Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-05 / 262. szám
VIHAR BÉLA: | Táltos a gyermekkorból A koranyári reggelen, fejem fölött forgott a kék ég, ahogy a kapunkon kiléptem, zengtek az érdes sugarak. > mint látomás a fényességben, Királyfi lettem én e percben, > ott rúgkapált szemben velem egy hátasló, a kicsiny táltos, a varázslattól szabadult, < odakötve gyeplőszárral és sorra elmaradt mögöttem, < a karcsú, lombos akácfához. a gyermekkor, a fák, a múlt < Ezüst tűzzel villant a zabla, Elég! Állj! — hangzott a parancsszó — í arany lőtt a nyalka nyereg... Hé, lefelé te... s egy marok 5 Csak egyszer ülhetnék én rajta, megragadta a tajtékos ló í de nem lehet, de nem lehet — kantárfékjét, s elvágtatott í intett szívem, és mohón néztem vad irammal a parti rétnek, $ az utcánkba betért csodát, a nyeregben ringó legény, 5 a habfehér, zászlós sörénnyel s mint aki szép álomból ébredt, < táncoló gyöngyös paripát. álltam az utca közepén, í Fölrezzentem. Jött a gazdája. sóvárogva és elbűvölten, < a kert felől egy idegen, bensőmben mégis fájdalom; $ a csizmaszárban kurta pálca, a ló felbukkant még a völgyben. no, öcskös — szólt — megengedem. majd eltűnt a domboldalon. ba kedved tartja, pattanj rája, fordult egy kört, ám ügyesen... —• Mikor láthattak újra? Holnap? ■ a lábam már kengyelbe vágva, Holnapután, vagy semmikor? kápaszkod tam, nyújtva kezem. Az évtizedek egyre múlnak, j fölfelé, föl, s küzdésem láttán as idfi útján száll a póz. lendített fürgén a legény, és fenn voltam a táltos hátáifc Egyszer tudom, hogy djő érem, < fent a világnak tetején. tűzkoszorút hord homloka, < alattam tátongott a mélység, száguld velem a messziségben, X váltamra röppent most a nap; s nem térek már vissza soha? > Kosztolányi Dezső 'Ttf-4W - ♦ -,Vf* k: v -•• •>%# Hetner Béla: KŐFARAGÓK Újságokban megjelent bírálatok és viharos közgyfo lés után végre leváltották Jevlampije- vet Ennek folytán Tyuty- kin felette megszomorodott az ő szivében Nem a [volt főnöke miatt ette őt a penész* más forrása volt mélységes bár- ina tának: nem ; volt megelégedve önmagával. Elvégre mindenki megbfc rálta Jevlam- pijevet. Az egyik talpraesetten a faliújságban, a másik vakmerőén a gyűlésen* akik pedig [féltek a netáni konfliktusok- [tól, azok a büfében, a dohány- [ zószobában. (Miután élőbb [ óvatosan körültekintettek.) ; Mindenki elmondta a maga [bírálatát, még a mindennel [szemben közömbös kifutó, sőt [az álomszuszék éjjeliőr is. [Mindenki, csak Tyutykin nem. [Nem tápláJit a kebelében any- [ nyi állampolgári férfiasságot, [hogy elmondja a véleményét. [Amióta — úgy tizenöt éve — [a főnökség megbírálása miatt [leváltották az állásából, azóta [semmiféle ügyben nem nyilvánított véleményt. Hej. pedig [milyen jó meleg helyecske [volt az, még most is sajog ér• te a szíve! [ Most erkölcsileg volt nehéz [a helyzete. Micsoda b la máza [Elvégre egy tehetségtelen ve- Izetőt váltották le, alaposan [megmosták a fejét és szinte a [ legalacsonyabb munkakörbe • helyezték. Mindez rendbe van. ■ De a kifutó és az éjjeliőr bát<VV\Wi/VWVWW--W/VW/WWWé furcsán hosszúkásnak tűnt az asszonyok arca. Salma fel-fel- törő sikolyokat hallatott. Doud- ja kiterelte a szobából a férfiakat. Nemsokára felhangzott az éles csecsemősírás. Az anya csukott szemmel, arcán valamilyen földöntúli kifejezéssel feküdt a gyékényen, miközben Doudja ügyes, óvatos mozdulatokkal olajozta a csecsemő testét. FELKELT A NAP. Visszaszállingóztak a férfiak is, és mindnyájan, az egész falu nézte, hogy Doudja magasra tartja a kicsit. — Látjátok, fiú! Egy Sadak eltávozott közülünk, s a helyére áll egy másik. — A boldogság lakozzék nála! Öröm kísérje lépteit! Sose állja útját akadály vagy kelepce! — zsongták kórusban az asszonyok. Fordította: Zilahi Judit (Mohammed Dib 1920-ban született az algériai Tlemcen- ben. Kezdetben tanár, majd újságíró volt, több algériai lap és a kommunista francia hetilap, Les Lettres Francoises munkatársa. 1952 óta publikálja regényeit. Ismertebbek: A nagy ház, A tűzvész, A takács. Néhány novellája a Nagyvilág című folyióratban magyarul is napvilágot látott) . rabban nyilatkozott* mint Tyutykin, a könyvelő, akinek már harminc éves érdemei vannak!.;. Hát nem furcsa? A pocsék lelki görcs egész nap nem hagyta el Tyutykint. „Úristen, legalább eszembe jutna, hogy valaha és valahol mégis csak megbíráltam ezt a Jevlampijevet — gyötrődött — Lehetséges, hogy sohasem nyilatkozom vele kapcsolatban szívem szerint? Kisül a szemem, ha a gyermekeim szemébe kell néznem”. Amint ment, mendegéh hazafelé, hirtelen világosság támadt az elméjében. Olyan boldogan és hangosan csapott a homlokára, hogy a járókelők csodálkozva megálltak. Tyutykin azonban megtörölte a homlokát és meggyorsította lépteit Mosolygott jobbra és balra, még a lelketlen tárgyak felé is. Helyreállt az erkölcsi egyensúlya: eszébe jutott valami! Még pedig egy kritikai megjegyzése a kelekótya Jevlampi jewel kapcsolatban. örömtől repeső, köny- nyed léptekkel szökdelt fel második emeleti lakására. Csodálatba ejtette a nejét, vidám hangulatával Asztalba* ült, ivott egy kupica pálinkát, falatozott egy kicsit, majd csak úgy mellesleg kijelentet- te: — Tudod, Mása, mi újság? Végre leváltották Jevlampi je- vetMi csináltuk együttes erővel;., kollektiven. — De hiszen, ha jól tudom, neked nem volt rossz vélemé- nyed erről a JevlampijevróL! — mondta a felesége, akit zavarba hoeott Tyutykin rózsás hangulata; — Nekem, — vágott rémült arcot a könyvelő — már mint nekem? Hát nem emlékszel rá, hogy mit mondtam egyszer erről az ürgéről? Nyáron az üdülőben, tavaly, he? Fagyos csendben fejezték be az ebédet Az asszony ön- feláldozóan iparkodott visszaemlékezni a dologra, de nem tudott Az este sem hozott semmiféle eredményt Csak amikor ágyba feküdtek, akkor jutott az eszébe, mit is mondott neki a férje erről aJev- lampijevről. Valóban beszéltek valamit Éjjel Tyutykin gondosan bezárta az ajtót rászólt a feleségére, hogy dugja a paplan alá a fejét, és a következő szavakat suttogta: — Kettőnk közt mondom. Senkinek egy árva kukkot sem. Nekem az a véleményem, hogy ez a Jevlampijev egy olyan izé;.; Világos? És elaludt Igen, aludt megdicsőült mosollyal az arcán, mint aki tudatában van annak, bogy megtette a kötelességét. Erkölcsi megkönnyebülést érzett. Mi mondjak, ő már szinte darabokra tépte Jevlampi jervet megmondta neki alaposan a magáét Reggel Tyutyktn bátran tekinthetett munkatársai szemébe, és ha alkalom nyílott rá, jelentőségteljesen mondhat, ta: — Ami pedig Jevlampijevet illeti, én már egy féléve megmondtam valakinek, hogy teljességgel alkalmatlan vezetői állásra. (Oroszból fordította: Pogonyi Antal) DONKÚ LÁSZLÓ: ' ANYÁM Por a fényben Akkor takaríthatott És nyitott zárt ablakot Hazaértem Dús dáliák Arcomba csaptak lágyan S egy sárga elmúlásban Sírt a világ Friss sört bontott Ej. minek de jólesett Nem mondtam bús verseket Gyomrom forgott Úgy degeszre Zabáltam magam, s ittam Közöttünk már mély sír van S a mély este A csúf gödör Hová álmok merülnek S jó ha egy méla ünnep Felszínre tör Mint a mai Jó most látnom anyámat De gyilkos kedvem támad Bevallani Indulnék is Hol kedvesem vár s a part Indulnék de visszatart Konok mégis *1.6. ik5» gédiája, amelyben nemcsak a cím. és főszereplő alakja vált — mondhatni — klasszikussá, hanem a „méltóeágos asszony” figurája is. Különböző országok lélektani tankönyveiben, mint egyfajta torz — saját belső bizonytalanságát „méltó- ságos” fellépésével palástoló — magatartás modellje szerepel a Kosztolányi teremtő képzeletében megszületett alak. Ez a nagyszerű regény is a képek nemzetközi nyelvén szóló film alkotására ösztönözte Fábry Zoltánt... If ostolányi Dezső — aki lx nemcsak mint elbeszélő és mint költő, hanem mint kritikus, sőt nyelv-védelmező is értékeset alkotott — a XX. századi magyar irodalom legjelesebbjeinek egyike. Nem, nem volt mentes sem gyengeségektől, sem tévedésektől. De ha a viszonylag oly rövid idő alatt létrehozott szeHemi „terméséit tanulmányozzuk, akkor annak nemcsak gazdagsága nyűgöz le, de kirajzolódik szemünk előtt az erkölcsi — a nép és kor iránt felelősséget kibontakoztató — fejlődés is. És tán az sem véletlen, hogy e mind határozottabb emberi élkötelezettség a művészi eszközök és megvalósítások gazdagodásával járt együtt... A. G. VWWWVAAAAAAA\\AAVWWVWWVV — Nem. Senkire sincs szükségem. — De hát veszélyes ilyenkor egyedül a hegyekben. — Én olyan ösvényeket Ismerek, amelyeket azok még nappal se találnának meg — mondta az öreg gúnyosan és másodpercek múlva már csak szaggatott nevetése visszhangzott a hegyoldalban A többiek is elszéledtek, kettesével járták a rejtekösvényeket, to- ronyiránt vágtak át a mezőkön és éjnek évadján bekopogtak a parasztházak ajtóin. TAHAR ÉS LAAREJ még pirkadat előtt visszaérkezett a falujukba. Amikor eiérték a hegygerincet és lepillantottak a lábuknál szorongó kunyhók sorára, látták, hogy az egyikben égnek a fáklyák, s mindenfelől igyekszenek oda a lepelbe burkolt alakok. — Nos, mielőtt a nap feljön, nagy eseménynek leszünk tanúi — szólt csendes bizakodással Laarej, akinek feleségére már estefelé rátörtek a szülési fájdalmak. Lesiettek a lejtőn. Nemsokára már Laarej házához értek, belökték a kertkaput, s a fáklyákkal megvilágított szobában valóban ott találták a falu valamennyi asszonyát. A vajúdó nő, Salma körül Doudja, a bábaasszony sürgölődött. A lobogó lángok fényénél A délvidéki iskolaigazga- tónak a század elején Budapestre került fia egy ideig éppen azokat a sötét színeket rajzolta a fővárosban, amelyek nem szükségszerűen tartoztak hozzá a fejlődő nagyvároshoz, hanem — éppen Kosztolányi egy későbbi vallomása szerint — „inkább abból fakadtak, hogy Budapest nem volt; nem lehetett igazán főváros”. Később sokat merített saját, vidéki ifjúságának élményeiből. Humanista gondolatvilágának kiteljesedése megőrizte attól, hogy akár egyetlen percre is provinciális legyen. Ifjúságának színtereiről merítette — például — az „Aranysárkány” témáját és történetét. E most különben filmre is vitt regény tanár hőse azért lesz öngyilkos, mert — úgy érzi — csődöt mondott, mint pedagógus, mint felnőtt, minit ember. Az iskolaigazgató fia jól ismerte a maga levében fövő, a néppel kapcsolatot nem találó, ám önmagával sem elégedett réteget Vidéki ihletésű — többek között — a „Pacsirta” is, a vénülni kezdő leány drámai történe is, amelyből szintén film készült, jogos sikert arató. Pesti, pontosabban budai élményeiből fakadt viszont az „Édes Anna”, a „mintacseléd’ ’-nek ez a tra•WM/VWWWWWVWWVWWWV — Sadak már nem ismer meg senkit! Minden szó elhalt Ah suttogta csak maga elé: — Nem éri meg a reggelt— — Aztán felpattant és beszélni kezdett: — Lehet, hogy nem értetek egyet mindazzal, amit Tahar elmondott. Az idei nyár különösen száraz volt, kiégtek a mezők, s talán közületék sokan most arra gondodnak, „ne beszéljenek nekem választásról, amikor nem tudom, mivel lakunk jól a télen”. De látnotok kell, hogy itt is rólunk van szó. Gondolkodjatok csak! — De hát végül is mit akartok tőlünk? — kérdezte egy ingerült hang a sötétből — Látjátok ezeket a nyomtatványokat itt a pulton? — szólt Tahar. — Ezek a ml szavazócéduláink. Szé( kell osztanunk, valamennyit a környékbeli falvakban még ma éjszaka. Csönd telepedett a helyiségre, a parasztok .átgondolták a hallottakat. — Remélem, egyikőtök sem tagadja meg a részvételt az akcióban — fűzte hozzá még Tahar csendes határozottsággal... A néma éjszakában a kavicsok csikorgása is félelmes robajnak tűnt. — Biztos vagy benne, hogy nem akarsz kísérőt magac mellé, Ba Hanuda? J ózsef Attila tudta: a „Nyugat“ első nemzedékének e nevezetes formaművésze nemcsak egy sokszínű és formájában különösen érdekes életmű alkotója, hanem hogy — többek között a tehetetlenség és tévedések okozta gyötrelmek hatása alatt — a társadalmi szörnyekkel szemben álló humanistává fejlődött. Hiszen a húszas évek végén alkotott* remek kis regény, a „Néró, a véres költő” a történelmi Néróról szól ugyan, ám ugyanakkor, félreérthetetlenül, ugyanarra a felelőtlen és veszélyes politikai „bűvész”-re célzott, akit Thomas Mann — Kosztolányi barátja, utolsó éveinek jó fegyvertársa — Cipollának nevezett éL Vagyis Mussoliniié és a tömegeket „a vajákosság gúzsában” tartó fasizmusra. Az újbarbárság elleni tiltakozás művészi dokumentumai — többek között — az „Esti Komél”-novellák, és az olyan, az ifjúkor verseiből a feszültséget megőrző, ám a szertelenségeket eltüntető, nagy köL temények, mint a „Hajnali részegség”. Kosztolányi, akinek egyes korszakait nem jogtalan szélsőséges szemlélettel vádolni, úgy halt meg, hogy József Attila szerint is „betöltötte az írástudó, a mai írástudó hivatását”. be a bódét Megérkezett Ba Hamida, a falu öregje is. Neki ugyancsak helyet szorítottak a pádon, s ekkor Tahar beszélői kezdett — Tudjátok mindnyájan* miért tartjuk a mai gyűlést A választásokról van szó... Ezúttal még Sadaköt is félből tra verték. Azt sem tudjuk, túléli- e, belehal-e? S mindez miért? Mert magyarázta a fellahok- nak, hogy most már van saját jelöltjük, részt kell venniük a szavazáson. Végignézett a hallgatóságon, hangja kicsit megremegett, azután folytatta. — Ha most Sadaikról beszélek, azért van, hogy megértsétek: ami vele történt, az vár miránk is. Meghajtsuk hát a gerincünket? Maradjunk távol az urnáktól? Nem, még akkor sem, ha azok mindent megtesznek is e célból. A szavazóhelyiséget elvitték innen ötven kilométernyire, s ha odautazunk, feltartóztatnak, nem engednek hazatérni Máshol a helyiség egyszerűen zárva van. Miért van ez? Miért vannak a büntető expedíciók? A fegyveres járőrök, a házkutatások? Még az idegenlégiót is bevetik, mert nem akarják, hogy kilépjünk a homályból... EKKOR A BŐDÉ mélyéről, • házba nyíló ajtó felől éles Mi hang hallatszott:
