Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
A pályaválasztásról A pályaválasztásról beszélgettünk a nyolcadikosokkal. Van közöttük, aki már szinte óvodás korától készül egy-egy foglalkozásra, szülei is támogatják. Mások még sokféle pályát képzelnek el, gimnáziumba akarnak iratkozni, s az érettségi napjáig ezzel el is odázták a végleges választást. Ezekkel a gyerekekkel nincs is nagyobb probléma. A nehézség ott kezdődik, . amikor a gyermek hajlama és a szülők elképzelése nem egyezik. Sajnos, jó néhány példa van erre az osztályban. Gabi nagyon sokat rajzol. Ceruzája alól fantasztikus hajók, gépek kerülnek ki. Nagyon jó műszaki rajzoló lehetne belőle megítélésünk szerint, de talán még géptervezésre is tehetsége lenne, megfelelő tanulmányok után. Am szülei mást határoztak. Gabi gépkocsivezető lesz — jelentették ki, mert gépkocsivezető a bátyja, az unokabátyja, és mind a ketten nagyon jól keresnek! Hói csodálatos kosztümöket rajzol, raj ztanámőjónek is az a véleménye, hogy a ritka tehetséges gyermeknek, a Képzőművészeti Főiskolán lenne majd helye. De a családi tanács régen eldöntötte, akár mi lesz, Ildiből orvost nevelnek. S az sem zavarja őket, hogy Ildi látni sem tudja a sebeket, messze elkerüli a beteg családtagokat. Anikó éppen az ellenkezője, szabályosan felszerelt kis egészségügyi csomagot hord állandóan magánál, és ő az elsősegélynyújtó. Ám hiába készül szinte óvodás kora óta ápolónőnek, Anni mamája szeretné, ha ifjúkori álma Anniban testesülne meg, s a világot jelentő deszkára lépne a kislánya. Márti legszívesebben a babáját öltözteti, a kézimunka-szakkör legszorgalmasabb tagja, ám őt fodrásznak szánta a családi határozat, viszont Zsuzsinak már megvették a varrógépet, pedig a gyakorlati órákon még a gombokat is mással varratja fel. Sorolhatnánk még jó néhány ilyen példát, sajnos, minden pedagógus találkozik olyan esetekkel, amikor a gyermek által választott pályát nem helyeslik a szülők. S bár a gyermeknek sem ha jlama, sem képessége nincs a szülők által választott pályához, ráerőszakolják akaratukat. Sokan a pályaválasztások során saját el nem ért álmaikat akarják megvalósítani a gyermeknél, tekintet nélkül arra, hogy a gyermeknek van-e kedve, rátermettsége a szülők által választott murikéhoz. A pedagógusok, akik esztendőkön keresztül figyelemmel kísérik a gyermek fejlődését, hajlamainak alakulását, 60k segítséget nyújthatnak a szülőknek e nehéz probléma megoldásához. Jó lenne, ha végleges döntést együtt hoznák meg, a szülő és a pedagógus, figyelembe véve a gyermek adottságait, s azt, hogy az életben csak az találja meg igazán a helyét, aki örömmel végzi munkáját. A. L.-né Szerencse — fillérekért Karácsonyit! ... Varrókosár jETkészítéséhea egy füleskosárra, kartonpapírra és bélésanyagra van szükség. A kosár felső hosszúságát és szélességét megmérjük, _ s egy-egy centiméter ráhagyással karton papírból kiszabjuk a fedelét Ezt a duplán ösz- szehajtott bélésanyagra fektetjük, s körülvágjuk. Szélein lforöskörül egy centimétert hagyunk a varrásra. A kosárfödél alsó béléslapjára szalagból apró rekeszeket lj'I n A kosár alsó lapját is bevonjuk, ehhez a kosár alsó lapjának méretére kiszabott kartonlapra van szükségünk, melyet úgy fektetünk a bélésre, hogy körös-körül 2—2 centimétert hagyunk rá. Ezt az ovális bélésanyagot a szélein körülhurkoljuk, s a kartonlapot belehelyezve, a fonalat összehúzzuk. A kosár oldalához egy hosszú egyenes csíkra van szükségünk, melyet a felső részen két centire behajtunk, és kétsorosán behúzunk, a kosár kerületének megfelelő hosszúságra. Laza öltésekkel a kosár felső részéhez varrjuk, alsó szélét a kartonra dolgozott bélésalappal szorítjuk a kosár aljára, s azt is levarrjuk a kosár alján keresztülöl tögetve. Virágállvány A háziasszonynak nagy gondot jelent a virágok átteleJ- tetése. Az üzletekben kapható virágállvanyakra á! tálában esak 4—5 cserepet lehet elhelyezni, s mivel többségük egyszintes, sok helyet foglalnak el. A kis lakásokban a felfélé terjeszkedés célszerű. Ilyen emeletes virágállványt barkácsolni szerető emberek maguk is elkészíthetnek. Szükséges hozzá: 60x60 cm-es alaplap, három 40x20 centiméteres falap, egy kisebb 20x30 centis lap, és a lábak. Ékre a célra megfelel a háztartási boltokban kapható seprűnyél is. Az illesztést elvégezhetjük szegeléssel, de ha lehet inkább fúrjuk ki a lápokat a megfelelő helyen, és a csapoláshoz enyvezzük be a lábakat, illetve a tartórudakat, a megfelelő furatba. varrunk a gépselymefc, cérnák, ollók számára. Ezután a két bélésanyagot színével egymásra fektetve körülgépeljük, az egyik oldalán nyílást hagyva. Kifordítjuk, s a nyíláson a kartonlapot becsúsztatjuk, összevarrjuk. Középre két-két szalagot varrunk, s ezzel erősítjük a kosár füléhez. A virágállvány természetesen egyéni elképzelés szerint építhető. Szebb lesz, ha dekorit lemezzel borítjuk a virágtartó lapok tetejét. A dekorit lemezeket Epokitt műanyagragasztóval rögzítjük a falapokra. Különleges disznótoros recsptek MÁJPÁSTÉTOM y4 kg sertésmáj, y4 kg tokaszalonna, y4 kg haspecsenye, ezeket együtt, kevés vízben puhára íőz- eük. A májat csak később tesszük bele a fövő vízbe. Ha puhára főtt, ledaráljuk, egy áztatott zsemlét. 2 keményre főtt tojást apróra vágva, fél citrom levét, borsot, sót, pici vöröshagymát (zsírban előzőleg megfonnyasztottuk), pástétomfűszert a léről leszedett zsírjával jól összekeverünk. Azután formába tesszük megfagyni. Ha ki akarjuk borítani, a formát egy kicsit meg- aielegítjük. Azonnal fogyasztható. SZALÁMI 8 kg kövér sertéshús, 2 kg szín- marhahús. Apró kockára vágjak, deszkára kiterítve, szikkadni hagyjuk 2 napig. A legkisebb tárcsával ledaráljuk. Teszürk hozzá 25 dkg sót, 4 dkg fekete, 1 dkg fehér borsot darálva, 3 dkg saiétromsót, 3 dkg péppé zUzott fokhagymát és 2 deci valódi konyakot. Vastag mar- abélbe töltjük, ragyon szorosan. Végül, elkötözzük, végig bespárgázzuk, 2 napig felaggatva szikkadni hagyjuk. Utána hideg füstön füstöljük. Füstölés után szellő®, hűvös helyen, felaggatva tartjuk. Az év utolsó napjaiban ezrével árulják a iiiléres szerencse-tárgyakat: a cserépbe ültetett élő. vagy a papírból készült négylevelű lóherét, a különböző méretű gipszmalacokat és a rongyból-drótból fab- íikált kéményseprőket. Ma már sem a játékportékákról, sem a szilveszter éjjeli malac- és kéményseprő-fog dosásról nem hiszi józan ember, hogy valóban szerencsét hozhat Az egykori babona tréfává változott. Miért épp a lóhere, a malac, a kéményseprő vált a szerencse jelképévé; miért vált hagyományos újévi étrenddé la sült malac, miért tilos a babonások számára az év beköszöntésékor a csirkepecsenye? A tárgyak sorsformáló képességébe vetett hitben az őskori ember gondolkodása tükröződik. Ma anlmizmusmak nevezzük azt a primitív feltevést, mely szerint minden tárgynak lelke van és emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Az őskori ember ebből kiindulva tisztelte és kímélte a természetformálta, s titokzatos eredetűnek vélt tárgyakat, és az évezredek során, ebből a tárgykul- tuszből bontakoztak ki az egy vagv több istenhivő vallás- rendszerék. A talizmanizmus- nak, vagvis bizonyos tár éráknak szerencsét tulajdonító létnek ez a legősibb eredője, s a közös nevezője. A négylevelű lóherét kereszt alakban rendeződő levelei miatt nevezeték ki több ezer év előtt a babilóniaiak szeren - cse-növénvnék, ugyanis hitük szerint a kereszt a néav égtájra kiterítő hatalmat jelentette. ÍF°vóWként a szabadkőmű- ves-jélképmidszierbeii mindmáig így értelemezik a keresz tet). A görögök úgy vélekedtek: a növény ritka példányai fold takarta kincset jeleznek. A keresztény hit jelképrendszerében Pattiénak, az írek védő- szén tjének lett áldást hozó legendás növénye — csakúgy, mint a babilóniaiaknál — ismét kereszt alakja miatt. Hérodotosz szerint Egyiptomban disznót áldoztak a Hóid istennőjének. Áldozatként tehát azt kellett odaadni, amely sok család egyetlen vagyonát jelentette. A szegények azonban úgy jártak túl a papok, illetve az istennő eszén, hogy vagy malackorában váltak meg az állattól, vagy sárból, máskor meg tésztából formáltak disznót, s azt vitték az oltárra, hogy megadják az istennőnek is ami illeti, de ők se járjanak rosszul. A disznóhoz, illetve malachoz fűződő képzeteknek ez a legősibb nyoma. A hazai néprajzkutatók viszont jól ismerik azt a szájhagyományt, ami szerint nem egy disznó túrta ki a földből az odarejtett kincset, egy csapásra gazdaggá téve gazdáját Érintésével, kicsinyített mása viselésével tehát szerencsét hoz — a babonás logika szerint. A kéményseprőik kultusza az ókori, majd a kö zenkor* embereknek a tűzoltók Iránti megbecsülésében, hálájában gyökerezik. Mivé! a kéménvseorők a tűzrendésTjeti hatóságok felügyelete alá tartoznak, s onnan kanták utasításaikat a tűzveszély megelőzésére. így ókét is tűzoltószámba vettek, A fahá- zak tömeffe miatt — különösen Németországban — állandóan tűzvész-vestelv fenyegetett. A kéményseprő szerencsét vitt ahhoz a házihoz, ahoí dolgozott, mert mindenütt lelkiismeretesen lekaparta a szurkot, rendbe tette a tűzhelyeket. S bár a körülmények az idők folyamán gyökeresen megváltoztak, a kéményseprőkhöz fűződő szerencsetudat tovább élt. — És miért „tilos” a csirkepecsenye fogyasztása az év kezdetén? Mert ez az eleven jószág kapar. „A szerencsét kaparja el a háztól — mondták a régi öregek — a szerencse el kaparój át pedig dehogy szabad akkor megenni, amikor sz űj évvel reménység nyílik a jobbra”. Nyerges Ágnes Könyvtár a fiókban Évente több millió könyvet adnak ki a világon, a rendszeresen megjelenő folyóiratok SiZáma is több százezer. Egy- egy könyvtár évi könyvszaporulata több tízezer. E rengeteg anyag tárolása temérdek helyet igényel, mert nemcsak a könyvek száma nagy, gyakran a méreteik is tekintélyesek. Különösen a régi, évszázados műveik között akadnak óriások is: egy 1830-ban készült anatómiai atlasz magassága 190 cm, szélessége 80 cm. Igaz viszont, hogy akad olyan könyv is, amelynek magassága csak 16 mm, szélessége pedig 6 mm és csak mikroszkóppal olvasható. Ha körülnézünk egy könyvtárban, az egymás után sorakozó termekben polcot és polcot látunk mindenütt. Külön he- lyiséget igényel a könyvek nyilvántartása is. A nagy könyvtárak nem lehetnek meg klímaberendezések nélkül, különben a papír anyaga vegyileg átalakul; a papír öregedését saját könyveinken is megfigyelhetjük. Az 50 éves könyv, újság már besárgul és törékennyé válik. De a könyvet különféle penészek, baktériumok, rovarok és rágcsálók is megtámadják, amelyek ellen védekezni kell. Ezt a sok gondot mind megoldaná, ha a könyvek anyaga, a papír nem volna olyan kényes. Kísérleteznek is új anyagokkal. De ha sikerülne is a könyvek anyagának tartósságát biztosítani, akkor is gond marad a tárolás egyre növekvő helyigénye. A könyvtárak gondjainak megoldását sokan a mikro- kópiák készítésében látják. A rrrikrokópiák, mikrofo- tográfiák készítése nem új találmány, új azonban a könyvtárak számira történő felhasználásuk és készítésük módja. Már 1870-ben, Párizs ostroma idején alkalmazták a mikro- kópiát: a körülzárt városból 31x53 mm nagyságú vékony filmre több ezer táviratot ráfényképeztek, s egy postagalambbal juttatták ki. Az üze- I neteket mikroszkóppal olvasták el. Ma a mikrokópiákat éghetet- en finomszemcsés filmre fényképezik, kb. húszszoros kicsinyítéssel. A gép automatikusan méri az expozíciós időt, exponál és továbbítja; a Hímet. Automatikus az előhívás is, a gép tartja a vegyszerek állandó hőmérsékletét, s végigviszi a filmet az előhívón, fixálón és mosótartályokon; a negatívakról pedig a folyamatos filmmásoló készíti a pozitív képeket. A felvételezés ilyen automatizálása természetesen igen rövid idő alatt nagy mennyiségű mikrokópia elkészítését teszi lehetővé. arányú kicsinyítéssel mintegy 120 könyvoldal fényképezhető. Kézenfekvők a mikrokópiak előnyei: anyaguk nem olyan kényes, mint a könyvpapír, nem kívánnak különleges ápolást, nem öregednek, nem támadják meg a rovarok, baktériumok. Kiküszöbölhető a tűz- vesaélyesség is. És nagyon fontos még, hogy rendkívül Ids helyen elhelyezhetők, egy íróAz elkészített filmeket katalogizálják a mikrofilmtárban. (MTI-foto — Vigovszki Ferenc felvétele) A filmeket csak régebben tárolták tekercsekben, ez a kikeresést nehézkessé tette. Ezért ma inkább csíkokra vágják, s így helyezik a tartókba. Kiderült, hogy a rrrikrokópiák készítése gazdaságos, célszerű akkor is, ha nem filmre veszik fel a felvételeket, hanem az ún. mikrokártyákra, melyek kb. a katalóguscédulák nagyságának felelnek meg. Ezekre kb. 1/40 asztalfiókben akár egy egész könyvtár is tárolható. E mikrokönyvtár csak olvasógéppel használható. Ezek a parányi oldalakat, a szabad szemmel olvashatatlan betűket felnagyítják és kivetítik. Csak. be kell helyezni a gépbe a mikrofilmtekercset, mikrokár- tyát, a gép gombnyomásra „továbbít”. D. L. A szívműködés észlelése tranzisztorral Orvosi gyakorlatban nemegyszer előfordul, hogy bal- esetes sérülteknél megfelelő segédeszközök nélkül az igen gyenge szívműködést nagyon nehéz megállapítani. Most külföldön kis tranzisztoros készüléket hoztak forgalomba —, amely nem nagyobb egy zsebrádiónál — s ennek segítségével az egészen gyenge szívműködést is egyértelműen fel lehet ismerni. A készülék működési elve a következő: a szív* működés következtében fellépő csekély elektromos feszültségkülönbségeket a készülék felfogja és hanghullámokká alakítja át s így a kis hangszóróban a szívműködésnek megfelelő hangjelzések hallatszanak. lÍPffi/ffM 7 1866. december 18., vasárnap
