Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-28 / 305. szám

Régi vágyak teljesülnek Karácsony napján jelent meg a lapokban a termelőszö­vetkezeti tagok új nyugdíj­rendszeréről szóló rendelet. A párt IX. kongresszusa hatá­rozott úgy, hogy a termelő­szövetkezeti parasztság nyug­díjrendszere alapjaiban azo­nos legyen a bérből és fize­tésből élőkével. Akik ismerik a párt és a kormány politikáját, tudják, hogy nem egyedülálló kará­csonyi meglepetésről van itt szó, hanem sokkal többről. A törvényerejű rendelet, illet­ve a végrehajtási utasítás egy része annak a törekvésnek, amely a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalát to­vább emeli, jövedelmét kö­zelebb hozza a bérből és fize­tésből élők jövedelméhez. A kétnapos ünnep kiválóan alkalmas volt, hogy a rende­let teljes szövegével és tartal­mával megismerkedjék a fa­lu. Máris világos, hogy a ter­melőszövetkezeti parasztság örömmel fogadta az új rendel­kezést, abban saját megbecsü­lését is látja. Ki ne emlékezne még azok­ra az időkre, amikor a föld nélkül maradt emberek mind olyan állást, alkalmazást ke­restek, ahol valamicske nyug­dijat is kaphatnak. — Nem baj, ha kevés is a pénz, csak biztos legyen — hangzott akkoriban a szálló­ige. Most tízezreket érint a ren­delet, megyénkben is több ezer idős parasztembernek folyósítják majd az új nyug­díjat. Megvalósult az, amit a világon egyetlen kapitalista országban sem lehet megta­lálni: nyugdíjat kap az idős, munkában megfáradt paraszti méghozzá olyan rendszer alapján, mint ahogyan nyug­díjat élveznek a bérből és fi­zetésből élő állami alkalma­zottak. Mi tette lehetővé ezt az in­tézkedést? Kétségtelenül a parasztság­nak a nagyüzemi társas gaz­dálkodásban elért, fokozato­san javuló eredményei. És amint erre a legelső lehető­ség nyílott, a kormány egy pillanatig sem késlekedve meghozta döntését, amely 1967. január 1-ével eleven va­lóssága válik. A pillanatnyilag még ér­vényben lévő paraszti nyűg- díjrendelet 1958. január 1-én lépett életbe és ezt a nagy jelentőségű intézkedést csak alátámasztotta az 1960-ban bevezetett öregségi és munka­képtelenségi járadék, amely feltétlenül javította a terme­lőszövetkezeti tagság szociális helyzetét. Érdemes megemlí­teni, hogy a ma érvényben lévő nyugdíjak és járadékok összege évente meghaladják az egymilliárd forintot. Az új esztendő első napján ér­vénybe lépő legfrissebb ren­delet, a párt, a kormány kö­vetkezetes politikájának szer­ves része, a szorgalmasan dolgozó szövetkezeti paraszt­ság fokozottabb megbecsülé­sének jele. A kongresszus határozatainak valóra válása. —szalay— Fekete bánya fehér aranya Egymillió forint bevétel gombából A gomba tápanyagtartalma, ízletessége és húspótló szerepe az elkövetkezendő években fon­tos részét képezi étkezésünk­nek. Termesztése jó jövedel­met biztosít a termelőknek és az exportlehetőségek' alapján a népgazdaságnak is. Mindeze­ket mérlegelve, a MÉSZÖV igazgatósága megyénkben közel száz üzemet, termelőszövetke­zetet, bányát keresett fel, ahol lehetőség mutatkozott gomba­termesztésre. Azt a célt tűzték M, hogy lehetőleg összefüggő, nagyobb területen, a leggazda­ságosabban végezzék a ter­mesztést. A fáradságos utánajárásnak, a tárgyalásoknak már ez év­ben számottevő eredményei je­lentkeztek. Csupán a Mátraal- ji Szénbányászati Tröszthöz tartozó Petőfi-altáróban eddig 4000 négyzetméteren kezdték meg a termelést, illetve az elő­készítő munkálatokat. A jó munka meghozta a várt ered­ményt, 600 négyzetméteren 60 mázsa gomba termett Ebben a bányában még további 10—12 ezer négyzetméteres terület ve­hető ieénybe. amelvet döntően fi jövő évben telepítenek be. A távlati tervekben mär gombafeldolgozó üzem lélesíté- * harmad főaknásza, már a mun­kahelyekről befutó jelentéseket szedi telefonon. Fontos munka ez, hiszen a következő harmad e jelentések alapján telepít. Vizszivárgás — Történt valami különös esemény délután? — A 83-as légvágaton még több vizet kaptunk. Vártunk. Régi művelet húzódik az új vá­gat mellett, onnan szivárog a víz. Az F5-ÖS vágathajtó gé­pet leállítottam és a csapat szi­vattyút szállított a munkahely­re. Majd az éjszakás harmad üzembe helyezi. — Még két perc... — int Kassai József és maszatos, po­ros kezével izzadságcseppeket ken el a homlokán. Tudják, hogy ilyen esetben rájuk figyel a bánya. A gépke­zelőnél szinte pencenként cseng sürgetően a telefon. Még az említett két perc sem telt el, amikor megszó­lalhatott az indulást jelző hár­mas jelzés, zümmögni kezdett a hatalmas motor, és lomhán megindult a szalag... 22 óra 35 perc! A vágatok távoli sötétjében lámpák villannak. A bányászok az utasítást követve határo­zott cél felé mennek. Kint ilyenkor végződik a tv-adás. Az emberek lassan nyugovóra térnek. A 83-as légvágathoz érke­zünk. Itt Keresztes Péter elő- vájási csapata dolgozik. Ép­pen a szivattyú beszerelésén munkálkodnak. Hordós János villanyszerelő már biztosította a/működéshez szükséges elekt- rómosságot. — A homlokból jön a víz... — jelenti Keresztes Péter. — Azonnal lecsövezni és a vizet kinyomatmi a szállítóvá­gatra. .. Szükségmegoldás Igaz, ez csupán szükségmeg­oldás, de igyekezni kell, mert a gyorsan emelkedő víz már az F5-ÖS vágathajtógép talpmo­torjait veszélyezteti. A csapat tagiai: Szekeres Já­nos és Darázs Imre, térdig érő vízben csinálnak helyet a szi­Mwu&í 3 1966. december 38., szerda $ se is szerepel. A bányában végzett termelés most még csak 27 asszonynak ad munkát, de a terület növelésével mind több bányászasszony kap elfoglalt­ságot Petőfibányán. A termesztést a hatvani föld- művesszövetkezet és a Lenin Termelőszövetkezet közös tár­sulásban végzi. Az eddig ter­mett gombát Budapestre küld­ték, de jutott belőle a helyi zöldségboltokba is. A vendég­lők, kórházak és üzemi kony­hák étrendjében is helyet ka­pott a csiperkegomba. Természetesen kisebb terü­leten is eredményes a terme­lés. Ebben az évben a gyön- gvösi földművesszövetk'eze! négyszáz négyzetméterről szed­te le a „termést”. % Az elhagyott pincék haszno­sítása jól sikerült, hiszen mintegy 30 mázsa gombát érté­kesítettek, nagy jövedelemmel. Az egri földművesszövetke- zet 25 mázsát szedett le, ame­lyet a kórház diétás konyhája és a vendéglők, üzemi konyhák vásároltak fel. Hevesen, Apcon, Sírokban, Kisnánán is megkezd­ték az előkészületéket. Vámos- györkön és Adácson szakcso­portok végzik a termelést. A termelőszövetkezetek is bekapcsolódtak a gombater­mesztésbe. A szűcsi, gyöngyös­patai és gyöngyösoroszi nagy­üzemi gazdaságokban több mint 2000 négyzetméteren van jövedelmező termelés. Apeua például jégveremben, polcokon termelik a gombát. A bányák, pincék mellett sikerrel kísér­leteznek a hajtatóházban is. A szakmai irányítás céljából több szövetkezeti dolgozót küldtek tanfolyamra, ahol a legfontosabb elméleti és gya­korlati teendőket sajátítják el. A Heves megyei szövetkeze­tek erőfeszítései nem ered­ménytelenek. Ebben az évben közel hatezer négyzetméterről mintegy 300 mázsa gombát szedtek le. amelynek értéke megközelíti az egymillió fo­rintot. Az elkövetkezendő években a termőterület eléri a 20 ezer négyzetmétert, amely­ről nagy mennyiségű sampi­nyon gomba keióú a boltokba. Szabó Lajos vattyúnak. Senki nem törődik a csizmaszáron beömlő vízzel. Itt csak egy a cél: minél gyor­sabban elhárítani a bajt... 23 óra! A szivattyú már működik* és a víz szemmel láthatóan apad... Távoli robbanások zaja re­megted meg a lámpa lángját. Lőnek a 82-es frontón. Ha az ember szemben halad a sza­lagok menetirányával, biztosan odaér. — Mennyire számítanak ma éjszaka? — kérdezem Falu Jó­zsef vájárt. — Másfél mező és két von­tatás .,. . — Ha nem lesz sok üzemza­var! — emeli fel a kezét Czakó József. És mintha az előérzet su­gallta volna a szavakat, meg­áll a szállítóberendezés. Ilyen­kor aztán kapkodhat Giziké, a telefonközpontos, mert a bánya minden pontján csörögnek a telefonok. — Honnan állunk... és miért? A káosz-szerűen zúgó vona­lak között Kakas József főak­nász hangja hallatszik. Bognár Bélát, a harmad művezetőjét utasítja, hogy azonnal siessen az üzemzavar helyére. Meg van a 900 tonna! Néhány perc múltán ismét megindulnak a szalagok, nyö­szörögve cipelik a szenet... így telik az éjszaka, gondok- . kai, intézkedésekkel, munká­val. Reggel 6 óra 5 perc! Ismét kígyózva indulnak a népes ko­csik ,de most már az altáró szürkén világító bejárata fele- i A bánvászok vidáman indul­nak a fürdőbe. Kakas József főaknász is elé­gedetten int az ajtóból. Az éj­szakai eredmény 900 tonna szén ...! Laczik János Este kilencet mutat az óra- 1 mutató, vagy ahogy hivatalo- ! san jelzik az időt: 21 óra. Az : éjszakás műszak bányászait < szállító autóbuszok gyors egy- másutánban érkeznek a für­dőépület elé. Dudás István, a délutános Este tíztől — reggel hatig ÉISZAKAI MŰSZAK A BÁNYÁBAN szólagos és vélt érdekek, gya­korta az abszolút igazság szí­nezetében tetszelegnek. T ársadalmunk jelenlegi túlszabályozottsága nemcsak a bérezésben, magá­ban a munkában s a nivellá­lódást .erősíti. Számtalan jog­szabály, rendelet, utasítás, ügy­rend előre gyártott elemekre, rutin-megoldásokra egyszerű­síti a munkát, szárnyát szegve a teremtő gondolatnak. Az iga­zi alkotás lényege nem a meg­levő és az előre kigondolt re­produkálása, hanem az eredeti újítás, amely elavultnak te­kint mindent, ami van, s éppen ezért a pillanatnyi helyzet éles bírálata. így óhatatlanul bele­ütközik a túlszervezett hivatali piramisok alá- és fölérendelt­ségi hierarchiájába, vélt vagy valóságos személyi érdekeket sértve. A reform központi alakja a dolgozó ember, akinek szük­ségleteit lényegesen magasabb szinten hivatott az új gazda­ságirányítási rendszer kielégí­tem. Ám a fogyasztói igények aligha teljesülhetnék hiányta­lanul a teremtő ember belső, alkotó szükségleteinek kielé­gülése nélkül. Ez utóbbi meg­teremtése pedig nem egysze­rűen szervezeti feladat, az em­beri kapcsolatok a tisztultabb érdekviszonyok építése túlnő a jogi, vagy a közgazdasági sza­bályozás hatókörén. A társa­dalmi együttélés íratlan nor­máinak a gondolkodás és a lel­kiismeret szokássá merevedett belső törvényeinek kiigazítása viszont elvezet majd a közép- szerűség mindenhatóságától a kiemelkedő alkotások, a bátor kezdeményezések, érdem sze­rinti anyagi és erkölcsi megbe­csüléséig. K. J. az alapkeresetek lényegében függetlenek a végzett munká­tól. A prémium a műszaki és alkalmazotti béralapnak mind­össze 8 százaléka, s a száz szá­zalékos alapbér kifizetésének többnyire már nincsenek konkrét feltételei. Ritka, mint a fehér holló, hogy valakinek csökkentik a keresetét, mert nem végzi el jól a munkáját. Legfeljebb nem kap újra fize­tésemelést. Akivel pedig nincs baj, az megkapja a maga 100— 200 forintját, ha éppen mód nyílik erre. A helyi közvéle­mény ezt megszokta és így tartja igazságosnak. Az igazgatónak, vagy az adott részleg vezetőjének ah­hoz, hogy valamelyik beosz­tottját sajátjáéhoz hasonló, vagy magasabb fizetésre java­solja, először önmagát kell meggyőznie. Idáig sok vezető eljut, arra viszont már keve­sen hajlanak, hogy a kollektí­vát is meggyőzzék döntésük helyességéről. Hiszen ezzel sok-sok — esetenként talán nem is alaptalan — béreme­lési igényre kell nemet mon­dani. Az egyik nagy tudású, tapasztalt, tehetséges mérnök speciális berendezéséket, cél­gépeket konstruál kiemelt fi­zetésért, 3800 forintért és évi 2500 forint prémiumért. Spe­ciális gépei nélkül megbénulna az élet a műhelyekben. A kö­zelmúltban jelentős fizetés- emelésre javasolták, de a fel­ajánlott összeget visszautasí­totta, mert jól emlékszák még az előző viharra. Álláspont­ját így indokolta: „Szeretem munkámat, erőt érzek magam­ban újabb nagy alkotásokra, s ezt nem veszélyeztethetem az irigység miatt keletkező he­lyi bonyodalmakkal. Hiszen eredményeket csak a kollektí­vával teljes egyetértésiben, kö­zös munkával produkálhatok.” Azt mondjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt A munka­ügyi, a bérjogi szabályok vi­szont az átlagosra, a tipikusra készülnek, s a középszerűt erő­síti és nem a különöst, a rend­kívüli egyedit. Ha szabályok­ba foglalhatnék a személyi kiemelt fizetések mértékét és ismérveit, dalán ezzel sem len­ne probléma. De hát a szabá­lyosnak, az átlagosnak ellent­mond a különös. S a szokássá merevedett szabályok a lát­E nem éppen új keletű elv érvényesülését objektív okok is gátolják. A kiugró tel­jesítmény kivételnek számít, a szellemi alkotó munkában is az átlag a jellemző. A nyolc­tízéves gyakorlattal rendelke­ző, átlagos tudású és szorgal­mú mérnök sem keres sokat, ha mondjuk havonta megkap­ja a 2600 forintot. Ez a szolid átlag azonban önmagában is korlátozza a kivételes képessé­gek kellő honorálását az adott anyagi kereték között. S ráadá- , sül a vállalat bérszínvonala a tényleges műszaki-gazdasági eredménytől lényegében függet­len a mai mechanizmusban. Az i átlagbér érzéketlen a konkrét . helyi eredményekre. A válla- . lat nem ugorhat ki nagyon, , de rossz munka esetén sem kerülhet különösen hátrányos . helyzetbe. Sok szempontból jogos re- ! méryekkel készülünk tehát a ! gazdasági mechanizmus re- . formjára. Illúziónk persze • aligha lehetne, hogy 1968-tól . egy csapásra minden másképp ■ lesz. Hiszen egyik évről a má- : sikra nem lesz lényegesen több • bér, s a meglevő eszközök ész­• szerűbb, ösztönzőbb újra . el- i osztását, az egyen]ósdi felszá- : roolását nemcsak a mechaniz- : mus. hanem mélyen gyökere- . ző szemléletbeli hibák is aka- . dályozzák. i Az 1966-ban bevezetett új > prémiumrendszer például t messzemenő szabadságot nyújl ' a vállalatoknak, hogy a leg- . fontosabb műszaki és gazdasá- i gi feladatokra összpontosítsál t erőiket. Többhelyütt élnék ií 5 ezzel, s megszüntették a sze­■ mélyre szóló és beosztásra hi­• telesített bérkiegészítések gya- t korlátát, s merész célokat tűz­tek a vállalkozó szellemi . szakember elé. Van, ahol pél j dául pályázatok alapján pár- ä tatlan zsűri osztja ki a pré . miumkeretéket, a megoldási-; j vállalt új feladatok arányában . Ez azonban még kivétel. Elég- . gé általános, hogy a vállala- j tok túlzott biztonságra tőre _ kedve, a szerzett jogokhoz ét i megszokott járandóságokho: igazítják a gyakran formáli: feladatokat. 5 Önmagában azonban ; v legkövetkezetesebb pre - inizálás sem valósíthatja meg i hatékony anyagi ösztönzést, h; Mapjaink egyik nagy di- * • lemmája rejlik e kér­désben. Tartsunk — legalább­is gondolatban — közvéle- ménykuítatást, s elvileg min­denki az utóbbit, a nagy te­hetséget, szakértelmet és hoz­záértést kívánó kiemelkedő műszaki-gazdasági alkotómun­kát igenli. A gyakorlatias sza­vazás mégis merőben' más végeredményt mutat. Mindenki pontosan tudja, hogy az osztályon ki a két legkiválóbb szerkesztő mér­nök, aki a legbonyolultabb feladatokat is képes gazdag fantáziával eredeti módon megoldani. Ha munkáról van szó, a rangsor világos, nincs vita. De most éppen a ki­emelkedő teljesítmények elis­meréséről, pontosabban honorá­lásáról döntenek. A műszaki osztály megkapja az évi bér- fejlesztési keretét egy összeg­ben, mondjuk 2000 forintot, s ezt legalább 10—12 részre trancsírozzák, hogy minél több embernek jusson és mi­nél kevesebb sértődjék meg. Valamennyi részlegben az át­lagos képességű szakemberek vannak többségben, őket kép­viseli a bizalmi. S ilyenkor úgy tűnik, a többség igénye és a közérdek azonos. S ezért az adott összegből nem a két messze legeredményesebb mér­nöknek, vagy technikusnak ad­nak 1000—1000 forintot, noha a személyi fizetésiek rendszere már évek óta lehetőséget nyújt erre, de nem mernek, vagy nem akarnak élni vele? Tény, hogy országos viszonylatban lényegesen kisebb a kiemelt személyi fizetések mértéke és aránya, mint ami a valóság­ban megfigyelhető kiugró tel­jesítmények alapján indokolt lenne. ■ gazdasági és műszaki ha- ladásunk egyik izgatc ellentmondása a műszaki és alkalmazotti munka díjazásá­ban általánosan érvényesült egyenlősdi. A gazdasági me­chanizmus reformjának irány, elvei Szerint kívánatos, hogy -c kiemelkedő eredményeket fel­mutató műszaki és gazdaság szakemberek „beosztotti minő­ségben is elérhessék, vág; megközelíthessék a különböze szintű -vállalati vezetők kere­setét”. Középszerűt, vagy kiemelkedő alkotásokat ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents