz, néha fölvikszeli a pad­lót, kezeli a mosógépet, általá­ban megosztják, a házi mun­kát — kettesben könnyebb is, vidámabb isi. — Nem kell félned, itt nem nevetnék ki, reggelenként ki­rázhatod a porrongyot — mondta Viola, — a szomszéd­ban Druiba bécsi, a felsősök tanítója, még a szőnyegeket is kiporolja az Udvaron, arról nem beszélve, hogy néíha ő da­gasztja a kenyeret, mert na­gyon szereti a házi sütésük így beszélt Viola, Géza {te­áig nyomban fe­lélt rá, — így meg úgy —, a közös nevező nem. alkart ki­alakulni, sőt, már-már éle­sedtek a sza­vak. Géza ger­lének éppen a legnehezebb pillanatban ju­tott eszébe: — Tudod mit? Miért kell anyácskádnak egyedül laknia i falu másik régén? Költöz­nék hozzánk. Ö íakarít majd, bevásárol, meg is főz, — mi­lyen remekül főz, — mos, va­sal, foltoz, iga­zán nagyszerű. Viola csodálkozva fölemel­te a szavát: — Ügy, hiszen az előbb még azt mondtad, nem kell hozo­mány. Hát mégis kell? ... Ekkor lépett be a mama, az özvegy. Kicsi öregasszony. Három fiát elvitte a háború. A nagyobbik lánya Pesten él. szét járó pályázat legjobbjai vesznek részt. Ugyancsak he­tedikén keiül sor a „Hamlet- variációkra”, amelyben neves Hamlet-alakításokat elevenít fel a műsor a nagynevű régi művészektől a legjobb mai Hamlet-alaikítókig. ..Nyolcadi­kén Gogol elbeszélésének, „A köpany”-nek orosz filmválto­zatát láthatjuk a képernyőn. Ezen a napon kerül sor Ven­turi novellája televízióra- írt változatának bemutatására „Germán vakáció” címmel. Január 12-én „Harapófogó­ban” címmel közvetíti a tv a háború alatt játszó érdekes olasz filmet. És még ennyit: a rádió szil­veszteri műsorát január 7-én, a televízió szilveszteri műso­rát pedig január 15-én ismé­telik meg. Egyéni far silók osztáívozó vizsgái A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében tan­köteles koron túli, tehát 16. életévüket betöltött személyek az általános iskolát és gimná­ziumot egyéni tanulással is el­végezhetik. Az egyénileg ta­nulók az illetékes tanács mű­velődésügyi osztálya által ki­jelölt iskolákban osztályozó vizsgát tehetnek. Ilyen vizs­gákra első alkalommal 1967. január 1. és 30. között kerül sor. Idejéről az igazgató a je­lentkezőket a vizsga előtt két héttel értesíti. A jelentkezők rendkívüli tárgyként — egy vagy két ide­gen nyelvből is vizsgázhat­nak. Egy vizsgaidőszakban két osztály tananyagából is lehet összevont osztályozó vizsgát tenni. Érettségi vizsgát 18 éves koruk előtt az egyénileg tanulók sem tehetnek. Január után a következő vizsgaidőszakok június 8-tól 30-ig, majd szeptember 1-től 20-ig tartanak. Mezőgazdasági területen — csak az öthónapos szorgalmi idejű általános is­kolákban — március 15-tői 30- ig lehet osztályzó vizsgát ten­ni. (MTI) diáját. A címszerepet Básti Lajos játssza. A képernyő január elsején is szórakoztatja közönségét, a tv-rajongókat. A délelőtti mű­sor egyik legérdekesebbje a „Vadászat filmfelvevőgéppel” című, amelyben a déli föld­rész állatvilágát mutatja be a i földmű vesszővé tkezet eddigi életének monográfiáját érde- mes-e nagy anyagi áldozattal megíratni és belefektetni ebbe a témába egy ember hosszú hó­napokra nyúló fáradságos munkásságát. Gazdálkodni kell a lehetőségekkel és a rendelke­zésre álló erőkkel. Szervezni is kell ezt a helytörténeti kutató és feldolgozó munkát! Ezért is határozta el a Heves megyei Népművelési Tanács, hogy a helyi kezdeményezések összefo­gására, a rendelkezésre álló szakemberek segítő és irányító készségét veszi Igénybe. Meg­alakította a helytörténeti albi­zottságot, mert értékesebbé és hasznosabbá akarja tenni ezt a fontos népművelési ágat. Es éppen azért, mert a helytörté­neti kutatás és írás bonyolult, több irányú szakértelmet felté­telező feladat, rendszert kíván teremteni. Az ű| enbliká'ási lehetőség igénye Eddig a tanárképző főiskola évkönyve és a Heves megyei múzeumi évkönyv jelentette a megjelenés lehetőségét. Ez a két időszaki kiadvány azonban nem oldja meg a Heves megyei helytörténetírás publikációs gondjait. Más megyékben, mint már említettük, folyóirattal se­gítettek ezen a kérdésen. S va­lóban ez az ideálisnak mond­ható megoldás. A folyóirat biztosíthatja a szélesebb nyil­vánosságot, de az irányítást is. Még arról sem vitatkoznánk, hogy egy ilyen szaklap ráfize­téses lenne: ha megfelelő szin­ten írják ezt a helytörténetet, mint a Soproni Szemlében, ak­kor a levéltárak, könyvtárak és tudományos intézetek már eleve vásárlókként jelentkez­nének — a megye közönségén felül. Addig is: helytörténeti kuta­tás irányítói Heves megyében azt szeretnék, ha a Népújság­tól, az irodalmi melléklet min­tájára, havonta egyszér kapná­nak egy teljes oldalt közléseik­nek. Ez a kívánság elgondol­kodtató, ha hozzáteszem: a tu­datformálás tudományos és művészi formája együtt mindig sikert hoz. (farkas) m'w csak a maga tiszta szívét akar­ná mutogatni. Azt mondita ez­zel: én téged úgy szeretlek, ahogy vagy, mégha egy pár­nád sincs, mert nékem aztán igazán nem kell hozomány!!! Hát úgy fognak élni — így beszélt s a füle piros volt, cse­resznyepiros — úgy élnek majd, mint két gerle. Ő, a Gézia ger­le, reggel munkába indul, ki, a Eöldekre. Viola gerle pedig az iskolába. Este tanul, Viola a konyhában sürög-forog, aztán tálal — ó, ezek a vacsorák kettesben. Akkor ő rágyújt, Viola gerle szépen élmosogat, majd odaül melléje, egészen közel hozza a széket és talán stoppol vagy varr. „Az agro- nómusnak kiutalt új lakásban is lehetnek idillek...” Ja, igaz. ö, Géza gerle, ki­csit korábban kel, mert reggel Is belekukkant a tervezetekbe, persze Viola gerle is felkelhet vele korán, legalább kitakarít. — Vannak asszonyok, akik es­tére hagyják a takarítást, de ez nem helyes. És ugye nem baj, hogy ő, Géza gerle, néha vasárnap délután kimegy az it­teni meccsre, tulajdonképpen ez az egyetlen szenvedélye. Viola bizonyosan talál magá­nak munkát arra az időre is, a ház körül mindig akad va­lami, nem unatkozik majd. Aztán itt van a bevásárlás. Géza úgy véli, leghelyesebb, ha a pénz, mindkettejük fizetése az asszonynál van, hiszen úgy­is Viola fog majd vásárolni. Viola gerle eltűnődött ezen. Hát iskola, főzés, takarítás, bevásárlás, mosás, varrás — nem sok ez egy gerlének? Amikor Géza elhallgatott, a maga szelíd szavával mondta: úgy véli, hogy majd Géza vár sárol be, szívesen segít a mo­sogatásnál, esténként meg­István Gyöngyöspata földrajzi nevei című dolgozatát A gyöngyösi gimnázium diák­jai Fölöp Lajos tanár vezetésé­vel és az egri közgazdasági technikum tanulói dr. PelU Béláné tanár irányításával gyűjtik a megye földrajzi hely­névanyagát Bakó Ferenc Makiár telepü­léstörténetét írta meg a kez­detektől a XIX. századig. Sza­bó János régész tanulmánya a tarnamérai avarkori temetők­ről annak idején országos fel­tűnést keltett Kovács Béla mu­zeológus, akinek a középkor a kutatási témaköre, értékes anyagot adott közre a váraszói román kori templom feltárásá­ról és helyreálhtásáról, Elger középkori utcáiról, de egyik tanulmányában számba vette az elpusztult középkori Heves megyei kolostorokat is. Említ­sük meg Molnár László írását a bélapátfalvi keménycserép- gyárról, amely témájánál fog­va is érdeklődésre tarthat számot A gazdag publikáció miatt külön fejezetet kell majd egy­szer szentelnünk annak a hely- történeti munkának, amelyet az Egri Tanárképző Főiskola történelem tanszéke végez dr. Nagy József és dr. Molnár Jó­zsef átgondolt és évekre kiter­jedő kutatási munka eredmé­nyeként publikálnak helytörté­neti témákról. Heves megye legújabb kori történetének fel­dolgozása és az ebben a tárgy­körben való elmélyülés is utal arra, hogy a helytörténeti té­mák kimeríthetetlenek. Témák és áldozatkészség A helyes témaválasztás hasz­nos is, gazdaságos is. Tudomá­nyos értéke abban rejlik, hogy hasznos anyagával adatokat szolgáltat az egyetemes ma­gyar történetírás számára, másrészt közérdeklődésre szá­mot tartván nevelő hatása sem lekicsinyelhető. Dancza János legújabb kori publikációi pél­dául mindig érdeklődést kelte­nék, mint ahogyan a sajtó és a közönség egyaránt kíváncsi figyelemmel kísérte az egri Dobó-gimnazisták bükki bar­langkutatását. Azon azonban már vitatkoznánk, hogy egy ßooö 8 e LA H Ml Géza agronómus. Fiatalem­ber, tele lelkesedéssel, ter­vekkel. Szereti a hivatását, s szereti Violát, a tamítókisasz- szonyt. Viola magas, szőke, pi­ros arcú. Az iskolában a gye­rekek Viola néninek hívják, pedig csak húszéves. Lánya az Özvegynek, aiknek három fiát vitte el a háború. A nagyob­bik lánya Pesten él — sokszor küld neki csomagot, kopasz- tott libát, kövér tyúkot, kis zsák diót. Az agronórmtsmak még egy mondatot kellett megfogalmaz­nia férfiasén, mégis kedvesen: Viola néni legyen a felesége. Kerülgette a szavakat, kicsit hümrnögött is, míg , azok he­lyükre álltak. Hiába: a fogal­mazás nem volt soha mester­sége, leánykérésben pedig nem volt gyakorlata. Violának' sok­kal könnyebben ment, mivel csak annyit kellett felelnie: igen. A fiatalok egymás mellett ültek abban a sugárzásban, amelyet az ilyen kérdés-felelet teremt meg. Géza mondta, mi­lyen rendes dolog a mi éle­tünkben, hogy nincs hozomány. Ügy érti: a letűnt világban hány lelket, hány szívet ug­rasztott szét. A hozománytól, ettől a sokszor előre kialkudott anyagitól is függött, házasság lesz-e a szerelemből. Család­ban hallott históriákat sorolt fel, olvasmányaiból idézett, szidta egy kicsit a régi hozo­mány vadászokat — mintha Ä népművelés egyik fontos ága, a helyi történelem és kör­nyezet megismerésének és meg­ismertetésének lehetősége, í tudományos munka egyik for­mája, a hazaszeretetre nevelés egyik hasznos eszköze, a hely­történetírás. A helytörténeti adatok gyűjtése, rendszerbe foglalása országosan folyik, £ nem egy megyében (Borsodi Szemle, Soproni Szemle, Vasi Szemle) jelentőségének megfe­lelően külön irodalmi fórum is foglalkozik a szűkebb haza kérdései veL Heves megye helytörténeti irodalma igen gazdag. A múli század végén foglalkoztak már Eger és Heves megye helytör­téneti problémáival. Az akkori pozitivista szemlélet és feldol­gozás igen sok adatot, anyagot mentett át az utókorra. Ez a helytörténettel való foglalko­zás egyre nagyobb szenvedély­éé válik, mert egyre szélesebb rétegek kíváncsiak szűkebb pátriájuk, egy-egy falu, egy- egy híresebb intézmény, épület vagy a történelem egy-egy sza­kaszának hiteles históriájára. A népművelés minden faluban megtalálható ilyen, irányú elő­őrsei a honismereti szakkörök. Rendszerint egy-egy pedagógus vezetésével gyűjtik az adato­kat, anyagokat a falu, a kör­nyék történetére vonatkozóan. Vannak, akik a történeti kez­detekig visszamennek, népraj­zi, földrajzi, régészeti oldalról veszik vizsgálat alá a megsze­retett témát A lelkesedés és a teaetoségek A falusi pedagógusok való­ban nagy lelkesedéssel végzik ezt a tudományos feldolgozás számára is értékes anyaggyűj­tő és leletmentő munkát. A baj és a veszély neon is itt van. A honismereti szakkör és ve­zetője érzi a legtöbb esetben, hogy a helyben megtalálható források szegényesek, levéltá­rakban kellene utánanézni for­rásmunkáknak, amelyek latin vagy egyéb nyelvtudás nélkül hozzáférhetetlenek. De van a kutató emberben az a bizo­nyos „szent önzés”: ha már ki­bányászták a múlt homályából azt a néhány részletet, abból kell írni valamit, azt kell pub­likálni. A falumonográfiák megírása éppen azt a veszélyt hordja magában, hogy a bizo­nyos kérdésekben tájékozott pedagógus minden irányban kiterjedő térképet akar rajzolj ni falujáról. Amihez kevéssé ért, azt a jobbik esetben át­ugorja, vagy nem beszél róla. Ebből az okból következik a félsiker, amely nem egészséges nyeresége a kutatónak sem, a tudományos feldolgozóknak sem. Ezen a veszélyen elsősor­ban úgy lehet segíteni, ha a megye falvaiban működő hon­ismereti szakkörök igénylik és elfogadják azok segítségét, akik felkészülten és hivatás­szerűen foglalkoznak a hely- történettel: a Heves megyei múzeumokra és az Egri Tanár­képző Főiskolára gondolunk. Kitűnő monográfiák Az eddigi Heves megyei hely­történetírásnak rangja van. Molnár Józsefnek a Nagyrédé- ről szóló nyolcíves monográfiá­ja 1966-ban jelent meg. Nagy Gyula Gyöngyössolymosról írt, de korábbról emlékezetes az a munka is, amit dr. Soós Imre írt A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században címmel. Ez a mű nemcsak té­májánál fogva érdekes, de ép­pen a sok-sok levéltári anyag és ennek feldolgozása miatt forrásjellegű kiadvány is. Egy, az egri múzeum által végre­hajtandó kutatási és feldolgo­zási téma részeként írta Sugár Heves megyei helyiőrlénetirás fejlődése ű'abb publikálási lehetőséget kíván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents