Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A gyöngyösi ökölvívók qyőzelmet érdemeltek volna! Bp. Honvéd-Gyöngyösi Honvéd 11: 9 Mincsik (jobbról) ezúttal is biztos pontszerzője volt a gyöngyös! csapatnak, (Szendrőváry felvétele) Gyöngyösön a szokásosnál s &ajgyofc>b érdeklődés- előzte meg a k.ét Honvéd ökölvívó csapat talál­kozóját. A gyöngyösiek a Vasas éllen győztes együttesüket küldték a szorítóba, míg a fővárosiak ala­posan, megváltózfcatitálk összeállítá­sukat. A mérlegelés után megkezdődött a szokásos találgatás: Vajon sike­rül-« Kienovicsnak megőriznie C SB-veretlenség ét, s Pampuk visz- szavág-e Oalambosnak a magyar bajnokságon elszenvedett veresé­géért? Továbbá: Mincsdk meg tud-e birkózni Somlóval, s Bánhegyi várható győzelme mellett Fehér, vagy Kök ény szerzl-e meg a d ön­tetlenhez szükséges két pontot? Vasárnap reggel már az osztá­lyozó mérkőzésen, látható volt, hogy akik egy kicsit lustálkodtak — nehezen, jutnak be a terembe’ A versenyzőknek az első akadályt a szorítóba való jutás jelentette..-. A sérült Forró helyett ismét Sánta küzdött a bajnoki pontokért, a gyöngyösi fiú szi vvel-lélekikel,. harcolt, bátran ment előre, s vé- gülis sokat szabálytalankodó ellen­félét — kiss- élharmaíkodotitan — le léptették. Ezzel megszületett a nap egyik nagy meglepetése. A harmaitsúlyúak találkozójáról csak annyit: mindkét versenyző nagy­szerű megoldásokat vonultatott fel, a közönség látványos menete­lhet láthatott, amelyekben a két öú bemutatta az ökölvívás minden szépségét. Klenovics volt a táma­dóbb, lényegesen többet ütött el­lenfelénél, s véleményünk szerint ha nem is fölényesen, de biztosan nyert. Sajnos, a pontozók másként látták. * # A Pampuk—Galambos mérkőzé­sen mindkét ökölvívó bzonyítani akart. Pampuk nagyon okosan, nein fogadta el a belharcot, egye­nesekkel tartotta magától távol el­lenfelét. Végül egy gyomorszájra mért ütése után Galambost kiszá­molták (meglepetésre a vezető bíró fej k- o.-t hirdetett ki!). Mincsik és Szántó végig • nagy iramot dik­tált. Mincsik kezdeményezett töb­bet, Szántót kétszer is megintették Az Európa-bajnok Kajdi ellen a gyöngyösi Szirony kettős fedezék­kel próbálkozott, így Kajdi nem is igen találta meg a rést. A második menetben zárt üldözésért, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, Szi- ronyt Kajdi technikai fölénye miatt lel éltették. Ezután Gáli egyenlített Tóth ellenében, majd a Fehér— Kiinger összecsapás döntetlenül végződött. A mérkőzés sorsa a kö- zépsúlyúak találkozóján dőlt el — a Bp. Honvéd javára! A válogatott Balogh régen látott erőtlen, gyen­ge, szabálytalanságokkal tarkított öklözésrt mutatott be, s kétszer meg, is intették. Ezzel szemben Kö­kény pontos egyenesekkel gyűjtö­gette pontjait, ami szerintünk elég te volt a győzelemhez. Érthető te­hát, hogy a közönség nagy felhá­borodással, tüntetéssel fogadta Balogh győzelmének kihirdetését! A Stefanidesz—Máté találkozót már az első menetben feladta Szakács edző. A végén Bánhegyi szépített a \Tégeredreényen. A Bp Honvéd bírói segédlettel szerezte meg a két pon­tot — a gyöngyösiek nem érde­meltek vereséget! eredmények (elől a gyöngyösi versenyzők): Légsúly: Sánta ellen Lökőst a 2. menőbben sorozatos szabálytalan­ság miatt leléptették. 0:2. Harmatsúly: Klenovics pv. Simon ellen. 2:2. Pehelysúly: Pampuk a 2. menet­ben kiütötte Galambost. 4:2. Könnyűsúly; Mincsik pgy. Szán­tó ellen. 6:2, Kisváltósúly: Szironyt a 5. me­netben Kajdi technikai fölénye miatt leléptették. 6:4. Váltósúly: Tóth a 2. menetben feladta Gáli dien. 6:6. Nagy váltó súly: Fehér—Kiinger döntetlen. 7:7; Középsúly: Kökény pv. Balog el­len. 7:9. Félnehézsúly: Stefanidesz as első menetben feladta Máté ellen 7:11. Nehézsúly: Bánhegyi ellen Su- rány a 2. menetben feladta. 9:11. A mérkőzést Gregor és Sárközi vezette. A bajnokság állása: 1. Bp. Honvéd 9 6 2 1 105:7a 14 2. U. Dózsa 9 6 1 2 99:81 13 3. Gyöngyös 9 3 3 3 92:88 9 4. Vasas 8 3 3 2 78:82 fl 5. MTK 8 1 2 5 73:87 4 6. Tatabánya 9 1X7 73:107 3 As NB IH-asok is befejezték I XXX. Több éves kivitelezői gya­korlattal rendelkező építőipari technikust keresünk felvételre, műsza­ki vezetői munkakör be­töltéséhez. Vegyes Ktsz Füzesabor”, Hunyadi utca 56. Telefon: 120. 1966. november 29., kedd — Akkor nincs rá szük­ség, hogy én fe­leljek. Von Jänecke bosszúsan az ajkába hara­pott. Belátta, hogy Táborit nem lehet be­ugratni. Döntött. Nem teketóriázik ve­lük. — Behozni a másikat is — intézkedett, — Schmidt és Lange ugyan­csak jöjjön ide. Nemest azon­nal betuszkolta az előszobából Haucke, de ha­marosan két tagbaszakadt SS-legény is belépett az iro­dába. Felké­szülten várakoztak a szólításra, kezükben gumíbotot lóbáltak. Felsőtestüket csak ing fedte, amelynek feltűrt ujjai alól szembetűnően kidudorodtak, vaskos izmaik. Von Jänecke rájuk muta­tott. — Látják ezt a két legényt? — mondta a foglyoknak. — Ügyes fickók. Valóságos mű­vészek, ismerik a konok em­berek megpuhításánek minden csmiát-bínját. Igaz, a múltkor véletlenül néay embert agyon-, vertek vallatás közben, de mű­hiba bárkivel előfordulhat. Be­szélnek hát? Tábori és Nemes nem felelt. — Schmidt! A fiatalon kezd­jék! — intett a Cestapo-tiszt. — Jawolh! — vigyorgott az SS legény. Mindketten lomhán Nemes mellé lépjek. Lenge ütött elő­ször. Pontosan a fiatalember sebesült vállára. Schmidt pedig az ágyékát célozta meg a gu­mibot végével. Jani iszonyú fájdalmat ér­zett. Felhördült. Megpróbálta ép kezével kivédeni valahogy az ütéseket, de nem sikerült. A két pribék szakavatottan és mindjobban nékivadulva csé­A labdarúgó NB EX északt cso­portjában vasárnap véget értek az őszi idény küzdelmei. Megyénk csa­patai közül a Gyöngyösi Honvéd és a Hatvani Kinizsi értékes pontot szerzett, Petöfibdnya azonban sa­ját pályáján vereséget szenvedett a Mizserfai Bányásztól. A gyöngyö­siek ezzel megtartották előkelő 4. helyüket, a Hatvani Kinizsi pedig azonos pontszámmal egymás mel­lé került az idény végére vissza­esett Petőfibányával. Hatvani Kinizsi—Erzsébeti VTK 8:0 Hatvan. V.: Saár. Kinizsi: Bacsa — Garami, Schmidt, Gubis — Koczka, Tóth — Szanyi, Boronkal, Kristyán, Lovász, Ro­mán. Edző: Kristyán István. Mély talajon, kezdeti tapogatód- zás után a Kinizsi lendült előre, és enyhe mezőnyfölényt harcolt ki. A 22. percben Boronkal került nagy helyzetbe, de 5 méterről mellé lőtt, nem sokkal később a jobbösszekö­tő beadás helyett kapura lőtt, s oda lett az újabb kínálkozó lehetőség. A 32. percben Bacsa lábravetődés- sel tisztázott, majd a 39. percben Kristyán 25 méterről leadott nagy erejű szabadrúgása a felső lécről Román elé pattant, a szélső azon­ban senkitől sem zavartatva fölé fejelt. Szünet után az EVTK vette át az Irányítást, a Kinizsi jól szervezett védelme azonban biztosan állt a lá­bán. Ebben a játékrészben főleg a két 16-os vonal között folyt a küz­delem, szemmel láthatóan mindkét csapat belenyugodott a döntetlen­be. A Hatvani Kinizsi közelebb állt a győzelemhez, s ebben elsősorban az EVTK ragyogóan védő kapusa akadályozta .meg- Egyénileg Bacsa jól védett, a hátvédhármas maga­biztosan látta el feladatát. A Két fedezet a védekezésben és a táma­dások elindításában is jeleskedett. A sok helyzetet kihagyó támadó­sorban Kristyán érdemel dicséretet. (szénái) Mizserfai Bányász— Petőfibánya 1:0 (1:0) Petőfibánya. V.: Rónai. Petőfibánya: ülés — Kotroez, Papp, Tóth H. — Tóth I., Berta — Flessék, Makalicza, Gelics II., Lacz- kó. Gelles I. Edző: Takács László. E mérkőzést eldöntő egyetlen gól a 6. percben esett: a jobbhátvéd vezétte fel a labdát, a késlekedő Berta mellett középre ívelt, és a jó ütemben érkező jobbösszekötő 5 méterről a bal sarokba helyezett. 1:0. A gól után Petőfibánya fokozta az iramot, de tervszerűtlen játéka nem volt eredményes. A nehezen összehozott helyzeteket főleg Ge­lles IL, Plessek és Gelics I. hibáz­ta el... Szünet után is a hazaiak kezde­ményeztek többet, egy Ízben Ples­sek jó beadásáról az egész támadó- sor lemaradt... Ebben a játék­részben már több lövés mént ka­pura, a vendégek kapusa azonban mindent hárított. Mindent egybe­vetve: a nagy akarással küzdő Mi- zserfa győzelme megérdemelt. A petőfibányai védelem több­ször is zavarba jött, a csatársor viszont a helyzetek egész sorát hagyta kihasználatlanul. Csak Tóth 1. játéka emelkedett az átlagos fölé. Rónai megfelelően vezette * találkozót. (kulcsán Gyöngyösi Honvéd— Kisterenyei Bányász 1:1 (0:0) Gyöngyös, 250 néző. V.: Halász. A bajnokság végeredménye: ÉSZAK 1. 2. 3. Kisterenye EVTK BEAC 30 18 9 30 16 11 30 17 5 3 55:21 45 3 48:19 43 8 52:35 39 4. Gyöngyös 30 13 8 9 33:25 34 5. Ikarus 30 12 8 10 52:38 32 6. Bp. Postás 30 12 7 11 50:41 31 7. Mizserfa 30 11 9 10 35:36 31 8. Bp. Vegyim. 30 11 6 13 39:45 28 9. B.-gyarmat 30 11 6 13 41:53 28 10. Sashalom 30 11 5 14 37:49 27 11. Tűzoltó D. 30 8 10 12 26:31 26 12. Zagyvapáli 30 7 11 12 22:38 25 13. Petőfibánya 30 9 6 15 43:45 24 14. Hatvani Kin. 30 10 4 16 43:55 24 15. Testvériség 30 8 8 14 28:49 24 16. V. Dinamó 30 6 7 17 30:54 19 Az első vonal felettiek felkerül­tek az NB II-be, a második vonal alatti kiesett. Két új magyar TÍIÚg csúcs súlyemelésben Vasárnap Tatabányán rendezték meg a súlyemelő NB I. 5.—6. iőr-1 dulóját. a verseny során Földi Lm re pehelysúlyban 130,5 kg-ra Javí­totta a világcsúcsot, majd közép­súlyban Veres Győző 162,5 kg-mal javított világcsúcsot — nyomás fo­gásnemben. Vasárnap két mérkőzéssel befejeződtek a megyei I. osz­tályba jutásért kiírt labdarú­gó osztályozok A Gyöngyösi VSE csapata 3:2 arányban le­győzte az Abasári Honvédőt, s Gyöngyösoroszi ugyanilyen arányban diadalmaskodott Pé- tervására ellenében. Ezzel el­dőlt a megyei I. osztályba ju­tás sorsa: jövőre az Abasári Honvéd, a Gyöngyösoroszi Bá­Abasár, Gyöngyösoroszi, Péter vására a megyei I. osztályban nyász és a Pétervásári Tsz SK kerül a magasabb osztályba. Érdekesség: Pétervására és a Gyöngyösi VSE között mini­mális gólaránykülönbség dön­tött a pétervásáriak javára. Az osztályozó végeredménye: 1. Abasár S t ■*— 1 9:5 4 2. Gy.-oroszi 3 2 — 1 6:6 4 3. P.-vására 3 1 — 2 6:8 2 4. GYVSE 3 1 — 2 5:7 2 Győzelemmel zárták az évet Egri Spartacus—Bp. Vízművek 5:3 (2573:2562) NB n-es férfi teke-mérkőzés, Bu­dapest, 150 néző. V.: Héra. Az egri szövetkezeti csapat tartalékosait utazott el legutolsó mérkőzésére^ mert. Kasléder hivatali elfoglaltsá­ga miatt nem tudott a csapattal tartani. Ennek ellenére a vendé­gek bíztak győzelmükben. ame­lyet szoros küzdelem után, több fatalálattal sikerült is elémiök. A két csapat találkozója egyébként végig fej-fej melletti küzdelmet hozott, amelyből megérdemelten kerültek ki győztesen a nyugod- tabban. játszó vendégek. Ezzel a győzelmükkel az Egri Spartacus versenyzői az KB II. Keleti cso­portjában megszerezték a bronzér­meit. mert a 3. helyre kerültek. E& a helyezés annál, is elismerésre méltóbb, mivel az őszi. fordulóban a szövetkezetiek csupán két vere­séget szenvedtek, a többi mérkőzé­süket mind megnyerték! . Az utolsó mérkőzésen egyénileg a következő eredmények szület­tek: Simon 410, Losonczi 455, Tősi 452, Pummer 424, Molnár 433, Bi- rincsik 399. pelte. Térdei megbicsaklottak, összegörnyedt, vállából vére patakzott, s pállanátok alatt vörösre festette a hevenyészett kötést Zúgott a feje. Aztán mintha kalapács zúzta volna a koponyáját S ez a kalapács szüntelenül azt dörömbölte: «Fáj, de hallgas! Fáj, de hall- gas!” Amikor az első ütés érte a fiatalembert,' Tábori a két SS- katonának akart rontani. Ha­ucke azonban elkapta a dere­kát, és , erőteljesen magához szorította, Von Jänecke pedig a fejét támasztotta meg, hogy ne fordíthassa el a tekintetét a szenvedő társáról. — Engem üssetek! — ordítot­ta ekkor elkeseredetten — Ne a sebesültet kínozzátok! Schmidt és Lange nem törő­dött Tábori kiáltásával. Liheg­ve, verejtékezve ütötték áldo­zatukat. Jani a földre vágódott. Úgy érezte, hogy az egész teste egyetlen hatalmas fájó seb, amelyet valami szörny ezernyi éles fogával akar szétmarcan­golni. Aztán elsötétült előtte minden, elájult.. Görcsberán- dult izmai tehetetlenül eler- nyedtek. Von Jänecke megálljt pa­rancsolt pribékjeinek. — Vigyétek ki, és bocsássá­tok fel! — utasította őket. Schmidt és Lange nehézke­sen cipelték az előszobába az öntudatlan fiatalembert. Ott a vízcsap alá nyomták a fejét Lange gyors mozdulattal ki­nyitotta a csapot, vastag víz­sugár fröccsent Jani arcába. Amikor magához tért, der­mesztő hideget érzett. A válla és az ágyéka, ahol a legtöbb ütést kapta, feldagadt. — Ügy látom, visszatért már a fickó a pokol tornácáról — mondta Lange, mire Schmidt durván felröhögött Talpra rántották Nemest. Schmidt erősen fogta, hogy ne dőljön él. Lange egy koszos tö­rülközővel letörölte a vízcsep- peket a meggyötört fiatalem­ber arcáról, majd betámogat­ták az irodába. Nemes tétován körülnézett. Agya még mindig nem váltotta tisztán a gondo­latokat. Amikor Tábori meglátta az összetört, elcsigázott, ködös tekintetű fiatalembert, szíve majd kiugrott a helyéről fáj­dalmában. Csak Janit sajnálta, érte aggódott. Az eszébe sem jutott, hogy most ő követke­zik. Nem is érezte az első po­font, amit Hauckétól kapott. Csak akkor hasított testébe a kín, amikor Von Jänecke. a sípcsontjába rúgott. Tábori a Hauptsturmführer arcába köpött.. A G es tápé-lisz­tet ez teljesen megvadította. Ahol csak érte, ütötte, rúgta a megbilincselt, védtelen em­bert. Tábori azzal könnyített elviselhetetlennek tűnő kínja­in, hogy hangosan számolta az ütéseket, és sértéseket vagdalt a mind hevesebben tomboló Hauptsturmführerhez. — Három, iists, üss, csak te kutya ... öt... megölhetsz, de akkor is én győzők ... Ha... elpusztulok... kilenc... meg­büntet benneteket a világi., tizenegy... — Ruhe! Ruhe! — hörögte Von Jänecke, és fáradtan le­ejtette a kezét. Melle úgy zi­hált, mint a kovácsfújtató, in­ge alatt patakokban csurgott a verejték. Tábori kiegyenesedett. ÖsZ- szieszedte minden erejét, hogy kínzója ne gyönyörködhessen szenvedőiében. A két SS-kato- na által támogatott társára nézett, bátorító tekintetet vet­ve feléje. Nemes Janit ez megerősítet­te. Bár nehezére esett, de ar­cára mosolynak szánt torz fin­tort kényszerített — Haucke! Konyakot! — kért italt Von Jänecke. — Parancsára — ugrott kész­ségesen a főtörzsőrmester. A szekrényből palackot vett elő. Kétdecis vizespohárba öntötte a konyakot. A Hauptsturmführer reme­gő kézzel kapta el tőle a po­harat. Két hatalmas korttyal lenyelte az erős italt. Az alko­hol tüze lecsilapította valame­lyest háborgó indulataik A legszívesebben ugyan azonnal agyonlövette volna a két em­bert, de a vadászeb rutinja azt parancsolta, hogy ezzel még várjon. Sejtette, hogy ha mégis szólásra sikerülne bírni valamelyiket, nagy hal akad­na a hálójába. — Még egy utolsó alkalmat kaptok, hogy beszélhessetek! — jelentette ki. — Gazemberekkel nincs be­szélni valónk! — szegte fel a fejét büszke elutasítással Ne­mes. — Gondolkozzatok csak. — Már akkor meggondol­tunk mindent, amikor harcol­ni kezdtünk. S ha kiütik a ke­zünkből a fegyvert, majd fel­veszi helyettünk más. — Kötve hiszem­— Pedig bizonyos lehet felő­le. Amíg egyetlen horogke- résztes hóhér is akad a vilá­gon, mindig lesz arra . ember, aki ráfordítja a puska csövét. És odaküldi magukat, ahová valók... a pokolba! — Ez az utolsó szavuk? — Ez! — Fanatikus őrültek. .— Ezt a jelzőt tartsa meg önmagának , és bandájának. Bennünket nem egy habzószá­jú, világégető gyilkos küldött harcolni. Még csak ilyen ma­gafajta halálfejesek se kény­szerítenek rá. Mi a józan ész, az emberség parancsát követ­jük. Ez a parancs pedig erő­sebb a halálnál is. — Akkor pusztuljatok el! Magatokra vessetek érte — csattant Von Jänecke hangja. — Éjfél lesz mindjárt. Ezzel a Hauptstrumführer a falinaptárhoz lépett. A márci­us 31-et mutató lapot egyetlen gyors kézmozdulattal letépte. 1945. április 1-et mutattak a naptár fekete betűi. — Nézzétek — fordult a két fogoly felé drámai pózzal. — Űj nap kezdődik, de ennek a hajnalát ti már nem éritek meg. Egy órakor halottak lesz­tek! Búcsúzzatok az élettől! Harcostárs, vagy besúgó ? Mécses fénye lobogott a présházban. Az imbolygó láng groteszk árnyakat vetett a fal két oldalán sorakozó hordókra. A deszkákból összetákolt, kecskelábú kis asztalnál Kört- vélyesy főhadnagy ült. Zubbo­nya gallérját kikapcsolta a nyakán, előtte térkép hevert kiterítve. Figyelmesen tanul­mányozta. Vörös és kék ceru­zákkal apró jeleket rajzolt a térkép különböző pontjaira. Egy-egy jel elhelyezése után hosszasan tűnődött. Időnként jobb kezével sűrű. engedetlen hullámokba csavarodó fekete hajába túrt. Amikor Kuvaszt útjára bo­csátotta, pihent egy keveset Rövid, kusza és sebesen pergő képek rohanták meg, hazája földiére álmodta magát. Ébre­désekor hirtelen nem is tudta, hogy hol van. Friss forrásvizet permetezett az arcára. Ez kiűzte fejéből az álom utolsó képeit. Falatozott, majd megivott két pohár bort. Az egyik hordóban vörös bort talált, abból engedett magá­nak. Szülőfalujában is vörös bort termelnek a hegyek, ezt szokta meg, ezt szereti a leg­jobban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents