Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-01 / 258. szám
7emeletien holtak nak fogva, amíg ki nem nyomozzák: neki valóban semmi köze a maquisard-okhoz. Jea- non múlik, hogy megtudja hátasán bajtárs: a falut nem lehet, nem szabad megtámadni; Jeannak el kell jutnia hozzájuk, hogy hatvan harcos élete megmaradjon a további értelmet, eredményt hozó küzdelemre. Most már van titok. Most van már miért hallgatni. Most már ldsz értelme a halálnak. Nem a maquisard főnök személye, nem az életben maradásuk reménye a döntő, hanem az ügy, a hatvan bajtárs, akiért érdemes, sőt, meg is kell halni, akik miatt emberi értelmet nyer ez a halál Sartre döbbenetes erejű drámája mély lélekrajzon keresztül vázolja fel azt a harcot, amelyet a maquisard-ök vívnak vallatókkal: ebben a küzdelemben az a győztes, aki hallgatni és meghalni is tud. Bár az utolsó pillanatban felvillan az élet lehetősége, de a gyáva, e párviadalban alulmaradt és átmenetileg szennyes életükre ítélt kollaboránsok, élükön a szadista Clochet-vel, géppisztoly-sorozattal tesznek pontot a francia partizánok története után. Sartre tragédiája azok közé tartozik, amely ugyan megdöbbent, de fellázít is, megrendít, de erőt is ad, elkeserít, de magával, ragad: a halálról vall úgy, hogy az életről beszél. Ez a kegyetlenül igaz, őszinte, nem elvont hősöket, hanem élő, botladozó, érző és félő em-*> bereket teremtő darab, bár lassan negyedszázaddal ezelőtti történetet dolgoz fel, ma talán igazabb, mint valaha. Memento is, de figyelmeztető is, kegyelet is, de erőt adó biztatás is: az emberség, az igazság még a halálban is győz az életnek tűnő fattyú embertelenségen. Szinetár Miklós fegyelmezett, szűkszavú, végig visszafojtott rendezése, az operatőrök zárt képeket komponáló munkája a Temetettem holtakat az egyik legkiemelkedőbb televíziós játékká avattál. S ebben természetszerűleg nagy érdemei vannak a színészi játéknak. Garas Dezső. Benkó Gyula, Horváth József, Margittal Ági, Joó László, Kálmán György, Koltai János, Nagy Attila, Náday Pál egységesen a figurák belső lelki világát, a jellemek aprólékos és karakterisztikus vonásait vázolta fel. Sartre megdöbbentett bennünket, hogy emlékezzünk és ne feledjünk! Gyurkó Géza Esti látogatás a hevesi ifjúsági házban A kollaboráns francia kormány „Gestapója” elfog öt ma- quisard-t. Három felnőtt férfi, egy fiatal suhanc és annak nővére az egyik község ellen indított eredménytelen és teljesen felesleges, eleve kudarcra ítélt támadás után a kihallgatás és a halál várja, öt ember, öt egyéniség, s a fiatal francia partizánt kivéve mind tudja, hogy menthetetlenül halál vár rá, előtte kínzás, ahol megértetik: mit és mennyit ér az ember. Jean Paul Sartre megrázó erejű drámája nem az életre, hanem a halál értelmére keres és ad választ Lehet, sőt néha kell is meghalni az „ügyért”, de csak akkor, ha a halálnak van értelme, az áldozatnak haszna, szolgálata. Az öt maquisard; a gyáva, a félelemtől majdnem árulásra is kész, de önmagától és az árulástól halálba menekülő Sor- bier; Caroris, a sokat megélt és megharcolt, higgadt görög; Francois, a 17 éves fiatal, aki inkább hősködésből, mint tudatosan vett részt a földalatti mozgalomban, Pellerin, a volt orvos és Lucie, Francois nővére — nos, ők öten, egy iskola padlásán haláluk értelmén tűnődnek a kínzást rettegve és a halált várva. Mert nem az a borzasztó, hogy meg kell halni, hanem, hogy cél nélkül, a mozgalom számára haszon nélkül, értelmetlenül. A támadás a falu ellen már eleve kudarcra volt ítélve, céltalanul hattak meg a harc áldozatai és céltalanul halnak meg majd ők is, akiket hiába vallatnak, mert nincs mit mondaniuk, mert nincs semmi titkuk, amit elárulhatnának. Ha valamit tudnának, ha valamit el kellene titkolni a pribékek elől, ha abban a küzdelemben, amelyben egyik oldalt a vallatok, a másik oldalt ők, az áldozatok állnak, lenne valami tét, valami titok, amely- _‘nek megvédéséért érdemes az életet feláldozni, igen, az más lenne: értelmet adna a halálnak. Mert élni jó, élni kell, de néha meghalni is kell, sőt jó is: ha van célja, értelme, embersége ennek a halálnak. Ekkor lökik be közéjük Jeant, a csoport parancsnokát, akit nem ismertek fel a pribékek, s akit csak addig tartaA VILLANYFÉNYES ablakok mögött még rendületlen munkát találtunk a hevesi fiatalok második otthonában. Bencsik József járási KISZ- titkár statisztikát böngészett. — A kongresszusi verseny eredményei — mutat a számoszlopokra. — Egészen friss. A leglényegesebb eredmények? A diákok munkája a földeken. Félezernél többen dolgoztak a szünidőben s úgy gondolták, legalább 15 munkaegységet teljesítenek. — És mennyi lett belőle? — Majdnem harminc. A tar- nabodi 55 diák 2500-nál is több munkaegységnyit dolgozott a földeken. Forintban számolva: az ifjúsági munkacsapatok és a szüleiknek segítő diákok félmillió forintnál is is nagyobb értéket „termeltek”. A számok felsorolását a telefon csengése szakítja félbe. — A háziipari szövetkezet? — kérdezi Bencsik József. — Megvannak az eredmények? Igen... igen, jegyzerrt. A Martos Flóra-brigád a párt- kongresszus tiszteletére szeretné elnyerni a szocialista címet. a tervet hogy teljesítették? 198 ezer forint helyett 219-re. A titkár jegyez és a beszélgetésből még megtudjuk, hogy a háziipari fiatalok egészség- ügyi szakaszt is alakítottak s most bizonyítják Egerben, miként készültek maguk és társaik testi épségének védelmére. Az altenburgi kamarazenekar vendégjátéka Először hangversenyezett szombaton este Gyöngyösön az altenburgi kamarazenekar. Vendégszereplése jól sikerült. A zenekar jellegzetes német stílusban játszott, és ezt a vonásukat még a műsoruk összeállításával is hangsúlyozták. Főként klasszikus műveket választottak, ezeket érett előadásmódban szólaltatták meg. Forchheim Szvit vonósokra című művével kezdtek. Köny- nyed, tavaszi hangulatú zenét halottunk. Telemann G-dúr brácsaversenyét a fiatal, jó érzékkel rendelkező Helmut Loewe játszotta. A másik szólista, Hans-Joachim Stengel, Stamitz G-dúr csellóversenyét adta elő. A lassú tételben gazdagon motivált, a XVIII. század elejének hangulatát teremtette meg, egy kicsit emlékeztetett bennünket a játékával a mi virágénekeink érzés világára. Legjobban sikerült Grieg Szvit régi stílusban című művének előadása. A zenekar itt érte el legjobb teljesítményét. Bővérű muzsikát hallottunk tőlük. Egy kicsit már kiléptek abból a maguk választott keretből Grieg művének előadásmódjával. ami egész játékuknak fő vonását adta. A mai német zeneszerzők közül Freiheit Zene vonószene- karra című kompozíciója hangzott fel. Nagyon jól indult ez a szám, de a harmardik rész keringőx'e épített zenéje már elvitte a művet a szalonzene irányába. Lehet, hogy a zenekar értelmezte helytelenül a jellegzetes német stílusra épített tételt. Kár volt ezért a kisiklásért. ami az összhangzást is megzavarta. Az altenburgi együttes tagjai szeretik a zenét. És bár a tizenöt tagú zenekar hivatásos zenészekből állt össze, mégiscsak saját kedvtelésükre muzsikálnak. Amit adnak, azt viszont szíwel-lélekkel nyújtják, modernségük is jellegzetes német keretek között marad. Lothar Blüher koncertmester határozottan, erőteljesen irányította társait. (gmf) Bencsik József asztalán rengeteg feljegyzés, kimutatás, terv s ahogy átböngésszük, szinte valamennyinek a mottója: „Mindent a pártnak tett Ígéretünk beváltásáért,,. RAPSZODIKUSAN sorolja érveit, a tényeket, ötleteket mind e gondolat bizonyítékaként. — A tarnazsadányi fiatalok KISZ-napot tartottak a felkészülés idején. Délelőtt a határban, dolgoztak, a délután inkább a szórakozásé lett, szellemi vetélkedővel, kultúrműsorral, tánccal. .. Száz fiatalnál több rendszeres olvasót szerveztünk a fiatalok közül, hétezren vettek részt a Váduljuk az imperializmust akció összejövetelein. .. Tervezünk a fiataloknak Hevesen, Tamazsadány- ban író-olvasó találkozót, könyvkiállítást... védnökséget vállaltunk a helytörténeti múzeum felett, amely itt lelt otthonra az ifjúsági házban és amelynek az első napon 140 fiatal látogatója volt. Mit is említhetnék még? — töpreng Bencsik József. — Majd elfelejtettem, most lesz ünnepélyes névadója a hevesi községi KISZ-szervezetnek. Csikós György nevét veszik fel, aki az ellenforradalmárok elleni harcban esett el. Itt az ifjúsági házban nemcsak Bencsik József ablaka világos. A szomszédban Szabó Béla járási úttörőtitkár éppen „titkos parancsot” diktál, amelyet az egyik őrs kap meg, hogy felderítse a község mártírjának életét, munkásságát. Körötte rengeteg kép, szobor; zászló, szőttes. — Kiállításra i készülünk!» november 7-re szeretnénk megnyitni. A pajtások a munkásmozgalom és a proletár internacionalizmus gondolatait gyúrták anyagba, vésték kőbe, festették papírra. Szép szimbólumok. A hevesvezekényiek szobra megkapó; szovjet katona kenyeret ad egy magyar fiúnak. A kisköreiek vörös zászlót hímeztek ajándékként a szovjetkatonáknak. A-tarna- őrsiek világító rakétát küldtek: Átánybói hímzések érkeztek, Szabó Laci Tenkről ólom domborítást küldött, a témája: vietnami nő. Talán nincs is község s úttörőcsapat, ahonnét ne küldtek volna a kiállításra valamilyen érdekes szobrot, képet, kézimunkát. A mottó: „A párttal, a néppel egy az utunk”. VILÁGÍTANAK az ablakok: Rendezik a helytörténeti múzeum régiségeit, a nagyteremben igazítják a képeket, amelyek az ellenforradalom mártírjainak arcát örökítettéic meg. Az udvaron az ablakokból kivetődő fényben az enyhe ősz melegétől nyújtózkodnak ég felé a virágok (vasárnap 25 fiatal hozta rendbe a parkot társadalmi munkával) s bár este van, akik az ifjúsági ház falai közt dolgoznak, azért fáradnak, hogy holnapra még jobban érezzék itt magukat a hevesi fiatalok. K. E. Ifjúsági hangversenyek Gyöngyösön Ebben az évben is megrendezi az Országos Filharmónia az ifjúsági bérleti hangversenyeket Gyöngyösön. Az első előadást november 16-án tartják meg Bécsi muzsika címmel. A műsoron szerepel Mozart Kis éji zene, Haydn D-dúr zongoraverseny és Beethoven I. szimfóniája. Közreműködik a Gyöngyösi Szimfonikus Zenekar, és zongorán dr. Kiss Mihályné. Vezényel: Záborszky József. December 7-én Magyar muzsika címmel hangzik fel Liszt, Bartók, Kodály, Weiner és « mai magyar szerzők művei. Közreműködik Gyarmati Vera (hegedű), Katona Ágnes (zongora), Mikes Ibolya (ének) és Turpinszky Béla (ének). A Gyöngyösi Állami Zeneiskola művésztanárainak hangversenye február 7-én lesz, Utazás a zene birodalmában címmel. A műsoron Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Debussy művei szerepelnek. Az évadzáró hangversenyt március 8-án zenei fejtörővel kapcsolják össze. Előadják Telemann Az iskolamester című komikus kantátáját a Gyöngyösi Szimfonikus Zenekar. a Gyöngyösi Gyermekkar és Frigyes György (énék) közreműködésével. Vezényel Zó- borszky József. A műsorok és a zenés fejtörő vezetője dr. Jocker Istvánná. VIEL — Az elvtárs különleges megbízatást hajt végre, és mi segítünk neki. Ma te leszel a kísérője. Este hét órakor pedig elvezeted őt az öreghez. Az öreg már tudja, hogy elmentek hozzá. Kérlek, légy nagyon óvatos és körültekintő. Ha az elvtársnak miattad valami baja esik, hát kitekerem a nyakadat. Kuvasznak sehogy nem tetszett ez az itóbbi kijelentés. Sértődötten visszautasító megjegyzést akart tenni, de' erre nem kerülhetett sor, mert a tiszt közbeszólt: — Nem hiszem, hogy erre szükség lesz. Ügyes és talpraesett legénynek nézem én a mi Kuvasz barátunkat. Biztos, hogy jól megy majd minden és megértjük egymást. Igaz? — s mintha máris valami közös titkuk lenne, cinkos kamasz módjára rákacsintott Kuvaszra. A fiúnak iólesett ez az előlegezett bizalom, és hogy valamivel viszonozza a hozzá 'nté- zett barátságos' szavakat, önkéntelenül utánozta az általa ismert filmhősöket; kezét szí1966. november 1., kedd vére szorítva, nagy pátosszal kijelentette: — Jobban vigyázok az elvtársra. .. mint az életemre. Kuvasz ügyetlen, de szívből fakadó rögtönzésén a tiszt és at orvos egyaránt elmosolyodott. — Egyébként engem — mondta a főhadnagy — mindenki előtt Körtvélyesy főhadnagy úrnak szólíts. Erre a névre vannak kiállítva papírjaim. Neked milyen papírjaid vannak? — Az öregtől kaptam egy kitűnő okmányt — válaszolta Kuvasz büszkén. — Eddig mindig bevált. Hivatalosan igazolják, hogy alkalmatlan vagyok mindenféle katonai szolgálatra, mert rossz a szívem. A tiszt helyeslőén bólintott, majd felkelt a székről. — Azt hiszem, indulhatnánk — mondta. Köpenyt öltött magára. Begombolkozott, felcsatolta derékszíját. Köpenye zsebébe nyúlt és Árpád-sávos, nyilaskeresztes karszalagot húzott elő. Kuvaszt kérte meg, hogy segítse azt a karjára tűzni. A házigazda közben elővette a főhadnagy fényes lakkbőröndjét a szekrényből. — Ezt te vigyed — magyarázta Kuvasznak —, s akkor mindenki azt gondolja, hogy a főhadnagy úrnak segítesz. Kuvasz könnyedén akarta felkapni a bőröndöt, de az nagyon nehéznek bizonyult — Vajon mi lehet benne? — kíváncsiskodott magában: Eh, ez nem tartozik reám — hessentette el aztán az előbbi gondolatát. Elbúcsúztak mindketten Bárány doktortól. Kuvasz ment előre. Mielőtt azonban a kerítésen nyitott résen kibújt volna a telekre, óvatosan körülkémlelt. Tisztának találta a terepet, így maga után intette társát. Elismerően csettintett nyelvével, amikor látta, hogy a tiszt magas, erőteljes termetéhez képest milyen játszi könnyedséggel bújik át az alig araszszélességnyi, keskeny résen. Amikor kiértek a még mindig .csendes, kihalt mellékutcába, Kuvasz megkérdezte: — Hová menjünk? — Nézzünk körül a városban — hangzott a felelet. — Főleg olyan helyekre vezess el, ahol német katonák forgolódnak. A délutáni órákig rótták a város utcáit tereit. Kuvasz hű. cégesen cioelte a tiszt után a nehéz bőröndöt. Látta, hogy utitársa feltűnés nélkül is alaposan szemügyre vesz mindent, és jól emlékezetébe vési azokat a pontokat, ahol a németek harckocsikat, ütegeket helyeztek el. Kimentek a repülőtérhez is. S ott Kuvasz nem kis ijedelmére — vagy inkább csodálatára — utitársa német tábori csendőrjárőrt állított meg. Kérdezett valamit tőlük, majd cigarettával és a köpenye zsebéből előhalászott rumospalack tartalmával ki- nálgatva őket, hosszan elbeszélgetett velük. ta rá, hogy olyan, mint egy kis kuvasz. Ez a név aztán ráragadt. Mindenki csak így ismeri. Az öreg — mint apja egykori barátja — árvaságra jutása óta istápolja. Tőle tanulta meg gyűlölni a németeket és a nyilasokat, meg azt is, hogy miért olyan igazságtalan a nincstelenekkel szemben ez a világ. S ő már alig várja, hogy kikergessék innen Az órákig tartó séta alatt a főhadnagynak arra is kiterjedt a figyelme, hogy Kuvaszt kifaggassa az életéről. Kuvasz, mintha már évek óta jól ismerné utitársát, bizalommal és őszintén beszélt magáról. Elmondotta, hogy anyja akkor halt meg, amikor ő született, és apja — aki kőműves volt — aUs másfél évvel később követte a feleségét. Lezúhant négy emeletnyi magasságból az építőállványról. Igazi neve Huszár Lajos, de mivel ide-oda hányódott mindig, valaki egyszer azt mondezt az egész bandát, mert — mint mondja mindig az öreg — akkor más lesz itt az élet. Kuvasz egyszerű szavakkal felrajzolta élettörténetét, és a világról való gondolatai a főhadnagy szívéig értek. Eszébe jutott a maga éLete. ami ugyan idő tekintetében jó kétszerese Kuvasz évei számának, de sokkal egyenesebb, derűsebb, volt, mint ezé a pelyhes állú legényé. Szeretett volna beszélni erről neki, de egyelőre nem tehette, mert nem tudta, mit tartogatnak számunkra az elkövetkező órák; Fáradtan pihentek meg délután egy kiskocsmában. Kuvasz ismerte az öreg kocsmá- rost, és amikor az alázatosan köszöntötte a daliás főhadnagyot a legény bizalmaskodva súgta oda neki: — Dini bácsi, azért vezettem ide a főhadnagy ürat; mert maguknál jól főznek mindig. Az öregnek tetszett Kuvasz hízelgése, s noha panaszkodott, hogy manapság jóformán semmi élelmiszer nincs, de azért kitűnő ebédet szolgált fel a két vendégnek. Kuvaszék a kiskocsma belső asztalánál ültek. Rajtuk kívül csupán három vendég tartózkodott meg a helyiségben. Egy féllábú. mankós fiatalember — akin viseltes katonaruha feszült — egy öreg emberrel pusmogott, velük át- ellenben pedig szerény külsejű, középkorú férfi ült a tarka, kockás abrosszal leterített asztalnál. Hirtelen kicsapódott a kocsma ajtaja. Géppisztolyos suhanc dobbant be a helyiségbe; mögötte még két fegyveres nyomakodott befelé. — Razzia! — kiáltotta pökhendin a géppisztolyos suhanc. Ahogy aztán megpillantotta a főhadnagyot, határozatlanná vált. a zavar párossága öntötte el arcát, és tétován Kuvaszék asztala felé lépett. Mély lélegzetté got gyűjtött magába szólt: — Főhadnagy testvei kérem az igazolványát! Kuvaszban meghűlt • \ Ebből most baj lesz — gondolta. Társa azonban : it- lan nyugalommal, gű géppisztolyos suhan«. no- solygott. — Milyen alapon, if — kérdezte. (Föl tty.*
