Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-13 / 268. szám
Ház — aktából Néhány napja láttam egy héjat. Anyaga papír volt. Fundamentumát aktákból készítet- ték, az oldalát szerződésekből, üzleti levelezésből rakták ösz- sze, pecsét az ablaka, Ígéret a teteje. Egyszóval: ház — aktából. Láttam a terveit, csinos épület. ott magasodna az egri Markhot utcában, az iskola és a patakparti tornyos műemlék ház között. Mindez sajnos, csak papíron látható, pedig, lehetne már valóság' is, hiszen amikor tíz család elhatározta, hogy OTP- kölcsönnel mintegy másfél millió forintból társasházat épít, még csak 1963-at írtak. De házuk helyén még ma is üres telek éktelenkedik, s a napló, amely több kilónyi aktából állt össze — erős ritkításban — így beszél a három év reményeiről és reménytelenségéről: „Előzetes elvi épí\ Tórsashóz-építtetők naplója | a reményről és a reménytelenségről .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\MV 1964. MÁJUS 27. 1963. JULIUS 29. tési engedélyt adok a Markhot út 2. szám alatti foghij beépítésére ... mivel városrendezési szempontból nem merült jel kifogás.” Ezt az örömhírt kapták az Egri Városi Tanácstól az építkezni kívánó pedagógusok, fiatalok, munkások, akik összefogtak, hogy állami segítséggel és saját erejükből otthont teremtsenek maguknak. [l963. SZEPTEMBER lej C2^~ Nándor, akit társai megbíztak az ügyintézéssel, végre a kezeden tudhatta a birtokmeg- osztást a sok-sok döntés, kérelem, végzés után. A tíz reménykedő család megállapodott a költségekben, eldöntötték. hogy milyenek legyenek a lakások, az előszoba, a függőfolyosó és elképzeléseik alapján kialakult a terv is, amelyet Vass Zoltán készített el. A társasház terve. Az első terv. Egy újabb akta formájában semmibe veszett az építtetők reménye. A városi tanács ugyanis közölte, „a tár- sasház építési engedélyét felfüggesztjük”. Miért? kérdezték kétségbeesve a lakásra várók. „Mert a területi főépítész, s az OMF nem tartja azt alkalmasnak. Üj terv kell.” Az építtetők levelekkel ostromolták azokat, akik ebben az ügyben segíthettek. Hivatkoztak arra, hogy már csaknem százezer forintjukba került a „vállalkozás”, de még az alapkövet sem rakhatták le. Fellebbeztek a megyei tanácshoz is. Mindez hiábavaló erőlködés volt, semmi biztató válasz nem érkezett kétségbeesett soraikra. 1», JÚNIUS 13. 1963. DECEMBER 3.| 1V£'®5“ ______________________ kezett óz elvi döntés a Mátravidéki Építő és Szakipari Ktsz-től, hogy készek felépíteni a társasházat, megközelítőleg egy év alatt. Ezt a hírt kitörő örömmel . fogadták az építtetők. Megvették a lelket több mint 12 ezer forintért, aztán nekiláttak lebontani az építkezést zavaró fáskamrát, kerítést, ósdi műhelyt, hogy jöhessenek az építők. (Helyszűke miatt azt már nem lehet felsorolni, hogy ehhez is mennyi engedély, akta. megegyezés és nem utolsósorban pénz volt szükséges, de aki erre kíváncsi, megtalálhatja a bizonyítékokat az ügyintézőnél, az I-es számú dossziéban, az 1—120-as sorszám alatt iktatott ügyiratok között.) Az építők jötték is,... de hamarosan megállt a munka, mert .. korra már teljesen eloszlott. A ktsz elvitte a telekről az építőanyagot, a szerződést is véglegesen felbontották és közel 10 ezer forintot kértek az építtetőktől szállítási költség címén, mível az anyagokat más építkezéshez vitték el. A helyzet tehát 1964. nyarán a következő: nincs terv, nincs engedély, nincs aki építsen, veszélyben a telek, az OTP-köl- csön... és van már megközelítőleg 150 ezer forintnyi költség, amelyet e lakásra szorulók kifizettek az egyéves kálvária során. És még valami... 500 forint büntetés jön a KÖJÁL-tól, bizonyos egészség- ügyi szabályok be nem tartása miatt. És ezután ki csodálkozna azon, hogy a társasház- építtetők közül jó néhánynak elfogyott a türelme. Volt, aki közben elhunyt, mások kiléptek. Lezajlott még. ez idő alatt három népi ellenőrzési vizsgálat, viták a KISZÖV-vel, OKISZ-szal, ahol sokat ígértek, de tenni keveset tettek. Levelek men+ek a Népszabadsághoz. az Építésügyi Minisztériumhoz, a megvei és városi tanácshoz, bírósághoz is fordultak. hosv mentsenek valamit a sok tízezernyi feleslegesen kifizetett forintból. De mind- v’ába. 1 964. AUGUSZTUS 6^^ ta az ember! Ennyi kilincselés. futkározás, felesleges fizetség, idegtépő alkudozás után megint összeállt tíz család, hogy megkísérelje a lehetetlent (de ők akkor ezt még nem tudták). Oj terv készült (a tervezési költség már meghaladta a 40 ezer forintot), de legalább ezt a tervet az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is jóváhagyta és rövidesen megkapták rá az építési engedélyt is. Csökkentette ugyan örömüket, hogy ennél a tervnél az ő kívánságaik kevésbé domináltak, inkább a városrendezési és műemlékvédelmi szerveké, pedig ők szántak erre az építkezésre most már több mint másfél millió forintot. És ezek után már aligha tudnánk idézni a napló dátumait, olyan sűrűn következnek egymás után a bejegyzések. Mentek a kérelmek az. egri. a gyöngyösi, a hatvani ktsz-hez, helyi és más megyében dolgozó tanácsi és állami építővállalatokhoz és jöttek a válaszok: Sajnáljuk, nem tudjuk felépíteni a társasházat. Az építkezni szándékozók elkeseredetten kérdezték: miként.lehet az. hogy három év alatt ■nem akad olyan építőipari szövetkezet, vagy vállalat, amely felépítené otthonukat? Az építők zömében azt válaszolták, kapacitásihiány és egyéb okok miatt nem tudják vállalni. Az egyik ktsz leveléből azonban az tűnt ki, mintha nem is akarnák. S az is, hogy manapság nem kifizetődő társasházat építeni. Az állami építkezésen ugyanis nem kra.1- cárpskodnak. Ezért nem üzlet tehát a társasház-énítkezós, ezért „veszteséges” a ktsz szerint, s nagyon valószínű, hogy itt kell o rengeteg elutasítás okát keresni . | 1965. DECEMBER 17. | * S közölte az építtetőkike], hogy törli a kölcsönt, miután két év múlva sem kezdődött meg az építkezés. És most a telek is újból veszélybe került. 1966. NOVEMBER ll.f nácstól, jelölje ki saját vállalatát. hogy az hozza tető alá társasházukat. A választ tegnap, szombaton kapták meg a Heves megyei Tanács Építőipari és Épületszerelő Vállalatától, hogy „a dokumentáció (az új terv, amelyet eddig minden fórum jóváhagyott) jelenlegi állapotában kivitelezésre alkalmatlan”. Fel is sorolják tizennégy pontban, hogy miért, s azzal fejezik be a levelüket, hogy „a fenti hiányok pótlása után az előzetesen megindított tárgyalásainkra visszatérünk”. Tehát mégis reménykedjenek az építtetők? Mindettől függetlenül van még egy momentuma az ügynek, amely nem hagyható szó nélkül. A megyei tanács építési osztálya azért nem kötelezte saját vállalatát a társasház felépítésére, mert mint közölték: „a vállalat önállóságának növelését, illetve a gazdasági mechanizmus irányelveinek megvalósulását kívánja ezzel érvényre juttatni”. Enyhén szólva, nehezen fogadható él ez az indoklás, miszerint a „mechanizmus” azt jelentené, hogy a megyei tanács saját vállalatával ne tudjon egy olyan társasházat felépíttetni, amelynek elkészülte nemcsak egyéni és városi érdek, de szerepel a tanács ötéves tervében is úgy, hogy annak ez évben el kellett volna készülnie. Ez tehát a pillanatnyi hely zet. Társasház helyett üres telek éktelenkedik, vádol három év óta a város közepén.AS miként kapjanak kedvet mások is újabb társasházak építésére, ha ilyen tortúráknak nézhetnek elébe? ______ __ hónapi kö nyörgés, futkározás után azt kérik az építtetők a megyei ta1 Kovács Endre Új automata telefonközpontok, modern hivatalok a Miskolci Postaigazgatóság területén KéUesteíön úf antennatornyot építenek A Miskolci Postaigazgatóság területéhez Borsod-Abaüj- Zemlén és Heves megyék tartoznak. A legtöbb helyen ma már elégtelen a távbeszelő szolgáltatás, még sok a kézi- kapcsolású telefonközpont és az ipari vidékeken rengeteg igénylő várja, hogy bekapcsolják a távbeszélő hálózatba Sok a kis, korszerűtlen poslaéd hlK>J?APÜ*J> Egri „nyelvsajátosságok" A Népújság hasábjain legutóbb írtunk az egri nép ajkán ma is élő török származású szavakról. T. J. olvasónk szerint a felsorolt szavak között nem találta az egri hóstyákon, különösen a Veröszala utcában és környékén gyakran emlegetett dzsukel, illetőleg dzsugel szót, pedig szerinte ez is török származású. Nincs igaza! Bár a dzsukel szó hangalakja „nagyon hasonlít” a valóban oszmántörök eredetű findzsa, dzsida, handzsár, hodzsa, szandzsák szavakéhoz, mégsem tekinthetjük török eredetű szónak. A magyar nyelvjárásokban, így az egri hóstyák nyelvében is cigány jövevényként él a szó. A kutya jelentésű dzsukel szó több alakváltozata található a magyar cigányság nyelvjárásaiban is: dzsuklo, csukel, csukkló, csugel. A szó pontos etimológiáját különben az egyik legértékesebb cigány nyelvű szótárban is megtalálhatjuk (vö. S. A. Wolf: Grosses Wörterbuch der Zigeunersprache, 1960. 78. 1.). A dzsukel névnek az egri hóstyá- több jelentésváltozata II. is él. A leggyakoribb jelentésárnyalatok: a vásározó iparosok, csizmadiák, meszesek árut őrző. kutyája, kocsit kísérő kutya, erős kutya, kóbor kutya stb. Átvitt jelentésben az irigy embert is ezzel a szóval nevezik meg. Van az egri Hatvani hóstyán és a Szólókban becézést, kedveskedést közvetítő jelentésárnyalata is. Legutóbbi cikkünkben emlegetett szála, furmint szőlőfajta nevekkel kapcsolatban is kaptunk néhány megjegyzést, illetőleg kérdést. Most csak arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy miért nevezik Egerben a kadarka szőlő egyik fajtáját öreg kadarkának? Vajon azért kapta ezt a nevet, mert nagyon régi fajta szőlőről van szó? Nem! Az öreg kadarka elnevezésben az öreg szavunknak egy igen régi jelentésámyalata maradt fenn. Az öreg szót ugyanis régebben nagy jelentésben is használták: öreg betű (nagy betű), öreg madár (nagy madár), öreg lépés (nagy lépés) stb. A természeti „tények” is azt bizonyítják, hogy ez a fajta azért kapta ezt a nevet, mert az öreg kadarka fürtje, illetőleg szeme valóban nagyobb a többi kadarka fajtáénál. Egerben a kadarka változatait megnevező nevek mind igen szemléletesek, s e szőlőfajta valamelyik természeti tulajdonságára és fajtajellegzetességére is utalnak. A leggyakoribb elnevezések a következők: lúdtalpú, kék, egri fekete, keresztes levelű, kerek levelű, kordoványos, goromba, tejfeles és égető kadarka. S végül azt a kérésünket fogalmazzuk itt meg, hogy élnek-e még Egerben a nép száján a következő szavak: búrja, bondzsúr, döröz. Továbbá szívesen vennénk, ha akadna hozzáértő adatszolgáltató, aki részletesebb felvilágosítással szolgálna a régi egri bulya-vászon készítőic munkájára vonatkozólag is. A szíves tájékoztatást a tanárképző főiskola magyar nyelvészeti tanszékére kérjük elküldeni. Dr. Bakos József tanszékvezető főisk. tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa épület és kívánnivalót hagy Budapest és az ipartelepek es városok közötti távbeszélő forgalom is. A Központi Sajtószolgálat munkatársa kérdést intézett a Posta-Vezérigazgatóság illetékes osztályához, hogy a harmadik ötéves terv idejére milyen nagyobb beruházásokat létesítenek, amelyek kihatnak majd a lakosság és az ipartelepek jobb postai ellátottságára. — A két megyében — mondta tájékoztatónk — vannak területek, ahol jogosan panaszkodnak a gyenge rádió- és televízióvételi viszonyok miatt. A panaszok megszüntetésére Kékestetőn URH-adét és új antennatornyot építünk, amelyekkel megjavítjuk a műsorok vételét — A miskolci távbeszélő igények kielégítésére a jelenlegi automata központot négyezer állomással kibővitjük Megjavítjuk és meggyorsítjuk a telefonösszeköttetést Budapesttel is. Miskolc—Kiliánte- lepen külön 400-as mellékközpontot építünk, amellyel megjavul a környék telefonhálózata. Gyöngyös 1000 állomásos automata telefonközpontot kap, — Budapesttel kétirányú távválasztással. Komoly és modem létesítmény lesz a megépítésre kerülő miskolc-újdiósgyőri posta- hivatal. Miskolcon egyébként komoly beruházással nagy létszámú oktatási intézményt létesítünk. Kazincbarcika. Mezőkövesd. Heves és Encs kinőtte régi. korszerűtlen postahivatalát és ezért megfelelő, modern, minden igényt kielégítő postahivatalt kapnak. Tiszaszederkényben is megkezdődik egy, a forgalomnak megfelelő postahivatal építkezése. Zsolnai László _ hogy lopni jó, lopni kell, lopni érdemes, sőt az sem árt, ha közben megverünk egy-két akadékoskodo, a lopást oktalan módon elitélő brigádvezetőt. Egyébként ez nem, az. én véleményem, hanem például a hevesi Rákóczi, a tiszana- nai, a verpeléti termelőszövetkezetek jó néhány tagjaitok álláspontja, s úgy gondolom, ez az álláspont igazán méltó arra, hogy kellő nyilvánosságot kapjon. Mert képzeljek • el ezeket és azokat, akik más szövetkezetben önfelaldozóan magukra vállalták a házi és mezei szarka szerepét, — milyen nyomorúságban élnek. Pontos értesüléseim vannak, hogy például a hevesi Rákóczi Tsz-ben. minden bizonnyal éhen halnak majd azok a tsz-tagok, akik nem lopnak,, s elsősorban azok az asszonyok Tiszanánán is, akik illetlen helyen cipelték haza a fél kiló, kiló mákot... Ezek után teljes joggal és okkal lopnak ezek a szemérmes koldusok, akik nagy-nagy nyomorúságukban szégyellnek odaguggolni a templom lépcsői, vagy a kocsma pultja elé, inkább kijárnak a határba munkaegységet és_ egy kis szajrét keresni. Minden bizonnyal nincs könnyű dolguk: össze kell veszni a seregélyekkel, verebekkel, a mezőőrrel, az éppen arra járó brigádvezetővel —, hogy annak^ sincs ilyenkor jobb dolga! —, hogy azt a kis zöldséget, szőlőt, kukoricát, meg mindent, amit csak ki, és el lehet lopni a közősből, hazalophassák. S igazuk van, miért ne tennék. Utóvégre, az ember lánya, vagy fia nem azért hord fejet a kendő, vagy a kalap alatt, hogy egyszerre mázsaszámra lopjon. A hörcsög is, a mezei pocok is szinte szemenként, de szaporán szedi össze a vackába valót, s ni, mennyit összegyűjt. így aztán, ha valami hatósági közegféle jön, a legrosszabb esetben is — mármint ha egyáltalán feljelentik az illetőt — egy kis „szabály- sértéssel”, a lopott földi termék árának töredékével megússza. / Azt akartam írni, hogy most már fordítsuk komolyra ° szót, de előbb elolvastam még egyszer az elejét és rájöttem, hogy bármennyire igyekeztem én derűsen csevegni a mezei szarkák ügyében, valahogyan sehogy sem sikerült, — komolyra fordult már a szó az elején. Mert azon ugyan lehet mosolyogni egy vígjátékban, hogy tisztes családanyák, nagymamák a szoknyájuk alá kötött zacskóban lopják a fél kiló mákot, de azon már fanyarrá válik a mosoly e korántsem víg játékban: hogy nem szégyellik magukat gyermekeik, unokáik előtt? Hogyan beszélnek otthon tisztességről, becsületről, amikor mindezt fél zsák kukoricáért, néhány kosár szőlőért úgy kótyavetyélik el, mint ama bibliai Ézsau elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért... Mert lencsét is lopnak, hogy el ne felejtsem. Mindez eddig és így egy-egy ember, szövetkezeti tag magánügye lenne, amit — igaz — még akkor sem' lehetne megérteni, ha valóban rászorultak lennének. Persze — mondani sem kell —, hogy erről szó sincs. De arról igen, hogy ezek a vasárnap cicomás ünneplőbe öltözött mezei koldusok, ha összefognak, száz és ezer mázsákra, tíz és százezer forintra menő kárt okoznak a közösnek, a tagság becsületes túlnyomó többségének. Az emberi ész ott áll tfteg aztán, hogy az a tíz. vagy húsz mezei tolvaj hogyan és miért dézsmálhatja szemrebbenés nélkül a társadalmi, a közös tulajdont, az akár több száz becsületes, a közöst tisztelő ember szeme láttára, vagy legalábbis füle hallatára? Csak nem azért, hogy ők, a becsületesek szégyellnek szólni? Vagy azért, mert úgy vélik, hiába szólnak, hiszen itt nem szólni, hanem tenni kellene? Egyébként nekem az a véleményem, hogy mind a két ok fennforog: szégyellnek is, meg nem nagyon látják eredményét sem annak, ha szólnak. Mi lenne — nem hiszem, hogy zárt kapukai, döngetnék ha rendőrségi, igazságügyi szerveink e mezei szarkák ügyét, tekintettel társadalmi, morális veszélyességére, megkülönböztetett figyelemmel kísérnék: a rendőrség bekísérné, a bíróság elítélné. Ö, nem szabálysértésért, hanem közönséges lopásért, amelyet a társadalmi tulajdon, avagy a szövetkezeti vagyon kárára követett el, illetőleg követtek el. Sőt azt is el tudnám képzelni, hogy az ilyen tárgyalást ott a községben, a termelőszövetkezet helyiségeiben, a nagy nyilvánosság előtt bonyolítanák le... Ugyan, kérem, — mondhatná valaki —, két kiló mákért, tíz kiló szőlőért, vagy ugyanennyi zöldpaprikáért csak nem zárunk börtönbe valakit? Volt idő, amikor tíz tojásért is bezártak embereket, de az már szerencsére a múlté, ne kezdjük elölről. Hát ne is! „Tíz tojásért” ne, mint ahogy annak idején nem is ezért zártak börtönbe embereket, mert ez csak ürügy volt... De, akit már harmadszor kapnak el, akár fél kiló ,máklcal is. akinek nem használ a szép szó, akik arra képesek, hogy a közös tulajdont védőkkel szemben öklüket is mutogassák, azokkal szemben bizony nem árt a súlyosabb pénz —. avagy éppen a fegyházbüntetés sem. Mert itt a szövetkezeti tagság becsületéről, a közös vagyon védelméről és egy olyan közszellem kialakulása elleni harcról van szó, ameljy nem a munkásnak, hanem a szemesnek szeretné juttatni a megtermelt javakat. Igaz, ha szépen összeadjuk a kilókat, mázsákat, forintokat, nem kis összeg jönne ki, — ám bármilyen furcsán hangzik, most mégsem ez az elsődleges. Elsődleges — ‘és úgy vélem, hogy ez nemcsak az én véleményem —. hogy megvédjük a becsületes szövetkezeti tagokat, ha kell, a törvény erejével is ezektől a szemérmetlenül szemérmes koldusoktól. A szövetleezet a szocialista mezőgazdaság, a paraszti jólét és felemelkedés alapja és nem fejőstehene néhány mezei tekergőnek. Van, aki ezt megérti szép szóból, van aki nem. Az utóbbi természetesen maoára vessen. De bár már vethetne! Pedagógiai tagosat indul a szabadegyetemen Az Egri Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a Pedagógus Szakszervezet város bizottsága és a TIT közös rendezésében kerül sor a Bugát Pál Szabadegyetem pedagógiai tagozatának megszervezésére. A pedagógiai tagozat nagy segítséget nyújt az óvónőknek, általános és középiskolai tanároknak az oktató-nevelő munkában. A tagozat tematikájában 8 előadásból álló sorozat szerepel: Az iskolai közösség korszerű szemlélete, — A munka közösségformáló szerepe — A világnézeti nevelés szerep« és jelentősége — Űj törekvések a didaktikában — Az Iskolarádió iés az Iskolatelevízió didaktikai kérdései — stb. Az előadások a pedagógusok klubjában kapnak helyet a IV. számú Általános Iskolában, január 1-től azonban, amikor átadják a művelődési ház épületét, a TIT helyiségeiben rendezik meg a tagozat foglalkozásait. smßJsm,* 5 1966. november 13., vasárnak
