Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-11 / 266. szám

I

I

A férfi egészen más

Dicsérendő kezdeményezés, falóban nemes cselekedet hadakozni a középkori maradványok ellen. De a régen erős vár ma még itt-ott fennmaradt bástyáit szentimentalizmussal nem lehet sikerrel ostromolni. Jobb módszer és műfaj erre a szatíra. Erről az igazságról győzött meg Csurka István és Fejér Tamás új magyar filmje, amely tulajdonképpen a női egyenjogúság védelmében emel szót.

Sajnos, nem meggyőzően, s nem igazságosan.

A férfi egészen más — ez a film címe, de lehetne a mottója is. A történet nagyon egyszerű, mondhatnám köznapi. Jaczikó Béla banki revizor odahaza mintaférj és családapa, gyakran tartózkodik vidéki városokban, ahol becsületesen elvégzi munkáját, majd ráérő idejében könnyű kalandok után induL így találkozik Sacival is, aki egy szerelmes éjszaka után felteszi a nagy kérdést: és mi lenne, ha a feleséged is ugyanezt tenné? — Nem, ez nem lehet, a feleségem nem csal meg — hangzik a nyugodt válasz.

És másnap reggel az újságban a rendőrségi hírek között ott szerepel a felesége neve. Egy idegen férfivel karambolozott Gyömrő határában...

A férj nagy jeleneteket rendez, erkölcsi magaslatokról prédikál és természetesen válni akar. Igaz, ő is megcsalta feleségét, de hát „az nem ugyanaz”. Hiszen ő „nem mocskolta be a nevét”. És különben is, „a férfi egészen más...”

Valóban élő és izgalmas téma filmet készíteni a házastársi hűség és kötelesség egyenjogúságáról. A férfi és a nő egyenjogúságát ma már mindaddig senki nem vitatja, amíg erkölcsi mezőkre ijem terelődik a szó. És ezen a területen nemcsak a férfiak követelnek és adnak maguknak több jogot, de gyakran még a nők is osztják ezt a gyakori férfivéleményt, amely szerint a férfi egészen más.

Ezt a nézetet igyekszik ostorozni a film. De az egyenjoÜj magyar film

gúságról csak egyféleképpen, az egyenjogúság talaján állva lehet őszintén beszélni. Elsősorban ezen a ponton érzem hibásnak ezt az új magyar filmet.

A film alkotói ugyanis nem egyenlő félként állítják elénk a férfit és a nőt. A nőt már eleve ők is gyengébbnek érzik és az ő pártjára állnak. Pedig a morális erkölcsi igazság nem szorul ilyen segítségre. Ha szabad ezt mondani — az alkotók jóvoltából és s'zenti- mentalizmusából — a közönség egyből az asszony pártjára áll, hiszen a férfi durva jeleneteket rendez, míg felesége élei és halál között lebeg a fehér kórházi ágyon. A hűtlen asszonyt így elítélés helyett egyszerűen megszánja a közönség„

Az igazság kedvéért — és nem férfiszolidaritásból! — el kell mondani néhány gondolatot a férj védelmére. Szólni kell erről azért is, mert ebben a vonatkozásban megtalálható a film egyik morális tévedése is. Kényes témát feszeget a film, éppen ezért fontos minden körülmény, még a jelentéktelennek látszó apró nüan- szok is.

Igaz, a férfi megcsalja a feleségét — ezt elítéljük, bár jobb lenne kinevetni maradi okoskodását —, de morális szempontból nem mindegy, hogy kivel csalja meg. Egyedülálló nőkkel, elvált asszonyokkal. A nő is hűtlenkedik, de ő családos férfivel, akit odahaza vár a feleség és a gyerekek. Ez a kettő nem pontosan ugyanaz. Legalábbis társadalmi szempontból nem.

És nem állhatunk a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesülése mellé sem. Hiszen a feleség évek óta tudott férje kalandjairól. Időben szólhatott volna, s bátran felvehette volna a harcot a férjéért, de nem, ő, ahogy mondani szokás, a legkényelmesebbet választotta; visszacsalt. Előre- megfontolt szándékkal. S végül, ezt a megsajnált asszonyt, majdnem az erkölcsi győztesek pódiumára emeli a film.

Túl szép a film befejező képsora. A leckét kapott férfi nemcsak hogy nem fut a kalandok után, de még ki is tér előle. Pedig nagyon csinosnak ígérkezik ez az újabb kaland, amely egy cseppet sem palástolva, szinte kínálja magát. Nehezen hisszük Jaczikó Béla magatartásának gyors változását.

Jó témát, nagyszerű lehetőséget hagyott maga mögött ez az új magyar film. Maradi felfogást, feudális erkölcsi nézeteket rombolhatott volna gyilkos szatírával, a kinevettetés eszközeivel. De így csupán az átlagfilmek számát növelte eggyel, s a rendező Fejér Tamás, az operatőr Szécsényi Ferenc és a színészek, elsősorban Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Dómján Edit és Krencsey Marianne jóvoltából egyszerű szórakozást ígér.

Márkusz László

Az Ifa osztályfőnöke

FODOR JÁNOS második esztendeje tanít az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Az idén kapta első osztályát, az I. a)-t — osztályfőnök lett. Négy évig, az érettségiig vezeti a reá bízott diákokat. Rajta is múlik, hogy az iskola, mint második otthon, valóban otthonává váljék az osztálynak. Az otthon fogalmába azonban sok minden beletartozik.

— Az osztályomba negyvennégy gyerek jár, fiúk és lányok vegyesen. Sporttagozat: élnek- halnak a sportért; sokan szerepeltek szép eredménnyel a megyei középiskolai bajnokságokban.'.. Elsős gimnazisták, fele vidéki, fele városi. Sokan vannak, s nem könnyű velük foglalkozni. De már megszerettem őket. Mi az első kép? A vidékiek — bejárók vagy kollégisták — visszahúzódóbbak, csendesek, egyelőre figyelnek. A hangadók, az élénkebbek a városiak még, ők képezik eleinte a közösség magvát. Nemrég társadalmi munkán voltam velük, s ott a különbség másképpen alakult: a városiak ügyetlenkedtek, szívesen „lazítottak”, a vidékiek azonban vidáman végezték a munkát. A szünetben leültem közéjük beszélgetni. így mégiscsak más, mint katedra—pad távolságban... Akkor sok mindent elmondtak otthonukról, aztán arról, amit eddig tapasztaltak az iskolában, s általában mindenről, amiről így, első alkalommal mertek beszélni. Mertek? Amit mondtak, őszinte volt, s egy csapásra egy tizennégy-ti- zenöt éves gyerek nem „nyílik ki”. Az a lényeg, hogy minél hamarabb összeszokjanak, hogy minél hamarabb kialakuljon a közösség. Irányítani kell őket, mert nem akarom, hogy úgynevezett klikkek alakuljanak ki közöttük.

— VOLT RÁ ESET, hogy a városiak egyike — lehet, hogy viccnek, szánta — „parasztnak nevezte valamelyik vidéki társát. Az is lehet, hogy a „jelzett” szintén viccként fogadta el, azonban túlzásba is átcsaphat az ilyen, s megbontja a közösséget. A fiúk és a lányok nem húzódnak külön egymástól. Én tegezem őket, mert úgy érzem, közelebb kerülhetek hozzájuk. Szeretnék egy jó kis osztályt nevelni. Van egy gyeNehéz, a gyöngyösi MAY

Nem először léptek közönség elé a MÁV Kitérőgyártó ÜV színjátszói Max Frisch És a holtak újra énekelnek című művével. A felújításnak az az oka, hogy ezzel a darabbal vesznek részt a vasas színjátszók salgótarjáni országos fesztiválján.

A mostani felújítás nem csupán újrajátszást eredményezett, hanem attól többet. Az eltelt néhány év érlelte a művet, rendezői és játék-felfogásban módosította. Többet!, átfogőb- bat tudott nyújtani a mostani előadás, mint a néhány évvel ezelőtti. A dolgok logikája is így követeli meg.

Max Frisch műve nem tartozik a könnyű darabok közé, sem a közönség, sem a színjátszók szempontjából. Ennek legfőbb oka a dráma mondanivalójának komolysága, az események tragikus színe, bár a végső kicsengése a darabnak a reményt táplálja: a háború

de szép feladatot yállalt * ••

Kitérőgyártó UY színjátszó csoportja

nem lehet az egyetlen eszköz a konfliktusok megoldásában, és a hódító háború borzalmaiért nemcsak azok felelősek, akik a parancsot kiadják, hanem azok is, akik a parancsot latolgatás nélkül, vakon végrehajtják.

Nem nehéz a rokonvonásokat fel fedezni Frisch és Sartre, a tv-ben legutóbb látott drámája között. Egyik sem veszített aktualitásából, bár megszületésük éve jóval korábbi időkre nyúlik vissza, de a mához szól mind a két szerző, a háború ellen, a fölösleges áldozat ellen, a béke mellett állnak ki.

Olyan feladatra vállalkoztak a kitérőgyáriak És a holtak újra énekelnek előadásával, ami önmagában is figyelemre méltó. Persze, az ilyen témának a veszélye sem kicsi, könnyen elvi heti a rendezői felfogás kisiklása a szentimentalizmus, a pózoló hősiesség, vagy a deklaráló frázisok irányába a játékot, a megelevenítést. A most

látott előadás mentes ettől a félrecsúszástól. Egyszerű eszközök, őszinteség, gondolati és érzelmi gazdagság jellemzi. A színpadi képek jelzésszerű megoldásai is a lényegre való koncentrálást segítik elő. Talán csak a kelleténél többször alkalmazott sötét fény, a leszűkített színpadi világítás hatása több, mint amennyire szükség lenne. «

A csoport valamennyi tagja képességeinek legjavát adja az előadásban. Ennyire egységes felfogásban még alig láttuk őket játszani. Pedig a sok szereplőjű, és jellemekben is gazdag dráma egységének, következetességének biztosítása nem volt könnyű rendezői feladat, ami ismét Jankovits Jenő képességeinek bizonyságát adja.

Reméljük, hogy a gyöngyösi kitérőgyáriak a salgótarjáni bemutatón, a hét végén, megérdemelt sikert érnek el.

férmf)

reb az osztályban, aki szólt nékem egyszer, adjam oda a bizonyítványát, mert kimarad! Nemsokára megtudtam, hogy szülei között valami összeütközés támadt, amiből majdnem válás lett. Szerencsére hamar rendeződött a probléma, s a gyerek tanulási kedve is megjött. Igen, a szülői ház... A szülők egyelőre érdeklődnek mindig, sokszor meglátogatnak, remélem, ez így lesz a négy éven keresztül. Csak egyet nem szeretek, ha akkor jönnek (érthető okokból), amikor az osztályzási időszak van... De a kapcsolatra szükségem van. így tudtam meg például az egyik fiú baját. Kiváló sportoló, de kissé lusta, korrepetálásra van szüksége, hogy megértse az anyagot, hogy lépést tudjon tartani a többivel. Egy beszélgetésből aztán megtudtam, hogy a gyerek haza csupán mint vendég érkezik, mint egy kedves vendég, mert szülei, munkakörülményeik miatt, már az általános iskolás években sem tudták maguk mellett tartani. Jelenleg is kollégista. Amikor hazamegy, dédelgetik, szeretik, kényeztetik... így nem csoda — bár megértem a szülőket is —, ha a gyerek nem halad olyan jól. Most, hogy tudom, mi a baj, már másképpen foglalkozom vele. Nemrég volt szülői értekezlet. A szülők szigorúságot kértek és azt, hogy ha valami probléma van, szóljak mindjárt. Ha otthon van valami baj, akkor ők is szólnak. Előfordul, hogy minden igyekezetük ellenére sem hallgatnak rájuk, s megkérnek, beszéljek velük. Például a lányok hajviselete, vagy a túlzottan divatos szoknyák... Még ebben az évben szeretném valameny- nyi szülőt meglátogatni. Adminisztráció? Nem olyan sok. Amit meg kell csinálni, azt én is szükségesnek tartom, sőt, még magam is vezetek egy kis füzetet, amibe időnként beírok, amikor valami újat tudok meg róluk.

— EGYÉBKÉNT tanítom is

őket, biológiára meg földrajzra. Az osztályfőnökséget szívesen vállaltam. Jó érezni, hogy tartoznak hozzám, s én is tartozók hozzájuk, hogy egyre jobban megismerem és megértem őket... Persze, az eredményt majd négy év múlva lehet lemérni. (kátai)

VVVWN>^V\V\\XVCCCC««iX!ÍS>KV>\\\\\\\\>\\\\\\\\\\VV^\\\\\^^^

4 (Hénüisw

IMti. november II.] péntek

súlyát, jelentőségét, de azért bánkódott magában, hogy őt a főhadnagy kíméli, és csak a fiatalok számára adott fegyveres megbízatást. A döntést azonban fegyelmezetten tudomásul vette, s már csak azért sem akart ellentmondani, nehogy a vitával rossz példát mutasson a többieknek. Hogy csalódását leplezze, kemény, határozott hangon szólt:

— Ügy vélem, mindenki előtt világos, hogy mit kell tenni. Kérlek benneteket, pontosan tartsátok be az utasításokat. Gondoljatok arra, ha jól végrehajtjuk a feladatot, sok szovjet és bolgár katona életét megóvhatjuk.

— Bízhat bennünk, Lajos' bátyám — jelentette ki Nemes Jani, aztán Körtvélyesy főhadnagy felé fordult, és kezet szorított vele. — Kitűnőre akarok vizsgázni... az érettségin!

VI.

tartottak hazatelepítését, a közművek rendbe hozását, megteremteni a város új, antifasiszta jellegű, demokratikus vezetését, s nem utolsósorban gondoskodni kell a nyilasok és az egyéb németbérencek felelősségre vonásáról és esetleges aknamunkájuk megakadályozásáról. Nagyon fontos munka ez, alaposan fel kell készülni rá. Tábori elvtárs jól ismeri a várost, az itt élő embereket. Bizonyára tudja, hogy az élet ujjárendezésének munkájában kire lehet számítani és kire nem.

— Az elvtársnő is hasonló feladatot kap — mutatott Körtvélyesy főhadnagy Gáspár Gizire. — Csakhogy maga a postai telefonvonalak útján próbáljon adatokat szerezni a német és az esetleges nyilas alakulatok elhelyezésére vonatkozóan. Amint aztán besötétedik, önöket is várom a présházban.

— Értem — mondta Tábori Lajos és felismerte a feladat

A vasúti csomópont megbénul

Lassú eső szitált. Kuvasz zakóját, sapkáját átitatta a víz, teste mind sűrűbben megborzongott a nedves ruha alatt. Mint az ázott veréb, úgy kuporgott a Nemes Janival megbeszélt találka helyén? a vasúti töltéstől jó száz méternyire álló, öreg tölgyfa tövében.

Ismerte alaposan ezt a környéket.' Még öt esztendeje sincs, hogy pajtásaival ide járt rabló-pandúrt játszani. A vasúti töltés két oldalán bokrok, fák váltakoztak apró kis pocsolyákkal, amelyekben gazdagon nőtt a nád és a sás. Itt aztán igazán jól el tudtak rejtőzni egymás elől, s próbára tehették ügyességüket. Emlékezetébe villant, hogy egyszer több mint másfél óráig keresték a pandúrok. Némelyik majd rálépett a kezére, de ő olyan nagyszerűen álcázta ma. gát, hogy nem tudták megtaXVI.

Természetes, ha sikerül a feladatot teljesíteni, ha nem, mindenki igyekezzék a támaszpontra. Van-e valami kérdeznivaló- juk?

— Szeretném megtudni, hogy az én megbízatásom mi lesz? — kérdezte Tá- bori Lajos..

— Jelentsen reggel beteget.

Ezzel az ürügygyei menjen el orvoshoz, majd a patikába. Miközben a városban jár, nézzen jól körül.

Észrevétlenül figyelje meg, milyen német alakulatok tartózkodnak itt. Igaz, én ma már megtudtam egyet és mást, de ez kevés. Főleg olyan értesülésekre volna szükségem, hogy a fasiszták merre helyezték el légvédelmi tüzérségüket? Vannak-e páncélelhárító fegyvereik,

harckocsijaik? a nyomozók biztosan követik majd. Vigyázzon, nehogy megsejtsék, mi a városbeli útjának az igazi célja. Továbbá mint a csoport vezetőjének, még az lesz a feladata, gondolkozzék rajta, készít, sen tervet, hogy amint a város felszabadul, mi legyen az első teendő. Az élet nem állhat meg egy pillanatra sem. Meg kell szervezni a sokat szenvedett emberek élelmezését, orvosi ellátását, a város internáló táboraiban fogva

lálni. Amikor ráuntak a kutatására, pont mellette tanácskozták meg, hogy úgy látszik, bolonddá tette őket, s már régen hazalógott. Nagyon meglepődték aztán a fiúk, amikor előlépett rejtekhelyéről.

Szerette ezt az öreg tölgyet is. Sokszor keresett madárfészket a fa terebélyes koronájának ágas-bogas szövevényében. Lám, ki gondolta volna akkor, hogy ez a fa valamikor ilyen fontos szerepet kap az életében. Az se jutott volna soha eszébe, hogy a maga fúrta fapuska helyett egyszer majd igazi géppisztolyt szorongat itt az öreg tölgy alatt a kezében.

— Az iskoláját! — térítette vissza a múltba szaladt gondolatait a jelenbe. — Ha beázik a tri-kettő, jól nézünk k.

Matatni kezdett maga melnyelmetlen helyzetbe került? de nem törődött vele.

Néhány perc múlva azon kapta rajta magát, hogy mind nehezebben küszködik a zson- gító álmossággal. Pillái le-le- csukódtak, szemhéja mögött kusza vörös, sárga és zöld vonalak, görbék kergették egymást. S ráadásul az esőcseppek egyhangúan duruzsoltak az öreg tölgy levéltelen ágain, ami csak fokozta a meleg ágy, a mély álom utáni vágyát.

Nem csoda, hogy fiatal szervezete ennyire kívánta a pihenést. Tegnap hajnalban kelt. aztán egész nap a várost rótta Körtvélyesy főhadnagy kíséretében. Este a megbeszélésen vett részt, majd éjszaka elvezette a tisztet a présházba. Onnan fegyvereket és lőszert cipelt Somogyi és Bakos számára, s elrejtette azokat égy

gáti szélén, s emlékezetébe véste pontosan a lövegek elhelyezésének képét, az üteg törzsének helyét. Kiment a présházba, felderítése eredményéről beszámolt Körtvé- lyesynek. S az ahelyett, hogy megdicsérte volna, szigorúan korholni kezdte. Azt mondta neki, hogy ez fegyelmezetlenség, a napot pihenésre kellett volna fordítani, hogy frissen, tiszta fejjel vehessen részt az akcióban. Védekezésképpen megmagyarázta ő ugyan a főhadnagynak, hogy akart, de nem tudott elaludni. Ám, hogy aztán mit mondott Körtvélyesy, már nem emlékszik erre, mert közben az egyik hordó mellett elnyomta az álom. A főhadnagy úgy négy óra tájban költötte, fél. Mosolygott rajta, és sürgette, hogy induljon.

lett a földön, keze hamarosan kitapintotta a csomagot. A robbanóanyagot burkoló zsákvászon ugyan nedves volt már, de alatta a speciális kátrányos gyári csomagolópapír megóvta a trinitrotoluolt a víztől.

— Biztos, ami biztos — gondolta Kuvasz és a robbanóanyagot a hasa alá húzta, hogy testével védje meg a további esőcseppektől. Persze, így kékönnyen hozzáférhető, de mégis biztonságos helyre. Utána nyomban indult, hogy Bakost értesítse, hová dugta a paxitot meg a két géppisztolyt. Reggel vetette csak magát a vackába, de az átélt izgalmaktól és kimerültségtől nem tudott elaludni. Felkelt hát, és magán- szorgalomból körülnézett a városban. Nehéz légvédelmi ütegre bukkant a város nyuHeves kutyaugatást hallott most, és ez magához térítette. Felült, erősen megropogtatta izmait. A kutyaugatás egyre közelebbről hangzott, aztán újra távoltabbról. Kuvasz nem nyugtalankodott miatta. Tudta, hogy az a német járőr tért vissza a kutyával a töltésen az állomásra, amely egy jó félórával előbb kifelé haladt.

— A fene egye meg. túlságosan sötét van — dönnyügött magában. — Ezek az ól mos felhők eltakarják a holdat. Pedig ilyenkor, március végén, már korán felkel a hold. Tegnap volt, ma nincs. Kár. Sokkal könnyebb lenne, ha nem volna ilyen vak az ember.

Délről vonat közeledett. Csak a mozdony zihálása, a kerekek zakatolása árulta el jövetelét. A vagonokat gondosan elsötétítették. Még arra is ügyeltek. - hogy a mozdony kéményéből egyetlen szikra se pattanhasson ki.

— Amióta itt vagyok, ez már a harmadik. Jól beszorítjuk őket az egérfogóba — gór- dolta Kuvasz.

(Folytatjuk)