Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-06 / 263. szám
A rakétakomplexum „agya”: az irányító központ. * Sűrű erdők, áthatolhatatlan mocsaras ingoványok... A szó szaros értelmében elmehetünk mellettük, és nem vesz- SBÜk észre az ott rejtőző rakéta-silókat. Így is kell ennek lennie; a stratégiai rakéták nem a kiváncsi tekinteteknek valók. Több méteres vasfoetonréteg, nagy mélység — ez jellemzi a kilövőállásokat Itt bonyolult, de pontosan szervezett az Set, tele változással, mert szakadatlanul tökéletesítik a kilövőállások haditechnikai felszerelését A Szovjetunióban rövid idő alatt egész sor, elvileg új nakétafajtát készítettek, különféle stratégiai harceszközök egész komplexumát helyezték üzembe, sok, hatalmas — és ami különösen fontos — mozgó kilövőberendezést építettek. A tisztek, akik e berendezéseket kezelik, egybehangzóan állapítják meg rendkívüli mozgékonyságukat, harc-állóképes- cégüket, meglepő érzékenységüket a vezérlési jelzések iránt Az út másik oldalán is Most nem arról akarunk írni, hogy Gyöngyösön az utak és a járdák felbontása már szinte szokássá lett. A közművesítés kellemetlen velejárója ez, ami már tart néhány év óta és nem is szűnik meg egyhamar. Arról is írtunk, hogy az utóbbi időkben minőségi változás tapasztalható a felbontott járdák és utak rendbetételében. Mindez dicséretes. hányán figyelmen kívül hagyják, és velük szemben elnézőek a tanácsi szervek. Ha már a Vöröshadsereg útjának mind a két oldalát széppé tesszük, jelentő® ősz- szeget fordítunk erre a célra, őrködjünk is rendben tartásán. (g. mól—) Stratégiai harci rakéta a silóban. NEM REG KAPTAM „idézést” a TBC Gondozó Intézet tői, hogy délután kettőkor jelenjek meg tüdőszűrésen. A» évek óta rendszeres vizsgálat miatt vinnem kellett a kis kartont, abba bejegyezték, hogy a szűrésen megjelentem: beállítattak egy nagyobb méretű gépbe és pillanatok alatt elvégezték rajtam a „gépi szűrést”. A rövid és nyilvánvalóan eredményes művelet után kiváncsi lettem: miért nem sötétben világítanak át, amikor a röntgengéppel ez már olyan érdekes „sötétben bújócska” volt eddig. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor erre az egyszerű és — most már belátom — egészen naiv kérdésre egy sor feleletet kaptam. Mindenekelőtt: az átvilágítással történő vizsgálat visz- szaíejlődőben van, mert a második ötéves terv oélkitűzése- kéni végrehajtották a szűrőállomások felfejlesztését. A korszerű gépi ellátottság döntően megváltoztatta ennek a munkának a jellegét A falusi lakosság évenkénti rendszeres szűrését az tette lehetővé, hogy az első mozgó szűrőgép 1961- ben került a megyébe, a második 1963-ban és a harmadik az idén érkezett meg. A megye városaiban stabil szűrőgépek működnek. 1960- ban Egerben állítottak fel az első ilyen szűrőgépet. Gyöngyösön 1963-ban, míg Hatvanban 1965-ben. A tüdőbetegek gondozásának passzív szakasza — amikor is csak a panaszokra reagált az egészségügyi hálózat, megszűnt Minden városban, minden járásban működik a jól felszerelt szűrőállomás. Füzesabonyban és Pétervásárán két korszerű gondozó végzi felelősségteljes munkáját, Hevesen is kiköltözött az állomás a kórház épületéből és így a megváltozott körülmények is segítik ezt a munkát Arra a kérdésre, miért jobb a gépi szűrés az átvilágításo6 eljárásnál, azt válaszolták e munka vezérkarában, hogy ennél a gépnél és módszernél az orvos is, a megvizsgált személy is hatszarta kevesebb sugáradagot kap, mint az átvilágításnál. A szükségtélen röntgensugárzást ki kell küszöbölni a lehetőségekhez képest. Éppen ezért az évenként rendszeres szűrés adatait a kórházak és a rendelőintézetek is elfogadják. NÉHÁNY STATISZTIKAI SZÁM is bizonyítja, hogy a szűrőállomások rendszere milyen egészségügyi haszonnal jár. 1961-ben a nyilvántartásba vett betegek száma Heves megyében 5131, míg ez a létszám 1965-ben 3964 főre csökkent. 1961-ben nyilvántartásiba vettek a szűrések alapján 938 főt, 1965-ben már csak 565-öt. Feltűnően javult a gyermekeknél az arány: 1961-ben 459 beteg gyermeket tartottak nyilván, 1965-ben ez a szám 39-re zsugorodott. De a számok bizonyító erejénél sokkal többet jelent az a hatás, hogy a szűrés nyomán a kiemelt személyek betegségi folyamata előnyösen megváltozott. Felismerik a korai, friss tbc-s folyamaitokat és ezeket már maradéktalanul meg tudják gyógyítani. A gyógyítás feltételei adottak, világviszonylatban is nagyon jól állunk ezen a téren. A rehabilitáció — hogy ugyanis a gyógyultakait teljes értékű emberekként adják vissza a társadalommek és a munkának — egyre inkább elért eredmény, megvalósult feladat. Ehhez azonban sók-sok körülmény biztosítása is szükséges. A társadalom megfelelő összefogása révén gondoskodnunk kell a gyógyuló betegek számára a jó munkafeltételekről, javítanunk kell szociális körű imén veiket. heves megyében komoly anyagi áldozatokat hoznak a tbc elleni küzdelem sikeréért. Négyszáz szanatóriumi férőhely — 120 Hevesen, 280 Mátraházán — szolgálja a gyógyulást. 1965-ben 1566 beteg nyert ezekben a szanatóriumokban elhelyezést. Nemcsak az a fontos, ezeknél a szanatóriumi kezeléseknél, hogy a betegeket ide beutal ják, hanem az is, hogy kötetlen időtartammal. 1965-től már táppénzkáegészítést is kapnak az ide kerülők. Az orvosi és a gyógyszerellátás ingyenes, a táppénz ezeknél a keresőképteleneknél két esztendeig jár. Egyszeri és rendkívüli segélyeket is kapnak a rászorulók. Az SZTK mellett működő bizottság 670 tbc-s betegnek 279 ezer forintot juttatott, míg a tanácsok szociális osztályai 26 340 forintot adtak segély címén. Különösen aktív és eredményes a gyerekek gondozása. Évenként 26 000 gyermek esik át a szűrésen és ezek közül a védteleneknek, évente átlagosan 8000 gyermeknek adnak védettséget biztosító BCG-ol- tást. A gyermekek szűrése 1959 óta rendszeresen folyik a gondozókban és ennek a munkának az eredménye megnyugtatóan komoly számokban jelentkezik. A tbc elleni küzdelmet, a tüdőgondozást, a 42/1960. Korm. számú rendelet alapozza meg. Társadalmi bizottságok segítik ezt a hasznos és fontos egészségügyi munkát. A tárgyi feltételek mellett a személyiek is adottak. Ha vezérkarról beszéltünk az imént, említsük meg dr. Pusztai Jánost, a megyei TBC Gondozó Intézet főorvosát, dr. Pata-k falvi Istvánt és dr. Nagy Jánost, akik az egri járásban felelősek ezen a területen, s különösen a gyermekek tüdejének gondozásáért. NE FELEDKEZZÜNK MEG a Vöröskereszt megyei szervezetéről sem, amelynek keretén belül az aktívák kitűnően működnek és felvilágosító munkával, jó propagandával járulnak hozzá a tbc elleni küzdelem sikeréhez. Több helyen találkoztam sárgaszínű röpcéduláikkal, amelyeken, feltűnően áll a figyelmeztetési: Ne maradj el a tüdőszűrésről! A tüdőszűrés mindenki számára ingyenes és kötelező! Ebből az utolsó és tömör mondatból — ami nemcsak propaganda, de valóság is — érdemes propagandát csinálni. (farkas» V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\,\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\,\\\\\\\\\\\\\V\^X\,\\,TOVÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\V\\\\\W Stratégiai rakéták {Világviszonylatban is előkelő helyen áll a magyar tüdőgondozás Heves megyében már mindenki átesik a tüdőszűrésen Az már azonban kevésbé dicsérhető, hogy például a Jókai utca keleti oldalán a rossz kooperáció miatt legalább háromszor kellett a parkosítást elvégezni. Bizonyára ebből is tanultak az illetékesek, és a jövőben jobban összehangolják majd a munkát, hogy ami közművesítést egy időben el lehet végezni, ne féléves megszakításokkal csinálják meg. Most a Vöröshadsereg útjának keleti oldalát teszik rendbe, szegélykővel alakítják ki a parkosítandó területeket, lefolyókat képeznek ki. Valójában jól mutat már most is ez az oldal. Egy évvel korábban hasonló mun kát végeztek az út másik oldalán. Csak...! Néhány ház előtt azóta sem tartanak rendet az ott lakók. A lefolyókat a hordalék vastag takarója fedi be, és eső után a járdát is sárossá teszi az abból származó latyak. Az úttisztító munkások pedig kupacokat hordanak össze a hulladékból a padkán. Így aztán alig változott valamit a helyzet a múlthoz képest: hiába építették meg a járdát, hiába szegélyezték ki faragott kővel a parkosított területeket, hiába ültettek el virágokat — a piszok, a takarítatlanság elhanyagolttá teszi a már rendezett oldalt is. Ezért szeretnénk már most szólni: nehogy hasonló sorsra jusson az út másik oldala is. Ügy tudjuk, rendelet kötelezi a házak tulajdonosait, lakóit az épület előtti járdaszakasz tisztán tartására. _ Ezt a rendelet azonban né1966. november &, vasárnap Szeretik-e falujukat a tama- bodiak?... A Nagyalföld síkján suhan autónk, eltávolodva, majd közelítve a Tama vékony vízszalagjához. S mintha csak oázis tűnne fel: a síkság barna, fekete szántóföldjei közül ligetes folt, lombrengeteg emelkedik, elrejtve, alig villantva ki a fák mögött meghúzódó hajdani besenyő telep házsorait. Ez Tar- nabod — volt királyi birtok, s királyi tisztviselőknek is lakhelye. Először említik az Árpád-kori igazságszolgáltatás egyik fontos tényezője, a vá- radi regestrumból ismeretes, bizonyos Leustachius bíró révén, merthogy az egykori ítélkező innét, Búd községből való. Az 1337. évi pápai adószedő jegyzékben, mint plébániás falut, Bodor névvel illetik. Kaál határosának mondja egy 1466- ból származó írás. A török dú- lás idején e helyt elpusztítanak és felperzselnek mindent, s kopár pusztaság több mint fél évszázadon át. Tamócza- Bod — nevezték sokáig így is a falut. Ám hagyjuk a régmúlt időket, történelmi korok idézését, többet mond számunkra a mai história. A bodiak fő megélhetési forrása most, de mindig is az volt — a mezőgazdaság. Földje termékeny, jó, ez tartja a falu lakóit. Tizenegy családot nem érintett a közösség árama, s csak nagyon kevesen keresik kenyerüket távol, az iparban: 42 az „eljáró dolgozók” száma. 382 tagot számlál a Tarnagyön- gye Tsz, a dolgozók létszáma 277, a bedolgozó családtagoké 358, van pártoló tagjuk 56 és 117 eltartott, nyugdíjas. A falu határa, a szövetkezet birtoka (2135 kh) jóval több, mint például volt 1936-ban (1804 kh), de ez Is kevés minden munkáskézhez. A szövetkezet munkaerő-felesleggel A TÁRKABODIAK ILYENEK... rendelkezik, s nehézségekbe ütközik a munkák részarányos, egyenletes megosztása. Mégsem panaszkodhatok különösképp senki arra, hogy rosszul megy élete sora. — Dolgoznak az emberek, kérem. Nem számít nekik, hogy hétköznap vagy ünnep, elvégzik a dolgukat, amit kell. Halottak napján is répát ástak. Pedig nagy ünnepnek számít ez a nap még mindig — mondják a szövetkezeti vezetők. Nyáron akkor kelnek, amikor „a pacsirta köti a bocsko- rát”, de nem restek más évszakokban sem. Nincs az, hogy valakinek zörgetni kéne az ablakán, hogy menjen dolgozni. Az emberek napról napra tudják, mi a dolguk, s tudják, hogy a dolgot helyettük el nem végzi senki. A szövetkezeti gazdálkodás fő erőssége — az állattenyésztés. A szarvasmarha-állomány igen jó: 506. A háztáji gazdaságokból is felvásárolják a borjakat, s hizlalják vágómarhának, tenyészállatnak. 150 vágómarhát adtak el eddig az államnak, s ennek 70 százaléka volt exportértékű. A jövő héten indítanak útnak újabb szállítmányokat. Sertéstenyészetüket is említeni kell: 617 darabot tartanak. Másik gazdálkodási ágazat a zöldségtermesztés. Szívesen termelnek dinnyét, de paradicsomot és paprikát is, zöldségféléket. és hogy él a falu? Hatvannégy forintot ért tavaly egy munkaegység, hetvenet terveztek erre az esztendőre. S a szövetkezeti keresethez hozzá kell számítanunk a háztáji gazdaságokból származó jövedelmet is. A háztáji gazdaságokban már jóval túlhaladják az egyéni gazdálkodási szintet. Szarvasmarhából például 267-et számlálhatunk a tsz-tagok istállóiban. Május hónapban a háztáji gazdaságokból 39 299 liter tejet értékesítettek, s ez még nem is számítható rekordadatnak. 1340 a háztáji sertések száma. A falu minden lakosára másfél sertés számítható. És ne is beszéljünk a seregnyi szárnyasról, amely- lyel a tsz-tagok ugyancsak rendelkeznek. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy 169 tsz-tagnak van takarékbetétkönyve, s ezek értéke 1 859 000 forint. Tizenhat tamabodinak van autó-nyere- ménybetétkönyve. összesen 100 ezer forint értékkel. Van a faluban 61 televízió, 229 rádió, 7 személygépkocsi, s még öten várományosok. A kerékpárokat, motorkerékpárökat már nem is számolják, annyi akad belőlük. 1936-ban még úgy jellemezhette a falut. a megyei monográfia, hogy 256 lakóháza legnagyobbrészt vályogból épült. Ma 398 a lakóházak száma, építőanyaguk kimondottan tégla, kő alapokkal. Az új házak több szobásak, deszkapadlóval, sőt, parkettel; és természetes dolog, hogy építenek fürdőszobát is. Űj házakat emelnek, átalakítják, megjobbítják a régi épületeket, s ezeket igényesen és ízléssel rendezik be — modern, szép bútorokkal. A fiatal házasok is szinte megkapnak mindent a boldog életkezdéshez. A menyasszony hozománya komplett szobabútor, a fiúé, vőlegényé több rend ing, alsónemű, ruha. És nem hiányzanak a nászajándékok sorából legtöbbször a tartós fogyasztási cikkek sem: tv, hűtőszekrény, mosógép stb. Valamikor divat volt itt is a „rostázás”, a pénzért megváltott menyasszony-tán- coltatás. Most már a szülők nem engedik, hogy gyermeküket ezzel „lejárassák”. Azt mondják, van az ő lányuknak mindene, ami kell, pénze is, nem szorul rá az „ilyen” koldulásra. a művelődés ott kezdődik... A tamabodiak rendelkeznek a tudatos kulturálódás lehetőségeivel, eszközeivel. A fiataloknak is módjuk van a tartalmas szórakozásra, arra, hogy szabad idejüket hasznosan és okosan töltsék el. Van külön klubszobájuk, televízióval, rádióval, lemezjátszóval, magnóval. Hetenként háromszor játszik a mozi. Nem beszélve a könyvtárról. A könyv itt is a mindennapok tartozéka. A tudatos kulturálódás ott és akkor kezdődik, amikor az emberek áldoznak is a művelődésre, s nem sajnálják jövedelmük egy részét arra költeni. Ellátogattunk egy ismerős család otthonába. Két gyerekük van, a férj s a feleség is dolgozik. A „külső” szobában, ahol a gyerekek alszanak, könyvektől roskadozó állvány. Az asztalnál a hetedik osztályos „nagylány” éppen az Új Magyar Lexikont böngészte. Az ajtó mellett olajkályha ontotta melegét. A „belső” szobában televízió, nagyképemyős, egy másik olajkályha, könyvek és könyvek, és — zongora. Pedig a család, Bánkúti Sándoré, nem is tartozik — bodi viszonylatban — a túlzottan tehetőseik Elnöki leltár Bekopogtattunk a tamabodí tanácsházára. Pető István tanácselnök vallomással kezdte: — Nagyon rendes, kedves, békés nép ez itt... Szegény nincs, csak az, aki nem szeret dolgozni', vagy aki iszákos és nem tud beosztással élni. Pető István 18 éve visel vezető tisztségeket, s örökös elnök szinte, a tanács születése óta tölti be posztját. Itt született, itt lett emberré, teljes«» idetartozik. Szereti a reá bízott népet, ami nélkül nem is lehetséges eredményes közigazgatást gyakorolni. Ügy védem, a bodi nép is szereti, tiszteli elöljáróját, azért tart ki mellette. Már a hangvétele meleg emberi kapcsolatot teremt. Ügy érzem, s nincs is másként, aki hozzá belép ügyével-bajával, nem távozik belső sérüléssel, megalázottan, sajgó igazságérzettel. Pető István maradék nélkül magáévá teszi a közösség, a falu gondjait, s minden akarata, szándéka előremozdító, jobbító, falut tökéletesítő. Sorolja, mi minden épült itt közös erővel, egységes szándékkal, mi mindenben benne foglaltaik a falu polgárainak keze munkája, ereje, segítsége. Építettek minden utcában járdát, autóbusz-várótermet, tűzoltószertárat, tantermet. És közművesítettek. Már az első háztól az utolsóig vízvezetéket feletettek az utca egyik oldalán, s éppen a napokban adták át rendeltetésének a vízellátást biztosító hidroforházat. A falu minden lakosára, számítva a csecsemőket is, 6 méter vízvezeték jut. Azt akartam kérdezni az elején, szeretik-e falujukat a tar- nabodiak? Felesleges kérdés» Minden eredmény, minden tett bizonyító erejű. Pataky Dezső
