Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

Apró kincsek és két szocialista or­termel vetőmagot. Mott«: A megyében 70 ts* cégének foglalkozik vetőmagtermesz- „n„v réssel. Az idén a tervezett ” ötvenmillió helyett hetven- . , . . millió bevételük volt apró- \ kereslet szerint... magvakból. Vi Iá« hírű a hevesi vetőmag Jó adottságokkal rendelkező megye vagyunk. Szőlőink, bo­raink, gyümölcseink, füstölni valónk hírét jól ismerik. Azt viszont már kevesebben tud­ják, hogy az elmúlt néhány Esztendő vetőmagvainknak is világhírnevet szerzett. Heves megye a hazai vetőmagter­mesztés élvonalában jár és az Országos Vetőmagtermeltető Vállalat Észak-magyarországi Alközpontja szerint már 35 azer holdon termelünk vető- magvakat. Január elsejétől a íalászo®, valamint a hibrid kukorica vetőmagvakat is ez a vállalat termelteti, így érde­keltségi területünk a megyén oelül közel negyvenezer hold­ra emelkedik. A vállalat éven- e száz-százhúszmillió forint Értékű árut vásárol fel. Ez különösen figyelemre méltó akkor, ha számba vesszük, aogy a termelőszövetkezetek íövénytermesztéséből szárma- só jövedelemnek a vetőmag- ermesztés adja a 30—35 szá- salékát. Több olyan szövetke- set van a megyében, ahol a ermelésii értéknek már negy­ven százalékát a vetőmagvak adják. így van ez Tiszanánán, a füzesabonyi Petőfi Tsz-ben js másütt is, ahol a gazdaságok artósan nagyüzemi vetőmag- ermesztésre rendezkedtek be. áegyénk hat nyugati ország 25 Megálltam a portás fülkéje előtt és szeré­nyen megkérdeztem a porta őrét, véleménye szerint ez a Fánimpex? — Hogy az én véleményem szerint? — kérdezte a portás aggódva, aztán udvariasan elnézést kért és beszaladt az iktatóba, ahol most ő kérdezte meg az iktató vezetőjét, vé­leménye szerint, ez a Fánimpex-e, vagy sem: döntsön. Láttam, amint az iktató vezetője felugrott és felszaladt az emeletre, az osztály- vezetőhöz, hogy egy pillanat múlva az osztály- vezető fusson a főosztályvezetőhöz, az az igazgatóhoz, s röpke néhány perc múlva — hallatlan gyors ügyintézés ám ez! — fussanak visszafelé, s már láttam, amint az iktató ve­zetője valamit mond a portásnak és a portás már előttem is áll: — Uram, közölhetem önnel, hogy ez nem a Fánimpex... — Köszönöm, de nem tudná megmondani, hogy akkor, hol van? — Dehogynem, kérem... pont velünk szem­ben! (—ó) Milliárdos ügy JfenmM3 Belépőjegy a holnapba Jövőnkről szólva, a IX. párt­kongresszuson elhangzott be­számoló és a határozat együtt, s egyszerre említi a gazdasági építőmunka feladatait és az életszínvonal emelését. Ez ter­mészetes, hiszen a kettő elvá­laszthatatlanul összefügg. A fejlődés tovább ível, a köve­telmények megújulnak, tenni­valóink változnak, a fogyasz­tással, az életszínvonallal kap­csolatos igényeink is növeked­nek. De egy valami nem vál­tozik: az a magától értetődő, egyszerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megter­meltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kongresszus számadást készített, szintén ez­zel a fő tanulsággal zárultak. Számottevő eredményeket ér­tünk el az országépitésben, és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táp­lálkozhatunk, szebben ruház- kodhatunk, több jut kulturális kiadásokra és kényelmünket szolgáló cikkekre, ez annak kö­szönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyara­podásnak forrásait. Például a párt világosan megmagyarázta, hogy a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelé­kenységének növekedése. Az elmúlt tíz év átlagában több mint 60 százalékkal növeltük a munka termelékenységét. Ma ebből telik bővebb áruválasz­tékra, ebből épülnek és szépül­nek tovább városaink és fal- vaink, ebből sokasodik a me­zőgazdasági termelést meg­könnyítő géppark, ebből épül­nek új iskolai tantermek. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szem­léletmódot, hogy sokan felül­ről várták a népről való gon­doskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünk fenntartásához és gazdagításá­hoz szükségünk van, külső erők volnának hivatottak előterem­teni. A párt az évek folyamán sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléletet Annak megértése, hogy csak azt fo­gyaszthatjuk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábé­céje. A IX. kongresszus új, lelke­sítő programot adott népünk­nek. Ennek a programnak vég­ső összegezése: az életszínvo­nal további emelése, a dolgo­zók életkörülményeinek továb­bi javítása, az emberek szük­ségleteinek jobb kielégítése. A legközelebbi években gazdasá­gi építőmunkánk fő feladata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők ORSZÁGJ Ecsédi hányást A „TÖRTÉNET” kezdete az év első felére nyúlik vissza — újságolta a minap Kálomista Imre, az ecsédi külfejtés üzem­vezetője —, amikor a tröszt módosította idei széntervét. A változás érintette a „gödröt” is, a lignittermeléshez kevesebb gépre lett szükség. A kotrók egy része feleslegessé vált, s úgy látszott, hogy bizonyos ideig kényszerpihenőre vonul. Mivelhogy az embereknek még csak akadt munka, kerülközött itt is, ott is —, de a lánctalpa­sokkal hirtelenjében nem tud­tak mit kezdeni. Az ecsédi bányászok azonban nem hagyták ennyiben! Kitű­nő ötlet megvalósításába kezd­tek: Vízügyi igazgatóságoknál, vízrendezési társulásoknál ér­deklődtek: merre, milyen munkában tudnának segíteni a tétlenségre ítélt gépekkel? Szerencsére nem kellett so­kat levelezni, kilincselni, egy­kettőre megérkeztek a vála­szok. Az ország legkülönbö- , zőbb vidékeiről üzentek, olyan helyekről, ahol csatornázási., folyó-, patakrendezési munkák akadtak el — éppen kivitele­ző hiányában. ...És ezután az ecsédi „pi­lóták” újra felkapaszkodtak nehéz testű „paripáikra”, s ne­kivágva az útnak, szétszéledtek úgyszólván a szélrózsa minden irányába. NAGYKŐRÖSTŐL Dabasig, Pétervásárától Kiskunmajsáig, Karcagig, tizenkét kotrón és négy tológépen valami száz ember dolgozik már a vízpar­tokon, süppedős laposokon, hogy nap nap utáni kemény munkával zabolázzák, megfé­kezzék a termőföldek, rétek meszélyes ellenségét. ■ reáljövdeknének 14 százalékos a parasztság reálfogyasztásá­, nak 18 százalékos emelését irá i nyozza elő. Az egész ország i egyetértéssel üdvözölte a kong­- resszus határozatait, amelyek ■ elősegítik, hogy tovább csök­kenjen a különbség a városi- és a falusi lakosság életviszo­nyai között, például a termelő­szövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rend­szere 1970-ig fejlődjék fel £ fizetésből és bérből élők ellá­tásának színvonalára, vagy hogy a dolgozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős se­gélyezésben részesüljenek. Né­pünk helyeslésével találkoztak a harmadik ötéves terv egyél jóléti előirányzatai is, a lakás­építés ütemének fokozásától a termelőszövetkezetek hitelter- hednek könnyítéséig. A IX. kongresszus természe­tesen megjelölte azoknak az anyagi eszközöknek forrásait is, amelyek e kiterjedt gazdál­kodásnak. és általában az élet- színvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket valóra válthas­suk, hiánytalanul meg kell va­lósítanunk a harmadik ötéves tervben előírt gazdasági fel­adatokat. így a nemzeti jöve­delemnek 19—21 százalékkal kell emelkednie, az ipari ter­melésnek 32—36 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 13 —15 százalékkal kell növeked­nie. További erőfeszítéseket szükséges tennünk a munka termelékenységének emelésére is, hogy az elért többterme­lésnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedésé­ből fedezhessük. Az életszínvonal emelésének programja csakis ezzel együtt teljes: terv, munka, életszínvo­nal — egymástól el nem vá­lasztható egységet alkotnak. A kongresszus arra is rá­mutatott, hogy az életszínvonal emelését megalapozó és előse­gítő feladatok nem egyszerű mennyiségi követelményekből állnak. A népgazdaság fejlődé­sének. és ennek alapján az életszínvonal növelésének üte­me elsősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló ■—, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsób­ban, kevesebb anyaggal és munkával olyan termékeket gyártani és termelni, amelyek külföldön és belföldön egy­aránt keresettek. Másrészt at­tól is függ, hogyan fokozhat­juk gazdasági tevékenységünk hatásfokát, jobban kihasználva erőforrásainkat, a rendelkező­[ÁRÓ KOT« tok segítsége a mes Az ecsédi „gödörben” valami­vel kényelmesebb feladatokhoz szokott „legénység” derekasan állja a sarat, zokszó nélkül vi­seli a „nomád élet” kellemet­lenségeit — olykor alig akad rájuk a szervizkocsi — sok he­lyütt naphosszat házat, embert sem látnak, egy-egy tanyán csak estére jutnak pihenőhöz — újra meg újra elismerést szereznek a Mátraalji Szénbá­nyászati Tröszt üzemének. A munkaadó gazdaságok, társulá­sok szivükbe fogadták vala- mennyiüket, s természetesen ott kedveskednek Heves me­gyei segítőiknek, ahol tudnak. Egy körzetes technikus mesél­te, hogy például a közelmúlt­ban elkészült Kömpöc község melletti elekesi csatorna „ke­resztelőjét” kedves hangulatú kis bankettel ünnepelték a fa­lubeliek, s a terített asztal fő helyén az ecsédi kotrógépek mesterei ültek... A kisszelvényű belvízmente­sítő csatornák építésében, a fo­lyó- és patakszabályozásokban segítő ecsódiek eddig mintegy 3—4 százezer köbméter földet mozgattak meg s az esztendő végéig előreláthatóan összesen 50 kilométernyi szakaszon vé­geznek feladatukkal. S jövőre — új munkába kezdenek. A Tá- pió, a Zagyva, a Tárná várja őket egyelőre, s Dabasrói jött „meghívó”. AZ ECSÉDI üzemnek az idén hozzávetőlegesen 6 millió fo­rintot hoznak a kihelyezett emberek és a gépek, s „néhány millión” a biztonságosabb, ér­tékesebb termőterületekhez jutott gazdaságok, társulások osztoznak. A kezdeményezés tehát kétségkívül hasmomek bizonyult, érdemes volt vele H ivatalos használatra^ Nagy, feltűnő be­tűkkel ez a figyelmeztetés ol­vasható a Központi Statiszti­kai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának pár oldalas beszámolóján. Az összegyűj­tött adatok, az egymás mellé állított számoszlopok valóbar. figyelmeztetnek. Ugyanis mdl- liárdok sorsát, megyénk 28 kiemelt, értékhatár feletti be­ruházásának alakulását kísér­hetjük figyelemmel. Az ada­tokból a beruházások teljesí­tésére, vagy a lemaradásokra, üzembe helyezésekre, vagy ké­sedelmekre lehet következtet­ni. Fontos, értékhatár feletti be. ruházási munkán dolgoznak Visontán, új gyárrészleget épí­tenek a gyöngyösi Egyesült Iz­zóban, főiskolás kollégiumot létesítenek Egerben, művelő­dési otthont kap Heves, vár­juk a hatvani kórház átadá­sát De sorolhatnánk tovább, mert jelenleg 28 kiemelt, ér­tékhatár feletti beruházást tartanak nyilván megyénkben, amelynek teljes költségelő­irányzata 8,6 milliárd forint. Az összes beruházások értéke ennél lényegesen nagyobb, de cikkünkben csak a 28 érték­határ feletti beruházással fog­lalkozunk. Ezek anyagi-műsza­ki összetétele az előző évinél kedvezőbb, az érdes jellegű beruházások aránya 43 száza­lékról 39-re csökkent, a gé­peké 48 százalékról 54 száza­lékra emelkedett e nem ilyen kedvező a ^ kép, ha a kiemelt be­ruházások teljesítését és fő­leg, ha az üzembe helyezése­ket vizsgáljuk. Az egri fedett uszoda és a főiskolás kollégi­um építését az ÉM. 22-es szá­mú Állami Építőipari Vállalat a szerződés szerinti határidő­nél jóval később kezdte meg. Munkáshiány, műszaki prob­lémák és kapacitáshiány miatt vontatottan halad a munka. A kollégiumot 1964: júliusban, a fedett Uszodát 1965. októ­berben át kellett volna adni, ugyancsak 1965. október volt a határideje az egri földgáz­bekapcsolásnak, de eddig egyik sem készült el. Az is- tenmezeji új bentonitbánya beruházási munkáit cement- és munkaerőhiány gátolta, a felnémeti mészkőörlő mű hét­millió forint értékű munkával szemben csak 3,5 millióra, a gyöngyösi félvezetőevár 15 millió forintal szemben 10,5 millió forintra tudott szerző­dést kötni, a hatvani kórház gépi berendezéséit a Medicor Művek késedelmesen szállít­ják. Ezek adatokkal és okmá­nyokkal igazolható tények, de vajon mennyi szubjektív té­nyező, emberi gyarlóság és mulasztás akadályozza a be­ruházásokat? Tény, hoav eb­ben az évben csak a Hatvani Cukorgyár toronydiffuziós be­rendezését adták át határidő­re, de több beruházásnál je­lentős határidő-túllépések vannak. A nyagban, munkaerőben és egyéb értékben mil- liárdokat kötnek le a beruhá­zások. Éppen ezért rendkívüli nagy népgazdasági érdek fű­ződik ahhoz, hogy a beruhá­zásokat minél előbb befejezzék, az új üzemben termeljenek, illetve a kórházban gyógyít­hassanak. De a beruházások kivitelezési ideje általában meghaladja a műszakilag in­dokolt és a tervekben megsza­bott időszükségletet. A beru­házások tényleges költsége az előirányzottat tíz százalékkal meghaladta. Ez a 8,6 milliár­dos beruházásoknál 860 mil­lió forint költségtöbbletet je­lent és ennél jóval nagyobb az a veszteség, ami a terme­lés későbbi megkezdése miatt ér bennünket! Hol, a megvalósítás melyik szakaszában következik be a késedelem? A megfigyelések és az adatok azt igazolják, hogy a kivitelezési idő elhúzó­dása a megvalósítás minden szakaszában jelentkezik, de a legszembetűnőbb a műszaki tervezés idejének meghosszab­bítása. Ez ugyanis majdnem kétszerese az eredetinek és a kivitelezési időhöz viszonyított arány is jelentősen hosszab­bodott. Az előző megállapításokból következik, hogy a tervező- irodák munkáját hatékonya ü- bá kell tenni. Megyénk építő­ipari vállalatai évről évre nö­velték ugyan termelésüket, idegen vállalatok is dolgoznak Heves megyében, de a beruhá­zási igényeknek nem tudnak teljes mértékben eleget tenni. A legnagyobb késedelem az idegen vállalatoknál tapasztal­ható, ezért nem marad más választás, a megye építőipari kapacitását létszámmal, képe­sítéssel és az igényeknek job­ban megfelelő szervezéssel nö­velni kell. Sok feladat vár még megoldásra a beruházó és kivitelező, az al- és a fő- vállalkozók együttműködésé­nek javításában, és jobb ösz­tönzési rendszert kell kidol­gozni. N élkülözhetetlen, hogy a L tervezők, a szakmun­kások és az építőipari segéd­munkások, valamint a beruhá­zók szemlélete gyökeresen megváltozzék, minden közre­működő sajátjának, igaz szív­ügyének tekintse a beruházá­sokat. Dr. Fazekas László sünkre álló eszközöket. Ezt a forrást csak a dolgo­zó emberek közös, odaadó erő­feszítése tárhatja fel, úgy, hogy mindenki töri a fejét és minden követ megmozgat a maga munkaterületéin az ol­csóbb, a gazdaságosabb terme­lés előmozdításáért. A cél: a szocialista . gazdaságban rejlő hatalmas lehetőségek jobb ki­használása. Ennél: fő eszköze a gazdasági mechanizmus re­formja lesz, amely ebben az irányban mozgósítja minden­ki érdekeltségét. A gazdaság- irányítás új rendszerében mindenki számára világos és megfogható lesz annak az elv­nek gyakorlati érvényesülése, hogy aki többet és jobban dol­gozik, többet is kap a társada­lomtól. Teljesebben megvaló­sul az, amit a dolgozók köz­véleménye a kongresszustól is kifejezetten kívánt: a munka­bér,' az osztalék és a jutalom jobban kötődjék a végzett munkához, a nyújtott teljesít­ményhez. A kongresszus en­nek a közóhajnak megfelelően elhatározta, hogy a jövőben a magasabb személyes teljesít­mények alapján kell növelni a dolgozók reálbérét, úgy, hogy jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve, a társa­dalmi és az egyéni érdek szo­ros egységbe fonódjon össze. Ez óriási lendítő erő lesz az életszínvonal emelését meg­alapozó gazdasági munkánk további fejlesztése során, mert ha valami manapság bosszant­ja a szorgalmas, odaadóan dol­gozó embereket, az mindenek­előtt az úgynevezett egyenlős- di, amikor a lelkiismeretes és becsületes dolgozót a jövede­lem elosztásánál nem ritkán egy kalap alá veszik a lógó- sokkal, az ímmel-ámmal dol­gozókkal, azokkal, akik a maguk személyes érdekeit folyton a közösség érdekei és boldogulása fölé helyezik. A dolgozó ember akkor érzi magát jól, ha boldogulása tőié magától függ és a valóságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve. így alakul az egész társadalmunk viszonylatában. Ez a tudat adja országunk dol­gos népének egészséges, jó közérzetét A párt IX. kong­resszusa nagyszerű programot adott a kezünkbe a következő évekre. A követendő célokban az egész nép egyetért. Ebben a gazdagabb és teljesebb em­beri életet nyújtó'holnapba jó munkánkkal váltjuk meg a belépőjegyet Békési József ÓGÉPEK / őgaxdaságnak próbálkozni. S valószínű, hogy érdemes lesz vele próbálkoz­ni jövőre és azután is — ha az üzem a földgépeket nem tud­ja másképpen foglalkoztatni. (gyóni) A huszonöt nyugati cég ve­tőmagot küld megyénkbe és a termeltetés itt történik. Van­nak vásárlóink, akiknek külön­böző vetőmagvakat adunk el, aszerint, mire van szükségük, így a termelés és a szerződte­tés elsősorban az exportlehe­tőségektől függ, ami azt jelen­ti, hogy egyes cikkek iránt egyik évben nagyobb, másik­ban kisebb az igény. Köztudo­mású, hogy Olaszország Euró­pa egyik legjelentősebb vető­magtermelő állama, ahol a je­lenlegi téli áradások olyan pusztításokat okoztak, hogy már most számítani lehet ar­ra, hogy a nyugati cégek — azok is, amelyek eddig Itáliá­ból szerezték be a vetőmag­szükségleteiket — minket ke­resnek majd fel megrendelé­seikkel. Jellegzetes Heves megy« termék a sárga- és görögdiny- nyemag, ezenkívül jelentős mennyiségű uborka-, saláta-, hagyma- és virágmagvakat is termelünk. A megye nyolcezer holdon termel vetőmagborsót, hatezer holdon vörösherema- got. Az idén vörösheréből re­kordtermés volt és a termelő- szövetkezetek 102 vagon vörös- heremagot fogtak, ebből szép bevételük származott. Érdekes, hogy a megyében az aprómag- termesztéssel foglalkozó gaz­daságok száma némi csökke­nést mutat, ugyanakkor a ter­melt áru mennyisége emelke. dák. Ez így is van rendién, hiszen kezdenek kialakulná a profilok és néhány szövetkezet — amelyek számára nem volt tartósan kifizetődő a vetőmag­termelés — abbahagyta a vál­lalkozást. Mások, ahol a talaj« és éghajlati adottságok ked­veznek, nagyobb területeken tértek rá a vetőmagtermesz­tésre. Sajnos, akadnak üze­mek, ahol egy esetleges „rossz” esztendő elkeseríti a vezetőket és gyorsan, alapos megfontolás nélkül lemondanak a vető­mag termeléséről. Tapasztala­tok szerint, ahol szakszerű ve­tőmagtermelés folyik és nagy figyelmet fordítanak a minő­ségre, ott több év távlatában ez feltétlen eredményes, sőt, jól kifizetődik. Jó üzlettársai« módjára Az új gazdasági mechaniz­mus új feladatokat állít mind. a termelőüzemek, mind a ter­meltető vállalatok elé. A jö­vőben kihangsúlyozódik a szerződésben vállalt kötelezett­ségek betartása. A modem nö­vényvédelem, a vegyszerek szakszerű alkalmazása, a faj­tisztaság megőrzése mind olyan követelmények, amelyek betartása az anyagiakra is kihat. Vásárlóink különösen igényesek a minőségre és amel­lett, hogy az árut jól megfize­tik, testes követelményeket is támasztanak. Az egyik Heves megyei szakember a közel­múltban fél évet töltött az NDK-ban, hogy megismerje az ottani igényeket, viszonyokat, a jövőre viszont az NDK-bői érkezik majd szakember He­vesbe, hogy a vetőmagter­mesztés terén hasznos tapasz­talatokat gyűjtsön. Fejleszteni kell a káli magtisztítót Megyénk egyik legimpozán­sabb beruházása a harminc­milliós költséggel épült káli magtisztító. Ez az üzem ter­melésének első évében 600 va­gon árut dolgozott fel, teljes kapacitása nyolcszáz vagonig terjedhet. Ha meggondoljuk, hogy ez az üzem egész Észak- Magyárország igényeit elégíti ki, akkor máris sürget a to­vábbi bővítés. Mindenekelőtt egy 400 vagonos raktárra len­ne szükség növekvő aprómag- termelésünk elhelyezésére. Megyénk egyik új híressége a vetőmag. Tíz évvel ezelőtt mindössze hatodát termeltük a jelenleginek és a hozamok sem voltak megnyugtatóak. Az út, amelyen haladunk, helyes és biztató. A további feladat nem elsősorban a termőterületek növelése, hanem a jobb minő­ségre való törekvés, és maga­sabb hozamok elérése. Szalay István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents