Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-12 / 267. szám
ß KÖMFŐI ÖREGEK ' «A ÜNNEP VAN KÖMLON. Az öregeket köszönti a falu. A tanács több mint 300 meghívót küldött ki a hatvanötön felüli nőknek és a hetvenet betöltött férfiaknak. Délelőtt kezdődik az ünnepség, a már harmadszor megrendezésre kerülő öregek napja. A külsőségek — a szavalatok, énekszámok, az ünnepi beszéd, a közös ebéd — talán semmiben sem különböznek attól, mint ahogyan másutt a megyében köszöntik az öregeket, mégis ok van arra, hogy a kömlői öregekről, a falu gondoskodásáról külön is beszéljünk. Kömlő legöregebb embere a 95 esztendős Gól Bernát. A legutóbbi öregek napján ott volt, várják most is. Bizonyára nem hiányzik majd az ünneplőasztal mellől Kobolák István János sem, aki túl van a nyolcvanon, de a falu vezetői mint a szövetkezet egyik legiparko- dóbb emberét emlegetik. A tanácsnál, a tsz-mél neveket hallok: Pádár András, Lovász Zsigmond, Kácsor P. András és mások neveit. Nem úgy beszélnek róluk, mint „öregekről”, hanem mint idős, dolgos nyugdíjasokról, akik a nyugdíj mellett minden évben megszerzik a 3—400 munkaegységet. A szövetkezetben 56 év az átlagéletkor. Előfordul, hogy gyakran a nehezebb munkákat is az idősebb emberek végzik. A kömlői vezetők tudják, hogy öregjeiknek nagy részük van abban, hogy a több mint hárommilliós vízkár ellenére a szövetkezet az idén fizetni tudja majd a tervezett körüli ösz- szeget. DOLGOS ÖREGEKET ünnepelnek ma Komlón, Több mint 300 olyan embert, akik fölött elröppent ugyan az idő, de karjuk és szívük még vállalja a munkát. Egy kömlői öreg mondta tegnapelőtt: — Ha nem dolgoznék, már nem élnék. Még a pipa, a bor sem esik jól, ha valamivel nem foglalkozom. Csak egy kicsit könnyebb munkát szeretnénk már... Van itt egy ember az öregek között, aki világraszóló történelmi események részese volt. Besenyei József, a fogatos brigádvezető. Fiatalon Oroszországban küzdött a forradalomért. Tulajdon szemével látta, hogyan harcolnak és győznék a bolsevikok, a cár atyuskák hajdani birodalmában. Amikor hazakerült, végigharcolta tizenkilencet is, mint vöröskatona. A 70 esztendős ember most újra tele van élményekkel. A szövetkezet közel kéthetes jutalomutazásra küldte a Szovjetunióba. Járt Moszkvában, Kijevben, meglátogatta azokat a helyeket, amelyeket fiatal korában bejárt. Most brigádvezető. Évente félezer munkaegységet szerez, becsületből és helytállásból mindennap, a nap minden órájából jelesre vizsgázik. Forog a magnetofon. Az öregek a mikrofonba beszélnek és visszahallgatják saját hangjukat. Akadnak, akiknek szeméből kicsordul az öröm könnye, amikor elhangzik az ünnepi beszéd. EZ A FALU KÜLÖNÖS gonddal törődik az öregjeivel. A kólói tsz-tagoknak háziorvosuk van. 400 munkaegységet kap a doktor, amiért SZTK-n felüli ellátásban részesíti a rászorulókat. Valaki arról beszél, hogy az öregek közül sokan fogat csináltattak az utóbbi időben, többen megoperáltattak magukat. Régen nem tellett, vagy sokba került a műtét. A nyugdíjról beszélgetünk. Nem sok — ezt mindenki tudja —, bár a munkaegység, a háztáji mellett jól jön a néhány forint. A posta kiszámítja, hogy csupán egyetlen esztendőben mégis több mint egymilliót fizetnek ki az öregeknek nyugdíj, illetve járadék címén. A szövetkezet szociális bizottsága minden hónap utolsó napján tart megbeszélést és eldönti, kik kapjanak segélyt. Az idén 150 ezer forintot utalnak ki ilyen címen. A község vezetői most újabb terveket forgatnak a fejükben, egy-két év és létrehozzák majd az öregék napközijét... A HOSSZÜ ASZTALOK fölött koccannak a poharak. Kömlő dolgos öregjeit ünnepli a falu. Ősz van már, ilyenkor nehéz virágot lelni, de az a szeretet és tisztelet, ahogyan ez a falu körülveszi öregjeit, a kevés virág mellett is sokat mond. Egy népes család őszinte megbecsülésének és szerete- tének jele a mai öregek napja. Szalay István A piros csomagtól — A VILLANYVONATIG Sohase lehet elég korán elkezdeni a kívánságok felsorolását így ünnepek előtt, még akkor is. ha most éppen november elején járunk. Meg lehet kérdezni akárkit úgy tíz-tizenkét éves korosztályig, hogy van-e már némi elképzelése a Télapóval kapcsolatban...? — Elképzelés?! Nem, sokkal több annál, határozott kívánság, amelyről még ugyan nem derült ki, hogy teljesíthető-e, vagy sem... De talán ez benne a legizgalmasabb! így tehát biztosra vehetjük, hogy a csemeték kívánságlistái már készen állnak, s csak itt-ott esik némi javítás rajtuk, amikor valami újabb bukkan fel..; Némi segítségképpen mi is utánajártunk a dolgoknak. Itt van mindjárt például az egri „nagy csemege”. November elsejétől már határozottabb rendeltetésük van a különböző édességeknek, azoknak, amelyek — a piros csomagokba vándorolnak. Készülnek a mi(gyepünk a moziba Kovács Györgynek vacsora után azt mondta a felesége, hogy a közeli moziban új magyar filmet játszanak, jó volna megnézni. A férfi mormogott valamit a fáradtságról, de a válasz semmiképp sem volt kielégítő. Az asszony dühöngött, de csak annyit mondott: „Gyurikám, te megálltál a fejlődésben, téged már semmi sqm érdekel. öregszel, elszaladt fejed fölött az idő.” Hát ez mi, kérdezte magában a férfi, de érezte, hogy szíven találta a megállapítás. Ö is visszatartotta magát, nem tört ki vihar, lefeküdtek szótlanul. „Micsoda alamuszi nő. Hogy tud döfni, mélyütéssel. Megálltam a fejlődésben! Ha, ha, ha! Húsz éve gyúrom magam, tanultam és tanítottam, munka mellett egyetem, pártiskola, rengeteg pártmunka, könyv, színház, mozi. Millió gyűlés, vita. Több országot, várost bejártam hivatalból, mint a múlt századok felfedezői hivatásból. És a munkám? ' És a karrierem? Kígyót melengetek a keblemen. Olyan asszony ő is, mint a többi, pedig többnek hittem, és most úgy viselkedik, mint a gyermek: eh?ették a játékát, tehát sír, toporzékol és mar. Világos, hogy már nem szeret. Itt szuszog mellettem, megsértett és most jóllakotton alszik. Menjünk a moziba! Az ember nevetőgörcsöt kap, hiszen ott is elaludnál, drágám! Istenem, az egész életemet öreá áldoztam, neki, érte dolgoztam, hajtottam magam.” „Nem akartam őt megsérteni. Hidd el, Gyurikám, teérted tettem. Tudom, hogy okos fiú vagy. Művelt is és mégis... Azelőtt rendszeresen tanultál, pártmunkát végeztél és mégis volt időnk mindenre. Mozira, egymásra. Meséltél a munkádról, terveidről, együtt álmodoztunk a• jövőről. Igaz, az álmok megvalósultak, de hát épp az a baj, hogy nincsenek újabb álmaink. És ugye, Gyurikám, a lóverseny és a kártya, az nem ugyanaz, mint a közért végzett munka. Tudom, azt válaszolnád, hogy hallottam-e én valamit harangozni a homo ludensről, a játékos emberről, mert neked a sok munka után kell egy kis kikapcsolódás és te már eleget dolgoztál, jöjjenek a fiatalok. Kedden este kártya, csütörtökön ügető, vasárnap futballmeccs, a közbeeső napokon állítólag értekezlet, szóval, édes Gyurikám, ezekhez ragadtál, ezért féltelek, ezekre céloztam és te most nyugodtan szuszogsz, alszol, ahelyett, hogy kérdeznél és én magyarázni tudnék. Volt egyszer egy ember, akibe azért szerettem, mert okos volt, mert mindent akart, mert nem kímélte önmagát és minden örömét, bánatát megosztotta velem. Ez az ember meghalt. Itt szuszog mellettem a másik, akinek se öröme, se bánata, sőt már önérzete sincs, és ha megsértik, nyugodtan alszik. J* f ★ Az asszony felkattintotta az olvasólámpát, a férje arcába bámult, az pedig vissza az övébe. Nevettek. Pillanatok alatt felöltöztek és elrohantak a moziba. Suha Andor kuláscsomagok! A raktárhelyiségben éppen nyolc lány foglalatoskodott ezzel, de ha a forgalom engedi, még többen is bekapcsolódnak. — Jobb így, előre elkészíteni — mondta Hám János boltvezető. — Gyorsabb lesz a kiszolgálás, nem kell a vevőknek az üzletben összeválogatniuk a csomagbavalót... Egy tizenöt forintos csomag ugrik elő, és előzékenyen megmutatja belsejét. Mindjárt a „nagyágyú” bukkan elő, a krémtábla! ízéhez különösebb kommentár nem szükséges... Aztán szép sorban előjön a többi te. a Csöpi-csomag, a sok szaloncukor és három tábla — mind más fajta — csokoládé. — „Ez van” —zizegi a csomag. — Mindenből lesz elég. Hallottam a szaloncukortól, annyian jönnek az idén, hogy komolyan aggódnak: szükség lesz-e rájuk a gyerekeknek?... De megnyugtattam őket, ettől nem kell félni. S mi lesz még? Éppen a napokban érkezik meg Egerbe egy vagon — füge. Frissen, üdén, mint ahogy azt joggal megköveteljük a déligyümölcsöktől ... Aztán itt áll mellettem egy szép kövér narancs, és rángatja a könyökömet, hogy ezt is írjam le: több vagonra való testvére érkezik november végén, december elején, zamatosak, és illatosak! S akiinek banán kell? Nem szoktatja le őket erről sem a kereskedelem: amikor az első szállítmány — nemsokára — megérkezik, állandóan kapható lesz — Ígérte ezt a MÉK. Űtba indítják a csokimiikulá- sok első zászlóaljait Szerencsről és Győrből is... Ennyit egyelőre a gyomornak. De ha már tele van, valami más után is nézni kell. Erős tülkölés hallatszik, majd autóreflektor fénye villog — és a sarkon befordul ö... mármint a kisautó. — Nem tudja véletlenül — kérdezi —, hogy ki lesz a gazdám? Mert így egyedül unalmas ... Senki sincs, aki beüljön, aki hajtson, aki villogtassa a reflektoraimat. Pedig Magyarországon mi még nem jártunk társaimmal. A Szovjetunióban születtünk, s azt mondták, karácsonykor már nem leszünk egyedül. De mikor lesz még az?... Hát ez meg mi? ... Kattogás és villog a torkolattűz. Mint egy géppisztoly. Igen, kisfiúk, ez egy igazi — játékgéppisztoly, a katonáséi elengedhetetlenül szükséges játékszere! „Csőre töltött” állapotban zseblámpa-elem és kis villany- körte van benne. Ha elhúzzátok a „ravaszt” kerepel és villog a torkolattűz... Hajrá! Van más te. Az elemmel működő kis vasút olcsóbb áron kapható. Nemrég még *>v> rint volt, most már csak 144 forint. De ugyanúgy robog az apró síneken, s megáll az állomásokon, megy hátra és előre, beviszi a szobádba'a — távolságot ... Mechanikus játékok is találhatók a játékboltban. Van hozzájuk kis villany- motor is, amit zseblámpa-elem hajt... S van olyan társasjáték, amelyen 12 féle játékot lehet játszani. Valódi társasjáték-arzenál. A polcokon babai, mackók, műanyagból, vagy teddyberből, babaszobák, kis edénykék, minden, amit akarsz. — A játékvásár idején — mondta Székely Endre boltvezető — ez az üzlet szűknek bizonyul, így a píactéri járműboltban te kapunk majd helyet. Nagyon sok árunk lesz. Már eddig is érkezett közel ötszázezer forint értékben, s még ezután is várunk új szállítmányt. Ennyit kiegészítésiképpen a kívánságlistákhoz. A többi segítséget megadják a kirakatok és a — fantázia ... Ckátafí Drága, de a holnap fémje: a titán Porsche, a világhírű autókonstruktőr alkalmazott először titánt olyan motoralkatrészek előállítására, amelyeket eddig csak acélból készítettek. A forradalmi újítás 30 százalékos súlycsökkenést, ugyanakkor nagy teljesítménynövekedést eredményezett. Azóta egyre elterjedtebben alkalmazzák. Előnyös tulajdonságai közismertek: könnyű, nagy szilárdságú, magas olvadáspontú, kémiailag ellenálló. Nem csoda tehát, hogy a közlekedési eszközök gyártásában is komoly jövő előtt álL XVII. A szerelvény eldübörgött mellette. Néhány pillanat múltán hallotta, hogy fékek csikordulnak, lassítják a kocsik sebességét. — Aha, beért a külső pályaudvarra — állapította meg a fiú. — Csak ne engedjék nagyon be. Akkor elkapjuk a végét. Hirtelen izgalom lett úrrá rajta. Veríték öntötte el homlokát, s az idegességtől megizzadt mindkét tenyere. A megbeszélés szerint már meg kellett volna történnie az első robbanásnak. Miért nem lát hát munkához az az ismeretlen valaki? Még majd nem sikerül az egész jól kifundáit akció. Meg aztán olyan rossz itt egyedül. Igaz, van fegyve • re, kettő is, s ha valaki rátámadna. tudna védekezni. De hát jobb volna, ha Jani már megérkezne. Két ember azért mégiscsak több, mint egy.^ S legalább lehetne szót váltani... Az állomás felett az éjszaka esőfelhőtől terhes kárpitjára fény villant, amit dörrenés követett. Aztán vad lövöldözés zaja áramlott Kuvasz felé. Először csak géppisztolyok és villámgéppuskák kattogtak, majd az állomás minden részé4 fü&miS] 1866. november 12.» szombat Ti? bői az égre böfögtek a vagonokon és a pályaudvar környékén elhelyezett légvédelmi gépágyúk. Néhány boforc is elbődült. — Végre — sóhajtott Kuvasz, és kamaszos vigyorral nézte az állomás fölött kialakuló heves tűzijátékot. — A kamerádok azt hiszik, valami repülő dobott bombát rájuk. A robbanás helyétől távolabbra eső vagonokban és a pályaudvar környéki légvédelmi lövegállásokban tartózkodó németek valóban bombatámadásra gondoltak. Jól ismerték ugyanis a szovjet PO—2-es gépeket, amelyek az éjszaka leple alatt leállított motorral gyakran siklottak a németek állásai fölé, s aztán a második pilótaülésből, hatásosan szórták a kisméretű bombák égi áldását a fasiszták fejére. Azt hitték hát, hogy most is egy ilyen zajtalan FO—2-es támad, ta meg az állomást. A vad tüzelést csak jó öt perc múltán sikerült lecsillapítaniuk a parancsnokoknak. Az állomás- főnökség épületétől legtávolabbra eső gépágyúkból és bo- forcokból azonban még később is megeresztettek egy-egy lövést. Kuvasz futó lábak zaját hallotta közeledni. Gondolta, hogy Nemes Jani jön, de a biztonság kedvéért megmarkolta géppisztolyát, és a fegyver csövét a zaj irányába fordította. Amikor a futó ember a közvetlen közelébe érkezett, halkan rászólt: — Állj! Ki vagy! — Ne játssz most katonáséit — mordult rá dühösen Nemes Jani, § a hosszú futástól elfulladva, zihálva telepedett le az öreg tölgy tövébe. — Fújd ki magad, és nesze itt a zsebkendőm, töröld meg vele a homlokod. Nehogy megfázzál — tanácsolta jóakara- túan Kuvasz. — Köszönöm, — pihegte Jani, majd nyomban megélénkült. Te... sajnálhatod, hogy nem láttad. Micsoda cirkusz volt! A robbanás után úgy szaladgáltak a sógorok az állomáson, mint a kerge birkák. .. Kuvasz vele nevetett, aztán megkérdezte: — A kopókat le tudtad rázni? — Csak egy figyelt közülük. De az aztán olyan szorgalmasan, hogy még a robbanáskor sem tágított a sarkamtól. — Követ most is? — rémült meg Kuvasz, és lövésre kapta géppisztolyát. — Áh — vigyorgott Nemes Jani. s mint amikor az ember lefricskáz a zakójáról valami oda hullt pelyhet, könnyedén hozzáfűzte: — Lecsaptam egy vasdoronggal. Azt hiszem, egyhamar nem kér reggelit. De elég volt a meséből — csattant erélyesen a hangja. — Gyerünk, lássunk munkához. Mit hoztál?. — Neked egy Király-géppisztolyt négy teli tárral, és itt egy pisztoly is. Van öt és fél kiló tri-kettő, meg huszonegy tizdekás paxit. Nesze, adok négy Vécseyt is, dugd a zsebedbe a kézigránátokat. Nemes Jani a nyakába akasztotta a géppisztolyt Egy tárat mindjárt belekattantott, a többit és a négy kézigránátot a zsebeibe süllyesztette. — Drótot is hoztál? — kérdezte Kuvasztól. — Igen. — Helyes. Elfelejtettem mondani az este, hogy az is kell. s most az úton jutott az eszembe, ha nincs, nem tudjuk mivel felkötni a sínekre a tri-kettőt. — Feleslegesen aggódtál. Nem vagyok én kezdő — jelentette ki önérzetesen Kuvasz. Felmarkolták a robbanó- anyagos csomagot, és elindultak a töltés felé. Cipőjük hangosan cuppogott a sárban. — Ez így nem lesz jó — suttogta Jani —, óvatosabban, csendesebben haladjunk. — Mindjárt olyan részre érünk, ahol van még tavalyi fű — nyugtatta meg Kuvasz. — Az elnyeli a lépések zaját. Kuvasznak igaza volt. Néhány lépés után már zaj nélkül tudtak haladni. A töltéstől mintegy tíz méternyire hasra feküdtek. — Itt, a töltésen bemegyünk a külső pályaudvar bejáratáig — ismertette elképzeléseit Jani. — Ott áll az egyik szerelvény. Megpróbáljuk kikészíteni az utolsó vagonját. Odafelé húsz-huszonöt méterenként felszerelünk a sínekre két-két tízdekást is, beléjük helyezve a gyutacsot és a gyújtózsinórt, Ha végeztünk a vagonnal, visszafelé aztán csak sorban beindítjuk őket. Ügy csinálunk. mint a német utászok amikor visszavonulnak. Pil’" natok alatt megy az egész. Én láttam már ilyet a fronton. — De mi lesz, ha jön a kutyás járőr, vagy katonákkal van tele az a szerelvény? — aggályoskodott Kuvasz. — Ne fesd az ördögöt a falra — intette le Nemes Jani a fiút. — Majd meglátjuk, hogy mit kell tenni, ha sor kerülne ilyesmire. — Mit gondolsz, elindultak Somogyiék te? — kérdezősködött most a másik két robban- tóról Kuvasz. Nemes Janit ez az újabb kérdés felmérgesítette. Káromkodni akart, és ráförmedni a fiúra, hogy fogja be már végre a száját, de szerencsére idejében meg tudta fékezni a nyelvét. Nem szabad most veszekedni Kuvasszal. Biztosan a félelmét akarja levezetni ezekkel a kérdésekkel a gyerek. Egyébként, ami azt illeti, ő te aggódott Somogyiékért. Egyiket sem látta a nap folyamán. Fogalma sincs, hogy mi lehet velük. És nincs bizony könnyű dolguk, hiszen ahogy megtörtént az állomásfőnökség előtt a félrevezető robbanás, a németek — zűrzavar csillapodtával — főleg a pályaudvar északi része felé kezdtek szaglászni. Megmarkolta Kuvasz vállát, és jelezte, hogy kúszva kell feljutni a töltésre. A géppisztolyukat mindketten a hátukra tolták, hogy az ne akadályozza őket az előrehaladásban. A robbanóanyagot Nemes Jani vette magához. Lassan kúsztak a töltés felé, ötméterenként megálltak hallgatózni. Amikor a töltés aljához értek, emberi léptek és katonai felszerelés fémesen csörgő, halk nesze hallatszott a fejük fölött. Megmerevedtek. Nemes Jani lélegzetét visszafojtva fülelt. Kuvasz belenyomta arcát a töltés oldalán korhadó, nedves fűcsomóba. Két német katona botladozott fenn a sínek mentén. Beszélgettek. Szidták az esőt, és a sötét, bokatörő utat. — Legalább a kutyát elhass hattuk volna magunkkal — mondta az egyik panaszosan. — Essen beléjük a dögvész — morgott a társa —, Wolf jobban kíméli ezeket a rusnya férgeket, mint az embereket. Azt mondta, a kutyák egész nap jártak, most pihenni kell nekik. — És mi mikor piherthe* tünk? — Ezzel nem törődik senki! — Donnerwetter! Még négy kilométert menni ebben a sötétségben. — Aztán csak tíz percig teheted le a feneked.:. A két katona hangja elhalkult, de távolodó lépteik zaját még sokáig hallották. Kuvasz nem értette, hogy miről beszélgettek. de Nemes Jani ma* gában most áldotta a gyűlölt Wolf őrmestert, amiért ennyire kíméli a kutyákat. — Ha ezek még négy kilométernyit gyalogolnak, akkor szabad a vásár előttünk, hiszen a rossz, sötét úton két óránál rövidebb idő alatt semmiképpen nem érhetnek vissza — állapította meg örömmel. Elsőnek ő kúszott fel a töltés tetejére. Kuvasz szorosan a nyomában lihegett — Szereljük fel mindjárt itt az első paxitot — javasolta súgva Kuvasznak. A fiú bólintott és a csomagból fürgén előhalászott két tizdekás, henger alakú rudat. Átadta Janinak, aki a robbanóanyagot egy talpfa fölött, a rögzítő acéllap -tetején, a sín belső oldalára erősítette. Közben Kuvasz egy tekercsből, zsebkéssel jó harminc centiméter hosszú gyújtózsinór-darabokat vagdalt. Egy centi égése egyen* lő egy másodpercnyi idővel — idézte fel magában az an* goi gyújtózsinór működési képletét, amire néhány héttel ezelőtt az öreg tanította meg. Tehát fél percünk van minden indítás után a lelépésrej (Folytatjuk! /
