Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-15 / 269. szám
Jövőbe látó emberek Először történt Kompolton, hogy a november már rendezett határt talált, a kapásnövények termése fedél alá került és elvetették a kenyérgabonát. Az Üj Barázda Termelőszövetkezet tagjai minden őszi munkát befejeztek a földeken. Munkasikerük értékét csak növeli, hogy két évvel ezelőtt ebben a községben már a termelőszövetkezet léte is kockán forgott a rossz munka, a kevés fizetség miatt. Ebből a „mélységből” tornázták fel magi kát a kis termelőszövetkezetek kategóriájában a jobbak közé. Két oklevél — kétféle eredmény Szabó András elnök és Kassa István főmezőgazdász alig két esztendeje jött a szövetkezetbe. Jó gazdaságszervező munkának, az emberekkel való fokozottabb törődésinek már eredményei is vannak. Oklevelet kaptak a jó nyári munkákért. A nagyútiak indítottak még az év elején versenyt a kongresszus tiszteletére és a nyári munkák befejezése után a járási versenybizottság a III. helyezést adta a szövetkezetnek. Többen mondták, hogy az őszi munkákkal sem késlekednek. Bár a kiértékelés még hátra van, de az elismerés ezúttal sem maradhat él. Egy másik oklevelet még az 1962-es gazdasági eredményekért kapott a szövetkezet. A mostani vezetőség — nem hiúságból — szívesen levenné a falról. — Bejött az aprómag és 42 forintot osztottak munkaegységenként — mondja az új elnök, aki sokszor elemezte értődéinek munkáját. — Ez a gazdaság még most is gyenge ehhez a munkaegységhez... Hibák takargatása helyett nyíltan — Nem volt itt sem sikkasztás, sem lopás — tiltakozik a főmezőgazdász — a szándék becsületes, de a módszer nagyon hibás volt. Ebben a szövetkezetben, ahol kevés a munkaerő, sajáterős beruházásokat végeztek. „Építettünk, ezért nem tudunk osztani” — mondták és az igazság az volt hogy még azt a keveset is. ami munkaegységre jutott, a beruházásoknak köszönhették. 1964- ben húsz forintot adtak egy munkaegységre, a termelés alapján 8—9 forintot oszthattak volna. Az emberek már nem szívesen beszélnék róla, de akkor a pénztelenség miatt magasra csaptak az indulatok, a vezetőknek el kellett menniük, a magára maradt tagság fjedig kiábrándultán veszni hagyta azt is, ami vodt. — A tagság egyhairmada kiállt amellett, hogy újjászervezzék a vezetést, engem hívtak elnöknek — emlékezik Szabó András, aki úgy állt a szövetkezet élére, hogy új szakembereket hívott maga mellé. — Nehezebb volt, mintha újra' kezdtük volna. — Nyíltan, őszintén megbeszéltünk mindent a tagokkal, nem ígértünk nagy dolgokat, gyors anyagi fellendülést, csak amire a gazdaság képességeiből kitelik. Megmondtuk az elején, hogy kevés az ember, hívni kell segítséget, bármi áron. az idejében elvégzett munka sohasem drága. — Szót értettünk és elnyertük az emberek bizalmát... Az események krónikása úgy jegyezhetné fél a két év történetét, hogy az intézkedések, a munkák irányítása, a szövetkezeti tagok munkája egyik napról a másikra megváltozott. Az új vezetőség megsejtette a szarvasmarha-tenyésztésben kínálkozó lehetsőégeket és a teljesen leromlott, kis létszámú állományt vásárlásokkal fél- töltötték. Volt olyan állat, amelyiket kocsin kellett kivinni a legelőre. A magtermésre vetett vöröshere másfél évre elegendő takarmányt adott, egy év alatt két mázsával növelték az átlagsúlyt és a fejési átlagot a sokévi 4,5 literről — volt 2,8 liter is — tíz literre növeltek. 120 szarvasmarhát értékesítettek, 80-at exportra. A drága pénzen felépült ötezer férőhelyes tojóházat úgy hasznosították az idén. hogy a te- r.yésztojást termelő gazdaságok közül a legjobb eredményt érték el. Augusztus 1-re már egymillió forint gyűlt ösz- sze a tojásokért kapott pénzből. — Már volt pénzünk, hogy idegen munkaerőt alkalmazzunk — veszi át a szót a főmezőgazdász. — A jó munkaerőért kifizetett magas bér megtérült abban, hogy minden munkát időben és jó minőségben el tudtunk végezni. Nem fizettünk rá azért sem, mert az ideinél is jobb esztendőt alapoztunk meg, aminek a híre hazahozza majd a falu népét. Önelégültség nélkül Hasznos, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot építettek ki a községben működő kísérleti intézettel. A kutatók tanácsai, gyakorlati segítségük előnyeit érezhetik mindennapos munkájukban. — A húsz-huszonnégy forintos munkaegységek után harminc körül osztunk az idén. Átlagban negyven mázsán felüli kukoricatermés volt a háztáji földeken, mert tavaly Sz— 100 -ássál szántottunk, a háztáji állatállomány takarmány- eliátása bőséges a részes kaszálások és a takarmányrépa- juttatások révén is. — ötven százalékkal növekedett az egy holdra eső bruttó termelési érték, épületeket alakítottunk át anélkül, hogy kölcsönnel terheltük volna meg a szövetkezetét. Előreláthatóan egymillió forinttal tudjuk gyarapítani az idén is a közös vagyont. Még mindig elégedetlenek vagyunk munkánkkal és eredményeinkkel. Többet, jobbat akarunk, még akkor is. amikor tudjuk, belátható Ideig több állandó munkahelyre idegen munkaerőt kell alkalmaznunk. A mezőgazdaság technikájának növekedésével viszont egyre több munka géroe- síthető. a termelés szerkezetének alakításával is szolgálni akarjuk ezt a célt. Néhány évvél ezelőtt a Járási tanács a kompoltiak 108 hold állami tartalék területét a káli Március 15. Termelőszövetkezetnek adta át hasznosításra. Mos+ tárgyalások folynak arról, hogy ez a föld visszakerüljön azokhoz, akik kifizetik ezért a földjáradékot. Mert a szövetkezetiek már ezt a területet is me" ti nt iák művelni a lövőben főként az abrak- takarmány-hiánvukat kívánják erről a területről pótolni. Pilisy Elemér Kis üzem a Szurdok-part alján GyárthaÍDánk-e a megyénkben elegendő MÁGLYÁBA rakott vasbeton oszlopokat, sóderhegyeket, vasformákat kell kerülgetni, amíg megközelíti a látogató a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet gyöngyösi vasbetonelem-gyártó üzemét a Szurdok-patak alján. Most csendes az egyébként forgalmas telep, hiszen éppen a délutáni uzsonnaidőben érkeztem. Juhász Béla brigádvezető kalauzol ebben az anyaggal megtömött labirintusban. — Ne gondolja, hogy ez rendetlenség ... szabadkozik. — Minden anyagnak megvan a helye, éppen ott, ahol szükség van rá, illetve ahol majd feldolgozásra kerül. — Ezt a hatalmas salakmennyiséget mire használják majd? — mutattam a fekete hegyre, amelynek tetejéről elcsippentett egy-egy keveset az egyre erősödő szól. — Ezzel biztosítjuk a téli foglalkoztatottságot. Salakblokkokat gyártunk majd... — Most a Lenz—Moser-féle szőlőtelepítéshez szükséges betonoszlopokat gyártják? — Igen... — Hány darabot naponta? — Két váltásban dolgozunk. A mi brigádunk délután nyolc fővel elkészít 110—120 darabot. — Hány forint egy darab eladási ára? A brigádvezető vállat vont. majd sokat jelentőén rám hunyorított. — Tudom, de... mégsem tudom. A központban érdeklődjék ... — És az említett munkateljesítménnyel mennyit tudnak keresni havonta? GONDOLATBAN gyors számítást végez. — Ha nincs anyaghiány, úgy 1600—1700 forintot... — Volt már anyaghiány? — Igen. Néha körülményes a sóderbeszerzés, mert az mosott dunai kavics. A legjobb minőség. Igaz, hogy az ebből gyártott betonoszlopban sem lehet hibát találni. De volt már cementhiányunk is. Jobban mondva, volt cementünk bőven, de kölcsön adtuk a vállalatoknak. és nem kaptuk időben vissza. — És hová szállítják ezeket a vasbeton elemeket? — A járás termelőszövetkezeteivel kötöttünk szerződést. — Van bőven megrendelés? — Nem győzzük... De jövőre már többet tudunk gyártani. Az árra vonatkozóan a központban tudtam információt szerezni: darabonként 110 forint. No, ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne olcsóbban is előállítani. Például akkor, ha a sódert a megyénk területén levő sóderbányákból szereznék be. Ám a szakemberek véleménye szerint, a megyénk területén bányászott sóder nem lenne alkalmas vasbetonelem gyártására, a magas agyagtartalom miatt. De ez talán köny- nyelmű kijelentés, mert nem hisszük, hogy ilyen céllal megvizsgáltak volna valamennyi üzemelő sóderbányát. Az is tény, hogy dunai kavics hozzáadásával javítani lehetne a rendelkezésükre álló „hazai” sódert. Ha figyelembe vesszük, hogy a Mátra alji szőlőt termelő szövetkezeteknek az előttünk álló években több százezer vasbeton karóra lesz vasbeton elemet? szükségük, fontolóra kellene venni a megyei sódervagyon ilyen irányú felhasználását. MÁSRÉSZT azért is hasznos lenne, mert a sóderral rendelkező termelőszövetkezetekben biztosítva lenne a téli foglalkoztatottság. I.araik János IJEDTEN MENTEM AT az utca másik oldalára, amikor először pillantottam meg ezt a feliratot: „Baromfi és vad bolt”... Az ijedelemre természetesen a „vad bolt” adott okot. A felirat jól ismert már az egri Alkotmány utcában, s mivel több hónap után nemcsak, hogy megszoktam, hanem időnként heves szimpátiát is éreztem eme helyiség iránt, végre elszántam magam, s beléptem. A „Baromfi és vad boltba.” Tulajdonképpen nem is a házi szárnyasok iránti érdeklődés vitt be, hanem az immár veszélytelen állapotban, eladásra váró vadállatok tetemei, mint a fácán, nyúl, vagy — vaddisznó... Az üzletet Barta Mihály vezeti, feleségével együtt dolgozik itt a megnyitás, 1965. december 23. óta. A pulton sok hús, ínycsiklandozó, s hiába látja az ember nyersen, a képzelet azonnal megfőzi vagy megsüti, esetleg nyárson, tűzdelve... Először csak a „háziakról”. Mi minden van itt? — Lehet kapni első-, másodvagy harmadosztályú csirkét, pulykát és tyúkot, vegyes aprólékot nylon tasakokban. Ezt nagyon szívesen vásárolják (az utóbbit) a háziasszonyok. Aztán tessék nézni, ez itt pecsenye- kacsa. ez meg hízott kacsa... — És ez itt? Műanyagüzemet telepítenek Egercsehibe Százhatvan nő munkára vár Amikor elindultunk, hogy megkeressük Egercsehiben a műanyag-kombinátot, nehezen akadtunk rá. A sárga épület, amelyik majd otthont ad a gépeknek és a többi mint 160 asszonynak, lánynak — még otthontalan. Az ablakok üresen pislognak az egyre hűvösebb őszbe, a termekben a kőművesek munkája nyomán por kering és a dolgozók egy szűk kis lyukba húzódtak vissza. A „félkész" üzem dolgozói A „félkész” üzemnek már vannak vezetői és dolgozói. Nem törődtek azzal, hogy fejük fölött még alakul az épület, minél hamarabb munkálkodni kívántak. Dolgozni, hiszen Egercsehiben is a legnehezebb a feleségeknek, a lányoknak munkát kapni. A bánya szinte teljes egészében a férfiaké — a város, Eger, egyetlen adattal rettenti vissza a nőket, a harmadik negyedév végén a 453 munkakeresőből 417 nő volt. De nemcsak a nők, hanem a nehéz bányászmunkában elfáradt férfiak is itt, a műanyag-kombinátban kaphatnak könnyebb és anyagilag is előnyös állást. Ugyanis a Budapesti Polimer Műanyag Ktsz, amely Egercsehibe telepítette legnagyobb volumenű kombinátját, a dolgozóknak biztosítja az ezer forintos fizetést és eredményes termelés mellett elérhetik az 1600—1800 forintot is. Ez már nem bedolgozás, valóságos üzem, amelyik csökkenti majd Egercsehi és környéke asszonyainak és lányainak elhelyezkedési problémáját. A már dolgozókat nem zavarja a hideg és a kőművesek kavarta por. A legrászorultabb asszonyokat vették fel elsőként a 40 dolgozó közé. Nyolc-, négy-, háromgyermekes anyák munkálkodnak, olyanok, akik eddig Egercsehitől távol végezték munkájukat és hetente csak egyszér látogathatták meg családjukat, ök örülnek, hogy végre itthon dolgozhatnak, de a többi száz asszony is arra vár, hogy mikor állnak már végre a falak, mikor érkeznek a gépek, mikor kezdhetik ők is a munkát. Húszmillió forintos terv A Budapesti Polimer Műanyag Ktsz öt üzemmel dolgor zik. A hatodikat, egyben a legnagyobbat Egercsehibe telepítette. Bizonyítja ezt egyetlen adat: a szövetkezet jövő évi tervét 35 millió forintban jelölték ki, és ebből az egercse- hieknek 20 milliót kell előállí- taniok, egymaguknak többet, mint a többi öt üzemnek együttvéve. De hát a jövendő több mint 160 fős dolgozó létszám is mutatja, hogy nem manufakturás műanyag-feldolgozás, hanem igazi nagyüzemi gyártás folyik majd itt. Extrudáló üzemük a bútoripart látja majd el műanyag szegővel, műanyag fonalakkal. Az ÁFOR-nak műanyag tasa- kokat készítenek majd, az élelmiszeriparnak is például a sza- lakáli csomagolására. A préslégfúvó részleg 50—100 —200 grammos flakonokat gyárt majd az élelmiszer- és a vegyiparnak, például a műszerolaj tárolására. Az egercsehi üzem készítménye lesz az a tetszetős félliteres műanyagkorsó is, amelyikben gyümölcsleveket fognak forgalomba hozni. A régen fából készült építőkockákat, mozaikokat műanyaggal helyettesíti az üzem. A fröcs- csentő részleg bányagépek műanyag alkatrészeit gyártja majd. Érdekes feladat lesz az orvosi műszerek műanyag alkatrészeinek és a baleseti sebészet új, az ipari vásáron nagydíjat nyert sebészeti asztala műanyag és kárpit alkatrészeinek elkészítése is. A legnagyobb részlegük a poliuretánhabot dolgozza feL A bútoriparnak különböző habszivacs kárpitot, betéteket gyárt és szivacsfigurákat minden mennyiségben. A Futrinka utca kedves szereplői után Stier Károlyné részlegvezető a Foxi Maxi család közkedvelt alakjait tervezte meg. Jövő év végéig 4 millió forint értékű szivacsfigurát gyárt az üzem. A határidő: december 31 A megyei pártbizottság és a ktsz képviselője augusztusban járta végig a megyét, hogy kiválassza az üzemnek megfelelő települést, épületet. Augusztus végén a választás Egercse- hire esett A telepítéshez a bánya segítségét kérték, amelynek fontos szociálpolitikai érdeke, hogy a bányászfeleségek munkába állását megoldja. A bánya vezetői minden támogatást megígértek, a2t is, hogy építőbrigádjuk, ha kell, 50—100 fővel is részt vesz az épület üzemmé alakításában. Ahogy a hónapok teltek, szám szerint kettő, mintha ez a lelkesedés egy kicsit csökkent volna. Igaz, mindig dolgoznak, de kis létszámban. A ktsz fél, hogy az év végére kijelölt határidő eltolódi . Pedig 160 egercsehi asszony, lány várja, hogy megszülessen ez az új műanyag-kombinát Nem szabad megfeledkezni róluk. (fóti) Meghiúsult átadás A gyöngyösi déli városrészben elkészült a vendéglátó kombinát. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat jelentette a beruházónak, hogy október 30-án a műszaki átadást el lehet végezni. Az átadás azonban nem történt meg, a beruházó megtagadta az átvételt. Egy ilyen állásfoglalásnak a kialakításában komoly oknak kell közrejátszania. Talán az építők hiányos munkát végeztek? Eltértek talán a tervtől? Ahogy a vállalat főmérnöke tájékoztatott minket, a létesítmény pontosan a tervnek megfelelően készült el. Az történt azonban, hogy a tervező, néhány héttel az átadási határidő előtt módosításokat írt elő, változtatott az eredeti terven. Az úgynevezett nyílászáró szerkezetek, az ajtók •például: nem feleltek meg a követelményeknek. Az alvállalkozó ugyan a tervező elképzelése szerint készítette el az ajtókat, de a fémkeretek annyira hajlékonyaknak bizonyultak, hogy egyszerűen az üveget nem tudták megtartani. De ez csak egy pálda. A lényeg az, hogy a tervező által megjelölt módosítások végrehajtása újabb költségeket igényelt. Ki fedezze ezeket a költségeket? A beruházó? Miért? Az építő vállalat? Az nem oka semminek? Az üzemeltető? Az csak üzemeltetésre kész állapotú építményt köteles átvenni. Akkor hát... ? Egyelőre nincs megoldás. De komplikáció akad fölös számban is. Így például: miért heti hátrányos helyzetbe kerülnie az építőipari vállalatnak azért, mert egy munkát a tervnek megfelelően végzett el? Miért kell a beruházónak újabb költségeket biztosítania azért, mert a terv hiányos volt? Persze, kérdezhetjük azt is, miért kellett a lakatosmunkát végző alvállalkozónak olyan terv szerint elkészítenie az ajtókat, amikről — hosszú gyakorlata alapján — már előre láthatta, hogv használhatatlanok lesznek? Egy elhibázott terv végrehajtásáért tehát a felelősség elég sokirányú. Utólag, persze, nehéz a hibán változtatni. A vendéglátóipar munkásai már megkezdték az át nem adott létesítményben a belső szerelést. Ez sem nagyon szabályos. Marad a kérdés: kié a felelősség a dolgok ilyen módon való alakulásáért? (g. mól—) Négylábúak és sz árnyasok — t űzdeléselőtt — Hízott liba. De van hízott pulyka is. Aztán amott a csomagolt libacombot láthatja. Lehet kapni nálunk libamájat is és pulykát felbontva. EKKOR PILLANTOTTAM MEG valamit, ami így megnyúzott állapotban is elütött a környezetétől, az előbb leírt és többféle változatban előforduló szárnyasféléktől. — Ez vadhús, ugye? — Nem éppen... Házinyúl. Van, aki azt is szereti, s így néha ilyen is kapható nálunk. Nemrég volt itt szarvas is, kaptunk hármat. Persze, az ilyen gyorsan elkel. Egyelőre azonban -nem kérünk, amíg ki nem alakul az országos átvételi és eladási ár. Nyulat azonban — vadnyulat — egyre többet kapunk, hiszen itt van a vadászati idény. Az átvételi ár 13,80 Ft. Itt helyben vesszük át a vadat, vadászoktól, vadásztársaságoktól. Hosszúkás, lapos ládák sorakoznak, van belőlük jó néhány. Ezekben tartózkodnak eladásra várva a nemrégiben még vidáman szökdécselő vad- nyulak. Nemsokára vadas lesz belőlük asemlyegombóccal, esetleg gerinc tűzdelve vagy pörkölt. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a vadast szeretem a legjobban, de ez a riport szempontjából nem fontos. — Vaddisznó kerül-e néha? — Nagy néha, sajnos. Mert a nagyvadat itt nem szabad átvenni. El kell küldeni a gyöngyösi vágóhídra, ahol nyúzzák és feldolgozzák, megvizsgálják... De vissza nem nagyon küldik. Talán mégis meg lehetne oldani az itteni átvételt? Hiszen a legfontosabb, az állatorvos csak meglenne hozzá. S akkor talán több ízben tudnánk élvezni a vaddisznó-pecsenye utolérhetetlen ízét... — A kisebb vadakat itt vesz- szük át, az említett nyulat. aztán fácánt... A forgalom egyébként változó. Nyáridényben, vagy disznóvágás idején nem sok szükség van ránk. Máskor azonban felszökken a vásárlók száma. Az első hónapban, tavaly decemberben, csak 80 ezer forintos forgalmunk volt, az idén februárban már 190 ezer fölött zártuk a hónapot, márciusban 200 ezer fölüli, a nyár folyamán meg visszaesett 93 ezer forintra. Most megint „fejlődünk”, októberben például 132 ezer forintos forgalmat értünk el. Minden a szezontól függ. Van, amikor az élő baromfi van előtérben, van, mikor a — lelőtt nyúl... Vagy a csomagolt aprólék. Ez most nagyon keresett. Eszembe jutott, hogy vajon — vadász járt-e már a boltban? Az ilyesmi esetleg opportunizmust is jelenthet a sporttal. — Egyszer volt csak — nyugtatott meg Barta Mihály. — De az sem vásárolni. Megkérdezte, mennyiért vesszük át a nyulat. — A további ellátást hogyan biztosítják? — A vadhúst illetően megállapodást kötöttünk a tiszafüredi vadásztársasággal. Ök is segítenek az ellátásban. REMÉLHETŐLEG EGYRE TÖBB ínyencségnek számító vadhúst is kaphatunk az egyáltalán nem veszélyes „vad” boltban. A tüzdelés vagy a vadas elkészítése', a pácolás szertartásaival együtt, már a vevők dolga. Kátai Gábor MmmÁz 3 1966. november 15« kedd