Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-05 / 262. szám

Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet Oláh élvtárs válasza után a megyei pártértekezlet egyhan­gúlag elfogadta a megyei párt- bizottság, a revíziós bizottság beszámolóját a határozati ja­vaslatot, s a megyei pártbizott­ság lemondását. Ezután a megyei pártértekez­let áttért a második napirend tárgyalására. A küldöttek tit­kos szavazással 61 tagú megyei pártbizottságot, valamint 17 szavazati jogú és egy tanácsko­zási jogú küldöttet választot­tak a párt IX, kongresszusára. íarlbi/ollsiig j»* László, Medics László, Molnár Jenő, Mudriczki János, Nagy Károly, B. Nagy Károly, Né­meth József, Oláh György, Orosz László, dr. Osváth Gá­bor, Papp János, Pálinkás Fe­renc, Póti Jenő, Prjevara Já­nos, Sebestyén János, Sípos István, Skultéti János, Sramkó László, Stork Károly, Szűcs László, Tamás László, Tóth György, Tóth József, Tóth Mi­hály, dr. Túri János, Vadkerti Miklósné, Vajay István, Vég­vári Bertalan, Wágner István, Zimándi Mátyás. ígresszus ei küldöttei nos, Oláh György, Sípos Lász- lóné, Sramkó László, Vadkerti Miklósné, Vadász József. A IX. kongresszus tanácsko­zási jogú küldötte: Kácsor Gá­bor. bizottság ülése gye kommunistáinak, a megye dolgozóinak. A megyei pártértekeziet két­napos munkája az Internacio- nálé hangjaival ért véget. GUATEMALA (MTI): A guatemaiai kormány az ország egész területére kiter­jedő hatállyal ostromállapotot hirdetett meg. A 30 napon át tartó ostromállapot idején gya­korlatilag statárium lesz ér­vényben, nem tevékenykedhet­nek a politikai pártok, négy­nél több személy nem csopor­tosulhat az utcákon. Hivatalos cenzúrának vetik alá a tájé­koztatást, és minden politikai hatalom a katonai hatóságok kezében összpontosul. Az indoklás szerint az ost­romállapot bevezetésének cél­ja az, hogy „a szélső jobboldal és baloldal sorozatos terrorcse­lekményei nyomán helyre le­hessen állítani a békét és a biztonságot”. Az AFP jelentése szerint máris letartóztattak több politikai személyiséget. A TASZSZ hírmagyarázója szerint az ostromállapot ki­hirdetése mindenekelőtt az or­szág hegyvidékein tevékenyke­dő partizánok ellen irányul. A partizánok azért fogtak fegy­vert, hogy kiharcolják az álta­lános földreform végrehajtását, az alapvető társadalmi átala­kulásokat és a Washingtontól független külpolitikai irányvo­nalat. A jelenlegi kormány képtelen ezeknek az intézkedé­seknek a megvalósítására. A New York Post jelentése sze­Szovjet—kubai megbeszélés MOSZKVA (MTI): Az SZKP Központi Bizott­ságában megbeszélést folytat­tak a szovjet vezetők és a Moszkvában tartózkodó kubai küldöttség tagjai. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Fodgornij az SZKP és a Kubai Kommunista Párt közötti kapcsolatok fejleszté­sét, a Szovjetunió és Kuba együttműködésének kérdéseit tárgyalta meg Osvaldo Dorti- cos elnökkel, Raul Castróval, a fegyveres erők miniszterével és helyettesével, Sergio Del Valle Jimenez-szel. Megvitat­tak ezenkívül a két felet köl­csönösen érdeklő egyéb kérdé­seket is. Mint hivatalosan kö­zölték. a megbeszélés a testvé­ri barátság szívélyes légköré­ben zajlott le. Az idő sürget.* Rhodesiái felkelők figyelmeztetése Afrika országaihoz ADDISZ ABEBA (M^D: Az afrikai csúcstalálkozóra érkezett dél-rhodesiai szabad­ságharcos vezetők véleménye szerint az Afrikai Egységszer­vezet előtt álló legdöntőbb fel­adat a felszabadító mozgalmak támogatásának fokozása. A Zimbabwe Afrikai Nemzeti Üzenet a börtönből MOSZKVA (MTI): Megrázó üzenetet közölt a Pravda pénteki száma, „San Carlos börtön, 1966. október 20.” keltezéssel. Venezuelai po­litikai foglyok, a Venezuelái Kommunista Párt bebörtönzött parlamenti képviselői mondanak köszönetét benne a szovjet népnek, az SZKP Központi Bizottságának. A levél írói közlik, hogy a börtönbe eljutottak hozzájuk a Szovjetunióból a szolidaritási üzenetek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából testvéri üdvözletüket küldik a szovjet-népnek, majd üzenetüket a következő szavakkal zárják: „Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet nép és az SZKP, az összes kommunistával, s a világ munkásosztályával együtt, továbbra is állhatatosan fog har­colni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének hely­reállításáért.” Unió (ZANU) képviselői hang­súlyozzák, hogy mindazok, akik a felszabadítási bizottság szerepének csökkentésére tö­rekszenek. az egységszervezet létét teszik kockára. Igaz, hogy a bizottság nem tudott minden tekintetben megfelelni a vára­kozásnak, de az is igaz, hogy a független Afrika országai eh­hez nem adták meg minden segítséget. Sok ország máig sem fizette be a felszabadító mozgalom megsegítését célzó hozzájárulást. Különösen jellemző a hely­zetre. hogy az egységszervezet acerai csúcstalálkozóján hozott döntéseket nagyrészt nem va­lósították meg. Most nem arra van szükség, hogy újabb hang­zatos döntések szülessenek, ha­nem arra, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb segítséget nyújtsanak a rhodesiai és a többi, gyarmati sorban sínylő afrikai népnek. Az idő sürget — hangsúlyozzák a ZANU ve­zetői. Nwüism 1966. november 5,, szombat iág beszámolóját, és a határo­zati javaslatokat. Tisztelt elvtársak! A megyei pártbizottság Leg- jtóbbi ülésén, amikor a beszá- nolót megtárgyalta, megbí­zott, hogy a megyei pártérte- tezlet küldötteinek, s a kül­lőit elvtársakon keresztül a megye valamennyi kommunis­tájának megköszönjem azt a segítséget, amit a pártbizott­ság működéséhez eddig nyúj­tottak. A pártbizottság tevé­kenysége ezzel befejeződött. Köszönöm a bizalmukat A megyei p lag Adamkó József, Armán Au- •él, Balázs Sándor, Balogh Jó­zsef, Bauer György, Bernáth Ferenc, Bíró József, Bíró Bé- láné, Bodócs János, Bukszár Lászlóné, Csáti Jónás, Csepelyi Károly, Csuhaj Ferenc, Damyi Béla, Fehér István, Fekete Győr Endre, Flórián Gusztáv, Ír. Földi Pál, dr. Fülöp Andor, Subán Dezső, Havellant Fe- ■enc, Hazai Béla, Holló Endre, Horváth Ferenc, Horváth Nán- lomé, Jenei Artúrné, Kácsor íánosné, Kócza Imre, Komjáti Vlargit, dr. Kovács László, dr. ábertiny Sándor, Lintallér A IX. kői Heves megy Szurdi István, Baják István, Bíró József, Fehér István, Fe­kete Győr Endre, Gubán Dezső, Havellant Ferenc, Hazai Béla, Horváth Ferenc, Jenei Artúr- né, Molnár Jenő, Mudriczki Já­A megyei párt Miután a szavazatszedő bi­zottság elnöke jelentést tett a negyei pártbizottság tagjainak ás a kongresszusi küldötteknek megválasztásáról, a megyei pártértekezlet felfüggesztette munkáját. A szünetben a pártbizottság megtartotta első ülését. A párt­bizottsági ülés, amelyen Szurdi István, a Központi Bizottság titkára elnökölt, titkos szava­zással megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárát, titkárait, a végrehajtó bizott­ság tagjait, a fegyelmi bizott­ság elnökét és tagjait. A megyei pártbizottság Oláh Györgyöt a végrehajtó bizott­ság tagjává, a megyei párt- bizottság első titkárává, Hazai Bélát és Tamás Lászlót a vég­rehajtó bizottság tagjává, illet­ve a megyei pártbizottság tit­kárává, Bíró Józsefet, a me­gyei tanács vb-elnökét, Fekete Győr Endre tsz-elnököt, dr. Földi Pált, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét, Havellant Ferenc MESZÖV-elnököt, Mol­nár Jenőt, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság első titkárát, Mudriczki Jánost, az SZMT vezető titkárát, Skultéti Jánost, az Egyesült Izzó gyöngyösi üze­mének igazgatóját, Sramkó Lászlót, a Hevesi Járási Párt- bizottság első titkárát a végre­hajtó bizottság tagjaivá meg­választotta. A megyei pártbizottság ezt követően Zimándi Mátyást a fegyelmi bizottság elnökévé, Adamkó Józsefet, dr. Demeter Rudolfot, Grégász Józsefet, Lin­tallér Lászlót, dr. Osváth Gá­bort, Sályi Jánost a fegyelmi bizottság tagjaivá választotta. A megyei pártbizottság ülé­sén Szurdi István a Központi Bizottság nevében köszöntötte a végrehajtó bizottságot, a tisztségviselőket és az újjává­lasztott testületek munkájához sok sikert kívánt. Ezután a kongresszusi kül­döttek átvették megbízólevelü­ket a IX. kongresszusra, majd a pártértekezlet küldöttei újra összeültek. Tamás László, a pártértekez­let elnöke ismertette a pártbi­zottság választásának eredmé­nyeit, majd rövid záróbeszédé­ben értékelte a pártértekezlet munkáját és jó egészséget, to­vábbi sikereket kívánt a páut- értekezlet részvevőinek, a me­xn. — Rendben van — mondta nyugodtan Haucke. — Ak­kor hát magad­ra vess a kö­vetkezménye- kért. Leült az író­asztalhoz. Pa­pírra vetett né­hány sort, s amikor befejez­te az írást, a tábori csend, őrök parancs­nokát rendelte magához. Vé­szire ügyet sem vetve adta ki a parancsot: — Szakaszve­zető! Fogja ezt a papírt. Egy címet írtam rá, két emberrel elmegy oda. Megkeresi Vé­szi Gábor csa­ládját. Feleségét és gyermekeit le- aríóztatja, bekíséri őket a nyi­las számonkérő székhez. Az asszonyt és a gyerekeket ott átadja a nyilasoknak. Vészi­nét sürgősen állítsák falhoz, a gyerekeket pedig küldjék kon­centrációs táborba. Persze, ha közben foglalkoznak velük e°v kicsit, hogy megtudjanak egyet-mást az apjukról és ba­rátairól, az hasznos lesz. A tolmács gépiesen fordítot­ta Haucke szavait, Vészi szé­dülő fejjel hallgatta az iszonyú parancsot. Egyetlen pillanatig sem kételkedett abban, hogy végrehajtják. Lelkében a be­csületérzés viaskodott a csa- ’•á,dia iránti szeretettel. Ez a kettő eddig békésen megfért egymás mellett. A becsület fo­galmát mindig jól össze tudta egyeztetni az igaz családi érzé­sekkel. De most erőszakos ke­zek durván szembeállították esvm ássál őket. Választania kell: a család, vagy a becsü­let? Egyetlen szavával meg­mentheti asszonyát és a gyere­keket, de örökre elveszti lél- kiismerete nyugalmát, halálos ítéletet mond elvtársai fölött. Ha viszont a becsület útján marad, akkor azokat küldi a halálba, a pokol fenekére, aki­ket végtelenül, még az életé­nél is jobban szeret. Üveges szemekkel meredt maga elé. Ügy érezte, mintha személye most egy tehetetlen harmadik lenne, akinek sorsa fölött két szenvedélyesen vi­tatkozó fél határoz. Szinte hal­lotta is ezt a vitát, és várta, hogy mi lesz a döntés, melyik mellé kell állnia. — Na, elég volt ebből — csattant Haucke hangja. — Ez az ember többre tartja a ban­dáját, mint a feleségét és a gyerekeit. Nem lehet segíteni rajta. Induljon, szakaszvezető, és hajtea végre a parancsot! Vészi összeroppant. Sötéten gomolygó köddé zavarodott benne minden gondolat. Hörögve buggyant belőle a szó: — Ne nyúljanak a gyere­keimhez! Bevallók mindent! V. 4 haditerv A sötét utcában Kuvasz és a gondjaira bízott főhadnagy óvatosan lépkedett a gidres­gödirös járdán, — Mindjárt ott leszünk — suttogta Kuvasz. Társa nem felelt. Minden igyekezetével csak arija ügyelt, nehogy bokáját fieamítsa az ismeretlen úton. Néhány perc múltán, egy kopottas ház előtt Kuvasz megállt. — Itt vagyunk — mondta megkönnyebbülten. — Az öreg alighanem türelmetlenkedik már. Az ismerős biztonságával nyúlt a csupán mellig érő kert­kapu mögé, hogy megkeresse a zár kaBantyúját. A kapu, ami­kor kinyitotta, keservesein megosikordult. — Holnap kérek egy kis zsírt Katinka nénitől, aztán rendbe hozom ezt a vacakot, ne sírjon reggel-este — düny- nyögte maga elé. — Miért késtél ennyit? — kérdezte ekkor egy hang a ka­pu melletti bokor ágai mögül. — Közbejött valami... A nyilasok lelőttek egy embert a Dini bácsi kocsmája előtt — válaszolt Kuvasz. Aztán a tár­sához fordult: — Jöjjön szorosan mögöt­tem. Én jól ismerem itt a já­rást. A tiszt fürkésző szemekkel tekintett a bokor mögé, de nem látott senkit. Biztosan az őrszem bújt el ide valahová — gondolta. Határozottan Kuvasz nyomába lépett A fiú ajtót nyitott a kis házba. A házban nem tartóz­kodott senki. Lépteik zajára azonban kinyitották a szóba citaját. Vállas, középtermetű, de a magasságához képest szo­katlanul fejlett izomzatú férfi sziluettje rajzolódott ki a szo­lból a konyha sötétjébe vá­gó fénvbe. — Csakhogy itt vannak — mondta a férfi, izgalmát lep­lező sóhaj kíséretében. — Már aggódtunk...! Kezet szorított Kuvasszal és a főhadnaggyal. — Tábori Lajos a nevem — mutatkozott be az idegennek. — Örvendek — nézett sze­mébe a főhadnagy. — Már sok ’ót hallottam önről. Alig vár- ‘p,m. hogy személyesen is talál­kozhassunk. Tábori szerényen elhárította magától a dicséretet, majd bevezette a tiszta szobába. Az egyszerűen berendezett helyiségben négyen ültek az asztal körül. Három férfi és egy csinos, fiatal leány. Fi­gyelmesen függesztették tekin­tetüket a belépőkre. Tábori bemutatta őket. Elsőnek a lányra mutatott: — ő Gáspár Gizi. A postán dolgozik, telefonkezelő. Sok jó szolgálatot tesz nekünk. Ez a fiatalember Nemes János. Ügyes fiú. csak néha túlságo­san vakmerő. Egyébként a 17-es őrháznál történt „bal­eset” jórészt az ő műve ... Somogyvári Péter barátunk váltókezelő az állomáson — intett aztán'az asztalinál ülő másik fiatalember felé. — A harmadik elvtársunk neve Bakos József, ö mozdonyveze­tő. A bemutatottak udvariasan biccentettek a tiszt felé, aki mosolyogva állta kíváncsi pil­lantásaikat. — Ami pedig vendégünk ki­létét illeti — folytatta Tábori Lajos — nos, százszázalékig bízzatok benne. Fontos felada­tokat hajtunk végre az 5 ve­zetésével. Amit mond, ponto­san és lelkiismeretesen telje­sítsétek. Nyugodtan rábízhat­juk magunkat mindannyian. Tapasztalt, harcedzett ember. — Nevezzenek Körtvélvesv főhadnagynak —haiolt meg udvariasan a főhadnagy az imént bemutatott emberek fe­lé. — Kérem önöket, hogy se­gítsenek nekém. Körtvélvesv ezután otthono­san helyet foglalt a többiek között az asztalnál. Kuvasz pedig szótlanul a szoba régi­módi díványára telepedett. — Mi a feladat? kérdezte Tábori. — Tájékoztatom önöket — felelte Körtvélyesi főhadnagy, s hogy szavait szemléletessé tegye, térképet terített az asz­talra. Valamennyien a térkép fölé hajoltak. Kuvasz is felállt a díványról. Nemes háta mö­gött kísérte figyelemmel Kört­vélyesi mondanivalóját, a tér­képen mozgó ujját. (Folytatjuk) (Folytatás az 5. oldalról) eltekintve — azt szeretné lát­ni minél tökéletesebbnek, hi­bamentesnek, ennek él, ez szerepel vágyaiban, elképzelé­seiben. Persze, ez csupán a kérdés egyik oldala. A másik oldal éppen az, ami a vita so­rán szóba került, hogy ifjúsá­gunkban ilyen idealizált kép alakult ki a szocializmusról. Ez arra figyelmeztet, s arra kötelez bennünket, hogy az if­júság között javítani kell munkánkat, meg kell értet­nünk az ifjúsággal — termé­szetesen ez a felnőttekre is vonatkozik —, hogy az élet mindig és mindenkor ellent­mondásoktól terhes. Olyan tár- Badalimi rend, amelyben min­den tökéletes, nem volt, s minden valószínűség szerint nem is lesz. Az életben elke­rülhetetlenül, törvényszerűen jelentkeznek ellentmondások, s nem kivétel ez alól a szocia­lista társadalom sem. És mi­után a szocialista társadalom­ban is olyan emberek élnek, akiknek egyaránt vannak eré­nyeik és hibáik is — s akik­nek, bár fő törekvéseik egybe­esnek, de részkérdésekben el­térhet a véleményük egy­mástól. — így mindebből vi­lágosan következik, hogy nem lehet mindig elkerülni ezeket a belső feszültségeket és ellent­mondásokat. Természetesen tö­rekednünk kell arra, hogy mi­nél kisebbek legyenek ezek az ellentmondások. De töreked­nünk kell arra is, hogy a meg­felelő helyes irányba formál­juk, neveljük ifjúságunkat. És a fiatalok nevelése nem lehet csak pedagógusok felada­ta. Az ifjúság, gyermekeink nevelése az egész társadalom, valamennyiünk kötelessége Ezután Oláh elvtárs így foly­tatta a felszólalásokra adott válaszát: — A felszólaló elvtársak több olyan gondot tettek szóvá, amelyeknek eloszlatására or­szágos intézedések szüksége­sek, ezért azt javaslom, hogy a megyei pártértekezlet bízza meg a megválasztott megyei pártbizottságot, hogy az ilyen jellegű kérdéseket . továbbítsa az arra illetékes központi szer­vekhez. Hangzottak el olyan jellegű javaslatok, észrevételek is, amelyek megoldása helyi jellegű intézkedést igényel. Ez­zel kapcsolatban azt javaslom, hogy a megválasztandó megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság foglalkozzék ezekkel a javaslatokkal, azok megoldá­sára vagy hasznosítására te­gyen megfelelő intézkedéseket. Tisztéit elvtársak! E kétnapos pártértekezlet mindenekelőtt kifejezésre jut­tatta azt a véleményt és elha­tározást, hogy a megye kom­munistái egyetértenek a Köz­ponti Bizottság eddigi politi­kájával, a kongresszusi irány­elvekkel, amely az eddigi po­litika folytatását javasolja. Jóleső érzés volt ezen a ta­nácskozáson hallani azt is, hogy a pártértekezletünk fel­szólalói nem másoktól, vagy nem csak másoktól igényelték a jobb murúcát, hanem min­denki kifejezte elhatározását, hogy maga és munkatársaival együtt jobban, pontosab­ban, szervezettebben, s ered­ményesen dolgozzék, s igye­kezzék végrehajtani, rea­lizálni a párt politi­káját. Pártértekezletünk jel­lemzője volt a tárgyilagosság is. Szerénység az eredmények megítélésében, felsorolásá­ban, jogos büszkeség, de ugyanakkor bátorság a hibák feltárásában. És nemi utolsósor­ban meg kell említeni a fe­gyelmezettséget is, amely ugyancsak jellemzője volt en­nek a tanácskozásnak. Imponá­lónak tartom ezt a fegyelme­zettséget. Összefoglalva: úgy vélem, e kétnapos tanácskozás megfe­lelt a követelményeknek, és annak a várakozásnak is, ame­lyet megyénk kommunistái ki­fejeztek, amikor küldötteiket megválasztották. Ismételten kérem a Dártértekezletet, fo­gadják el a megyei pártbizott­rint a kormány megígérte a hadsereg vezetőinek: nem kísé­rel meg semmiféle szociális re­formot, ha a katonai parancs­nokság kötelezi magát, hogy nem dönti meg a jelenlegi el­nököt. Ezt az egyezséget — ír­ta az amerikai lap — az Egye­sült Államok nagykövetének közbenjárásával kötötték. Máskülönben az ostromálla­pot megszokott jelenség ebben az országban azóta, hogy az Egyesült Államok támogatásá­val katonai klikk jutott ura­lomra. Cesar Mend°z Monte­negro jelenlegi elnök ebben a tekintetben a korábbi katonai rendszerek nyomdokaiba lé­pett. Ostromállapot Guatemalában Több politikai személyt letartóztattak

Next

/
Thumbnails
Contents